Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-09 / 53. szám

1990. JÚNIUS 9. 5 Fegyvemek-Órményes - hir­deti a megállóban a kiírás. Le­szállók a vonatról, átbandukolok a síneken, ahol egy keskeny köz után műút vezet balra. Rövid tá­volság után kereszteződéshez érek, ezért egy idősebb asszony­tól érdeklődöm: miképpen jutha­tok el az iskolához.- Át a búzatáblán, ezen a kö­zépső földúton. De van vagy két kilométerre! Maga szakfelügye­lő? - kíváncsiskodik.- Nem, annál is rosszabb...- Tejó ég, csak nem végrehaj­tó? - méri végig a fizimiskámat és igen-igen gyanúsan a diplo­matatáskámat. Ingatom a feje­met, nevetek, és nekivágok a szőkülő kalászok között a messzeségnek. Erre a táblára is ráillik az állítás: ha egy-két nap múlva nem kap égi áldási, bi­zony itt is az aszály arat. Tíz év, tíz diplomás A pirostetős, mutatós épület bő húszpercnyi kutyagolás után tűnik fel. Az udvarán temérdek kerékpár bizonyítja: itt sem nagy divat már az apostolok lova, ami részben érthető. Elvégre az in­tézmény az Ófaluba épült, és aki a gépgyár körül lakik, annak ez a távolság két és fél kilométer. Jelenleg az ezemégyszáz lelkes településről 196 általános isko­lás korú gyerek jár a nyolc osz­tályba. A szakosellátottság 76 százalékos, és noha a közelmúlt­ban négy új tanterem épült, kettő még kellene. Büszkék arra, hogy ez a kis iskola az elmúlt tíz évben tíz diplomást nevelt a diákjai kö­zül, és öt év óta minden végzős gyereküket felvettek valahová. Hogy valamilyen összehasonlí­tási alapjuk legyen, tavaly ma­gyarból és matematikából meg­szervezték a környékbeli falusi iskolák, iskolások versenyét. Az Föld - iskola - önkormányzat és egy gyilkosság a kocsmában idén további tárgyakból mérték össze felkészültségüket a többi iskola versenyzőivel az örmé- nyesi nebulók. Egy szó mint száz, igyekeznek lépést tartani a korral, bár Fellner Károly isko­laigazgató másról is beszél.- Azért azt is érezzük, hogy a tudásnak valahogyan nincs olyan súlya, mint kellene. Átla­gon felüli képességű gyerekek olykor vegetálnak: jó nekem ta­nár bácsi a hármas, esetleg a né­gyes. Minek gyötörjem tovább magam? - bizonygatják, ami azért kimondva, kimondatlanul komoly értékrendi zavart tükröz. Az is érdekes, hogy a gépgyárat leszámítva mezőgazdasági a környék, mégis a mezőgazda­ságba valahogyan kevesen igye­keznek. A fiúk inkább szakmát tanulnak, a lányok szakközépis­kolákba törekednek, mondván: gozó. Az átlagkereset havi tíze­zer körül alakul, igaz ez magába foglalja a legkisebb és a legna­gyobb jövedelmeket is. A terü­letnek közel a fele öntözhető. Amikor arról érdeklődtem, há­nyán akarják kivenni egykori földjüket, öt-hat nevet, lakcímet kaptam. Hozzátéve: nagy a bi­zonytalanság, mindenki vár, mi­kor is születik meg és milyen lesz az a sokat emlegetett föld­törvény. A felkeresettek közül senkit nem találtunk otthon, ami nem véletlen. Kukoricakapálás idején a hadra fogható emberek­nek a határban a helyük. Pásztor Lászlóval meg feleségével is csak a sokadik kísérletre sikerült szót váltanunk, amikor munka közben hazaugrottak etetni. Még így is bajos volt a belépés, mert mutatós otthonuk őrzőit, a két hatalmas kuvaszt meg kellett kötni, illetve bezárni. Pásztor Elkészültek a karók- Mondják, visszakéri a föld­jét...- Már a mezsgyekarókat is ki­hegyeztem, mert szeretem a füg­getlenséget. Egyébként nemcsak, én; többen is vissza akarjuk kap­ni a régi jussot, úgyhogy össze­sen közel 400 holdról lenne szó. Remélem, megszületik végre va- lahára az új földtörvény, és máris verhetem le a karókat. Megmun­kálom én, ami a mienk volt, bár egy traktort mindenképpen ven­nem kell, haladni szeretnék a korral. Pásztorék portája ma is népes, hiszen tehenek, hasas üsző, bi­kák, anyakocák követelik na­ponta a porciót. Ők így képzelik ez a jövőt, míg az egyik, tőle nem ez érettségit meg szakmát is ad. Ez a vidék nem is olyan régen, emberöltővel korábban még ta­nyavilág volt, ahol a kastélyok környékén, a majorokban cselé­dek laktak. Jelenleg a település legnagyobb gazdája az Új Elet Téesz, amelyik kétezer hektáron gazdálkodik. A tagok száma 180, akik közül 110 az aktív dol­Az iskola mutatós épülete László egyébként harminc- egyedik esztendeje téesztag, és mellesleg a Kisgazdapárt hely­beli titkára is.- Korábban húsz hold körüli földön gazdálkodtam, és amióta a közösbe húztak, voltam öntö- zős, takarmányos, traktoros, éj­jeliőr. Egyszóval, változatos éle­tet tudhatok magam mögött. messze lakó szomszédja, Papp Lászlóné Erzsiké másképpen döntött.- Noha bármilyen hihetetlen, húsz évig esztergályos voltam itt, az Április 4. Gyárban. Nehéz fizikai munka az, nekem elhihe­ti. Ezért fordítottunk a sorsun­kon, felvettem 400 ezer forint újrakezdési kölcsönt, és ma, Részlet Pásztorék gazdaságából szerdán délután háromkor meg­nyitom az Ildikó nevű presszón­kat. A férjemmel együtt vezet­jük, aki a helyiség bővítésére egy év fizetés nélküli szabadságot kért.- Nehéz volt a kezdet?- Rövid lenne néhány sorban elmondani mennyiféle enge­dély, hányféle pecsét kell egy vállalkozáshoz. Reméljük bevá­lik, de hogy ne vágjunk teljesen a bizonytalanba, ötven hízóra is leszerződtünk. Megtudtam, a mai nap emlé­kezetes lesz a faluban, mert nyi­tás után, három órától egy pohár italra, egy sütire minden betérő a presszótulajdonos vendége. Ha valaki gyalog járja végig ezt a néhány utcát, feltűnik: szebbnél szebb házak láthatóak errefelé. Ami nem mellékes, ezek szinte kivétel nélkül önerő­ből épültek, nem ilyen-olyan ál­lami támogatással. Évente hat­hét új otthon "nő" ki a földből, bizonyítva az örményesiek szor­galmát. Meg azt, hogy közülük közel százan a helyi gépgyárban keresik a kenyerüket, ahol meg­tudtuk, hogy egyelőre, a három­negyedév végéig munkájuk, megrendelésük is lesz. Bizony itt, a világtól távol nem könnyű a megélhetés, hi­szen korábban nagyon sok min­denért utazni kellett. Szerencsé­re ma már orvos, fogszakorvos van, és az idén megnyílt az idő­sek klubja, ahová máris tizenha­tan járnak. Azért az Ófaluból hi­ányzik egy húsbolt, hiszen aki erre a drága eledelre vágyik, ke­rékpározhat az állomás melletti üzletbe, esetleg vonatozhat Mik­lósra. Külön újságcikket érdemelne a település hányattatása. 1950-ig Fegyvemekhez tartozott, majd 1977-től közös lett a tanácsa Kuncsorbával. Közös volt az is­kolák igazgatása is, de szeren­csére ez a lehetetlen állapot 1988-ban megszűnt. 1990. janu­árjával pedig Kuncsorba is le­vált. De amíg idáig jutottak tar­toztak a törökszentmiklósi járási tanácshoz, majd a járási hivatal­hoz, a szolnoki járási hivatalhoz, azután a törökszentmiklósi váro­si tanácshoz, és most végre köz­vetlenül a megyéhez. Ugye el­gondolkoztató lista? Marad tennivaló is Akárhogyan is lesz, az új ön- kormányzatnak azzal kell szá­molnia, hogy öregedik, koroso­dik a lakosság. így azután nő a magányosok, gondozásra szoru­lók száma is. Noha ma már 11 tagú a segélyosztó bizottság, nem mindenki elégedett a tevé­kenységével. Ez érthető is, hi­szen a sok kellenéi kellene a ke­vés vannal orvosolni. Ez az or­voslás vonatkozik az emberi vi­szonyokra is. Ottjártamkor ször­nyű hír tartotta izgalomban a fa­lut. Szombaton, június 2-án két cimbora iszogatott, ugratta egy­mást a kocsmában. A heccelődés halálosan komollyá fajult, az egyik addig ütötte karóval a má­sikat, amíg az bele nem halt a verésbe. Pedig meg lehetett vol­na előzni az egészet, ha néhány pohár nedűvel mind a ketten ke­vesebbet tüntetnek el. így azután az önbíráskodás eredménye egy szétvert fejű halott és egy bíró­sági ügy lett, ami még formálódó mindennapjainkban is hosszú börtönbüntetést jelent. D. Szabó Miklós Nemrégiben ülésezett a megyei ka­tasztrófaelhárítási operatív bizottság. A testület áttekintette megyénk katasztró­faveszélyeztetettségének helyzetét. Szó volt az esetleges következmények fel­számolásáról, a feladatok meghatározá­sáról. Ezzel a témával egyébként koráb­ban már foglalkozott a megyei honvé­delmi bizottság és a polgári védelem megyei parancsnoksága is. Miért volt szükséges ismét visszatérni erre a fel­adatra? - ezt kérdeztük Bugán Mihály- tól, a megyei tanács elnökhelyettesétől, az operatív bizottság vezetőjétől.- Ä tanácskozásnak a külföldön bekö­vetkezett (lásd: Csernobil) eseménye­ken túl aktualitást ad az - hangzott a válasz -, hogy megyénk földrajzi fekvé­séből, ipari, mezőgazdasági tevékeny­ségéből eredően számos olyan ve­széllyel kell szembenéznünk, amelyek lakosságunk jelentős részét érintik. Utalok itt a közelmúltban Kisújszállás határában bekövetkezett közúti baleset­re, amely könnyen katasztrófát okozott volna, ha a város belterületén történik. Kevesen tudják, hogy megyénk közel ötszázhatvanegyezer hektárnyi terüle­téből a hidrológiai adottságok miatt több, mint 450 ezer hektárt árvíz veszé­lyeztet. Az is kevésbé ismert, hogy a megyénk határaihoz közel eső kecske­méti, egri, dunaharaszti és gyöngyösi földrengésfészek hatásaival az egész megyében számolni kell. De nemcsak természeti, hanem civilizációs eredetű, tehát ipari (vegyi, nukleáris, tűz), köz­lekedési, szállítási, fegyveres tevékeny­séggel összefüggő veszélyekről is szól­ni kell.- Milyen veszélyforrásokkal kell szá­molni megyénkben?- Potenciális veszélyforrásként kell kezelni a Tiszamenti Vegyiműveket, a törökszentmiklósi Vegytek Vállalatot, a közútjairikon szállított veszélyes szál­lítmányokat - mint például a paksi atomerőmű hasadóanyagát vagy vegyi- és üzemanyag-szállítmányokat, ame­lyek hiba, robbanás, stb. miatt a lakos­ság, az élő szervezet pusztulását, jelen­tős károsodását, nagy anyagi vesztesé­get okozhatnak. E kérdésekben kíván­tuk az egységes gondolkodás, szemlélet kialakítását, azért, hogy adott esetben a cselekvés is egységes, gyors és szaksze­rű legyen.- Ennek érdekében mit tart fontos­nak?- Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a rendkívüli helyzetről, eseményről törté­nő értesítés, riasztás gyors legyen, ah­hoz jusson el, aki érdemben intézkedni tud, akinek erői és eszközei vannak. Különösen fontosnak tartjuk, hogy az illetékes megyei, városi, községi, üzemi vezetés ilyen helyzetben is megőrizze higgadtságát, intézkedőképességét - hi­szen sokféle emberi megnyilvánulással kell szembenézni.- Van-e kellően felkészített mentőerő a megyében?- Másik fontos feladatunk volt, hogy e tanácskozáson kísérletet tegyünk egy gyorsan alkalmazható, kellően felkészí­tett mentőerő létrehozására. A problé­ma, több ok miatt, korántsem egyszerű. Ilyen nagyságrendű, e célra szervezett állandó erővel nem rendelkezünk, de más megye sem. Ennek létrehozása el­len számos észérv szól. Szerencsére a katasztrófa fogalmát kimerítő esemény ritkán fordul elő, tehát az ilyen célú mentőerő aktivizálása csak eseti, és lét­rehozása más módszerekkel is megold­ható. Mi is olyan formákat kerestünk és keresünk, amelyek kevés plusz terhet jelentenek, és költségük is elviselhető. Ez azért szükséges, mert a polgári véde­lem szakszolgálati erői csak hosszabb idő -12-24 óra - után érik el alkalmazási készenlétüket. Ezt az időszakot kell olyan kiképzett dolgozókkal áthidalni, akik több műszakban dolgoznak, vagy valamilyen készenléti szolgálatot ad­nak (pl. a Titásznál, a Tigáznál, a Ve­gyiművekben), illetve a honvédség ki­jelölt erőinek bevonásával. A tűzoltó­ság, a mentők, valamint a rendőrség azonnal alkalmazott erőit így kiegészít­ve, valamint a lakosságot a közeli üze­mek dolgozóit és eszközeit bevonva már számottevő mentőerő képezhető, amely megfelelő szakirányítással meg­kezdheti a mentést, a következmények felszámolását a szakszolgálatok megér­kezéséig. Egyetértettünk abban, hogy a vezeté­sen igen sok múlik. Ezért arra törek­szünk, hogy megyei, városi, községi és üzemi szinten is legyen egy olyan, arra alkalmas, kellő szakértelemmel és ha­táskörrel rendelkező szerv, amely kése­delem nélkül tud intézkedni.- Mindehhez az anyagi fedezetet hon­nan lehet biztosítani?- A felkészülésnek természetesen anyagi vonatkozásai is vannak, melyek egy része fedezhető vállalati, polgári védelmi, tanácsi költségvetésből, de vannak olyan összetevői is, melyek lét­rehozásához központi intézkedésre van szükség azért, mert olyan nagy értékű berendezések, felszerelések beszerzése, amelyek toronyházból vagy járműron­csokból való mentéshez szükségesek - vállalati, helyi költségvetésből - annak szűk volta miatt - nem lehetséges. A bizottság tagjai a téma tárgyalásába ak­tívan és konstruktívan vettek részt, a megoldásokat sok oldalról közelítették meg.- Mikben foglalt állást az operatív bizottság?- A bizottság állást foglalt arról, hogy a több műszakban dolgozó üzemekben műszakokra építetten hozzanak létre 10-15 fős mentő alegységeket, amelyek gyorsan aktivizálhatóak. A készenléti szolgálatot adó üzemek, vállalatok e szolgálatokat tegyék alkalmassá rend­kívüli esemény esetén való alkalmazás­ra, lássák el őket a szükséges védő- és munkaeszközökkel. A városi és községi (üzemi) szinten is létre kell hozni a tanácselnök irányí­tásával működő katasztrófaelhárító bi­zottságot a tűzoltóság, a rendőrség, az egészségügyi, a polgári védelmi szer­vek bevonásával. Biztosítani kell, hogy a katasztrófa megszüntetésére, követ­kezményeinek felszámolására tett el­sődleges intézkedéseket követően a he­lyi és megyei vezetést (KEOB-okat) ér­tesítsék. A bizottság mellett munkaapparátust kell létrehozni, amely a megyében elő­fordulható katasztrófatípusokra, követ­kezményeik felszámolására intézkedési tervet dolgoz ki a mentés szervezeti, személyi, tárgyi-technikai feltételeinek és forrásainak feltüntetésével. A bizott­ságjavasolja a veszélyes anyagok leírá­sát tartalmazó Hőmmel katalógus be­szerzését minden irányító szerv számá­ra. Kéri a megyei honvédelmi bizottsá­got, hogy a Minisztertanács Védelmi Irodáját tájékoztassa a felkészülés helyi korlátáiról.- Köszönjük a beszélgetést. Mezőfi István A béke sem veszélytelen Beszélgetés a katasztrófavédelemről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents