Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-17 / 85. szám

1990. JÚLIUS 17. 7 (Izzadság)cseppek Tegnapi számunkban már be­számoltunk a hét végén Szege­den lezajlott, tizenkét órás szu­permaratoni futóversenyről. Történt néhány érdekes momen­tum, akadt néhány különös egyé­niség, s ezek a tegnapi számunk­ból kimaradtak. Ezt adjuk most közre. A főszerkesztő is futott 11 óra 55 perc. Röpke öt perc maradt a tizenkét órás "őrület" rajtjáig. Néhányon még a beme­legítés utolsó mozzanatait vég­zik, mások, a rajtot várva, már a diadalkapu környékén toporog­nak. Ekkor a látószögembe vala­mi, pontosabban valaki szokat­lan kerül. Picit pocakosabb a többieknél, mintha az izmai sem lennének úgy kidolgozva. Nem­hiába, hiszen a Délmagyaror- szágfőszerkesztője, Dlusztus Im­re öltözött futásra alkalmas sze­relésbe. Kocogott néhány kört, majd pihenésképpen a vasárnapi lapot szerkesztette, ha úgy adó­dott, ismét a futók közé állt. Érthető, hiszen "Ép testben, ép lélek". Öreg ember nem vén ember A verseny legidősebb futója a 63 éves Csamangó Ferenc volt. Az előző esti palacsinta-parti so­rán étrendjéről, titkairól faggat­ták:- Egy kis abált szalonna, Pick- szalámi, egyszerűen ez egyik tit­ka erőnlétemnek. Csaknem 20 kilométerrel el­maradt a tervezett 100 kilomé­teres eredménytől... Mint ahogyan nyilatkozta, gyomorbántalmai miatt... Mire gondol a" Nap Hőse"? A verseny egyetlen hölgy in­dulója, a szabadkai Jánosi Elvi­ra a "Nap Hőse" címet érdemelte ki. Az éjféli eredményhirdetésnél arról kérdezték a pszichológus­nőt, mire gondolt a nehéz percek alatt.- "Egy jó hideg sörre" - hang­zott a válasz. Azonnal megkapta. A tolmács meglepetése Külföldi vendégei is akadtak a derbinek, jugoszláv és cseh ma- ratonisták személyében. Egyikü­ket, a kassai Sémán Stefant tol­mácsolni hívták barátai. De ha már itt járt, ő is futócipőt húzott, és elindult élete első szupermara­toni versenyén. 134 kilométeres teljesít­ménnyel a harmadik helyei, vég­zett... Az utolsó "mohikánok"? Hirtelen azt hittem, rossz he-1 lyen járok. Hat felkötött hajú (már akinek volt mit felkötni), kü­lönböző csíkokkal ékesített em­berkéi?) között találtam magam. Talán mohikánok közé csöppen­tem? Valami azonban nem stim­melt. Pár körönként váltva egy­mást, újra és újra megjelentek a "porondon", ráadásul a 6-os rajtszám is a mezükön díszelgett. Bár a váltások során hallható ovációjuk és üvöltésük is az "ősökre" emlékeztetett, nagy megkönnyebbülésemre kiderült, hogy csupán a szegediek egyik csapatáról van szó, akik között úszó, búvárúszó, kajakos, sőt edző is akadt. A 6-os számú csapat a hatodik helyen végzett. A mezítlábas festőművész A 46 éves Csorba Simon visszatérő vendége a "12 órás­nak". Mindenki csak úgy emle­geti: a festőművész. Őszülő sza- kállával, kis pocakjával külön színfolt. Mindig akad egy jó po­énja. Simon az utolsó két órát me­zítlábasán futotta végig... Kocsis Erika Ússzuk át a Balatont! Augusztus 4-én a meg­szokott helyszínen - Rév- fülöp-Boglárlelle - kerül lebonyolításra a már ha­gyományosnak mondható Balatonátúszás tömeg­sportrendezvény. Reggel nyolc órától lehet majd je­lentkezni és nevezni 100 Ft ellenében a boglárlellei Platán strandon. A ver­sennyel kapcsolatos bő­vebb felvilágosítással a 06-82-12-967-es telefonom Szántó László tud szol­gálni. Jugoszláv arany-, cseh ezüst-, magyar bronzérem Az utolsó két helyosztóval befejeződött a várnai junior ví­zilabda Európa-bajnokság. Az aranyérmet a jugoszlávok, az ezüstöt a csehszlovákok, a bronzot pedig magyarok érde­melték ki, akik között két szol­noki fiatalember, Molnár Zsolt és Magyar István is szerepelt. A helyosztók eredményei: az 1. helyért: Jugoszlávia-Cseh és Szlovák SZK 7-5 /1-0, 3-3, 2- 2,1-0 / 3.helyért: Magyaror­szág-Bulgária 7:5 (1:1,4:1,2:0, 0:3) AZ EB VÉGERED­MÉNYE: 1. Jugoszlávia 2. Cseh és Szlovák SZK 3. Magyarország 4. Bulgária 5. Spanyolország 6. Olaszország 7. Görögország 8. Szovjetunió 9. Hollandia 10. NSZK 11. Románia 12. Belgi­um 13. Lengyelország 14. Fran­ciaország 15. Törökország 16. Svédország Bobby Robson leköszönt Végre eldőlt az, amit félhivatalosan már legalább másfél hónapja Angliában minden futballt kedvelő tudott, és amiről beszélt: a leköszönt, az edzői munkáját a holland PSV Eindhovennél folytató angol szövetségi kapi­tány, Bobby Robson utóda a 45 esztendős Graham Taylor. Taylor már odahaza, gyer­mekkorában megkedvelhette a futballt, hi­szen édesapja neves labdarúgó-szakíró, ma is aktív sportújságíró.- Azért vártunk a hír véglegesítésével, mert Taylor volt klubja, az Aston Villa kérte azt - nyilatkozta Bert Millichip, az Angol Labdarúgó Szövetség elnöke. - Taylor nagy­szerű szakember, igazán örülünk, hogy sike­rült őt megnyernünk a nemes ügy érdekében. Hírügynökségek emlékeztettek arra, hogy mivel a menedzsert valósággal "kiragadták" az Aston Villa edzői székéből, a szövetség várhatóan egyfajta bánatpénzt (ennek nagy­ságát 250 ezer fontra becsülik) fizet majd az első ligában második helyen végzett klub pénztárába. Taylor játékosmúltja nem hemzseg han­gos sikerektől, hiszen csak kisebb csapatok­ban futballozott. 1972-ben hagyott fel a labda kergetésével, s mivel akkoriban már rendel­kezett edzői képesítéssel, azonnal bele is vá­gott új munkájába. A 4. ligában kezdte, a Lincoln csapatát kormányozta. Négy év szün­telen küzdelem után a Lincoln kiharcolta a feljebblépés jogát, 74 pontot gyűjtve, 111 gólt lőve bajnok lett az angol futball negyedik vonalában. Mindenki azt várta, sikereit folytatja a Lin­colnnal, ám ő meglepőt húzott: elfogadta a Watford ajánlatát. A neves popzenész, Elton John tulajdoná­ban lévő, szintén a 4. ligában játszó csapat edzőjeként még fényesebben bizonyította szakmai hozzáértését. 1984-ben a Watford - fennállása során először - FA-kupadöntőt játszhatott a Wembley-stadionban, de veszí­tett 2:0-ra az Evertonnal szemben. (Mind­amellett a 4.-ből az első ligába küzdötte fel magát a Watford.) Három éve azután az Aston Villához ve­zetett az új angol kapitány útja, s akkorra már széltében-hosszában beszéltek Taylor meste­ri húzásairól. A Watford ugyanis mintaszerű­en szépen, hosszú, pontos labdákra épített támadójátékkal operált. Az Aston Villa éppen az ő odakerülésekor esett ki a legfelsőbb osz­tályból, de egy idény alatt Taylor vissza is vezérelte a csapatot a "mennybe". Graham Taylor watfordi "korában" fedez­te fel John Bamest (a színes bőrű szélső ké­sőbb a Liverpoolhoz szerződött, és hosszú évek óta állandó válogatottnak számít), majd az Aston Villa színeiben nevelte fel azt a David Plattot, aki a nemrégiben befejeződött olaszországi vb-döntőben egyhamar az ér­deklődés középpontjába került, három gólt is szerzett, nagyszerűen játszott. - Csak kevés kapitánynak adatik meg, hogy olyan előkelő helyzetben vehesse át az angol válogatott irá­nyítását, mint nekem - mondta röviden és szárazon Graham Taylor, aki hétfőn már munkába is lép. Kosárlabda Mi újság a kosarasoknál? Lassan befejezéséhez közele­dik az Olajbányász kosárlabdá­zóinak nyári szabadsága. Mint minden sportágban, náluk is az "uborkaszezon" a játékosok kör­forgásának ideje, természetes, hogy a szolnoki piros-feketék sem maradhattak ki belőle. Mint Rezák László edzőtől megtud­tuk, több változás van a csapat­nál. Jó néhányan megválnak a klubtól, így például Misek Csa­ba, aki Százhalombattára tart, Kerényi Zsolt visszakívánkozik Dombóvárra - neki még egyéves szerződése van, de nem gördíte­nek akadályt távozása elé -, és Nazarov, akinek lejárt a szerző­dése, de nem hosszabbítják meg azt. A kölcsönadott Kiss Sándor marad Dombóváron, vagy Hód­mezővásárhelyre igazol. He­lyükre egy kecskeméti irányító, Horváth, és egy litván játékos ér­kezik. Utóbbiról tudni kell, hogy 202 cm magas, harmincéves, be- dobót játszik és sokszoros szov­jet B-válogatott. A kosárlabdát szerető szolnoki közönség tavaly a Tisza Kupa mérkőzésein már megcsodálhatta Tyubint. A július 23-án kezdődő alapo- * zás továbbra is a Rezák-Szalay páros irányításával történik. Hat héten keresztül megfeszített tem­póban napi két - illetve legna­gyobb terhelés idején három - edzéssel készüjpek majd a baj­nokság őszi évadjára. Előtte há­rom tornán szeretnének részt venni. Kettőnek már megvan az ideje és helye - Szolnok, Dombó­vár -, de az utolsóról, amely a szeptember 22-i rajtot megelőző héten lesz, még folynak a tárgya­lások. A szurkolótábor hazai kör­nyezetben leghamarabb az au­gusztus 24-26 között rendezendő Olaj Kupán láthatja viszont ked­venceit. Jelenleg úgy néz ki, két szov­jet, egy izraeli és egy osztrák csa­pat is elfogadja a meghívást, így rangos ellenfelekkel szemben mérhetik fel Berkicsék, hogyan állnak a kezdés előtt. A csapat eredményes szerep­léséhez szükség van arra, hogy egy megfelelő budapesti össze­kötőt találjanak a vezetők, mivel az utóbbi időben igen sok vita volt a szövetség és a Tisza-parti gárda között. Ha a kiszemelt sze­mély elvállalja érdekképvisele­tüket, úgy jelentős sportdiplomá­ciai sikert könyvelhet el az Olaj­bányász. G. J. Vége a szovjet sakk­hegemóniának? Atlétika Minden idők legjobb szereplése A Népstadionban zajlott a 13-14 éves atléták orszá­gos összetett bajnoksága. A Szolnoki MÁV-MTE fiatal­jai minden idők legeredmé­nyesebb szereplését elérve három első, egy harmadik, egy ötödik és hét hetedik he­lyet szereztek a több napig tartó viadalon. Szereplé­sükre jellemző, hogy többen aranyjelvényes minősítést értek el. Ennek a korosztálynak a következő nagy megméret­tetése a szeptemberi egyéni verseny lesz. EREDMÉNYEK: Öt­próba: 13 éves fiúk/B-1. Molnár Zsolt 2396 p., 14 é. fiúk/A-1. őszi István 2444 p. /e. Sipos F./; 13 é. fiúcsa­pat: 1. Szó. MÁV-MTE /Vajó Zoltán, Muhari Gá­bor, Veres Gábor, Molnár Zsolt/ 7423p. 14 é. fiúcsapat:... 3. Szó. MÁV-MTE /Deme Viktor, Csömör György, őszi Ist­ván, Szabó Károly/ 8990. p. 14 é. Iány/A-1... 7. Fási Ág­nes 3055 p.; 13 é. lánycsapat -... 7. Szó. MÁV-MTE /Fá­si, Vajó, Mizsei, Rócsa/ v Mansell döntése megmásíthatatlan? Félidejénél tart az idei Forma- 1-es autós gyorsasági világbaj­nokság. Az eddig megrendezett nyolc futamból a francia Alain Prost (Ferrari) négyszer, a brazil Ayrton Senna (McLaren) három­szor, az olasz Riccardo Patrese (Williams) pedig egyszer diadal­maskodott. De ki foglalkozik ezekkel a száraz számadatokkal, amikor egy sokkal nagyobb szenzáció tartja izgalomban a "száguldó cirkusz" rajongóit? A Silverstone-ban megrende­zett vasárnapi viadal után a brit Nigel Mansell, a Ferrari 36 éves pilótája 15 futamgyőzelemmel a háta mögött - sokak szerint telje­sen váratlanul - bejelentette visszavonulását. Néhányan úgy vélik, hogy egyelőre nem is kell komolyan venni szavait, ha kihe­veri kiesése miatti csalódottsá­gát, úgyis megváltoztatja dönté­sét. Az utóbbi évek legnépsze­rűbb szigetországi autóverseny­zője azonban állítja, hogy elhatá­rozása végleges, megmásíthatat­lan:- Most kellett meghoznom éle­tem eddigi legnehezebb dönté­sét, amelyen heteken át töpreng­tem, tehát biztosíthatok minden­kit, nem ez a kudarc váltotta ki belőlem a bejelentést - mondta Nigel, aki 1980-ban a Lotus szí­neiben kezdte F-l-es pályafutá­sát, aztán 1985-ben a Williams, majd onnan tavaly a Ferrari csa­pathoz igazolt. - Mindenki azt hiszi, hogy elment az eszem, de erről szó sincs, egyszerűen ele­gem lett az egészből, s még a csúcson szeretnék visszavonulni. Ez a végső döntésem, s ezt már semmiképpen nem fogom meg­változtatni. Azonban ígérem, hogy a szezon végéig mindent megteszek a Ferrariért, s ha úgy adódik, a tőlem telhető módon segíteni fogom a világbajnoki címre pályázó Alaint, s ha lesz rá módom, természetesen még sze­retném gyarapítani futamgyőzel­meim számát is. Egy dolog azon­ban bizonyos, utoljára november 4-én Adelaide-ben ülök autóba Forma-1-es Grand Prix-verse- nyen. Utána, az életben először, a családom kerül fontossági sor­rendben az első helyre. Szeretnék minél többet együtt lenni felesé­gemmel és három gyerme­kemmel. Cesare Fioriót, a Ferrari ver­senyigazgatóját nem lepte meg Mansell döntése, ő így nyilatko­zott:- Az utóbbi napokban úgy ala­kultak a dolgok, hogy számíthat­tunk erre a lépésre. Egyelőre azonban nem volt időnk meg­emészteni Nigel döntését. Min­denesetre reméljük, hogy hideg fejjel újra átgondol mindent, s megváltoztatja elhatározását. Most nem tudunk mást javasolni neki, mint hogy menjen haza, s pihenje ki magát. Annyit még hozzá kell tennem: Nigel remek pilóta, jól szerepel a Ferrari szí­neiben, s mindenki szereti is őt. Florencio Campomanes, a Nemzetközi Sakkszövetség (FI­DE) elnöke szerint Manilában egy korszak zárult le, véget ért a sakkozásban a szovjet hegemó­nia. A világ első számú sakkveze­tője azt követően nyilvánított vé­leményt, hogy Manilában befeje­ződött a férfi sakkvilágbajnoki zónaközi döntő, amelyen 64 sportoló küzdött 13 fordulón ke­resztül a 11 továbbjutó helyért. A svájci rendszerű torna az 1993. évi világbajnoki címért folyó előcsatározás része volt, a 11 to­vábbjutott világbajnokjelölthöz csatlakozik majd a párosmérkő­zéses rendszerű folytatásban az előző ciklus 2-4. helyezettje, az angol Speelman és két szovjet, Szokolov és Juszupov. Campomanes a szovjet fölény enyhülését látja abban, hogy - ha­bár az elsőséget holtversenyben két szovjet sakkozó, Borisz Gel- fand és Vaszilij Ivancsuk szerezte meg - a továbbjutó 11 sakkozó közül csak öten képviselik ennek az országnak a színeit, a két győz­tesen kívül Dolmatov, Judasin és Drejev.- Úgy tűnik, a Szovjetunióban bekövetkezett politikai változá­sok előnyösen hatnak a sakkélet­re is, hiszen a versenyek nyíltab­bak lettek. A régebbi szisztéma szerint ugyanis a tehetségeket már nagyon korán kiválasztották, majd központi támogatással "fut­tatták". így fordulhatott elő, hogy a szovjetek egymás közti játsz­máinak már előre, látatlanban meg lehetett mondani a végered­ményét. A változások első jelét itt, Manilában tapasztaltam, ami­kor a szovjetek szinte vérre menő partikat váltottak egymással, nem egyszer váratlan végkimenetellel - vélekedett a FIDE elnöke. Állítását látszik alátámasztani például Ivancsuk váratlan veresé­ge Halifmantól, vagy Gelfand győzelme a továbbjutásért harco­ló Elveszt ellen. A manilai viadal, amelynek nagy meglepetését a szovjet Vá­gányán és az amerikai Seirawan kiesése, valamint az amerikai csodagyerek, Gata Kamsky vára­kozáson aluli szereplése okozta, magyar szempontból felemásra sikeredett. A magabiztosan, vak­merő kockáztatás nélkül verseny­ző Sax Gyula az üldözőboly tag­jaként végig biztos továbbjutó helyen állt, míg Portisch Lajos nemzetközi nagymesternek ezút­tal nem sikerült a továbblépés. Jó kezdés után a verseny félidejében elszenvedett két veresége után már nem tudott visszakapaszkod­ni az élmezőnybe.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents