Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-07 / 24. szám

1990. MÁJUS 7. 3 A kezdeti nehézségek után az idén meggyorsította a szolnoki Müvésztelep lakásainak, műterme­inek építési tempóját a szolnoki Ingatlankezelő Vállalat. Várhatóan június 30-án lesz a műszaki átadás. Jelenleg 70 százalékos készültségi foknál tartanak. T.Z. Két hízó, két birka, negyven tyúk bánja a napot i i i i im- ■ fi ........ ■ ■■... —.1 L akodalmi előkészületek SZÁZNEGYVEN VENDÉGRE TERÍTENEK Magyar Gazdasági Kamara Van apparátus, van elnökség, ügy vezetőség— de nem működőképes Ma már közhelynek számít, hogy a magyar társadalom, a magyar gazdaság az átalakulás útját járja. Az átalakulás min­dig kisebb, nagyobb zökkenőkkel jár együtt, attól függően, hogy az adott területen milyen gondok halmozódtak fel. Hasonló helyzetben van a Magyar Gazdasági Kamara is, amely a múlt hét végén tartotta VIII. közgyűlését. Az előzetes információk kemény konfrontációt jósoltak elsősorban az alapszabály kö­rül, s ehhez kapcsolódóan a vezetőség mandátumát és összeté­telét illetően. Talán nem is véletlenül, hiszen a régi alapszabály a centrális irányításra épült, a régi vezetőség pedig nem arról volt ismert, hogy túl sokan képviselték volna benne a vidék érdekeit. Sokszor elhangzott az a vád is, hogy az MGK a nagy- vállalati lobby érdekeit képviseli, de amíg az előző kettő prob­léma bizonyítható ma is, ez utóbbit a számok ma már kevésbé támasztják alá. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy itt min­den rendben van. Ehhez kell tulajdonképpen a gyökeresen új alapszabály, és egy új vezetés. Az ember azt gondolná, hogy a valódi falusi lakodalom annyi­ból áll, hogy egy fiatalember megszeret egy ifjú hölgyet, és mivel a vonzalom kölcsönös, nagy lagzit csapnak, és utána él­nek boldogan. A valóság min­denesetre ennél egy kicsit bonyo­lultabb, hiszen például egy efféle rendezvény jószerével fél­éves,majd egy esztendős előké­születet igényel. Újszászon Simon Mihályék szépen gondozott udvarán hatal­mas sátor, sürgő-forgó, tüsténke­dő emberek jelzik: közeleg a nagy nap. Nősül az egyszem fiuk. Hogy nem akármilyen lagzi lesz, bizonyítják az előkészületek. Mikor is kezdődött a felkészülés, ennek a tisztázására néhány perc­re feltartom a jeles nap fiús házi főrendezőjét, Simon Mihályné Marikát, az édesanyát.- Amikor tavaly tavasszal megtörtént az eljegyzés, gondo­latban már készültünk erre az eseményre is. Először július 29- én a vőfélyt kötöttük le május 5-re Szolnokról, hiszen a falusi lakodalom nem igazi rigmusok, tréfás köszöntők nélkül. Azután októberben már a sátrat intéztük jóelőre, elvégre ilyenkor a kör­nyéken igen sok a lakodalom. Ezt hétezerért Jászalsószentgyörgy- ről kölcsönöztük, meg az edé­nyek egy részét is. Mindezt kö­vette a háromtagú zenekar felké­rése, elvégre nem mellékes a jó talpalávaló sem.- Hadd vessem közbe: hány vendégre terítenek?- Ez a szám folyton változott, növekedett, hiszen nagy a rokon­ság, sok a jószomszéd, az isme­rős, így mindenkit igyekeztünk felírni, akit meg kellett hívnunk. Egyre terjedelmesebb lett a név­sor, és végül száznegyvenig ér­tünk. Ennyi embert hívtunk, vá­runk.- Részletezné az étel- és italkí­nálatot?- Lesz huszonkét liter tömény, húsz liter kimért bor, ötven üveg palackozott, hétszáz üveg sör és háromszázhúsz üveg üdítő. Ké­szült hat kiló csigatészta, és nem utolsósorban az egészet két hízó, két birka, negyven tyúk élete bánja. Rendeltünk tortákat is, bár nálunk az* a szokás, hogy a közeli rokonok kettőt hoznak, a távo- labbiak pedig egyet. Az udvaron az asszonynép te­szi a dolgát, és ínycsiklandozó süti-illatok fogadják a jószimatú arrajárókat. A tepsik fő dirigense, az egész sütés irányítója Nagy Jánosné, aki otthon az édesanyjá­tól tanulta a tudományát.- Mi szükséges ahhoz, hogy finom legyen a sütemény?- A finomság egyik alapja a pontos mérés. A második szem­pont, hogy aki készíti, messze ív­ben kerülje az italt. Egyébként is én antialkoholista vagyok. De ha rám néz, láthatja, hogy azért az édességet nem vetem meg - ne­vet.- Hányfélét sütnek, és mikor kezdték a munkát?- Harmincadikán hétfőn. Há­rom gázsütőben pirult a tészta, amelyből összesen tizennégyfaj- ta készül. Ez tételesen kilencven­négy adag, de ennél sokkal több tepsi. Ami pedig az igyekezetét illeti, itt kapitalista szintű a tem­pó, ráadásul napi tizenkét-tizen- négy órát dolgozunk.- Hányán segítik?- Mikor mennyien: hol öten, hol hatan. Mára, csütörtökre az utolsó darab is kisült, így dél­után,meg pénteken mindazokat töltjük, amelyeket kell. Ezt köve­tően a szeletelés vár ránk, illetve a tyúkpucolás.- Mikor eszik a fő-fő sütőmes­ter-asszony?- Naponta egyszer: reggeltől estig... Akad még az ünnepi esemény­nek egy nem kevésbé fontos sze­replője: Bálint Ferenc. Hogy mi is a feladata?- Nincs találóbb kifejezés mint lakodalmi mindenes. Hogy pél­dákkal illusztráljam: ha kell fu­varozok, hiszen az összes edényt én hoztam el. Azután az italfélé­ket hordtam haza. Pénteken Bol­dogházára megyek a két birkáért, majd az apósommal, Simon Jó­zseffel együtt levágjuk, felaprít­juk őket. Egyébként a hízókat is mi dolgoztuk fel.- Miképpen "melegít be" mint böllér? Itt elsősorban az ételekre gondolok.- Ma csülökpörköltöt készítet­tem, holnap birkagulyás lesz hosszú lével, krumplival. Simonné veszi át a szót:- Ami az étkeket illeti, a lako­dalom napján délben csigaleves, töltöttkáposzta lesz. Az esküvőt a tanácsházán tartják, előtte a násznép kis borral, sörrel, fasírt- tal csillapítja éhét. Este tyúkhús­levest, birkát, sertéspörköltet kap a vendégsereg. Éjfélkor követke­zik a rántotthús, sült tyűk, hurka, meg kolbász. A család bölcs előrelátására jellemző, hogy a meghívottak között két olyan önkéntes tűzoltó is akad, akik már például sokol­dalúan oltják, kezelik - mondjuk a gyomorégést is. Sörrel vagy bármivel. A zenekar egyébként délután háromkor kezd, és a mu­zsika addig tart, amíg vendégek lesznek. Ha valaki pedig a pohár emelgetésektől még ennél is sok­oldalúbban "elzsibb^dna", né­hány heverő is készen áll a mali- gánfokok leküzdésére a lakás­ban. Egy még tény: a holtomiglan- holtodiglant szombaton, 5-én mondják ki a fiatalok. Hogy ed­dig nem róluk volt szó, hanem az előkészületekről? Ugyan már, dehogy, hiszen ez a temérdek munka, jóféleség az ő érdekük­ben történik és történt. Nekik mit is kívánhatnánk? A népi lakodal­mi rigmusok stílusában valami ilyesmit: "Sok örömet, boldogságot, Esztendőre apróságot Azután meg újabb babát, Gyarapodjék a két család!" D.Szabó Miklós A mostani közgyűlés a fenti­ekből szinte semmit nem oldott meg. Nem fogadtak el egy új alapszabályzatot, nem választot­tak új vezetőséget. Mégis mit csi­náltak akkor? Megfogalmaztak egy új koncepciót, amelyre épül­ve az előző két feladatot meg lehet oldani. A mai világban ez sem semmi. Az új koncepció felvázolásá­nak feladata Gábor Andrásra, a kamara elnökére maradt, akinek mandátumát június másodikáig, a következő fordulóig hosszab­bították meg. Beszámolóját a ka­marai szempontú gazdasági helyzetelemzéssel kezdte. Vitat­kozni lehet vele, de figyelmen kívül hagyni nem. Ilyen vitatéma lehet, hogy melyik megállapítás az igazi. A kormány szerinti bér­ár spirál, azaz az elszaladó bérek miatti gyors áremelkedés, vagy az ár-bér spirál, azaz a gyors áre­melkedések miatti béremelések. A kérdés nem formai, ugyanis más és más feladatot jelent, ha a kiindulópont más. De nemcsak a feladat más, hanem a probléma forrását, okait is máshol kell ke­resni, attól függően, hogyan tesszük fel a kérdést. Az átmeneti időszakban, ráadásul egy távozó kormányzat esetében nem nehéz a kormány nyakába varrni az esetleges problémákat. Mégis azt kell hangsúlyozni, a nemzet­közi összehasonlításokat is fi­gyelembe véve, hogy a magyar- országi infláció, a gazdaság ala­csony hatékonyságán túl, a kor­mányzati tevékenységben lelheti meg leginkább indokát. Magya­rul: a túlterhelt költségvetés az egyik legfontosabb oka az áre­melkedéseknek, s nem vállalatok nagyarányú bérkifizetései. Az egyoldalúság természetesen itt sem célravezető. A fentiek miatt is egyetérthetünk a kamara elnö­kével abban, hogy határozott in­tézkedések kellenek úgy, hogy közben a rossz hatásokkal is szá­molni kell.A MGK részese akar A Ganz Villamossági Művek gyáregységei ez év elejétől kez­dődően egy hosszabb folyamat eredményeképpen ha jogilag nem is, de gazdaságilag részben önállóak lettek, így a szolnoki hegesztett gépszerkezeteket elő­állító gyár is. A szolnokiak az anyavállalat termelési profilját képező villamos motorok, gene­rátorok és transzformátorok szerkezeti elemeit szállítják a Ganz-Vill többi gyáregységei ré­szére, így közvetve jutnak árbe­vételhez. Egyedi gépgyártásuk révén azonban külső megrende­lenni a változásoknak, s az ebből adódó feladatok megoldásának. Sőt, és ezt maradéktalanul meg kell szívlelnie az új kormányzat­nak is, a kamara vállalatai ellené­ben nem fog menni semmilyen változtatás. Éhhez azonban, s ezt Bér-ár spirál, vagy ár-bér spirál Tőkehiány van A szövetségek szövetsége már mi tesszük hozzá, a jelenle­ginél egységesebb és határozot­tabb kamara szükséges. Mindeh­hez az kell, hogy a kölcsönös bizalmatlanság oldódjék. A tag­vállalatok vezetőit ne tegyék ki fölösleges politikai jellegű táma­dásoknak, ugyanakkor a privati­záció mechanizmusát tegyék egyértelművé, bürokráciamen­tessé. Ez azért is fontos, mert a külföldiek, miként azt Gábor András is aláhúzta, nem toporog­nak a határon. A két fél együtt­működése kell ahhoz, hogy a tényleges akadályok megszűnje­nek. Ilyenek, mint az infrastruk­túra alacsony színvonala, a ked­vezményes hitelek hiánya, a bü­rokratikus ügyintézés, stb. Mert a külföldi tőkére szükség van. Ma Magyarországon tőkehiány van. A privatizáció kiváltotta ru­galmasság az előfeltételek meg­teremtésében segíthet, amely a külföldi tőke bejöveteléhez szükséges. A feladatok újszerűsége, a gyors megoldások szükségsze­rűsége tette fontossá azt is, hogy a kamara közgyűlését előrehoz­zák. Igaz, kissé előkészítetlenül. Ha a társadalom megváltozik, a kamara sem maradhat változat­lan. Egyik feladat éppen az, hogy löknek is értékesítik termékeiket és a termelési kapacitás maximá­lis kihasználása érdekében szol­gáltatásokat is végeznek, tehát vállalkoznak. Nagy János, a szolnoki gyár igazgatója elmondta, hogy a több lábon állás gyakorlati megvaló­sításának elengedhetetlen felté­tele az anyavállalathoz fűződő szoros gazdasági kapcsolatok fo­kozatos leépítése. Az önállósodás megnöveli a vállalkozási kedvet, és fokozott költségtakarékosságra ösztönöz. Ugyancsak pozitív változásként a szervezet csak azzal foglalkoz­zon, ami a feladata. Lehet, hogy meglepi az olvasót, de végül is igaz, a kamarának is vissza kell mennie a kiindulóponthoz. Meg kell határozni: mi a kamara, kik legyenek a tagjai, mi a kamara küldetése, milyen érdekeket vál­laljon fel, stb. Kissé furcsa ez egy több mint százéves szerve­zet esetében. De hát ilyen időket élünk. Az újragondolásnak is eredménye, hogy ma már szép számmal képviseltetik magukat a kamarában a magánvállalko­zók, a kis és közepes vállalkozá­sok. A változások jele a regioná­lis kamarák beépítése a rend­szerbe. Ez bevált, ami mutatja, hogy ezen az úton kell továbbha­ladni. Olyan piac komform ka­mara képe vetítődik ki, ahol az érdekek megjelennek. Ez lehet a régió, vagy egy-egy város is. A helyi hatalmi vákuum kitöltése is azt indokolja, hogy a helyi ér­dekeket helyben kell képviselni és megoldani. Erre egy közpon­tosított szervezet nem képes. A változásokat a környezet, s maga a kamara apparátusa is ne­hezen fogadja el. Más út pedig nincs. Ez az út a föderáció útja, ahol a legfelsőbb szint csak a legátfogóbb kérdésekkel foglal­kozik. A föderáció azt is jelenti, hogy a csúcs elsősorban szolgál­tat, a közös érdekeket megjelení­ti, képviseli, de nem irányít. Eh­hez fel kell adni az adminisztra­tív ügyintéző szerepet, hogy kar­csúbban, a számítástechnikára alapozva, nemzetközi szerveze­tekkel együttműködve lehessen a kamara partnere a lehetséges hatalmi színtereknek. Ez azt is jelenti, a kamara nem áll ki egyetlen párt mellett sem, gazda­ság- és vállalkozó-párti marad. A kamara tehát a szövetségek szö­vetsége lesz, amelynek alapegy­ségei a regionális kamarák és a szakmai szövetségek. Termé­szetesen nem minden vállalat óhajt e két szerveződésben részt venni. Számukra is biztosítani kell a részvétel lehetőségét. Vagy az eddig is létező tagozati munkában, vagy még azoktól is függetlenül. Az alapszabály-ter­vezetet tulajdonképpen ennek a kérdésnek a nem kellő kimunká­lása miatt vetették el a tagok. A kamara tehát keresi a helyét, szakszerűbben szólva a legiti­mációját, mert ma, ahogy egy felszólaló fogalmazott, most van apparátusuk ami nem az, van el­nökség ami nem az, van ügyve­zetőség ami nem az. A második forduló feladata mindezt tisztáz­ni. Mindannyiunk érdeke, hogy ez sikerüljön is nekik. Füle István értékelhető, hogy bevezették a rugalmas munkaidőt, intézkedé­seket tettek a jobb munkaszerve­zés érdekében és átdolgozták a bérezési rendszert. Ám hiába ez a fajta önállóság, ha még mindig több száz kapocs köti össze a gyáregységeket az anyavállalat­tal, amelynek pedig sok cég tar­tozik. S mivel a szolnoki gyár szintén közvetve jut jövede­lemhez, így a gazdasági függés továbbra is realitás marad. Ezért a teljes önállóság eléréséhez va­lószínűleg hosszabb időre lesz szükség. A szolnoki Ganz-Vill Gyáregységben Csak látszat az önállóság?

Next

/
Thumbnails
Contents