Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-27 / 119. szám

1990. AUGUSZTUS 27. 9 Megadta magát a (Tiszaföld)vár A legveszélyesebb kék-fehér támadó, Balogh a kapura tör Félidei eligazítás - Váraljai módra Ereztem, hogy Petinek jönnie kell, így látatlanban adtam tovább. 30. perc: Pálinkás beadását Király a kapufánál állva passzolta a sarokba - les­ről. 43. perc: Egyenlítési alkalmat sza­lasztott el a tiszta zöldben játszó vendég gárda. Varga a balösszekötő helyéről ügyesen lépett ki, már csak a kapussal állt szemből, mikor Herkó I. becsúszva parádésan mentett előle. A félidő közepétől fokozatosan átvette az irányítást a KuTE. Valkai a középpá­lyán rengeteget dolgozott, de elől ekkor még nem volt partnere, mivel Pálinkásék igencsak könnyen megadták magukat Kívácsiak voltunk, hogy a két edző ho­gyan értékeli az első 45 percben nyújtot- takat 47. perc: Balogh újra erőszakosan tá­madta őrzőjét, elvette tőle a lasztit, lövé­sét azonban Gácsi lábbal védeni tudta. 49. perc: Fekecs szabadrúgását Herkó I. kifejelte, Bartucz egyből visszaemelt, a bőrgolyó a felső lécet súrolva hagyta el a játékteret 70. perc: Ügyes háromszögelés után Fekecs kilépett az egymásra váró védők közül és a kivetődő Libor felett a bal fel­sőbe emelt 1-1. A TiszafÖldvár teljesen elfáradt, az történt a pályán, amit a zöldek akartak. Már hosszú ideje érett egyenlítő góljuk, ami végül egy szép támadás után, ha ne­hezen is, de megszületett. 73. perc: Pálinkás a maga öreguras tempójával lefutotta a hazaiak jobb olda­li védelmét élesen kapu elé lőtt, Király pedig befejelte a labdát 1-2. 89. perc: Pálinkás ismét tisztára ját­szotta magát a bal szélen, középre gurí- tását a néhány perce beállt Lovas a ka­pust elegánsan elfektetve továbbította a háló közepébe. 1-3. Gyenge színvonalú, 70 percen át unalmas mérkőzést láthatott a pályá­ra kilátogató mintegy kétszáz néző. Pedig milyen bizakodva várták a ran­gadót. Csalódniuk kellett azonban, hi­szen a hazaiak teljesen alárendelt sze­repet játszottak. A kunszentmártoni­ak mind erőben, mind lelkesedésben felülmúlták őket. Igazi focit tulajdon­képpen csak az utolsó húsz perc ho­zott, amikor is a vendégek kontrái meghozták eredményüket, bő ne­gyedóra alatt háromszor is bevették Libor kapuját. Összességében teljesen megérdemelt sikert ért el a Valkai ál­tal irányított KuTE. Váraljai János: Lelkesedésükkel, Q. félidei jobb játékukkal nőttek fölénk a kunszentiek. Szarvák Lajos: Megérdemelt győzel­met arattunk a végére teljesen elfáradt TiszafÖldvár ellen. Darida P. játékvezető: Sportszerű mérkőzés volt. A pályáról úgy tűnt, a jobbik csapat nyert Jók: Gál ill. Kiss, Valkai, Pálinkás. Váraljai János (TISE): Karcagi sike­rünk akkor nyeri el igazi értékét, ha ma nyerünk. Sok függ három emberfogónk teljesítményétől, akik Királyt, Pálinkást, és az új szerzeményt, Valkait tüntetik ki figyelműidéi. Számszerű eredményre nem szeretek tippelni, mindig az ellenke­zője jön be. Szarvák Lajos (KuTE): A szomszéd települések találkozója mindig rangadó, fokozottan készül mindenki. Múlt heti biztató játékunk után, 2-0-ás győzelmün­ket remélem. Senki nem kapott külön fel­adatot, alkalmazkodjanak a hazaiak hozzánk. hoztuk addig jobbára védekező ellenfe­lünket. Középpályásaink sehol nincse­nek. Ivelgetéssel semmire sem megyünk a ma­gas védelemmel szemben. Szarvák L.: Ugyanezzel próbálkozunk a második játék­részben, mint eddig. Szeren­csétlen gólt kap­tunk, de ezzel még nem vesz­tettünk. A kapu előtt sokkal ha- tározottabbnak kell lennünk. “Bíró sporttárs, én nem bántottam’' Kocsis, Géléi Fotó: Mészáros Váraljai J.: 1-0 után elvesztettük a fo­nalat. Teljesen leálltunk, ezzel magunkra 2. perc: Balogh erőszakosságának kö­szönhetően labdát szerzett a KuTe 16- osán belül, jobbal keményen belőtte, Dutkon pedig előre vetődve a hálóba jut­tatta azt Az ünneplés mégis elmaradt mert a hazaiak 11-ese kézzel ütött a bőr­be. Gál megszerzi a vezetést a hazaiak számára A tiszaföld vári legénység - még mérkőzés előtt első fordulót sikerrel vették. A KuTE a Jászárokszállássál szemben tartotta ott­hon a két pontot, míg a tiszaföldváriak döntetlennel tértek haza a magasabb osz­tály felé kacsintgató karcagiak oroszlán­barlangjából. Négy fiatalember - Grá- csin. Szikom, ül. Bartucz és Demeter - ezen a találkozón egy időre elbúcsúzott a futballcsukától, szerdától suiranóra cse­rélik fel a stoplis cipőt. SE. Hegedűs által beívelt szabadrúgást az 5-ös sarkánál Balogh ügyesen lefe­dezte, középre sarkallta és a nagy lendü­lettel érkező Gál a kivetődő kapus alatt a hálóba pöckölte. 1-0. Balogh (TISE): Eredetileg kapura akartam fordulni, de Szarvák lefogott. Tiszaföldvár-Kunszentmárton 1-3 (1-0) TiszafÖldvár 200 n. V.: Darida P. (Békés m.) Feltámadt egy halálra ítélt kiscsapat? Nemrégiben egy so­kat vitatott botránynak lehettek szem-, és fiüta- núi a tiszaföldvári kézi­labda hívei. Mi is beszá­moltunk arról a játékve­zető kontra Papp Lajos (mint szurkoló) ütésvál­tásról, amelynek követ­keztében a Magyar Ké­zilabda Szövetség kissé szigorú döntéssel, kere­ken egy évre betiltotta a hazai és a 30 km-nél kö­zelebb fekvő pályákat a csapat számára. Nos, az ítélet visszhangja az volt, hogy ezzel a dön­téssel egy kiscsapat ha­lálát okozzák olyan em­berek, akiknek mit sem számít, hogy egy tisza­parti nagyközség leg­népszerűbb sportágát kénytelen nélkülözni egy teljes idény erejéig. Elképzelhető, hogy vasárnap délután meg­táltosodott a halálra ítélt? Ennek jelét mutatták azok a nótázó fiatalok, akik a focirangadó kez­detét követő percekben érkeztek a lelátóra. Ví­gan énekelték Illésék jól ismert rigmusát, mely szerint “Újra itt van a nagy csapat!” Hogy kik voltak át, a kárvallott földváriak NB Il-es ké­zilabdacsapatának tag­jai, akik éppen akkor ér­keztek túrkevei bajnoki nyitányukról. A fentebbi sorokból nyüván már az is kiderült, hogy ven­dégsiker született a me­gyei rangadón, hiszen a tiszaföldváriak 20 gólt lőttek 19 kapott ellené­ben. A hazaiak kézilabda­szövetséghez intézett fellebbezéséről a héten születik döntés. Elutasí­tás esetén “hazai” mécs­eseiket Szolnokon, az Olajbányász Tiszaligeti bitumenpályáján lesznek kénytelenek megrendez­ni. Ebben az esetben a lelátók csak a futball­meccsekre népesülhet­nek be... Minden láb(nyom) a pályára vezet A sportteleptől néhány háznyira fellel­hető hangulatos vendéglő előtt, járdán felfestett fehér lábnyomokra lettünk fi­gyelmesek. Pár pillanat múlva fény de­rült a rejtélyre, hiszen az ellenkező irányból is közeledő tappancsnyomok a pálya kapujában találkoztak. E szerint a földváriak számára minden út - ha nem is Rómába, de - a sporttelepre vezet TISE: Libor-Pataki, Herkó L, Grá- csin, Szikora-Gál, Hegedűs, Jakab- Kecskés (Herkó Z.), Balogh (Kovács G.), Dutkon. Edző: Váraljai János. KuTE: Gácsi-Határ (Bállá), Szar­vák, Kiss, Varga-Fekecs, Valkai, De­meter (Tóth Zs. (-Bartucz (Lovas), Ki­rály, Pálinkás. Edző: Szarvák Lryos. Rekkenő hőségben jó hangulatban ké­szülődött mindkét csapat a rangadóra. Érthető volt ez a vidámság, hiszen az Darida játékvezető: Segítőtársam be- intésére érvénytelenítettem a találatot, a játékosok úgy takarták az esetet, hogy én nem láthattam. Dutkon (TISE): Jogos volt a bíró íté­lete. 7. perc: Hegedűs szépen csavart a ka­pu elé, Gála azonban egy ütemet késett, így odalett a kecsegtető helyzet. Meddő hazai fölénnyel telt az első nyegyedóra. A kék-fehérek ugyan be­szorították ellenfelüket de gól szerzési alkalmat nemigen tudtak kialakítani. A kunszentiek igyekeztek kihúzni a föld­váriak “méregfogát”, Baloghot és Dut- kont nagyon szorosan fogták, ami szem­mel láthatóan nem ízlett a két támadó­nak. 22. perc: Megszerezte a vezetést a TI­Lóháton Etelközön át a Hősök teréig Megyénk leghosszabb és legkacs- karingósabb községében járva egy olyan pedagógussal is találkoztunk, aki nem kimondottan a katedra ré­vén, hanem különleges kezdeménye­zése következtében vált ismertté. Míg a győztes kunszentmártoni labdarúgó-csapatnak nem volt szük­sége lovaskocsira, hogy hazaérhes­sen, addig Petraskó Tamás, (a homo­ki nevelőotthon tanára) és vállalkozó társai 3 ezer km-es utat tesznek meg majd őshazánkból Budapestig - lóhá­ton. A tervek szerint 1996-ban hon­foglalásunk 1100. évfordulójának tiszteletére indul a héttagú lovascsa­pat a Volga-Káma torkolattól, és őse­ink vándorlási útvonalát követve 1996. augusztus 20-án érkeznek majd Budapestre, a Hősök tőére. En­nek kapcsán a magyarok világszövet­ségének segítségével valamennyi ha­tárainkon innen és túl élő magyar nemzetiségű általános és középisko­lás diák számára vetélkedőt szervez­nek, amelynek első két helyezettje a lovasokkal tarthat Vízcseppek a kánikulában Míg a futballisták a tűző napon iz­zadtak, addig nem minden sportrajon­gó szotyolázott a meccsen. A helybé­liek szerint itt az emberek többsége mezőgazdasági munkából él, s ilyen­kor hétvégeken inkább a hagyma-, vagy paradicsomföldeken süttetüc há­tukat, mintsem a vizek partján. Min­denesetre, a strand képe nem ezt mu­tatta. Napbarnított bőrökre, itt edzőtá­borozó ffadista vízüabdás palántákra és VIBESZ feliratokra lettünk figyel­mesek. De mi is az a VIBESZ? Paulo- vics Tamástól az úszóklub vezetőjétől megtudtuk, hogy a hat betű a Buda­pesti Vízgazdálkodási Egyesülés elne­vezését takarja S hogy mi közük egy tiszaföldvári strandhoz? Nos, augusz­tustól 20 ezer forinttal, mezekkel és felszerelésekkel ők szponzorálják az önállósodott úszóklubbot, s a 74 fokos termálvíz előnyét kihasználva komoly beruházást terveznek. A közeljövő programjában pedig a szeptember 15- i VIBESZ-Kupa országos meghívásos verseny szerepel, s azt sem tagadják, hamarosan a strand is tervezi e név felvételét. Jövő héten a Kisújszállás-Sz. Vegyiművek mérkőzésre látogatnak el lapunk munkatársai.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents