Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)
1990-06-26 / 67. szám
2 1990. JÚNIUS 26. Ki viselje a felelősséget az állam biztonságáért / Foytatás az 1. oldalról / nyomógombos ügyben - vélekedett Kónya Imre (MDF). A népszavazás július 14-ei kitűzését a pártfrakció nevében elutasította. Kifejtette: véleményük szerint eleve eredménytelen szavazásra lehet számítani, mert a nyár közepén az emberek nem mennek el szavazni. A helyhatósági választásokkal való összekapcsolását is elfogadhatatlannak tartotta, mert - mint mondta - az ország érdeke szempontjából összehasonlíthatatlan kérdésekről van szó: a helyhatósági választásokon az ország jövőjének sorsa dől el, s nem szabad elvonni a figyelmet más természetű dolgokkal. Hack Péter (SZDSZ) a július 14-ére tett javaslatot védelmébe véve kijelentette: a pártok és a nép érdeke, hogy minél előbb véget érjenek a választási kampányok. Az SZDSZ javaslata lehetővé teszi, hogy az önkormányzati választásokkal befejeződjön ez az időszak. Még a napirend előtti vitában emelkedett szólásra Horváth Balázs belügyminiszter. Leszögezte: a Belügyminisztérium és a magyar közigazgatás képes a megadott időpontban lebonyolítani a népszavazást. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy a közigazgatásban dolgozókra ez óriási terheket ró. Gond volt az állampolgárnak, a vállalatnak Ezt követően az elnöklő Szabad György véget vetett a napirend előtti vitának, s bejelentette, hogy a felmerült kérdésekkel a Házbizottság foglalkozik. Amikor a lakáscélú állami kölcsönök utáni adófizetésről szóló, tavaly hozott törvény hatályának rendezése került napirendre. Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár előterjesztésében alkotmányellenesnek minősítette a köznyelven kamatadónak nevezett fizetési kötelezettséget, s emiatt indokoltnak tartotta, hogy e törvény megsemmisítésének hatálya visszamenőlegesen is érvényesüljön. A beterjesztett törvényjavaslat indoklása szerint az igazságosság és a célszerűség elve azt követeli, hogy a törvény megsemmisítésével nem érintett februári és márciusi hónapokra is megszüntessék ezt a fajta adófizetési kötelezettséget. A törvényjavaslat előterjesztője egyetértett Balás István (MDF) írásban benyújtott módosító javaslatával, miszerint az adójukat már befizetett állampolgárok egy összegben, s 10 százalékkal megfejelve kapják vissza pénzüket, hogy ne érje őket anyagi veszteség. Az-Országgyűlés a módosító javaslat elfogadását követően ellen- szavazat nélkül, 13 tartózkodás mellett, nagy többséggel elfogadta a beterjesztett törvényjavaslatot. Ezután került sor a földről szóló törvény módosítására. A földről szóló 1987. évi I. törvény májusi módosításának újabb kiegészítését Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár előterjesztésében egyebek között azzal indokolta, hogy az akkori módosítás nem volt eléggé átgondolt. Szükség van ugyanis arra, hogy az elfogadott rendelkezések ne akadályozzák a lakóház építésére szolgáló telkeknek és az értékesítés céljára épített, építtetett és vásárolt ingatlanoknak a magánszemélyek részére történő elidegenítését, továbbá a bankhitel fedezetéül szolgáló ingatlanok jelzáloggal való megterhelését. Az államtitkár hangsúlyozta: a korábban kialakult mechanizmusok szerint az OTP és más bankok, állami építőipari vállalatok értékesítésre lakásokat építenek, illetve építtetnek; ezek elkészültük után állami tulajdonba kerülnek, majd főleg tanácsi elosztással magánszemélyeknek adják át őket. Másrészt a tanácsok ingatlanközvetítő szervei lakásokat vásárolnak magánszemélyektől. Évente több mint 30 ezer lakás értékesítése történik ily módon, s a forgalmazást megnehezíti a májusi törvénymódosítás. Ugyancsak gondot jelent - mondta Botos Katalin -, hogy a módosított földtörvény az állami ingatlanok megterhelését a vagyonellenőrző bizottságok engedélyezéséhez köti. Ez zavarokat jelent az állami vállalatok, s főként a mezőgazda- sági üzemek pénzintézetekkel fennálló hitelezési kapcsolatában. A hatályos földtörvény ugyanis megnehezíti a magyar gazdálkodók 60-70 százalékának rövid lejáratú, valamint az összes cég középlejáratú hitelfelvételét, másrészt visszamenőleges hatállyal von el szerződésben rögzített zálogjogokat. Végül pedig általános jelleggel csökkenti, a hitelek fedezeteként rendelkezésre álló vállalati vagyonok értékét. A kormányzó többség és az ellenzék képviselőinek szenvedélyes szócsatája jellemezte az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet módosításának általános vitáját. A válaszokban és viszontválaszokban sem szűkölködő polémiában, egyes felszólalók többször súrolták a személyeskedés határát is. Miután a törvényjavaslathoz az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága módosító javaslatot nyújtott be, amit szükséges az Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottságnak, valamint az Önkormányzati, Közigazgatási, Belbiztonsági és Rendőrségi Bizottságnak szerdán megtárgyalni, dr. Isépy Tamás igazságügyi minisztériumi államtitkár kérte, hogy a törvényjavaslat előterjesztését a módosítással együtt a bizottsági megtárgyalás után tehesse meg. Ezt figyelembe véve az elnöklő Szűrös Mátyás általános vitára bocsátotta a kérdést, különös tekintettel az esetleg még felmerülő módosító indítványokra. A vitában az ellenzéki képviselők többsége hangot adott azon kételyének, hogy időszerű-e egyáltalán a témában átmeneti törvényjavaslatot elfogadni. A Magyar Demokrata Fórum részéről felszólalók viszont az átmeneti törvényi rendezés mellett érveltek. Garanciát a titkosszolgálat mellé! Demszky Gábor (SZDSZ), a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöke a bizottságban kisebbségben maradt véleményt ismertetve közölte: a bizottság négy tagja nem támogatja sem a kormány által benyújtott törvényjavaslatot, sem pedig a többi nyolc tag által benyújtott módosító indítványt, amelynek lényege, hogy az átmeneti időszakban tárca nélküli miniszterre bíznák a biztonsági szolgálatok felügyeletét. Demszky - miként számos szabaddemokrata képviselőtársa is - úgy vélekedett, hogy kívánatos a felelősség közvetlen miniszterelnöki szinten való megtartása. Egyúttal sürgette a nemzetbiztonsági törvény kidolgozásának felgyorsítását, amelyben szükségesnek tartja megfelelőképpen elválasztani a nemzetbiztonsági szolgálatok, illetőleg a katonai hírszerzés és elhárítás feladatkörét; meghatározni az Országgyűlés illetékes bizottságának felügyeleti kompetenciáját; tisztázni a titkosszolgálati eszközök alkalmazásának garanciális szabályait, illetőleg a jogorvoslati jogköröket. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az Antall-kormány még nem tekintheti lezártnak a Duna-gate ügyet. Orbán Viktor (Fidesz) az MDF és az SZDSZ képviselőinek ’’pengeváltása” után rámutatott; óriási jelentősége van annak, hogy az átmeneti időszakban ki viseli a jogi és a politikai felelősséget a titkosszolgálatok tevékenységéért. Véleménye szerint ennek a felelősségnek a miniszterelnöki hatáskörből való kivonását szorgalmazó törvényjavaslat ’’jogalkotási csel”. Hangsúlyozta: határozott különbséget kell tenni a jogi felelősség és a munkamegosztás között. Talán a szenvedélyek lehűtését is szolgálta, hogy az általános vitát szüneteltetve választotta meg a parlament a Legfelsőbb Bíróság új elnökét és a legfőbb ügyészt. A képviselők 302 igen szavazattal, 6 ellenében válaszották meg a Legfelsőbb Bíróság elnökévé dr. Solt Pált, illetőleg 246 igen szavazattal,54ellenébenlegfőbbügyész- szé dr. Györgyi Kálmánt, akik ezután letették a hivatali esküt. Ez sem csillapította azonban az állam- és közbiztonságról folyó vita indulathullámait. Haraszti Miklós (SZDSZ) azon véleményének adott hangot, hogy a politikai felelősség efféle elhárításának kísérlete méltatlan egy újszülött demokráciához, a jogállam megteremtéséhez. Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője visszautasította Haraszti Miklós szavait, amelyekből olyan mondanivalót vélt kicsengeni, hogy kétségbe vonja a kormány törvényelőkészítő tevékenységének jóhiszeműségét. "Ki őrzi az őröket?" Kőszeg Ferenc (SZDSZ) szerint a tervezet elgondolásai végrehajt- hatatlanok, amennyiben a katonai elhárítás és a katonai hírszerzés operatív felügyeletét a tárca nélküli miniszterre bízza. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen megoldás óhatatlanul megelőzné egy nemzetbiztonsági minisztérium létrejöttét. A vitában utolsóként képviselői minőségében felszólaló Szabad György (MDF) örvendetesnek ítélte, hogy az Országgyűlés a rómaijog figyelmeztetését - ’ ’ki őrzi az őröket? ” - a képviselők ennyire magukévá teszik. Hozzáfűzte: remélhetőleg ez a demokrácia féltéséből ered- Szerinte óvakodni kell attól, hogy a politikai végrehajtó hatalom fejének kezében összpontosuljon minden titkosszolgálattal összefüggő felügyelet. Ezután Isépy Tamás vállalkozott arra, hogy röviden reagáljon az általános vitában elhangzottakra. Mivel a vitában aggályok merültek fel a törvényjavaslattal kapcsolatban, az államtitkár pontosította annak szövegét. Eszerint a 4. paragrafusban meghatározott feladatokat a honvédelmi miniszter és a kijelölt tárca nélküli miniszter felügyelete alatt szolgáló nemzet- biztonsági szolgálatok végzik. Mint mondta: a félelem inkább a Belügyminisztérium felügyelete alá tartozó titkosszolgálatok ellenőrzését illette, ezért a polgári nemzetbiztonsági titkosszolgálatok irányítását a feladatra kijelölt külön kormánytag vállalná el, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok felügyeletéről pedig a honvédelmi miniszter gondoskodna. E megosztás garantálná, hogy a felügyeleti jog nem koncentrálódik egy kézben. Emlékeztetett arra, hogy az év elején kirobbant lehallgatási botrány miatt vált szükségessé a miniszterelnök fennhatósága alá helyezni a felügyeletet. Időközben azonban a választások eredményeként létrejött a társadalom többségének bizalmát élvező parlament, amely megválasztotta a kormányt, s ilyen helyzetben semmi nem indokolja a titkosszolgálati felügyelet megerősítését. Kérte, hogy az Országgyűlés a törvényjavaslatot bocsássa részletes vitára. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, az elnöklő Vörös Vince indítványa nyomán a képviselők a kérésnek megfelelően határoztak. Az elnök a módosító javaslatot kiadta megtárgyalásra az illetékes bizottságoknak, majd az ülésnapot bezárta. (MTI) Mondiale *90 Hosszabbítás után ráadás Írország-Románia 0-0. Tizenegyesekkel 5-4. Genova, 31 ezer n„ v.: Wight /brazil/. Cascarino, az írek üdvöskéje nem éppen szerényen nyilvánult meg a mérkőzés előtt - a pápa is nekünk szurkol majd, mivel én itt játszom - hangoztatta inkább humorba illő megjegyzését. Jenei Imre azon kesergett, hogy legjobb támadója Lacatus, begyűjtötte második sárga lapját, tehát csak nézőként lehetett jelen. Tiszta szívvel, és hideg fejjel vetette magát a kánikulai küzdelembe a két nemzeti tizenegy. Még öt percet sem mutatott az óra, mikor Sabau az ír kaput, veszélyeztette, Hagi begurítását a jobb kapufa mellé helyezte. Aztán Bálint célozta meg távolról a felső sarkot, a jó öreg Bonner a helyén volt. Bekalkulálva a hőséget, az iramra nem lehetett panasz, a románoknál mintha több lett volna a fantázia. John Charlton legényei hangyaszorgalommal gyűjtögették az Etruskót, Popescuék rendre lefülelték egysíkú akcióikat. A 20. percben Bálint húszméteres suhintása Bon- nerről kivágódott, nem volt közelben ismétlő támadó. Tíz percre rá a szigetországiak is veszélyessé váltak. Cascarino elől An- done csúsztatott szögletre, a pontrúgást Mc Grath lőtte kapásból a román védőkbe. A Millwal játékosa Hagival került összetűzésbe, Wright sárgák helyett baráti kézfogásra "kényszerítette" a forrófejű focistákat. A 44. percben hajszál híján gólt szereztek az írek, Sheedy az ötösön becsúszva pöckölte kapura a labdát, a szálfatermetű Lung kétség- beesetten tenyerelte ki. Még ugyanebben a percben Quinn fejese kerülte el a bal felső sarkot. Szünet után a brazil sípmester felöltöztette a sípcsontvédő nélkül visszatért játékosokat, akik továbbra is góliszonyban szenvedtek. Cascarino tenni akart ellene, azonban az 57. percben négy méterről nem tudta eltalálni a jobb felső sarkot. A félidő feléig a britek támadtak többet, utána Radocioe bal lábas lövését ütötte ki a léc alól Bonner, Hagiét pedig szögletre tisztázta. Sikerült gól nélkül megúszni a 90 percet, s a szabályok értelmében következett a hosszabbítás. Alaposan meggyötört együttesek kínlódtak végig még plusz félórát, de a kapukat továbbra sem találták. Jött a ráadás, a 11-es párbaj. Ebben a műfajban Írország együttese pontosabbnak bizonyult, ami a legjobb nyolc közé jutást is jelentette számukra. Tizenegyesek: Sheedy, Houghton, Towasend, Cascarino, O’Leary, illetve Hagi, Lupu, Ro- tariu, Lupescu értékesítették, a hosszabbításban csereként beállt Timofte gyenge, lapos gurítását Bonner könnyedén hárította. Többen voltak az olaszok Olaszország-Uruguay 2-0 /001. Róma, 75 ezern. v.: Courtney /angol/. Az olaszok kapitánya úgy vélte, az uruguayiak technikás, ravasz futballra képesek, ezért fel kell kötni a nadrágjukat. Kollégája Tabarez arra kérte játékosait, váljanak oroszlánokká, mert csak úgy lehet esélyük a házigazdák otthonában. Schillaci az 50. másodpercben ráijesztett a dél-amerikaiakra, tizenkét méteres, estében leadott lövése csaknem megakadt a bal felső sarokban. Kezdetben látszott az olaszokon, hogy a táblás házat a késő esti kezdés miatt nem akarják másfél óránál tovább feltartani. Rengeteget mozogtak, minden labdára szélvészgyorsán és roppant energiával csaptak le. A 7. percben Schillaci már másodszor került gólközeibe, Alvez bátor ki vetődéssel állta útját. Bő negyedóra után a dél-amerikaiak kezdtek felbátorodni, miután az olasz rohamok némileg alábbhagytak. No azért a vb alatt még érintetlen Zenga kapus hálóját nem sikerült felavatni, pedig Aguilere a 22. percben egy ajándéklabdával, legalább 14 méterről megtisztelte a biztoskezű portást, aki elvetődve csípte el a lapos lövést, csakúgy mint Paz fejesét. Mintha kifulladtak volna a tifósok a félidő hajrájára, minden összecsapás után hosszasan fetreng- tek, gesztikuláltak. Erre a mosolygós angol bíró tudta feladatát, rendre zsebébe nyúlt és bőkezűen osztogatta a sárgákat, természetesen nem Itália legjobbjainak. Kár volt mégjobbari lejáratni a feketeruhások egyébként is agyonszidott táborát. S mivel az "uruk" nem estek orra a ^hazaiak felé lejtős pályán, valljuk be azt is, deffenzív játékuk meghozta a számukra hízelgő félidei döntetlent. Szünet után tovább nyikorgott Vicini gépezete, ezért a rutinos Serenát küldte pályára a zöldfülű Berti helyett. Az 56. percben Schillaci az első igazi ziccert hibázta el. Az amúgy sem néma közönség ettől tűzbe jött, hát még amikor De Agostini irtózatos szabadrúgását Alvez ujjheggyel tolta ki. Alig tíz perccel később aztán elszabadult a pokol, Schillaci mintegy 18 méterről középről, futtából védhetetlen gólt ragasztott az uruguayi kapuba, 1-0. A nézőtéren tetőfokára hágott az őijöngés, a hangorkán és vastaps keveréke további erőt adott a kedvenceknek. A 79. percben a gólszerzőt egyértelmű lesről tovább engedte a sípmester, de a csatár becsületére legyen mondva, nem élt a tálcán kínált lehetőséggel. Hat perc múlva Serena végleg bebiztosította a győzelmet. De Agostini jobb oldali szabadrúgását a védőket megelőzve, jó ütemű, éles fejessel küldte a hálóba, 2-0. Vitán felül jobb volt a háromszoros világbajnok. Következetesen számíthatott valamennyi játékosa a bíró jóindulatára, ezzel együtt két pazar találatot értek el, míg ellenfelük kulturált játéka nem párosult a góllövés tudományával. ni Egy: megérett (de kevés és drága) a meggy / Folytaás az 1. oldalról / a feldogozott készáru egy részét nem tudták értékesíteni, mert időközben a nyugati piacokon megváltozott a kereslet. Elsősorban magvazott meggybefőttet kerestek a külföldi patne- rek, de a ciabkiaknak magvazó gép, illetve az annak megvásárlásához szükséges hétmillió forint híján spejzolniuk kellett a tavalyi meggybefőtt egy részét, amire most vevőt találtak. Az értékesítés előtt persze újra kell pasztőrözni, ezt a munkát végzik most a tartósítóüzemben az első idei meggyszállítmányok beérkezéséig. A meggybefőtt-készítés a fő profilt képező savanyúsággyártás, azaz az uborkaszezon kezdetéig tölti ki az üzem kapacitását. Kora tavaszi időjárási problémák miatt a múlt évinél jóval kevesebb azonban országszerte a meggytermés, és a gyengébb kínálattal természetesen a beszerzési árak növekedése is párosul. Ezt viszont nehéz elismertetni a késztermék piaccal, így már az első alapanyag-beszerzésénél veszélybe kerül az üzem 7-8 százalékosra tervezett idei árbevétel-arányos nyereséghányada. Nehezíti a gyümölcs és általában az alapanyag-vásárlást, hogy ahhoz nem áll rendelkezésére a szövetkezetnek elfogadható feltételekkel hitel. Egyébként az újra pasztőrözött tavalyi és az új termésből készülő meggybefőttre is a belkereskedelem a vevő. A várhatóan július 10-én kezdődő savanyúság-készítéshez szeződéssel biztosított az alapanyag. A mintegy 200 vagon uborkának a 10 százalékát a té- esz kertészetében termelik meg a tagok, a többit a környékbeli, a kisújszállási, a Pest és a Bács megyei kistermelőktől vásárolják fel. A savanyúságfélék tőkés piacon való értékesítésének lehetőségei szinte korlátlanok, így a tervezett négymillió üveg készterméknek csak a 20 százalékát szánták hazai eladásra. A többi a Békéscsabai Konzervgyár közvetítésével az NSZK-ban, Hollandiában és Ausztráliában talál gazdára. Az egyéb savanyúságfélékhez az alapanyagot - alma- és paradicsompaprikát, káposztaféléket - intenzív háztáji termesztéssel biztosítják, ezáltal a tagok jövedelmét is gyarapítják. Lecsós termékükből, a Gogo- sary-ból például 250 ezer üveggel szállítanak idén az NSZK-ba. Az uborkaszezonban más értelemben nem lesz uborkaszezon: amíg a meggybefőtt-gyártás csak egy műszakban ad munkát, a savanyúság-készítést három műszakban végzik majd a téesz konzervüzemében, amelynek idei árbevételi terve 70 millió forint. A feldolgozási csúcsidő- szakban a tartósítóüzembe csoportosítják át azokat a téesztago- kat is, akiket a Tisza Cipőgyárral történt megállapodás szerint holtszezonban a martfűieknek bérmunkát végző szövetkezeti cipőüzemben foglalkoztatnak. T.F.
