Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)
1990-05-05 / 23. szám
I. évf. 23. szám 1990. május 5., szombat Ara: 5.30 Ft. Néplap jAsz-nagykun-szolnok megyei napilap Május 9-ére összehívták az Országgyűlést Az Országgyűlés megbízott elnöke az alkotmány 22. paragrafusának (2) bekezdése alapján május 9-én, szerdán 10 órára összehívta az Országgyűlés soron következő ülését. Az ülésnapon a testület várhatóan az alábbi előterjesztéseket tárgyalja meg: törvényjavaslat a Magyar Köztársaság alkotmányának részleges módosításáról; törvényjavaslat a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról; törvényjavaslat a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról. A testület ezen kívül előreláthatóan dönt képviselői mandátumok igazolásáról, és ezzel összefüggően új bizottsági tagok választásáról is. NSZK: külügyminiszteri 2 plusz 4 Téma: az eljövendő egységes Németország Szabad György, az Országgyűlés megbízott elnöke május 4-én a Parlamentben fogadta és megbeszélést folytatott Charles Bowsherrel, az Egyesült Államok számvevő- székének elnökével Önálló Litvánia Litvániát nem akarjuk erőszakkal a Szovjetunión belül tartani, de a probléma megoldását kizárólag az érvényes törvényekből kiindulva, párbeszéd útján szabad keresni - jelentette ki pénteken Moszkvában Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára, az elnöki tanácsadó testület tagja. Jakovlev csakis alkotmányos alapokon tartotta lehetségesnek a civilizált párbeszédet Litvániával, s úgy fogalmazott, hogy az elszakadás kérdésében kizárólag népszavazás illetékes dönteni. Anyák napjára Csillag-orgonával, bíbor tulipánnal\ löszönteleli anyám, ezerjóvirággal. ‘Kösz ön te le Ifé n nye l, lé fi ég derűjével, löszönteleli anyám, szívem melegével. Köszön telelj dallal, löszön teleli verssel, szívemből gyöngyöző jó szóval, ezerrel... /Donkó László: Mamaköszöntő/ Fórum az esztétikai nevelésről Ideát vagy odaát? Lassan már egy esztendeje lesz annak, hogy találkoztam azzal a könnyes szemű, rosszul öltözött fiatalemberrel - aki egy langyos júniusi éjszakán szökött át a román-magyar határon - és meglehet, hogy még sokáig nem felejtem szavait. Ő mondta el, hogy aradi származású, de nem nagyon vágyik vissza, mert ott mindig úgy érezte magát, mint ha be lenne zárva. Persze nem vagyok biztos abban, hogy múlt időben kell-e a mondatot fogalmaznom. Hisz úgy tűnik, hogy hiába végezték ki a "Kárpátok Géniuszát", hiába söpörte el a népharag a szocializmus köntösébe bújtatott diktatúrát, és hiába győzött a romániai forradalom, honfitársaink még ezekben a napokban is szakadatlanul érkeznek Erdélyből. A menekültek egyre növekvő száma olyan további kérdéseket vet fel, amelyeket nem szabad a szőnyeg alá söpörnünk, vagy egy kézlegyintéssel elintéznünk. Mindenekelőtt az élet- és lakáskörülményeiket kell/ene/ rendezni, de nem kevésbé fontos a megfelelő mun- kaalkalom, a társadalombiztosítás és a nyugdíjjogosultságuk megteremtése sem. Ráadásul mindez egy olyan gazdasági környezetben, mint a miénk, ahol köztudottan jókora feszültségek vannak e nélkül is. Ám ez utóbbi dolog nem lehet mentség - mint ahogy nem is az - számunkra, hisz ha jól meggondoljuk, a befogadás erkölcsi kritériumának mindig is megfelelt ez az ország. E századi történelmünkben is akad erre példa szépen. Elég ha a második világháború lengyel menekültjeire vagy francia hadifoglyaira gondolunk. És most mégis úgy tűnik, mintha a határunkon túl élő honfitársainkat lenne a legnehezebb befogad- j nunk. Talán azért, mert nehogy a befogadás ténye felbátorítsa az üldözőket, s ezt a nemzetiségi kérdés lehetséges megoldásaként értékeljék. Nem ezt akarjuk, hisz meggyőződésünk, hogy mindenkinek szülőföldjén kell boldogulnia. Legtöbbet akkor tehetünk, ha a jö-i vőben még inkább a határainkon túli magyarságra is figyelő politikát folytatunk. Ugyanis ma már nagyon jól látszik, hogy Európa és Magyarország segítsége, okos közreműködése nélkül aligha lehet reményük az erdélyi magyaroknak a megmaradásra, a teljes jogú állam- polgárságra, kultúrájuk megőrzésére és ápolására. Minden bizonnyal ezekről a dolgokról is szó esik majd azon a holnap kezdődő és egy hétig tartó nemzetközi konferencián, amelyet egyebek közt a Magyar Református Egyház szervez a berekfürdői Megbékélés Házában "Menekültügy - Kisebbségvédelem - Integráció" témakörökben. N.T. Szombat délelőtt a bonni külügyminisztériumban megkezdődik a két német állam és a második világháborúban győztes négy hatalom úgynevezett 2 plusz 4-es Németország-politi- kai külügyminiszteri konferenciája. Az értekezletről - kivételes nemzetközi jelentőségére való tekintettel - hatszáz újságíró tudósít. A legfontosabb napirendi pont a német egység külső, azazkül-, biztonságpolitikai és jogi vonatkozásai. Ehhez a jogi kérdéshez hozzátartozik a lengyel Odera- Neisse határ véglegességének elismerése. Minthogy várhatóan az eljövendő egységes Németország NATO-tagságának kérdése lesz az egyik legvitatottabb ügy, Genscher külügyminiszter kora délelőtti rádiónyilatkozatában Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter számára egyértelművé tette azt a nézetet: semmiképpen sem lehet figyelmen kívül hagyni a Szovjetunió biztonságpolitikai és gazdasági érdekeit, és így senkinek sincs olyan szándéka, hogy Moszkvát Európa szélére szorítsa. Jelezte azonban: az egységes Németország NATO-tagsága mellett van. De - mint hírlik - az e kérdésben kialakítandó komp"Ez a vonat már elment" A Pravda az új parlamentről Kit vett fel a „vonat,,? - ezzel a címmel közölt saját tudósítást a budapesti parlament alakuló ülésszakáról pénteki számában a Pravda. A szovjet lap budapesti tudósítója kiemelte, hogy az elmúlt negyven évben először ültek össze az Országgyűlésben több pártnak a képviselői. A várt viharos viták, kölcsönös vádaskodások azonban elmaradtak, hiszen az MDF és az SZDSZ - saját szövetségeseiket is megdöbbentve - megállapodást kötött, amely azonnal stabilizálta a helyzetet. Nem sokáig tartott a szövetségesek dohogása sem - mármint hogy őket „nem vették fel a vonatra,, -, hiszen ez a „vonat,, már elment: új elgondolásokkal és új emberekkel. A Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet szervezésében kétnapos konferencia kezdődött tegnap Szolnokon az esztétikai nevelés mai feladatairól. A konferenciára megyén kívüli pedagógusok is érkeztek. Tegnap délelőtti megnyitó beszédében Jakatics Árpád a pedagógiai intézet igazgatója az esztétikai nevelés előtérbe kerülésének fontosságáról, időszerűségéről beszélt. Elmondotta, hogy e konferencia nem elsősorban a különböző tantárgyakban rejlő esztétikai nevelési problémákat hivatott megbeszélni. A konferencia szekcióülésekkel kezdődött, ahol pedagógusok tartottak előadásokat a témáról. Sor került például Szávai István "Rajzoljunk együtt" című könyvének bemutatására, Tasi Istvánná Tantárgyi kísérlet címmel tartott előadást, Román Béla az irodalom tanításában rejlő megújítási törekvésekről szólt. Szenti Ernő felvázolta az esztétikai nevelés megyei helyzetét, Hörcsik Lajosnétól a beszéd esztétikumáról hallottunk, míg Lengyel Boldizsámé a reneszánsz művelődéstörténeti témáról, mint esztétikai nevelési formáról beszélt. Minden tanóra magában hordja az esztétikai nevelés lehetőségét, ezért Sulák Istvánná pedig a technika órán készített alkotások esztétikumának fontosságáról szólt előadásában. A délutáni plenáris ülésre a magyar esztétikai nevelés jeles szakembereit hívták meg: Poszler Györgyöt az ELTE Esztétikai Tanszékről, Kárpáti Andreát az ELTE Neveléstudományi Tanszékről, S.Nagy Katalint a BME Szociológiai Tanszékről. /Folytatás a 2. oldalon/ Előadótermekkel, tornacsarnokkal, könyvtárral Gyarapodott a mezőtúri főiskola Az épületszárnyakkal körülzárt kis udvaron Nagy István szobrászművész Díszkútja vonzza a tekintetet Manapság meglehetősen ritka ünnepségre: új létesítmények avatására hívott bennünket a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőtúri Mezőgazdasági Gépészüzemmémöki Főiskola Kara. A különösen pénztelen közoktatás és közművelődés berkeiben nemigen futja mostanában beruházásra. Igaz, nem a közelmúltban kezdődött Mezőtúron sem az a 110 millió forintos beruházás, amely révén mintegy 3500 négyzetméterrel nagyobbodott az iskola. Az új előadótermi épülettömb, a tornacsarnok létesítése 1986 júniusában kezdődött el, s a beruházás /Folytatás a 2. oldalon/
