Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-16 / 111. szám
6 Néplap 1990. AUGUSZTUS 16. Fidesz-tábor a Tiszaligetben Európa-bajnok szeretne lenni Erőgyűjtés a választásokra Közben pihennek, szórakoznak A vészesen közelgő tanév ellenére még ezekben a napokban is igazi csúcsforgalom bonyolódik Szolnokon, a tiszaligeti ifjúsági táborban. Vannak ott aprók és nagyok, magyarok, franciák, csehek, erdélyiek és mások. Egy hétre a fideszesek is kibéreltek néhány faházat a táborban - összejöttek negyve- nen-ötvenen hét napra ismerkedni, szórakozni, politizálni. Nem is túlságosan régen közülük még a legmerészebb álmodozó sem tudta volna elképzelni, hogy majd az egyh kori KISZ-tábor lakója lesz. A közeli múltat mára már csak a székeken, asztalokon és a kukákon szereplő KISZ- felirat érzékelteti. A Fidesz- tábort kedden kerestük fel. Az első benyomás: minden a legnagyobb rendben. Az idő ragyogó, a társaság nagyon jó, a kaja bőséges, a program érdekes. Egyedüli gond az, hogy az egy hét gyorsan elszáll. De nézzük, mit mondanak a táborozók! • Várhegyi Attila táborszer- - vező: - A "tábor" elnevezés tulajdonképpen csak jobb kifejezés híján használható ránk. Az állandó lakókon kívül sokan jönnek még el egykét napra, egy-két beszélgetésre. A program is nagyon változatos - pihenünk, ismerkedünk, szórakozunk, politizálunk. Bárki eljöhet hozzánk, szívesen látjuk. Ezért talán tábor helyett valamiféle információs központnak is lehetne nevezni ezt a néhány faházat és környékét, persze ez sem pontos kifejezés. A tábor megszervezésével alapvetően három célunk volt. Az egyik az, hogy módot nyújtsunk a kikapcsolódásra azoknak a tagoknak, akik nagyon sokat dolgoztak a tavaszi választások alkalmával. A másik, hogy felkészüljünk az újabb választási menetre, a helyhatósági választásokra. Végül pedig belső ügyeinket, szervezeti teendőinket is áttekintjük. Kulcsár Péter: - Szolnoki vagyok, a Tiszaparti Gimnáziumban tanulok. Szerintem ez egy nagyon jó tábor lesz, ha a programot sikerül megvalósítani. Én leginkább Orbán Viktorra és Deutsch Tamásra vagyok kíváncsi. A tábor arra is alkalmas, hogy megismerkedjenek egymással a megyei csoportok, kicseréljék tapasztalataikat, és megbeszéljék a további teendőket. Fontos az is, hogy felkészüljünk a közelgő helyhatósági választásokra. Örülök annak, hogy "első kézből" ismerhetjük meg a Fidesz választási stratégiáját Deutsch Tamás kampányfőnöktől. Az első nap nagyon jó hangulatban telt el. A környezet ideális, csend, nyugalom van. A szállás is jó és a kaja is. Az 1500 forintos tarifa pedig a mai árviszonyok mellett igazán nem sok. Végh Norbert: - Szintén Szolnokról jöttem, a Varga Katalin Gimnázium tanulója vagyok. Az első benyomásaim nekem is jók. Már rövid idő elteltével is sok hasznosítható tapasztalatot szereztem. Az érdekes programokon kívül élményt jelentenek azok a beszélgetések, amelyeket egymás között folytatunk. Én körülbelül másfél éve politizálok, azóta, amióta a változások megkezdődtek. KISZ-tag soha nem voltam. Úgy látom, hogy ebben az életkorban és mostanában nagy szüksége van az embernek a politizálásra. Ezért fontos lenne, hogy minden településen alakuljon Fidesz- csoport. A programok közül az Orbán Viktor-show lesz számomra a legérdekesebb. Nemes Kamélia: Marosvásárhelyről jöttem, a dicső- szentmártoni kémiai kombinátban dolgozom. Hogyan kerültem ide? Esztergomban voltam ifjúsági táborban, onnan hívott ide egy olyan ismerősöm, akinek kapcsolata van a Fidesz-szel. Itt mindenki kedves, jól érzem magam. "Pro Európás" vagyok, azon szorgoskodom, hogy legyen végre béke és barátság a népek között, értsük meg egymást. Meggyőződésem, hogy érdemes ezért az ügyért fáradozni, és a megoldást éppen a fiatalok fogják megtalálni. A férjem az RMDSZ-ben dolgozik. Van már egy kislányunk is, aki most készül az első osztályba. Herczegh Edina: - Elsősorban tapasztalatokat szerezni jöttem a táborba, hiszen nálunk Túrke vén mindössze egy hete alakult meg a Fi- desz-csoport. Hat taggal kezdtünk, azót már nyolcra gyarapodott a létszámunk. Arra számítok, hogy itt jó javaslatokat, ötleteket kapok a további szervezőmunkához. Túrkeve kisváros, lassan mozdul az élet. Sokan még nem is tudják, hogy megalakultunk. Állandó helyünk sincs még. Remélem, hogy később megerősödik a csoportunk és rendeződnek a körülményeink is. Berki Imre A baleset tragédiával folytatódott A nagy hőséget enyhítendő, kereszthuzatban gyakoroltak a tornateremben a Jászberényi SE apró tornász- lányai. Sok egyforma gyerek közül egyre különösen kíváncsi voltam: a 12 esztendős Demény Andreára, aki a közelmúltban nem vehette át a válogatott edzőjének, Maráczi Emő- nének a meghívóját, mert a várva várt napot megelőző edzésen Andrea a gerendán a gerincére esett.- Március 19-én az utolsó gyakorlat közben, a Rundelnél - duplaszaltós leugrás - az egyik lábam lecsúszott, és leestem - kezdte a szomorú történetet a csöppség. - Míg kijöttek a mentők, hason tudtam csak feküdni, akkor nem voltak olyan erősek a fájdalmaim. A jász- berényi kórházból a Sportkórházba szállítottak, ahol megállapították, a 11. és 12. hátcsigolyám felszínes törést szenvedett. Mecseki doktor bácsi azt mondta, apró szilánkok váltak le. Egy hétig mozdulatlanul kellett feküdnöm, és azután körbe begipszelték a felső testemet. Az már jobb volt, mert felkelhettem, járkálhattam.- Mikor szabadultál a fogságból?- Két hónap múltával, és azután gyógytorna következett. Szerencsére már itt lehetek a többiekkel, de én még csak könnyebb dolgokat csinálhatok. Az orvosok szerint szeptembertől tornázhatok, de a régi formám visszaszerzése eltarthat még fél évig is.- Haragszol-e a gerendára, a baleset nem okoz bátortalanságot a jövőben, van-e példaképed, akit szeretnél utánozni?- Hát... Olyan szeretnék lenni, mint a békéscsabai Ónodi Henrietta, aki Európa- bajnokságot nyert. Nem tudom, hogy el fogom-e érni az ő szintjét, csak nagyon szeretném. Nem haragszom a gerendára, de a kedvenc szerem inkább a talaj és a korlát lesz ezután. Közben a nagyobbik Demény kislány, a 13 esztendő Zsófi is mellénk szegődött, várta a tesóját. Hamar átöltöztek, s már szaladtak is kerékpárjuk felé egyforma fekete trikójukban, mikor Zsófit visszahívtam egy szóra. 34 éves volt- Kint voltunk a Zagyván fürdeni, és apu fejest ugrott a kicsi vízbe, a nyakcsigolyája eltörött és meghalt. En nem voltam ott, csak anyukám és a testvérem. Két hete volt a temetés. Bizony földbe gyökerezett a lábam, szólni sem tudtam. Észrevehette a kislány, mert illedelmesen elköszönt.- Várjatok, hazakísérlek benneteket! - szóltam utánuk, minden erőmet összeszedve. A Hatvan felé vezető régi úton haladtunk az utolsó keresztutcáig, nem messze a Zagyva-hídtól. Szebbnél szebb családi házak mindkét oldalon, a Deményéké is a takarosabbak közül való, a formás kerítés egy kétszintes, frissen kőporozott épületet határol el a járdától. Fekete ruhába öltözött, halkszavú fiatalasszonynak nyilvánítottam részvétet. Jövetelemre kikapcsolta a mosógépet, asztalhoz ültetett.- Asszonyom, a családi tragédia után, a mérhetetlen gyászban ne vegye zaklatásnak, ha megkérdezem: Andrea és Zsófi, a két rendkívül tehetséges és rátermett kislány tudja-e folytatni a tornát?- Persze, hogy folytatják. Mondták is, tovább akarnak versenyezni. A közösség, az utazások talán hamarabb átsegítik őket. Ugyanez volt a véleménye a Bélának (Harmatit Béla edző - a szerk.) is, jobb ha naponta kétszer edzenek. Bár a kisebbiket még nagyon féltem, mert nincs teljesen rendben. Ősztől befizetem őket az iskolai ebédre, majd a torna után itthon együtt fogunk tanulni, hármasban. Kissé megnyugtat szüleim és apósomék közelsége, anyuka most is velünk alszik. Tudja, még ma sem hiszem el. Annyira jó úszó volt a férjem, ő tanította a gyerekeket is. Az, hogy ittas volt egy kicsit, máskor is előfordult, az orvosszakértő szerint inkább nem jól számította ki a lépést, mert ő tudta, hogy ott sekély a víz. Némi derűlátást magamra erőszakolva, optimista hangvételben próbáltam elköszönni. Andi egy apró fekete szőrpamaccsal játszadozott az udvaron, láthatóan jókedvűen, magáról megfeledkezve. - Azt a kutyát is az apjuktól kapták - mondja az édesanya. A gyerek kis arca ekkor lett újra komor. Remélhetően a teljes gyógyulás, az újabb győzelmek majd fokozatosan derűt kölcsönöznek szomorú szemeinek. Kép és szöveg: (néder) Andrea (balról) Zsófival együtt készül a nagy tervek megvalósítására ŐRI ADRIENN, a Tisza-tó szépe Az idén a Tisza-tó szépe címet egy 19 éves lány, Őri Adrienn nyerte el. Életben szebb, mint a képek mutatják, ezért nem csodálom, hogy a zsűri őt választotta a Tisza-tó szépének. Sőt: a zsűri díján túl elnyerte a közönség díját is, így hát még egy okkal több, hogy megismerjük, ki ez a szép, egzotikus arcú, magas, karcsú lány. Miközben szerkesztőségi szobámban vártam rá, azon gondolkodtam, vajon milyen ruhában jön el hozzánk Szolnok megye szépe? ízléses, sötétzöld, szűk miniszoknyában, naracsszínű pólóban érkezett, fehér retikül volt nála. Első látásra is harmónia, jó ízlés, kulturáltság sugárzik róla. Magabiztos, de nem feltűnősködő. Beszélgetésünk csak megerősítette első benyomásaimat.- A külsőd valóban önmagáért beszél, ezért először inkább halljunk arról, mit csinálsz, hol élsz, hol dolgozol?- Szolnokon lakom, a Kun Béla körúton. Az idén érettségiztem a Verseghy Gimnáziumban, angol tagozaton. Előtte általános iskolába a Kodályba jártam. Érettségi után a közgazdasági egyetemre jelentkeztem - de nem vettek fel, csak a főiskolára. Én ezt azonban nem fogadom el. Általános iskolában végig kitűnő voltam, harmadikban a gimnáziumban is kitűnő lettem. Ekkor döntöttem el, hogy egyetemre jelentkezem. Nagyon sokat készültem rá, nem tudom elfogadni, hogy átirányítottak a főiskolára, mert tudom, hogy nem egyértelműen rajtam múlott. Jelesre érettségiztem, vittem a maximális pontszámot, nem adom lejjebb. Jövőre újra jelentkezem az egyetemre.- Mit jelent az, hogy sokat tanultál?- Azt, hogy napi hat-hét órát töltöttem tanulással. Jártam külön matekra, külön törire. Ráadásul édesanyám is középiskolai matematikatanár, segített nekem ő is. Van középfokú angolnyelv-vizsgám is, rengeteget olvastam a tananyagon kívül - meg azért egy keveset az iskolai tantárgyakat is tanultam, a pontszámok miatt muszáj volt, bár negyedikben már teljesen fölöslegesnek éreztem azt a sok mindent, amit a felvételi tárgyakon kívül az iskolában tanulni kell. Nemcsak szép, de okos is- Hogy lehet az, hogy egy ilyen szép lány csak ül a könyvek fölött és tanul? Nem isfoglalkoztál ezen kívül semmi mással?- De igen. Hét végén diszkóba jártam a barátommal, sőt volt bérletem az olajbányász meccsekre.- Még arra is volt időd, hogy barátod legyen! Szabad róla tudni valamit?- Sportoló, 23 éves, magas, ózdi, egy házban lakunk.- Hogyan képzeled el a jövőt?- Ebben az évben megállás nélkül készülök az egyetemre. Emellett beiratkozom abba a manökeniskolába, ami Szolnokon indul az ősszel. Az is felsőfokú képesítést ad. Közben dolgozom is egy kicsit - minden héten két fél napot, hogy legyen egy kis zsebpénzem. Ezzel anyukámon segítek. Ezután, ha fölvesznek, egyetemista leszek, ha nem... akkor még nem tudom: lehet, hogy elfogadom a főiskolát.- Aférjhezmenésre nem gondolsz?- Dehogynem! Amikor majd eljön az ideje. Három gyereket szeretnék. Három fiút. Nekem nincs testvérem, de a barát- nőmék meg a barátomék is hárman vannak, úgy látom, ilyen egy ideális család.- Hogy kerültél a szépségversenyre?- Olvastuk a hirdetést az újságban, és elmentünk az anyukámmal meg a barátommal, de csak nézőnek. Engem sokan ismernek, mert egyszer a Százszorszép magazinban volt rólam egy címlapfotó. Egy pályázaton választották ki a képemet ezer közül! így kerültem a címlapra, de őszintén szólva ez se lett valami nagy szám, mert nem az került a címlapra, amit beküldtem. Rólam műtermi képeket lehet igazán jól csinálni. Ezt a képet egyébként a nyugatnémet Mädchen (Lányok) című magazinnak is elküldték. Ott is ezer közül engem választottak, eljöttek hozzám, készült velem egy kétoldalas, képes interjú. Szóval ezért sokan ismernek, bíztattak, hogy nevezzek be a versenybe. A sorszámom is mutatja, hogy én nem akartam, utolsónak neveztem be.- így lesznek utolsókból elsők. Megtudhatnánk a legfontosabb számadatokat rólad?-174 cm magas vagyok, derékbőség 63 cm, csípő 93 cm, mellbőség 93 cm. Harminckilences cipőt hordok, 56 kiló vagyok - ez minden.- Arra nem gondoltál, hogy egyetem helyett fotómodell légy?- Helyette talán nem, esetleg mellette, de csak esztétikus, felöltözött, kulturált képekhez lennék hajlandó modellt állni.- Hogyan fogadják a szüleid a sikereidet?- Az anyukám meg az apukám nagyon büszkék rám. És nem arra büszkék, ahogy kinézek, hanem arra, amit elértem. Főleg a tudásomra, arra, hogy amit nekem kell elérni, azt végig is viszem (nem bírom a kudarcot elviselni). Egyébként én is imádom a szüléimét. Az anyukámat is meg az apukámat is, és én is büszke vagyok rájuk, a szeretetükre, amellyel engem felneveltek. Kátai Szilvia A zsűri előtt