Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-15 / 110. szám
1990. AUGUSZTUS 15. Néplap A televízió műhelyéből Panoráma, Parabola és a többiek Chrudinák Alajos a tévé külpolitikai műsorterveiről A Magyar Televízió külpolitikai műsorai, azok közt is elsősorban a Panoráma, a nemzetközi élet, a világpolitika és a világgazdaság háttérműsora. Mindig olyan kérdéseket feszeget, amelyek mindenkit izgatnak, érdekelnek. A statisztika szerint a műsorok nézettsége 45 százalékos, ami négy-négy és fél millió nézőt jelent, és a műsorok tet- szési indexe 88-90 százalékos. Mindkét adat jobb valamennyi hasonló típusú tévéműsor számainál.- Hova, merre tartanak az új helyzetben a tévé külpolitikai műsorai? - kérdeztük Chrudinák Alajost, a televízió külpolitikai főszerkesztőségének vezetőjét.- Hat évvel ezelőtt ott voltunk minden jelentősebb afrikai eseményen, követtük az iraki, iráni fejleményeket, beszámoltunk más közel-keleti eseményekről. Négy évvel ezelőtt kezdtünk foglalkozni Európa keleti részével, a körülöttünk levő országokban zajló eseményekkel. Igyekeztünk frissen, gyorsan, első kézből beszámolni a történtekről, illetve műsorunkkal hatni az eseményekre. Gondolok itt a Havel vagy Dub- cek interjúkra, vagy a romániai diktatúrát támadó műsorokra. Sajnos rá kell döbbennünk, hogy a neheze .csak most következik.- Miért?- Sokkal bonyolultabb a küzdőtér, mint az eddigi volt. Szeretnénk felemelni szavunkat a nacionalizmus, a hatalmaskodás minden válfaja ellen. Legfontosabb feladatunknak tekintjük, hogy jelen legyünk mindenütt, ahol - talán az eddigieknél még határozottabban - felemelhetjük szavunkat a Duna-menti népek együtt- munkálkodásáért, és a mindenfajta uszítás, hatalmi visszaélés ellen.- Ezek szép elképzelések, de melyek azok a műsorok vagy műsorbeli változások, amelyekkel el akarják és el is tudják érni mindezt?- Két olyan műsorunk is volt, amelyet már túlhaladott az élet: a Nemzetközi Stúdió és a Külpolitikai Fórum, Az előbbit azért kellett létrehoznunk, hogy azokat az érveket, álláspontokat, amelyeket mi nem mondhattunk el - de el akartunk juttatni a nézőkhöz -, neves külföldi publicisták mondják el. A Fórum pedig arra volt jó, hogy a nézők kérdéseinek erejével figyelmeztessünk, hogy bizonyos témákról "kénytelenek legyünk" beszélni. Ma már ezekre a közvetett eszközökre nincs szükség!- Mindez hogyan hat a többi műsorukra?- A stúdióbeszélgetéseket - hacsak nem egészen különleges személyiségről, érdekes egyéniségről van szó - igyekszünk kiküszöbölni. Ma már a legkényesebb események gócpontjaiba is eljuthatunk. Ezért vallom, hogy ott kell lennünk mindenütt, ahol jelentős eseményre számíthatunk. Ott is a szenvedő alanyokat, sokszor a legegyszerűbb embereket kell megkeresnünk. Az ő szavaikkal, gesztusaikkal sokkal jobban tudjuk a politikai és gazdasági helyzeteket bemutatni, mint a "nagy" politikusok szónoklataival. Mert - mint eddig minden esetben - bebizonyosodott, hogy a politikát mindig és mindenütt a kisemberek "csinálják". Ezért a kisemberek helyzetén keresztül kell láttatnunk a dolgokat.- Ennek tükrében melyek a Panoráma következő tervei?- A Panorámának nincs terve, forgatókönyvét mindig az élet diktálja. Nem egyszer a péntek esti adás egy részét még péntek reggel forgattuk, és a technikai munkálatokat éppen az adás első perceire fejeztük be. Ilyen szerkesztési elvek mellett nem lehet előre tervezni, legfeljebb csak fo- gadkozhatunk, hogy minden esetben az igazságot mutatjuk be, az igazat szolgáljuk ebben az ellentmondásokkal teli világunkban.- A Panoráma mellett a főszerkesztőség legnézettebb műsora a Parabola. Az új idők szelei itt is jelentkeznek?- Természetesen itt is szeretnénk változtatni. Felmerült, hogy esetleg áttesszük a műsort a stúdióból a Mikroszkóp Színpadra, ahol közönség előtt zajló előadást rögzíthetnénk. Szeretnénk egy Parabola kvízt is készíteni, amelyben jelentős díjakért versenyezhetnek a vállalkozó szellemű nézők.- Milyen munka várja önt személy szerint?- Rövidesen Marosvásárhelyre utazom, ahol az ottani magyarok helyzetéről és a Vatra Romaneascáról készítek filmet. Foglalkozom a Carlos-üggyel, amelynek szálai nemcsak Moszkvába, de Venezuelába is elvezetnek, hiszen közvetlenül onnan jött hívatlan vendégünk Budapestre. Szeretnénk ezzel kapcsolatban is mindent feltárni és képernyőre vinni. Koós Tamás Két hét múlva becsöngetés Iskolaszerek márpedig kellenek Hát ami az árakat illeti, nem éppen bizalomkeltőek! Szellemes (?) Dinnyehalmok soijáz- nak a szolnoki piacon. Az árak is elfogadhatók, meleg is van, így igencsak ínycsiklandozóan kandikálnak az emberre. A hatás nem marad el. Magam is az egyik halmot vizsgálgatom, bár ezt már mások is megtették, hiszen alul már látszik a ládasor, amelyet a dinnyék védelmére fektettek le. Válogatva a zöld gömbök közt, hirtelen mintha megmozdulna az egyik, de a színe az valahogy feketébe hajlik, a szára is hosszabb a kelleténél. A mozduló "dinnyétől" hirtelen elválik egy kisebb darab, a "hosszú farkú". Ez bizony egy patkány. Szólok az eladónak, nem túl hangosan, nehogy elriasszam a többi vevőt, ó szól a kollégának, aki kissé nyűgös ma éppen egy vevőt "nevel". A megszólított ebbéli hangulatában imigyen szól vissza:- Mi vagyok én, patkányárus? De tudja mit, uram - szól béküléke- nyebben -, ha megfogja meglékelem magának! F.I. Az Ideál Kereskedelmi Vállalat szolnoki Kultúrcikk Áruházában a délelőtti nyitást követően Túri Gábomé vezetőnek teszem fel a kérdéseimet.- Hogyan sikerült az iskolakezdésre való felkészülés, vannak-e gondjaik az árubeszerzésekkel kapcsolatban? Van-e hiánycikk?- Tartós hiánycikk nincs, jó a kapcsolatunk a termelőkkel, 2-3 napon belül küldik, amit kérünk. A választék is kielégítő mindenből, így a tomaruhákból, tornacipőkből is többféle van jelenleg. Ami azonban ezekből a termékekből kifut, nem biztos, hogy utánpótlásra kerül. Jó lenne, ha néhány tanár gyakorlata általánossá válna. Eljönnek és egyeztetik velünk különleges igényeiket, tehát hogy milyen színű toma- dresszt, cipőt kémek. Van, aki az egész osztálynak meg is vásárolja. Ők a szülőket is megkímélik a keresgéléssel járó bosszúságtól. A füzetcsomagok összeállításában eddig központi tájékoztatót kaptunk. Idén a tanács művelődési osztálya külön kérésünkre adott segítséget. Egykét füzetféléből hiány van, így 7-8. osztályos füzetcsomagokat kiszerelve nem tudunk most kínálni. Hiányoznak az elsős füzetekből is, de várjuk, bármelyik pillanatban megérkezhetnek. Tapasztalható, hogy a jelentős drágulás miatt a füzetekből kevesebb fogy, mint korábban.- Mi a véleménye az árakról ?- Az áremelkedés jelentős volt a közelmúltban, de az árak nem az árrés miatt magasak. Mi az ajánlott fogyasztói árakat általában elfogadjuk. Igyekeztünk a vásárlók terhein azzal is köny- nyíteni, hogy engedményes, 20 százalékos füzet- és táskavásárt, 30 százalékos diplomatatáska-vásárt rendeztünk. Ha meg is kapják a szülők a szükséges iskolai felszereléseket, nem mindegy, hogy mekkora utánajárással, hány boltban és mennyiért sikerül ez - tűnődöm, majd megszólítok egy anyukát, aki tíz év körüli kislányával vásárol. - Mi az amit nem kapott? - kérdezem.- Molnár Jánosné vagyok - mutatkozik be. Bődületes árak vannak! A 370 forintos tomaruhát megvettem, ráadásul nem is olyan színű, mint amit az iskolában kérnek. Füzetborító nincs. Tizenkét színű festéket 218 forintért nem veszek, ez már biztos! Megyek tovább, szeptemberig majd csak kapok máshol - mondja, mintha csak iménti meditálásomra válaszolna.- Mennyibe fog kerülni az iskolakezdés?- Hát a kislányomnak 3-4 ezer forintból jó, ha kijövök - mondja. Ebben a családban "csak" két gyermek van, a nagyobb szakmunkástanuló. Még több az anyagi teher ott, ahol 3-4 gyermeket kell taníttatni. Szabó Józsefné Nagykörűből azért utazott be, hogy egy helyen vehesse meg az iskolaszereket. Az ottani ABC- ben nem tudják, hogy melyik osztálynak milyen füzet kell. Ismerősei is megkérték, így három elsős részére vásárolna. Rajzlapot és füzetcsomagot nem kapott. Apatikus hangulatának az is oka, hogy kérdésére - Milyen füzeteket vegyek elsős és hatodikos gyermekeimnek? - augusztus elején a Centrumban még azt a választ kapta: - Vegyen egyelőre egy-egy vonalas, kockás, sima füzetet, és kész! Hát bizony, az árak! Egy hatodik osztályos füzetcsomag 98,20, és 12 db füzet van benne. A spirálfüzet ára 40 forint feletti, de nem egy darab kell a középiskolásnak! És az iskolatáskák! 770- 1040 forint közötti árakon, igaz, választék van bőven. A boltvezető szerint a kereskedők leterheltsége "sajnos" még nem nagy, a vásárlási dömping ezután, szeptemberre várható. Érdemes hát az iskolaszerek beszerzését már most elkezdeni. Ha ott is kell hagynunk azt a pénzt, nem mindegy, hogy mire és milyen körülmények között költjük. Csirke József Van dolga a kereskedőnek, bár a munka dandárja még hátravan 7. Készülnek a csomagok A szülés várható időpontjának közeledtével hasznos, ha a leendő anyuka és apuka nemcsak elméletileg, lelkileg és testileg készül fel az utód érkezésére, hanem gyakorlatilag, anyagi-tárgyi vonatkozásban is. Babát várnak ugyan, de helyes már eleve emberszámba venni, emberkének tekinteni és nem játékbabának, akivel jókat lehet szórakozni, és mutogatni az ismerősöknek. Mert ő valóban emberke, élőlény, akinek megvannak a saját szükségletei, akit gondozni (táplálni, fürdetni, öltöztetni stb.) kell, akinek meg kell teremteni a saját kis életterét (szobáját, szobasarkát, fekhelyét stb.). A csecsemő gondozásához szükséges felszerelésnek, kellékeknek még a gyerek születése előtti beszerzésével kapcsolatban többféle elképzelés ismeretes. A két véglet: 1. "nem iszunk előre a medve bőrére", azaz előre nem veszünk semmit, ne hogy valami baj legyen; 2. a leendő szülők és nagyszülők (főleg akinek pénztárcája engedi) "túlvásárolják" magukat, összehordanak hasznos és haszontalan dolgokat, ruhaneműből és egyebekből kétszer-há- romszor annyit, amennyire valójában szükség lesz; takaróból, kabátkából, fürdőkádból, s a többiből kéket is (ha fiú lesz) és pirosat is (ha "véletlenül" lány)... Aztán sok kismama elámulva fedez fel a - mondjuk - egyéves gyereke szekrényében egy egész ruhatárra való olyan csecsemőholmit, amit nem is használt, és ami esetleg a következő csemetéjének lesz már csak jó. Ildikóék a túlzásoktól és a végletektől mentes "arany középutat" választották: a babonaságot félretéve előre vásároltak, de csak azt, amire szerintük az első hetekben-hónapokban feltétlenül szükség lesz, hogy elkerüljék majd az "ez nincs, az nincs" miatti felesleges kapkodást és idegeskedést. István javaslatára előbb készítettek egy listát a beszerzendő dolgokról, és csak azután indultak az üzletekbe. Úgy döntöttek, egyelőre nem vásárolnak rácsos gyerekágyat, mert valahol azt olvasták, hogy az első hetekben-hónapokban a csecsemő jobban érzi magát a kisebb, "zártabb" fekvőhelyen, így hát kölcsönkérték egyik ismerősüktől a mózeskosarat, amelyet ők már nem használnak. Pakolóasztaluk van jó nagy, kis műanyag fürdőkádat kell venni és csecsemőmérleget, hogy minden szopás után meg lehessen mérni, mennyit evett a kicsi. Az erkélyen való levegőztetéshez jó lesz a kosár, a kinti sétához szükséges pólyát és gyerekkocsit ígért nagymama. Marad a pelenka, néhány csecsemőing és rékli, egy kiskabát sapkával, flanellanyag angolpólyának, két-két fürdőlepedő, takaró és ágyba való lepedő, valamint kezeslábas - kezdetben ez elég is babakelengyének. Az etetéshez remélhetőleg nem kell sok minden (úgy néz ki, Ildikónak lesz teje), csupán egy új fazék a sterilezéshez, egy pohárka és egy kiskanál (amelyet csak ő használ majd az éjszakai teáztatáskor). Cuclikat sem vettek, inkább a szerintük természetesebbnek vélt ujjszopás mellett döntöttek, ha már a kicsinek - állítólag - kell a vigasz, a plusz-szopikálás. Viszont csináltattak Ildikónak két bő hálóinget és két, elől gombolható melltartót, az ilyen praktikusabb a szoptatáskor. Számításuk szerint a terhesség utolsó hónapjába léptek, az utóbbi időben nem volt semmi ok az aggodalomra, a rendszeres orvosi ellenőrző vizsgáA kicsi latokon többször is mondta a doktor bácsi, hogy szépen hallhatók-a szívhangok. A kicsi már akkorákat mozdult, hogy esténként szinte az ágy is beleremegett, napközben pedig hullámzott Ildikón a ruha, mintha szél fújná. A só nélküli étkezésnek is megvolt az eredménye: nem lett dagadt a fiatalasszony keze vagy lába... Csak azon akadt fenn futólag az asszonyka, hogy másokhoz képest mintha kicsi lenne az ő hasa. Szóvá is tette ezt az utolsó hónapban kezelőorvosának.- Igen - mondta mosolyogva a főorvos -, magács- ka egy határozottan csinos terhes... Nincs itt semmi baj, nem kicsi ez a has, s ami itt van, az mind gyermek! Nem háj, és kevés a magzatvíz, ez így jó... Aztán néhány hét múlva, egy csütörtöki napon Ildikó (férje segítségével) nagymosást végzett, takarítottak, este váratlan vendégek érkeztek, sokáig fennmaradtak, beszélgettek. A látogató fiatalasz- szony (kétgyermekes családanya) megjegyezte: napokon belül nem várható a szülés, mert szerinte nincs "előreesve" Ildikó hasa. Aztán másnap hajnalban, mikor István munkába készült, felesége azt mondta, hogy' körülbelül egy órája ébren van, s vagy háromszor jelenetkeztek valami fájdalmak, talán a tegnapi teregetés közben megerőltette magát... István csak épp beszaladt az irodába, hazavit- te a munkáját, főnöke megértette, hogy talán jobb most "kéznél lennie" a leendő apukának. A délelőtt folyamán néhányszor megismétlődött a fájdalom (nem volt túl erős, Ildikó szisszenés nélkül viselte el), előfordult, hogy tíz perc alatt jelentkezett kétszer, utána másfél óráig semmi. Délután rendszeressé vált a fájdalomérzet, körülbelül húszpercenként szólt Ildikó, hogy "megint volt”, férje - a kapkodás elkerülése végett - készíteni kezdte a "kórházi batyut"... Estefelé (előzetes megállapodásuk alapján) felhívta a főorvost, és elmondta, hogy mi a helyzet.- Lehet, hogy ez már a szülés kezdete, de az is lehet - magyarázta a doktor -, hogy még nem az, ugyanis gyakran jelentkeznek egy-két héttel a szülés előtt hasonló tünetek. Még várjanak egy kicsit. Két esetben nem szabad tovább várni: ha sugársze- rűen, egyből elmegy a magzatvíz, vagy ha a fájdalmak már két-három perces gyakorisággal jelentkeznek. Ha a kettő közül bármelyik bekövetkezik, azonnal ültesse kocsiba a feleségét és vigye fel a kórházba. Ha megérkeztek oda, akárhány óra van, rögtön telefonáljon nekem, és jövök én is. Ezután Ildikó lefekvésre biztatta férjét: ebből ma nem lesz semmi..., pihenj le. Hát pihenésről nemigen lehetett szó, mert István előbb tíz, majd ötpercenként érezte, hogy felesége enyhén összerándul. Éjfélkor még hiába javasolta Ildikónak az indulást ("menjünk szívem" - "várjunk még, ez nem az"), egykor azonban (mikor két szisszenés közt csak kétpercnyit haladt az óramutató) kiugrott az ágyból: mese nincs, indulunk, gyere öltözködni!... A kórházban az ügyeletes orvos gyorsan megvizsgálta Ildikót, és bólintott István felé. Mielőtt bekísérték volna, Ildikó odament férjéhez és megcsókolta.- Félsz? - kérdezte István.- Nem - mondta Ildikó mosolyogva, miközben folytak le arcán a könnyei -, vigyázz magadra!- Legyél ügyes - motyogta István, aki azt se tudta, mit mondjon még ilyenkor - és erős... És nem bánom azt se, ha kislány lesz... Alig tűnt el Ildikó két nővér kíséretében a folyosó végén, megérkezett a fiatalasszony kezelőorvosa.- Hol a felesége? - kérdezte Istvántól.- Már fel is vitték - mondta az panaszkodva, teljesen elanyátlanodva, de a főorvos nem vesztegette az időt a megvígasztalásával, egy katonás hátra arc után sietve indult a felvonó felé... (Folytatjuk) Molnár H. Lajos
