Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-11 / 107. szám
1990. AUGUSZTUS 11. Néplap 7 Izraeli fúvósok a megyeszékhelyen Koncert a Tisza Szálló kerthelyiségében Harminckét ország fiainak városából érkeztek Lód (magyarul: Ludd) város ifjúsági fúvószenekara vendégszerepeit az elmúlt héten Szolnokon. Az együttes 12-18 éves tagjai klasszikus zenével, filmzenével, musicallel, izraeli dalokkal szórakoztatták a Benkó Dixieland Band koncertjére összegyűlt közönséget. Náchmán Járiv, a zenekar karmestere az együttes céljairól, lehetőségeiről beszélt. Elmondása szerint Izraelben magas színvonalon áll a zene tanítása. Kodály Zoltán munkásságát megismerve önálló módszert hoztak létre, melynek lényege abban áll, hogy a kilenctízéves gyerkek órarendjébe beépítik a muzsika oktatását. A legjobb, legtehetségesebb diákokat a délutáni foglalkozáson képezik tovább. E fiatalok közül kerülnek ki a "Lód Youth Band" tagjai. Programjukban három évszázad kultúráját mutatják be J. S. Bachtól a mai könnyűzene, folklór képviselőiig. A cél, hogy a gyerekek minél szélesebb skáláját tudják előadni a muzsikának. A csapatból kiöregedett fiatalok színházakhoz, különböző együttesekhez kerülnek; egyik legjelentősebb képviselőjük a tévénézők által jól ismert Daniel Barenboim. A városban a világ harminckét országából jött emberek élnek. A népek nagy masszájának tűnik a Brazíliából, Bulgáriából, Svédországból, Indiából, Argentínából és sok más helyről érkezettek sokasága. A gyerekek szüleinek többsége eleinte idegenkedett a zenei oktatástól, de néhány év múltán természetesnek tűnik számukra is az új generációban megtalálható érdeklődés. Nem könnyű, de izgalmas dolog összehozni a világ csaknem minden nemzetét képviselő fiatalokat. A zenekar tagjai - akik legjobban a rockot, a diszkót, a hagyományos zenét kedvelik - örülnek, hogy itt lehetnek. Sikerül közös nevezőre jutni magyar kortársaikkal. Szerintük ideális lenne, ha a népek közötti kapcsolatokat nem a politikusok, hanem a gyerekek irányítanák. bcs Náchmán Jári, a karmester Fotó: ICS f \ Nyugdíjasok az ásatáson Lassan-lassan régészekké válnak A Jászapáti és Jászivány között, a Nagyállás út mellett folyó ásatásokon egy nyugdíjasbrigád dolgozik. Nyolc évvel ezelőtt, amikor megindult az avar temető feltárása, a szakemberek az előkészítő földmunkára dolgozókat kerestek. Néhány tsz-nyugdíjas szegődött el - többségükben jászapátiak - a talaj lehordására, a sírok mélyítésére. Azóta minden évben ez a gárda dolgozik ezen a területen. A csákányozásért, ásásért, lapátolásért ötven forintot kapnak óránként. Ez mutatja azt is, hogy nem a hirtelen meggazdagodás reménye, hanem az érdeklődés, kíváncsiság vezette őket a munka elvállalásakor. A néhány év alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek a régészet területén. Elmondták, ha találnak egy sírt, melynek kelet-nyugati a fekvése, ők rögtön tudják, ez minden bizonnyal avar ember végső nyughelye V ___________________________ le het. Rábukkantak már olyan több évszázados tojásra, melynek, külső, meszes héja épen megmaradt, belsejét föld töltötte meg. Egymás és maguk hajhiányos állapotát tették tréfáik célpontjává, mikor szóba került, hogy a régen itt éltek közül még a férfiak is arany hajcsatot viseltek hosszú fonataikban. A női sírokat biztosan ismerik fel a bennük talált égetett agyagorsókról. A vidám társaság tagjai, akik elmondásuk szerint második gyermekkorukat élik nyugdíjas éveikben, még sokáig szeretnék folytatni ezt a munkát. Remélik, lesz pénz az ásatások folytatására, egy kicsit megemelik azt, csak attól tartanak, nehogy úgy legyen, mint annak idején, amikor Szemán főjegyző "megemelte" a sok milliót...-b____________________________________/ A z úttöröházból Mit számít "Napsugár" lett a név'“ Amíg a szerkesztőségből a Napsugár Gyermekház felé igyekeztem, egy anekdota jutott eszembe: az atyafiak összeültek, hogy az ország ügyeit rendbehozzák. Tették mindezt úgy, hogy a rossz hangzású neveket kellemesebbre cserélték, és ezzel az "országjobbítás" el volt intézve. Na de attól, hogy a kórházat gyógyházra keresztelték, valójában még semmi nem változott. Ez lesz a helyzet vajon az úttörőházban is? Ezen tűnődtem, amíg odaértem. Somogyiné Borhi Gizella, a ház megbízott igazgatója fogadott, ezért aktualizálva az anekdotát arról érdeklődtem, mit számít a névváltozás?- Az úttörőmozgalom lassan teljesen elsorvadt, feladatát, régi céljait betölteni már nem tudta, ezért új célokat, új feladatokat kellett megjelölni, az új igényeknek megfelelően. Nemcsak a név változott meg a házban természetszerűen, hanem a tartalom is.- Akkor kezdjük először a formával: ki találta ki a ház valóban szépen csengő új nevét, és miért éppen ezt a nevet választották?- A házban most összesen hatan dolgozunk, közösen összeültünk, és a megbeszélés eredménye a ház új neve Semmiképpen nem akartunk a régi névadás nyomdokain járni, kitalálni olyan neveket, amik régen voltak (az úttörőház neve Tisza Antal volt). Azt akartuk, hogy olyan név legyen, amit jó kimondani, kellemes képzeteket ébreszt. Emellett a névválasztásnál azt is figyelembe vettük, hogy az új formában óvodásokkal is szeretnénk dolgozni, nekik is könnyű megjegyezni, jól tudják használni a Napsugár nevet - és a gyerekek véleményét is megkérdeztük.- A név tehát szép és jó. És a tartalom?- Anélkül, hogy az úttörőház régi jó hagyományait meg akarnám tagadni - hiszen akkor is csináltunk szép és gazdag programokat! - meg kell mondanom, itt is komoly változtatásokat akarunk. Az úttörőmozgalomban a tömegesség, a minél nagyobb szabású megmozdulás volt a cél, sok sok dresszinggel. Most pedig a politikai, mozgalmi részét a dolognak lehagyjuk (nem vált be), és elsősorban a szabadidős tevékenységre koncentrálunk.- Van ezeknek a gyerekeknek egyáltalán szabad ideje?- Akik hozzánk eljönnek, biztosan van. Kulcsos gyerekek többnyire. Szívesen bejönnek, mert itt legalább itthon vannak, elbeszélgethetnek velünk, elmondhatják a problémáikat, miközben számítógép-kezelést vagy szabás-varrást is tanulnak.- Érdekes, amit mond, én ugyanis már régóta azon töprengek, mi értelme van ennek a nagyszabású gyermekmozgalomnak? Sokszor úgy érzem, semmi. Egy nagy, színes szappanbuborék az egész, miközben a gyerekek sorsa egyre kilátástalanabb.- Ez a társadalmi helyzet következménye. Mindkét szülőnek dolgoznia kell ahhoz, hogy a családot fenn tudják tartani. A gyerekek legnagyobb része egyre kevesebbet találkozik a szüleivel, valahol viszont lenniük kell. Ha hozzánk bejönnek, itt otthon érzik magukat, színes, jó programokat kínálunk nekik. Ilyen módon tehát valóban ellátunk bizonyos szociálpolitikai feladatot is.- Ez azt jelenti, hogy csak a kulcsos gyerekeknek terveznek programokat?- Egyáltalán nem. Intézetünk másik profilja a tehetséggondozás. Ennek érdekében különböző stúdiókat szervezünk, mint például a nyáron is rajz-, báb-, tűzzománc-, fazekasstúdiók.- Megint csak az előbbi anekdota jut eszembe. Nem az történik itt is, hogy a régi szakkör nevet a jó hangzású stúdióra változtatják, és máris mehet tovább minden, mintha mi sem történt volna?- Itt sem erről van szó. Már a szervezésében is más. Az iskoláktól való informálódásunk után, a tehetséges gyerekeket személyesen keressük fel - megtehetjük, mert csak 10-12 főt foglalkoztató kis csoportokat indítunk -, személyre szabott feladatokat kapnak, a munka eredményessége összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a szakkörökben volt. Önfejlesztő diákkörünkbe is sok gyereket várunk, a manapság koránt sem mellékes pályaválasztást szeretnénk megkönnyíteni.- Optimizmusát mire alapozza, hiszen nem is olyan régen még arról hallottunk, hogy bezárják a házat?- Pénz valóban nincs. A Ga- mesz ma érkezett körlevele szerint a különböző oktatási intézmények fenntartására, fűtésre, világításra októberig van pénz. Utána... (elvileg) jön a ’UTÁSZ, és kikapcsolja az áramot. Mi azonban pályázatokkal remélünk pénzforrásokat a programokhoz. Pályázatot pályázat után írunk, ebben az évben több mint 205 ezer forintot szereztünk a megnyert pályázatokkal. Megváltozott profilunk is reményt nyújt: szeretnénk a szülőket is becsalogatni a házba, gyeden lévő kismamáknak varrótanfolya- mot szervezünk úgy, hogy addig vigyázunk a gyerekekre is.- Szép tervek, jó tervek, de még mindig itt van a közismert konfliktushelyzet a zeneiskolával. Ezt a kérdést ön, mint nemrég meghízott igazgató hogy látja, hogyan kívánja rendezni?- A ház és a zeneiskola közötti konfliktus természetes következménye annak, amit valaki egy őrült pillanatában kitalált, hogy tudniillik e két intézményt zárják egy házba. Ez abszurdum. A zeneiskola részéről természetes igény, hogy csönd legyen, részünkről meg hogy szabadon játszhassanak, pingpongozhassanak a gyerekek, tehát zajonghassanak. Namár- most. Itt vagyunk összezárva, ki a hibás? Senki. Az, aki kitalálta, hogy ez így legyen. Amíg a zeneiskola jogos igénye, az önálló épület meg nem valósul kompromisszumokkal, megértő emberséggel elviseljük egymást, sőt megpróbálunk együttműködni, ahol lehet. A zeneóvodának és az ún: "Dzsessz Suli"-nak mi adunk termet például, és... reméljük, hogy a város is előbb-utóbb belátja, hogy nem lehet meg a zeneiskola önálló épület nélkül. Sőt: a belátáson túl talán még pénze is lesz rá.- Ki irányítja a házat, ki ad programjavaslatot ?- Senki. Most is a városi tanács művelődési osztályához tartozunk, de a program, a munka, az ötletek már csak abból állnak elő, amit mi hatan xkitalálunk, nem irányít bennünket senki, és ez így is van rendjén. Mi látjuk, mire van igény, mi tudjuk megvalósítani is legjobban. Például tudjuk, hogy az óvónőkkel igazából senki sem foglalkozik, ezért eszmecseréket tervezünk nekik, és még sok sok mást, rugalmasan, ahogy a helyzet hozza. K.SZ. Lent pingpong, fent muzsika. Ezt a helyzetet csak sok-sok megértéssel lehet elviselni. Fotó: KÉ Alkotóház a napsugárban: Fazekas stúdió
