Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-30 / 122. szám

1990. AUGUSZTUS 30. Diszkóban még soha nem volt Markó Ivánfelfedezettje Győrből Lausanne-ba táncolt Pótvizsgások között Repeta történelemből Tanulság: kevesebb szórakozás, több tanulás Polgári ízléssel berendezett győri lakás könyvekkel teli szo­bájában ülök egy 15 éves, 45 kilós, sudár termetű kislánnyal, aki éppen olyan, mint a többi tizenéves. Ha nem tudnám, alig hinném, hogy néhány héttel eze­lőtt Lausanne-ban több mint húsz ország száz résztvevője kö­zül a Prix de Lausanne nemzet­közi balettversenyen az első dí­jat nyerte. A szigorú nemzetközi zsűri elnöke a Dán Királyi Balett művészeti igazgatója, Frank An­derson úr volt. Beszélgetőpart­nerem az Állami Balettintézet növendéke: Aleszja Popova. Édesapja Kijevben kutatómér­nök, Áleszja édesanyja a győri Bercsényi Gimnázium tanárnő­je, ő és lánya is magyar állampol­gár. Mit is kérdezhetnék Aleszjá- tól először, mint azt: mikor tán­colt először?- Talán 2-3 éves lehettem. Az általános iskola első osztályát Budapesten végeztem. Édesa­nyám valamelyik újságban ol­vasta, hogy Győrött, Markó Iván patronálásával az egyik általá­nos iskolában balett-tagozatot létesítenek. Jelentkeztünk, és felvettek. így kezdődött. Kiváló orosz balettmestemő, Ludmilla Cserkaszova foglalkozott ve­lem. Emlékszem, Schubert, majd Csajkovszkij muzsikájára táncoltunk először. Elvégeztem az általános iskola nyolc osz­tályát. Tavaly a Győrött meg­nyílt művészeti szakközépisko­lába is beiratkoztam, ahol azon­ban mindössze fél esztendeig ta­nultam, mert felvettek az Állami Balettintézetbe.- Magam is vörösre tapsoltam a tenyeremet a Győri Balettnek azon az előadásán, amelyen te is szerepeltél. Hogyan kerültél eb­be az immáron világhírű együt­tesbe?- Iskolánk patronálója, aho­gyan mondtam, Markó Iván volt. Egyik napon kettőnket meghí­vott a színházba, és közölte, hogy valamelyikünk fellép majd a Győri Balett legközelebbi pro­dukciójában. Próbák után a vá­lasztás rám esett. így lettem sze­replője a Mahler zenéjére, Mar­kó Iván koreográfiájára készült Boldog lelkek című balettnek. Második szerepemet a Mementó című balettben kaptam, amely­ben több iskolatársam is fellé­pett. Ezt követte a legemlékeze­tesebb és eddig legkedvesebb darabom, a Prospero, amelyben 13 évesen főszerepet kaptam, Ariéit, a tündért. Aleszja három hónapig szinte mindennap 2-4 órát próbált, köz­ben délelőtt iskolába járt. A leg­nagyobb öröme az volt, hogy a Prosperoban együtt szerepelhe­tett Markó Ivánnal, aki a "tánc nyelvén" irányította, szinte vi­gyázott minden lépésére. Mi a tánc nyelve? Mosolyogva azt vá- laszolja, hogy ezt szavakkal nem, csak tánccal lehet kifejez­ni, azaz érezni kell. A Diótörő zenéjére és Markó Iván koreográfiájára készült Ál­mok ura című balett Tükörlányá­val búcsúzott Aleszja Popova a Győri Balettől, amikor termé­szetesen Markó Iván egyetér­tésével az Állami Balettintézet növendéke lett. Naponta reggel hatkor, a Római parton lévő la­kásából utazik a belvárosba, ahonnan este nyolc óra körül ér­kezik haza, és akkor még tanul­nia kell. A kedvenc szórakozása a klasszikus zene hallgatása. Legjobban Beethoven Hegedű- versenyét kedveli. Diszkóban még soha nem volt, nem is kí­vánkozik oda. Szeretne bekerül­ni az Operaházba, de szívesen táncolna tovább a Győri Balett tagjaként is. Amikor beszélgeté­sünk után kilépek a tavaszi nap­fényben ragyogó győri utcára, Nietzsche sorai jutnak eszembe: "És legyen elveszett minden olyan napunk, / amelyen leg­alább egyszer nem táncoltunk." Imre Béla A vakáció az utolsókat rugdal­ja. Igaz, még jó nagyokat rugdal, az idő ragyogó, és a hőmérsék­let alapján lehetne akár július kö­zepe is. A diákok többsége láza­san törekszik kihasználni a me­leg napokat, és igyekszik nem gondolni a kikerülhetetlenre, a közelgő tanévre. Néhányukat vi­szont a kötelesség már a tanév­nyitó előtt beszólította az iskolá­ba - illetve a kötelesség elmu­lasztása. Ők a pótvizsgások. El­látogattunk az egyik szolnoki középiskolába, és szóba ele­gyedtünk néhány nótvizsgázó- val. Őszintén szólva nem volt könnyű beszélgetésre bírni őket. Néhány perce fejezték be a vizs­gát, és az eredményt még nem ismerték - ilyen körülmények okozta idegállapotban érthetően kisebb gondjuk is nagyobb volt a nyilatkozatnál. Meg hát restell- ték is a dolgot. Megegyeztünk, hogy a nevük titokban marad. Lássuk, mit mondtak vakációbe­li külpnprogramjukról. Első pótvizsgázó: - Elsőéves vagyok, történelemből pótvizs- gáztam. Az az igazság, hogy nem nagyon szerettem a törté­nelmet, ezért a tanuláskor min­dig utoljára hagytam. Egy-egy alkalommal az anyag is sok volt, nem tudtam vele megbirkózni. Az egész nyaramat tönkretette a pótvizsga. Minden nap elő kel­lett vennem a könyvet, az utóbbi időben egyre gyakrabban. A szü­leim is nehezen engedtek el ott­honról. A pótvizsgán nagyon iz­gultam. Úgy érzem, az írásbeli jól sikerült, a szóbeli nem annyi­ra. Bízom abban, hogy átenged­nek és másodikos leszek. Nem vettem komolyan az első évet. Most döbbentem rá, hogy ilyen lazán nem lehet a tanulást kezel­ni. Második pótvizsgázó: - Szin­tén elsős voltam, és én is történe­lemből pótvizsgáztam. Két oka volt a bukásnak. Az egyik, hogy nem voltak előismereteim, ugyanis Erdélyből áttelepült va­gyok. A másik - mi tagadás - a hanyagság. Jobban szerettem szórakozni járni, mint tanulni. kikérdezte az anyagot. A pót­vizsgaelőtti éjszaka jól aludtam, de réggé} már nagyon izgatott voltam. Úgy érzem - legalábbis remélem -, átengednek. A bukás tanulsága számomra: kevesebb szórakozás és több tanulás. Harmadik pótvizsgázó: - Nagyjából én is azt tudom el­mondani, amit a társaim. Nálam az volt a helyzet, hogy már fél­évkor buktam matematikából és fizikából. Év végére ezeket a tantárgyakat akartam rendbe­hozni. Sikerült is, de jött a törté­nelem. Nyáron egy hónapot dol­goztam, aztán kezdtem el a fel­készülést a pótvizsgára. Egyedül tanultam, a végén segített a taná­rom. A vizsgán nagyon izgul­Aleszja Popova a próbateremben Egész nyáron nyomasztott az a tudat, hogy tanulnom kell, pót­vizsgára megyek, és lehet, hogy újra elsős leszek. Július közepéig nem vettem a kezembe a történe­lemkönyvet, de utána napi két órát tanultam. A felkészülésben segített a történelemtanárom is, tam, úgy érzem, gyengén sike­rült. Egyébként elhatároztam, hogy ezt az iskolát mindenkép­pen itthagyom a bukás miatt. Ha átengednek, akkor egy másik is­kolában leszek másodikos, ha nem, akkor elsős. __________________ ________BL T INITUKOR IINIIßNOR Lassan, nagyon lassan szánjátok rá magatokat a levélírásra. Úgy tűnik azonban, múlt heti kérésünk mégsem volt hiábavaló, mert érkezett néhány slá­gerlista, ha nem is szakadt bele a postás a levélci- pelésbe. A szerencse most Oláh János szolnoki "slágerlistásnak” kedvezett, a hanglemezutalványt neki küldjük el. Slágerlistája: 1. Glen Madeiros/Bobby Brown: She Ain’t Worth 2. Kabalababa: Táncolj még 3. Madonna: Vogue 4. Marcellina: Gyújts fényt! 5. Éva Neoton: Kalapot fel! 6. Homonyik Sándor: Légy hű hozzám 7. Phil Collins: Do You Remember 8. Piramis: Ha volna két életem 9. V’ Moto Rock: Szabadság vándorai 10. Szandi: Álmodozás Retorika, video, jazzbalett Vidáman a Búbánat-völgyben Esztergom mellett rendezte meg tízna­pos önkéntes önképzőtáborát a szolnoki Szabadidő Társulás, amelynek hatvankét középiskolás résztvevője volt. A költsé­gek jó részét a szervezők állták, a diákok­nak ezer forint hozzájárulást kellett fizet­ni. A fiatalok a címben jelölt három cso­portban tevékenykedtek. Mindezt hazaér­kezésük után Csák Lászlótól tudtam meg, aki egyben a Szabadidő Társulás ügyvi­vője is. Kuthy Patrícia diáklány így nyilatko­zott: - Csoportunk jazzbalett-tábomak in­dult, de sporttábor lett belőle, miután fő­ként aerobicoztunk. Az első edzések után izomláz-tünetek is jelentkeztek, de sebaj, fő, hogy erősödhetünk - gondoltuk. A kör­nyék csodálatos volt, jókat lehetett túráz­ni. Programjaink nem voltak kötöttek, így amit egy tizenéves nagyon szeret, a "sza­badság" számunkra természetessé vált. Esténként táncverseny, vetélkedő, diszkó fokozta a hangulatunkat. A retorikai csoportot Tóth Zoltán ve­zette, aki a következőket mondta el: - A három csoport közül ez volt a legfeszítet- tebb, napi ötórás foglalkozások voltak. A több évi siker alapján indítottuk újra ezt a csoportot önismeret, viselkedéskultúra, retorikai ismeretek témakörben. Minden­ki kaphatott személyiségének megfelelő tanácsokat a mindennapi életben való el­igazodáshoz. Utolsó feladatként a ré$ztr vevőknek néhány perces anyagot kellett készíteni és video előtt kötetlenül előadni, amit közösen megnéztünk és kiértékel­tünk. Kemény munka volt nagyon, öröm­mel láttuk, hogy a többség beépítette be­szédstílusába, személyiségébe a tíz nap során tanultakat. Kiss Róbert rendező­operatőr így vélekedett a videós csoport szak­mai munkájáról: - Mit "termelt" a tábor? Sok érdekeset és jót. Az el­készült művek értékelé­sénél szemmel látható volt, hogy az egészen fiatalok is rácsodálkoz­tak erre a technikára, és valamit megérezték a videózás szépségeiből, nehézségeiből. Külön öröm volt, hogy Lo- vászkó Péter alkotásai­ból egy ösztönös, sajá­tos, vizuális látásmódot ismerhettem meg. A tá­borban készült alkotá­sai reménytkeltőek. A fiatalok egyébként négy-öt fős forgatócso­portokban, önállóan dolgoztak, a videóval mqst, ismerkedőik i&, Videoforgatás az önképzötá borban ......I"" a.......... ................ -mi » i s zinte ösztönösen használhatták a technikát.- Az 1986-ban alakult Diákstúdió új szakaszába lépett ezzel a táborral, mi­vel az első generáció már kiöregedett. Tervünknek megfelelően sikerült új arcokat, új gondolkodást felfedezni a résztvevők között - egészítette ki a fen­tieket Csák László. Kérdésemre pedig, hogy lesz-e folytatás - a következőket válaszolta:- A táborzárón elmondtam, hogy szeptemberben a klubunkban min­den csoportnak le­hetőséget biztosí­tunk a találkozásra, és itt a résztvevők maguk dönthetnek arról, hogy milyen módon szeretnék folytatni az elkez­dett munkát. Szívesen látnánk a Szabadidő Társu­láson belül egy önálló jazzbalett- csoportot. A retori­kai képzés rend­szeressé tételéről már döntöttek a résztvevők, a Diák­stúdió pedig egy újabb cél, a minél több film készítésé­nek irányába indul­hat tovább. Csirke József "Bánffy Katalin - Varga Kata­lin" Alapítvány A tehetséges tanulók segítése a cél Pedagógusok a gyermekekért A szolnoki Varga Katalin Gim­názium tantestülete alapítványt lé­tesített a korszerű oktatás-nevelés szerkezetének kialakítására, a programban részt vevő pedagógu­sok szakmai továbbképzésének se­gítésére, a tehetséges tanulók tá­mogatására. Az alapítványhoz va­lamennyi jogi vagy természetes személy, valamint bármilyen ma­gyarországi vagy külföldi személy csatlakozhat. Áz alapítvány alap­tőkéje a tantestület tagjai által fel- . ajánlott 13 ezer forint. Az alapítvá­nyi vagyon felhasználásáról 7-13 fős kuratórium dönt, melynek el­nöke a gimnázium mindenkori igazgatója, tagjai a felügyeleti szerv egy, a tantestület három tag­ja, s azok, akik a legmagasabb összeggel járulnak hozzá a műkö­déséhez. A kuratórium teljes nyil­vánosság előtt működik. Várják azokat a szülőket, illetve azokat az intézményeket, bármely jogi és természetes személyeket, akik az alapítvány céljaival egyet­értenek, és azt támogatni kívánják. Ki alapítvány OTP számlaszáma: 4275-2 (Szolnok, Baross utcai kör­zeti fiók), , ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents