Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-27 / 68. szám

Néplap 2 1990. JÚNIUS 27. Az Országgyűlés határozatot fogadott d hazánk és a Varsói Szerződés viszonyáról / Folytatás az 1. oldalról / azokat a nehézségeket sem, amelyeket Európa egységén be­lül Németország uniójának újra- megteremtése jelent. Rámutatott arra is, hogy a kilépés Magyaror­szágot egyfajta elszigeteltségbe sodorhatja, s ez ellen védekezni kell. A kormány ennek érdeké­ben máris megkezdte a kétoldalú barátsági és kölcsönös segítség- nyújtási szerződések felül­vizsgálatát. Nem szükségszérü a kártérítés Horn Gyula (MSZP) kifogá­solta Balogh György kijelenté­sét, amely szerint hazánk a Szov­jetunió kártérítési igényét 10 milliárd forintban akceptálná. Hóm Gyula annak a véleményé­nek adott hangot, hogy határo­zott magyar álláspont érvényesí­tésével elképzelhetően egyetlen fillér kártérítést sem kell fizetni, így minden összegszerű megfo­galmazás káros lehet. Darvas Iván (SZDSZ) szerint a magyar szándék támogatja azokat a szovjetunióbeli erőket, amelyek egy igazságosabb, em­beribb rendet szeretnének felépí­teni. Demszky Gábor (SZDSZ) alkotmányjogi kérdésekre hívta fel a figyelmet. Mint mondta: a magyar fegyveres erőknek akár belföldi, akár külföldi alkalma­zásához az Országgyűlés kéthar­mados többséggel hozott határo­zata szükséges. Ezzel szemben a Varsói Szerződés a tagországok kötelességévé teszi a közös fel­lépést háború esetén, vagyis ki­vonja e kérdést a parlamenti dön­tés alól. Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) a kilépési szándékot minden megfontoltsága ellenére merész lépésnek nevezte, de a független Magyarország megte­remtéséhez ez elengedhetetlen - mondta. Hazánk új szövetségi rendszerben lehet biztonságban, olyanban, amelyet önként, saját maga köt. Király Béla független képviselő hangoztatta: a törvény megalkotásakor a logika és az érzelem egyensúlyára van szük­ség. A Nagy Imre-kormányzat sem egyoldalúan gondolta a ki­lépést a Varsói Szerződésből, a kérdést tárgyalásos úton kívánta rendezni, s a tárgyaló delegáció már készen állt. Antall József miniszterelnök megerősítette: Magyarország egy új európai és politikai biz­tonsági rendszer részeként vál­lalkozott arra, hogy e kérdések­ben az éllovas szerepét betöltse. A kérdést tárgyalások útján kí­vánjuk rendezni, s ezt akceptál­ják a nyugati nagyhatalmak is, éppúgy, mint ahogy azt remélhe­tőleg teszik majd partnereink is. A parlament délelőtti munká­ját felcsattanó taps szakította fél­be: a díszpáholyban feleségével együtt megjelent Sütő András. Szabad György meleg szavakkal köszöntötte az erdélyi írót, akire - mint mondta - úgy tekintünk, mint a magyarság kiemelkedő ’’oszlopemberére”, aki dísze és képviselője a magyarságnak itt­hon és külföldön. Emlékeztetett rá: Sütő András hivatalos volt az Országgyűlés ünnepi ülésére, ám a közismert sajnálatos tények miatt széke üresen maradt. Sütő Andrást köszöntötte a parlament Sütő András elérzékenyülve köszönte meg a szívbéli fogadta­tást. Nem annyira megérdemel­tem mint inkább megszenved­tem azt - mondta. Erdélyről be­szélt, a magyarságnak arról a mikrokozmoszáról, amelyet kényszerűen hagyott el, de köte- lességszerűen keres meg újból, s ahol keményebb és elszántabb küzdelem folyik, mint valaha. Mégis biztatónak tűnik a kisebb­ségek helyzete - mondta -, hiszen a szolidaritás, az összefogás fel­erősödött a világban. Az ebédszünetet követően az interpellációk és a kérdések ke­rültek sorra. Az Országgyűlés elsöprő többséggel, 232 igen szava­zattal, 4 tartózkodás ellenében fogadta el a Magyar Köztársaság és a Varsói Szerződés viszonyá­ról szóló határozatot. Az ülés napirendjének megfe­lelően délután került sor a nem pártként bejegyzett társadalmi szervezetek költségvetési támo­gatásának elosztásával kapcso­latos feladatokról, ezek egy ré­szének megvalósítására ideigle­nes bizottság létrehozásáról szó­ló országgyűlési határozati ja­vaslat megtárgyalására. A határozati javaslat feletti vi­tában többen is megdöbbenésük­nek adtak hangot, hogy egy olyan áltársadalmi, mások sze­rint fantomszervezet, mint a Ha­zafias Népfront, amely TESZ- ként reinkarnálódott, több mint százmillió forintot hasít ki ma­gának a költségvetésből. A népszavazás előkészítéséről Az elnök bejelentette, hogy most nincs mód határozathoza­talra, mivel a vita során szöveg­szerű módosító indítványok ér­keztek, s azokat előbb az illeté­kes bizottságoknak kell vélemé­nyezniük. Ezután átadta a szót Balogh Gábor jegyzőnek, hogy ismer­tesse az Országos Választási Bi­zottságjelentését a népszavazást kezdeményező aláírások hitele­sítéséről. A jelentés szerint az Állami Népességnyilvántarjó Hivatalnak öt nap alatt sikerült azonosítania az aláírásokat. Összesen 199.179 aláírást vizs­gáltak meg, s végül is 160.827 felelt meg a törvényes követel­ményeknek. Azaz: ennyien kez­deményezték törvényesen a nép­szavazást. Az elnöklő Vörös Vince fel­kérte az Alkotmányügyi, Tör­vényelőkészítő és Igazságügyi Bizottságot, hogy készítse elő az országgyűlési határozati javasla­tot a népszavazás elrendeléséről. Ezzel az Országgyűlés befe­jezte aznapra rendelt munkáját, így az elnök bezárta az ülést. Be­jelentette, hogy a következő ülésre július 2-án, hétfőn 10 óra 30 perckor kerül sor. A Magyar Köztársaság és a Varsói Szerződés kapcsolatáról ”1956. november 1 -jén Magyarország kor­mánya kinyilvánította a Varsói Szerződésből va­ló kilépés szándékát. A november 4-i katonai beavatkozás, amely a kormányt megdöntötte, meggátolta a kilépési nyilatkozat törvényerőre emelését. A szabadon megválasztott Ország- gyűlés most újólag kinyilvánítja Magyarország­nak a Varsói Szerződésből való kilépési szándé­kát, és ezért az alábbi határozatot alkotja. 1. Az Országgyűlés felkéri a Magyar Köztár­saság kormányát, hogy a bécsi konvenció 62. cikkelye alapján, a szerződéskötés körülménye­inek alapvető megváltozására hivatkozva, kezd­jen tárgyalásokat Magyarországnak a Varsói Szerződésből való kilépéséről. Valamennyi tag­állammal kívánatos egyetértésre jutnunk abban, hogy Magyarország ne legyen tagja a Varsói Szerződésnek. 2. A kormány a tárgyalások során első lépés­ként tűzze célul Magyarország részvételének szüneteltetését a Varsói Szerződés katonai szer­vezetében. A honvédség ne vegyen részt közös hadgyakorlatokon, valamint a Varsói Szerződés csapatai ne tartsanak hadgyakorlatot Magyaror­szág területén. 3. Az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a tárgyalások során legyen figyelemmel a Ma­gyar Köztársaság biztonsági, politikai, jogi és gazdasági érdekeire, valamint gondoskodjék azok érvényesítéséről. 4. Az Országgyűlés felkéri a Magyar Köztár­saság kormányát, hogy kezdjen tárgyalásokat a Varsói Szerződés tagállamaival a kétoldalú ba­rátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződé­sek felülvizsgálatáról. Ezekből a szerződésekből törölni kell mindent, ami katonai beavatkozásra ad felhatalmazást, vagy más módon sérti hazánk szuverenitását. 5. Az Országgyűlés ünnepélyesen kijelenti, hogy a Magyar Köztársaság békében és barát­ságban kíván élni valamennyi szomszédjával. Senkinek sem engedi meg területét harmadik állam elleni.támadás vagy fenyegetés céljaira felhasználni. A kormány az összeurópai bizton­sági rendszer létrehozása érdekében tett erőfeszí­téseiről tájékoztassa a Varsói Szerződés tagálla­mait, melyekkel gyümölcsöző gazdasági és kul­turális kapcsolatokra törekszik.” Mondiale *90 Sztojkovics a mesterlövész Spanyolország-Jugoszlávia 1-110-01, hosszabbítás után 1­2. Verona, 30ezern.,v.: Schmid- huber/nyugatnémet/. Tavasszal Ljubljanában már "megkóstolták" egymást a résztve­vők, amolyan taktikai gyakorlás erejéig és akkor 1-0-ra a vendég spanyolok bizonyultak jobbnak. Szuszics, a jugoszlávok ásza csak óriási javulás esetén tartotta csapa­tát esélyesnek. Bátrabbak voltak kezdetben a spanyolok, tíz percnyi mezőnyfö­lényük során Butragueno, a Real Madrid kedvence szerezhetett vol­na gólt, ha az Ivkovicsról kipattanó labdát az ötös sarkáról szándéka szerint találja el. A kényelmes ju­goszlávok is elindultak egy alka­lommal, Katanec labdáját Pancsev 12 méterről nem eléggé helyezte. Kifejezetten unalmas negyedóra végén Martin Vazquez távoli bom­bája csattant az egyik reklámtáb­lán, Katanec fejese jócskán elke­rülte Zubirarreta kapuját. A 24. percben kisebb tűzijátékot rendez­tek Michelék a "jugók" portája előtt, végül Sztojkovics szabadí­tott fel. Csupán szalmaláng volt a ritmusváltás, a kocogó tempó to­vábbra is jellemző maradt, Roberto 20 méteres bombája oázis volt a sivatag-játékban. A 34. percben Michel lágy beívelése arcon találta Ivkovicsot, aki ügyetlenségét hosszú ápoltatással tetézte. Fásult, enervált, alacsony szín­vonalú, "energiatakarékos” első félidőben, kockázat nélküli alibi- futballt láthatott az erősen foghíjas lelátó közönsége. Szünet után ke­véssel Martin Vazquez botladozott át a jugoszláv védelmen, aztán a labdával is ugyanazt tette, majd öt perc múlva megismételte mindezt. Az 56. percben Gorriz fejelt a bal kapufa tövéhez, Ivkovics harmad­szorra szelídítette meg a játékszert, Butragueno bólintásánál pedig a kapufa volt segítségére. Ibéria fiai jobban el akarták kerülni a hosz- szabbítást, mégis déli szomszéda­ink lőtték a gólt. A 79. percben egy bal oldali beívelést Sztojkovics a hosszú saroknál megszelídített, majd egy lövőcsel után hat méter­ről a spanyol kapuba gurított, 0-1. Felbőszültek a spanyolok és a 83. percben Julio Salinas a sírból hozta vissza az esélyt, miután közelről egy lepattanót betalpalt, 1-1. A "túlóra" első felében ismét Sztoj­kovics hívta fel magára a figyel­met. A 92. percben 22 méteres sza­badrúgást a sorfal fölött valósággal berajzolt a bal felső sarokba, 1-2. Mégegyszer megpróbáltak újítani Suarez legényei, elkeseredetten ro­hamoztak, számolatlanul rúgták a szögleteket, távoli átlövésekkel próbálkoztak, sikertelenül. Ki­passzolták őket a több erőt tarta­lékolt jugoszlávok, akik Argentí­nával néznek farkasszemet a kö­vetkező körben. Platt belőtte Angliát Anglia-Belgium 0-0, hosszab­bítás után 1-0. Bologna, 30 ezer n., v.: Mikkelsen /dán/. A britek kapitánya azon keser­gett, hogy együttesének vezére Bryan Robson végleg bedobta a törölközőt, sérüléséből csak hosszas kezelés után épülhet fel. A belgáknak senkit nem kellett pó­tolniuk, hiszen Gerets kény­szerpihenője lejárt. Enzo Scifo de­rűlátó volt a találkozó előtt: Nagy­képűség nélkül állíthatom, össze­szedettebb futballt játszunk mintáz angolok. Szemre a belgák nyitottak tet­szetősebben, és az iramot is ők szabták rá az angolokra. Ők persze nem bánták, hiszen kitűnő kondí­cióban érkeztek Itáliába, mi több, a nyolcaddöntőbe jutást is jórészt inkább erejüknek, mintsem kom- binatív játékuknak köszönhették. Ceulemans távoli lövése a 9. perc­ben még nem adott munkát a vb legidősebb játékosának, a 40 éves Shilton kapusnak, azonban Gerets bekanyarításánál jól lépett közbe a gólra éhes támadók kárára. Válto­zatos, nagyiramú, szép játék köz­ben Wright hibájából ismét Ceule­mans lőhetett 13 méterről, a jobb kapufa bánta. A 20. percben Pearce. 30 méteres pontrúgása suhant el Preud’homme kapuja előtt, az el­lentámadás végén Scifo kapáslö­vése zúgott jócskán fölé. Az első játékrész második felében sem csökkent az iram, bár az összjáték- ba egyre több hiba csúszott. A 26. percben Versavel esett el gyanúsan az angolok tizenhatosán belül, Mikkelsen két karral intette, hogy tovább. Gól ugyan nem esett, még­is gyorsan peregtek a percek, egyik csapat sem "utazott" a hosszabbí­tásra, netán a tizenegyesekre. Wright a 30. percben előrelopako­dott, csúsztatott fejese a bal kapufa tövénél hagyta el a játékteret. Egy perc múlva Gascoigne átemelését Butcher lágyan ejtette a léc fölé, csupán hat méterről. Bames került lövőhelyzetbe, de labdáját erős ha­zaadásnak vélte Preud’homme. Vették a lapot Geretsék, ők is rá­tettek még egy lapáttal, nagy roha­mokkal rukkoltak elő, de az angol védőfalon nem tudtak rést ütni. Sőt, ez inkább a szigetországiak­nak sikerült többször a hajrában, Bames gyönyörű kapásgólját a partjelző beintése alapján annulál- ta Mikkelsen. /A lassításban sza­bályosnak tűnt./ Szünet után a 49. percben a nagy lövőkedvében lévő Bames ijesz­tett a belgákra, a csattanós válasz Scifótól jött, 18 méterről a jobb kapufát találta telibe. A kipattanó­ból leindították Linekert, a Totten­ham csatára elől lábbal mentett Preud’homme. Nem boldogultak egymással a keményfiúk. Egyszer az egyik válogatott volt fölényben hosszú percekre, később a másik. A védőharmadokban pedig egy­formán "csíptek a kígyók". A 60.perc táján rövid üresjárat kö­vetkezett, mintha egy utolsó rit­musváltásra pihentek volna rá a csapatok. Felhördült a tömeg a 70. percben, mikor Paerce kézzel segí­tett a labdának, saját tizenhatosán belül. Az utolsó negyedóra elején a cserecsatár Bull az égből próbálta befejelni Parker ívelését. Kissé be­szorultak a belgák, több alkalom­mal próbálkoztak felszabadító rú­gásokkal szorult helyzetükön könnyíteni. A 81. percben Versa­vel fejelt közelről Shilton ölébe. Bármennyire igyekeztek a fiúk el­kerülni a hosszabbítást, nem jött össze. A ráadás első percében Platt bombája ágyúgolyóként süvített el a léc mellett. Mintha a La Manche csatornán túliakat kevésvbé visel­te volna meg a másfél óra. Frissen, keményen léptek fel, a párharco­kat sorra megnyerték. A második kisfélidőben is náluk volt többet a labda, de gólra csak a 120. percben tellett. Gascoigne 40 méteres sza­badrúgást ívelt a belga ötösre, és Platt kapásból belőtte Angliát a ne­gyeddöntőbe, 1-0. ni A negyeddöntő párosítása: Kamerun - Anglia, Olaszország - Írország, Argentína - Jugoszlávia, Cseh és Szlovák SZK - NSZK. Nemzetközi cigány építőtábor lesz Szolnokon /'Folytatás az 1. oldalról / Pedig nem intézkedett felelőt­lenül. A városi tanács egyik ve­zetője megígérte, hogy megelő­legezik a kohósalak árát és szál­lítási költségét. A tanácsnál most az osztályok között megy a vita: ki is előlegezze meg a szükséges összeget, melyet a későbbiekben visszakapnak. Az is csak sejthe­tő, hogy miből: a tanács szociális célokra pályázatot hirdetett, s bár a kuratórium csak júliusban dönt, várható, hogy ezt az útépí­tést díjazzák. Amellett is elkelne még a se­gítség a pályaudvaron maradt anyag elszállításához, az útalap kiépítéséhez, a kövek szétteríté­séhez. Kézi munkában nincs hi­ány: az építőtábor lakói mellett a telepiek is részt akarnak venni a munkában, s a megye más tele­püléseinek cigány lakói is Ígér­ték közreműködésüket. Az egész ügyet nem szabadna úgy kezelni, hogy "az ő érdekük, hát csinálják”. Érdeke ez az úté­pítés a városnak is, mégpedig nemcsak az infrastrukturális há­lózat fejlesztése miatt, hanem azért is, mert ha a cigányság ma­gára marad,' akkor tudatának közérdekből szükséges gyors változása elképzelhetetlen. Ezért Farkas Flóriánnak nem egyszál magában kellene szállí­tójárművek után szaladgálnia, hanem a városi tanácsnak is be kellene segítenie. Az útépítést célul tűző táborba az idén külföldi cigányszárma­zású diákokat is várnak. Sajnos, még a tábor költségének fedeze­te sincs meg. Százezer forintot biztosít a Magyarországi Cigá­nyok Demokratikus Szövetsége, az IKV negyvenezerrel járul hozzá. Ez az összeg azonban csak a szállásra elég. A kérdőjel tehát sok. És nem­csak akiadást tekintve, hiszen ez a táborlakók által végzett útépí­tés a lehető legolcsóbb. Egyéb kérdések is felvetődnek. Például az, hogy a lebontott putrikért el­nyerhető 50-50 ezer forintot mi­ért nem pályázta meg senki, - pedig íme a bizonyság, milyen jól jönne most az a pár százezer forint. Lehet, hogy a pályázat be­nyújtása még most sem késő?

Next

/
Thumbnails
Contents