Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-12 / 55. szám

4 1990. JÚNIUS 12. Fischer Iván és a Fesztiválzenekar Az idei nyári szezon Szolno­kon rangos zenei eseménnyel kezdődik. A játékcsamokban (Széchenyi városrész) szerdán este a Budapesti Fesztiválzenekar vendégszerepei, Fischer Iván ve­zényel. Fischer Ivánt nem kell bemutatni a szolnoki zeneértő közönségnek, annál is inkább, mert neve nemcsak itthon isme­rős, hanem világszerte. Több nemzetközi karmesterverseny győztese, akit egy jó néhány év Fischer Ivánról felvételünk Budapesten készült a próba öt- perces kávészünetében előtti londoni siket* indított el a nemzetközi karrier felé. Jelenleg, amikor éppen nem vendégszere­pei valahol, Angliában él. Felesé­ge holland muzsikus, két gyer­meke van. A nyári zenei rendez­vények alkalmából most éppen Budapesten tartózkodik, ahol a Fesztiválzenekarral egy Kodály- lemez felvételére készülnek. A Fesztiválzenekar immáron fogalom a magyar zenei élet töté- netében. Történelme lassan már egy évtizedes. Létrehozásának az ötlete még 1980-ban született. Kocsis Zoltán és Fischer Iván ar­ra gondoltak, hogy a magyar ze­nei élet színvonalasabbá tételére egy olyan zenekart alapítanak, amelyben a Magyarországon fel­lelhető legjobb szólisták és zene­kari zenészek vesznek részt. A kezdeti anyagi és erkölcsi nehéz­ségekkel ma már nem kell küz­deniük, győztek. A Fesztiválze­nekar évi három alkalommal van együtt; a karácsonyi hangver­senyen, a budapesti Tavaszi Fesztiválon és a nyári zenei ren­dezvényeken. Ez a nyári periódus most kivételesen júniusban van, ennek része a szolnoki fellépés. Miért éppen Szolnok? Fischer Iván ötlete volt ez az ismerkedés. Ha jó lesz, jönnek máskor is, mint mondta. Olyan városokban is szeretnének fel­lépni, amelyeket elkerülnek a nagyszabású hangversenyek. Naponta hat órát próbálnak. A szolnoki fellépés végén szolnoki kórusokkal közösen adják elő Kodály Zoltán Psalmus Hungari- cus című művét. Fischer Iván, mikor a budapesti próba szüneté­ben beszélgettünk vele, azt mondta, annak ellenére, hogy a szolnoki kórusokkal mindössze egy közös próba lesz az előadás napján - mégsem tart attól, hogy ez a műsorszám nem lesz sikeres. "Bízni kell az emberekben. Mindannyian ismerjük a darabot, miért ne lenne sikeres? Persze, hogy sikeres lesz" - mondotta. Ennek biztosítéka Fischer Iván tehetsége mellett a Fesztiválzene­kar jó nevű zenészgárdája, akik­kel világszerte a legrangosabb dí­jakat nyerik el. Magyarországon készült lemezeik jórésze szintén neves díjakban részesült, minden évben elnyerik az "Év hangleme­ze" díjat is. Ezenkívül évről évre Európa leghíresebb fesztiváljai­nak nyertesei. Most szerdán este a szolnoki közönség találkozhat velük. Nyugodtan mondhatjuk a játékcsamokbeli eseményt az évad legnagyobb szabású hang­versenyének, amelynek fényét bizonyára nem kisebbíti a zene­értő emberek szemében a hang­versenyek szempontjából eleddig ismeretlen helyszín. Kátai Szilvia Nevezetes épületeink Az egykori törvényszék Száz esztendeje, hogy az 1856-ban épült "Régi posta" épü­letként ismert Obermayer-Hu- bay-féle kétemeletes bérház szomszédságában és az 1878-ban megépült megyeháza impozáns tömbjével szemközt emelkedni kezdett a törvényszék három ut­cára nyíló tömbje. 1885-ben ugyanis újra a meygeszékhelyre került a bíróság és ügyészség, amely átmenetileg a "Régi posta" /ma Varga Katalin Gimnázium/ épületében volt elhelyezve. A Kossuth Lajos utcára néző épület három utcára nézett hom­lokzatával. Akkor szélesítették két öllel a Kelet felé néző kes­keny Gyászköz utcát, melynek neve még az 1849. március 5-ei szolnoki csata emlékezetét őrizte, ugyanis erre menekültek az oszt­rákok az őket üldöző honvédek szuronyai elől. A mai Dózsa György utca - akkor még Régi patika utcának nevezték, majd a eklektikus stílusú épülete Verbőczy nevezet kapta - hatá­rolta az épülettömb nyugati hom­lokzatát. Az épület főhomlokzatát a sar­kokon egy-egy kiugró falsík, úgynevezett rizalit és középen négy dóroszlopon álló baluszte- res, bábkorlátos erkély-tagolja. A sarokrizalitok széleit a kváder- szerű falazás teszi hangsúlyosab­bá. Az 1-11-1 ablakosztás szerint a földszinten félköríves, kereteit ablakok láthatók, alul könyöklő­párkánnyal. Az I. emeleten egye­nes záródású, oromzatos, illetve szemöldökpárkánnyal ellátott, kereteit ablakokat találunk. A két ablaksort tagolt övpárkány vá­lasztja el egymástól. A második emelet ráépítését 1924-ben szerencsésen végezték, így az eredetileg első emeletet le­záró bábkorlátos oromzatdíszt az új tetőzetre helyezve jól zárták a kiugró tetőpárkányt. Az oldal- homlokzat hasonló kivitelben ké­szült. Ablakosztása 2-9-5-9-2, a sarokrizalitokon 2-2 ablak talál­ható, az erkély helyett középen is - falpillérekkel tagolt - rizalit lát­ható. Az azon túli részben a bör­tön funkcionál, ebben börtönká­polna is volt. A rendeltetés szerinti haszná­laton túl az épületben számos más rendeltetésű intézmény is működött rövidebb-hosszabb ideig. 1950-ben az épület bal ol­dali földszintjét a levéltár foglalta el, mivel a tanácsok megalakulá­sa után a megyeháza bal oldali földszintjén vasablakokkal és vasajtókkal tűzbiztosán kiépített eredeti levéltári helyiségeket iro­dákká alakították. S mivel akko­riban a jogászság iránti ellenérzés A megyei bíróság 1891-ben épült, eklektikus stílusú épülettömbje, a második emeletét 1924-ben húzták fel miatt a bírósági létszám is csök­kent, más szervek is helyet kap­tak időlegesen. Még a múzeum is ott rendezte meg a nagyteremben a fejlődéstörténeti-őslénytani ki­állítását 1951-ben. Az egykori törvényszék épü­letében 1952-57 között a Közle­kedési Műszaki Egyetem műkö­dött. Az 1951-ben létrehívott és Szegeden működő egyetemet az 1951. évi 28. sz. tvr. Szolnokra helyezte 1952. szeptember 1-jei hatállyal. A Közlekedési Műsza­ki Egyetem elhelyezésére a me­gyei bíróság egész épületét ki­költöztették, beleértve a föld­szintjén elhelyezett Állami Le­véltár helyiségeit is. A levéltár az egykori Pénzügy igazgatóság földszinti helyiségeiben rendezte be értékes anyagát, míg a bíró­ság az emeleti irodaszobákban folytatta működését. "Megélénkült a megyei bíró­ság volt épülete - íija a Néplap 1952. szeptember 3-án - ahol ötéves tervünk egy nagy létesít­ményét, a Közlekedési Műszaki Egyetemet helyezték el addig, míg az új, korszerű egyetem fel nem épül..." Az évnyitón az épü­let előcsarnokában közszemlére tették a mai Tiszaliget közepére tervezett "egyetemváros" ma­kettjét is. Áz egyetem további sorsát az 1955. évi 31. tvr. szabta meg, amely a szolnoki működés meg­szüntetéséről szólt, és már 1955. szeptembertől a közlekedési üzemmérnököket Pesten képez­ték. Hiába voltak társadalmi és tanácsi kezdeményezések, 1957 nyarán az egyetem utolsó részle­ge is Pestre költözött. A megüre­sedett épületbe visszaköltözött a bíróság, s a levéltár is újra elhe­lyezkedett az épület földszintjén, s ott is működött, míg a Igazság­ügyi Minisztérium meg nem vá­sárolta a megyei tanácstól a le­véltári helyiségeit, s nem költö­zött a megépült új épületébe. Kaposvári Gyula Levelek a hazából a honba Tiszteletlen ház (III.) Komám, én változatlanul a parlamenti közve­títéseket tartom a tévé fő attrakciójának, hiába kezdődött meg a labdarúgó-világ­bajnokság. Jó szurkolást kíván nekem a sportriporter, de én már annyira kiizgul­tam magam a hétfői és keddi országhá­zi ülések követése közben, hogy köny- nyed lazítást jelenthet csupán a fiúk - állítólag - ádáz csatája a kerek labda birtoklásáért. Gondoltam, hátha nem al­szom el, leültem megnézni a nyitó­meccset. Közben hallom, hogy a szom­szédom - négygyermekes, meglett férfi - nagyokat nyerít, pedig a pályán nem történik semmi mulatságos. Lehalkítom saját készülékem, tőle más hangok jön­nek; átkapcsolok a kettesre, hát ez az, ő Tom és Jerryn mulat. Ebből láthatod, hogy a Tisztelt Ház avagy Itália ’90 di­lemmájára van alternatív megoldás, il­letve hogy van olyan magyar állampol­gár - talán nem is egy -, akinek a politi­kából is, a fociból is elege van, és a leg­szívesebben azt nézi, hogyan tol ki az egér a macskával. Mint a rendszerváltás lelkes híve és az ebbéli politizálás igyekvő tanulója, egyben mint parlamenti különtudósítód, én az országház állatmeséire összponto­sítok, ez is mindinkább macska-egér harcra kezd hasonlítani... Kedvenc ház­mesterem továbra is Szűrös Mátyás. A másik túl lassan, túl körülményesen, fölöttébb szabadosán és sokat beszél (egy fiatal képviselő javasolta is, hogy mérettesse saját szövegeléseinek idejét is), a harmadik meg alig-alig. Nos, egy miskolci levélíró ötletét felkarolva, Szűrös javasolta, hogy a képviselő urak lehetőleg beszéljenek magyarul, mert a választópolgárok nem nagyon értik, mit akarnak mondani a "szabadon válasz­tottak". De hiába a prezidenciális inst­rukció deklarálása, többen változatlanul olyan választékosán fogalmaznak, mint én jelen mondatom elején. Hiába na, mint mondják, kiszorították a munkás- osztályt és az egyszerű magyart az or­szág házából, most hemzsegnek az ügyvédek, jogászok, tudós népek és po­litológusok. Ha az "átlagembereket" egyszerre mind az kezdené érdekelni, miről is csevegnek életük alakítói, az Idegen szavak szótára lenne a legna­gyobb könyvsiker széles e hazában... Na és ha az az afrikai törzs (azt hi­szem, kameruni válogatottnak illene neveznem) legyőzte az argentin világ­bajnokot? Mi ez ahhoz a meglepetéshez (meglepetéshez? szenzációhoz!) képest, hogy Pozsgay Imre csak Orbán Viktor­ral tud egyetérteni, hogy az MSZP egyetlen parlamenti támasza a Fidesz?! Az alkotmány módosításának törvény- tervezetéről szóló módosítások vitájá­ban (ha nem érted, ne búsulj, én is alig kapiskálom) sejthető volt az MDF és az SZDSZ álláspontjainak közeledése, et­től nebulóként sem estem hanyatt. Egy­részt, jelezték ezt a vezető pártokhoz közel álló hapsik, másrészt, már egy­szer eltátottam a számat, amikor az ad­dig egymásra tüzet okádó két párt olyan ügyesen megegyezett az ideiglenes köztársasági elnök személyében. Volt is egy nyerő, de nem sokat érő tippem (olyan, amikor a totón több száz 13+1- es találat van): a "fő ellenzék vezérszó­noka" alá fogja dúcolni a "fő-fők" ja­vaslatát, azaz Tölgyessy tart egy csinos kormánybeszédet még a "politikai vál­tógazdaság" váltásának beállta előtt. (Képzelem, hogy kapkodod a fejed, saj­nállak is, de el kell követnem mindent, hogy te is kikupálódj: így mondják "po- litice", hogy szerva itt, csere ott.) Mondta is szegény Király Zoltán (azért szegény, mert állandóan más padba ül­tetik), mennyire sajnálja, hogy az egy- párti diktatúra után most jövögetni lát­szik a kétpárti diktátum, és emiatt ő a néphez fellebbez, aláírásgyűjtést kezde­ményez a népszavazásra. Joggal teheti, vélem (miközben eszem meg a kör­möm, hogy sikerül-e neki), hisz a tava­lyi autogram-akción az elnökválasztás elhalasztása és nem annak módja volt a gond. Most meg házon belül akarják el­intézni azt, ami már el van intézve. Ekkor következett volt honfitársunk, Gazsi, itteni hivatalos nevén Tamás Gáspár Miklós. (Izgalmas név, nehéz megjegyezni, még az "átkos" parla­mentjében történt, hogy mindenféle változatban előfordult, az egyik alház­mester például, Gáspár Miklós Tamás­ként is szólította És vele heccelődnek sokan, hogy most éppen tamáskodik, gáspárkodik vagy miklóskodik; pedig nyilvánvaló, melyik a vezetékneve.) Tehát, jelzi Tamás, mely fertályról ér­kezett a javaslat a népszavazásra, hogy a terem azon szűk részében nyüzsögnek az elnökjelöltek... Hát bizony, Zoltán­hoz közel ül Imre és Miklós (a másik), Mátyás meg csak azért nem, mert ép­pen a szót osztogatja az emelvényről. A kényszer összehozza az embereket. A Gazsi igaza abban sántít, hogy erről megfeledkezik; a szükségből nemrég még szűk körben lévők mostani fenn- költ terpeszkedéseik közben talán nem csak a nemzetiségi, etnikai vagy vallási kisebbségeket tarthatnák megtisztelő fi­gyelmük körében, hanem a politikait is. Már a fair-play is ezt kívánná (hogy azért a focivébéről se feledkezzünk meg teljesen)... Egy másik elnyomott, egy fiatal de­mokrata (elbambulásom közben nem figyeltem a nevére, csak azt tudom, hogy fehér ing és csokomyakkendő volt rajta ugyan, de a zakója alól kikandikált a rajta felejtett pizsamája vagy a na­gyapja házikabátja) azt mondja: szerin­tem itt munkamegosztás volt, az MDF készítette a javaslatot, az SZDSZ az in­doklást, vagy fordítva... Nagy Attila (MSZP-s színész) pedig nem tartja fel­emelő érzésnek, hogy a lényeges dol­gok titkos egyezkedéseken dőlnek el, míg a plénumon "egy-egy megjegyzés után tehénbőgés hangzik fel"... Még so­rolhatnám az idézeteket, de talán ennyi­ből is érted, hogy a terméketlen (ők mondták), de órákon át tartó, rendkívül izgalmas viták közben egyáltalán nem mindegy, mikor megyek ki pisilni. Nem akarok senkit megsérteni (mit tu­dom én, kik olvassák most a leveleket), de ennyit kijelenthetek: ha a Fidesz vagy az MSZP képviselője következik szólásra, inkább összecsinálom magam, de a tévé elől nem mozdulok!... Persze, ilyen kínoknak nem vagyok egyfolytában kitéve. Volt már olyan ülésnap, hogy egyik szünet után beje­lentették a másikat, majd erről is csak azért jöttek vissza, hogy közöljék: kö­vetkezik a harmadik. Végezhettem nyu­godtan a dolgomat... Máskor meg kénytelen vagyok megállapítani, hogy a tisztelt honatyák unják az egészet, a szavazáskor derül ki, mennyire foghíja­sak a padsorok, több mint százan hiá­nyoznak. És közben folyik az ajándékozás (a narancsok után adományoztak még - minő célzás! - töltényhüvelyből készült golyóstollat és gabonakoszorút Tor- gyán mesternek, hogy lássa, más is meg tudja különböztetni a búzát, az árpát és a rozst), nemkülönben a pornográfia: "nem állt fel a kormány", "felmerült a köztársasági elnök és a kormányfő vi­szonya" stb. Minden ülés után (még akkor is, ami­kor délután fél háromkor ér véget a sze­ánsz) az éppen elnöklő főúr bejelenti: a mai fárasztó nap után berekeszteni..., egy hét múlva... Árpádom, ha nem re­kesztik be, verítékkel írt beszámolóját egy hét múlva folytatja komád, Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents