Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-24 / 117. szám
1990. AUGUSZTUS 24. »* 3 A Metripond Mérleggyár szolnoki kirendeltsége javítja öt kilogrammtól 30 tonnáig a mérlegeket a környezd megyékben is. Képünkön Hajnal István 500 kg-os optikai mérleg skálaütközőjének a beállítását végzi. Mivel egyre kevesebb a munkájuk, ezért mindent elvállalnak, még a távolabbi országrészekből is. Fotó: Mészáros Buborékban a tenger Olyan világot élünk, amikor az ember lépten-nyomon a politikába ütközik. Elég egy délelőtti üvegcsere a szikvizesnél, és máris részese egy gazdaságpolitikai szabadegyetemnek. Mert a derék szódás elmeséli, hogy az életét tette fel a szénsavas vízre: ebből kereste ki a kenyerét a háború előtt, és ebből él napjainkban is. Alighanem neki köszönhető, hogy Szolnokon egyáltalán még forgalomban vannak e vastag falú üvegek. Becslése szerint úgy hat-hétezer darab, holott valamikor 70-80 ezer üveg töltése adott munkát városszerte féltucat szakmabelinek. Gondolnánk, jött a szifon, látott és győzött, s ezzel a szakmának befellegzett. Valóban, jött a patron is, de ettől még bőségesen zubogna a szikvízforrás, ha... Ha annak idején például nem veszik el a szódásoktól a kisteherautókat, mint az átkos kizsákmányolás bűnös eszközeit. De elvették, így a szódásüvegek ládáit lovaskocsikkal kellett volna pótolni. Az ám, csakhogy ehhez meg istálló kellene a város szélén, aztán a bakra egy kocsis, aki a lovakat dirigálja meg gondozza is, gyaníthatóan úgy, hogy az abrakból otthon még két disznót meg is hizlal. így hát a ló szóba sem jöhet. Ha ló nincs - szamár is jó. Csakhogy ez sem vált be: a szolnoki forgalom semmiképp nem tűr meg egy lassú járművet. De ha még mindezen túltette volna magát a szódás, úgy az eltelt negyven év adópolitikája teljesen megőijítette volna. Akik nem bírták, azok abba is hagyták a szikvízgyártást... Lám, egy szakma megszüntetésének mechanizmusa milyen pofonegyszerű volt: egy hivatalban egy aparátcsik fogalmazott egy felszólítást, amellyel elrendelt, megtiltott, utasított, figyelmeztetett, büntetett, és a töltőgép már meg is bénult. Ha nincs szikvíz - nem gyártanak üveget sem. Ha nincs üveg, nyomófejet sem csinál már senki. Nem üzlet a töltőgép gyártása sem, ha nincs, aki a hatalmas kerekeket forgassa. A szóda tehát elapadt, és mindehhez elég volt egyetlen papírfecni a hatalom erődítményéből. Na mármost, elképzelem, hogy valaki kitalálja: az üveges szóda maga a vis vitális, a cseppfolyós életerő, és divatba jön ismét. Ehhez már "mindössze" egy üveggyár kellene, aztán újdonúj töltőgép, amit a jó ég tudja, hol lehet ma kapni, aztán egy bizottság, amely a gondolatot patronálja, munkaerő, szállítókapacitás - egyszóval mindaz, ami egyszer már megvolt, ám egyetlen tollvonással sikerült eltüntetni a föld színéről. Rombolni gyerekjáték, de építeni... Leckét emlegettem gazdaságpolitikából. Én ebből a szódaügyből az ország mai állapotát levezetem magam számára. A bűnös mindenért az a fránya pecsétes papír. Ja, és az, aki a pecsétet ráütötte.-pbSegítséget kérnek a bortermelők A Földművelésügyi Minisztérium illetékese azt javasolja: töröljék el a bor fogyasztási adóját, hogy ily módon csökkenjen az ára. A bortermelőknek ugyanis az export jelentős visszaesése miatt értékesítési nehézségeik vannak - nyilatkozta az MTI érdeklődésére Tóth Sándor, a tárca főosztályvezető-helyettese. Véleménye szerint az is jó megoldás lenne, ha a fogyasztási adóból - ez évi 700-, 800 millió forint - intervenciós alapot hoznának létre a termelők támogatására. A dollárelszámolásra való áttérés az úgynevezett szocialista piaccal a magyar borexportot - hosszabb távon - kedvezően érinti, de ehhez a versenyképesség érdekében javítani kell a minőséget. Ehhez viszont a jelenlegi 6-8 hónapról 10-12 hónapra kell emelni a bor kezelési idejét. Nyilvánvaló, hogy ilyen nagy technológiai változáshoz jelentős forgótőke szükséges, s az is, hogy a termelők nem tudják megfizetni a rendkívül magas hitelkamatokat. Mivel félő, hogy a bizonytalanság miatt sokan kivágják a szőlőjüket, fontos lenne központi támogatási alap mielőbbi létrehozása. Ezt sürgeti az is, hogy a termelőknek már most jelentős veszteséget okoz az, hogy az NDK az idén nem veszi meg a leszerződött 600 ezer hektoliter bort. Eddig 280 ezer hektót vettek meg tőlünk, a többit azonban lemondták, s jövőre is csak 80 ezer hektoliter borra tartanak igényt. A magyar bortermelőknek ez olyan jelentős veszteséget jelent, hogy kártérítést is kémek a szerződésszegés miatt. LEVELEK AZ ÖNKORMÁNYZATRÓL A városi és községi autonómia hazai történetéről "Önkormán.vzat (autonómia): Az államon belül - annak részeként - bizonyos, szélesebb vagy tágabb funkciókörre és leggyakrabban területre is kiterjedő, rendszerint helyi érdekű, jogilag kodifikált igazgatást jelent. Ilyennel rendelkeztek Magyarországon egyes nagyobb történeti-földrajzi egységek (pl. Horvátország, Erdély), mindenütt meglévő kormányzati területek (pl. a Hajdú és Jászkun kerületek, vármegyék), települések (pl. különböző szintű városok, falvak), azután testületek (pl. céhek, ügyvédi és kereskedelmi kamarák), valamint oktatási és vallási intézmények (pl. egyetemek, református és evangélikus egyházak). Modem nemzetiségi autonómia nálunk csak tervben merült fel." (Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II., Eger, 1980.) A történeti szempontú meghatározásból világosan kiderül, hogy önkormányzatról csak a Szent István-i államalapítás óta beszélhetünk hazánkban, attól a pillanattól kezdve, amikor beléptünk Európába, szilárd államot s jogrendet alakítva ki. Olyan korszakokban, amikor a központi hatalom túlzottan erős, abszolutisztikus vagy éppen diktatórikus volt, az önkormányzat minden szinten visszaszorult, s mindannyiszor kivirágzott, amidőn az, biztosítva és fenntartva a jogi kereteket, partnernek tekintette az önkormányzatokat. Szent István megkoronázása után elkezdi az ország világi és egyházi szervezését, lerakja a területi autonómia alapjait. Má- lyusz Elemér szerint a várispán- ságok (megyék) egy-egy jól körülhatárolható földrajzi egységben (folyóvölgy, medence, kisebb önálló tájegység) jöttek létre, míg az egyházszervezet a királyi birtokok elhelyezkedése szerint tagolódott, minthogy ezek központjait (püspökségek) saját birtokain hozta létre. Az alsóbb szintek (városi, falusi) később épülnek ki, de hat rájuk a vármegyei és egyházi autonómia. A városi önkormányzatok magánföldesúri birtokokon jönnek létre a XI-XII. században, míg a falusiak eredetre későbbiek, de gyökereiket tekintve ugyanolyanok, azaz a földesúr és jobbágy viszony testesül meg bennük sajátos módon. Az államszervezés, de a földesúri hatalom sem hatolt le ugyanis a legmélyebb rétegekig. A földesúr magára hagyta a közösséget, s azzal megbízottjai útján tárgyalt csupán, benyújtva nekik igényeit (adó, egyéb szolgáltatások). Falvainkban a XI-XII. században tűnnek fel szórványosan először a bírák és falunagyok (iudex, villicus), akik bár a földesúr érdekeit képviselik, de biztosítékai a jogrendnek is, s közvetítői a falu igényeinek. Az így kialakult tisztségek egyre inkább állandósulnak, s nemcsak a föl- desúr-jobbágy, földesúr-városi polgár, hanem az állam-jobbágy, állam-városi polgár összekötőivé válnak. Ők szedik be az állami adókat, közvetítik a közösség igényeit az államot képviselő felsőbb hatóságok (vármegye, erdélyi vajdaság), sőt az egyház felé is (esperességek, egyházmegyék). Városi önkormányzataink (szabad királyi városok: civitas; mezővárosok: oppidum) sokat köszönhetnek a nyugatról betelepített erdélyi és szepesi szászoknak, a vallonoknak, akik bizonyos, ott kialakult mintákat hoztak magukkal; illetve Zsig- mondnak, aki maga is nyugatot képviselve erős városfejlesztő politikát folytatott. A szerves fejlődés a török időkben a királyi Magyarországon elakad, ám annál inkább felvirul a magára hagyott alföldi és dunántúli falvakban, illetve a szabad székely területeken Erdélyben. A városi és falusi közigazgatásunk körvonalai már a török előtt kialakultak, s a kuruc harcok elültével Mária Terézia egységesíti rendjüket, közelíti a hazai hagyományokat a már működő európaihoz. Az urbárium (1767, 1770) szervezetileg is szabályozza a községi közigazgatást, s ennyiben európai, modem; ám mert az urbáriumhoz kötődik, egyben konzervál is egy sereg feudális vonást azzal, hogy főhatóságnak, s a bíró jelölésében döntő tényezőnek meghagyja a földesurat. Az 1836. évi IX. te. csak valamit oldott a kötöttségeken. Igazi változást az 1848. évi XVI., XXIII. és XXIV. te. hozott, megteremtvén a földesúrtól független szabad közösség fogalmát s gyakorlatát. A helyi önkormányzatokat a vármegyéhez rendeli főhatóságként, demokratikus választást ír elő, ugyanakkor biztosítja a bírók részvételét a megyei bizottmányokban. A kiegyezésig több módosítás történt, végül az 1871. évi, XVI- II. te. (amely lényegében 1950- ig meghatározó volt) szabályozta a községi közigazgatást. Ez az 1848-astól annyiban különbözött, hogy a választásból a vagyontalanokat kizárta, s a bíró jelölésébe a szolgabíró (főispán) beleszólását lehetővé tette. 1944-1949 között a demokratizmust ezzel együtt több új szervezet (nemzeti bizottságok, pártok, más társadalmi szervezetek) biztosította, s emelte eddig nem látott önállóságra az önkormányzatot. Ez adta át helyét 1950 januárjától a tanácsrendszernek. (Folytatjuk) Szabó László Az üdülőterület vonzza a bűnözőket Abádszalók rendőrőrsben reménykedik POLITIKAI REKLÁMOK A TÉVÉBEN Jól áll a Suzuki- kooperáció Semmi akadálya sincs annak, hogy heteken belül aláírják a japán Suzuki és a magyar Autókonszem Részvénytársaság, a japán C. Itoh kereskedőház és a Világbank leány- vállalata, az IFC szerződését, amely alapján megkezdődhet a Suzuki-ko- operáció hazánkban. Lepsényi István, az Autókonszern Részvénytársaság elnök-vezérigazgatója az MTI munkatársának adott nyilatkozatában ennek bejelentésé vei egy - idejűleg határozottan cáfolta a Nihon Keizai Simbun japán gazdasági napilapnak azt az értesülését, miszerint a megállapodást azért nem írták még alá, mert a magyar alkatrészek minősége nem felel meg a partnereknek. Lepsényi István elmondta azt is, hogy a 10 milliárd yenes alaptőkével létrejövő vállalkozásból a magyar partnerek összesen 40-45 százalékban részesednek, a végleges arány az IFC részvételétől függ. A Suzuki vizsgálata szerint jelenleg 34 magyar vállalat képes olyan minőséget előállítani, hogy alkalmas beszállítóként való közreműködésre. E cégek állítják majd elő a Suzuki-alkat- részek 30 százalékát. A tervek szerint a magyar gyártási arány a későbbiekben jelentősen növekszik, s végül eléri a 70 százalékot. Ennek technikai feltételeit fejlesztéssel, beruházással kell majd megteremteni. A Suzuki cég elnöke várhatóan szeptember első napjaiban Budapestre látogat. Akkor véglegesítik a magyar partnerrel a megállapodásokat, ezután kezdődhet meg az építkezés. Mind a hat parlamenti párt, valamint az Agrárszövetség és a De- misz jelentkezett a megadott határidőig, augusztus 22-ig, a Magyar Televízió Belkereskedelmi Igazgatóságánál azzal az igénnyel, hogy az önkormányzati választások előtt politikai reklámjukat sugározzák. Ezzel kapcsolatban az MTI kérdésére Pócsik Ilona, az MTV belkereskedelmi igazgatója elmondta, hogy péntek délután szeretnék a pártokkal egyeztetni a sugárzás feltételeit, illetve a műsoridő felosztását. Véleménye szerint valószínűleg csak sorsolással lehet eldönteni, hogy a főműsoridőben hogyan kaphatnak helyet a különböző pártok reklámjai. Az önkormányzati választásokról szóló törvény szerint augusztus 27-én kezdődik a választási kampány, így ettől a naptól lehet politikai reklámot sugározni a televízióban. Meglehetősen rossz és megdöbbentő hírek érkeznek Abádszalók közbiztonságáról. Sorozatosak a betörések, a szalókiak és az itt üdülők sem érezhetik vagyontárgyaikat biztonságban. Bállá Ferenc rendőr századost, a Tiszafüredi Rendőrkapitányság vezetőjét arról kérdezte az Új Néplap, hogy van-e remény a mind népszerűbb üdülőterület közbiztonságának gyors javulására.- Egy héttel ezelőtt fórumot rendeztek a nagyközség közbiztonsági helyzetéről, ahol önnek sikerült "kordába" terelni a sok, szélsőséges véleményt...-Elfogadták a jelenlévők a tájékoztatómat, megértették a gondokat, véleményük egyezett abban, hogy az utcán a rendőrnek kell rendet tartani. A rendőrség azonban egyedül erre képtelen, hiszen kevesen vagyunk, annak ellére, hogy létszámhiány nincs. Ezért kértem a lakosság segítségét. Támogattam a polgári őrség megalakulását, de többször ki kellett emelnem a megelőzés kérdését, valamint a fegyvermentességet.- Már a korábbi falugyűlésen is felvetődött, hogy kevés a rendőr Abádszalókon, miközben a nyári 4-5 hónapban az üdülőkkel tetemesen felduzzad az itt élők száma. Nem igényelné ez a helyzet egy önálló egység kialakítását?- Nagyon is indokolt lenne ez a megoldás. A héten elkészült egy új típusú rendőrőrs felállításának terve, mely nagyobb rendőri erőt biztosítana, és bűnügyi nyomozók alkalmazását tenné lehetővé. Állandóan lenne ügyelet, lenne Abádszalókon igazgatásrendészeti előadó, hogy az őrshöz tartozó terület lakói helyben tudják ügyeiket intézni... Edig annyi bizonyos, hogy a fő- kapitányság vezetése támogatja a terv valóra váltását, remélem, hogy a Belügyminisztérium, illetve az Országos Rendőr-főkapitányság illetékesei is így vélekednek majd. Nagyon jó lenne, ha a jövő nyáron a rendet már az őrs tagjai vigyáznák.- Hallhatnánk a terület gondjairól?- Sajnos nem tudok az első félévről olyan értékelést adni, ami biztató lenne bűnügyi szempontból. Abádszalókon 1989 első félévében 61, míg ez évben már 111 bűnügyünk volt. A sértettek 80 százaléka külföldi állampolgár vagy ott pihenő magyar személy. Elsősorban a kempingekben - ahol őrizetlenül hagyják értékes tárgyaikat - van komoly gond. Ez szinte csábítja a bűnözésre hajlamos személyeket. Nagyon sok kerékpár, horgászfelszerelés, rádiómagnó és pénztárca tűnik el. Félelmetes emelkedést mutat az áruházak, boltok sérelmére elkövetett lopások száma. Abádszalókon szinte mindennap "korábban nyit valaki" valamelyik boltban.- Gyors javulásra van remény?- Csak a lakosság segítségével tudunk javítani a helyzeten. A tiszafüredi polgári őrséggel nagyon jók a tapasztalatok. Szeretnénk, ha hasonló formában Abádszalókon is létrejönne egy ilyen csapat. V. 1.1. r napló így hét végén, főleg pénteken és szombaton, sokszor felhallatszik hozzánk a lakásba a késő esti és éjszakai órákban a cigányzene, a sok-sok magyar nóta, amelyeket a szomszédságunkban működő kocsmahivatalban időző, eszem-iszomba feledkező, egy-egy ifjú pár boldogságára koccint- gató, kapatos vendégsereg ad elő fölöttébb mély átéléssel és tiszteletet parancsoló hangerővel. Mit tehetnék? Türelemmel viselem a néha még reggel hatkor is ércesen zengő acsarítást. Amolyan háttérzörejnek tekintem. Mulat a magyar. Néha. S ezt a ritka alkalmat valahogy nem akaródzik elrontani. Pedig, bevallom őszintén, én nem szeretem a magyar nótát, nem szeretem a cigányzenét, s nem állhatom az operettet sem. Ne vessenek meg érte, nekem is lehet hibám! Szóval, nem vagyok túl lelkes híve a fent említett populáris műfajoknak, de ezt magánügynek tekintem. A napokban azonban elvetődtem egy előadásra. Karcagi előadó- művészek énekeltek magyar nótát, operettet, cigánydalt. Nem akarom most sem hősnek, sem mazochistának tekinteni magam, amiért ellenérzésem dacára fegyelmezetten végigültem az előadást, annál is inkább, mert kitűnő előadókat hallhattam, olyanokat, akik feledtették velem a műfajokkal szembeni ellenszenvemet. Sőfi Időnként kifejezetten élveztem az előadást. Élveztem, ahogy Szabó Eszter kapcsolatot tudott teremteni a közönséggel, ahogy áradt az erő Monsinger Ferenc férfias énekéből, megejtett Kovács Marika kecsessége, finomsága, érzékeny előadásmódja, továbbá Karcagi Nagy Zoltán sokszínű tehetsége, természetes színpadi viselkedése. Minden műfajt lehet értékesen mívelni, ebből is látszik. Az emlegettem műfajokat persze továbbra sem fogom szeretni, keresni, de az előítéleteket sem. Mert miért ne szórakozna mindenki úgy, ahogy akar? Ha már nagy néha akad oka a szórakozásra ebben a besavanyodott világban. Körmendi Lajos
