Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)
1990-06-21 / 63. szám
6 1990. JÚNIUS 21. Csernobil elveszett gyermekei Csúszda, libikóka, két hinta és egy fából készült hajó: mindegyik üres. A "Bion Gyermekotthon" játszótere szomorú hely. Az otthonban gondozott 57 gyermek közt vannak, akik nem tudnak járni, vannak vakok, mások szellemileg visszamaradtak. Némelyik gyermeknek rosszul fejlődtek a szemlencséi, kéz, vagy láb nélkül születtek, összenőttek végtagjaik, vagy óriási vízfejük van. Ebben az évben már tízen haltak meg közülük, és az élők közül is sokan nem fogják megérni az esztendő végét. A tíz halott gyermek közül hatan Mogil- jov környékéről származnak. Ezt a területet a csernobili reaktor- baleset alkalmával - 1986 áprilisában - különösen erős sugárfertőzés érte. "A Mogiljov körzetéből hozzánk küldött gyermekek száma évről évre nő - mondja Maja Zlo- ba orvosnő, az otthon vezetője -, és fejlődési rendellenességeik egyre súlyosabbak. Bizonyos vagyok benne, hogy ennek a sugár- fertőzés az oka. A baleset nyilván koromoszóma elváltozásokat okozott a szülőknél." Nyugati szakértők már régen jelezték, hogy sugárfertőzött szülők gyermekeinél genetikai károsodásokra lehet számítani. Belorusszia sugárfertőzött területeinek más kórházaiban is a koraszülöttek és a fejlődési rendellenességgel születő gyermekek számának növekedését tapasztalják. Maja Zloba elmondja, hogy minden évben megküldi jelentést az Egészségügyi Minisztériumnak, de választ még soha nem kapott. A reaktorbaleset negyedik évfordulóján Minszkben gyászolnak és tiltakoznak az emberek, mert a baleset utáni radioaktív lecsapódás 70 százaléka az ő köztársaságuk területén hullott le, és mintegy 2 millió ember van akut veszélyben. Eddig csak kevesen költöztek el közülük. Alexander Szgurszkij is egész családjával ott van a tüntetésen. O is egyike annak a 600 ezer "likvidátornak" - balesetelhárító- nak - akiket az elmúlt négy év folyamán rendeltek ki Csernobil és környéke sugármentesítésére. "1987 májusában történt. Futószalagon soroztak bennünket, és mindenkit alkalmasnak találtak: életkor, betegség, családi állapot, semmi nem számított." Alexander Szgurszkij öt hónapon át töltötte zsákokba a reaktorblokknál a radioaktív törmeléket. Tizenöt ember számára mindössze egyetlen sugárzásmérő készülék volt, és esténként azt is elszedték tőlük. Az őket ért sugárterhelésről senkitől sem kaptak felvilágosítást. Mióta hazajött Csernobilből, elviselhetetlen fejfájások kínozzák, fáradékony, és mindig száraz a torka. A "likvidátorok" közül azóta már hétezren meghaltak, sokan megrokkantak, és ezrek - többnyire fiatal férfiak - váltak impotenssé. A hatóságok nem hajlandók pontos adatokat nyilvánosságra hozni. Leonyid Taraszjen- ko, a Belorusz Ökológiai Szövetség tagja szerint: "Az Egészségügyi Minisztériumunk a nép legádázabb ellensége." Viktor Bicskovszkij, minszki atomfizikus gyakran utazik a Csernobil körüli sugárfertőzött területre, és méri a radioaktív sugárzás erősségét. "Mikor legutóbb Gomel környékén jártam, egy asszony odajött hozzám, és arra kért, vizsgáljam meg a kertjében termesztett zöldséget. A zöldség radioaktív volt. De erősen radioaktív volt a kályhájukban a fahamu is. Azt tanácsoltam neki, költözzön el. Csak annyit kérdezett: hová?" Ezrek élnek olyan falvakban, ahol négyzetméterenként 5,4 millió becquerel a sugárzás erőssége. Még mindig kerülniök kell az erdőket, nem fürödhetnek a folyókban és a gyermekeket is csak napi egy-két órára engedhetik ki a szabadba. A hatóságok néha megengedik, hogy a saját szakállukra elköltözzenek, de hogyan találhatna egy paraszt régi lakóhelyétől több száz kilométerre munkát és lakást magának? "Senkinek sem kellünk - panaszkodik egyikük -, még a fiataloknak is nehéz elhelyezkedniük, nekünk öregeknek pedig egyszerűen lehetetlen." Az áttelepítés vontatottságáért a bürokraták az óriási költségeket okolják. Szovjet szakemberek szerint a következő tíz évben legalább 540 milliárd márkára lenne szükség a reaktorbaleset következményeinek mérséklésére. A minszki Hematológiai Gyermekklinika sivár, lepusztult épület, körülötte törmelék és olajoshordók. Olga Alejnyikova főorvosnő és munkatársai 66 gyermeket kezelnek itt a köztársaság területéről, akik többnyire leukéAntibiotikumnak ellenálló nemi betegségek Az antibiotikumoknak ellenálló gonorrhoea gyakorisága a négyszeresére szökött fel 1984 óta - jelenti az USA At- alantában lévő betegségellenőrző központja. Felmérésük szerint 1988-ban csaknem 17 ezer olyan gonorrhoeás megbetegedést regisztráltak az Egyesült Államokban, amelyet nem lehet penicillinnel kezelni - ez 90 százalékos emelkedést jelent. Florida, New York és Los Angeles a betegség "tűzfészke" - innen jelentették a friss megbetegedések 64 százalékát. A központ munkatársai új ajánlásokat készítenek elő az antibiotikumnak ellenálló nemi betegségek megelőzésére, diagnózisára és kezelésére, jóllehet a kezelésre alkalmas más gyógyszerek drágák és a kezelés is bonyolult. miában és pajzsmirigyrákban szenvednek. Ő is meg van győződve, hogy betegei számának növekedése a reaktorbaleset következménye. Az ötéves, rákbeteg Irinán itt nem tudtak segíteni. Szülei egy éven át igyekeztek megszerezni az egészségügyi hatóságok engedélyét gyermekük külföldi gyógykezeléséhez. Az Egészségügyi Minisztérium végül beleegyezett, de a szükséges devizát a szülőknek kellett volna előteremteni. A televízióban indított kampány során nem gyűlt össze elegendő pénz, és csak egy NSZK-beli segélyszervezet útján sikerült helyet szerezni a gyermeknek a frankfurti egyetemi klinikán. Április 20-án Belorusszia egészségügyi minisztere azt írta a kislány aktájára, hogy az ügyet haladéktalanul el kell intézni, amennyiben egy most alakítandó bizottság célszerűnek ítéli a külföldi gyógykezelést. Irina pontosan ezen a napon halt meg. Röviddel előtte még megkérte a főorvosnőt: "Doktor néni, ne hazudj nekem. Mondd meg, amikor meg kell halnom. A babámat - arra kérlek - add majd Natasának; ő a legjobb barátnőm." /A Stem alapján/ Gogola Aladár Visszapillantó Galamb és a Bádog Liza A technikatörténet a kisembereknek a századelőn alkalmazott közlekedési eszközét, a Henry Ford /1863-1947/ üzemében gyártott nyitott autót "T-mo- dell"-ként tartja nyilván, amelynek tréfás neve a karosszériájáról "Tin Lizzie" volt. Nálunk a húszas években vált népszerűvé és nevezte el a pesti zsargon "Bádog Lizá"-nak. Elöljáróban csak annyit említünk, hogy az Amerikában 1908- ban eladásra beállított gépkocsinak 20 lóerős motorja volt, dugattyúja 2,9 liter löket-térfo- gattal működött és már az óránként 70 km-es sebességet lehetett vele elérni. Feljegyezték, hogy 1909-ben 950 dollárért kínálta a gyártó cég, majd egyre többet gyártottak belőle, két év múlva 690-re, újabb két év múlva 550 dollárra csökkent az ára. Amikor már világszerte elterjedt, 1926- ban a lényegesen javított kocsit 290 dollárért árulták. 1908-tól 1927-ig 15 millió darabot gyártottak belőle. A mai inflációs időkben azonban nem célszerűségből közöljük ezeket a vérpezsdítő adatokat, hanem ennek a gépkocsinak magyar vonatkozására kívánunk rámutatni. Tervezője ugyanis Galamb József gépészmérnök volt, aki 1881- ben Makón született és nevét itthon alig ismerik. Munkásságát pedig itthon kezdte el a diósgyőri vagongyárban, majd az aradi Magyar Automobil részvénytársaságnál dolgozott, ahol első ízben volt alkalma a gépkocsigyártást tanulmányozni. Azután a németországi Adler gyárba ment és 1903- ban kivándorolt Amerikába. Tulajdonképpen szédületes műszaki karriert csinált, hiszen 1905- ben került Henry Fort detroiti üzemébe, s a fennmaradt anekdota szerint 1907-ben a nagyhatalmú vezér így szólította meg Galambot: "Joe, az az ötletem támadt, hogy új kocsit tervezünk. Helyet biztosítok önnek a harmadik emeleten, hátul, üsse fel ott a taa híressé vált Fordson-traktort is, amellyel Ford az egykori ellenségeit hódította meg. Erről Galamb így emlékezett meg: "Ford egy napon hozzám fordult és azt mondta: "Joe, egy könnyű traktort kell építenünk, amelyet majd a farmerek használhatnak. Három napunk van a tervezésre." Nos, ezt sem árt a mai műszaki értelmiségünk részére felidézni. Galamb József egyébként 1937-től kezdve hivatalosan is a Galamb József által tervezett, Ford-féle híres "T"-model nyáját, vitessen be egy fekete táblát és azonnal hozzáfogunk az új modell szerkesztéséhez." Ezzel a beszélgetéssel kezdődött el a T-modell karrierje, amelyet természetesen a szakemberek gárdája tervezett meg, azonban az erőátviteli berendezés, a sebességváltó, a kardán, a differenciálmű és a tengelykapcsoló elrendezése a magyar Galamb József műve volt. O tervezte meg az első világháború alatt Ford gyár főkonstruktőre volt, amely tisztségét 1944. áprilisáig tartotta meg, amikor egészségügyi okokból a munkából visszavonult. Ő szervezte meg a gépkocsik futószalagon való gyártását, a bolygókerekes sebességváltója és villamos gyújtóberendezése a gépkocsiipar kimagasló alkotásai voltak. Hosszú életet élt, 1955-ben hunyt el Detroitban. K.A. Épületek robbantása A világ nagyvárosaiban mindenütt nagy átépítési munka folyik. A városok átépítésének, egyes városrészek szanálásának vagyunk tanúi, mert kirívó ellentétek mutatkoznak az új, korszerű és a belső városrész elavult, korszerűtlen épületei között. Az épületek bontásával kapcsolatban két irányvonal alakult ki. Az egyik a hagyományos bontásmód. Ez az épületek építésének fordított sorrendjében végzett kézi bontást jelent, és arra törekszik, hogy maximális mennyiségű - hagyományos - épületanyagot termelje ki. Lényegében véve, így bontanak évszázadok óta. Az építőipar azonban ma már sehol sem engedi meg magának azt a fényűzést, hogy egy épület bontása majdnem ugyanannyi ideig tartson, mint a felépítése. A hagyományos építőanyagok /tégla, cserép, kő, stb./ kitermelése egyébként egyre kisebb jelentőségűvé válik. Ezért alakult ki a korszerű bontásmód, amelynek az a lényege, hogy a biztonsági rendszabályok megtartása mellett, minimális létszámmal, maximális gépesítéssel, a legrövidebb időn belül oldja meg az épületek bontását, és eközben nincsen tekintettel a bontási anyagok teljes épségben való kinyerésére. Ezeket a köve- telméyeket legjobban a robbantás elégíti ki. Az épületeket töltetek segítségével robbantják. A töltetek különféle méretű és alakú robbanóanyagok, amelyek robbantása a behelyezett gyutacs távolból való gyújtásával történik. A robbanóanyagok igen sok fajtája ismeretes, az építőiparban leginkább az ütődésre, rázásra kevésbé érzékeny, nem brizáns /azaz kisebb hevességű robbanással járó/ paxitféleségeket használják. A robbanóanyagokat gyári egységekben /például 2, 5, 10, 20 denóanyag szükséges. A töltetbe helyezett gyutacs magas érzékenységű robbanóanyaggal töltött szelence, ennek robbanása kagrammos adagokban/ hozzák forgalomba. A robbantási számításoktól függően, egy-egy töltetben több gyári egységet is összerakhatnak aszerint, hogy a töltet számított robbanóerejéhez, átütőképességéhez mennyi robbaidézi elő a töltet robbanását a közvetítő hálózaton át létrehozott szikra segítségével. A kívánt robantásos bontási hatás elérésére általában sok, egymástól előre pontosan kiszámított távolságra helyezett töltet bizonyos szabályok szerinti /időbeni és térbeni/ robbantása szükséges. A töltetek robbantási hatása elhelyezésüktől és alakjuktól függően többféle lehet. A szabadon felfüggesztett töltet robbanóereje gömbfelület formájában oszlik el, ezért "elpuf- fog" a levegőben. A felfektetett töltet robbanóerejének egy része a felfekvési felület anyagának közel tölcséralakú rombolására fordítódik, nagyobb része elosz- lik. A befúrt, lefojtott töltet robbanása robbanási tölcsért vág ki a kisebb ellenállás irányában. Ez a módszer a legjobb hatásfokú, a robbanáskor keletkező hatalmas mennyiségű gázok óriási feszítőerőt képviselnek. És ami meglepő: egy jól megtervezett, lenyűgöző méretű épü- letrobantás által előidézett rezgés a környezetben kisebb mini egy teli, robogó autóbuszé. Képünkön: műszaki érdekesség ez a hamburgi csokoládégyár, amelyet nem sikerült felrobbantani, csak megroggyant és ferde toronnyá vált. Marhahús vérszegényeknek Egyesült államokbeli kutatói húsz szarvasmarhát 550 méteres és ugyancsak húszat 2145 métere: tengerszint fölötti magasságbar tartottak huzamosabb ideig. Bál vágáskor mindkét csoport húsá nak azonos volt a vastartalma, a; alacsonyabb terepen tartott álla tokhoz képest azoknak a szerve zetében, amelyeket 2000 méte felett neveltek föl, 10 százalékka több - mintegy 70 százalék - hen formájú vas volt. A hem forma hemoglobin, mioglobin - az em berben legjobban értékesülő vas vegyület.
