Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)
1990-06-30 / 71. szám
Magazin Är ■Hó -é£> P|RHUL_L^M v/FjRH RTq V'o é-£> M6R(?e M<=)t\) R LEG^ÖZE-i M&ye kív<on)VV\R ? mit csihpii3umvc? £} í^éLr r MeR&szeRVRLTPiSTt>L éSíELM O MDoTT » - \ ^SSZoei0c\o Gondolom, azért jár állandóan a fejemben, mert a tévében hetek óta tart az őrület, délután meg este sokáig, álomszép környezetben, álomszép pályákon, álomszép felszerelésben rúgják a bőrt. Mindenféle náció, fehérek, feketék, szőkék, barnák, mostanra már mindössze nyolc, vagy mire e sorok megjelennek, már kevesebb, maradt talpon a világ legjobb csapatai közül. A magyarok nem nem jutottak el odáig. Európa egyik legkisebb, de fociban talán legnagyobb nemzete már csak a múltból él, labdarúgásának se jelenje, se... talán. Hanem múltja az volt, méghozzá igen szép! De hát a nemzeti labdarúgás múltjáról mindenki tud, aki akar, legyen fiatal vagy idősebb. És Szolnok focijáról? Lehet, erre sokan legyintenek most. Ugyan már, az... A régi idők focijai Ősszel meg tavasszal a vasárnapok egyforma, feszes rendben zajlottak a külvárosi, MÁV-mű- hely meg fűtőház környéki, kis családi házakban. Az asszony tavasszal meg ősszel igen ügyelt, idejében asztalon legyen a vasárnapi ebéd, mert különben az ember olyannyira megharagudott, hogy képes volt akár fölállni a családi asztal mellől, hagyni a gyerekekre a csirkepaprikást vagy a rántott húst. Menni kellett! Ki, a pályára! Igaz, ennél nehezebb helyzet is volt - ha máshol játszott a csapat, hajnalban kenyeret kanyarított, szalonnát szelt magának a családfő, táskázott, indult a hajnali személlyel. Tehette, volt szabadjegye, mehetett a csapata után akár az ország legtávolabbi szegletébe is. Élnek-e még azok a régi, igazi drukkerek? Bizony, annyira a régmúlt már ez, hogy mutatóba is kevés maradt. Olykor egy-egy név, egy barázdált arc láttán valami megmoccan az emberben. Persze, igen, ott láttam, vagy ötven évvel ezelőtt, a MÁV-pályán. Megsí- mogatott, miközben kezet rázott nagyapámmal, apámmal. Ugyanis nagy mérkőzésekre rendszerint nemcsak a férfiak vonultak ki a pályára, hanem vitték a családot is, hadd harsogjon méj» erőteljesebben a "Hajrá, MÁV!", Különösen a negyvenes években volt ez így (közben persze háború volt, de például csak 1944-ben, tavasszal szakadt meg a nemzeti bajnokság, feltehetően a német megszállás után), amikor hosszú időn át NB I-es volt a Szolnoki MÁV! Abban az időben még a vasutas lánygyerekek is fújták, Kisspéter, Szántó, Kol- láth, Horváth nevét... Jómagam ebédhordó anyámmal jártam a Millibe, s ott külön is megcsodáltam a focisztárokat. Kék ruhában ugyanis ők is jöttek ki délben, ebédelni a műhelyből. Igen, akkor még valóban nem volt profi foci, magánügye volt a legjobb csatárnak és kapusnak egyaránt, mit csinál munka után, a pályára megy, vagy lődörög. Persze, nehogy azt gondolja valaki, hogy már akkor is csak foci, csupa foci volt a magyar sportvilág. Bizony, itt, ezen az akkortájt harminc-negyvenezer lelket számoló Szolnokon se állt hiába a MÁV sporttelepen a tenisz-, a röplabda-, a futópálya, s nem csupán a vasutas dolgozók épségét, egészségét szolgálta a város egyetlen uszodája. Még, a harmincas évek végén jött egy fiatal mérnök, aki a fejébe vette, hogy a szolnoki srácokat úszni tanítja, s megismerteti velük a póló szépségeit is. Bosnyák Istvánnak hívták, s csak azért nem lett olyan hírneves edző, mint szép emlékű Barna István bátyám az atlétáknál, mert a mérnök úr az első nagy 1944-es szolnoki bombázások egyik áldozata lett. Emlékét még hallottam szeretettel említeni Boros Ottótól, Gulyás Jánostól is, aki mindmáig megmaradt a víz szerelmesének, s aki sokadmagával esküszik rá: a sokszoros bajnok Szolnoki Dózsa, majd Vízügy SE bölcsője ugyanott ringott Szolnokon, ahol a focistáké - a MÁV sporttelepén. S lám, emlék emléket, tény tényeket követ. Barna István atlétaedző a negyvenes, ötvenes években magáénak, fölfedezettjének tarthatta a magyar élmezőnyt. Innen indultak hajdan a Kazi-lányok, aztán a Varga-lányok, Paróczai, s máig hány egykori vasutasbajnokunk él tisztes idős kort közöttünk - mint például Nagyidai, Agócs Márti, de hát ők csak - "csak" az atléták. Volt ennek a sportegyesületnek NB I-es női kosárlabdacsapata, itt öldözött Miriszlai,. Mihályi, Csík, s a sok kiváló vívó közül ki ne ismerné az olimpiai bajnok, B. Nagy Pál nevét? Magam az ötvenes évek elején, a negyvenes évek végén jártam sokat a MÁV-pályára. Meccsekre is, emhákázni. is próbált volna egy diák is kimaradni belőle! - s természetesen nyaranta az uszodába. Akkor már csendesedett, különösen az ötvenes években a sportélet. Már természetes volt, hogy egy-egy kiváló sportolót elszippantott a főváros, de még élt a MÁV-vir- tus, nagy csaták színhelye volt a sporttelep. Még az első színészújságíró focimeccseket is ott bo- hóckodtuk végig - istenem, micsoda jó kapus volt Gelley Kornél, s mennyire center volt ott is Varga Dodó! (- Vajh, játszanak- e égi mezőkön?...) Aztán jött a mindent elsöprő, s még a jót is elrontó egyesülé- sek-egyesítések ideje. Ámikor falvakat és üzemeket, gazdaságokat és iskolákat szoros kötelékbe parancsolt az uralom, miért hagyta volna ki a sportot? Szolnokon jó alkalma is volt erre, hiszen két nagy egyesület rivalizált évtizedek óta. Az 1910- ben alakult Vasutas Sportegylet mellett élt, sok szakosztályával eredményesen hívta föl magára a figyelmet a Munkás Testedző Egylet - a Szolnoki MTE. Miért ne csináltak volna két jóból egy közepest, vagy gyengélkedőt? Addig erőltették, míg nem lehetett nemet mondani, s még azt is csak halkan, hogy elveszti egyik is, másik is a szurkolótáborát. Lett MÁV-MTE - s ami ma van. Híre csak a sok, valamikor eredményes szakosztálynak, s nem jönnek már "csábítani" se hozzánk tehetségeket a fővárosból... Még mindig reménykedő, régi szolnokiak is legyintenek, ha vasárnaponként szétnéznek a pályán, s ötszázra se becsülhetik a nagyérdemű létszámát. Ez a foci már nem az a foci... Igaz, a világ is más azóta. Azért gyanítom, néhány lelkes és önzetlen sportember még tudna csodát csinálni most is - Szolnokon is. A foci ugyanis még mindig a sport nagy sztárja. Láthatjuk esténként, hogy őrjöng, tapsol neki a világ. Lehet, egyszer még hallom újra a szót: "A vasárnapi ebéddel sietni kell, az ember megy a meccsre!"- sóskúti HERSALATA (Fej näküÖ- Szellemes ötletet valósítanak meg a szolnoki Tisza-hídon. Egy találmány alapján a hídpálya aljára is burkolatot raknak, így fejjel lefelé is közlekedhetnek a járművek, duplájára növelve ezzel a híd áteresztőképességét. Az új Tisza-híd építését emiatt már el is halasztották, bontják az elkészült pilléreket.- Egy kormányrendelet értelmében kivágják Magyarország összes fáját. A koronákat a csehszlovák-magyar gazdasági kapcsolatokban hasznosítják.- Igaz, hogy Jászfényszarun megszűnt a kalapgyár, de a gazdasági élet továbbra is igényli a kalapokat. A nyugati valuta megszerzésének nélkülözhetetlen eszközéül szolgáló kalapok készítésére új üzemet kívánnak létrehozni Koldusfalván.- Nyomorsújtotta övezetté nyilvánították a Rózsadombot, mert az ott élők, életszínvonaluk csökkenésére hivatkozva, ezt követelték. A szegénynegyed lakóit ezentúl megilleti a napi ingyenkonyhai ellátás, ugyanúgy, mint a többi nyomorgó szegényembert.- Szoborparkot avattak Istenhátamögött. A vendégek, megfelelő pénzösszeg leszurkolása után, kedvükre döntögethetik, mázolhatják, deszkázhatják Marx és Lenin szobrát, valamint az egyéb munkásmozgalmi emlékműveket.- Ittasan ült gépkocsija volánjához Nagy Ivó, tökalsói lakos. Ez sokba került neki, ugyanis 229 forint 70 fillért kellett fizetnie, a kocsmában.- Ferrarit szeretett volna előjegyeztetni a Merkúrnál Zöldfülű Zénó, 45 éves magyar állampolgár. Az esetet súlyosbítja, hogy a kocsiért forinttal, részletekben akart fizetni.- Elhalasztották a szocializmus építését Európa több országában. A lakosság úgy határozott, hogy egyelőre szeretne jól élni.- Nem várható nagy mértékű munkanélküliség és infláció a közeljövőben, sőt az életszínvonal is az eddigi ütemben növekszik. (Ezt a hírt egy nyugat-európai lapból vettük át.)- A Tisza vízállását a tőzsdéken jelenleg nem jegyzik. Egyébként Regensburg-Schwabelweisnél nyoma sincs, Tiszafürednél annál inkább, mert duzzasztott. Szolnoknál bokáig érő, gázolható, a víz hőfoka kézmeleg. Minősége semmilyen élőlény számára nem élvezhető. A Hármas-Körös Kunszentmártonnál annyi, amennyi. A hírek összeállításában közreműködött a melegfront. Tóth András legközelebbi jelentkezése hidegfrontkor várható. e^oe^Lot^és TeL^es emVreife FELVÉTEL VCOLB^S2_ M
