Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-10 / 79. szám

4 Önnek mi a véleménye? Napirenden a földtörvény-tervezet A túrataxi nyeli a kilométereket. A szalóki határban Lineár ontja az áldást a szép kukoricásra. Megszólal a pilóta, Er­dős József Volán-taxis:- Látja, ezért nem élnék a lehetőséggel, pedig nekem is lenne mit visszakövetel­ni! A víz is drága, és a most próbálkozó kisgazda, vagy nevezzük farmernek, mi­ből teremtené meg a lehetőséget ilyen korszerű eszközöknek akár csak bérletére is... és honnan, kitől kölcsönözhetné? Az öböl partján afféle kupaktanács. Kovács Lajos, a Lenin Tsz éjjeliőre, Bes­senyei József nyugdíjas, Juhász György, a közös gazdaság állatgondozója, aki 14 tehén gondját viseli.- Ha visszaadnák azt a földet, kémék egy agronómust magam mellé, aki meg­tanítana: mikor kell vetni, kaszálni. Nagyapám még tudta, de én...? - jegyzi meg egyikük.- Pedig Kunhegyest, Karcagot, Kisújt elláthatnánk megint krumplival, paradi­csommal, mint régen, meg az egész kör­nyéket! Persze, ha az állam traktort ad lí­zingbe... Augusztusban lesz esztendeje, hogy Gyuri leszerelt. Akkor nulláról indult.- Hiába adják ki a fődet mindenkinek, nem tudják megművelni! Én már 12 éves koromban megtanultam kaszálni, fejni. Most huszonnégy vagyok és mindent tu­dok, de már az öcsém nem! Tudja, güzü- lök mindig, egy-egy sörre is csak néha adok. Aki meg nem dolgozik, csak része- geskedik, megadják neki a munkanélküli segélyt. Annyit kap, amennyit én keresek egész hónapban. Mondják róla, olyanba fogott, amiből lehet jó is. Farmerré is kinőheti magát, ha beválik. Van három birkája.- Van, de most úgy hírlik, nem kell a gyapjú. Csakhogy van olyan, akinek két­száz bürgéje legel! Az nem fél, akkor én mitől féljek?! Azt akarom, hogy har­mincéves koromra mindenem megle­gyen. Fejtegetik még, hogy egy jól tejelő fe­jőstehén eltart egy öttagú családot. A tej litere 14 forint, mondjuk 20 liter már 280. Tiszta hozama hatezer havonta, a borjút meg 13 ezezért lehet eladni. No, de akkor meg három hónapig nincs tej! Elbúcsúzunk. Dóczy János, a Lenin elnöke azt mondja bent, az irodában:- Egyetértek persze a tulajdonviszo­nyok rendezésével, azzal is, hogy önkén­tes legyen a szerveződés, de hogy a ’47- es viszonyok szerint alakuljanak a dol­gok, azzal nem. Aki 25-30 évvel ezelőtt odahagyta földet, városi emberré lett, a kedvezőbb viszonyokat választotta, rá­adásul olcsóbban "megúszta". Igazából nem is akar visszajönni. A parasztember nemigen élvezhette munkája gyümölcsét. Életkoromnál fogva és a munka során szerzett tapasztalataim alapján, a fizikai erejének leginkább teljében lévő közép- korosztály véleményét osztom. Közöttük korántsincs akkora ellentmondás, mint más korosztályokban... Nem az a gond, hogy kijött a szellem a palackból, hanem az, hogy akik annak idején kiszabadítot­ták, igazából épp a technikai végrehaj­tást, a társadalmi kártalanítás nagyság­rendjét nem érzékelték. A téeszek nyaká­ba akarják zúdítani az egésznek az anya­gi oldalát. Látniuk kellett az utóbbi 3-5 évben, hogy ez képtelenség - épp így a kisajátítások bagóért! Nincs miből. Egyébként szalóki tagjaink 70-80 száza­léka most is, amikor alternatívákról be­szélünk, a közösben gondolkodik.-rónai­Levelek a hazából a honba A mi csapatunk Komám, a tévé különböző műsoraiban (de egyebütt is) elszaporodtak a kisebb-na- gyobb tudományos meg áltudományos értekezések, a ki-, a bele- és a megma­gyarázások. Ragályos dolog. Jelen leve­lemet, ha például doktori (ál)disszertáció- nak fogjuk fel, így is megcímezhettem volna: Szempontok ahhoz, hogy voltunk-e a vében. Eszmefuttatásom indoka ama érthetet­len és idétlen megállapítás (nemrég jelez­tem egyébként), miszerint a magyarok nem jutottak be a Mondiale huszonné- gyes döntőjébe. Engedtessék meg utal­nom a tévhit okaira: szűklátókörűség, fel­készületlenség, szakmai bezártság, az in­terdiszciplináris megközelítésnek sajná­latos mellőzése. Szabad legyen ugyanak­kor felhívnom a figyelmet, hogy szerény kísérletemben számos tudomány meg­számlálhatatlan részterületén való jártas­ságomat vetettem latba, hogy csak né­hány példát említsek: nyelvészet (s azon belül az etimológia, a szemantika, az or­tográfia, az ortoepika, stb.), történelem (illetve szakterületei: újkori népvándor­lás, pragmatikus történetírás, történelem­hamisítás és egyebek), általános pszicho­lógia (és tartozékai: gyereklélektan, logo­pédia, anémia, alexia, deviancia, szexoló- gia és még sorolhatnám), állattan, táplál­kozástan, politológia, etcetera, etcetera... A vizsgálódásunk tárgyát képező ál-ál­lítás már a kezdet kezdetén vált joggal megkérdőjelezhetővé, hiszen láthattuk- hallhattuk, kik fociztak: Rácz, Zsák, Ver­mes, Bálint, Lakatos... Gyenge és túlon­túl kézenfekvő érvek lennének ezek egy összetett és mélyenszántó észjárás il­lusztrálásra. Megítélésem szerint, úgy­szintén nem szorul bizonyításra ama sze­mélyek magyarsága, akik különböző szí­nekben bukkantak fel ugyan, de belőlük is össze lehetne állítani egy itthoni kere­tet: értjük mi jól, hogy a mienk a "belga" Grün (bár rejtély, hol maradt Kohn), a "cseh és szlovák" Nemecsek (lásd: Pál utcai fiúk), az "olasz" Ferri (termé­szetesen: Feri) és "honfitársa", Berti (azaz: Berci). Hasonlókra kár is volna időt pazarolni, érdemtelen esetek egy akadémikus elemzéshez. Volt azonban a rendezvényen egy olyan igazi nemzeti tizenegy, egy, külön­böző csapatokba szétszórt, jól álcázott magyar diverzionista gárda, melynek fel­fedése igazán méltó figyelmünk odafor- dítására, az igazán szenzációs felfedezé­sek által igényelt megfeszített és kitartó bányászásra, a lehetetlen gondolattársítá­sok asszociatív kombinálásra és hason­lókra. A feszültségek fokozásának mellő­zése végett, azonnal közlöm a MI CSA­PATUNK névsorát: Lung, Aigner, An- done, Chavez, Burruchaga, Degryse, Milla, Cascarino, Van’t Schip, Maka- naky, Butragueno. és akkor most vegyük szép sorjában! Lung (a név jelentése magyarul: Hosszú). Felszínen: a román csapat kapu­sa. Amíg Bölöni Lacika is az ősi dák vá­logatott tagja volt, mindig egy szobában laktak Lunggal (ezt az említett körökhöz igen közel álló személytől, magától Laci­kától tudom), és nem holmi (homo)sze- xuális vonzódás következtében, hanem annál az egyszerű, ám nem mindenki ál­tal ismert ténynél fogva, hogy a nagyká­rolyi születésű Lung kitűnően beszél ma­gyarul. Mondhatná erre a laikus, a kí­vülálló, a felületes, hogy ez még nem bi­zonyíték kapusunk magyar mivoltára. Az ebbéli könnyelmű következtetést meg-, erősíteni látszik egy részletkörülmény, hogy tudniillik, a fiú keresztneve Silviu, ami annyira román, hogy nincs is magyar megfelelője. Igen ám, csakhogy a hugica, a nemzetközi téren ismert úszónő viszont Lung Noémi, és csak a tájékozatlanok kedvéért említem, hogy a Noémit viszont románra nem lehet lefordítani. Bizo­nyítottnak tekintem felfedezésem: Lung- nak (esetleg!) az apja volt román, az any­ja, így anyanyelve és anyjától örökölt lel­ke magyar. Aigner (mint osztrák). Oly egyértelmű nemzetisége, hogy már-már szégyellem ecsetelni. Keresztneve: Ernst (ha valaki nem tudná: Ernő), a napnál is világosabb, hogy a meteorológus-tévébemondó Szi­lárdunk testvéröccse, egyben komája. Néplap 1990. JÚLIUS 10. ÚJDONSÁG AZ UTAKON: A NÉGYÜTEMŰ TRABANT Nemcsak a motor új benne Trabant. Ezt a nevet meghallva ön­kéntelenül is az egyszerű, olcsó, kétüte­mű kiskocsira gondolunk, amely legyen új vagy régi, a hosszú évek során lénye­ges típusmódosításon nem ment keresz­tül. Erről az új változatról - amelyet al­kalmunk volt kipróbálni - azonban azt tartják, hogy valami merőben új. Annyi igaz is, hogy meglepetésekben bőven volt részem, amikor beültem a négyüte­mű, NDK /?/ kisautóba. Az ülés teljesen hátratolva, a kormánykerék a térdeim között, ferdén és terpeszben ülök - tipi­kus Trabant. Csak a legszükségesebb műszereket találjuk meg. Egy kilomé­teróra /napi számlálóval/, és a hagyomá­nyos "Trabiban" meg nem található benzinszint- és vízhőmérséklet-mérő. Az index- és a lámpakapcsolón kívül csak az első és a hátsó ködlámpák bille­nő gombjai jelentenek újdonságot. A kormány mellől az első ülések között, a padlólemezen kapott helyet a sebesség- váltó kapcsolókarja. de a fokozatok nehezen kapcsolhatók. Az előd spirálrugós kombikhoz hason­lóan, ez is csak teljesen megrakodva fekszik jól az úton. Már gyengébb ka­nyarokban is kitömi próbál az autó. Nem tulajdonítanék különösebben nagy jelentőséget ennek, ha csak szántófölde­ken közlekednék vele - de a közúti for­galomban nem igazán biztonságos az aszfalton való csúszkálás. Kívülről csak első ködfényszórói, a megváltozót hom­loklemez és az ormótlan hátsó lámpák különböztetik meg kétütemű elődjétől. A Volkswagen Polo motorblokkjával büszkélkedő Trabi fogyasztására azon­ban nem lehet panasz, hiszen a gyári adatok szerint tartós 90 kilométeres se­bességnél mindössze 4,4 liter, 120-nál 5,9 liter, míg városi forgalomban 7,6 li­ter szuperbenzint vagy ólommentes nor­málbenzint éget el. Egyszerű jellegét már elvesztette, de mennyibe fog kerülni? 185 ezer forint egyelőre - mondja a Merkúr. Azt, hogy egy ilyen autóért ez sok-e vagy kevés, döntse el mindenki magában. Ugyan­csak kérdéses, vajon meddig fogja szí­nesíteni hazai autóparkunk egyébként is meglehetősen szürke palettáját az új Trabant, hiszen a jövőben már "ke­mény” márkával kell fizetnünk érte. Koncz Balázs Fotó: Boross Jenő A kocsi orrát tel­jesen átépítették: a kétütemű, kéthen- geres helyett egy keresztben elhelye­zett, négyütemű, négyhengeres, 40 LE-s, vízhűtéses motor kenilt bele, amely 125 kilométeres végsebességre képes felgyorsítani az immár össznémet kiskocsit. Rugózását spirálrugósra alakí­tották ki, amely a laprugós elődjeivel szemben csak kissé rendelkezik jobb ru­gózási paraméterekkel. Diagonális be- kötésű lett a kétkörös fékrendszer, az el­ső kerekek lassításáról ezentúl már tár­csafékek gondoskodnak. Szelepek, au­tomata szívató, benzinpumpa, gyújtás­elosztó, hol maradt a megszokott egy­szerűség? A motor problémamentesen indul, jól reagál a gázpedálra, és a megszokottnál sokkal halkabb. A kocsi gyorsulása jó, (Azt nem mondhatom, hogy sógora, mert a családnév egyezik, ez meg ugye, csak bizonyos szexuálpatológiai esetekben nem kizárt. Nekünk viszont mindenképp sógorunk.) Andone (ejtsd: Ándóné) Lung csapat­társaként vonult be a köztudatba, a hely­zet viszont sokkal izgalmasabb. A kifino­mult román csalafintaság és rafinéria, az álcázási technika rendkívül specifikus esetével állunk szemben. Példaként emlí­tenék még egy tapasztalati tényt, ha már fentebb szóba hoztam Lacikát. Jó pénzért átigazolták volna a krajovai csapathoz, egy aprócska feltétellel; ha beleegyezikk, hogy így írják a nevét: Boloniu. Laci ki­vette a ceruzát a klubelnök kezéből, ki­húzta az u-t, és kitette az o betűkre a pon­tokat. így nem kellett az oltyánoknak. A Steaua viszont elfogadta magyarként, Je­néi Imre nem követelte a névváltoztatást, valószínű azért, mert tudta, milyen meg­rázkódtatásokkal járt, amikor ő akceptál­ta az átkeresztelést Emeric Ienei-re. (Szó­val, Andone nemcsak magyar, hanem kétszeresen nőnemű: egyrészt ángyó, másrészt -né. Tessék összeadni!...) Chavez (Csavesz-ként ejtették a tudó­sítók). Némelyeknek bonyolultnak tűnhet a jelenség, kacifántosnak a magyarázat. Én viszont negyven évet éltem Erdély­ben, abszolút magabiztosan jelenthetem ki: a Székelyföldről származott Costa Ri­cába a gyerek. A góbék között márpedig nagyon elterjedt a Csaba név (lásd a Szé­kely himnusz idevonatkozó sorát: "Csaba királyunk csillagösvényen"...). Namár- most - ebben bizonyára Lőrincze Lajos is megerősíthet -, odaát ezt a nevet nem Csabi-nak vagy Csabiká-nak becézik, ha­nem Csabesz-nek (akárcsak a Károlyt er­refelé Karesznek). Bizonyossággal egyenértékű feltételezésem szerint, Csa­ba nem egyedül vándorolt ki, hanem föl­dijeivel, akik a fent nevezett módon szó- lítgatták. A helyi ortográfia szabályainak megfelelően alakult át sajnálatos mód olyanná, amilyennek a világ ezúttal meg­ismerhette. (Zárójelben említem az im­máron tán elhanyagolható adalékot: ke­resztneve az új hazában Jose Carlos, azaz Józsi Karcsi.) Burruchaga (argentin jelmezben). Szócséplés lenne minden azon a jelzésen kívül, hogy rámutatok az előző okfejtést megerősítő, azzal kapcsolatos tényállás­ra: a Csaba nevű székelyek - mint jelen példánk is igazolja - tömegesen vándo­roltak Latin-Amerikába. (Szinte kizárt­nak tartom, de ha eddig véletlenül valaki nem jött volna rá: a kiejtésnek a magyar fonetika szerinti rögzítése és egyetlen be­tűcsere folytán nyilvánvalóvá válhat az eredeti név - Guru Csaba.) Degryse (akusztikai formája: degríze). Megvallom őszintén, ez már keményebb diónak bizonyult. Több országban végez­tem helyszíni ásatásokat, könyvtárak anyagán rágtam át magam, bizonyos föl- sejléseim már körvonalazódtak, amikor egy belgiumi tanulmányúton feltehettem a koronát izzadt fejemre. Adva van egy igen ügyes legényke, aki alig tanult meg járni, máris több esze volt, mint sok fel­nőttnek, itthagyta Magarországot, meg élhetetlen szüleit, és meg sem állt Belgiu­mig. Ott egykettőre új, normálisabb kör­nyezetre és szülőkre talált, akik minden­féle finomsággal, csokival, banánnal s egyebekkel kínálgatták az éhes csemetét. Igen ám, de a csodálatos és változatos ízekhez nem szoktatott kisember mindent kiköpött (bocsánat: nyelve hegyével kilö­ké szájüregéből), ő ragaszkodott addigi, igencsak egyoldalú menüjéhez, és kérte volna, hogy "de hol van Géza tejbegrí- ze?!" A beszéd kialakulását leíró pszi­chológiai tanulmányok szerzői (és gon­dolom, sok szülő tapasztalata) megerősí­tenek azon meggyőződésemben, hogy ebben a korben ezt kimondani lehetetlen, csakis abban a szakszerűen lerövidített formában, hogy "de gríze". Ugye, most már érthető, miért adták a nevelőszülők a szegény magyar gyereknek ezt a nevet. (A tudományos és történelmi igazságté­telnek napjainkban divatos szellemében valamelyest rehabilitációt jelentene, ha - munkásságom ismeretében - ezután a sportriporterek bár ennyire módosítanák álláspontjukat: De Tejbegríze.) Milla (állítólag kameruni). Mi köze le­het hozzánk? Semmi izgalom, lazán, könnyedén, nyugodtan tessék kimondani, amire szabad asszociációjuk vezet a szó elhangzásakor. Milla..., kamilla..., Milla Duó, bőrradír... Igen, pontosan erről van szó. Aki követte a focivébé megnyilvá­nulásait, az már meg is lehet győződve az egybeesés tökéletességéről: Milla is ak­kor került bevetésre, mint a Milla Duó: amikor már kissé késő, amikor bajocskák vannak, és kellene a varázsszer. A duó még azért is igaz kötőkapocsnak, mert a néger munkásként dolgozó magyar Milla fellépésekor két (azaz kettő darab) gólt szók rúgni. Ja, még egy csekélység: ke­resztneve Albert. Cascarino. Mi tagadás, ennél a pont­nál igénybe vettem az Interpol segítségét. (Ezért nem is vágnék fel a részletekkel.) Közreműködésük révén fény derült arra, hogy az írnek öltözött, olaszos nevű fia­talember (kereszt-fedőneve: Tony), tény­leg magyar származású (mint azt jól sej­tettem): Kacskaringó Tamás. Felvett ve­zeték-fantázianeve arra utal, mennyire volt egyenes a fiatalkorú magyar deviáns útja innen oda. (Olyannyira, hogy egy magyar kazángyártó, aki fáradtságos munkámat végig fáradtságot nem kímél­ve támogatta, rögeszmeszerűen még egy barguzini kitérőt is majdnem beiktatott a kacskaringóba.) Van t Schip. Ha elárulom, hogyan ejtik ki a nevét, már rá is hibázhatnak: ő is disszidens. Valóban az: vándormadár, amelyik nem délre, hanem északnyugatra (egészen pontosan Hollandiába) repült, és nemcsak a téli időszakra, hanem vég­leg. A velem egy szinten lévőknek bizo­nyára mondanom sem kell, hogy nem a bokorra szállt. Az egészen hátrányos helyzetűek kedvéért pontosítom, hogy eredeti-felvett neve - s ezt szintén méltá­nyolhatnák a riporterek -: Fán Csip-csi- ripp. Makanaky azzal takarózik, hogy ka­meruni néger. Minő tévedés azt remélni, hogy a leleplezések korában kiléte ho­mályban maradhat, hisz kilóg a lóláb... Ujj- és egyéb lenyomatokkal igazolható, hogy kiskorábann (lehet, most is) a maki majom néven ismert fajtát utánozta, mi­közben az összekente magát saját ürülé­kével. Innen a szín és részben a név; mi­vel nem tanult meg rendesen írni (örök­lött diszgráfia is feltételezhető), egy-két betűt fel szók cserélni. A nyilvánvalóan helyes értelmezésben exakt neve: Kaka­maki. (Hallom, a skótok is beterjesztették igényüket, mondván, hogy ő tulajdon­képpen MacAnnakee, no de aki a mienk, oly könnyen nem adjuk!) Butragueno származását nem feledve Spanyolországban reklámozza a magyar mosószer eddig titokban tartott nevét, melyet szinte lehetetlen fel nem ismerni: Ultragenyó. Tökéletesen érzékelteti, mi­lyen lesz még a tiszta ruha is, ha ezzel a csodával mossák: csupa genyó... Ezek után levonhatjuk az evidens kö­vetkeztetéseket: 1. Ott voltunk a vébén. 2. Itt volt a vé­bé. Na, mit szólsz hozzá? Ölel komád. Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents