Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-21 / 114. szám

1990. AUGUSZTUS 21. Néplap 3 Beszéljünk róla! Hongkongból Szolnokra pont az idén kellett kapás ku­koricában kikémem mind a két hektár háztájit. Úgy fel­sült, hogy talán már jobb len­Indul is a szivattyú árnyéká­ba rejtett elemózsiás táskáért.- Egyszerűbb így, tudja - szabadkozik. - Nem lakom Idén nyáron ilyen bárányfelhőket is csak hébe-hóba látott Csontos István ne oda is a marhákat hajtani. Ha csak szárízék lesz belőle őszre - attól bizony felkopik a jószágaim álla. Vásárolt ku­koricával pedig évi harminc malacot felhizlalni? Már most 700-800 forintért vesz­tegetik mázsáját a tengeri­nek! Nem látok órát az öntöző­munkás kezén, így hát gon­dolom, a Nap állása a figyel­meztető: dél lett, amíg be­szélgettünk. Az ebéd ideje. ugyan messzire innen, a ha- : lastótól, de hát ebben a hő­ségben miért fárasszam az asszonyt az ebédhordással. Körbejáratja a tekintetét a szikrázó horizonton, aztán , még annyit mond, mielőtt az J első falatot a szájához emel­né:- Pedig ebben a hőségben , nyilván nem hűlne ki a főztje, - amíg ideérne vele! T. F. i Sok milliárdot érő mező- gazdasági terméket pusztított már el eddig is - és ki tudja, az őszi betakarításig mennyit fog még elpusztítani - a hóna­pok óta tartó aszály. Nem be­szélve a veszendőbe ment sok-sok munkáról, energiá­ról, amit nagyüzemekben, kiskertekben hiába fecsérel­tek el az ország vagy egy-egy család mindennapi kenyeré­ért, húsáért, tejéért fárado- zók. Megyénkben most sze­rencsére országos összeha­sonlításban sem kevés az olyan nagyüzemi mezőgaz­dasági terület, ahol a víznye­rési lehetőségek, a műszaki­technikai feltételek révén az ember kivédheti a természeti csapást. Az öntözhető szán­tóterületeken, kertészetek­ben, legelőkön - a vízen kívül - hónapok óta ők a főszerep­lők: az öntözőmunkások. Egy tábláról két termés Még a közeledő traktorok zajától megriadt és nekiira­modó vadnyúl után is porzik a föld a cibakházi határban. Csupán jobbra meg balra kell tekintenem, és meggyőződ­hetek róla, mit jelent az ilyen rendkívüli szárazságban az éltető víz. Az egyik táblában a felsült, csörgősre száradt le­velű kukoricát silózzák a gé­pek. Emitt pedig térden felül érő, haragoszöld, fiatal kuko­ricásban telepíti odébb éppen az öntözőcsöveket egy téesz- tag. A már délelőtt is tikkasz­tó hőségben szinte jólesik Hoffman György öntöző­munkás vizes kézszorítása.- Az az igazság - mutat kör­be -, hogy ha nem tudnánk öntözni ezt a táblát, akár ké­szíthetnénk is elő a jövő tava­szi kukoricavetéshez. Meg nem teremne már addig ben­ne víz nélkül semmi.- Én ebből, az augusztus derekán csak térdig érő ku­koricából se sokat nézek ki...- Ebből-e? - kérdez vissza megütközve. - Ennyi vízzel meg meleggel nagyon is jó tömegtakarmány lesz még belőle őszig. Ha meg késné­nek kicsit a Szent Mihály-na­pi fagyok, még tán szemter­mést is takaríthatnánk be ró­la. Különben se ez, a rövidte- nyésfeetű silónakvaló ennek a táblának az egyetlen idei haszna. Nyár elején betakarí­tott már róla a téesz egy jó zöldborsótermést. Utána ve­tették be a felét zöldbabbal, annak is már csak a tarlója vár elmunkálásra. A másik felén se potyára öntözöm, biztos vagyok benne, a siló- kukoricát.- Gondolom, nem sokat pi­hentek idén nyáron a szövet­kezet öntözőberendezései...- Azok se, meg mi, öntöző­munkások se. Az aratóban­kettkor, meg most, Szent Ist­vánkor volt mindössze sza­bad hétvégénk. Silót kell hordani a legelőre Azt tartják a gazdák, min­dig is a legeltetés volt a legol­csóbb takarmányozás. A ti- szaföldvári téesz 3300 mar­hájából hatszázat a 25 hektár­nyi legelőnek kellene eltarta­nia tavasztól késő őszig. Csakhát annyira kiégtek ezen a nyáron a gyepek, hogy a friss fű pótlására silót kell ki­szállítani a gulyához, a lege­lőre. Mindössze a közvetle­nül a szövetkezet halastava melletti 50 hektáros legelőn van jobb soruk a marháknak. A tóparti néhány nyárfa kö­zül a leglombosabbat vá­lasztjuk ki Csontos István­nal. Ilyenkor délidőben az alatt is alig tesz ki egy asztal­nyit az árnyék.- Reggel hattól este hatig dohog itt a tóparton a dízel- motoros szivattyú. Jó tíz nap­ba telik, mire beöntözöm a két szórófejjel a legelő felét, a másik felén addig legeltetik a gulyát. így is nehezen nő a fű ebben a hőségben, de ha nem öntöznénk, már a min­dent rágó birka se találna itt kérődzeni valót, nemhogy a tehén.- Odahaza is tikkad nyilván a kert...- Harminc éve dolgozom a téeszben, de ilyen fene száraz nyárra nem emlékszem! He­teken át bárányfelhőt is csak hébe-hóba látok itt, a tó fö­lött. A kertet kérdezte? Az csak hagyján, de nekem is Hoffman György: - Ha késnének a Szent Mihály-napi fagyok, szemeskukorica is teremhetne még másodve­tésben. Az autópiac frontján a helyzet talán minden eddiginél rosszabb. Aki új kocsira akar előfizetni, annak nem sok fejtörést okoz a választás. Ugyan­is most a családi autók közül csak Dacia típusokra és a négyütemű Tra­bantra lehet előfizetni. A Dacia elő­nye a sok hátrány mellett az, hogy gyorsan megjön - illetve megjött, mert a Merkur újabban szállítási gon­dokat emleget. A négyütemű Traban­tot pedig állítólag csak két évig gyárt­ják, tehát máris felrémlik az alkat­részhiány. A rendkívül szűk válasz­ték mellett pedig egyre fenyegetőbb az áremelés veszélye. Biztosat senki nem tud - egyesek 30-40 százalékos áremelésről beszélnek. Jobb híján - és pénz híján - sokan a használtautó-pi­acot, telepeket keresik fel. Benéztünk két szolnoki autótelepre, milyen típu­sok közül lehet válogatni, és mennyi­ért "vesztegetik" a benzinfalókat. A Szinkron Gmk. Ady Endre úti kis telepe zsúfolt. Az érdeklődő szem rögtön két új kocsin akad fel. Csillog- villog mindkettő. A szélvédőre kira­kott tájékoztató tábla azonban gyor­san lelohasztja a kedélyeket. Ugyanis az EK rendszámú 1300-as Lada kíná­lati ára 335 ezer forint, a JE-s ezerö­tösé 440 ezer forint. Van még egy EF rendszámú ARO kis terepjáró 230 ezerért, a többi régebbi évjáratú ko­csi. Több Polski közül lehet válogat­ni. A szemre jó állapotú kiskocsik kínálati árai: GM rendszámú, 5 éves 110 ezer, GL-es, szintén 5 éves 125 ezer, 8 éves, TU rendszámmal 87 ezer forint. Elég sok kétütemű Wartburg is olyat, amely az emberekben lakozik, i nem csekély előítéletet, de elképzelhe- j tő, hogy mindezek részletes, alapos tá- j jékoztatással, úgy, hogy az üzleti érdé- 1 keket ne sértsen, megelőzhetők. S az üléshez csupán csak annyit, bár köny- nyen nekilódul az ember képzelete, most igazán ezen esetben alaposnak, körültekintőnek kell lenni, ha valami­kor jól jöhet, akkor most igen, egy ilyesfajta üzlet a városnak. S ha már külhoniakról s honatyáink | kezdeményezéséről beszéltünk, követ- < kezzék egy másfajta, más előjelű ügy, az a bizonyos "tegnapi". Egy amerikás , ismerősöm mondta a napokban: úgy van ez, hogy a köztársaságpártiakat és a demokratapártiakat már alig lehet egymástól megkülönböztetni. Olyan ez, mintha az ember bemenne az étte­rembe, megrendelne egy fél csirkét, és azt mondaná, bogy a csirke bal oldalát kéri. Hogy van ez nálunk? Először is az ember nem megy be az étterembe, ha mégis megtenné, akkor is ritkán jut az előételeken túl. S ha elér a köretig, már jól is lakott. A szeme. S ha egy ilyesfajta helyzetbe keveredik, minden bizonnyal a csirke jobb oldalát kéri. Hogy mégis vannak igen komoly különbségek a ha- i zai politikai palettán, ha nem tudtuk ' volna, most megtudhattuk. Felhívott te­lefonon az egyik képviselőnk, mint- ; hogy megírtuk: a Liberális klub rendez­vényén meghívott vendégek - ország- gyűlési képviselők, szakértők. Már akik - mondotta, s kérte, más alkalom­mal írjuk ki név szerint a képviselők nevét. Méltányolni lehet az észrevételt, honatya és honatya között lám, ilyen tekintetben is van differencia, az a kü­lönbség, hogy némelyikük ott van, né­melyikük nincs ott. De azt mondom én, ez legyen egy képviselő legkisebb érté­kű protestálása. Tegyük hozzá, a politi­kai pártokat gyakran szokták modem labdarúgócsapatokhoz hasonlítani. Bennük a középmező az, ami a legke­vesebb gondot okoz, kevesebbet, mint a szélső játékosok. Mi, úgy tűnik, sze­rencsés megye vagyunk, nincs ilyen ér- I telemben sem szélsőség. Igaz, az ember szívesen elnézi a televízióban, ahogyan egy "ék" csillogtatja tudását. Hajnal József Két aktuális, mondhatnánk napi ügy. Az egyik "tegnapi", a másik "holnapi" keltezésű. Kezdjük ez utóbbival. Kétségtelenül különleges erővel hat, minden bizonnyal egyénenként és úgy általában is, e dolog a szolnokiakra. Az ember képzelete a hír hallatán nekiló­dul, pedig ha valamikor, akkor most igazán szükség lesz az alapos, reális mérlegelésre, megkockáztatom: a jó­zan ítéletalkotásra. Pontos informáci­ónk még nincs arról, vajon kik is hozták az üzletet, úgy hírlik, honatyák a kezde­ményezők. Tény, hogy a lehetőség a jelek szerint igen széles kaput nyit a változások, a fejlődés előtt. Hongkon­giak Szolnokon - eképp lehetne össze­foglalni egy mondatban mindazt, ami előtt állnak a döntéshozók. Igaz, volt már korábban példa arra, hogy kínaiak élnek Szolnokon huzamo­sabb ideig, még az ötvenes években a megyeszékhely gépipari technikumá­ban tanultak néhányan. Mindez, persze, egy napon nem említhető azzal a szán­dékkal, hogy hongkongi lakosok tele­pedjenek le a megyeszékhelyen. Miről is van szó pontosabban. Anél­kül, hogy a részletekbe mélyednénk - hiszen e témáról ma tárgyal a város tanácsának végrehajtó bizottsága, s er­ről részletesen tájékoztatjuk olvasóin­kat -, annyi elmondható, hogy hong­kongi üzletemberek szándékuk szerint olyan területet keresnek - éppen Ma­gyarországon is -, ahol letelepedhetnek. S amiben reménykedhetünk, minden bizonnyal nem pénz nélkül foglalják el megvásárolt otthonaikat. Olyan kör­nyezetet keresnek dollárjaikért, amely számukra tetsző - ilyen lehet például a Tiszának erre alkalmas környéke -, mindezeken túl repülőtérre van szüksé­gük, amivel éppen rendelkezik a város, és jó utakra. Az utóbbinak, igaz, híján vagyunk, de közreműködésükkel a Pest felé vezető 4-es európaivá tehető. Tőkéjük, amit befektetni kívánnak, munkahelyek, munkaalkalmak megte­remtésében segítené a várost és a kör­nyékbeli településeket. Hogy miért ér­demes a tanácskozás előtt e dologról beszélni? Mert bizonyára nem kevés ellenállást kell legyőzni ahhoz, hogy az üzlet megnyerhető legyen. Ellenállást, 'Autók, árak Telepszemle A legolcsóbb a Wartburg kínálja magát a telepen, úgy tűnik, ezeknek az ára visszaesett. Egy KK rendszámú 2 éves Wartburg - igen jó állapotban - kínálati ára 145 ezer fo­rint. Egy másiké, amely szintén 2 éves: 140 ezer forint. Feltűnő, hogy Daciából és Skodából mindössze egyet-egyet kínálnak eladásra. Tra­bant több is van, egyik-másik kínálati ára kissé irreálisnak tűnik. DE rend­számmal, négyévesen 80 ezerért kí­nálja magát az egyik, a másik életkora hét év, ára 70 ezer forint, egy tízéves, műanyag kaszni pedig 60 ezerért van kiállítva. Az öreg Ladák "jól tartják" magukat, az ütött-kopottakért is leg­alább százezret szeretne kapni a gaz­dája. Az Autópálya BT telepe szellő­sebb. A választék nagyjából meg­egyezik a Szinkronéval, de érdemes belátogatni, mai egy-két más típust vagy frissebb évjáratot is fel lehet fedezni. Például egy 1500-as, új Pols­ki parkol a bejárat mellett, kínálati ára 350 ezer forint. Van egy bordó színű, egyéves, II rendszámú Moszkvics is 142 ezer forintért. Kis Polskiból itt is több van. Szinte vadonatújnak látszik a DP-s kisautó -145 ezerért kínálják. Mellette parkol TF rendszámú testvé­re, amelyik már 8 éves és 85 ezer forint az ára. Itt is feltűnően sok a kétütemű Wartburg, lehet válogatni a különbö­ző évjáratok között. Nézzük a kínálati árakat! Például egy DL rendszámú, 2 éves kocsi 175 ezer, a 8 éves, KG-s 80 ezer forint. Trabantból kevesebb van, az árak nagyjából olyanok, mint a szomszédban - például egy 1986-os évjáratút 74 ezerért kínálnak. Daciá­ból is van néhány, a kétévesért 176, a 6 évesért 115 ezret kémek. Nyugati autók egyáltalán nincse­nek, és néhány "keleti" típus is telje­sen hiányzik a telepekről. Nincs pl. Lada Samara, Zastava, Skoda Favo­rit, stb. Valószínű, azokat inkább a szabad piacokra viszik a magasabb eladási ár reményében. Az autókat és az árakat szemlélve egy kérdés fogal­mazódik meg az emberben: mi lesz itt, ha emelik a kocsik árait? BI.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents