Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-04 / 101. szám
1990. AUGUSZTUS 4. 5 Sütő András szomorú " Romániában készülnek az újabb előadások" Interjú helyett gondolattöredékek Kerek tíz esztendeje jelent meg a szegedi folyóiratban, a Ti- szatájban Sütő András drámája, A szuzai menyegző. Nem sokkal később a budapesti Nemzeti Színház bemutatta a darabot, amelyet most részben azonos szereposztással, Ruszt József rendezésében, a Szegedi Szabadtéri Játékok tűzött műsorára. Tegnap este volt a premier, Sin- kovits Imrével, Bessenyei Ferenccel, Kováts Adéllal a főbb szerepekben. Az előadást a szerző is megtekintette. Jóelőre feltarisznyáztam magam kérdésekkel, készültem Sütő Andrásból, hogy interjút készíthessek vele, az Új Néplapnak. Kora délutánra jelezték érkezését Szegedre, Keleti György ezredes díszkíséretében. Azonban nem volt sima az út Maros- vásárhelyről. Az író késő esté' holtfáradtan "esett be" a Szabadtéri Játékok irodájába. Csak annyit kért, ne faggassuk. Inkább beszél ő, hangosan gondolkodik. Régi barátja, Sinkovits Imre vitte végül is a beszélgetés fonalát, amelyen az előadás szereplői, és a sajtó képviselői is részt vettek. Mindez csütörtökön történt. Interjú helyett: néhány foszlány Sütő András szomorú vallomásából. "Hát, Romániában készülnek az újabb előadások. A sajtó készíti elő ugyanúgy, mint az előzőeket. Indul a "hajtás", emberekre. Mint egy igazi nagy Cea- usescu-vadászaton. Oldalról kezdik bekeríteni Tőkés Lászlót is. Ocsmány emberi vádakkal mocskolják, elhitetvén a szerencsétlen román néppel, hogy mindezek igazak. O kiskorúak megrontója, az ország árulója, és így tovább. Ebbe a hajtásba még néhányan belekerülünk. Ezt tervszerűen, jó dramaturgiai érzékkel csinálják, végig fokozva a feszültséget. Amikor a szegedi előadás zajlik, ilyen légkör uralkodik Romániában. Jólesett eljönni Marosvásárhelyről, mert legalább három napig nyugton vagyunk. Ott halálhangulatú készülődés zajlik. A telefonom gyakran csörög, és közli velem a halálnemek legkülönfélébb lehetőségeit... A módosulás annyi, hogy mindez most már nem metafórikus. Ami egykor metafora volt, az valóság lett. Amikor A szuzai menyegzőt írtam, az volt a legnagyobb problémám, hogy mit hagyjak el abból, ami valóság, ami igaz. Sajnos a darab kissé túlzsúfolt, mint maga az a drámai sorozat, amely a tíz évvel ezelőtti életünket megnyomorította. Egyik nagy álmom, hogy ezt a drámát egyszer újraíijam. Amikor megszületett, megijedtem attól, hogy az a sugallat, amit a mindennapoktól kaptam, az a látomás, amire a sok álmatlan éjszaka kény- szerített, milyen kegyetlenül valósult meg. Nem törvényszerű, hogy a zsarnoknak győznie kell. Romániában, a mi esetünkben a zsarnok győzött, és le is győzetett. A zsarnok mindent elkövetett, amit rajtunk, embereken elkövethetett. Mi most már csak annyit tehetünk, hogy a zsarnok kimúltával összeszedjük magunkat. Viszont a zsarnok fattyai többen vannak, mint voltak régen. Ez újabb dráma kapujába visz bennünket..." V.Fekete Sándor Lakóház a kútkáván Talajvíz a vezetékből? Kút a szobában A szegény embert az ág is húzza, - tanúsíthatja ezt a tiszatenyői Füri Andrásné. Szépen rendbetett házán tavaly ősszel vett észre ráncszerű gyűrődéseket, majd az idén beszakadt alatta a padló. Kiderült, hogy a szoba közepén egy réges- régen betemetett kút volt, melynek tömedéke lesüllyedt, nem tartotta semmi a korhadt párnafákat. Az ijedelemnél csak a szerencsétlenség volt nagyobb. A gerincsérüléssel leszázalékolt özvegyasszony elkezdte keresni az igazát.- Senki sem állt mellettem, de nekem mennem kellett, mert én vagyok a bajban. A biztosító azt mondta: mindennek a talajvíz az oka.- Már hogy lenne az, - érvel Fü- riné, - hiszen nyolcvanhét óta nem is volt talajvíz miatt kár a községben. Ha nem attól, akkor mitől süllyedt meg a ház alatt évtizedek óta szilárd talaj? Nyilvánvaló, hogy a víz az oka, de milyen víz? Hogyan és honnan került oda? Régi vízvezeték húzódik a Táncsics Mihály utón lévő házuk-előtt. Füriné szerint az a ludas:- Kihívattam a vizeseket, hogy ássák ki a régi vízvezetéket, mert az nyomás alatt áll, és nem tettek az elvágott részhez vakdugót. Onnan kerül a ház alá a víz. Bizonyságul arra, hogy nem áll nyomás alatt a régi vezeték, lyukat ütöttek rajta. A víz meg egyből spiccelni kezdett. Azt mondták: talajvíz folyik a csőből. Odahoztak egy búvárszivattyút, és azt mondták, azzal szivattyúzzam az összegyűlt vizet. Szivattyúztam négy és fél napig, addig senki felém sem nézett. Nagy könyörgésre tettek bilincset a lyukra. Nézem a betemetett gödröt és sehogy sem tudom megérteni, hogy miért nem a régi csatlakozásnál ástak, hiszen akkor egyértelműen meg lehetett volna állapítani, hogy van-e a csőben vakdugó vagy nincs. így Füriné is védi a maga igazát, meg a vizesek is a sajátjukét. Az viszont tény, hogy amióta a környéken néhány helyen csőcsere volt, a környékbeli aknákból eltűnt az addig állandóan ott lévő víz. Van tehát alapja Füriné feltételezésének. A Víz és Csatornamű Vállalat vezetőinek dicséretére mondva: nem kötik mindenáron karóhoz az ebet. Elfogadták azt, hogy pártatlan szakértő döntsön az ügyben. Mindenesetre gálánsabbak, mint helyi embereik, akik természetesnek tartották, hogy helyettük egy gerincével bajlódó asszony majdnem egy hétig szivattyúzza az általuk kiásott gödörből a vizet. A vízművek vezetőiben tehát megvan a jó szándék, - de hát közismert, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ez egyenlőre semmit sem változtat azon, hogy Füriné szobájában, a padló által már nem takarva, ott mélyed a vízgyűjtőnek felcsapott régi kút úgy ahogy betömött szája. És nem tegnap óta, hanem hónapok óta így van ez. Nagyon ideje volna meggyorsítani azt a pártatlan szakértői vizsgálatot. Simon Béla Lakóépületből már nem kell több a szolnoki Tabánba. Egyébként is már csak egy-két házhely maradt e célra. Míg árgus szemekkel figyelték az ideköltözők társadalmi pozícióját, elfeledkeztek közben a lényegről: egy színvonalasan megtervezett és elkészített építészeti együttesről, Szolnok város jelentős történelmi múltra visszatekintő területéről van szó. Évek múlva az erre sétáló turistát feltehetően nem a telekárak érdeklik majd. Élvezni akarja a szűk utcák, a kis terek régies hangulatát. Talán ahhoz is kedve támadna, hogy beüljön egy kisvendéglőbe. Ezzel azonban még várni kell. A Tabán még nem vált élő kerületté. A nézelődő olykor hívatlan bámészkodónak érezheti magát, akinek tudj’ isten, mi forog a fejében. A rendezési tervben előírtaknak megfelelően a tervező azt a célt tartotta szem előtt, hogy a kicsiny városrész lakóterület is(!) legyen. A jelenlegi helyzettel éppen ellentétes megfontolások voltak a mérvadóak. A skanzen jellegű építészeti egységbe azért kellettek lakók, hogy ne váljék kísértetvárossá. Fordult a kocka. Most azért kellenének üzletek, vendéglők, kulturális létesítmények, hogy a Tabán több legyen egy irigyelt lakóhelynél. Nem kizárt persze, hogy az ingatlantulajdonosok egy része másképpen vélekedik. Sőt. Skanzen jelleg ide, girbe-görbe utcák oda, vannak, akik a nyugalmukat féltik. Intézmények elhelyezésére 18 telket alakítottak ki. A belső mag legértékesebb területére az utcácskák találkozásánál keletkező kis térre ételbárt, borozót vagy sörözőt álmodtak, a Zagyva-parti sétány mellé pedig egy nagyobb presszót, cukrászdát. A központban lenne helye motelnek vagy turistaháznak is. A déli részen kulturális létesítmények építhetők, és szinte bárhol kialakíthatóak olyan szolgáltató jellegű műhelyek, üzletek, melyek utcára nyíló bejáratukkal, cégtábláikkal új színt adnának a környéknek. A rendezési terv alkotói arra törekedtek, hogy a Pólya T. út és a Zagyva-gát közötti rész ne csak építészeti látványosság legyen. Több mint 1600 négyzetméter a vendéglátóipari, szolgáltató, kulturális létesítmények és az üzletek, műhelyek összes - tervezett - alapterülete. Ezzel szemben mindössze egyetlen egy épület funkcionál tágabb értelemben vett közintézményként, mégpedig a nádfe- deles tájvédelmi ház. Szerencsére azért némi változás történt. A múzeum tulajdonában van egy telek, melyen a tiszai halászat emlékeit őrző ház készül. A napokban kezdenek a MOHOSZ klubházának építéséhez. A kiviteli terv elkészült, már csak építők kellenek a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Vendéglátó Vállalat 250 négyzetméteres nádtetejű szórakozóhelyéhez. Vannak jelentkezők, akik dohány- és ajándéküzletet szeretnének nyitni, mások alkotóház, panzió építését fontolgatják. Magánszemély nincs közöttük. Manapság a közületek ilyen irányú fejlesztése is ritkaságszámba megy, hisz a beruházásokra egyre kevesebb pénz jut. Mit szóljon akkor egy magánvállalkozó? A közművesítési díj több mint félmillió forint. Ehhez jön még a telek ára és a felújított vagy újonnan épülő helyiség költsége. Egy négyzetméternyi építési terület durván kétszer annyiba kerül, mint a város más részén. A létesítmények nemcsak üzlethelyiségnek, vendéglőnek, kis műhelynek használhatók, hanem lakást is ki lehej kialakítani bennük. Mindemellett kizárólag magas építészeti és esztétikai megoldások képzelhetők el. Tabáni környezetbe illő stílust kell választani. Az ott végzett tevékenység nem zavarhatja a lakók nyugalmát. Ugyan mikor térül meg annak a pénze, aki most ide, mondjuk egy kis boltba fekteti be tőkéjét? Talán a vendéglősök járnának a legjobban, hisz a Pólya T. úti presszót kivéve a Tabánban, a Zagyva-part mellett nincs hová beülni. Szentendrén, Csongrádon sikerült a régi városrészt újjávarázsolni. Nálunk sajnos nagyon gyér az érdeklődés, jólehet, már többször meghirdették az eladó telkeket, de csak szerény eredménnyel jártak. Bizonyára nem a húzódozó vállalkozókban van a hiba. I Ez egy másik Tabán (lenne) 's.____________________________________________________________ ________________________________________________________________________________________________________________________________ V endéglők, üzletek, közösségi létesítmények Csak egyetlen közintézmény áll a vidéken. Itt tanyáznak a természetőrök. Egy fecske nem csinál nyarat. Készül a halászati múzeum ' "4 < > *xw, . w ~ ni n mim min»— — «muni m» imi'»wi——■>» l" JjíiiIIMIN.jiiw ii- Ide gyűlt a víz, - mutatja a szobában lévő régi kút száját Füriné
