Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-21 / 114. szám

1990. AUGUSZTUS 21. 11 Néplap Huszadszor Kőteleken í Táltosok akadályok fölött C Területi lovas-bajnokság Apacs könnyedén röpíti gazdiját Nagy volt a forgalom Kőtele­ken az elmúlt hét végén. Leg­alábbis a festői környezetben megbúvó Tisza- parti lovaspá­lyán. Péntek reg­geltől, vasárnap estig tartott a te­rületi lovas-baj­nokság harmadik fordulója, ame­lyen hetvenkét versenyző hatvan lovat pálcázott a különböző aka­dályok felett. A Közép-Magyarországi Területi Lovas Szövetség, és a helyi Ady termelőszövetkezet által rendezett vetél­kedő első “munkanapján” a különböző kategóriák - kezdő lovak stílusversenye, általános iskolások díjlovaglása, közép és nehéz kategória - elődöntőin mutat­koztak be a tetszetős uniformisba öltö­zött csizmás lovasok. Szombaton a kezdőlovak - ebben a szezonban versenyeztek először - közül a derék Poéta nyergében ülő szolnoki Fodor István kapta a legtöbb pontot. Ap­ró József Visznekről, Arabellel a dobogó második fokára “ugratott”, a harmadik helyet a szenttamási Szotyori Nagy Kris­tóf szerezte meg Musztafával. Az ifjúsá­giak csapatküzdelmeit a Kővári Kriszti­na, Halasi Beatrix, Papp Bernadett, Hor­váth Natasa összetételű “négyesfogat” (Szolnoki Lovas Klub) nyerte, míg a fel­nőtteknél Fodor István és Börcsök Mó­nika társult a Kővári-Papp duóhoz a győzelem kivívásában. Vasárnap délelőtt a fiatalok egyéni bajnokságában Horváth Natasának ala- san meggyfiit a baja Goron II- vei. A sötét mén kitágult orrlukai nagyfokú nyugtalanságról árulkodtak, majdnem letarolta a gondosan kiépített pályát. Utána Ulánus következett Papp Berna­dettel. Mivel a hordókat nem sikerült át­ugrani, jó esélye maradt a háromszoros bajnok Kővári Krisztinának arra, hogy hibátlan lovaglással négyszeres győztes lehessen. Anka János és Fodor István ta­nítványa (Szolnoki Lovas Klub) megra­gadta az alkalmat, és 12 esztendős heréit négylábújával, verőhiba nélkül teljesítet­te a feladatot, megelőzve a kőteleki Bírót és a szolnoki Pappot. Kővári Krisztina csapatban és egem­ben egyaránt bajnok- Nagyon szeretem ezt a pályát, Apacs is mindig jól viselkedik itt, most is meg vagyok vele elégedve. Szombat volt szá­munkra a legnehezebb nap, mert az ifjú­sági középdöntő mellett az összevetés­ben, valamint a két fodúidból álló csa­patversenyben is szerepeltem. Apacs szinte hiba nélkül dolgozott végig. Csu­pán az utolsó pálya első akadályára ug­rott messziről. Ekkor sikerült gyorsan rendeznem őt, és a hármas kombináció után már éreztem, megvan az újabb baj­nokság. Megérdemli a fürdetést, a sok­sok kockacukrot, no és a mazsolát, mert azt is szereti. A könnyű kategóriások után a közép osztályba soroltak lovagoltak a döntő keretében. Közülük Fodor Isván (Szol­nok) győzött, második Dénes Judit (Put- nok), Szabó Csaba (Zagyvarékas), míg a nehéz kategóriában a viszneki Miklósvá- ri Tamás bizonyult a legjobbnak, máso­dik Fodor István, harmadik a zagyvaré- kasi Abai Pál. (néder) Foto: Tarpai Zolzán Jó üzlet lesz a ló Peszeki Ferenc mint házigazda tsz-elnök örült, hogy az időjárás nem zavarta meg a ran­gos eseményt, melyet huszadik alkalommal rendeztek Kőteleken. - A lovasok felkészültsége jobb volt mint a korábbi évekbeaSok a fiatal, s közöttük szép számmal akadnak a gyengébb nem képviselőiből. Ma már szponzorok nélkül nem sikerült volna egy ekkora méretű össze­jövetelt megszervezni, pedig szerintem hamarosan jó üzlet lesz a ló. Napról - napra emelke­dik az ára, és egyre kevesebb van belőle az országban. Úgy gondolom, a sport lesz az egyik felvevő piac, akár külföldi is, s várhatóan a gazdálkodásban felfedezhető erőteljes privatizá­ciós törekvések több embert rá fognak kényszeríteni arra, hogy kedvenc állatunkat igénybe vegyék. Ezért harminc lóból álló törzskanca állományunk, és a mellette lévő negyven igásló jól jövedelmezhet a jövőben. Ahol nem csak érmekről van szó Beszélgetés a mozgássérültek világjátékát megjárt Erdei Ilonával Mozgássérültekről írni, beszélgetni valahogy mindig nehéz. Betegségüket nem szívesen hozzuk szóba, mintha nem akarnánk észrevenni azt, s emellett - még ha kimondatlanul is - hajlamosak vagyunk a sajnálatra. Persze valahol ez természetes, hiszen tőlünk szokatlan, idegen ez a másság. Pedig tudomásul kell vennünk, hogy sérült társaink ve­lünk teljesen egyenrangú emberek. Ugyanúgy egy életet élnek, a maguk módján ugyanúgy táplálkoznak, ők is le­hetnek boldogok, szomorkásak. No, és ők is sportolhatnak... Úgy érzem, sokuk számára ez jelenti a bizonyítást nekünk, és saját maguknak. Annak igazolását, hogy ők is érnek valamit, ők is ké­pesek nagy dolgokra, hogy az ő létüknek is van értelme. S mindezt- az olykor sokat szidott- sport által tehetik. Nemrégiben a hol­landiai Assenben a mozgássérültek világjá­tékán jártak a legjob­bak. Köztük egy 33 éves, kedves mosolyú, szolnoki hölgy, Erdei Ilona. Ő az asztaliteni­szezők egyik kategóriá­jában állt asztalhoz, s hazafelé a táskájában már egy fényesen csil­logó ezüstérem lapult. Élményeiről, gondolatairól beszélgettünk.- Lehet, hogy hihetetlenül fog han­gozni, de először engem is minden alka­lommal megrendít, ha mozgássérültek között vagyok . Addig, míg közülük so­kan külön lakótelepen laknak, vagy mozgássérültek egyesületében sportol­nak, addig én csak a versenyeken talál­kozom velük. Munkában, edzéseken, az életben viszont egészségesek között va­gyok. Emlékszem, ’84-ben, az első ver­senyemen tíz percig nem voltam hajlan­dó asztalhoz állni, aztán negyedóra után leküzdöttem a torokszorító érzést. Rájöt- tem, hogy ők is ugyanúgy izgulnak, haj­Egykori kollégaként is jól is­merem Sütő Andrást, a Jászbe­rényi SE fiatal birkózóedzőjét, aki öt éve “gyúija” a szakosz­tály ifjú tehetségeit, figyelemre méltó eredményekkel. Egykori közös kenyéradónk irodájában többször összefutottunk, s jó nagyokat panaszkodtunk egy­másnak arról, vajon miért nem sikerül nekünk fiatal edzőknek, egyik napról a másikra, meg­váltanunk a vüágot Aztán el­váltak útjaink. András tovább szaporította a szakosztály érem- gyűjteményét, ’89-ben például kifejezetten sikeres évet zárt fiaival, három aranyjelvényes karfiolfulű sráca volt Ezért vá­gott mellbe a hú, mely szerint a 28 esztendős szakember, saját kérésére a nyáron felbontotta ez év végéig szóló edzői szerződé­sét Megromlott kapcsolatok- Sajnálom a történteket - kezdi ráncolt homlokkal Pomá- zi Ferdinánd egyesületi elnök. Láttam, kár győzködni Andrást a maradásra Nekem azt mond­ta: - elege lett, belefásult más tervei vannak. Elárvult posztjá­ra, volt munkatársa Szarvas Fe­renc lépett elő, akinek munkáját a Csepelről hazaköltözött, haj­Öt év után szerződést bontott a birkózóedző dani válogatott birkózó. Szívós Tibor fogja segíteni a jövőben. Úgy érzem a két fiatal edző megbirkózik a feladattal, a kö­zeledő szakosztályi ülésen megtárgyaljuk a második félév versenynaptárát.- Szerinted milyen tényezők motiválták Sütő Bandit?- Az az igazság, sok gyerek elmaradt az utóbbi időben. Va­lami “eltörött” a szakember és sportolói kapcsolatának gépe­zetében. Az egyesület teljes szakmai szabadságot biztosított részükre. Belátom ez hiba volt, éppen úgy mint ahogy a híreit ellentétre,- ami közte és Szar­vas Feri között volt,- nem fi­gyeltünk kellő súllyal. Több pa­nasz érkezett a gyerekektől is, a nevelési módszerekkel nem mindenben értettek egyet.- Már megbocsáss, de egy ti­zenéves suhanc, honnan veszi a bátorságot bepanaszolni az edzőt, és egyáltalán milyen sportvezető az, aki még meg is hallgatja?- Nézd, nem csak a fiúk, ha­nem néhány szülő is felemelte a hangját Sütő Bandi stílusa el­len. Egye fene, kimondom: ve­lem is rideg viszonyban volt. Állandóan kerülte a személyes kapcsolatokat, mindig a saját feje után ment Szerintem még mindig nem tudta megemészte­ni a tavalyi választási procedú­rát, mikor is én voltam a befutó, az elnökség engem szavazott ügyvezető elnöknek. Nyílt ti­tok, ő is pályázott erre a székre. Kezdett derengeni a kenyér­törés igazi háttere, ha így áll a helyzet, valóban nem alkotó légkörben dolgozott edző, bir­kózó, egyesületi vezető, a szür­ke hétköznapokon. Sokszor még a gyerekekkel elért sikerek sem tudják igazán feledtetni a mélyen elraktározott, kölcsönös “tüskéket”. A fizetését nem veszi fel Főhősünk csak az esti órák­ban tudott időt szakítani a talál­kozóra. Izgő-mozgó ember lé­vén, egy gmk-ban szereli a gáz- konvektorokat. Még a fűtési szezon beállta előtt szeretnének minden rendelést teljesíteni. Két aprósága miatt sem enged­heti meg a kiesést, edzői díjat már nem kap. Sőt a júliusi já­randóságát sem veszi fel, mert úgy érzi, nem dolgozott meg ér­te.- Nagyon mélyre nyúlnak vissza a szálak, ha a lelépésem okai között kutatok. Ez év ele­jén elástam a csatabárdot és munkához láttam, nem foglal­koztam a körülményekkel, szí­vósan dolgoztunk. A versenyek idején aztán kezdtek szaporodni a gondok és a feszültségek, sőt azt is észre vettem, inkább elle­nünk szurkolnak. A magyar bajnokság sikerei után pedig, már hozzám se szóltak az egye­sület részéről. Pénzünk ugyan volt, de sosem akkor mikor kel­lett volna, hogy a szerelésről, utazásról vagy a futófolyosón tartott edzésekről már ne is szóljak. Na, de ez még mind nem elég ok a távozáshoz.- Van más is?- Hát persze. Akkor telt be a pohár, mikor megtudtam, az el­nök néhány gyereket faggatóra fogott, és véleményeztette ve­lük az én munkámat. Annyi tar­tás van bennem, hogy ezt már ne tűrjem el. Kijelentem: amíg Pomázi Ferdinánd az elnök, nem teszem be a lábam az SE- be.- A harag rossz tanácsadó, úgy látom szívesen beülnél a helyére...- Én nem őrá haragszom, ha­nem azokra az elnökségi tagok­ra akik őt megszavazták, és ma már egyikük sincs ott. Aztán meg azokra a kollégákra, akik szóbeli ígéretük után nem adták aláírásukat ahhoz, hogy rendkí­A szépen csillogó ezüst, és tulajdonosa tanak, örülnek, mint általában a sportolók. Minde­nesetre, szerintem minden embernek legalább egyszer meg kellene néz­nie egy mozgás- sérült versenyt, s látnia azt, kinek mekkora erőfeszí­tésébe kerül a má­sik legyőzése.- Abban a kate­góriában, ahol in­dultál, mennyire súlyosan sérültek versenyeztek?- Mindnyájunk­nak az egy ik keze hiányzik. Nekem a jobbon kívül a bal lábamon sincsenek ujjak, s emellett még a gerincemmel is bajlódom. A lábam miatt nem is tudok úgy ugra-bugrálni a labdák után, mint a többiek. Szememre is hányják időnként, hogy lusta és lassú vagyok, sőt olyan szempontból még pechem is van, hogy a mi kategóriánkban szinte mindenkinek a jobb keze hiányzik, tehát ugyanúgy bal­kezesek mint én. A civilek között vi­szont legtöbbször jobb kezesek ellen ját­szom.- Ezek szerint az egészségesekkel edzel?- Igen, de ez már gyerekkorom óta így van. Akkor hat évig a Szolnoki MÁV színeiben, - közben egy évig NB II-ben - ütöttem a labdát Ezután egy évtizedes kihagyás következett, mikor is Szolno­kon nemzetközi mozgássérült versenyt rendeztek. Lesskó László, a Tisza SE edzője rábeszélt az indulásra, én bead­tam a derekamat, s legjobb magyarként harmadik lettem. Mindez 1984-ben tör­tént. Azóta minden évben részt veszek a mozgássérültek valamilyen világverse­nyén. Az 1985-ös EB-n és a ’86-os VB- n ezüstéremmel nyitottam, majd egy év­vel később mind a világjátékokon, mind az EB-n harmadik hely következett. A mélypont a ’88-as szöuli paraolimpián ért utói. Ötödikként elhatároztam, befe­jezem az egészet, - de nemcsak a helye­zésem miatt. Történt ugyanis, hogy a szokásokhoz híven a versenyek előtti or­vosi vizsgálaton vettünk részt. Ennek az a jelentősége, hogy itt sorolják be külön­böző kategóriákba a résztvevőket. Ekkor már negyedik esztendeje volt, hogy a mozgássérültek között indultam, a sérü­lésem is változatlan volt, mégis némi ér­dekből kifolyólag a doktor áthúzta a la­pomat, és kijelentette: egészséges va­gyok, nem indulhatok. Borzasztóan bántott, hiszen az októ­beri olimpiáig 16 kilót fogytam, s tény­leg mindent föláldoztam a jó szereplés érdekében. Végül mégis újrakezdtem, és talán ezért annyira fontos számomra a mostani siker.- Állítólag az a holland lány, akitől most kikaptál, lassan mumussá válik.- Tíz évvel fiatalabb és tíz kilóval könnyebb nálam. Nem régen került a mozgássérültek közé. Eleinte ripityára vertem, de azóta ő csak pingpongozik, kimondottan főállásban és pénzért. Ok nyugaton tényleg profi szellemben élnek és versenyeznek. Igaz, a profizmus nálunk még csak álom, de a lényegen ez mit sem változ­tat. Az pedig a sport, ami összefonódik az életbe vetett töretlen hittel. Kocsis Erika vüli közgyűlést hívhassunk össze. Megijedtek, féltették a biztos fizetésüket.- Magyarul, az elnök meg­buktatásának terve fulladt ku­darcba. Na, de mit tudsz felhoz­ni a módszereid támadása el­len?- Tudom kikről van szó. A Vass-ikrek anyukája panaszko­dott Pedig az ő gyerekeit me­nedzseltem a legjobban, a töb­biek hátrányára. Utólag bel­átom, ez helytelen volt. Engem okolnak azért, mert a két gye­rek nem jutott el az IBV-re. Azt már elfelejtették elmondani, hogy az egyikük állandó súly- felesleggel és akarathiánnyal küzködött, ráadásul a válogatott edzőjével tiszteletlenül viselke- det. Sajnos egy öltözői lopás miatt többen elmaradtak, mert az egyik versenyzőnk, Molnár Tamás bátyja cipőket, dzseki­ket, és egyéb felszreléseket lo­pott el, s a szülők nem vásárol­tak újat.- Végleges a szakítás?- A, dehogy. Lehet, hogy ősztől két birkózószakosztály lesz Berényben. Jó a kapcsol­atom az iskolákkal, saját baráta­immal megpróbálok valamit. Mindent elölről kezdek, ha kell akár társadalmi munkában. Számítok arra is, hogy néhány volt tanítványom idővel átpár­tol hozzám, és ez felgyorsíthat­ja, megkönnyítheti a munkámat a kezdőkkel.- Sok sikert hozzá. (Néder István)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents