Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)
1990-07-24 / 91. szám
1990. JÚLIUS 24. 5 Szól a rádió Zimmer frei Aki üdült már a Balatonon - és miért ne tételezhetném föl, hogy az alföldi ember is eljut legalább életében egyszer-kétszer a Balaton partjára, azazhogy eljutott eddig - nos, az ismeri a két kis német szót a címben. Szabad szobát hirdet, ajánl évtizedek óta mindenki a Balaton mentén, akinek van legalább kétszobás háza. Sőt, olyan is, akinek mindössze egy volt mondjuk három évtizeddel ezelőtt. Aludt a család, a tulajdonos a nyárikonyhában, a sufniban, - hogy a Zimmer frei hasznából utóbb többszobás villát húzzon föl, - persze nyáridőben változatlanul ott díszelgett kapuján a Zimmer frei fölirat. Nos, a Magyarországról jövök, a vidék magazinja pénteken délután a Kossuth Rádióban erről is szólt, a Balaton parti vendéglátók és alkalmi, nyári vendéglátók csalódásáról. Üresek az éttermek, a vendéglők, s' ezen a nyáron sok helyen por lepi a táblát a kapun, vendég egy se, vagy alig. Egy háztulajdonos, alkalmi vendéglátó már napi háromszáz forinttal is megelégedne egy- egy szobáért - ha lenne kinek árengedményt adni. (Mellesleg, aki két-három évtizeden át így hasznosította családi házát, nyaralóját, tán ne is szóljon egy szót se. Próbálná meg itt, a Tisza, vagy Zagyva partján valaki kirakni a Zimmer frei-t, legfeljebb közröhej tárgya lenne... De hát, ez van, nem mindenütt, de minden üzlet, még a nyár is.) Üzletről hoztak hírt a rádiósok Szegedről is. Nos, az ottani kágé- esté-piac poloskái éppúgy próbálkoznak, mint itt nálunk. Itt a piros, hol a piros, - megszólaltak okoskodó játékmesterekés kárvallott játékosok. Igaz, akinek a napi élelmiszere mindennél fontosabb, s másra alig futja, az nem áll a csavargók mellé, s nem adja zöldhasú bankóit prédára. Persze hallottunk valutaüzérekről is, akik adják-veszik a dollárt, a márkát - közel a határ, alkalom szüli az ilyesmit... Alkalmat kaptak pár napja a pestiek. Fiala János és Friderikusz Sándor rádióriporterek úgy tűnik, sikerrel alapították meg a pesti Hyde-parkot. Mikrofont kaptak öregek és fiatalok, szólhattak maguk és környezetük életéről, gondjairól. Nohát, a nyugdíjasok kitettek magukért! Ennyi jól összeszedett, szépen kifejezett gondolatot rég hallottam a haragról és a nyomorúságról. A pesti öregek ugyanis egyre jobban haragszanak! Szidják a múlt rendszert, s követelik azok számonkérését, megbüntetését, kisajátítását - hosszú lenne sor, mi mindent -, akik ide juttatták az országot, s akiknek nagy többsége élete végéig nem lát hiányt, akik a nagynyugdíjasok helyzetét élvezik ma is. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy e héten szombaton délután a Petőfin folytatását ígérték a jó nevű riporterek a Hyde-parknak is, s azoknak a riportoknak is, amelyeket pénzért készítettek megfelelő toborzó alapján. Most is volt, a múlt szombaton pár ilyen riport. Ma kedd van, s a Kossuth Rádióban a délután háromórás hírek után ismét jelentkezik az Ezredforduló. Ezúttal különösen ajánlom meghallgatását, ugyanis a csépai gyilkosság, a férjgyilkos Kanyóné és lányának esete a majdnem egész órás műsor témája. Bár meglehet, az országgyűlés URH-s közvetítését többen hallgatják, mint ezt a szomorú ügyet. (SJ) Szegedi Szabadtéri Játékok, 1990 "Új nap kél, óh magyar!" Gyönyörű nyáreste és a sok ezer operarajongót vendégül látni kész város fogadta pénteken este a Szegedre igyekvőket. A mintegy hétezer főnyi közönség befogadására készült nézőtér lassan megtelt; jóleső érzés volt felfedezni a vendégek soraiban sok, Jász-Nagykun- Szolnok megyéből érkezett ismerőst, akik vették a fáradságot, hogy Jászberényből, Karcagról, Kisújszállásról vagy éppen Szolnokról a .nyári hőségben Szegedre utazzanak meghallgatni Erkel Ferenc örökszép operáját, a Hunyadi Lászlót. A lassan sötétbe boruló nézőtéren a közönség zömét kitevő magyarok mellett a világ minden részéből idesereglett vendégek jelenléte figyelmeztetett a Szabadtéri Játékok nemzetközi rangjára: németek, angol nyelven csevegők - ki tudná megmondani, hány országból érkezettek - csodálták meg a zenélő órát, várták türelmesen az előadás kezdetére figyelmeztető szignált. A Himnusz ünnepélyes hangjai után a Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád köszöntötte a megjelenteket. Elmondotta, hogy a Szabadtéri Játékok műsorán idén magyar szerzők olyan művei szerepelnek, melyek műfajukat tekintve eltérőek ugyan - de szellemük azonos; rólunk, magyarokról szólnak, s a múltat és jelent foglalják egyetlen csokorba. Nem az épül, ami tervben szerepel Tornaterem kultúrház nélkül A tiszaszőlősieknek még mindig várniuk kell Úgy látszik, a sors könyvében előre meg vannak írva a dolgok. Tiszaszőlősről az állhat benne, hogy még sokáig nem lesz művelődési háza. A hetvenes évek elején egyszer már megvolt rá a pénz, el is kezdték építeni, de a szakszerűtlen kivitelezés miatt összeomlott, s ma gépkocsiparkoló van a még fellelhető alapolcközött. Másfél évtizedet kellett várni, hogy ismét eljussanak a kultúrház megépítésének lehetőségéig. Az ez év február 19-én bemutatott tervek szerint közös hasznosítású komplexum építése kezdődik meg, sport és kulturális céllal. Á szép és hasznos épületnek mindenki örült, egészen addig, amíg fel nem tűnt, hogy nem az épül, ami a tervekben szerepel. S ismét az nem valósul meg, amire idestova húsz éve várnak, s aminek reménye eddig erőt adott a városrészben országos színvonalon működő népzenei csoportoknak. Az álmok ismét szétfoszlottak, ismét a távoli jövőbe tűntek. A miértekről, a hogyanról kérdeztem Kiss Istvánt, a Tiszafüred Város Tanácsának elnökhelyettesét és Sólyom Jánost, a művelődési, egészségügyi, ifjúsági és sportosztály vezetőjét. Mit mondott el az igazgató? Tiszaszölösön jártamban olyan híreket hallottam, hogy olyan tornaterem épül, amelyben öltöző és zuhanyzó nem lesz. S mindez ahelyett a közös hasznosítású kulturális és sportlétesítmény helyett, melynek terveit bemutatták nekik és a tanácsülésnek. Kiss István: - A tanácsülés hárommillió forintot hagyott jóvá a szőllősi kultúrház építésének megkezdésére, de több ütemű megvalósítással. Az elkészült terv kivitelezési költsége körülbelül 15 millió forint. Felmerült a kérdés, hogy várjuk meg, amíg meglesz ez a pénz, vagy apró lépésekben, több ütemben valósítsuk meg az eredeti tervet? Az volt az álláspontunk, és Sólyom úrék az ottani pedadógu- sokkal ezt megbeszélték, hogy döntsünk a két ütemben történő megvalósítás mellett, mert ennek a realitása nagyobb. Ezért készül most első ütemben hatmillió forintért a tornaterem és a későbbi szertárrész, melyben átmenetileg az öl- tözés is megoldható. Jövőre vagy amikor a pénzügyi lehetőségek megengedik, a második ütemben a szociális blokkal és a kapcsolódó közművelődési helyiségekkel folytatódik az építés.- Úgy tudom, hogy a közművelődési igazgatóhelyettes nem tud a módosításról, pedig ebben a kérdésben talán az ö véleménye lett volna a legfontosabb. Nem így látják? Hogyan történt az egyeztetés? Kiss István: - Az, hogy az igazgatója mit mond el, vagy hogyan viszonyul a helyetteséhez, hogy nem tájékoztatja, az nem ránk tartozik. Sólyom János: - Amikor a probléma felvetődött, választani kellett, hogy kezdjenek hozzá a teljes épület alapozásához és eljutnak mondjuk a tető alá hozásig, vagy építsék meg a tornatermi részt kompletten, hogy azt használni is lehessen. Ezzel a két variációval mentem én ki az iskola igazgatójához. Ott hagytam nekik, hogy beszéljék meg, és egy másik alkalommal - már nem tudom hány nap múlva - mentem érte. Akkor azt mondták, ők is azzal értenek egyet, hogy a tornacsarnok épüljön meg kompletten, hogy használható legyen. "A bűnös egyesítés"- Az alapokból úgy tűnik, hogy nem a tervrajz szerinti helyre kerültek. Lehet-e az eredeti terv szerint folytatni majd az építkezést? Kiss István: - Nem igaz, hogy máshol vannak az alapok. Egyértelmű és határozott elképzelésünk, hogy a teljes komplexum fog megvalósulni, amint a pénzügyi lehetőségek ezt biztosítják.- Statikailag nem okoz gondot, hogy az alapok nem egyszerre készülnek? Kiss István: - Nem lesz gond, mert egészen más rendszer viseli a csarnok és az épület terhét. Az e- lőbbi vázszerkezet lesz pontalapokon, az utóbbi sávalapon hagyományos falszerkezet.- Ügy tűnik, a szöllösiek joggal érzik úgy, hogy rosszul jártak a Tiszafüredhez való csatolással, hiszen aki független maradt - mint például a szomszédos Tiszaszent- imre -, szépen fejlődött az elmúlt néhány év alatt. Szép új művelődési házuk, iparcikk boltjuk, gyógyszertáruk is épült. Kiss István: - Ezt az okfejtést ismerjük, de nem lehet rajtunk elverni most a port amiatt, ami Szőlősön 20-30, vagy nem tudom hány év alatt nem épült meg. Ezt nem vállalhatjuk magunkra. A tanács által erre az évre elfogadott hárommillió forintnál is sokkal többet teszünk, amikor tető alá hozzuk a tornacsarnokot, így az legkésőbb jövő év januárjában használatba vehető lesz. Kérdések válasz nélkül A gazdasági okfejtés érthető, talán el is fogadható. De a tény tény marad, a művelődési ház most nem épül meg. Pedig amikor döntött a kérdésben a tanácsülés, már látható volt, hogy nem lesz elég pénz rá. Mégis a komplett terv megvalósításának megkezdéséről határoztak. Mi változott azóta, hogy módosítani kellett? S miért nem tudnak róla a szőllősiek? Miért nem tud róla minden pedagógus? Ki az oka, ha joggal úgy érzik a helybeliek, hogy ismét becsapták őket? V.LL A Hunyadi László - melynek bemutatója 1844. január 27-én volt - teljes sikert hozott szerzőjének. Érdekessége, hogy librettóját a Szózat zeneköltője: Egressy Béni írta. Az opera első előadására az azt megelőző rendkívüli érdeklődés miatt sebtében került sor, így Erkel Ferenc képtelen volt elkészülni a nyitány komponálásával, s így a premieren az nem hangzott el. Úgyszintén később írta a komponista a Szilágyi Erzsébet szerepét több ízben alakító kiváló francia énekesnő tiszteletére a híres La Grange-áriát is. Az operát a huszadik századi néző ízlésének megfelelővé Nádasdy Kálmán dolgozta át. A nézőtéren elhelyezkedő közönség elsőként a Csikós Attila tervezte színpadképben lelhette kedvét. Az igazán impozáns látvány okozta örömbe - bár a hallatlan leleménnyel alkalmazott világítási effektusok mindvégig tudtak a lehetőségekhez mért változatosságot lehelni a látványba - üröm is került: az opera történetének három színhelyét: Nándorfehérvárt, Temesvárt és Budát gyakorlatilag ugyanazon díszletek között kellett elképzelnie a hallgatónak - de ehhez kevésnek bizonyult a legdú- sabb fantázia is. Kárpótolta viszont a feltehetőleg anyagi nehézségek szülte egyhangúságért (egy opera színpadra állítása sokmillió forintba kerül, s ezt az összeget bizonyára nem fedezik a még most is szolidnak nevezhető helyárak!) egy-egy hátborzongatóan szép színpadkép, mint például a második felvonás zárójelenete. A szereplők, a kor divatjának megfelelő jelmezeit Rátkai Erzsébet tervezte. Kitűnő érzékkel választotta meg a kosztümök anyagát: az azokat viselő szereplők háttérfiguraként való kezelését és egy-egy jelenetben a középpontba állítását nem kis mértékben a világításra jól reagáló textíliák segítségével oldotta meg, ily módon is segítve a rendező munkáját. Sehogysem illett bele viszont az 1456-ban játszódó történetbe a táncosok uniformissá si- lányított tulipiros öltözete - legkivált a férfiaké, akiknek ruhája egy orosz népi együttest idézett inkább a színpadra. A palotás - melyet a Szegedi Táncegyüttes adott elő - egyébiránt méltán aratott nagy sikert. Az előadás láthatatlan, de mindvégig a színpadon lévő szereplője: a hangosítás jól vizsgázott • talán a zenekar mikrofonozása lehetett volna körültekintőbb és árnyaltabb: néhány hangszer (például a. hárfa) hangszíne természetellenessé vált általa. A szereplők kiválasztásáért elismerés illeti meg a rendezőt, Nagy Viktort: valamennyien jól formálták meg a szerepük diktálta karaktert úgy színészként, mint zeneileg. Ciliéi Ultikként Gyimesi Kálmán, Gara nádorként Németh József, Rozgonyi szerepében Sza- kály Péter nyújtott emlékezetes alakítást. Hunyadi Mátyást Vá- mossy Éva alakította hibátlan ko- loratúrával - de kissé nehezen érthető szövegkiejtéssel. V. László szerepében Daróczi Tamás nyújtott mindvégig kifogástalan színészi teljesítményt - de hangjának karakterével is tökéletesen képes volt színpadra állítani a király gyenge, befolyásolható figuráját. A három főszereplő: Iván Ildikó Gara Mária szerepében, a művészi fejlődésének csúcspontján lévő Misura Zsuzsa Szilágyi Erzsébetként és a nagyszerű címszereplő: Molnár András minden tekintetben beváltották a közönség szereplésükhöz fűzött előzetes reményeit. A hatalmas létszámú kórus-statisztéria betanításáért Gyűdi Sándor karigazgatót - színpadi mozgatásáért Nagy Viktor rendezőt illeti elismerés. Az előadás megérdemelt sikerében méltán osztozhatott szereplőtársaival az opera kitűnő karmestere: Pál Tamás. Gyakorta hangoztatott közhely, hogy a világirodalom és a zeneirodalom muzeálisnak tekinthető alkotásai - így Erkel Ferenc operái is - elavultak, a ma embere számára nincs már mondanivalójuk. A Hunyadi László előadásának érzékeny, a színpadra vivők szándékára is odafigyelő közönségnek ez a produkció eleven cáfolatként szolgált, hiszen mi sem lehet korszerűbb, mint amit egy helyütt a kórus énekel: "Új nap kél, óh magyar!" Szathmáry Judit A tiszafüredi városközpontban, a posta szomszédságában elkészült az új távközlési műszaki épület, amelyben jelenleg a szakemberek a távbeszélő főközpont szerelését végzik. A létesítmény átadása után Tiszafüred és a környékbeli községek bekapcsolódhatnak a belföldi és nemzetközi távhívásba.
