Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)
1990-07-30 / 96. szám
Néplap 4 1990. JÚLIUS 3C A szerkesztőség postájából A demokrácia nem balzsam, nem csodaszer Olvastam az Új Néplapban július 12-én drJánosi Gábor és július 19-én dr.Kis Zoltán urak írásait. Nyolcvaaéves vagyok, így kérem, ne sértődjenek meg, hogy elmarasztalom Önöket. A teljesség igénye nélkül engedtessék meg nekem, hogy felvetéseik kapcsán néhány gondolatomat (tapasztalatomat) közreadjam. Tény, hogy a jelenlegi parlamentben a munkásosztály nincs képviselve. Mégsem lehet e parlament legitimitását megkérdőjelezni, még a vesztes pártok, illetve jelöltek részéről sem. Szabad, titkos választás volt. A munkásosztály mégsem választott soraiból egy képviselőt sem, ez nagy kérdőjel. Igaz, hogy az elmúlt 45 év alatt volt a munkásoknak "képviseletük", de sajnos, visszaéltek vele. Talán ezért nem éltek most jogaikkal? Én nem tartom súlyos hibának, hogy a T.Házat "elfoglalta" az értelmiség. A mai értelmiség a munká- sok-dolgozó parasztok (tsz-ta- gok) által kitermelt állami költségvetés terhére tanult, s szerezte diplomáját. Többségük munkás származású. Az lenne a baj, ha erről elfeledkeznének, amikor a szavazógombot nyomkodják! A képviselők díjazása. Sok? Kevés? - Nézőpont kérdése. Alulnézetből sok. Felülnézetből kevés. Arra kevés, hogy abból valaki luxusvillát, nyaralót, Opelt vásároljon. Ahhoz sok hálapénz, nagyobb korrupt.'ó, valuta-üzérkedés vagy egyéb hará- csolás szükségeltetik. Demokrácia? Abszolút demokráciát a történelem még nem produkált. Ahol kitalálták, ott is csak az uralkodó osztály, a szabadok demokráciája létezett. A többség rabszolga, jogfosztott "termelőeszköz", adás-vétel alanya volt. Azokban a (gazdag) országokban, ahol a lakosság túlnyomó része elégedett életkörülményeivel, a demokrácia jól funkcionál. Más (szegényebb) országokban azonban csak mint jelző szerepel és rendszerint diktatúrába torkollik. Tehát a demokrácia nem balzsam, nem csodaszer. És nem is lehet máról holnapra megvalósítani. Szocializmus. Kommunizmus. Hamis jelző. Ilyen rendszer még nem volt. Ellenben, sajnos, volt sztálinizmus, hitlerizmus. Mindkettő szocializmusnak nevezte rendszerét (előbbi internacionalista, utóbbi nemzeti, faji). Ideológiájuk épp úgy idegen volt a marxizmustól, mint a középkorban a pápai inkvizíció Jézus tanításától. Életem során több "divatos" politikai propagandával, publikálással találkoztam. A Horthy- rendszer idején divat volt az irredentizmus, szidni a cseheket, a románokat; minden baj forrásának őket megjelölni. Szidni a lázongó szegényeket és büdös, hazaáruló kommunistáknak nevezni őket. 1945 után a módi: sza- pulni a kapitalistákat, a kuláko- kat, a reakciósokat. Bizony, akadtak szép számmal "kommunisták" (?), karrieristák, akik szépen megszedték magukat, meggazdagodtak, míg az ország közben elszegényedett. Ma ismét divat a kommunisták szidása, gyalázása. És rájuk lehet hárítani minden felelősséget az ország eladósodása miatt. Ez utóbbival egyetértek. Az én fejemben azonban mégis motoszkál valami. (Lehet, hogy vén, bogaras vagyok?) A "kommunista" (sztálinista) országokon kívül ugyanis legalább félszáz, súlyosan eladósodott ország van, ahol még kommunista pártok sincsenek. Ott kik tették tönkre az országot? Tisztelt doktor urak! Ma nemcsak hazánkban, hanem majd az egész világon válság-periódus van kibontakozóban. A gazdasági válsággal együtt jelen van az emberiség erkölcsi válsága: a harag, a gyűlölet, a kapzsiság, a nyomor, a gyilkolás, a garázdaság stb. Az emberek hitüket vesztették s jövőjüket reménytelennek látják. Ilyen körülmények között felelőtlenségnek tartom a fent idézett (s megjelent) írásaikat. Pádár Lajos Karcag Cselédsort a dédunokámnak se! Önnek mi a véleménye? - Napirenden a földtörvény-tervezet címmel július 10-én jelent meg munkatársunk írása, amelyben az abádszalóki határban tsz-ta- gokkal, nyugdíjassal beszélgetett: ki, mit tenne, ha visszakapná a földjét; igényelné-e egyáltalán? Dóczy János, a Lenin Tsz elnöke is elmondta: egyetért a tulajdonviszonyok rendezésével, de mindjárt sorolta aggályait is. Imre Sándor örményesi olvasónknak - hozzászólásában - a tsz-elnök nyilatkozata tetszett, amely megegyezik az ő véleményével. "...Tizenegy évet dolgoztam a tsz-ben, abban az időben, amikor még igen nehéz pénzügyi helyzet volt. Csak év végén, pontosabban a következő esztendő februárjában-márciusában tudtuk meg, mennyi jutott az előző évi munkánk értékeként, amikor még 25-30 forintot ért egy munkaegység. És nekünk még kézbe kellett venni a kaszát, hogy az állattenyésztéshez biztosítsuk a zöldtakarmányt. A szállításhoz csak bivalyfogat állt rendelkezésünkre. Az istállóból saroglyán vittük ki a trágyát, vödörrel hordtuk a vizet az itatáshoz. Még soksok kézi munkát kellett elvégeznünk, bizonytalan fizetésért, amivel a tsz-vagyon alapját megalapoztuk. S azután? Amikor kezdett a tsz megerősödni, úgy jöttek az iparból (üzemekből) a káderek... Nálunk a faluban 25- 30 földdel rendelkező tagot addig molesztáltak, amíg nem adták be kilépési kérelmüket. A földet a közösben hagyták, mert az akkori törvények értelmében azt már vissza nem kérhették, öt évi földjáradékkal kisemmizték őket..." Imre Sándor saját esetét is részletesen megírta: 9 és fél hold szántót, 2 és fél hold gyümölcsöst vitt a közösbe. Öt év alatt 29 ezer forintot kapott érte. Ennyi pénzért 1080 négyszögöl kertföldet se tudott volna venni, mégsem tehetett semmit. Amikor kilépett, a tsz-elnökkel megbeszélték: a felesége lesz helyette tsz-tag. Csakhogy: mások máshogyan akarták! - akik mindig, mindent el tudtak intézni, saját elképzeléseik, szájízük szerint. Hiába követett el mindent levélírónk, a földtulajdonát nem ismerték el. Ha akkor elfogadják a feleségét tsz-tagnak, akkor most ő is kapna nyugdíjat, háztájit és földjáradékot. így most ketten élnek egy nyugdíjból, s hogy valamiképpen elég legyen, dolgozik. Nem szeretnének szociális támogatásra szorulni. Végezetül: Imre Sándornak mi a véleménye? "...Én az 1967- es földtörvényt látnám a legjobbnak... Nagyon nem szeretném azt sem, hogy száz-kétszáz holdas földtulajdonok lennének. Megkóstoltam a cselédéletet, amiből a dédunokámnak se kérnék... Annyi földhöz jusson mindenki, amennyit a családja is meg tud művelni. A tsz-üzem ellen sincs ellenvetésem, gazdálkodjanak, de találják meg a lehetőségét annak, hogy az alapot lerakó tsz-ta- gokat vegyék számításba..." szőr: a vitában tudni kell partnernek lenni. így ezt a helyi jellegű problémát "házon belül" is tisztázni lehetett volna. Másodszor: már elnézést, de egyáltalán nem az Ön által ismertetett abortusz-törvény módosítására vonatkozó javaslataik provokálták ki az alvilági jelzőt. Harmadszor: tisztességesen felvetett kérdésükkel a képviselő úr érdemben és készségesen foglalkozott volna. Végül: valamennyien szeretnénk és bízunk benne, hogy legközelebb városunk, a lakosság érdekében tett hasznos munkájukkal adnak életjelt magukról. Engedtessék még meg egy apróság: hasznos lenne, ha a rágózó képviselőiket bírálnák inkább. Talán az jobban segítene politikai pályafutásuk frappáns jellegének kibontakoztatásához. Tóth Boldizsárné Mezőtúr-4 Kis napló - nagy vihar Olvasóink már megszokhatták, hogy mindennap megtalálják lapunk 3. oldalán Körmendi Lajos napló-ját. így, kis n-nel. A szerző július 13-án arról polemizált: Karcagon a Háziipari Szövetkezet az elnöki tisztségre pályázatot írt ki. A naplót nincs módunkban megismételni - reméljük, főleg a karcagiak és az érdekeltek emlékeznek rá -, de hogy nagy port kavart fel a Kunság fővárosában, az biztos. A Karcagi Népi Iparművészeti Szövetkezettől július 16-án Mihály István szövetkezeti tag és Szilágyi La- josné vezetőségi tag július 19-én Sebők Gábomé főkönyvelő észrevétele érkezett címünkre. Mindhármat igencsak "egy gép" írta. Ezért talán célszerűbb lett volna együtt megfogalmazni a kifogásokat, ugyanis a három levelet nem tudjuk közölni. Ne higgyék, hogy a mundér becsülete miatt! Tallózzunk a sorokban. KL irománya (!) nem a tények ismeretében íródott, hangneme sértő, feltételezései hamisak. A szövetkezet pontos nevét se ismeri. (Zárójelben jegyezzük meg: ismeri. Meggyőződésünk, hogy még a szövetkezeti tagok se mondják a "cég" teljes nevét, ha valahol szóba kerül.) A napló információi nemcsak csonkák, hanem tévesek is... Sebők Gábomé szerint az újságíró megsértette a szövetkezet vezetőségét azzal, hogy feltételezte: a politikai hovatartozás alapján döntenek, ki kerüljön a szövetkezeti elnöki tisztségbe; hogy manipulálja dolgozóit. A tagságot azzal sértette meg, hogy manipulálhatók, Sebők Gábomét pedig azzal: olyan tájékoztatást adott a pályázóknak, hogy a szakmai tudás nem számít. Reméljük, sikerült "összeszednünk" minden sértő, elmarasztaló kifejezést a három levélből. Amit mégsem soroltunk fel, az megtudható az újságíró itt következő válaszából. *** Azt szeretném, ha a pályázatot a legmegfelelőbb jelölt nyerné, s így a legrátermettebb ember lenne a szövetkezet elnöke. Kifogásolt cikkemből sem lehet kiolvasni ennek az ellenkezőjét. Ha a legjobb jelölt éppen a cikkemben emlegetett erdélyi származású mérnöknő (akit egyébként az Önök feltételezéseivel szemben még csak nem is láttam, nem is ismerem, nemhogy az ő érdekében írtam volna), akkor nyilván neki kell megnyernie a pályázatot. Ha van nála iskolázottabb, rátermettebb jelölt, az természetes, hogy őt kell előnyben részesíteniük. Ez a lényeg. Ez a fölöttébb sértődékeny vezetőség azért elgondolkodhatna néhány apróságon. Például: a legutóbbi elnökválasztásuk alkalmával még nem számított a jelölt iskolai végzettsége, most pedig mindjárt közgazdasági egyetemet követelnek. Ez utóbbi persze helyes, de akkor mi számított először? Az, hogy akkor egy varrónőt akartak elnökké vá- laszttatni, ha jól tudom, akarata ellenére? Nem kétlem, hogy remek varrónő, hogy rendes ember, de azt is tudom, hogy komoly támasza volt az elmúlt rendszernek különféle párt- és egyéb fórumokon. A levélírókkal együtt. Akkor hát megsértettem Önöket, amikor ilyen gondolatok jutnak eszembe? És mivel magyarázzák az elmúlt elnökválasztás alkalmával tett (bedolgozóktól származó) megjegyzést: "Ne most emeld a kezed! Azt mondták, Szétnéztünk, ezt láttuk - A vendég a vízben úszik, de a lehetőség hol úszott el? - Ez egy cikk felcíme és címe, amely munkatársunk tollából július 12-én jelent meg. Témája: hová vigyünk egy idegent, ha Szolnokon, melegben éppen fürdőzni támadna kedve? "...a Damjanichot ne nagyon ajánljuk kényes ízlésű, netán extra igényű turistának..." - írta a szerző, aki a 14 megjelent sorban az uszodát bizony nem dicsérte. "...Nem vonom kétségbe, hogy a helyzetfeltárás nem jó szándékú volt, azt ellenben megjegyzem, hogy egyoldalú volt, hiszen csak negatívumokat írt le olyan elemi erővel, hogy ezek után nemcsak külföldi, hanem honi vendégek is nagy ívben elkerülik a fürdőt. Örömmel olvastam volna, ha az országosan is jóhírű uszoda olyan jellemzőiről beszámol, mint a medencék környezetének igényes tisztasága, a pázsit rendezettsége stb. Úgy tudom, a létesítmény 50 éves és az se titok, hogy az ott dolgozók nap mint nap megküzdenek az elavult, rozsdás föld alatti szennyvízrendszerrel, sokszor éjszakába nyúlóan is. Meggyőződésem, hogy a megyei tömegtájékoztatás komoly áttöréseket tudott volna elérni az uszoda sorsával kapcsolatosan már a korábbi években, ha az intézkedésekre jogosultakkal megérteti, hogy az igényes szolnoki közönség és az országos élmezőnyben küzdő vízilabdacsapat korszerűbb körülményeket érdeAz hogy a felkötött karúnál kell felemelni!" (Ez a megjegyzés a már említett varrónőre utal, akit elnökké választottak.) Ne jusson az eszembe a manipuláció? Ennyit Sebők Gábor né reagálásáról, aki egyébként a leveléből sugárzó erélyt talán a napi munkájában gyakorolhatná, velem szemben nem megy vele semmire. Szilágyi Lajosné a tájékozottságomon ironizál. Elég furcsa lenne, ha tájékozottabb lennék e kiváló, ám igen érzékeny vezetőség tagjainál, de annál sokkal tájékozottabb vagyok, mint ahogy Önök remélik. Személyeskedésére, tudniillik, hogyan forgassam a toliamat, nem kívánok reagálni, mert azt hiszem, ennek eldöntése talán nem annyira az Ön, sokkal inkább a szakma feladata, ö is, Mihály István is kifogásolja, miért nem kérdeztem meg a vezetőség bizonyos tagjait naplóm megírása előtt? Tudják, a napló egy olyan műfaj, amelyben az ember szubjektív érzéseit, gondolatait veti papírra, s e meditációhoz nem kéri senki jóváhagyását. Az Önökét sem. Még akkor sem, ha sejti, hogy majd ilyen hisztérikusan reagálnak rá. így pedig az reagál, aki fél. Szerintem azonban annak, aki jó szakember, szeret és tud dolgozni, ma sem kell félnie. Annak nem. Végül egyetlen megjegyzés. Szilágyi Lajosné említi, hogy "az itt dolgozók nehezebb kenyéren élnek, mint Ön. Kár volt megkeserítenie ennek a kenyérnek az ízét." Azt gondolom, Önök nem tudják megítélni, milyen kenyéren élek én. De nem is velem kéne a dolgozóikat összehasonlítani. Vessék össze például a havi 3-4 ezer forintos kereseteket annak az Önök által védelmezett vezető kolléganőjüknek a jövedelmével, aki a tavalyi év után csak prémiumként félmillió forintot kapott. Ha már ennyire szívükön viselik a dolgozóik sorsát. A pályázat elbírálását egyébként kíváncsian várom. Körmendi Lajos f > meine. Következésképpen az a bizonyos lehetőség, amiről az újságírónő írt, valóban már nagyon régen elúszott, de szerintem még továbbra sem reménytelenül" - írta Rácz Gyula Szolnokról. *** Úgy gondoljuk, hogy egy uszoda esetében a medence környezetének igényes tisztasága, a pázsit rendezettsége édeskevés! Mi is tudjuk, hogy az ott dolgozóknak rengeteg gondot jelent a 41 éves, minden bizonnyal felújításra szoruló vezetékrendszer. (Az uszodát 1949. március 5-én adták át, a szolnoki csata 100. éves évfordulója tiszteletére. Ezért kapta a Damjanich nevet.) Archívumunk és olvasóink a tanúk rá, hogy lapelődünk, a Szolnok Megyei Néplap s az Új Néplap is számtalan cikkben, írásban, bírálatban foglalt állást amellett, hogy a létesítmény úgy is, minta város kedvelt fürdöző-, napozóhelye, méginkább mint az OB l-es vízilabdacsapat "bázisa", sokkal nagyobb törődést igényelne. Tettük ezt gyakran megértéssel, szeretettel, olykor bosszúsabhan, dörgedelmesen! Sokszor felvetettük azt is: a vendégek se mind angyalok...Világos, egyértelmű, hogy a "törődés" pénzt, milliókat jelent, de befektetés nélkül semmi nem történik. Sajnáljuk, hogy az intézkedésre jogosultak - mondhatjuk, évtizedeken keresztül - nem figyeltek kellően írásainkra. Helyettük pedig mi nem dönthettünk. (A szerk.) összeállította:Farkas Ferencnc Felséges ez az ital! Jólesik ilyen melegben. Fotó: I.Cs. A következő néhány gondolat visszhang a lapban július 23-án megjelent Fidesz = alvilág?! című írásra. Kedves mezőtúri Fidesz-ve- zető úr és barátai! Nem akarok csalódást okozni, de egyáltalán nem hatott bombaként az "alvilági" szervezet megnevezés. Nem, mert a város é bizonyos nagygyűlés után sokat beszélt az Önök különös viselkedéséről. És fájó, hogy nem, mert maradék pedagógus-hitemmel szeretem és tisztelem az ifjúságot. Sokan hiányoltuk városunkban a Fidesz korábbi megalakulását. Hol késlekedtek eddig? Most pedig mit jelentsen e panasznap a megyei lap hasábjain? - Mi számítunk az ifjúság becsületes munkájára, önzetlen segítségükre, éleslátásukra. A jövőnek csak így van értelme. Nos, sok türelem és megfelelő erkölcsi tartás szükséges a közéleti tevékenységhez. ElőL_____________________________ Fától az erdőt?! Nem értettek a cikkekből (se)!
