Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-23 / 116. szám
4 Néplap 1990. AUGUSZTUS 23. A szerkesztőség postájából % A vásárló panasza jogos volt Árengedmény lesz a Túri ABC-ben Árengedmény - csalódással címmel, augusztus 16-án e he-' lyen jelent meg a mezőtúri Nagy Lajos panaszos levele. Észrevételei alapján vizsgálatot rendeltem el és megállapítottam, hogy az engedményes akció szervezésében, illetve a liszt árváltoztatásában vállalatunk dolgozói hibát követtek el. A Tisztelt Vásárló panasza jogos, mert a mezőtúri üzletben - a vállalati központi intézkedés ellenére - fél napon át új áron értékesítették a lisztet; az engedményes húskészítmény-vásár első napján megfelelő indulókészlet nélkül nyitott az üzlet, így a délutáni szállítmány megérkezéséig e termékekből nem lehetett kapni. A vétkeseket felelősségre vonjuk, és a történtekért a Vásárlók elnézését kérem. Egyben intézkedtem, hogy augusztus 27-től (hétfőtől) kezdődően, a Túri ABC-ben 30 mázsa lisztet régi áron értékesítünk, az engedményes húskészítmény-vásár pedig augusztus 31-ig tart. Dr.Tóth András a megyei ÉKV igazgatója A nagytakarítás őszre maradt A tiszaszentimrei eset tanulságos A volt ellenzéki pártok elsöprő győzelmet arattak a tavaszi parlamenti választásokon, kiemelkedően a Magyar Demokrata Fórum. Mivel a győztes pártok komolyan veszik a demokráciát, a tavaszi nagytakarítás elmaradt. A politikai szélsőségekhez szokott átlagpolgár értetlenül szemléli, hogy a végrehajtó hatalomban a volt despoták, nagyhatalmú káderek ülnek nagyobbrészt most is. Büszkén vallják, hogy ők pártonkívüliek, mivel taktikai okokból nem igazoltak át az MSZP-be, az MSZMP pedig nem hozna semmit a konyhára. Szidják a kormányt a szegénységért, amit ők idéztek elő, mindenhez jobban értenek, és tökéletesen megfeledkeznek arról, hogy évtizedek alatt, korlátlan hatalom birtokában tették tönkre az országot. A bűnösök elszámoltatására jogos a tömeg követelése, csakhogy a kormányzatnak szigorúan ügyelnie kell a demokrácia játékszabályaira. Ezért vontatottan haladnak a változások, csak elvétve számolhatunk be sikerekről. A tiszaszentimrei eset tanulságos. Ez év elején a nem sokkal korábban alakult helyi MDF szervezethez nagy számban érkeztek lakossági panaszok a tanácselnök viselt dolgait illetően, írásos bizonyítékok alapján rendőrségi vizsgálatot kezdeményeztünk. Hosszan tartó kivizsgálás után a rendőrség sikkasztás, csalás és orgazdaság alapos gyanúja miatt vádemelési javaslattal fordult az ügyészséghez. Természetesen azonnal ringbe léptek a régi elvtársak, a megyénél mindent elkövettek a szere- csenmosdatásban. Állítólag a rendőrségi vizsgálatról a megyei tanács vezetői három hónap múltával - a sajtóból értesültek. Mesteri huzavona - és fél évvel a vizsgálat megindítása után az ügyészség - a közkegyelem másnapján - az elnököt határozatban elmarasztalta, de azonnal amnesztiában is részesítette. A tanácselnök azzal, hogy nem kérte a vizsgálat folytatását, elismerte a vétkességét. A megyei tanács lépéskényszerbe került, tanácsolniuk kellett az elnöknek, hogy mondjon le - megelőzendő a fegyelmi elbocsátást. Ez látszólag happy end. Ám a falu lakói belefáradtak a vég nélküli taktikázásba, némelyek még meg is sajnálták, éppenséggel áldozatnak látták az elnököt. Tehát nagyjából bevált a régi taktika. Bírósági ítélet híján nem elemezhetjük az elnök anyagi károkozását, de erkölcsi megítélése szempontjából jellemző a következő eset. Évtizedes országlása elején, valami régi sérelem okán felszólította a nyugdíjas vezető óvónőt, Grendorf Gábornét, hogy az akkori-komfort nélküli lakását hagyja el, és a neki kijelölt helyre költözzön. Az idős, beteg néni hosszú évtizedes köz- szolgálatára tekintettel kérte, hadd maradjon a régi lakásban. Az elnök nem engedett, pereskedni kezdett a lázadó nyugdíjassal. Tudomásom szerint kila- koltatási végzést kapott a néni, amikor - a kiállott izgalmak következtében - hirtelen agyvérzésben meghalt. Természetesen a lakásra a tanácsnak nem volt szüksége, azóta is pedagógus lakja. Ezután tudta mindenki a faluban, hogy az elnöknek ellentmondani nem szabad. Az eset azért tanulságos, mert bizonyítható, konkrét bűncselekmények mellett is fél évig tartott, amíg a falu közéletéből sikerült meneszteni az elnököt. Természetesen el kell marasztalnunk a “tanácstestületet” is, amelyet annak idején úgy válogattak össze a “ceruzás választások” során, hogy egy szőke, egy barna, egy kövér, egy sovány, de valamennyi szófogadó, csendes tagja legyen a testületnek. Történt ugyanis, hogy a megyei, a karcagi és a helyi MDF szervezetek nyomására a megyei tanács egy rendkívüli tanácsülést volt kénytelen összehívni - miután a rendőrségi vizsgálat egyértelműen vétkesnek találta az elnököt. Ezen az ülésen felszólalásomban hangsúlyoztam, hogy egy választott vezető nem maradhat posztján ilyen vádak gyanúja esetén sem. Ám a jól megválogatott tanácstagok többsége úgy szavazott, hogy nekik továbbra is megfelel a “megtévedt” elnök. Mint látható, a demokráciát igencsak tanulnunk kell még! Akár szégyellhetném is azt, hogy ilyen faluban élek, dolgozom már negyed évszázada, de tudom, hogy ez a “választott” testület nem képviseli a falu lakosságát, ezek nem kerülhetnek az új önkormányzatba. Új, hiteles elöljáróságra lesz szükség, akikben nincs elültetve a szolga- lelkűség, és csakis a választók érdekeit képviselik majd. Ebből következik, hogy a régi tanácstagok - tisztelettel a kivételnek - alkalmatlanok az elöljáróságban való szereplésre. Alkalmatlanok, mert reflexesen várnák a központi kinyilatkoztatást, képtelenek önálló gondolkodásra, és főleg a kezdeményezésre. Reméljük és tudjuk, hogy lesz valódi nagytakarítás a helyhatósági választások adta törvényes lehetőségek révén. Dr.Cserniczky Gyula a tiszaszentimrei MDF elnöke Ajánlás elbódorgott honfitársaimnak Kunszentmártoni képeslap (fotó: Mészáros) Csíkszeredáról érkezett szerkesztőségünkhöz e levél, melyben honfitársaihoz szól a szerzője, ezért érdemesítjük közlésre. Nem fűzfavesszővel, vagy furkósbottal jöttem utánatok, csak csendes ajánlásaimmal, üzeneteimet akarom elküldeni nektek szeretettel, úgy, ahogy hazavárunk elhagyott otthonaitokba. Egy gondolat - amit Jókai már elég régen megfogalmazott - kísér engem napok óta: Vajon nektek nem volt más csomagotok, csak az útipoggyász, amikor elhagytátok szülőföldeteket - visszatekintés nélkül? Vajon soha nem éreztétek Erdély fenyveseinek illatát? Az otthon áldásos melegét föl lehet cserélni vendégszerető, de idegen emberek házának melegével? Megremegtetik szívemet ezek a kérdések, de továbbra is csak kérdeznék, mert nem értelek meg titeket. Nem tudom megérteni azt, hogy annyi szenvedés után éppen akkor, amikor álmaink egy része megvalósult, miért menekültök el hazulról? Ha dolgozni akartok, tisztességesen élni, otthon is lehet, reménykedve és bizakodva, mint bárhol a világon. Azt gondoljátok, hogy otthon nincs tennivaló? Van! Kell és érdemes dolgozni azért, hogy újra erőssé tegyük magunkat, hogy a mi erősségünk a krisztusi erőtlenség legyen, a szeretet, a megbékélés és a jóakarat ereje. Már elmúltak azok az idők, amikór a holnap kenyeréért kellett aggódnia egy családapának, és azok is, mikor valaki csak azért, hogy érvényesülni tudjon, meghazudtolta önmagát. Ma már csak az hazudtolja meg önmagát, aki nem tart ki nemzete ideájai mellett, nem tudja belátni, hogy munkával mindent el lehet érni, csak akarni kell. Nem szaporítom tovább a szót, nem akarok himnuszt zengeni saját házatok, otthonotok szépségeiről, csak egy dolgot kérek tőletek: gondoljátok meg, hogy van-e számotokra még visszaút saját hazátokba, s amíg meggondoljátok a dolgot, eszetekbe juttatom, hogy idegen földben csak idegen virág terem. Ezzel az otthoni viszontlátás reményében búcsúzom tőletek, s kérlek benneteket, nagyon vigyázzatok, nehogy egy mulasztás egész életetek keserűségévé váljon. Ifj.Botár István Csíkszereda Nyílt levél Halász Lászó színművészhez Tisztelt Művész Úr! Nem szereti, ha művésznek szólítják? Ezt olvashattuk az Új Néplap augusztus 13-i számában, az Önnelfolytatott beszélgetésben. Mi, nagyérdemű nézők, úgy tudjuk, hogy Ón a kenyerének javát bohóckodással kereste a színpadon, s ezért - nem érdemtelenül - Jászai Mari díjjal tüntették ki az elvtársai. Most meg úgy nyilatkozik, hogy nem szereti a bohócokat? Úgy annyira, hogy az agg tábornokról, Kéri Kálmánról mint bohócról beszél. < Művész Úr! Tud egyáltalán valamit is az öreg katona pályafutásáról, meghurcolt életútjáról? Mert ha nem, akkor egy magát műveltnek tarott művész szájából ilyen nyilatkozat a jellemét alaposan devalválja. Az a szerep, amit most az interjúban “megjátszott” , eléggé valószínűtlen. S ami a veszélyérzetét illeti, Önnek semmi félnivalója nincs azért, mert kommunista párttitkár volt Komlós úr társulatában. Ezért a maradék hajszálai sem görbülnek meg... Mint művészetet pártoló polgárnak, szabad legyen javasolni, hogy maradjon meg a mestersége mellett, és a tehetsége, képessége révén fakasszon egy kis mosolyt az állampolgárok arcára. A megcsalt és becsapott emberekre nagyon ráfér egy kis vígasztalás, akiket - az Ön fogalmazásában - az “elvtárs csavargók” alaposan rászedtek. Sajnálatos, hogy ezt Komlós uram idejében még nem tudta!? Maradok tisztelettel, egy Önnek tapsoló drukkere Dinka Tibor Szolnok A tárgyalóteremből A korán kezdés előnyei és hátrányai Az eredményes jó munkához idő kell, de ahhoz is, hogy valaki kitanulja a jó munkához szükséges mesterséget. Ezért van az, hogy a tanulóévek korán - általában már 14-15 éves korban - elkezdődnek. így volt ez Kökény László Jánoshida, Szabadság tér 15. szám alatti lakossal is, aki pontosan 14 éves volt, amikor “szakmát” (foglalkozást) választott magának. Rendhagyó módon azonban nem a mesterséget tanító iskolában kezdte a tanulást. Tizennégy évesen olyan rutinnal... rabolt - igaz, akkor még csak társtettes minősítésben -, mint akármelyik felnőtt rabló. A korai kezdet megkedveltette vele a választott foglalkozást. Örömét lelte a rablásban éppúgy, mint a lopásban, de a garázdaságtól, vagy a súlyos testi sértés elkövetésétől sem idegenkedett. Az utóbbi időben aztán a gépjárművek önkényes elvétele lett a leginkább kedvére való elfoglaltság. Sokoldalúságáról árulkodik, hogy 23 éves koráig ötször volt büntetve, és összesen 4 év és 7 hónapot ült a börtönben. Legutóbbi bűncselekményét csak azért követte el, hogy lerövidítse a várakozás idejét. Azt az időt, amely az ítélet kihirdetése és a börtönbe vonulása között volt. Csínytevését kilenc nappal azután követte el, hogy a Jászberényi Városi Bíróság jármű önkényes elvétele és más bűncselekmények miatt 1 év börtönbüntetésre ítélte. Pár nappal az újabb botlása után pedig bevonult a börtönbe. Kökény László ez év január 20-án az esti órákban gondolt arra, hogy olyasvalamit kellene tenni, amivel gyorsabban telik az idő. A jánoshidai 452-es számú presszó előtt jutott eszébe, hogy ha már tesz valamit, az szórakoztató és kedvére való legyen. Betörte hát a presszó egyik ablakát és átpréselte magát a szűk nyíláson. Egy kartonra esett a választása, amelyben négyszáz doboz Symphonia cigaretta volt. Meggondolatlanul választott, mert a jókora kartonnal nem fért ki a szűk nyíláson. A felbontott kartonból ezért a zsebeibe gyömöszölte a temérdek cigarettát, ami megint csak fejtörést okozott számára. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa hozott ítéletet a bírósági tárgyalásra a börtönből érkező Kökény László ügyében. Lopás bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt 1 év börtönbüntetésre ítélte és két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélet nem jogerős.- Illés Elszomorító közömbösség A 22 éves lányomat munkából hazafelé jövet, augusztus 6-án, 21.45 órakor a jól kivilágított szolnoki Hunyadi úton megtámadta egy ismeretlen férfi. Befogta a száját, fojtogatni kezdte, majd a betonra teperte és a ruháját tépdeste. Amikor sikerült a száját kiszabadítania és kiabált, a tettes elmenekült. A történtek után a vasúti rendőrségre rohantunk segítségért - mivel ez volt hozzánk legközelebb, de sajnos közömbösen közölték velünk, hogy az ügyeletén tegyünk feljelentést. Ezután a CB-vel rendelkező taxisokhoz fordultunk, hátha a támadó taxiba vágta magát és igyekszik mielőbb elmenekülni a környékről, de ők is csak mosolyogtak rajtunk. Az egyre romló közbiztonsági helyzetünkben nagyon elszomorító az emberek ilyen esetben tanúsított közömbössége. Debreceni Lászlóné Szolnok Hozzászólás cikkeinkhez Már végeztek a kötvényesekkel? A Néplap augusztus 15-i számában olvastam a “Lesz-e több telefonunk?” című cikket, melyben szerepel, hogy “Szolnokon jelenleg nyolcezer telefonigénylőt tartanak számon, s mivel a kötvényesekkel már végeztek, most a kötvény nélküli igénylők kerülnek sorra.” Sajnos a leírtakkal nem tudok egyetérteni, mivel 4149 sorszámon 1987. október 20-án én is vásároltam telefon- kötvényt, de a telefont a mai napig nem kötötték be. (A beruházási hozzájárulást ez év március 30-án fizettem be, az első telefonigénylésemet 1981. február 2-án igazolta vissza a távközlési üzem.) Kérdezem a Távközlési Üzem Vezetőjétől: egyáltalán számít- hatok-e telefonra, vagy a telefon- kötvényben vállalt kötelezettségeiket feledéssel akarják megoldani? Vállalatuk szempontjából ez utóbbi lenne kifizetődőbb, mivel velem már befizettettek mindent, amit lehetett. Bokor Sándor Szolnok Olvasónk kérdésére mindjárt meg is kértük a választ az illetékestől. íme: Bokor Úr számíthat a telefon bekötésére. Senkinek sem kívánjuk “feledéssel megoldani" az igényét, ezt bizonyítja az, hogy tavaly 3500, ebben az évben eddig 1600 új távbeszélő állomást kapcsoltunk be. Telefonja régen szólna, ha nem akadályozza meg a szerelési munkák elvégzését. Az történt ugyanis, hogy szomszédai sorra nem járultak hozzá az építéshez szükséges területfelhasználáshoz, ügyfelünk pedig nem engedte meg, hogy saját telefonjához a saját telkén állítsuk fel az oszlopot. A probléma megoldódik, - s ezt Bokor Úr is tudja -, mert hosszas rábeszélésre hozzájárult, hogy a telkére kerüljön az oszlop. Így immár a harmadik tervet is elkészítettük, ami - az építési engedély kiadása ügyében most van a hatóságnál. Amint megkapjuk az engedélyt, rövid időn belül elvégezzük a munkát. Addig tisztelt ügyfelünk türelmét kérjük. Kovács László üzemvezető Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
