Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)
1990-07-14 / 83. szám
10 1990. JULIUS 1 Nyugdíjasok fóruma 20 éves a klub! Tizenkét alapító kitüntetése — Legalább még húsz évet így, együtt — Öreg ember nem vén ember Az ünneplő klubtagság A mindenheti találkozó ezúttal ünnepire sikerült. Igaz, így is akarták. A városszerte csak szolnoki KlSZÖV-nyugdíjasklub- nak ismert és elismert gárda a múlt héten jeles ünnepet ült. Húsz évvel ezelőtt kapott megbízást két - ma már ugyancsak nyugdíjas - szövetkezeti vezető, Toldi József és Kormos József -, hogy fogják össze a Szolnokon élő nyugdíjasokat, egykori ilyenolyan kátéeszek tagjait, alakítsanak nekik egy klubot, derűs baráti kört, ahol rendszeresen találkozhatnak, szórakozhatnak kedvükre. Egy kicsit már akkor a közelgő sok nehézség is vezethette ebben a felkérésben a szövetkezeti vezetőket, meg hát az elődök tisztelete is. Mindenesetre a szervezők olyan jól dolgoztak, hogy két évtized múlva is él zött öreg arca felvidul, amikor Postás László tíz szolnoki szövetkezet nevében köszöntőt mond. Elismeri, a húsz évet csak azok tudják igazán értékelni, akiknek élete példaértékű. Arra, Csíkhegyi Mihály korelnök verset mond Sólyom István énekel József, Farkas Jánosné, Kovács Lászlóné, Kovács Imréné, Ragó Apollónia, Csíkhegyi Mihály, Kosztolnik Árpádné, Ondók Fe- rencné, Juhász Andrásné és Kánya Erzsébet megilletődik a nagy tisztesség láttán. Aztán már csak nóta, vígasság, meg ugye az a kitűnő pörkölt, amit az asszonyok főztek kint, a klub kis udvarán, bográcsban. Ital nincs - azaz üdítőket fogyasztanak még a férfiak is. így szokták meg, nem ivócimborák ők, hanem régi, egysorsú, jó barátok. És minduntalan vissza-visszatér a kívánság: de jó lenne húsz év múlva megint így, együtt, veletek ünnepelni!-sjFotó: Mészáros János A családvédelmi csoport egy féléve Lépéshátrányban a kisnyugdíjasok Az ország többi településéhez hasonlóan Jászberényben is a (most még) VTVB Családvédelmi Csoportja és a Családsegítő Központ igyekszik enyhíteni a nyugdíjasok gondjain. A lehetőségekhez mérten a munkahelyek is gondoskodnak a volt munkatársakról, különféle támogatással igyekeznek kiegészíteni kevéske nyugdíjukat. Az alacsony nyugdíjukból élő (pontosabban tengődő) idős emberek megható törődésnek, emberséges gondoskodásnak nevezik mind a tanács, mind pedig a "még nem felejtő" munkahelyek igyekezetét. Elmondják ugyanakkor, hogy minden igyekezet - bármilyen emberséges is az - kevés ahhoz, hogy lépést tudjon tartani a most már folyamatos, szünetet sosem tartó áremelkedésekkel. Nem tudnak "megbirkózni" azokkal a központilag is jóváhagyott akciókkal sem, amelyek a nyomorból a még nagyobb nyomorba taszítják a munkában megfáradt, idős embereket. Mit mondanak a tanácsnál, hogyan enyhít a gondokon a családvédelmi csoport? A szociális ügyekkel foglalkozó csoport a jól szervezett, gondos felmérő munka eredményeként ismeri az idős korúak helyzetét, életkörülményeit. Tudja, hogy a körzetéhez - a város és a tanyavilághoz - tartozó közel hétezer idős ember közül hánynak alacsony a nyugdíja. Tudja, kik szorulnak segélyekre, házi szociális gondozásra vagy egyéb támogatásra. Közel hétezer nyugdíjas és közülük közel háromezer azoknak a száma, akiknek kevés, nagyon kevés a nyugdíja, akik nehéz körülmények között élnek. A csoport javaslatára az elmúlt félévben is 170 idős ember - olyanok, akik nem szereztek nyugdíjjogosultságot - részesült rendszeres segélyezésben. Közülük a hetven éven felüliek havi 4660 forintot, a hetven éven aluliak 4100 forintot kaptak. Rendkívüli segélyre az év első felében 1 millió 443 ezer forintot fordítottak, és 443 esetben adtak rendkívüli segélyt. Ennek a támogatásnak az egyik formája, hogy nem pénzt kapnak a segélyezettek. Fél év alatt például 110 idős ember kapott rendkívüli segélyként téli tüzelőt, több mint háromszázezer forintot költöttek ilyen célra. A családvédelmi csoporthoz fordulnak segélyért azok az idős emberek is, akiknek az utcájában javítják a kommunális ellátást. Bevezetik a gázt, a vizet, vagy szennyvízcsatornát építenek. A lakossági hozzájárulás ilyenkor 15-30 ezer forint között van. Az idős emberek is kénytelenek OTP-kölcsönt felvenni, az alig négyezer forintos nyugdíjukból azonban nagy terhet jelent a törlesztés. A csoport javaslatára ők két-háromezer forint rendkívüli segélyt kapnak. A szokottnál többen kértek az elmúlt félévben szociális otthoni elhelyezést. Szociális helyzetük megvizsgálása után a csoport 11 idős embert javasolt szociális otthoni beutalásra. A beköltözés az üresedés arányában történik. A korábbiaknál többen kértek szociális étkezést. Nagy segítséget jelent a tanyákon lakó idős emberek számára, hogy az egészségügyi kocsi most már naponta visz ki harminc adag ételt a tanyákra. Növekedett a család- védelmi csoport "forgalma" azzal is, hogy a volt hadifoglyok és internáltak (az elmúlt félévben vagy hatvan személy) számára ott töltötték ki azokat a nyomtatványokat, amelyeket a Belügyminisztériumba kell felterjeszteni. Ezek alapján állapítják meg az ötszáz forintos nyugdíjkiegészítést. Nehezítik a csoport munkáját -egyes idejemúlt rendelkezések. Sok idős ember, bármennyire is rászorult lenne a rendszeres segélyre, nem kéri, mert az a hozzátartozók eltartási képességének vizsgálatával jár. Az új rendeletek sem tökéletesek. Új gond például, hogy az eltartási, az öröklési szerződés megkötéséhez már nincs szükség a tanács jóváhagyására. Félő, hogy az idős emberek még jobban ki lesznek szolgáltatva azoknak, akik csak a jó hasznot látják az ilyen szerződésekben. Hasznos, és mindenki örömére született viszont (1990. március elsejével) az ápolási díj bevezetése. Azok a hozzátartozók, akik beteg, magatehetetlen családtagot (szülőt, férjet, feleséget stb.) ápolnak, ápolási díjat kapnak. Ez a díj 2-4800 forint lehet, és olyanok kapják, akiknek semmi más keresetük nincs. Vagy mert munkahelyükről fizetés nélküli szabadságot vettek ki, vagy mert az ápolás miatt meg kellett szakítani a munkaviszonyukat.- illés Háromszor kezdte (újra) az életét Vajon hányszor születik az ember? Egyetlen egyszer, amelynek pontos dátumát elsárgult anyakönyvi lapok őrzik egy sötét szekrény polcán? Avagy többször is, hiszen régi igazság, hogy legyőzni bárkit lehet, de megsemmisíteni? Történetünk szereplője is a legyőz- hetetlenek közé tartozik, akit Ró- nyai Emmaként 1925. március fián Öcsödön jegyeztek be a matri- kulába. Második apróságként érkezett a családba, hiszen volt már egy bátyja, illetve később még született egy öccse is. Második újjászületésekor már Czeczó Eleknének hívták, és a dátum pontos ideje 1957. szeptember elseje. Amikor felébredt, zúgott a feje, mindene fájt, bár nem értette, hogyan és miképpen kerülhetett a kórházi ágyba. Fel szeretett volna kelni, de valahogy furcsán érezte magát, és fogalma sem volt, miképpen foshatna hozzá ehhez a Bográcsban főznek a klub, negyven tagja énekelte a "klubnótát", hogy "Márványkőből van a Tisza feneke" - a Tisza- parton, az ipari szövetkezetek hétvégi kis üdülőházában, ahol télen-nyáron minden héten övék egy napra a tágas nagyterem. A klubvezető, Pálhuber Kálmán - aki ugyancsak az alapítók közül való - negyven személyre szóló meghívásról beszélt. Negyvenen vannak, házaspárok, magányosok, öregurak, özvegyasszonyok. Legközelebb a Fővárosi Nagycirkuszba látogatnak, de évente több kiállítás, a haza szép tájai örvendeztetik az erőben, egészségben lévőket. Igaz, a KISZÖV - még ha már a neve se a régi - máig ad kis pénzmagot a programokhoz, de mint Csabai Istvánné ünnepi szónok elmondta, maguk se riadnak vissza kis nyugdíjuk forintjaiból a közös célokra adni. Még tagdíjat is - ha már klub van, az is dukál... A szépen terített asztalok mentén minden ünneplőbe öltömaguknak finomat hogyan lehet értelmesen eltölteni, közösségben a nyugdíjas éveket. Pálhuber Kálmán a régiekre is emlékszik. A húsz év alatt harmincöt klubtagtól szakította el a tagságot a halál. Hogy a távozot- tak helyére mindig újak jönnek? Ez az élet rendje, itt se lehet másképp. Aztán dalos köszöntések következnek: két, nyolcvanon felüli társ, Pribék Istvánné és Sólyom István szép nótákkal köszönti társait. Csíkhegyi Mihály, a korelnök verset mond, sajátját éppúgy, mint Ari Lászlóné. Csupa öröm, ünneplés ez a délután. És akkor bejelentik: a fénypont, a legnagyobb öröm következik! Hát tényleg az! Hetven, meg nyolcvanon fölüli öreg emberek életükben még egyszer Kiváló Dolgozó kitüntetést kapnak, a tíz szolnoki szövetkezet szép gesztusából. Postás László elnök egymás után hívja a piros dobozért, borítékért őket: Pálhuber Kálmán, Toldi József, Kormos És akkor mi lesz? E hét végére, a jövő hét elejére ígérték másodszor azt az áremelést, amelynek hírére minden nyugdíjas megborzong. Nem a cigaretta, nem a szeszesital áremelése, mégcsak a benziné sem, ami a nyugdíjasok tömegeit idegesíti - bár sokan azt is fölvetik, mekkora adót akar még például a dohányra kivetni az állam. Arról van szó, amely a szilárd tüzelőanyagokat, a gázt, a távfűtés díját jósolja igen drasztikusan megemelni. A százalékok minden fűtési mód esetében negyvennél többet ugranak. S félő, hogy a villamos energia árának változása is leginkább a városlakókat érinti. A falusi, kis házában élő nyugdíjasnak jóval többet kell adni a téli szénért, a városi, gázzal fűtőnek, meg a távfűtés "kényelmét" élvezőnek is több lesz a téli kiadása. Ráadásul ez a most jósolt áremelés egyelőre nem ígér semmiféle támogatást a nyugdíjasoknak, illetve kicsi százalékuk kap a bejelentés szerint minimális emelést. És akkor mi lesz? • kérdezik sokan, akik már eddig is nehezen viselték a telet Az öregek újból aludjanak fűtetlen szobában, mint ahogyan fölnőttek? Egyfajta megoldás lehet ez is, de nem mindenkinek. A távfűtést ugyanis se kikapcsolni, se szüneteltetni nem lehet. És akkor mi lesz? - tovább csúszik lefelé kétmillió nyugdíjas, s legalább egymillió nagycsaládos ember. És az ember már azt sem tudja, hány százalékuknak nincs tovább • már nincs hová lejjebb csúsznia... művelethez. Miközben szelíden marasztalták, nyugtatgatták, akkor döbbent rá: ez a lehetetlen, hiszen hiányoznak a lábai. Mind a kettő combtőből. Mielőtt újra ájulásba zuhant volna, arra gondolt: úristen, úgy nézhetek ki, mint egy nagy csomag. Arra még emlékezett, hogy augusztus 23-án a kőolajosok, ahol dolgozott, kiküldetésre küldték Pestre. Alig egy hónapja laktak Szolnokon, és ő boldog izgalommal indult élete első itteni, hivatalos fővárosi útjára. A férje lelkére kötötte: vigyázzon a gyerekekre, a kilencéves virgonc fiúra és az ötéves kislányra. A vonat egy órát késik - közölte a hangosbemondó. Amíg várakozott, egy idős anyóka megszólította, honnan indul a hatvani járat. Elvette a bőröndjét, bírta, hiszen 32 éves volt, elkísérte a hatodik vágányon álló szerelvényhez, sőt még felszállni is segített neki. Visszafelé lépkedett a síneken keresztül, jobbra-balra tekingetve, mivel akkor még nem volt aluljáró. Azt látta, hogy balról nagy sebességgel szerelvény közeleg, de úgy ítélte meg, messzire lehet, bőven átér még előtte. Bizonyára így is lett volna, de hát mit hoz a véletlen, a cipője sarka a sínek közé szorult. Elesett, és egyre ijesztőbbnek látta a feléje közeledő dohogó, püszkölő mozdonyt. Arra még emlékezett, hogy igyekezett lehúzódni, minél kisebbnek látszani, de a gőzgép maga alá gyűrte. Nem biztos, hogy kibírja, temérdek vért veszített, ez a mondat is valahol ott lebegett a tudatában. De kibírta, mert élni akart. Köszönhető ez a férjének, a két apróságnak, akiket nevelni kellett, dr. Münnich Béla főorvos úrnak, aki a műtétet végezte, és biztatgat- ta. A cége szakszervezete segítségével kijutott az NDK-ba, ahol iszonyatosan nehéz hónapok várták. Művégtagot kapott, és akár harmincegynéhány éve, újra tanult járni. Kisebb csodaként négy hónap teltével már lépegetett. Elérkezett 1989. augusztus 17-e. Időközben elrohant a másik harminckét év, felnevelték, útjukra bocsátották a gyerekeket, akik azóta már családot alapítottak. Ezen a tavalyi, nyár végi napon újabb csapás, talán minden eddiginél tra- gikusabb érte: elveszítette legfőbb támaszát, a férjét. Ezt azóta sem bírta teljesen kiheverni. Nincsen akit hazavárjon, nincsen akit féltsen. Nem mondhatja már: apuci, ha kimégy, hozzál másfél liter tejet is. Hirtelen ránehezedett ön- nönmaga nyűge, baja, amelyet egyedül nagyon nehéz elviselni. Elmondása szerint maradt még egy célja: az első évfordulóra szép síremléket állítani. Ez a kötelessége élteti. Sokszor töpreng azon is: miért a párja ment el hatvanhat évesen, hirtelen, hiszen jobban tudta volna segíteni a család, a gyerekek, az unokák mindennapjait. Ő ép ember volt, járni is tudott. Sűrűn álmodik vele: telefonált, jön hazafelé, és ő várja. Próbál megnyugodni az unokákban, akik fel-felkeresik. Azután a jó szomszédok is rányitják az ajtót: mit hozzunk, Emma néni? Kellene-e valami? Mert maga főz magának, bár ez kissé körülményes, hiszen az ő művégtagjaihoz messze van a bolt, a pék, a fűszeres. Szeretett volna valamilyen szociális ebédet kérni, de "sok" a nyugdíja, 6 ezer 318 forint. Igaz, mire a lakbért, a fűtést, a világítást kifizeti, jut is, marad is. így azután a nyugdíja miatt neki efféle kedvezményes ebéd nem jár, ezt mondják a paragrafusok. Ő meg azt, hogy az igazi segítség ez lenne neki korosodó napjaira. Azután felkereste egy nagyon kedves, udvarias lelkész is, vigasztalta, mondván: az életben nem szabad soha elakadni, azt folytatni kell, hiszen még nem érkezett meg az örökös megállóba. így azután ai emlékezésen kívül varrással, újságolvasással, rejtvényfejtéssel üti el az időt. D. Szabó Mikló<
