Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-11 / 107. szám

1990. AUGUSZTUS 11. 5 Építő-szépítő barátsági tábor Francia fiatalok Szolnokon Augusztus 1-15. között város­szépítő építőtábort szervezett Szolnokon a Sportlétesítmények Igazgatósága és a Vízügyi és séhez készítik elő az anyagokat, és rendbe teszik a sportpályák környékét. A munka mellett ter­mészetesen az együtt töltött sza­apátságot, felkeresték a tiszakür- ti arborétumot, jártak Jászbe­rényben. A Jász Múzeum anya­gából megismerték a jászok tör­ténetét és mindennapi életét. Lo­vagoltak a szolnoki lovasiskolá­ban, s megtekintik a hét végén a Hortobágyi Nemzeti Parkot és a fővárost is. A legtöbb időt persze szállásadóhelyükön, Szolnokon töltötték, illetve töltik, ahol kilá­togattak a piacra, mert szerintük a piac jellemző képet ad a min­dennapi életről, a megélhetési le­hetőségekről. A szolnoki piac - úgy vélik -■ a magyar jövedel­mekhez viszonyítva kissé drága. Mindent egybevetve: sok kedves élménnyel a tarsolyban jól érzik magukat Szolnokon, és egyönte­tűen vallják, máskor is szívesen jönnek, ha erre alkalom nyílnék. A kapcsolatteremtésnek ez a módja - fiatalok élnek és dolgoz­nak szorosan együtt hosszabb ideig - mind a nemzetközi ta­pasztalatcserének illetve -szer­zésnek, mind a nyelvtanulásnak igen hasznos formája, épp ezért ápolandó hagyomány lehet. Ké­peinken a fiatalok munka köz­ben. Aki választ, jelölhet is Új jelölési rendszer az önkormányzati választásokon Megszünteti az egyes politikai szervek kiváltságos jogait Az önkormányzati választójogi törvény értelmében augusztus 27- étől megkezdődhet a jelölés a helyi önkormányzati képviselő-testüle­tek tagjaira, illetőleg a polgármes­terekre. Az aláírások, ajánlószel­vények gyűjtésének, a listák ösz- szeállításának kezdete egyben a választási kampány nyitánya is lesz. Az önkormányzati jelölési rend­szer gyökeresen eltér a korábbi je­lölési szabályoktól: megszünteti az egyes politikai szervek kiváltságos jogait. így minden választópolgár számára azonos módon teszi lehe­tővé a részvételt a választásokon. Jelöltet ajánlhat az a választó- polgár, aki a választókerületben választójogát gyakorolhatja. Aján­lani csak egy jelöltet lehet, szep­tember 12-ig, munkanapokon 8 órától 16 óráig, az arra kijelölt he­lyeken. Ha egy választópolgár több jelöltet is ajánlott, akkor vala­mennyi ajánlása érvénytelennek minősül. Az ajánlottak csak egy településen fogadhatnak el egy egyéni és egy listás jelölést. A fő­városban egy egyéni választókerü­letben, egy fővárosi kerületi listán és egy fővárosi listán fogadhatnak el jelölést. Ha valakit több helyen is jelöltnek ajánlanak, akkor szep­tember 13-ig nyilatkoznia kell ar­ról: melyik jelölést fogadja el. Jelöltet ajánlani személyesen a lendő polgármesteri hivatalban el­helyezett ajánlóíven, továbbá a hi­vatalhoz megküldött levélben le­het. Ez az ajánlóív tartalmazza a jelölt nevét, az ajánló nevét, lakcí­mét, személyi számát és saját kezű aláírását. Ezt az ajánlóívet a jelölt­nek ajánlott állampolgár vagy megbízottja személyesen nyitja meg. A jelöltnek ajánlott személy ekkor írásban nyilatkozik arról, hogy választójoga van, a jelölést elfogadja, más helyen jelölést nem vállal, továbbá közli az ajánló párt, társadalmi szervezet nevét vagy a független jelölés tényét. Jelöltet ajánlószelvényen is le­het ajánlani. Ez az ajánlószelvény az ajánlott választópolgár nevét, a település nevét, illetve az egyéni választókerület sorszámát tartal­mazza. Ezt a ajánlószelvényt csak személyesen - egy hivatalos meg­Építőipari Szakközépiskola. A táborba francia vendégek is ér­keztek Pikardiából, az Amiens melletti Longueau városkából - viszonozván a magyar diákok ottani, korábbi látogatását és munkáját. Szolnokon a tiszalige- ti stadionban közösen dolgoznak a fiatalok, a teniszpálya bővíté­badidőben bőven nyílik alkalom a nyelvtanulásra, és arra is, hogy a külföldi vendégek megismer­kedjenek hazánk tájaival, embe­reivel, országunk kultúrájával. Philippe Coulon, a francia csoport vezetője elmondotta, hogy ellátogattak már a Balaton­hoz is, megcsodálták a Tihanyi Privatizálás helyett részvénytársaság? A kereskedelmi vállalatok Forog az idegen a pusztában Növekvő vonzereje van a pusz­tának; a Hortobágy a tiszántú­li idegenforgalom egyik köz­kedvelt helye, hétköznapokon is százak és százak látogatják naponta, főleg külföldiek ér­keznek a kilenclyukú hídhoz, majd az állami gazdaság kocsi­jain pusztanézőbe indulnak, hogy kétórás körutazás során ismerkedjenek a csikósok, a juhászok életévei, hogy megte­kintsék a híres magyar szürke­gulyát és a rackanyájat. De megcsodálhatját a csikósok irigylésre méltó ügyességét is. Képünkön a látogatók épp egy csikósbravúr szemtanúi. bízott jelenlétében -, külön e célt szolgáló, lepecsételt urnába kell bedobni. Ezeket az urnákat napon­ta fel kell majd nyitni, s szemé­lyenként külön-külön rá kell ve­zetni saját ajánlóíveikre az ajánlá­sok számát. A levélben megkül­dött ajánlószelvény érvénytelen­nek tekintendő. Az ajánlás nem vonható vissza. Ajánlásért ellenértéket felajánlani, kérni, adni vagy elfogadni tilos. Képviselőjelölt az lesz, akit a választókerület választópolgárai­nak 1 százaléka jelöltnek ajánlott. Két vagy több párt, illetőleg társa­dalmi szervezet közös jelöltet is állíthat - közös ajánlóív alapján. Ez a jelölési rendszer érvényes az úgynevezett kislistás-, az egyé­ni választókerületi, továbbá a pol­gármester-választáskor. A kétszavazatos választási rendszerben listát az a párt vagy társadalmi szervezet indíthat, amely az egyéni választókerületek legalább egynegyedében jelöltet, Budapesten pedig legalább 5 fővá­rosi kerületben listát állított. Kö­zös listát azok a pártok vagy társa­dalmi szervezetek indíthatnak, amelyek önállóan vagy egyéni vá­lasztókerületekben közös ajánlóív alapján vagy 5 fővárosi kerületben közösen teljesítették a listaállítás feltételét. Azon a településen tehát, ahol az egyéni választókerületek száma 10, ott két egyéni választókerület­ben kell jelöltet indítani a listaállí­táshoz. 14-15 egyéni választóke­rület esetében 3, 16-nál pedig 4 egyéni jelölt indítása a feltétel. A listán több jelölt is indítha­tó, mint ahány mandátum meg­szerezhető. Ajelöltek sorrendjét a bejelentő határozza meg, ez­után a sorrendet módosítani nem lehet. Ha valamelyik jelölt tehát a listáról kiesik, helyére a listán soron következő lép. féltik a szakma jövőjét A kereskedelmi vállalatok nem lámák perspektívát a privatizálás­ban, féltik a szakma jövőjét, hiá­nyolják a kellő tájékoztatást, az ér­dekegyeztetést, s megpróbálnak még idejében - a privatizációs kor­mányprogram törvényerőre emel­kedése előtt - lépni, azaz rész­vénytársasággá, vegyes vállalattá alakulni - így sommázhatók azok a válaszok, amelyeket az MTI kér­désére adtak a megkérdezett válla­latvezetők. Az Aranypóknál elmondták: a 32 üzletből körülbelül 22 kerülne a Vagyonügynökséghez, majd pá­lyázat útján árverésre. Több okból nem tartják a vállalat vezetői sze­rencsésnek az itthon és külföldön is jól ismert üzlethálózat „szétrob- bantását”: a jelenlegi dolgozók közül szinte senkinek sincs arra pénze, hogy az átlagosan 8 millió forintot érő üzlethelyiségeket megvásárolja; a megmaradó válla­latrészt csődbe viheti a privatizált üzletek felszámolandó árukészle­te, s nem utolsósorban 200 ember az utcára kerülne a jelenlegi alkal­mazottak közül. Éppen ezért min­dent megtesznek, hogy a vállalatot mielőbb részvénytársasággá ala­kítsák, részben hazai magántőké­vel, részben külföldi segítséggel. A tárgyalások jó ütemben halad­nak osztrák, német és amerikai cé­gekkel _____________________ Az Alkalmi Aruk Háza Válla­latnál szintén úgy látják, hogy a törvényalkotók a kellő körültekin­tés hiányában figyelmen kívül hagyták az érintett kollektívák ér­dekeit és véleményeit. Ez a cég Magyarországon ma az egyetlen, amely kifejezetten olcsó, leértékelt holmikat árul - másra nincs is jo­gosítványa -, s ahogy a vásárlók pénztárcája apad, az ő forgalmuk egyre inkább bővül. A cég nyere­séges, nincs a bankoknál sorban állók között, a dolgozók - igaz, nem túl magas - jövedelme is biz­tosított. A legnagyobb gondot szá­mukra is az okozza, hogy még öszefogással is olyan anyagi teher lenne egy-egy üzlet megvásárlása, amit a cégnél senki nem tud válla- ni. Ha a törvénytervezet jogerőre emelkedik, a 47 alkalmi üzlet kö­zül mindössze 10 maradna a válla­lat tulajdonában, s mintegy 300 szakképzett kereskedelmi alkal­mazott kereshetne új munkahe­lyet. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az új tulajdonos igyekszik családi vállalkozássá fejleszteni az üzle­tet, s nem törődik azzal, hogy a korábbi alkalmazottaknak van e munkájuk. Félő - állítják a keres­kedők -, hogy ilyen formán a szak­ma jövőjét nem a szakértelem, ha­nem kizárólag a tőkeerő határozza meg, ami nem valószínű, hogy emeli a kereskedelmi munka és az ellátás színvonalát. Életmentők Az alkoholellenes társadalmi szervezetek minden évben elisme­rik azokat a segítőkész embereket, akik részben klubokban, részben az egészségügy különböző terüle­tein igyekeznek segíteni az alko­holbetegeken. Az idén Szolnok megyéből öten kaptak kitüntetést, illetve dicsérő oklevelet. Czakóné Balázs Ildikó, a megyei alkoholel­lenes klubbizottság titkára az Ara­tó Emil Emlékérem ezüst fokoza­tát, Paróczai Dezsőné, a megyei egészségvédelmi tanács titkára, Bakos Lászlóné kunszentmártoni vöröskeresztes titkár, dr. Muhari Márta szaktanácsadó orvos és Varga Ferenc, a kunszentmártoni klub vezetője Életmentő oklevelet kapott. -sj­4. Ismét hason- Lehet, hogy elveszítem a gyereket - bökte ki végül Ildikó, miután letörölte könnyeit, de rögtön e kijelentése után a a sírás újabb hul­láma borította el. István hirtelenjében nem is tudta, mit mondjon, egy ideig simogatta fe­lesége fejét, s ezt ismételgette értetlenül: hogy-hogy, hogy-hogy?... Az asszonyka szi­pogva, nehezen, akadozva tudta csak folytat­ni: - A hátrahajló méhem az oka..., a főorvos azt mondta, most már előre kellene essen..., mert a magzat elég nagy..., és még nő, és ha a méhem így marad, hátrahajolva, akkor... beszorulhat a medencecsontok közé, és ak­kor... azt mondta, elvetélem, mert nem tud fejlődni...- Jó-jó... - szólalt meg a félj kis idő múlva -, de hát ezt nem lehet megelőzni? Nem lehet valamit csinálni, hogy előrehajoljon a mé- hed? Hogy megmaradjon a kicsi?...- De lehet... Kaptam valami gyógyszereket is, ezek elősegítik a terhesség fennmaradá­sát, így mondta a doktor bácsi. És ami a legfontosabb: húsz napig szigorúan hason fekve kell maradnom az ágyban, csak ha muszáj, akkor szabad felkelnem...- S akkor te mit guggolsz itt nekem?! - csattant fel István. - Tessék azonnal átöltöz­ni, és irány az ágy, hasra! A többit majd elmondod fekve. Ildikó katonásan hajtotta végre a "paran­csot", mintha minden másodperc késedelem végzetes lehetne. István odaült mellé az ágy­ra, és nyugtatgatta feleségét (meg saját ma­gát), mondván, hogy a hason fekvés egyszer már hasznosnak bizonyult, hogy valószínű, neje számára ez az ideális testhelyzet, meg hogy így lesz belőle (mármint Istvánból) húsz nap alatt "tökéletes konyhatigris"...- Különben minden rendben lenne - tért vissza Ildikó a rendelőben hallottakra -, a főorvos azt mondta, egyelőre semmi kóros tünet vagy elváltozás nincs, a magzat szépen fejlődött, én is egészséges vagyok, csak fennáll ez a veszély... Azt is mondta, hogy ha ebben az időszakban sikerül kiemelkednie a méhemnek ebből a hátrahajló helyzetből, ak­kor remélhetőleg minden simán fog menni. Csak ez a húsznapos fekvés lenne eredmé­nyes... Jaj igen..., ha ismétlődő, görcsös fáj­dalmak jelentkeznének, vagy ha vérzés lépne fel, akkor azonnal hozzá kell vigyél.- Nem lesz semmi baj - mondta határozot­tan István, bár ebben egyáltalán nem volt biztos. A napok lassan teltek. Ildikónak egyre inkább nehezére esett a hason fekvés, néha rövid időre oldalra fordult, de ahogy ezt férje észrevette, rögtön visszaparancsolta az "alapfekvésbe". Éjjelente István már reflex- szerűen nyúlt felesége irányába, s ha az ál­A kicsi mában véletlenül hanyatt fordult, hát óvato­san próbálta visszafordítani. Az asszony ilyenkor rendszerint megébredt, és csodál­kozva kérdezte: mi van? mit csinálsz? mit akarsz? ... Semmit, semmit - nyugtatgatta suttogva István -, csak hasra, szívem, hasra... Hogy az asszonyka terhességét illetően történt-e valami kedvező változás, nem lát­hatták, nem tudhatták, egyelőre annak is ör­vendtek, hogy az ijesztő tünetek közül (gör­csök, vérzés) semmi sem jelentkezett. István a "nagy ügyükhöz" illő buzgósággal tett-vett a lakásban, mondhatni, túlzottan is beleélte magát a mindenes-háziasszony-beteggondo- zó szerepébe. Ami ennivalót, finomságot lá­tott az üzletben, a piacon, a cukrászdában vagy a vendéglőben, azt megvásárolta, és hordta felesége ágyához. Ildikó mondta, hogy ennyit úgysem tud megenni, férje el­lentmondást nem tűrően kijelentette:- Neked most kettő helyett kell enni!- Na látod, ez az egyik legnagyobb tévedés - válaszolta az asszony -, amit a terhesekkel kapcsolatban emlegetnek. Éppen az előbb olvastam, hogy kerülni kell a túltápláltságot, mert attól a magzat is, a terhes is elhízik. Egész terhesség alatt nem lehet nagyobb a súlygyarapodás tíz kilónál. Óriási melléfo­gás azt hinni, hogy akkor lesz nagy és egész­séges a csecsemő, ha a babát váró asszony jó kövérre hízik. Gyakran előfordul, hogy anyukát addig tömik, míg akkora lesz, mint egy ház, s aztán kipottyant egy másfél kilós csecsemőt...- De azért fogyókúráznod sem kellene - jegyezte meg István.- Nem is akarok, de elhízni sem. A könyv szerint elsősorban tejre, zöldségre, gyü­mölcsre van szükségem, nekem hiába hozol túlfűszerezett és nehezen emészthető étele­ket, úgyhogy a füstölt kolbászodat te fogod megenni. Es az édességeket is, mert először is nem kívánom, másodszor, nem is ajánla­tos. Lehet, hogy Ildikó tudományosan akarja kihordani ezt a gyereket, gondolta István, de talán ahány nő, annyiféle a terhesség. Amit hozott, azért hozta, mert épp vásárlás közben hallotta egy "nagyításútól": jaj, de kívánom a füstölt kolbászt! A másik meg a falatozó­ban kanalazott vagy háromféle süteményt... Meglehet, Ildikónak van igaza, meg a köny­vecskéjének, azt mindenképp elfogadható­nak tartotta, hogy felesége azt és annyit egyen, ami és amennyi jólesik. Úgyhogy megette ő a kolbászt a süteményekkel, Ildi­kónak főzött két lágytojást... A húsz nap elteltével együtt mentek a ren­delőig. Míg felesége bent volt, István azt hitte, megállt az órája, az időérzéke szerinti fél óra alatt mindössze öt percnyit haladt a mutató. Nemsokára kilépett Ildikó, s ha nem mondta volna, akkor is látszott, mi az ered­mény. De mondta:- Túl vagyunk a veszélyen, a méh kiemel­kedett, mmár csak a szülés után hajolhat ismét hátra, annyira megnőtt a magzat. Még meg is dicsért a főorvos, hogy milyen ügyes voltam! Mit szólsz? Mit szóljak, gondolta István, milyen jó, hogy csak te voltál ügyes...- Szóval, levethetem a kötényt? Visszame­hetsz a konyhába?- Levetheted, visszamehetek... - mondta töretlen vidámsággal Ildikó, s most már férje is mosolygott. De oly szélesen és hosszasan, hogy az asszony sejteni vélte: párja nem a házi teendőktől való részleges szabadulásá­nak örvend, hanem a "nagy hímek", a ve­szély elmúltának. Közben István arra gon­dolt, hogy tulajdonképpen a legügyesebb mégiscsak a kicsi volt, hogy kimászott a szorításból, a csontok közül. Hát csak nem is hagyja magát, apja fia! Vagy leánya?... (Folytatjuk) Molnár H. Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents