Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-23 / 90. szám

4 Néplap 1990. JÚLIUS 23. Fidesz = alvilág?! Levélmorzsák Meglepődött, kedves Olvasó? Nem csodálom, nekem is újdon­ság, hogy ezek szerint egy "alvi­lági" szervezetnek vagyok a tag­ja. Az ominózus kijelentés június 29-én hangzott el Mezőtúron, dr.Tóth Albert országgyűlési képviselő beszámolóján, egy kisgazdapárti úriember szájából. A pontos idézet egyébként a kö­vetkező: "Nagyon örülök, hogy a választások előtt nem volt Fidesz a városban, mert mostani hozzá­szólásuk meggyőzött arról, hogy az alvilágot, a maffiát hozták a városba.". Ez eléggé meredek ki­jelentés, bizonyára alapos oka volt rá annak, aki mondta - gon­dolja most Ön. Lássuk, mi is tör­tént? A vita legvégén hangozha­tott el az a Fidesz-hozzászólás, ami kiváltotta a maffiához való hasonlítást. Bizonyára hallottak róla, hogy a Keresz­ténydemokrata Néppárt tett egy kijelentést, miszerint szeretnék az évenkénti, valóban sok, 90 ezer abortuszt 3 ezerre leszoríta­ni. Ezt úgy érnék el, hogy korlá­tozzák azokat, akiknek elvégzik. Természetesen vannak érvek, amelyek ellene, és vannak, ame­lyek mellette szólnak. A mezőtú­ri Fidesz-csoport véleményének ismertetése után megkérdeztem a képviselő úrtól a saját vélemé­nyét. Nyilván nem öncélú kí- váncsiskodásból, hanem azért, mert ebből a kérdésből törvény születik, és szerettük volna tudni, milyen állásponttal képviseli majd választóit a képviselő úr. A téma nem szokványos, de ilyen reagálásra nem számítottunk. Egy fiatal - mint később kiderült, az FKgP tagja - szenvedélyes hangon ítélte el a Fideszt, amiért ilyen témát szóba hozott, és ek­kor tette a cikk elején már idézett kijelentését. A véleményünkről szó sem esett, egyetlen bíráló megjegyzést sem tett, vagyis nem a véleményünk ellen volt kifogása, hanem az ellen, hogy egyáltalán megemlítettük a té­mát. Be kell vallanunk, nem tudjuk, mivel szolgáltunk rá arra, hogy a maffiával tettek egyenlővé, ezzel az erőszakszervezettel, sok gyil­kosság tettesével. Azért, mert felvetettünk egy olyan kérdést, amit a Parlament is tárgyalni fog? Ezek szerint a Parlament, amikor ezt tárgyalja, szintén az "alvilág" szintjén lesz? Megdöbbenésünk fokozódott, amikor a képviselő úr válaszát meghallottuk. Szerinte tisztes­ségtelen dolog, hogy ilyen társa­ságban /a választói körében/ ve­tettem fel ezt a kérdést, mert ez olyan téma, amit szűkebb körben kell megbeszélni. A már említett okok miatt ekkor mindössze kb. 20-25 ember volt jelen. A Parla­mentben pedig 386 képviselő a televízió nyilvánossága előtt tár­gyalja ezt a témát... A politikai cikkek stílusa sze­rint itt egy frappáns befejezésnek kellene következnie, amiben le­vonom a tanulságot, és végső csapást mérek a bírálókra. Ezt hiába várják, nem teszem. A Fidesz mezőtúri csoportja nevében ifj.Sipos János Bajra baj! Idén március 26-án súlyos gáz­robbanás történt lakásunkban. Mindenünk elégett, odaveszett. A megyében 26 gyárihibás pb-pa- lackot forgalmaztak, amiből saj­nos, egy éppen nekünk jutott... A legnagyobb kárt okozó. Az Álla­mi Biztosító törökszentmiklósi fi­ókjának, kárszakértője már a tra­gédia estéjén lakásunkon volt, értesítette a központját; így Szol­nokról éjjel 2 órakor kijöttek hoz­zánk. A parázsló bútorok láttán némi megnyugvást jelentett a se­gíteni akarás észlelése. Másnap reggel fél 8-kor márfelvehettünk 50 ezer forint gyorssegélyt. Leg­alább ruhát vehettünk a gyerek­nek, magunknak. Férjem munka­adója, a Tiszatáj Tsz is sokat se­gített, igazán hálásak lehetünk mind a közös gazdaságnak, mind a biztosítónak a további gyors intézkedésekért. Most, júliusban a köszönet mellett végül is nem ezért írok. A bajban a férjem szülei is mel­lénk álltak. A törökszentmiklósi piacon vásároltak részünkre egy kisiparostól 32 ezer forintért szekrénysort. Ezt követően egy garnitúrát 21, két heverőt 14 ezer forintért. Ki is fizették a 35 ezer forintot. Közöltük a kárpitossal is: nekünk hivatalos számla kell a vásárlásról, mivel az AB csak erre fizet. Füle Lajos kisiparos /Ecser, Kossuth út l.l eleinte hite­getett bennünket, végül kijelen­tette: nem ad számlát. Gondo­lom, az adóhatóság megkerülése neki sokat jelent, hogy minket megkárosít, az öt már nem érdek­li. Kérem, tanulságul közöljék le­velem, hogy mások elővigyázato­sabbak legyenek. Fizetésnél azonnal kérjék a számlát! Ifj.Ladányi Sándorné Törökszentmiklós Örömben, bánatban: sírunk Alattyáni olvasónk 77 évesen nem volt rest a levélírásra. Jól mondják: sír a magyar bújában- bajában, de örömében is. Vele mindkettő megtörtént a közel­múltban. Július 9-én a jászberényi 3-as autóbusz-megállóban várt az Eger felől érkező, Szolnokra tar­tó buszra. A megyeszékhelyre igyekezett, terápiás kezelésre. Nagyon sokan voltak! Megérke­zett az autóbusz, kinyílt az ajtaja, s megszólalt vezetője: Engedjék azt az idős nénit felszállni, aki a táblánál áll. - Az utasok össze­néztek. Olvasónk elé épp azelőtt óvakodott egy fiatalember. A pi­lóta "erősködött": Azt a szemű-- veges.'idős nénit engedjék!... "A meghatottságtól alig tudtam szó­hoz jutni. Manapság, ebben a ro­hanó, tülekedő, zűrzavaros világ­ban szokatlan az ilyesmi. Erőm­ből egy köszönömre és egy kézsi­mításra tellett. Amikor leültem, megeredt a könnyem, hogy ilyen is létezik..." Egy héttel később. Ugyanab­ban az időben jött az egri busz, másik vezetővel. Az üzemház előtt állt meg. Levélírónk oda­ment, s kérte, engedje felszállni, frissen sérült kezével fél a tömeg­ben... /Hely volt az autóbuszban, s azt is tudta az idős asszony: Alattyánon megy keresztül a já­rat./ Tíz perc múlva jön a másik busz! - hangzott a rideg, elutasító válasz. Ekkor eredtek el ismét könnyei. Most nem a megható- dottságtól, hanem a fájdalomtól, a megalázottságtól. Kunszentmártonból írta egy ol­vasónk: elszomorító, hogy nincs pénz beteg gyermekek külföldi gyógyíttatására. Gyűjtést kellene szervezni - javasolta -, mert sze­rinte minden magyar ember tud­na adni 2 forintot. Sok kicsi sokra megy alapon így jelentős összeg gyűlne össze, s a rászorulók ren­delkezésére állna. Kedves Olvasónk! /Aki kérte, hogy nevét ne közöljük.l Tiszteletre méltó az elgondolá­sa, segíteni akarása, csak éppen nem valósítható meg. Minden bi­zonnyal valamiféle alapítványra céloz, ahová a 2 forintokat lehet­ne küldeni. Ugye, akkor postau­talványon kellene feladni a pénzt. Noha a posta akár 1 legyl forintot is továbbít belföldi postautalvá­nyon,feladási díja 12, azaz tizen­kettő forint. Ennyivel kellene megtoldani# 2 forintokat 1100 forintig rFforint a feladási díjl. így már kissé bonyolultabbnak tűnik az egyébként nemes elgon­dolása, s feltételezzük, hogy meg is nyugszik: elképzelése megva­lósíthatatlan. ** D.F.-né szolnoki olvasónk tette szóvá, hogy a Rét utca, a Bárka utca környéke "mindössze" há­rom éve rendezetlen. Földkupa­cok éktelenítik, félig kikövezett úton lehet botladozni. Ha esik az eső, onnan állampolgár se ki, se be. Nemrégiben találkozott a közterület "katonáival", akiktől megkérdezte: meddig lesz hadi­állapot a jelzett területen. Vá­lasz: sajnos, ők nem tudnak töb­bet tenni, ők már szóltak. írjon - már mint olvasónk - a városi ta­nács elnökének vagy a műszaki osztálynak. Kérdésünk: miért írogasson a rendellenességet szóvá tevő em­ber? Nem elég, ha már ők "szól­tak"? Méhészkedő orvos Dr. Várnai József jásziadányi körzeti orvos - sebész szakorvos - napi negyven-hatvan betegének ellátása után szívesen méfaészkedik. Ez részére hasznos kikapcsolódás. A szorgalmas kis állatkák 130 nagyboconádi rakodókaptárban "laknak". Amikor szükséges, mé­hésztársai kisegítik a szorgalmas orvost. Az informácót és a fényképet Tánczos Alajos jászkiséri olvasónk­tól kaptuk. Hozzászólás cikkeinkhez A használtcikk-lengyel- román-KGST-piacon Nagy felháborodással olvastam a július 17-i lapban /tudósítás a végrehajtó bizottság előző napi üléséről - a szerk./, hogy a Szolnok Városi Tanács VB a lengyelpiac "bejárása" során intézkedéseket tett és tervez tenni a jogtalanul áru­sítók körülményeinek javítása ér­dekében, ahelyett, hogy határozot­tan érvényt szerezne annak a jogi szabályozásnak, miszerint külföldi állampolgár Magyarországon csak engedéllyel folytathat kiskereske­delmi tevékenységet. ÁlhHmanizmus azt állítani, hogy itt /mármint aTCGST-piacon/ a sze­gény emberek is olcsón hozzájut­nak alapvető cikkekhez, ezért ezt a fajta kereskedelmet nem tiltani, ha­nem támogatni kell. Arról van ugyanis szó, hogy akülföldi eladók nem fizetnek áfát, jövedelemadót, társadalombiztosítási járulékot, nyugdijjárulékot, vállalkozási nye­reségadót, ezért áraik versenyké­pesek. Tegyék lehetővé ugyanezt a magyar kereskedőknek, s azonnal 50 százalékkal - ha nem többel - csökkennek az árak. Nekem úgy tűnik, hogy sem az állami vezetés legfelsőbb szintje. sem a helyi közigazgatás nem tud mit kezdeni ezzel a problémával, s az olcsó "piacot" kábítószerként adagolja. Nem vagyok ellene, hogy külföldiek árusíthassanak a hazaiakhoz hasonlóan, de ugyan­olyan gazdasági feltételek mellett. Talán ez is a szektorsemlegesség fogalmába tartozik. S még valamit! Ez a piac nem az a piac, amit klasszikus értelemben piacnak nevezünk. Nemcsak az árúk minősége és ára közötti ösz- szefüggés miatt, hanem az "intéz­mény" erkölcsi állapota miatt. Itt nemcsak az fordul elő, hogy az IKEA-ban 6 ezer forintért vásárolt bútort kínálják 12 ezerért, hanem itt gyűlnek össze a valutázók, a fe­ketézők, a csalók, a zsebtolvajok, és sorolhatnám. Kinek kell ez? És kinek jó ez? A lakosságnak nem erre van szüksége, hanem tisztes­séges kereskedelemre és közbiz­tonságra. Nagy Károly Túrkeve ** S mintegy "igazolásul", másnap érkezett martfűi olvasónk levele, aki három kiskorú csemetéjét A tárgyalóteremből Kidobni a kidobólegényt Amikor a kora esti órákban összefutott a három "fenegye­rekkel", még örült is a találko­zásnak. Örült, mert akkor még nem sejtette, hogy néhány órával később már úgy vélekedik, hogy balszerencsés találkozás volt ez. Olyan, amelynek hatására újból rátéved a bűnözés útjára. Ugyan­akkor kénytelen lesz beismerni, hogy gyengeségének, könnyen befolyásolható természetének is "köszönheti" ismételt botlását. Molnár József Jászberény, Dózsa György út 2. szám alatti lakos céltalanul kószált a város főterén július 9-én este. Ekkor találkozott azzal a három "válo­gatott” legénnyel, akiknek ga­rázda magatartásával sose értett egyet, határozott fellépésüket vi­szont csodálta. Megtudta tőlük - mert eldicsekedtek vele -, hogy a Pannónia presszóba mennek, mert egy kis elszámolnivalójuk van a kidobólegénnyel (jegyke­zelő, rendezővel). Elmondták azt is: azért haragszanak rá - a kidobólegényre -, mert nem en­gedi be a cigányokat a presszó­ba. Arról "elfelejtettek" beszélni, hogy a rend fenntartásával meg­bízott jegy szedőnek nem a cigá­nyokkal van baja. Ő csak a ga­rázda, kötözködő, és főleg a ré­szegen érkező "kedves" vendé­geket nem szereti. Annyi, amennyit elmondtak, elég volt Molnár Józsefnek, hogy meggyőződjék róla: az egyedül neveli. Válófélben van­nak férjétől. Az Itt a piac! Hol a piac? című, július 17- 18-án megje­lent riport késztette írásra. Havon­ta 4.300 forint gyedet kap, családi pótlékot és a két nagyobb gyerek után olykor 2400 forint tartásdíjat. A havi rezsije 9 ezer forint Persze, hogy olcsón akar /szeretne/ vásá­rolni, ezért ment el július 3-án a némelyek által szidott, mások által magasztalt, un. lengyel-piacra. Alig tartózkodott ott néhány per­cig, máris keserves tapasztalatokat szerzett. Valaki hallatlan ügyes­séggel szétvágta táskáját, s oda volt összes pénze. Mindez fél 11 táján történt. Természetes, hogy első reflexként rendőr után járkált. /Hol volt akkorra már a tolvaj?..V Egyenruhás embert sehol nem ta­lált Szeretett volna telefonálni a piaci boltból. Csakhogy ott nincs telefon. Idegenektől kapott pénzt, hogy a benzinkúttól telefo­nálhasson. Onnan felhívták a 07- et. Nem tartozik az ügy rájuk, - menjen a sértett a vasútállomás­hoz, tanácsolták. Hogyan? Miből? - kérdezi a pórul járt asszony. Sze­rencséjére a benzinkúttól egy hölgy elvitte a vasútállomáshoz kocsival. Nem, nem jó helyre jött, a főkapitányságon mondja el sérel­mét. Oda azután el is zarándokolt két kisebb gyereke társaságában. Jegyzőkönyvet vettek fel, de sok­kal nem biztatták. Nem is biztathatták, mert nem egyedi esetről van szó. Naponta többször, többen járnak hasonló­an! Kétségkívül igaz, elkelne akár állandó rendőrségi ügyelet is a pi­acon. /Ha volna elég rendőr!/ Éren túl pedig a nagy vásárlási láz, ke­igazság bajnokaival hozta össze a sors. Természetesnek vette te­hát, hogy neki is ott a helye köz­tük, hogy velük kell tartania. A Pannónia elé érve a bátor trió kihívatta a "bűnöst". A rendező kijött, de amikor észrevette, hogy az egyiknél kés van, visz- szasietett, hogy telefonon érte­sítse a rendőrséget. Molnár közben bement a presszóba, és az előtérben, ahol a fagylaltot mérik, szólt a fel­szolgálónőnek, hogy hívja ki a rendezőt. A fiatal lány bement, Molnár pedig szétnézett. Észre­vette, hogy a pénztárgép előtt egy halom papírpénz kínálja ma­gát, gyűrötten ugyan, de csábo­sán. A pult nyitott ajtaján keresz­tül benyúlt, felmarkolta a pénzt - 2150 forint volt -, és zsebre vág­ta. Sietve távozott és csak a kö­zeli parkban lassított, hogy szá­moljon. Nagy bánatára rendőrök közeledtek... Megsejtette, hogy őt keresik. Jobb lesz, ha minél hamarább túl lesz az egészen - gondolta -, és elébük ment, hogy önként jelentkezzen. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa gyorsí­tott eljárással hozott ítéletet Molnár József ügyében. Lopás vétsége miatt 8 ezer forint pénz- büntetés megfizetésére kötelez­te. Az ítélet jogerős.- illés ­resgélés közben mindenki vigyáz­zon értékeire, pénzére! Telefonra - nyilvános fülkére is! - pedig valóban múlhatatlanul szükség van. ** Unja az olvasó vagy nem, a ri­port vihart kavart a taxisok köré­ben is. Mert mi történt? Az Itt a piac! Hol a piac? második részé­nek megjelenését követő napon, július 19-én gyanútlanul szállítot­ták az utasokat a használtcikk-pi- acra. Megálltak, mint máskor. Csakhogy ezúttal szigorú rend­őrök "fogadták" őket. Két gépko­csivezető járt szerkesztőségünk­ben,'de - mint elmondták, rajtuk kívül többen "legombolták" a 300- 300 forint helyszíni bírságot. Ahol megálltak, nincs tiltó tábla - sorol­ták a nem éppen rózsás kedvükben lévő taxisok. Egyikőjük említette az eljáró rendőrnek: jelöljenek ki megállósávot vagy parkolót, ahol letehetik vagy /és/ felvehetik az utasokat. A rend őre erre így vála­szolt: ez nem az ő dolguk... Sze­mély szerint nem, de a testületé s a városi tanács illetékes osztálya, a Közúti Igazgatóság jöhet még szó­ba, hajói tudjuk. Valamit sürgősen tenni kell, mert így elérhető: amint az utas bemondja a taxisnak uticélként a KGST-piacot, a "pilóta" nemet mond... A hoppon maradt állam­polgár pedig majd panaszkodik a szerkesztőségben s máshol. így volt ez korábban, amikor - ki tudja, miért - gyakran nem vállaltak fii- vart Szandaszőlősre, a reptérre... A taxisokat azon kívül, hogy hol állhatnak meg, az is érdekli: ki fi­zeti nekik vissza az érzésük szerint jogtalanul kirótt helyszíni bírsá­got. Körültekintés nélkül Eszes Béláné szolnoki olvasónk Vezsenyre utazott június 15-én délután autóbusszal. Azt tervezte, hogy a 18,20-as járattal vissza is jön a megyeszékhelyre. Vártak- vártak, rajta és négyéves kislányán kívül még vagy hatan - hiába. Este 8-kor indult a következő autóbusz, így kétórás késéssel értek Szol­nokra. A Jászkun Volántól érkezett vá­lasz a "Vezsenyi utazás - bosszú­sággal” címmel június 25-én kö­zölt panaszra. "...A BZ 91-18 írsz. autóbusz Tószegen valóban meg­hibásodott, amit a gépjárművezető jelzett. A forgalmi szolgálattevő azonban nem körültekintően járt el, nem tett meg mindent annak érdekében, hogy járatkimaradás ne történjen. Mulasztásáért meg­rovásban részesült. A történtekért az utazóközönségtől szíves elné­zést kérünk és reméljük, a jövőben hasonló kellemetlenség nem for­dul elő." Az oldalt összeállította: Farkas Ferencire A szerkesztőség postájából

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents