Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)
1990-07-19 / 87. szám
6 Néplap 1990. JULIUS Diákszemmel a mezőgazdaság Legyen végre verseny a piacon! Az idén huszadik alkalommal hirdette meg a Magyar Mező- gazdasági Múzeum közművelődési és igazgatási főosztálya a "Hazánk mezőgazdasága diákszemmel" című országos pályázatot, amelyre az általános és középiskolai diákok csaknem négyezer pályamunkával neveztek. Szűkebb pátriánk tanulói is sikeresen szerepeltek, de közülük első helyezésével kiemelkedik Szécsi Viola, a kunszentmártoni József Attila Gimnázium elsős diákja, akivel a minap békésszent- andrási otthonában beszélgettem.- Hogyan született az ötlet, hogy részt vegyél ezen a pályázaton?- Már hetedikes korom- | ban részt vettem több, kü- v lönféle általános iskolai tantárgyakhoz kapcsolódó egyéni pályázaton. Mindez belekerült a jellemzésembe, amit a gimnáziumba vittem magammal. Erre felfigyelt osztályfőnököm, Licsicsányi István, és javasolta, hogy erre a pályázatra is nevezzek. Természetesen érdemben is segítette a munkámat, hiszen elolvasta, javította a dolgozatom kéziratát.- " A szántóföldi és a kertészeti növénytermesztés hagyományai lakóhelyemen és környékén" címet viseli a dolgozatod. Mit takar a cím, netán a környék agrártörténetével foglalkoztál?- Mindig is rendkívül érdekelt a történelem és a mezőgazdaság, ezért nem volt nehéz a döntés, hogy a két terület valamelyikén próbáljak szerencsét. A dolgozatom valóban több évtizedet ölel fel, az 1945-ös földosztástól a téeszesítésen keresztül egészen napjainkig. Az információk tényszerű közlése mellett igyekeztem bemutatni a már-már elfelejtett gazdálkodási módszereket és a régi mezőgazdasági technikát.- A dolgozatodban meglehetősen sok korabeli okmány másolata található. Hogyan sikerült összegyűjtened ezeket az adatokat?- Dédnagyapám saját földjén gazdálkodott. Innen származik az 1945-ös keltezésű birtoklevél, a cséplési szerződés, valamint a vetéstervek a tsz-szervezés időszakában. Az okmányok nagy része családi eredetű, de van itt például aratási szerződés Kun- szentmártonból, és még sok eredeti irat, amelyeket más forrásból szereztem be. Persze a család szintén sokat segített, hiszen valamennyien értenek a mezőgazdasághoz. Szüleim például nemrégen feltaláltak egy hulladék anyagokból összeállított önetetőt, amit az idei OMÉK-on is kiállítanak.- Foglalkoztál a biogazdálkodás kérdésével is. Milyen-lehetőséget látsz a jelenlegi helyzetben a kemikáliákat nélkülöző növénytermesztésben?- Az bizonyos, hogy régebben nem használtak semmiféle műtrágyát, meg növényvédő szert, ennek ellenére mégis gazdaságosan tudtak termelni. A gyomoÉlláWi s°dás ellen például az őszi árpánál úgy véde- ggPBfli keztek, hogy bükkönyt vetettek közé. Szerintem a kisgazdaságokban van lehetőség a vegyszer- mentes gazdálkodásra, a régen elfelejtett "fogások" alkalmazásával.- Az agrártörténeti ismereteid birtokában hogyan képzeled a jövő magyar mezőgazdaságát?- Mindenképpen a piacnak kell érvényesülnie, hiszen nem mehet mindenki a saját feje után. Alakuljon ki egy egészséges verseny az életképes nagyüzemek és a magángazdálkodók között, aminek az eredményeként olcsóbb, esztétiku- sabb és egészségesebb termék kerülhet a családokj asztalára.- Mik a terveid a jövőben, mi szeretnél lenni?- A gimnázium befejezése után sze retnék a mezőgazdasággal vagy a történelemmel foglalkozni, de még nincs pontos elképzelésem. Jelenleg agrártörténész lennék a legszívesebben.- Köszönöm a beszélgetést. L.Z. A FIDESZ köszöni, jól van Beszélgetés Orbán Viktorral a szolnoki kapcsolatairól Mondom az ifjú politikusnak, hogy szeretnék vele egy interjút készíteni, ami jobbáról arról szólna, mit is keresett ő az elmúlt esztendőben Szolnokon. A képviselő úr előbb konzultál, gyaníthatóan a sajtóreferensével, megkérdi, "nem vagyunk-e bojkottviszonyban az Új Néplappal?", és amikor a szakértője megnyugtatja, hogy nem, ezután már várja a kérdéseket.-Úgy tudom, életének egy bizonyos szakaszában Ön Szolnokon élt.- Igen, 1986 karácsonyától 1989 novemberéig laktam Szolnokon. Feleségem, dr. Lévay Anikó tősgyökeres szolnoki családból származik, apósom gazdálkodó, anyósom, Klári néni magántaxis.- Az Önöké egyetemi házasság volt?- Igen, mindketten a Bibó István Szakkollégiumban voltunk HÚSZON INNEN — TÍZEN TÚL Szép, de fárasztó évek voltak. Mint mondtam, az elmúlt év novemberében sikerült eladni a szolnoki lakást, és fővárosi állampolgárok lettünk.- Ha valamikor is egy képviselő szóba hozza majd, hogy a szolnoki Széchenyi lakótelepet kom- ^mmmumi^mfortosítani kell, remélem számíthat Orbán Viktor támogatására? joghallgatók, és ott ismerkedtünk meg. Az egyetem elvégzése után kerültünk Szolnokra, és a Széchenyi lakótelepen az Orosz György utca 19-ben éltünk, éldegéltünk. Engem Pesthez kötött a munkám, így ingáztam naponta.- Az én igenlő voksom ott lesz! mmJKÖR] UNunmu E heti könyvutalványunk boldog tulajdonosa Béres Kata, Szolnok, Mártírok út 41.1/1. szám alatti tiniolvasónk. 1. Dr. Beat (Dr. Beat) 2. A jel (Bonanza Banzai) 3. Mire gondolsz katona (Sziko- ra Róbert) 4. Trabant (Exotic) 5. Isten (MHV) 6. Miért sírnak ritkábban a fiúk? (Zoltán Erika) 7. Kihűlt, üres koésmák asztalán (Demjén Ferenc) 8. Mennyből az angyal (Napóleon Bid) 9. Éjszakai bevetés (Pokolgép) 10. Boldogság, szerelem (Betli duó) ERŐSZAK - NAPSZAK Húsz forintot kértek az ismeretlen legények. Míg jószándékúan a pénz után kutatott, lassan körbefogták. Aztán addig verték, amíg el nem vesztette eszméletét. Az utolsó ütés ehhez már sok is volt. Elsötétült a világ. Az eset hajnal előtt történt Szolnok belvárosában. A tetteseket, az ellopott pénzt és a karórát megtalálták a rendőrök. Ez sajnos mindennapos eset. A kívülállónak. Együtt költöttük el a támadás előtti utolsó vacsorát, nem sejthettük, milyen reggelre ébredünk. Későre járt. Ilyenkor hajlamos az ember olyan dolgokon elmélkedni, melyekre máskor nincs idő és lehetőség. Azon tanakodtunk, hogy melyik az a születés előtti fejlődési szakasz, amely leginkább kapcsolatba hozható az agresszivitással. Ismerősöm a halakat, egészen pontosan a cápát, a tenger farkasát hozta fel példának. Én a hüllőkre tippeltem. Bölcsen megegyeztünk abban, hogy legyen akármelyik faj, az erőszakosságban is van valami, amiben atavisztikusan, azaz a távoli ősökre rendhagyó módon visszaütött az ember. Ki tudná megmondani, kinek van igaza. Azt tudom csak^hogy akkor szerencsém volt, mert hazamentem. Őt pár órával később kirabolták. Továbbra is áltatjuk magunkat, hogy ilyesmi csak mással fordul elő. És akkor, ha sötét van. Ja, kérem, nem kell ilyenkor az utcán járni, pénzt hordani magunknál, meg értékes órát viselni - mondhatná valaki. Melléfogna, mert fényes nappal ő lehet a következő.- Öten - sziszegi még zsibogó fejjel - öten voltak, érted? Egy ellen. Ez így nem elegáns. Ketten-ketten a karjait fogták le, az ötödik teljes erővel, egy zsákmányszerző ragadozó céltudatos szenvtelenségével sújtotta arcul. Most majd szétrobban dühében. Nem csoda, hisz az erőszak megalázó. Hétköznapi dolog lett. A pénz miatt azonban túlságosan emberi és ezért talán nincs is benne semmi atavisztikus. Sz.Z. Az a régi, amikor ifjúsági paradicsom volt. Amikor déltájt már egy tenyérnyi hely, annyi se volt szabad. Amikor ott randevúzott diák és ifjú munkás, pályakezdő csóró mérnök és reggelente pótvizsgásokkal bajlódó fiatal tanár. Amikor minden olyan egyszerű, következésképp nagyszerű volt: ha nyár, uszoda! Ahányszor kimegyek, keresem a gyerekeket. Az igen fiatal gyerekeket, az ötéveseket, a tizenéveseket s a huszonosokat is. Alig lelek közülük párat. Néhány nagymama - olykor egy-kettő - ül a legkisebb medence mellett, s vigyázza az unokáit. Akik, úgy mellesleg, unatkoznak ebben a nagy kényelemben. Nincs kitől elcsenni a labdát, mint ahogyan nincs olyan se, akitől elirigyeljék a csoda úszógumit, a lágyan ringó kishajót. Júliusban van nap, amikor a kicsi medencében egykét kisgyerek árválkodik! Unja magát, csakúgy, mint odébb, az egytizesnek ismertben a néhány tizenéves. Ha egy-egy nagyobbnak - most nagyobbnak tűnő - csapatuk föltűnik, biztos, hogy nem érti egy se közülük a magyar szót. Oroszul, lengyelül beszélnek. Ők vagy az "ideiglenesen" állomásozók gyermekei, vagy a napokig itt áruló lengyel családok legkisebbjei. Öröm, ha az egytizesben legalább egy grund- nyi magyar gyerek visít. És nem labdáznak idősebbeket dühítve kamaszok a nagy medencében, s nem úsznak versenyt magukat hűtve ifjú szerelmespárok sem. Mint ahogyan nem látni a sokaság elől odébb, az árnyas fák alatt pokrócoló összebújó szerelmeseket se. Didereg az ürességtől a nyári nap melegében a hatalmas napozó. Legtetején már nem vadásszák a napozóágyakat, üresen ásítoznak naphosszat, hétszám a jó öreg deszkák. És nincs sorállás a büfék előtt, senki nem türelmetlenkedik a fagylal- tosnál. Kényelem ez, a pár - na és hajópár? - strandoló igazán nem panaszkodhat tömegnyomorra, sokaságra. Egyre ellehetetlenedik a nyarunk, s mi, régiek, akik hajdanán tenyérnyi helyért ádáz csatákat vívtunk, csak sóhajtunk: hol van az a nyár? Oly messze már, így igaz. Egyre kevesebben járnak a strandra. Aki mindenáron úszni, fürödni akar, vállalja az izzadságfürdőt - amíg eljut, elkutya- gol-gyalogol a potyáig. Aki nap- fürdőzni szeretne, veszi a pokrócot, s elindul a város kies pontjaira, a Zagyva partjára, városszéli ligetekbe (de kevés van belőlük), s leteríti, kiteríti pokrócát és pu- cérságát. És a nyári szabadságát végigunatkozó diák? Lődörög. Lakótelepeken, esetleg nem is magányosan, hanem bandákba verődve, olykor kicsit, legtöbbször nagyot hangoskodva, pihenő, beteges öregeket zavarva, olykor közutakon kerékpáron, motoron randalírozva. Kutyát sétáltat és uszít más kutyájára, vagy kártyacsatát vív egy-egy lépcsőház hűvösében, apád, anyád idejöjjön, majd én megbecézem kellő modorban... S közben már panaszkodnak a strandosok. Hogy alig-alig van forgalom. Elkerüli a víz, a nap, a jó levegő világát a fiatalság. Balgán nem jönnek rá, hogy maguk csinálták, ők az okai mindennek. Deutsch bácsi régesrég megmondta, kicsi üzlet is jó üzlet... Húsz forintot kérni egy diáktól, katonától egy strandbelépőért? Harmincat, harmincötöt egy huszonévestől? Aki azt gondolja, elbírják, nem a mai valóságban él... (SJ)- Egyébiránt nem a barátai, hanem az ellenségei mondták, ezért merek előállni vele, miszerint Ön egyre érettebben politizál. Mennyi idő kell ahhoz, hogy valakiből itt a parlamentben érett, úgymond profi képviselő legyen?- Ahhoz, hogy én, de az egész parlament is valóban profivá váljék, ahhoz nagyon sok időnek kell eltelnie, ám nem lehet nem észrevenni, hogy a felszólalások egyre célratörőbbek és lényegbevágóbbak. Én úgy gondolom, a FIDESZ frakciója az egyetlen, amelyik már az első pillanatban megtalálta a helyét, és ezzel kedvező benyomást tett. Mi nem voltunk soha szerepzavarban. Ami pedig engem személyesen illet: nem annyira én változtam meg, hanem a környezet, ami körülvesz. A régi kommunista sajtó soha nem azzal foglalkozott, hogy én mit mondtam, hanem azt keresték, hogy hol támadhatnak meg. A mondandómból mindig a kemény állításokat emelték ki. Szolnokon sokat kampányoztam, akik ott voltak, láthatták, hallhatták, hogy a FIDESZ nem hőzöng, hanem amit állít, az szakmailag megalapozott. Mi azt a nehéz küldetést vállaltuk fel, hogy úgy politizáljunk itt a parlamentben is, de kinn is az életben, hogy mindenki követni tudja gondolatmenetünket. Tudja, hogy ez milyen nehéz?- Sejtem, mert alighanem az újságíró küldetése is ez. Egyébként a Magyar Nemzet mai (július 10-i) számából idézek egy olvasói levelet: "A megfelelő külső legyen kötelező. Igen tisztelt fi- deszes parlamenti képviselők! Kéréssel fordulunk hozzátok. Megbízatásotok révén történelmi időszakban képviselitek a magyar népet itthon és külföldön egyaránt. Nem egyéniségeteket akarjuk kritizálni, mikor megkérünk benneteket, hogy a parlamenti üléseken (évszaktól függetlenül) öltönyben és nyakkendőben vegyetek részt. Ezzel alapvető tiszteletet fejeznétek ki a történelem, az ország népe, parlamentünk, saját pártotok és természetesen a többi párt iránt..." Mi erről a véleménye?- Több dolgot is el szeretnék mondani. Az első: nemcsak a FIDESZ padsorában ülni olyanok, akiken nincs nya kendő. A Kisgazdapárt pa soraiban például sokkal tö ben vannak nyakkendő ni kül, mint a FIDESZ fraki ójában. Dr. Szájer Józ mindig csokomyakkend ben van, Fodor Gábori mindig van nyakkendő, n tam általában nem szoki lenni, csak ha ünnepi ül van, de akkor feltétlenül. Deutsch Tamáson nem sz kott sohasem, időnként fi merdzsekit visel, az ossz többi képviselőn viszo rendszeresen van nyakke dő. Állíthatom, hogy n lünk egészen kedvező nyakkendősök aránya a p< lament egészéhez visz nyitva. Valahogyan a I DESZ-t pécézték ki arra, ho: cikizzék még a nyakkendő mi; is, de ez nem igaz.- Beszéljünk másról. Milyet FIDESZ kapcsolata a középisk Iákkal és a felsőfokú tanintéi tekkel?- Furcsa dolog, de a felnőtt között növekvő a presztizsür A parlamenti frakció hatásá mind többen vesznek komoly bennünket, és hát az ország dolgok a felnőtt korosztályt ( deklik elsősorban.- Meddig akar még komolyé ni a FIDESZ, hiszen eddig a v rázsa talán éppen a fiatalság ban volt? Jólesett hallgatni ők az ember azt mondta, a szívei bői beszélnek, de talán mégst véresen komolyan. Jó lenne ez fiatalos hangütést megőrizni.- Szerintem ahol ma vagyur ez a végső állapot, ennél ír nem kell komolyabbnak len Egyébként nem az a kérdés s hasem, hogy egy párt komc vagy sem. A lényeg az, hogy e párt akkor komoly-e, amikor \ lóban komolynak kell lenn Mert akkor aztán legyen kők mény! Ezenkívül pedig legyei sajátja a humor, a jókedély, csínytevés.- Nem láttam a parlamentb még egyetlen olyan frakciót se amely ennyire kézben lem mint a FIDESZ-é. Szinte mind szünetben van közös megbeszi nivalójuk. Nem túl szigorú ei gondolati egység?- A mi frakciónk huszonl emberből áll, ezt könnyen öss lehet rántani. Egy-egy ülés el pontról pontra átbeszélünk mi dent, de a frakciók többségi láspontja nem kötelező a kiset ségre.- Tehát Fodor Gáborfelállh és elmondhatja hozzászólás ban, hogy én Orbán Viktor) ellentétben nem ragaszkodón szovjet csapatok kivonulásáht maradjanak még jó tíz évig?- Elvileg ezt megteheti, nem fogja. Mert a kisebbs mindig önkorlátozó. Nekü volt egy választási programúi ahol fontos kérdésekben less geztiik az álláspontunkat. A 1 DESZ parlamenti frakciója < elfogadta. Hát most miért len másként? Azt az embert vála: tották meg, aki azt vallotta, nei- Miből él a FIDESZ?- Forrásaink részben a tagé ból vannak, részben a mandá maink száma után járó költse vetési támogatásból. És hát mi kezdjük a vállalkozási tevéker ségeinket. Gazdasági befekte sekhez tanácsadással szólj lünk, egyszóval a szürkeállon nyunkat kívánjuk kamatoztat Lesz persze fideszes póló, fit szes törülköző, minden, ami ügyünket szolgálja.- Hogy van tehát a FIDESZ- Köszönjük szépen, jól. Palágyi Bi ■ I I V J IBk ft* I I V« r Hfl B 1 m • I
