Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)
1990-06-13 / 56. szám
1990. JÚNIUS 13. 3 Patthelyzet az élelmiszergazdaságban Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága (Folytatás az I. oldalról) S főleg nem érdekük ez a mező- gazdaságban dolgozóknak, hiszen a megye élelmiszergazdasága már a tavalyi évet is szűkülő állami támogatással, csökkenő pénzkész- lettel, kimerülő tartalékokkal, emelkedő költségekkel kezdte. Tény, hogy a mező- és élelmiszergazdaság dolgozói több mint hárommilliárd forint eredményt realizáltak 1989-ben, közel 26 százalékkal többet mint az előző évben, de emögött reálérték-csökkenés húzódik meg, amely a visszafogott fejlesztési tevékenységben nyilvánult meg. Tavaly például 63 millió forinttal kisebb értékű beruházás valósult meg a mezőgazdasági üzemekben, mint 1988-ban. Ráadásul figyelembe kell venni, hogy a beruházási eszközök árának emelkedése miatt a tényleges visszaesés ennél is nagyobb. A gazdaságokra jellemző volt a forráshiány, sehol sem kezdtek új beruházást. A beruházási tevékenység az élelmiszeriparban is visszafogottabb lett. Pozitívumként könyvelhető el, hogy a növényolajgyárban átadták az étolajfinomítót, a martfűi sörgyárban el- keződött a kapacitásbővítés, a sütőiparban Jászberényben befejeződött, Törökszentmiklóson pedig elkezdődött a rekonstrukció. Az állóeszközök egyébként sem magas minőségi színvonala a beruházásra fordított összegek évről évre történő csökkenése következtében egyre romlik. Az összes állóeszközérték a mezőgazdaságban 56,2, az élelmiszeriparban pedig 62,21 százalékra amortizálódott. Kedvező viszont a termelés biztonsága tekintetében, hogy tavaly 10 590 hektáron valósult meg a melioráció, és több mint tizenkétezer hektáron fejlesztették az öntözést. Ami pedig az állattenyésztést illeti: az állatlétszám évek óta tartó csökkenése folytatódott, - főleg a kisüzemekben. A megyei élelmiszeripari vállalatok dicséretére el lehet mondani, hogy jó színvonalú helyi ellátást biztosítottak, és jelentős exporttevékenységet fejtettek ki. A megyében meghatározónak számító tizenegy élelmiszeripari vállalat bruttó termelése - döntően az áremelések hatására - húsz százalékkal emelkedett, és megközelíti a húszmilliárd forintot. A vállalatok bevételének több mint 25 százaléka exportból származik. A politikai és'társadalmi változások következtében - főleg a földtulajdonnal és a szövetkezeti mozgalommal kapcsolatban - kialakult bizonytalansági helyzet az idén is sok mindenben lemérhető. Ebben az évben például a beruházási előirányzatok drasztikus, megközelítőleg tizenöt százalékos csökkenést mutatnak. Ugyanez a folyamat jellemző a meliorációs, az öntözési- valamint a villamosítási állami támogatási keret iránti igényre is. Gondot az idén is az év közbeni általános pénzhiány jelent. Nehezen jutnak a termelők rövid lejáratú hitelhez, - bár annak a kamata már a 35 százalékot is eléri. Általánossá vált a likviditási hiány, a sorbanállás. Továbblépést csak az ágazat körüli bizonytalanság megszüntetése, az ágazat sajátosságaihoz igazodó pénzpolitika, vállalkozást segítő program, szabályozó és árviszonyok kialakítása jelenthet, - ez volt a testület elé beterjesztett jelentés summázása, mellyel a végrehajtó bizottság egyetértett. Külkereskedelem Tovább nőtt a dolláraktívum Az idén május végéig a magyar külkereskedelem dolláraktívuma 338 millió dollár volt - közölték az MTI érdeklődésére a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában. Elmondták, hogy tavaly öt hónap alatt csak 24 millió dollár volt az aktívum. A nem rubelelszámolású kivitel az idén öt hónap alatt 2 milliárd 325 millió dollár volt, ami 19 százalékkal több, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Az import egymilliárd 987 millió dollár, ami 2,9 százalékos növekedést jelent. A legnagyobb mértékben az NSZK-ba irányuló export növekedett: az idén május végéig 519 millió dollár értékű volt a kivitel, míg az elmúlt évben 392 millió dollár. Az "újszülött" még egy éves sincs A tiszaderzsiek a maguk urai lettek Olyan ez a faluszéli major, mint a békesség szigete. Zöld minden és csend van. Csak néha hallani valami neszt, kopácsolást, meg a távolban dolgozó traktorok motorzaja szűrődik át olykor-olykor a lombokon. Az árokparton gólya lépked, fölöttünk madarak lebegnek. Le-le szállnak megpihenni a valamikor jobb napokat látott uradalmi kastély tetejére. Kihaltak már innen a régi tulajdonosok, az épület dolgos kezek után áhítozik. Az új gazdák tervezik is a renoválását. Mert nem áll üresen a régi ház, itt rendezték be ugyanis a megye legfiatalabb termelőszövetkezetének, a tiszaderzsi Kossuth Tsz-nek az irodáit. Az elnökkel szinte egy időben érkezünk a régi kúriához. Hiába van kora reggel, Szenczi Lajos már végigjárta a határt.- Csak így vagyok nyugodt - mondja, és beljebb tessékel a hosszú, szűk folyosón lévő irodájába. Hellyel kínál, beszélgetünk erről, arról, s amikor faggatni kezdem, hogy tulajdonképpen hogyan és miért váltak ki az Abádszalóki Lenin Tsz-ből, az elnök hosszasan maga elé néz, majd így válaszol:- Hivatalosan 1989. november 24-én alakult meg a téesz, valójában az idén januárban kezdtük a munkát. Nem szeretném elkiabálni, de nem bántuk meg, hogy szétváltunk. Nézze, én tíz éve az Abádszalóki Lenin Tsz-ben növény- termesztési főágazatvezetőként dolgoztam, és szinte naponta láttam, érzékeltem, hogy a tiszaderzsiek sohasem tudtak úgy beilleszkedni az egyesített nagy téeszbe, mintha az eredetileg is mindig úgy lett volna. Mert azt tudnia kell, a Tiszaderzsi Kossuth Tsz korábban már létezett, de 1975. január 1-vel megszüntették. Biztos emlékszik, akkoriban a tanácsi meg a pártszervek nagyon ráhajtottak a kisebb szövetkezetek felszámolására, illetve, a nagyobbakkal való egyesülésüket szorgalmazták. És bizony nem sok választási lehetőségük volt a tagoknak, hisz egyszerűen föntről eldöntötték, hogy ezt, végre kellett hajtani, nem volt mese. A szétválást tehát én úgy hiszem, elsősorban érzelmi okok motiválták, de ehhez kellett a jelenlegi politikai helyzet is. Úgy látták a derzsiek, most megvan Ezt láttuk a megye legfiatalabb termelő- szövetkezetében az esély arra, hogy egy közhellyel élve, saját kezükbe vegyék sorsuk irányítását.- Voltak-e gondjaik a vagyonmegosztással?- Hosszas viták után megegyeztünk. A földdel nem volt baj, mert azt mindenki elfogadta, hogy az 1975-ös egyesüléskori állapotot állítsuk vissza. Nem kell a tiszaderzsieknek az abádszalóki föld és fordítva. Ebben tehát simán egyezségre jutottunk. Utána pedig az eszközök oldaláról közelítettük meg a kérdést. Abból indultunk ki, hogy a gazdálkodás feltételeit biztosítani kell, s ehhez hozzátartoznak az erő- és munkagépek, az épületek, a bennük lévő állatokkal együtt. A lényeg az, hogy kiegyeztünk. így aztán jelenleg az összes földterületünk 2 ezer 203 hektár, ebből 1924 hektár a szántó, 126 hektár az erdő, 62 hektár a legelő, a többi pedig művelés alól kivett terület. Van két 100 férőhelyes tehénistállónk, 182 fejőstehénnel, az összes szarvasmarha-állományunk pedig 435 darab. Ha a gépeket nézzük - folytatja a felsorolást az elnök - van 12 MTZ, egy Rába és egy Fiat traktorunk, öt kombájnunk, két rakodógépünk, három IFA tehergépkocsink, ezen kívül több vegyes használatú és kis teherautónk, meg három személyszállításra alkalmas gépkocsink. Úgyhogy gyakorlatilag ki vagyunk stafírozva, nem túl jól, de nem is rosszul. A további fejlesztés már az idei eredményeinken is múlik.- Hogy sikerült az évkezdet?- Január 2-án, amikor elindultunk, önálló pénztáiunk már volt, de egy árva fillér sem kuncogott a kasszában. Még szerencse, hogy a Kuntej segített rajtunk, mivel félmillió forint előleget január 20-án átutalt részünkre. S abból az 500 ezer forintból kezdtük a gazdálkodást. A raktáraink elég jól fel voltak töltve alkatrészekkel - mert azokat is megosztottuk -, s így a gépjavításokat sem vásárlásokkal kellett kezdenünk. Most ott tartunk, hogy bankkölcsönt még nem vettünk föl. Jelenleg több mint 2 millió forint van az egyszámlánkon. A szükséges vetőmagot, növényvédőszert, műtrágyát megvásároltuk. A megyei tanács is támogatott bennünket, szóval nem panaszkodhatunk. Jó félóra múltán Szabó István főagronómus- sal ballagunk a tehénistállók felé. A központi major egyik csücskében hosszan nyújtózkodik a tehénistálló. Mellette a karámban fekete-fehér foltos tehenek békésen kérődznek. Kicsit idébb kutyaketrec-szerű építmények sorakoznak. Csak azokban nem házőrzők, hanem borjak feszengenék. Az istállóban Fazekas István állatgondozó serénykedik. Éppen egy frissen világrajött kis- borjút tisztogat. S amikor végez, előkerül a jókora cumisüveg. A gondozó a ketrechez lép, és a két órája született borjú szája felé nyomja az üveget. Az szopni kezd, eltelik jó pár perc, és kiürül a cumisüveg. Szusszanásnyi időre megáll a nagybajúszú férfi, s amikor az önállóságra terelem a szót, így válaszol:- Kár is volt egyesülni, mert máris több a pénzünk mint korábban, s ami még ennél is lényegesebb, itt legalább emberszámba vesznek bennünket. Az istállók mögött több emeletnyi szénaboglyák magasodnak. Úgy tűnik, mintha vezényszóra sorakoznának elénk, hogy eltakarják a határt. A szérűskertben már távolról látni, hogy egész regimentnyi ember szorgoskodik.- Most ennek van itt az ideje - magyarázza a főagronómus, és arrafelé indulunk. - így aztán - folytatja - a műhelydolgozóktól kezdve, a traktorosokon át a gyalogmunkásokig mindenki ezt csinálja.- Én például kovács vagyok, de szívesen jöttem - nyújt kezet egy borostás képű férfi, ahogy odaérünk. - Itt mindig megbeszéljük közösen a dolgokat, kikérik a véleményünket, jobban gazdának érezhetjük magunkat, és például senki sem morgott az ellen, hogy most éppen kazlaznunk kell. Magunknak csináljuk.- Én is harcoltam azért, hogy különváljunk - lép közelebb egy alacsony, svájcisapkás ember, amint meghallja, hogy miről folyik közöttünk a szó. - Ebből a földből nőttünk ki, mi akarjuk a hasznát látni. Nézze meg - mutat a távolban fehérlő épületek felé -, az az istálló meg a műhely se lenne már meg, ha együtt maradunk. Azt mondták, hogy lebontják, mert használhatatlan. És meg is tették volna, hisz itt éveken át csak romboltak, de sohasem építettek. Sebaj, majd ezután teszünk azért, hogy jobban menjen nekünk is. Mert mi nem úgy vagyunk ám mint az afféle unatkozó ember, aki reggel a delet várja, délben az estét, este meg a reggelt. S hogy szavainak nyomatékot adjon, vállára veti vasvilláját, és szapora léptekkel indul dolgára. N.T. Szüret Nagykörűben A cseresznyével utazik a haszon is A piac diktálja az árat A nagykörűi cseresznyefák alatt javában folyik a munka. A gyümölcsösben az óvodástól a nyugdíjasig mindenki siet a szürettel, mert a nem éppen jó időben jött csapadék miatt megrepedt a cseresznye. Ezért a termés csaknem egynegyede nem éri el az exportminőséget, de a termelők szerint a kiválogatott gyengébb minőségű áruból még befőttet lehet készíteni vagy pedig pálinkát lehet főzni. Míg tavaly 38 forintról indultak a felvásárlási árak, az idén már 40 forintos kilónkénti átvételi árral kezdődött 4 szüret. A kedvezőtlen időjárás miatt jóval kevesebb cseresznye termett, mint az elmúlt esztendőben, ezért az első napok után a felvásárlási ár csakhamar felszökött 66 forintra. Ilyen magas árat még nem fizettek a gyümölcsért Nagykörűben, de az is tény, hogy a termelési költségek sem kis mértékben emelkedtek. A korábbi évekkel ellentétben az idén a magánkereskedő a cseresznyéskertben ritka, mint a fehér holló. A felvásárlás döntő része a szolnoki, a Bács-Kiskun megyei és a Heves megyei Zöldérten keresztül zajlik. Az ár persze mindenütt ugyanaz. A Szol- noki Zöldért Leányvállalat ugyan lépéselőnyben van a többi felvásárlóval szemben, hisz - mint az egyik termelő, Dávid András is elmondta - ők előre biztosítják a szedéshez szükséges ládát, amit a termelő le tud mérni, így az átvételnél nem érzi úgy, hogy becsapják. A szolnokiak nagy előnye még, hogy a cseresznye mellett a fák között megtermelt borsót, burgonyát és egyéb konyhakerti zöldségféléket is felvásárolják. Néhány termelő persze kevesli az átvételi árat, mert az infláció meglódult az utóbbi hónapokban, de a többségük elégedett. Marsi István a Szolnoki Zöldért Leányvállalat 1. számú telepének vezetője elmondta, hogy eddig csaknem 50 tonna cseresznyét vásároltak fel, ügyelve a jó minőségre. Az első napokban már emelték az árakat, amit követett a többi átvevő cég is. A magángazdálkodók kertjétől jó pár száz méternyire, a Haladás Tsz gyümölcsösében egy osztrák kamiont raknak meg cseresznyével. Az áru itt a kétforin tos hűtőházi költséggel együtt 68 forintért cserél gazdát. A "felesben" történő szüret, úgy tűnik, bevált, mint azt Tichy-Rács István a tsz kertészmérnöke is megerősítette. Az alkalmi dolgozók 25 forintért szedik a cseresznye kilóját. Sajnos, míg a kedvező időjárású években egy mázsa gyümölcsöt terem egy fa, addig az idén csupán 15-20 kilót sikerül a ládákba gyűjteni. Hosszasan lehetne ugyan vitatni, hogy a jelenlegi felvásárlási ár sok-e vagy kevés, de az biztos, hogy néhány száz kilométerrel nyugatabbra ugyanilyen minőségű áruért a vásárlónak kilónként 42- 50 schillinget kell leszurkolnia - tudtuk meg az osztrák teherautó magyarul is kiválóan beszélő pilótájától. A kilométerekkel arányban tehát nemcsak por és költségek rakódnak a nagykörűi cseresznyére, hanem nyereség is, ami szintén a határainkon kí- vül. marad. L.Z. Parasztszövetség Jászberényben A Kisgazdapárt keretében a közelmúltban megalakult a Magyar Parasztszövetség jászberényi szervezete. A mezőgazdaságban dolgozók érdekvédelmét vállaló társadalmi szervezet pártállástól, munkahelytől függetlenül az egyéni gazdálkodók, kistermelők munkáját, megélhetését kívánja segíteni. A Kisgazdapárt Jászberény, Déryné utca 6. szám alatti irodájában tevékenykedő jászberényi szervezet hamarosan felveszi a kapcsolatot a Hangya Szövetkezettel, hogy a jelenleginél kedvezőbb lehetőségeket kínáljon az érdeklődő termelőknek a kisgépek beszerzésében, alapanyagok, növényvédőszerek vásárlásában és a ter- melvényeik piaci értékesítésében. Ezen túl fel kívánják eleveníteni a néhai ezüst- és aranykalászos tanfolyamokat, melyeken az ősztől különböző elméleti és gyakorlati (kertészeti, növény- védelmi, állategészségügyi) ismeretekkel gazdagíthatják tudásukat a gazdálkodók.-lpÚj szállodát avatnak Szigetváron Szulejmán szultán szépséges leányáról nevezték el Szigetvár nemrég átadott új szállodáját. A kétcsillagos Hotel Kumilla 33 szobájában és lakosztályában összesen hatvanhat, illetve pótágyakkal száz vendég pihenhet egyszerre. /MTI fotó: Kálmándy Ferenc/ Percről percre magasodik a kazal. Fotó: Korányi
