Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-27 / 119. szám
1990. AUGUSZTUS 27. Néplap Levelek az önkormányzatról A működőképes önkormányzat belső feltételei “Ország és táj, nemzeti politika és csoportélet, tervgazdaság és egyéni kezdeményezés... nem ellentétek; az alárendelt dolgok viszonylagos önkormányzata nélkül sem sejtek és szervezet, sem tagok és társadalom nem ALKOTHATNAK magasabb fajta szerves életet.” (Németh László: Marxizmus és szocializmus, 1934.) A működőképes önkormányzat belső feltétele az egészséges közösségi élet. Amíg a társadalom kívülről szervezett, addig a közösség spontán módon, belülről szerveződő intézményrendszere az emberi létnek. A kettő nem létezhet egymás nélkül, s nem is téveszthető össze. A pártállam évtizedei az újra szervezett társadalom nevében minden szinten igyekeztek a közösséget felszámolni, pedig már középkori földesuraink, s az akkori államhatalom és egyház is tisztában volt azzal, hogy ezekre építeni kell, fel kell őket használni, de nem szabad eleven életüket korlátozni. A közösség ugyanis nem más mint az egyéni emberi élet közvetlen társadalmi burka, amelyben az egyes ember (bármilyen szintű is legyen) védelmet talál, s kibontakoztathatja képességeit a nagyobb és szervezett társadalom javára. Társadalom, önkormányzat csakis erre épülhet. Hogy ennek lényegét megérthessük, vegyük a legismertebbet szemügyre, az úgynevezett falu- közösséget. A faluközösség maga valójában nem is létezik, értelmét akkor nyeri el, amidőn a külső hatalom (földesűr, állam) beleavatkozik a közösségi életbe, s megszervezi azt saját céljaira (bírák, jegyzők). A faluközösség az egyén számára ugyanis túl tág fogalom, túl nagy terjedelmű ahhoz, hogy minden rendű és rangú ember (a gyermektől az öregekig, a szerényebb képességűtől a kiemelkedő egyéniségig) átláthassa. Maga az egyes ember korától és képességeitől függően ennél kisebb közösségben tud csak létezni (család, gyermek, ifjúkori vagy felnőttkori közösségek: legény-, leánybandák, munkacsapatok, szokások, rítusok lebonyolítására létrejött szervezetek, stb.). Egy gyermekközösség három-négy fő lehet legfeljebb, az ifjak serege sem nagyobb 6-8 főnél, ha ennél több fiatal van, akkor már két-három bandára osztódik az ifjúság. Az egyénnek keretet adó közösség tehát mindig belátható, emberi méretű kell hogy legyen. Az igazi közösség mindig komplex jellegű, ami azt jelenti, hogy az együtt felnövők egész életükben mindent tudnak mindenkiről, s ez kötelességeket ró rájuk, szabályozza magatartásukat, s minduntalan megerősítik összetartozásukat halálukig (keresztkomák lesznek, egymást segítik a munkában, egymás sírját is ők ássák meg, stb.) Mivel a közösség természetes jellegű, ez állandóságot is biztosít, s szinte időtlenséget kölcsönöz neki. Hiszen ha eléri valaki a megfelelő kort, tagja lehet a különböző csoportoknak vagy eleve beleszületik (családi vagy utca- és falurészközösség). Az egyén és közösség viszonya a közösség irányításában és vezetésében is jól megmutatkozik. Volt minden kisebb közösségnek vezéregyénisége, akit mindenki elismert szervezőkészsége, rátermettsége alapján. Ám a komplex közösség sokféle tevékenységet bonyolított le, s teljes életet élt, ezért szinte mindenki időlegesen vezető szerephez juthatott, ha olyanról volt szó, amihez például ő értett a legjobban. Ha nehéz terhet kellett emelni, a legerősebb, ha éneket kezdeni, a legjobb hangú, ha munkaszerződést kötni, a legrátermettebb irányított, s nem az általánosan elismert vezető. A funkció nem merevedett meg, s mindenki szóhoz jutott, érezte, hogy igazán szükség van rá a csapatban. Az így kialakult természetes közösségeket már az önkormányzatnak (faluközösségnek) könnyű volt mozgatni; hol korosztályokat, hol falu- vagy utcarészeket, hol azonos társadalmi szintű embereket (gazdák, kubikosok, gyalogmunkások) hívott össze, bízott meg egy-egy feladat elvégzésével, anélkül, hogy a részletekbe beleszólt volna. Falvainkban, főként mezővárosainkban, a múlt század hatvanas éveitől kezdve alapszabállyal rendelkező körök, egyletek, társulatok alakultak, amelyek szervezetileg átvették a falu Mária Terézia kialakította tisztségeit (itt: elnök, jegyző, testület), ám működésüket tekintve megtartották a közösségi elvet, s életképes, az önkormányzatot segítő, modem falusi intézményrendszert alkottak. (Folytatjuk) Szabó László Kilenc önálló kiállító a megyéből Mezőtúrról mini-vetőgép, Tiszaigarról Amint azt szombati lapszámunkban, a Hungexpo sajtótájékoztatójáról tudósítva már hírül adtuk, megyénkből kilenc cég vesz részt önálló kiállítóként a hét végén megnyíló 71. OMÉK-on. A következő napokban igyekszünk folyamtosan informálni olvasóinkat arról, hogy szűkebb pátriánk kiállítóit hol lehet megtalálni a kőbányai vásárvárosban, és mivel mutatkoznak be a Nemzetközi Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron. A Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat természetesen bemutatja mindazokat, a már hagyományosnak mondható készítményeit, amelyek a korábbi OMÉK-eken vagy BNV-ken díjat nyertek, és amelyeket azóta is kedvelnek a vásárlók. Ezenkívül természetesen jónéhány termékújdonsággal is jelentkezik a vállalat. Például a kimondottan exportcélra kifejlesztett, védőgázas csomagolású szalámival, amely 120 napig is eltartható. Megismerkedhetnek a látogatók a szolnoki ÁHV új, Royal fantázianevű fóliás sonkájával, a vákumcsomagolt felvágottjaival és szalonnaféléivel, valamint a különleges bélbe töltött paradicsomos nyelvkrémmel, kenőmájassal és illatos, finom májassal. Nincs valamirevaló mezőgazdasági kiállítás, bemutató, amelyen részt ne venne a GATE Mezőtúri Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskola Karának tanüzeme. Mint mindig, ezúttal is tablókon mutatják be - az “A” pavilonban - a főiskolai kar oktatási- kutatási-fejlesztési tevékenységét. A tanüzem jónéhány új gyártmányával is jelentkezik az idei OMÉK-on. Bemutat többek között praktikus gépkocsi-utánfutót, tápszerkeverőt, univerzális körfűrészt, metszőberendezéseket. És ha valamikor, akkor a hazai mezőgazdaság privatizációjának küszöbén nagyon aktuális a tanüzem olyan kis- és középüzemekben alkalmazható eszközeinek bemutatása, mint például a 12 és 24 soros kivitelű sorbavetőgép, a kalapácsos terménydaráló és más háztáji kisgépek. Az OMÉK szervezői-rendezői minden eddiginél nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az élőállatbemutatóknak. Megyénk nagyüzemei közül például a túrkevei, a jászboldogházi és a besenyszögi téesz bárányai, jerkéi, kosai béget- nek majd tíz napig a kőbányai vásárvárosban. A sertéstenyésztési bemutatón a Tószegi Petőfi Tsz törzstenyészetében nevelt magyar-lapáj kocák és apaállatok “szerepelnek” majd. A szarvasmarha-tenyésztési bemutató keretében a cserkeszőlői, a törökszentmiklósi és a jászapáti téesz állít ki tej- és hústípusú tenyészállatokat. A Jászboldogházi Aranykalász és a Karcagi Magyar Bolgár Barátság Tsz egy-egy kancával jelentkezett a tenyészlovak bemutatójára. Az őshonos állatok bemutatójának is lesznek megyénkbeli “résztvevői”: a Középtiszai Állami Gazdaság tiszaigari kerületéből magyar-szürke ökrök vontatta hatosfogat idézi majd a vásárvárosban a pusztai hangulatot. T.F. Beszéljünk róla! Büntetéss/z/el Jobb ha az ember tudja mivel kell szembe néznie.Ezért is tartom fontosnak azt a kis tájékoztatást amit az elmúlt hét péntekén adott lapunknak két vízügyes szakember. Színtiszta, kezelhető információkat kapott a lakosság arról, mit is hozhat ez a hét, jobban mondva, mit visz majd a víz, a Tisza vize? Szennyeződést. Borsodban megbolondultak az algák. Fittyet hányva mindannak amit tőlük elvárunk, vagyishogy maradjanak nyugton, most a folyó egy szakaszán, őrült tempóban el kezdtek szaporodni. Igaz, a fáma bizonyos mértékű kömyezetszeny- nyeződésről is beszél, azután közrejátszott e folyamatban az is, hogy a Tisza vízszintje jelentősen leszaladt, és most a folyó szomorú divatnak hódol, mindenféle politikai felhang nélkül, szőkesége zöldesbamára változott. Ha szerencsénk van, mire ez a bizonyos víz- mennyiség ideér, benne a nemkívánatos anyagok elbomlanak. Mi jó esetben sóhajtunk egyet, s várjuk a következő adagot. Ha nincs szerencsénk ? Az a kérdés: hányszor lehet egy ilyen vizes ügyletet megúszni? Láthatóan, a vízügyesek, nagy apparátust mozggatva mindent megtesznek, hogy ne a véletlen döntse el a dolog végső kimenetelét, tőlük telhetőén ne maradjon senki illetve semmi szárazon. S, ha nem csapnak össze a fejünk felett, és elvonulnak az oxigénben szegény hullámok, megkezdődik a bizonyító vizsgálat, minden valószínűség szerint kiderül, ki volt a bűnös - nem hibás, bűnös - azt megbüntetik, ő pedig kifizeti a bírságot. Kész. Nem, szó sincs arról a bizonyos boldog végről, hiszen gyakorlatilag a szennyezésen és a pénz befizetésén túl nem történt semmi. A dolognak - az esemény előtt alatt és után - mi isszuk meg a levét. Jól tudjuk ugyanis, hogy vannak olyan cégek, amelyek évről évre rendszeresen tervezik azt az összeget, amelyet befizetnek a vízügyi hatóságoknak. S ezzel a dolog mintegy “le van tudva”. És tátoghatunk mint a halak, minden halad tovább, szemcsére a szennyezett víz is. Tudom, az egész korántsem ilyen egyszerű. Hiszen üzemek tucatjait lehetne bezárni amiatt, hogy szennyezik a levegőt, szennyezik a vizet, a földet. Am, ha ezek kapuit becsukják, munka nélkül maradnának dolgozóik, hiányoznának a piacéról, a boltokból a termékeik. Csuka fogta róka. (Elnézést az ízetlenkedésért: hol lehet itt már csukáról diskurálni?) Maradna még egy megoldás: olyan technológiákkal dolgozni amelyek nem környezetszennyezők. S itt az újabb vizes kérdés: hol a forrása az ezekhez szükséges pénznek. így tehát, azokkal együtt, akik akarva vagy akaratlan silányítják vagy időnként hatalmas ütéseket mérnek a természetre, élvezhetjük azokat a pofonokat amiket viszonzásul kapunk, a címzettől. S, ha csak mi élveznénk! Jócskán jut ebből a gyerekeinknek is. Úgy tűnhet persze, mintha saját szegénységünk kiszolgáltatottjai lennénk, s az emberi jó és rossz szándéknak nincs helye a történetben sehol. Pedig, dehogy. Vannak országok, ahol sikk vásárlói bizalmat erősítő módon kömyzetbarát cikkeket készíteni. A spray-en ott a felirat: ez a termék hajtógáz nélküli. Nálunk pedig... Kazincbarcikán megnézik majd, hol szökik meg a higany - nyilatkozta a televízióban az ipari minisztérium illetékese, felsorolva még, mi minden intézkedésre lehet számítani az ügy kapcsán, amely fodrozta az elmúlt napokban a vizeket. Nagyon helyes, mondhatjuk ezen nyilatkozat kapcsán is. Kár lenne ezért az anyagért, hiszen a környezetvédelmi állapotokat, a felelősségre vonás hatását, egyáltalán az általános erkölcsi viszonyulást ismerve, igen fontos és alkalmas valamire: mérni, hogyan megy fel az emberek vérnyomása. Hajnal József Hogyan érintik az olajárak Magyarországot? Csütörtök este a nemzetközi olajpiacokon egy hordó kőolaj ára majdnem 32 dollárra szökött. Irak augusztus 2-án támadta meg Kuvaitot, s alig több, mint 3 hét alatt a kőolaj ára közel 50 százalékkal ugrott meg. Ez az áremelkedés, párosulva a háborús hangulattal, felforgatta a világ legnagyobb tőzsdéinek árfolyamait is. Megindultak a spekulációk a várható recesszióról - no meg arról, hogy hol lehet a felső határa az olajárnak. A helyzet alakulásától függően a szakértők még a hordónkénti 50 dolláros árat sem tartják kizártnak. Irak és Kuvait a konfliktus előtt a termelés közel 20 százalékát produkálta - ez a mennyiség most kiesett. Ha a háború „felforrósodik”, kétséges lesz a szaúdi olajtermelés sorsa is. Ráadásul Szaúd-Arábia — napló— Egyre több nemzetközi piac működik környezetünkben. Találunk ilyet Szabadkától Szolnokig, Budapesttől Karcagig mindenfelé. Az ember, ha akarja, ha nem, előbb-utóbb szétnéz egy-egy ilyen nyüzsgő, élettől pezsgő, eleven gyülekezetben, ha másért nem, hát a kíváncsiság okán. Bevallom, én szeretek bazárokba, piacokra járni, érdekes embereket, jeleneteket hoz elém a sors, s én elég kíváncsi vagyok ahhoz, hogy elébe menjek a sorsnak. Az egyik ilyen piacon járva, nyáron, jó melegben, farmerokat áruló fiatal cigányok sátra előtt vitt el az utam. Világos, rövid ujjú ing volt rajtam, melynek a zsebe fölött néhány zászlócska, amerikai, angol, ausztrál zászlócska díszelgett odavarrva, mindössze néhány négyzetcentiméteren. Nem szeretem ugyan az ilyen díszeket, de az inget kaptam, nem akartam összevagdalni a dísz lebontása közben, hát hagytam, így hordtam. Szóval, mentem a cigánylegények sátra előtt, elég érdektelenül pillantottam végig az egyébként Törökországból való farmerokon, mivel éppen nem akartam farmert venni, amikor az egyik cigánylegény fölismerte az ingemen lévő angol zászlócskát. Felcsillant a szeme, azonnal megszólalt.- Do you speak English?- Yes, a little. Itt pillanatnyi szünet következett, a fiú mintha elbizonytalanodott volna. Átvettem a kezdeményezést.- What language do you speak? A fiú hallgatott. Folytattam.- Where are you from? What do you do? A fiú bólogatott.- Yes. Oké.- What are you interested in? - kérdeztem végül, mire a fiú már csak egy hellót intett. Továbbmentem. Hallottam, amint beszélgetőtársam lelkesen, hatalmas büszkeséggel kiáltja a többieknek.- Hallottátok? Tudok angolul! Egy igazi angollal beszélgettem... Körmendi Lajos máris kénytelen visszatartani finomított kőolajtermékeinek jórészét hadicélokra, egyebek között az amerikai haderő üzemanyag-ellátására. A kérdés kikerülhetetlen: mennyiben érinti ez a helyzet Magyarországot? Minden tekintetben - és pedig keményen, ha nem is a közeli jövőben. AZ igazi kérdés valójában az - s ez izgatja legjobban szerte a világon a gazdasági szakembereket -, hogy a Kuvait elleni iraki invázió nyomán kialakult helyzet meddig húzódhat el, meddig tarthat a bizonytalanság kora. A hetvenes évek olajárrobbanása idején a kormány és a párt vezetői kitartóan ismételgették, hogy „hozzánk”, a szocialista világba a válság soha nem gyűrűzhet be. Hát begyűrűzött. Akkoriban azzal érveltek, hogy a KGST szilárd alap, az olcsó szovjet kőolaj még szilárdabb. A „begyűrűzés” szó azóta fogalom - egyebek között az inkompetenciára utal, s arra is, hogy manapság minden „begyűrűzik” mindenhova - előbb vagy utóbb. A hetvenes években ugyan nem a kőolajárakon gyűrűzött be a válság, de nyilvánvaló, hogy a világpiacon minden egyszerre drágább lett, az importért jóval többet kellett fizetni. Most pedig, hogy Magyarország a piacgazdaság felé vett utat, és egyre több szállal kötődik a világpiachoz - s közben a Szovjetunió, amellyel jövőre már dollárban kereskedünk, csökkentette magyarországi kőolajszállításait - botorság lenne hinni, hogy Magyarország mindebből kimaradhat. Nemrég már vásároltunk dollárért kőolajat: azért a pénzért ma feleannyit kapnánk. A helyzet sajátossága, hogy az árakat nem az olajhiány verte fel, hanem a háborús pszichózis, a bizonytalanság és a kérdőjel: hogyan alakul a helyettesíthetet- len nyersanyag, a kőolaj kitermelésének jövője? A piacon ugyanis egyelőre nincs olajhiány - szakértők szerint a világ soha ekkora készletet még nem halmozott fel -, s arra is van lehetőség, hogy a többi olajtermelő pótolja az iraki és a kuvaiti olajat. Az OPEC néhány tagországa - a kisebbség -, főként Szaúd-Arábia, szeretné csillapítani a felbolydult piacot, és újabb ár- rögzítésre, a termelés növelésre törekszik. A kisebbség ugyanis a stabil világgazdasági helyzetre épít - ennek pedig egyik alapvető eleme a reális, kiszámítható kőolajár. De az OPEC már nem a régi, a többség be akaija söpörni a mannaként hulló olajdollárokat... A megoldás azonban amúgy sem az OPEC kezében van: mégha egyöntetően megegyeznének is egy alacsonyabb árszintben, amíg az Öböl menti konfliktus hullámverései nem csitulnak, addig a válsághangulat - s nem az OPEC - irányítja az árakat. Magyarországnak szembe kell néznie ezzel a helyzettel. Nehezen megjósolható, hogy az Öböl menti válság meddig húzódik el. Ha huzamosabb ideig, akkor megváltozott gazdasági környezetben élünk majd - feltehetően drágább benzinnel, tüzelőolajjal, szűkebb költségvetéssel és szűkebb importlehetőségekkel, a fizetési mérleg várható alakulásáról már nem is szólva. FwtarGjtin?
