Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-25 / 66. szám

Néplap 1990.6 JUNIUS 25. Vezsenyi utazás - bosszúsággal Vezsenyre kellett utaznom jú­nius 15-én. A megyeszékhelyről délután négykor induló autó­buszhoz mentem, ami negyed­órás késéssel indult, mert sajnos elromlott, és másikat küldtek he­lyette. Háromnegyed hatkor ér­keztünk Vezsenyre, és úgy ter­veztem, hogy a 18.20-as járattal vissza is tudok jönni. Negyed hétkor a 4 éves kislányommal a buszmegállóban voltunk, ahol rajtunk kívül még hatan várakoz­tak. Egy később érkező utas megjegyezte, hogy az a busz, amivel érkeztünk, már 6 órakor üresen vissza is ment. Ettől füg­getlenül türelmesen vártunk, hát­ha jön valami jármű. Az idő múltával, akinek nem volt fontos az utazás, visszafor­dult, a fiatalok pedig stoppal mentek tovább. Végül is megérkezett a kijaví­tott busz, de a vezető közölte: telefonált Szolnokra, ahol úgy döntöttek, hogy ez a járat már kimarad, mivel a 20 órakor indu­ló fontosabb, hiszen az viszi a műszakba indulókat. Nem vita­tom a fontossági sorrendet, azt viszont nem értem, miért kellett üresen visszafordulnia a helyet­tesítő autóbusznak, vagy a vár- konyi busz miért nem jött át az utasokért Vezsenyre?! Ugyanis hasonló esetben erre már volt példa. A járatkimaradás miatt - este fél nyolc helyett - fél tízre értünk Szolnokra. Eszes Béláné "Élni kívánunk a nyilvánosság lehetőségével" Tekintettel arra, hogy az Új Néplap ellen májusban kezde­ményezett bojkott kiváltó okai időközben megszűntek, a boj­kott szervezetünk részéről is tar­talmát vesztette. Egyrészt felállt az az országgyűlési bizottság, amely jogi úton hivatott tisztázni a sajtóval és sajtóprivatizációval összefüggő kérdéseket. Ez bizto­sítékot nyújthat a bojkott kezde­ményezői számára is, hogy a nyilvánosság ellenőrzése he­lyett, a törvényes felügyelet lesz a döntő. Másrészt a bojkottot el­indító két párt kiválása értelmet­lenné és jelképessé tette a ré­szükről amúgy is többször be nem tartott hírzárlatot. Szerveze­tünket is meglepte a kezdemé­nyezők gyors visszakozása. Mivel megyénk egyetlen na­pilapjáról van szó - nem élhetünk azzal a módszerrel, hogy cso­portjaink információit éppen a velünk szimpatizálóktól vonjuk meg. E felsorolt okok miatt a továbbiakban élni kívánunk a lap adta nyilvánosság lehetősé­gével. A megyei csoportok nevében: Lantos Krisztina a FIDESZ jászberényi cso­port ügyvivője Feltételekkel maradhat a diszkó A diszkóengedély felülvizsgálatát kérik címmel, május 21-én jelent meg e rovatban az a levél, melyben olvasóink szóvá tették a kengyeli moziban hétvégeken rendezett diszkót, a vele járó hangoskodást, s az illetékesek intézkedését kérték. Szabó István, a Kengyeli Községi Tanács V.B.-titkára ezzel kap­csolatban a kővetkezőket írta: május 22-én egyeztető megbeszélést tartottunk a vállalkozó Fórizs János, valamint a közvetlen szomszé­dok, Papp József ék, a körzeti megbízott rendőr és a tanács igazgatási előadójának jelenlétében. Olyan egyezség született, hogy május 26-a után heti egy alkalommal, csak szombaton lesz diszkó - 21 órától 24-ig. Emellett a vállalkozó ígérte, hogy jobban ügyel a környék rendjére is. Június 11-én azonban a szomszéd kifogásolta, hogy Fórizs János nem tartja be az ígéretét, továbbra is hangosan szól a zene, az ablakuk alatt járatják a motorokat, stb. Ezért június 13-án újabb egyeztető tárgyalást folytattunk a helyszínen, kipróbáltuk a berendezéseket - ugyanazon hangerővel, mint ahogyan a rendezvé­nyeken szól. Nyitott ajtók, ablakok mellett is csak halk zene hallat­szott, ettől függetlenül kértük a vállalkozót, hívja fel a fiatalok figyelmét arra, hogy az épület előtt is kulturáltan viselkedjenek; hangos kiabálással, a motorkerékpárok felesleges járatásával ne zavarják a közelben lakók nyugalmát; ellenkező esetben a szomszé­dok - csendháborításért - szabálysértési feljelentést tehetnek. A rend fenntartásához kértük a körzeti rendőr segítségét is. Április 1-jén lépett hatályba az egyes kulturális tevékenységek folytatásáról szóló rendelet (4911990.III.13.IMTsz.), mely magánsze­mélyek szervezésében a moziüzemeltetést, a nyilvános videovetítést, és az egyéb kulturális rendezvények mellett a diszkót is engedélyezi. Községünkben a művelődési házban havonta legfeljebb egyszer ren­deznek diszkót, amit keveseltek a fiatalok, ezért kérték - nyolcvannégy aláírással -, hogy hagyjuk meg számukra a péntek-szombati filmve­títés utáni diszkót. Ha nem zavarják a szomszédokat, senkinek sem okoznak kárt, nem akadályozzuk a szórakozásukat. "Éreztük a kötődést, a valahová tartozást A Duna-Tisza Közi Dohány- fermentáló Vállalat szolnoki üzeme kétévenként nyugdíjasta­lálkozót szervez, melyen vendé­gül látja volt dolgozóit. A két évvel ezelőtt lezajlott vezetővál­tás ezt a kedves hagyományt - szerencsére - nem érintette, így június 15-re ismét hozta a postás a várt meghívót. Első ízben talál­koztunk az üzem új vezetőjével, Benedek Jánossal. Rendkívül kedves fogadtatásban részesül­tünk, és úgy tűnt, a vendéglátók szívesen, önként vállalt feladatu­kat teljesítik. Amikor az "öregfi­úk" csapata összeállt, az üzem­vezető tájékoztatott bennünket a vállalat jelenlegi helyzetéről, fel­adatairól, majd ezt követően megtekintettük az új gépsort. A találkozó "hivatalos" része után asztalhoz ültünk, ahonnan - a na­gyon ízletes és bőséges vacsora után - elsőnek azok álltak fel, akik a hangulatos zenére egyet- kettőt szívesen fordultak. Nem csoda, hogy a korán fekvők kö­zöl aznap a többség későn került ágyba. Volt munkahelyünkre mindig szívesen térünk vissza egy-egy kellemes tereferére, mert érez­zük, nem vagyunk az üzem dol­gozóinak terhére. Az idei talál­kozó mégis kiemelkedett a többi közül. Az üzemvezető oldott, őszintén barátságos légkört te­remtett. Azt már csak melléke­sen írom le, hogy valamennyi nyugdíjas jelképes ajándékot, valamint 500 forintos vásárlási utalványt kapott. Minek tagad­nánk: van helye. Társaim nevé­ben ezúton is szeretném megkö­szönni az üzem valamennyi kör- zeműködő dolgozójának a szép estét, az ajándékot és azt az ér­zést, amit mai világunkban oly ritkán él meg az ember: az igazi kötődés, a valahová tartozás ér­zését. Bozóki Ferenc Szolnok Alpinista a gyárkéményen Az SZDSZ tiszafüredi szervezete gyógyszergyűjtési akciót hirdetett a litvánok megsegítésére. A kihelyezett gyűjtőládákon kívül a volt KISZ- székházban várják az adományokat.. Képünk erről az épületről készült. Talán kevesen tudják, hogy a megyeszékhelyen húsz alpinistát tarthatunk számon - Fekete Lász­ló szervezőjükkel, vezetőjükkel az élen. Civilben földrajz-testne­velő tanár, de az operatőri szak­mát is megtanulta, s így jelenleg a városi televízió operatőr-szer­kesztője. Kis csoportúk bánata, hogy hazánkban nincsenek ko­moly, hegymászásra alkalmas helyek, ezért a szomszéd orszá­gokba járnak edzésre. Az ehhez szükséges költségeket igyekez­nek úgy előteremteni, hogy az országot járva megfigyelnek minden magas létesítményt, s ha hibát találnak, felajánlják szol­gálataikat. Például Egerbe autóz­va vették észre, hogy a Jászkiséri Téglagyár 30 méter magas ké­ményének villámhárítója javí­tásra szorul. Felkeresték az ille­tékest, Adám Balázs kft.-igazga- tót, és hamarosan megkötötték az egyezséget. A képen - a magasban Fekete László, lent a munkáját segítő alpinistatársa, Szekeres László, aki civilben műveletszervező. ­A tárgyalóteremből E néhány sorban Tánczos Ala­jos, jászkiséri tudósítónk mutatta be a szolnoki alpinistákat - saját felvételével. A koszorúk és a virágcsokrok juttatták a börtönbe Azt mondják, hogy aki még a kiskereskedőt is be tudja csapni, az valahogy megszolgálta azt a pluszt, amit ezen az úton szer­zett. Különösen a maga igazának vallja az ilyen megállapítást az az ember, aki olyan magas fokra emelte az "átejtés" művészetét, hogy nem a megrendelt árut viszi el pénz nélkül, hanem a kiskeres­kedő pénzével távozik. Baranyi Mihály Cegléd, Bem u. 3. szám alatti lakos ilyen em­ber volt. Virágárusok becsapásá­ra specializálta magát, őket ha­totta meg azzal, hogy náluk ren­delt állami intézményeknek árut. Olyan bizalommal is megtisztel­te őket, hogy át se olvasta, csak aláírta a számlákat. Ilyen nagyvonalúság és biza­lom a virágok illatánál is hódí­tóbb, még egy milliomost is meg tud szédíteni. Baranyi csalásai közül a leggyakoribb, hogy koszorúkat, virágcsokrokat rendelt katonai temetésekre. Úgy mutatkozott be, hogy katonatiszt, amiből csak annyi volt igaz, hogy vala­mikor hivatásos katona volt, de mert csalás miatt összeütközés­be került a törvénnyel, leszerel­ték. Katonás (határozott) fellépése azonban megmaradt, amellett olyan megrendítsen tudott be­szélni bajtársa "haláláról", hogy senkinek se jutott eszébe igazol­ványt kérni tőle. A bizalom nem rendült meg azután se, hogy a rendelés leadá­sa után eltávozott "katonatiszt" néhány perc múlva újból benyi­tott a virágboltba. Bosszanko­dott, hogy a hivatalos kocsi, ami­vel jött, elcsatangolt valahová, a pénztárcája az aktatáskában van, az pedig a kocsiban maradt. Pe­dig neki még vásárolnia kell, s attól tart, hogy a boltok bezár­nak, még mielőtt visszajönne a kocsi. A többi már minden úgy tör­tént, ahogy ilyenkor történni szokott. Vagy a virágárus aján­lotta fel, hogy kisegíti a kedves megrendelőt arra a röpke fél órá­ra, vagy ő kért kölcsön, termé­szetesen csak arra az időre, míg vissza nem jön a kocsi. Ilyen "rö­vid lejáratra" felvett kölcsönzés­sel csapott be virágárust Szente­sen, Nagykőrösön, Jászapátin, Jászladányban és Jászboldoghá- zán. A Jászberényi Városi Bíró­ságra, ahol Táborosné dr. Varga Rozália tanácsa tárgyalta Bara­nyi ügyét, a vádlott jócskán el- adósodva érkezett. A Budapesti Katonai Ügyész­ségnek 1 év 2 hónap, a Kalocsai Városi Bíróságnak 6 hónap még le nem töltött börtönbüntetéssel tartozott. Ehhez jött még a Jászberény­ben kiszabott büntetés, ahol többrendbeli csalás miatt 11 hó­nap börtönbüntetést kapott. A közügyek gyakorlásától 2 évre tiltották el. Az ítélet nem jogerős.- Illés ­Nagyobb figyelmet a kisgyerekkel vásárlóknak Szolnok városa nem híres ar­ról, hogy túlzott figyelmességet tanúsít a gyermekkocsival köz­lekedőkkel szemben. Most még­sem egy járdafeljáró vagy áruhá­zi lépcső kialakítására teszek ja­vaslatot, hanem a Szövetség ABC-ben tapasztaltakra hívom fel a figyelmet. A bejáratnál fel­tűnt egy kétfelé nyíló, jelzőtáb­lás kis ajtó, mely újabb nehézsé­get jelent a kisgyermekkel vásár­lóknak. Nem sikerült rájönnöm, milyen fontos célt szolgál a szer­kezet, de Murphy egyik törvénye azonnal eszembe jutott: "Min­den anya testi fogyatékosnak számít, ha csak két karja van." Ha ugyanis sikerül egy kézzel a babakocsit tolni, a másikkal a kosarat fogni, akkor már csak to­vábbi kettőre van szükség, ami­vel a kétfelé nyíló ajtó nyitható. Mert abban az esetben, ha nem elég ügyes a szülő, a visszalen­dülő ajtószámy éppen fejmagas­ságban találja el az ülő gyereket. Kérem az illetékeseket: ha már nem tudnak könnyíteni a be­vásárlásunkon, legalább ne ne­hezítsék. S.-né Szolnok Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Kunfalvi Mihály olvasónk, a szolnoki F. Bede László utca I. számú társasház lakói nevében kérte szerkesztősé­günk segítségét, mivel - kábelfektetés miatt - még áprilisban feltörték a bejárat előtti utcarészt, s azóta sem állították helyre; túl azon, hogy a hepehupás úton bárki könnyen eleshet, az összegyűlt esővíz a házuk állagát rontja. Közbenjárásunkra a napokban hozzáfogtak a javításhoz, melyről felvételt készítettünk. (Fotó: N.Zs.)

Next

/
Thumbnails
Contents