Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-20 / 62. szám

1990. JÚNIUS 20. 3 Új helyen várja vásárlóit a Hang­szerbolt Szolnokon. A volt Sztár áruház földszintjén nyílt meg újra, az Ideál bolthálózat tagja­ként. Bővült a szol­gáltatása: hangsze­rek, lemezek, műso­ros magnókazetták eladásán kívül fog­lalkoznak műsoros kazetták kölcsönzé­sével is. Fotó: I. Cs. Mennyit ér ma egy vállalat? Privatizációs bizottság a megyei tanácsnál A reálkamat ma illúzió Kérdőjelek az OTP bankká válásának útján A magyar pénzügyi rendszer komoly gondokkal küzd. Ezek java része a múltból örökölt, máig megoldhatatlan problémahal­maz, amely a pénzintézetek körül csúcsosodik ki. Az OTP kétéves késéssel, 1989-ben követte a kereskedelmi bankokat, és tette meg az első lépéseket, hogy a magyar bankrend­szer részévé válhasson. Addig azonban, s nem elsősorban saját hibájából, az OTP a támadások kereszttüzében állhat, főleg a lakosság részéről, minthogy két, sokakat izgató problémának is az egyik főszereplője. Negyvenes éveiben járó és si­keresnek mondható vállalkozó ismerősöm meglehetősen rossz véleménnyel van a mai magyar gazdaságról. "Úgy működéskép­telen, ahogy van " - állítja, és sze­rinte mindez két dologra vezet­hető vissza: egyrészt az erkölcsi okokra, másrészt pedig a tulaj­donlás körüli anomáliákra. Nem túlságosan nagy felfede­zés - mondhatná bárki hisz er­ről már annyit, de annyit hallot­tunk és bizonyára fogunk is még hallani. Sőt mi több, rémtörténe­tek is keringenek arról, hogy mi­lyen csalárdul kótyavetyéltek el vállalatokat, magyarán váloga­tás nélkül hogyan adtak el áron alul összeomlófélben lévő, de még jól működő cégeket is. Le­het mindezt vitatni, de hogy ele­jét vegyük a szóbeszédnek, tenni is kell valamit. A vagyonértékelés problémái Bizonyára így gondolták ezt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tanácsnál is, ahol az idén április­ban - s ezzel mintegy megelőzve az országos rendelkezéseket - megalakult egy privatizációs szakmai bizottság, melynek cél­ja pontosan a tanácsi vállalatok átalakulásának segítése, e folya­matok figyelemmel kísérése, az átalakulással kapcsolatos egysé­ges szemlélet kialakítása, s nem utolsó sorban a döntések ellenőr­zése. Most persze kötözködhet- nénk, hogy mire való ez a bizott- ságosdi, amikor megjelent az ál­lami vagyonügynökségről és az állami vagyon védelméről szóló jogszabály, és az majd úgy is he­lyére teszi a dolgokat. Igen ám, csakhogy az előbb említett tör­vény nem vonatkozik a tanácsi alapítású cégekre, mivel úgy fo­galmaz, hogy azokról külön jog­szabály - nevezetesen az önkor­mányzati törvény - rendelkezik majd. Csak ott a bökkenő, hogy az viszont még nem létezik, s ebből adódóan jelenleg is van egy jókora joghézag. Az állami vállalatoknál, mint köztudott, az utóbbi időben megkezdődtek az átalakulások és javában folyik az államtalanítás, elsősorban annak érdekében, hogy pótlólagos tő­kéhez juthassanak. Ez a hullám még nem érte el a tanácsi alapí­tású cégeket, de hogy előbb- utóbb eléri, e felől nem lehetnek kétségeink. így aztán minden­képpen föl kell rá készülni. An­nál is inkább, mert kár lenne el­herdálni az évtizedek alatt ott felhalmozott értékeket. S hogy nemcsak a levegőbe beszélek, ennek igazolására álljon itt né­hány adat: szűkebb pátriánkban több mint húsz olyan cég dolgo­zik, amelyeket a megyei tanács alapított, s közülük tizenhárom ipari, öt pedig kereskedelmi te­vékenységet folytat, s ezek tava­lyi nyeresége 250 millió forintra rúgott. Könyv szerinti eszközál­lományuk értéke 2,2 milliárd fo­rint, s ebből másfél milliárdot a saját vagyon teszi ki. Ez persze sokak véleménye szerint jóval alatta van a tényleges forgalmi értéknek. És itt az a pont, ahol mindig viták vannak. Magyarán: legtöbbször a vagyonértékelés kérdésében nem tudnak zöld ág­ra vergődni a tárgyaló felek. Szemléletes példa Nem véletlenül, mert kétség­kívül fogas kérdés, hogy tulaj­donképpen mit ér az a vagyon, amit egy adott vállalat bevisz mondjuk egy rész­vénytársaságba, vagy egy kft.- be. Azt-e, ami a nyilvántartásban szerepel - vagyis a valamikori bekerülési érték az amortizáció­val csökkentve -, vágy az illető cég nyereségét vegyék-e figye­lembe? Vagy azt nézzék, hogy mennyibe kerülne egy ugyan­olyan nagyságú termelőegység­nek, illetve létesítménynek mai árakon való létrehozása, felépí­tése? Szóval nagyok a dilemmák, sok még a kérdőjel. A jobb meg­értés érdekében íme egy példa. A megyeszékhelyen lévő és közis­mert Pelikán szálló könyv sze­rinti értéke jelenleg 70-80 millió forint körül mozog. Gondoljunk csak bele: ebből a pénzből a mai árakon mit lehet csinálni? Tehát nem kell ahhoz sem közgazdász­nak, sem pedig számviteli szak­embernek lenni, hogy megálla­píthassuk: az előbb említett összeg négy-, esetleg ötszörösét is elvinné a Pelikán, ha most épí­tenék föl. Ebben a pillanatban jogosan vetődik fel a kérdés: ak­kor most mit ér a példában felho­zott vendéglátóipari egység. A könyv szerinti értékét, vagy pe­dig azt a 300-400 millió forintot, amiből jelenleg létre lehetne hozni? Nos, az átalakulások leg­neuralgikusabb pontja kétségkí­vül ez. Emiatt is döntött a megyei ta­nács vezetése amellett, hogy lét­re kell hozni a privatizációs bi­zottságot, amely bizonyára egy­séges álláspontot képvisel majd minden, az átalakulás útjára lé­pett vállalatnál. De a testület lét­rehozása mellett szólt egy másik érv is. Nevezetesen arról van szó, hogy hiaba alapította a ta­nács valamikor régen ezeket a cégeket, hiába biztosította szá­mukra az induló tőkét, ebből az évek hosszú során át semmi haszna sem származott. Hisz ezek a vállalatok ugyanúgy mű­ködtek, mint az állami cégek, amelyek az országos "nagyka­lapba" fizették be nyereségük jó részét. Most viszont, ha mond­juk egy tanácsi vállalat átalakul, az indulótőke 20 százaléka egy­ből az alapító tulajdona lesz, ami rögtön eladható, vagy pedig ha ott marad, akkor meg remélhető­en nyereséget termel. Az alapító tőke fennmaradó 80 százaléka viszont eladásra kerül, s az így befolyó összeg 80 százaléka pe­dig szintén a tanácsi költségve­tést gyarapítja majd. Termé­szetesen ezt a folyamatot a tör­vény előírásainak megfelelően is ellenőrzi a privatizációs bizott­ság. Új tulajdonformát kell választani Az átalakulás másik dilem­mája, hogy milyen tulajdonfor­mát válasszanak a vállalatok. Ezzel kapcsolatban elég talán annyit megjegyezni, hogy egy cég számára rendkívül fontos az, hogy nagyon gyorsan nagyon pontos és a lehető legtöbb infor­mációt kapja meg az általa előál­lított termékek piaci viszonyai­ról. Ha így nézzük a dolgot, ak­kor célszerű a vállalati formát éppen ennek érdekében kivá­lasztani vagy alárendelni. Meg kell szüntetni azokat a felesleges és nehézkes áttételeket, amelyek az információk áramlási sebes­ségét jelentősen lelassítják. Hisz pontosan ettől válik rugalmat­lanná, nehézkessé egy-egy cég, illetve fordítva: ha közvetlenül jut hozzá a számára nélkülözhe­tetlen adatokhoz, csak akkor ké­pes gyorsan reagálni és rugal­massá válni. így ebből a szem­pontból valójában teljesen mind­egy, hogy melyik tulajdonformát részesítik előnyben a másikkal szemben. Lényeg az, hogy haté­kony legyen. Ez a megállapítás bizonyára nemcsak a tanácsi vállalatok át­alakítása során megszívlelendő szempont. Az első ilyen gond a lakáshi­telezés, a másik a megtakarítások ösztönzésének a kérdése. Mind a kettő olyan terület, ahol a megol­dásnak még csak a körvonalai sem látszanak. A szociálpolitika nem az OTP feladata Az OTP és az igazi bank a múltban igen messze állt egy­mástól. Jellemezhetjük ezt azzal is, hogy amíg nyugaton egy bank csak a pénztőkével és annak nye­reséges felhasználásával foglal­kozik, addig a hazai "lakossági pénzintézet", az OTP, a lakás­építéssel, lebonyolítással, az ezekhez kapcsolódó szociálpoli­tikai intézkedésekkel, s más nem banki feladatokkal foglalkozott és foglalkozik részben ma is. Az OTP-re ma is a túlzott centralizá­ció a jellemző, részben az előző­ekből adódóan. Budapesten van a központ, s körülötte helyezked­nek el a központ holdudvaraként a kevés önállósággal rendelkező megyei igazgatóságok. Ez meg­határozza üzletpolitikájukat is. Ezzel együtt is a kereskedelmi banki tevékenység elég széles körű, amit segít az is, hogy a köz­pont ma már keresi azt az eszköz- rendszert, amely nagyobb önál­lóságot, s így nagyobb rugalmas­ságot biztosítana a megyéknek. Egyre szélesebb azok köre, akik számlájukat az OTP-nél ve­zetik, bár nagy hiteligényű cé­gekkel nem tudnak foglalkozni. Erre az OTP-nél nincs pénz. Ezért inkább a kft.-k, kisvállal­kozások bankja szeretne lenni, továbbra is építve azonban arra, hogy eddig is a tanácsok bankja volt. Előnye, hogy például me­gyénkben 18 helyen van fiókja, és az a hetven gazdasági szerve­zet, amely nála vezeti számláját, "0"-szaldóval indult. A Takarék- pénztár nem örökölt nagy adós­ságokat, ez a kétéves késésnek nagy előnye. Az egyik legkorszerűbb nö­vényvédelmi eljárásról, az úgy­nevezett ULV-technológiáról rendeztek a minap szakmai ke­rékasztal beszélgetést a Repülő­gépes Szolgálat Kenderesi Terü­leti Központjában. Az ULV-eljá- rás lényege az, hogy a növényvé­dőszer hatóanyagát víz nélkül A tiszta bankká válást - mint jeleztük - nagyban zavarja a la­káshitelek kamatainak rendezet­lensége, illetve maga a lakáshite­lek mai rendszere. A három- százalékos hitelállomány vissza­hat a banki működésre; önmagá­ban ennek kezelése nem banki feladat. Igaz, ma már nem lenne célszerű más szervezetet létre­hozni erre. Az új lakástámogatási rendszer is eléggé megköti az OTP kezét. Bár a kamatok 25,5 százalékra emelkedtek ebben az évben, a kiemelten támogatott hitelek részaránya így is 42 szá­zalék, amelynek nyújtására jog­szabály kötelezi az OTP-t. Ha az egyéb kötelezettségeket is néz­zük, például a szociálpolitikai tá­mogatást, akkor az OTP-n kívüli tényezők már a lakáshitelek 60 százalékát érintik kötelezettség formájában. Az OTP így csak igen szűk sávban tud támogatás nélküli, tisztán üzleti jellegű la­káshitelt nyújtani, igaz, erre az igény is alacsony. Az OTP tehát nehezen fog "szabadulni" ettől a tevékenységtől. Sőt, ha figye­lembe vesszük azt, hogy a sze­rencsétlen kamatadó helyett más módon rendezni kell a kedvez­ményes lakáshitelezéssel kap­csolatos költségvetési traumát, akkor láthatjuk; az OTP-től ne­hezen várhatjuk, hogy a megta­karítás ösztönzésére kellő forrás­sal rendelkezzenek. Ördögi körben a reálkamat A megtakarítások ösztönzésé­re reálkamatok kellenének. Ma az infláció mértéke hivatalosan is eléri a 25 százalékot. Az OTP - különböző kimutatások szerint - ájrlagosan 18,3 százalék nettó ka­matot tud biztosítani. Ez alól ép­pen a lakás-előtakarékossági be­tétforma a kivétel. Itt a kamat nagysága eléri az infláció mérté­két. Az OTP nem tud - a realitása nincs meg ennek - reálkamatot juttatják ki a kezelendő területre. Mint dr. Szász Árpádtól, a válla­lat agrokémiai osztályvezetőjé­től megtudtuk, a módszer volta­képpen nem újkeletű. Először 1966-ban az amerikaiak alkal­mazták, főként a súlyos járvá­nyokat okozó maláriaszúnyo­gok, cecelegyek ellen és a sáska­járások megfékezésére, de a viet­nami háborúban is ezzel az eljá­rással pusztították el a dzsungelt. Néhány éve már nálunk is - per­sze békésebb célokra - használ­ják az ULV-technológiát a mező- gazdasági termelésben hatalmas károkat okozó rovarok ellen. A víz nélkül, illetve a minimális vízmennyiséggel kijuttatható ké­szítményekkel a növényvédelmi kezelések lényegesen gyorsab­ban és gazdaságosabban végez­hetők el, mint a hagyományos módszerekkel. A Budapesti Vegyiművek a ta­nácskozáson bemutatta a legú­jabb környezetkímélő rovar- és gombaölő készítményeit, ame­lyek meglepően alacsony fajla­gos költséggel permetezhetők ki. Nem csoda, hiszen egy hektár kezelésére mindössze néhány deciliter vegyszer és egy-két liter víz szükséges. E rendkívül cse­biztosítani. Egyrészt igazodni kell az MNB refinanszírozási hi­telének kamatlábához, másrészt, ha a bank például 26 százalékkal szerzi meg a forrást, akkor 30 százalék alatt nem tudja adni ma­ga sem a hitelt. Igazi róka fogta csuka - csuka fogta róka helyzet. Ez nem azt jelenti, hogy az OTP nem tesz semmit. A letéti jegyekre például bruttó 26 száza­lékot fizetnek, de sajnos, az inf­láció nettó módon jelentkezik. S itt értünk el a probléma gyökeré­hez. Amíg ugyanis a magas inf­lációt nem sikerül letömi, a ka­matok területén sem lehet lépni. Ez utóbbi csökkenésére azért is szükség lenne, mert nemcsak a megtakarított pénzeket nem tud­ják a vállalkozásokba áramoltat­ni, hanem a vállalkozók ilyen feltételekkel fel sem tudják ven­ni a hiteleket. Pedig többletter­melésük az infláció elleni harc­ban jól jöhetne. Megint egy ör­dögi körbe jutottunk... Az újrakezdés kockázatai Az OTP-nél járva, megkér­deztük, mi a véleménye Szűcs Ferenc megyei igazgatónak ar­ról, hogy az újrakezdési kölcsönt igénybe vevők túl szigorúnak tartják a Takarékpénztárt. Az igazgató nem titkolta, örülnek, hogy ügyfeleikben ez a kép ala­kult ki róluk - a "szigorra" ugyan­is tudatosan törekednek. Sokkal inkább félnek a behajthatatlan követelésektől. Véleménye sze­rint inkább a munkahelyterem­tést kellene támogatni, mint az "újrakezdést", erre pedig csak valódi vállalkozók képesek haté­konyan. A mai rendszerben a leg- szegényebbek fordulnak az OTP-hez. Az ő szakmai, még in­kább vállalkozói ismereteik hiá­nya nagyon is kétségessé teszi az "újrakezdést", már-már elfogad­hatatlanná növeli így az OTP pénzkihelyezési kockázatát. A Takarékpénztár helyzetét rontja, hogy a megtérülés esélyével be­fektető valódi vállalkozók - el­lentétben az "újrakezdőkkel" - korántsem csak ettől a pénzinté­zettől vesznek fel hitelt. kély folyadékmennyiség kijutta­tása persze nem akármilyen technikával oldható meg. A Re­pülőgépes Szolgálat szakem­bergárdája megalkotta a repülő­gépekre, illetve helikopterekre szerelhető AUTOROT és UNI- ROT berendezéseket, amelyek segítségével az ULV-technoló- gia a gyakorlatban is kivitelezhe- tővé vált. Szíjjártó László, a Repülőgé­pes Szolgálat Kenderesi Területi Központjának igazgatója el­mondta, hogy a szellemes mű­szaki megoldású adapterek kül­földön is elismerést vívtak ki. A repülőgépes növényvédelmi technika így ma már alkalmas arra, hogy egy hektár területre két liter vegyszertől 180 liter fo­lyékony műtrágyáig szinte bár­milyen agrokémiai készítményt kijuttasson. Ezért a magas ter­méseredmények elérésében bi­zony komoly szerepe van - és lesz a jövőben is - a mezőgazda- sági repülésnek. L. Z. N.T. —napló Könyvhét volt, nincs. Ki emlékszik már rá? Pedig a mindent elöntő szemétáradatban most felbukkant sok-sok igen értékes könyv. A ke­zemben Illyés Gyula munkája, naplójegyzetei. A tudatomban pedig göröngyként kopogó rideg tény: a szerző halott. Az én emlékezetemben az marad meg Illyés Gyuláról, ahogyan figyelt a fiatal írók lakitelki, történelmet és nemzettuda­tot faggató tanácskozásán - még a hetvenes évek második felében. Megmarad bennem, ahogyan ült előttem, ahogy lélegzett, ahogyan Flóra asszony fülébe súgott valamit. És megmarad bennem a beszéde, bölcs, szellemes és higgadt mondatai, és megmarad az a jelképes stafétabot­átadás, amellyel mintegy felnőtté avatta az új írónemzedéket. Mi addig is valóságos Atlasznak éreztük ma­gunkat, akiknek azonban csak az adatott meg, hogy pillekönnyű pingponglabdákat tartsunk a vállunkon, holott mindegyikünk a földgolyóról álmodott. Éreztük, Illyés Gyula bízik az erőnk­ben: elbírjuk. És most már - nélküle. Körmendi Lajos Füle István Merre tart a mezőgazdasági (Folytatás az 1. oldalról) ^ C% reputes?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents