Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-15 / 110. szám

1990. AUGUSZTUS 15. Néplap A televízió műhelyéből Panoráma, Parabola és a többiek Chrudinák Alajos a tévé külpolitikai műsorterveiről A Magyar Televízió kül­politikai műsorai, azok közt is elsősorban a Panoráma, a nemzetközi élet, a világpo­litika és a világgazdaság háttérműsora. Mindig olyan kérdéseket feszeget, amelyek mindenkit izgat­nak, érdekelnek. A statisz­tika szerint a műsorok né­zettsége 45 százalékos, ami négy-négy és fél millió né­zőt jelent, és a műsorok tet- szési indexe 88-90 százalé­kos. Mindkét adat jobb va­lamennyi hasonló típusú té­véműsor számainál.- Hova, merre tartanak az új helyzetben a tévé külpo­litikai műsorai? - kérdeztük Chrudinák Alajost, a televí­zió külpolitikai főszerkesz­tőségének vezetőjét.- Hat évvel ezelőtt ott vol­tunk minden jelentősebb afrikai eseményen, követ­tük az iraki, iráni fejlemé­nyeket, beszámoltunk más közel-keleti eseményekről. Négy évvel ezelőtt kezd­tünk foglalkozni Európa keleti részével, a körülöt­tünk levő országokban zaj­ló eseményekkel. Igyekez­tünk frissen, gyorsan, első kézből beszámolni a történ­tekről, illetve műsorunkkal hatni az eseményekre. Gon­dolok itt a Havel vagy Dub- cek interjúkra, vagy a ro­mániai diktatúrát támadó műsorokra. Sajnos rá kell döbbennünk, hogy a neheze .csak most következik.- Miért?- Sokkal bonyolultabb a küzdőtér, mint az eddigi volt. Szeretnénk felemelni szavunkat a nacionalizmus, a hatalmaskodás minden válfaja ellen. Legfontosabb feladatunknak tekintjük, hogy jelen legyünk minde­nütt, ahol - talán az eddigi­eknél még határozottabban - felemelhetjük szavunkat a Duna-menti népek együtt- munkálkodásáért, és a min­denfajta uszítás, hatalmi visszaélés ellen.- Ezek szép elképzelések, de melyek azok a műsorok vagy műsorbeli változások, amelyekkel el akarják és el is tudják érni mindezt?- Két olyan műsorunk is volt, amelyet már túlhala­dott az élet: a Nemzetközi Stúdió és a Külpolitikai Fó­rum, Az előbbit azért kellett létrehoznunk, hogy azokat az érveket, álláspontokat, amelyeket mi nem mond­hattunk el - de el akartunk juttatni a nézőkhöz -, neves külföldi publicisták mond­ják el. A Fórum pedig arra volt jó, hogy a nézők kérdé­seinek erejével figyelmez­tessünk, hogy bizonyos té­mákról "kénytelenek le­gyünk" beszélni. Ma már ezekre a közvetett eszkö­zökre nincs szükség!- Mindez hogyan hat a többi műsorukra?- A stúdióbeszélgetéseket - hacsak nem egészen kü­lönleges személyiségről, érdekes egyéniségről van szó - igyekszünk kiküszö­bölni. Ma már a legkénye­sebb események gócpontja­iba is eljuthatunk. Ezért vallom, hogy ott kell len­nünk mindenütt, ahol jelen­tős eseményre számítha­tunk. Ott is a szenvedő ala­nyokat, sokszor a legegy­szerűbb embereket kell megkeresnünk. Az ő szava­ikkal, gesztusaikkal sokkal jobban tudjuk a politikai és gazdasági helyzeteket be­mutatni, mint a "nagy" po­litikusok szónoklataival. Mert - mint eddig minden esetben - bebizonyosodott, hogy a politikát mindig és mindenütt a kisemberek "csinálják". Ezért a kisem­berek helyzetén keresztül kell láttatnunk a dolgokat.- Ennek tükrében melyek a Panoráma következő ter­vei?- A Panorámának nincs terve, forgatókönyvét min­dig az élet diktálja. Nem egyszer a péntek esti adás egy részét még péntek reg­gel forgattuk, és a technikai munkálatokat éppen az adás első perceire fejeztük be. Ilyen szerkesztési elvek mellett nem lehet előre ter­vezni, legfeljebb csak fo- gadkozhatunk, hogy min­den esetben az igazságot mutatjuk be, az igazat szol­gáljuk ebben az ellentmon­dásokkal teli világunkban.- A Panoráma mellett a főszerkesztőség legnézet­tebb műsora a Parabola. Az új idők szelei itt is jelent­keznek?- Természetesen itt is sze­retnénk változtatni. Felme­rült, hogy esetleg áttesszük a műsort a stúdióból a Mik­roszkóp Színpadra, ahol közönség előtt zajló előa­dást rögzíthetnénk. Szeret­nénk egy Parabola kvízt is készíteni, amelyben jelen­tős díjakért versenyezhet­nek a vállalkozó szellemű nézők.- Milyen munka várja önt személy szerint?- Rövidesen Marosvásár­helyre utazom, ahol az otta­ni magyarok helyzetéről és a Vatra Romaneascáról ké­szítek filmet. Foglalkozom a Carlos-üggyel, amelynek szálai nemcsak Moszkvá­ba, de Venezuelába is elve­zetnek, hiszen közvetlenül onnan jött hívatlan vendé­günk Budapestre. Szeret­nénk ezzel kapcsolatban is mindent feltárni és képer­nyőre vinni. Koós Tamás Két hét múlva becsöngetés Iskolaszerek márpedig kellenek Hát ami az árakat illeti, nem éppen bizalomkeltőek! Szellemes (?) Dinnyehalmok soijáz- nak a szolnoki piacon. Az árak is elfogadhatók, meleg is van, így igen­csak ínycsiklandozóan kandikálnak az emberre. A hatás nem marad el. Magam is az egyik hal­mot vizsgálgatom, bár ezt már mások is megtet­ték, hiszen alul már lát­szik a ládasor, amelyet a dinnyék védelmére fek­tettek le. Válogatva a zöld gömbök közt, hirte­len mintha megmozdul­na az egyik, de a színe az valahogy feketébe hajlik, a szára is hosszabb a kel­leténél. A mozduló "dinnyétől" hirtelen el­válik egy kisebb darab, a "hosszú farkú". Ez bi­zony egy patkány. Szó­lok az eladónak, nem túl hangosan, nehogy elri­asszam a többi vevőt, ó szól a kollégának, aki kissé nyűgös ma éppen egy vevőt "nevel". A megszólított ebbéli han­gulatában imigyen szól vissza:- Mi vagyok én, patká­nyárus? De tudja mit, uram - szól béküléke- nyebben -, ha megfogja meglékelem magának! F.I. Az Ideál Kereskedelmi Vállalat szolnoki Kultúrcikk Áruházában a délelőtti nyi­tást követően Túri Gábomé vezetőnek teszem fel a kérdé­seimet.- Hogyan sikerült az isko­lakezdésre való felkészülés, vannak-e gondjaik az árube­szerzésekkel kapcsolatban? Van-e hiánycikk?- Tartós hiánycikk nincs, jó a kapcsolatunk a termelők­kel, 2-3 napon belül küldik, amit kérünk. A választék is kielégítő mindenből, így a tomaruhákból, tornacipők­ből is többféle van jelenleg. Ami azonban ezekből a ter­mékekből kifut, nem biztos, hogy utánpótlásra kerül. Jó lenne, ha néhány tanár gya­korlata általánossá válna. El­jönnek és egyeztetik velünk különleges igényeiket, tehát hogy milyen színű toma- dresszt, cipőt kémek. Van, aki az egész osztálynak meg is vásárolja. Ők a szülőket is megkímélik a keresgéléssel járó bosszúságtól. A füzet­csomagok összeállításában eddig központi tájékoztatót kaptunk. Idén a tanács műve­lődési osztálya külön kéré­sünkre adott segítséget. Egy­két füzetféléből hiány van, így 7-8. osztályos füzetcso­magokat kiszerelve nem tu­dunk most kínálni. Hiányoz­nak az elsős füzetekből is, de várjuk, bármelyik pillanat­ban megérkezhetnek. Ta­pasztalható, hogy a jelentős drágulás miatt a füzetekből kevesebb fogy, mint koráb­ban.- Mi a véleménye az árak­ról ?- Az áremelkedés jelentős volt a közelmúltban, de az árak nem az árrés miatt ma­gasak. Mi az ajánlott fo­gyasztói árakat általában el­fogadjuk. Igyekeztünk a vá­sárlók terhein azzal is köny- nyíteni, hogy engedményes, 20 százalékos füzet- és táska­vásárt, 30 százalékos diplo­matatáska-vásárt rendez­tünk. Ha meg is kapják a szülők a szükséges iskolai felszere­léseket, nem mindegy, hogy mekkora utánajárással, hány boltban és mennyiért sikerül ez - tűnődöm, majd megszó­lítok egy anyukát, aki tíz év körüli kislányával vásárol. - Mi az amit nem kapott? - kér­dezem.- Molnár Jánosné vagyok - mutatkozik be. Bődületes árak vannak! A 370 forintos tomaruhát megvettem, rá­adásul nem is olyan színű, mint amit az iskolában kér­nek. Füzetborító nincs. Ti­zenkét színű festéket 218 fo­rintért nem veszek, ez már biztos! Megyek tovább, szeptemberig majd csak ka­pok máshol - mondja, mintha csak iménti meditálásomra válaszolna.- Mennyibe fog kerülni az iskolakezdés?- Hát a kislányomnak 3-4 ezer forintból jó, ha kijövök - mondja. Ebben a családban "csak" két gyermek van, a na­gyobb szakmunkástanuló. Még több az anyagi teher ott, ahol 3-4 gyermeket kell tanít­tatni. Szabó Józsefné Nagykörű­ből azért utazott be, hogy egy helyen vehesse meg az isko­laszereket. Az ottani ABC- ben nem tudják, hogy melyik osztálynak milyen füzet kell. Ismerősei is megkérték, így három elsős részére vásárol­na. Rajzlapot és füzetcsoma­got nem kapott. Apatikus hangulatának az is oka, hogy kérdésére - Milyen füzeteket vegyek elsős és hatodikos gyermekeimnek? - augusz­tus elején a Centrumban még azt a választ kapta: - Vegyen egyelőre egy-egy vonalas, kockás, sima füzetet, és kész! Hát bizony, az árak! Egy hatodik osztályos füzetcso­mag 98,20, és 12 db füzet van benne. A spirálfüzet ára 40 forint feletti, de nem egy darab kell a középiskolás­nak! És az iskolatáskák! 770- 1040 forint közötti árakon, igaz, választék van bőven. A boltvezető szerint a ke­reskedők leterheltsége "saj­nos" még nem nagy, a vásár­lási dömping ezután, szep­temberre várható. Érdemes hát az iskolaszerek beszerzé­sét már most elkezdeni. Ha ott is kell hagynunk azt a pénzt, nem mindegy, hogy mire és milyen körülmények között költjük. Csirke József Van dolga a kereskedőnek, bár a munka dandárja még hátravan 7. Készülnek a csomagok A szülés várható időpontjának közeledtével hasznos, ha a leendő anyuka és apuka nemcsak elméletileg, lelkileg és testileg készül fel az utód érkezésére, hanem gyakorlatilag, anyagi-tárgyi vo­natkozásban is. Babát várnak ugyan, de helyes már eleve emberszámba venni, emberkének tekinteni és nem játékbabának, akivel jókat lehet szórakozni, és mutogatni az ismerősöknek. Mert ő valóban em­berke, élőlény, akinek megvannak a saját szükség­letei, akit gondozni (táplálni, fürdetni, öltöztetni stb.) kell, akinek meg kell teremteni a saját kis életterét (szobáját, szobasarkát, fekhelyét stb.). A csecsemő gondozásához szükséges felszerelésnek, kellékeknek még a gyerek születése előtti beszer­zésével kapcsolatban többféle elképzelés ismere­tes. A két véglet: 1. "nem iszunk előre a medve bőrére", azaz előre nem veszünk semmit, ne hogy valami baj legyen; 2. a leendő szülők és nagyszülők (főleg akinek pénztárcája engedi) "túlvásárolják" magukat, összehordanak hasznos és haszontalan dolgokat, ruhaneműből és egyebekből kétszer-há- romszor annyit, amennyire valójában szükség lesz; takaróból, kabátkából, fürdőkádból, s a többiből kéket is (ha fiú lesz) és pirosat is (ha "véletlenül" lány)... Aztán sok kismama elámulva fedez fel a - mondjuk - egyéves gyereke szekrényében egy egész ruhatárra való olyan csecsemőholmit, amit nem is használt, és ami esetleg a következő cseme­téjének lesz már csak jó. Ildikóék a túlzásoktól és a végletektől mentes "arany középutat" választották: a babonaságot fél­retéve előre vásároltak, de csak azt, amire szerintük az első hetekben-hónapokban feltétlenül szükség lesz, hogy elkerüljék majd az "ez nincs, az nincs" miatti felesleges kapkodást és idegeskedést. István javaslatára előbb készítettek egy listát a beszerzen­dő dolgokról, és csak azután indultak az üzletekbe. Úgy döntöttek, egyelőre nem vásárolnak rácsos gyerekágyat, mert valahol azt olvasták, hogy az első hetekben-hónapokban a csecsemő jobban érzi magát a kisebb, "zártabb" fekvőhelyen, így hát kölcsönkérték egyik ismerősüktől a mózeskosarat, amelyet ők már nem használnak. Pakolóasztaluk van jó nagy, kis műanyag fürdőkádat kell venni és csecsemőmérleget, hogy minden szopás után meg lehessen mérni, mennyit evett a kicsi. Az erkélyen való levegőztetéshez jó lesz a kosár, a kinti sétához szükséges pólyát és gyerekkocsit ígért nagymama. Marad a pelenka, néhány csecsemőing és rékli, egy kiskabát sapkával, flanellanyag angolpólyának, két-két fürdőlepedő, takaró és ágyba való lepedő, valamint kezeslábas - kezdetben ez elég is babake­lengyének. Az etetéshez remélhetőleg nem kell sok minden (úgy néz ki, Ildikónak lesz teje), csupán egy új fazék a sterilezéshez, egy pohárka és egy kiskanál (amelyet csak ő használ majd az éjszakai teáztatáskor). Cuclikat sem vettek, inkább a szerin­tük természetesebbnek vélt ujjszopás mellett dön­töttek, ha már a kicsinek - állítólag - kell a vigasz, a plusz-szopikálás. Viszont csináltattak Ildikónak két bő hálóinget és két, elől gombolható melltartót, az ilyen praktikusabb a szoptatáskor. Számításuk szerint a terhesség utolsó hónapjába léptek, az utóbbi időben nem volt semmi ok az aggodalomra, a rendszeres orvosi ellenőrző vizsgá­A kicsi latokon többször is mondta a doktor bácsi, hogy szépen hallhatók-a szívhangok. A kicsi már akko­rákat mozdult, hogy esténként szinte az ágy is beleremegett, napközben pedig hullámzott Ildikón a ruha, mintha szél fújná. A só nélküli étkezésnek is megvolt az eredménye: nem lett dagadt a fiata­lasszony keze vagy lába... Csak azon akadt fenn futólag az asszonyka, hogy másokhoz képest mint­ha kicsi lenne az ő hasa. Szóvá is tette ezt az utolsó hónapban kezelőorvosának.- Igen - mondta mosolyogva a főorvos -, magács- ka egy határozottan csinos terhes... Nincs itt semmi baj, nem kicsi ez a has, s ami itt van, az mind gyermek! Nem háj, és kevés a magzatvíz, ez így jó... Aztán néhány hét múlva, egy csütörtöki napon Ildikó (férje segítségével) nagymosást végzett, ta­karítottak, este váratlan vendégek érkeztek, sokáig fennmaradtak, beszélgettek. A látogató fiatalasz- szony (kétgyermekes családanya) megjegyezte: napokon belül nem várható a szülés, mert szerinte nincs "előreesve" Ildikó hasa. Aztán másnap haj­nalban, mikor István munkába készült, felesége azt mondta, hogy' körülbelül egy órája ébren van, s vagy háromszor jelenetkeztek valami fájdalmak, talán a tegnapi teregetés közben megerőltette ma­gát... István csak épp beszaladt az irodába, hazavit- te a munkáját, főnöke megértette, hogy talán jobb most "kéznél lennie" a leendő apukának. A délelőtt folyamán néhányszor megismétlődött a fájdalom (nem volt túl erős, Ildikó szisszenés nélkül viselte el), előfordult, hogy tíz perc alatt jelentkezett két­szer, utána másfél óráig semmi. Délután rend­szeressé vált a fájdalomérzet, körülbelül húszper­cenként szólt Ildikó, hogy "megint volt”, férje - a kapkodás elkerülése végett - készíteni kezdte a "kórházi batyut"... Estefelé (előzetes megállapodá­suk alapján) felhívta a főorvost, és elmondta, hogy mi a helyzet.- Lehet, hogy ez már a szülés kezdete, de az is lehet - magyarázta a doktor -, hogy még nem az, ugyanis gyakran jelentkeznek egy-két héttel a szü­lés előtt hasonló tünetek. Még várjanak egy kicsit. Két esetben nem szabad tovább várni: ha sugársze- rűen, egyből elmegy a magzatvíz, vagy ha a fájdal­mak már két-három perces gyakorisággal jelent­keznek. Ha a kettő közül bármelyik bekövetkezik, azonnal ültesse kocsiba a feleségét és vigye fel a kórházba. Ha megérkeztek oda, akárhány óra van, rögtön telefonáljon nekem, és jövök én is. Ezután Ildikó lefekvésre biztatta férjét: ebből ma nem lesz semmi..., pihenj le. Hát pihenésről nem­igen lehetett szó, mert István előbb tíz, majd ötper­cenként érezte, hogy felesége enyhén összerándul. Éjfélkor még hiába javasolta Ildikónak az indulást ("menjünk szívem" - "várjunk még, ez nem az"), egykor azonban (mikor két szisszenés közt csak kétpercnyit haladt az óramutató) kiugrott az ágy­ból: mese nincs, indulunk, gyere öltözködni!... A kórházban az ügyeletes orvos gyorsan meg­vizsgálta Ildikót, és bólintott István felé. Mielőtt bekísérték volna, Ildikó odament férjéhez és meg­csókolta.- Félsz? - kérdezte István.- Nem - mondta Ildikó mosolyogva, miközben folytak le arcán a könnyei -, vigyázz magadra!- Legyél ügyes - motyogta István, aki azt se tudta, mit mondjon még ilyenkor - és erős... És nem bánom azt se, ha kislány lesz... Alig tűnt el Ildikó két nővér kíséretében a folyo­só végén, megérkezett a fiatalasszony kezelőorvo­sa.- Hol a felesége? - kérdezte Istvántól.- Már fel is vitték - mondta az panaszkodva, teljesen elanyátlanodva, de a főorvos nem veszte­gette az időt a megvígasztalásával, egy katonás hátra arc után sietve indult a felvonó felé... (Folytatjuk) Molnár H. Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents