Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-31 / 45. szám

1990. MÁJUS 31. 5 Néplap A tudomány világa Éveket ad, akijóljoz Kedves Olvasó! A cím nem té1 védés. Tény, hogy családtagjaink és magunk életét rövidítjük meg, ha nem szívleljük meg, s nem fo­gadjuk végre el, hogy a XX. szá­zad végén nem szabad úgy főzni, étkezni, mint ötven évvel ezelőtt. Valamennyien azt szeretnénk, hogy gyermekeink, unokáink, fér­jünk, feleségünk egészséges és hosszú életű legyen. Családunk egészségének megőrzése a korsze­rű étkezésen múlik. Sokszor emle­getett ellenérv, hogy a korszerű táplálkozás drága. Ez nem így van, hiszen közismert az a mondás, hogy nem az a ruha, cipő drága, ami sokba kerül, mert az tovább tart, hanem az olcsó a drága, mert hamar elszakad, de van egy egy­szerűbb bölcs mondás is: "olcsó húsnak híg a leve". De mondhat­nám tovább a példákat, hány szülő veszi meg a szervezetre igen káros kólákat, szörpöket, cukrokat na­ponta drága pénzért. Tehát nem arról van szó, hogy nem telik kor­szerű étkezésre, hanem arról, nem tudatosult még bennünk annak je: lentősége. Gépesített háztartás, korszerű központi fűtéses lakás és gépko­csi-tulajdonosok nem gondolnak ara, hogy a megváltozott élet meg­változott táplálkozást is kíván. Nem érzik ellentmondásosnak azt, hogy étkezésük megmaradt a föl­des szoba, ökrös-szekér és kaszá­val való aratás koránál? Zsíros pörkölteket, sok galuskával, hús­levest, gyöngyöző zsírral a tetején, és sok tésztát esznek. Rendszeres a füstölt hús, szalonna, a zsíros kenyér, esetleg cukros kenyér fo­gyasztása. A hagyományos ma­gyar konyhatechnika és étrend ár­talmas az egészségre! Miért is? - tesszük föl a kérdést. Magyarország a világon első helyen áll a szív- és érrendszeri megbetegedések halálozásában. Kevés család van kis hazánkban, ahol ne ismernék egy-egy család­tag által ezt a súlyos betegséget (szívinfarktus, érelmeszesedés, magas vérnyomás, agyvérzés). A kövérség ma már népbeteg­ség, a gyerekek 15-20, a középko­rúak 30-40, az idősek 75 százaléka kövér. Minden felesleges kiló az életet egy évvel rövidíti meg. A cukorbetegség szintén népbe­tegség. Hazánkban egyre szaporo­dik a vastagbélrák, férfiaknál és nőknél egyaránt. Úgyszintén az epekövesség. Mindezen betegsé­gek és sok más betegség kialaku­lását megelőzhetjük, illetve befo­lyásolhatjuk helyes, korszerű étke­zéssel. Harminckét éve főzök héttagú családomnak, így hát tapasz­talatból tudom, hogy a korszerű étkezés könnyen megvalósítható és nem kerül többe, mint a hagyo­mányos magyar koszt. Az a kifo­gás sem igaz, hogy a diétás ételek ízetlenek, mert gyakran ülnek asz­talunknál vendégek, főleg olya­nok, akik a hagyományos magyar konyhát vezetik, és a nálunk ka­pott - sok rostból álló és olajjal készült - ételeket szívesen elfo­gyasztják, leves nélkül is jóllak­nak. Öt éve vezetek egy fogyókúrás tábort, elhízott gyermekek számá­ra, akik természetesen azért túlsú­lyosak, mert helytelenül táplálkoz­nak. Ezeknek a gyerekeknek név­telenül vezetett naplóikból az de­rül ki, hogy a táborban kapott - számukra egészen újfajta kosztot - nagyon jónak és elégségesnek ta­lálják. Hogy is érhető el mindez? Mit kell tennünk, hogy helyesen főzzünk? Ennek főbb szempontjai a kö­vetkezők: 1. Sokkal több rostot, azaz zöld­séget, főzeléket, gyümölcsöt kell fogyasztani. 2. Zsír helyett olajat, vaj helyett Ráma-margarint kell használni. 3. Füstölt húst keveset és ritkán együnk. 4. Kevesebb sót használjunk az ételekbe. 5. Tésztát lehetőleg csak kéthe­tente készítsünk. 6. A cukormennyiséget nagy­mértékben csökkenteni kell (ezt elősegíti árának jelentős és folya­matos növekedése is!). 7. Kevesebbet fogyasszunk a magas cholesterin-tartalmú hú­sokból (sertés, marha), helyettük sokkal több halat és szárnyast együnk. 8. Az ételeket párolva és ne sütve készítsük, így sokkal keve­sebb olajat, Rámát kell használ­ni. /Folytatása következik! dr.Adorján Ildikó A Tisza vízminőségének változása Az Alföld királynője, a " szőke" Tisza hazánk második legnagyobb folyója. Európa többi folyójához viszonyítva vízgyűjtő területének nagyságával a tizedik helyet foglalja el, a 950 kilométernyi hosszával pedig a tizenharmadik helyen áll. Sok ember érzi magáénak a Tiszát, gondol rá szeretettel, büszkeséggel, esetenként aggodalommal. Ez utóbbi többnyire egy-egy rendkívüli szennyezése kapcsán fordul elő, de ismerve a folyó vízminőségének hosszabb távú változását, tulaj­donképpen egy kicsit folyamatosan aggódnunk kellene. A Tisza hazánkba nagyon tisztán lép, valamennyi vízminő­séget jellemző komponenst te­kintve I.osztályú. A minőségét erősen rontják a mellékvízfolyá­sai - elsősorban a Szamos és a Sajó - által szállított szennyező­anyagok. A Sajó torkolatától a kiskörei tározón át Szolnokig tisztul a folyó. Szolnoknál olyan jelentős mértékű ipari és ivóvíz célú vízhasználat épült ki, hogy a víz jó minőségére sok-sok év múlva is nagy szükség lesz. A vízminőség nyomonköve- tésére a KÖTI-KÖVIZIG kör­nyezetvédelmi laboratóriuma hetente vizsgálja a Tisza vizét Szolnoknál, az ivóvízkivételi mű szelvényében. A víz felszín közelében vett mintákból mint­egy harminc - a minőségről árul­kodó - természetes és mestersé­ges eredetű komponens koncent­rációját méri. Az 1970 óta mért 20 év adatait dolgoztuk fel annak érdekében, hogy megtudjuk, ho­gyan változott az eltelt időszak­ban a folyó vízminősége. Megvizsgáltuk külön a ’70-es és a ’80-as évek változásait, amelynek eredményeként azt ta­pasztaltuk, hogy a jelenlegi álla­pot kialakulásához a ’70-es évek viszonylag nagymértékű romlá­sai járultak hozzá legmarkánsab­ban. A ’80-as években, a már kedvezőtlenebb szintről keve­sebb komponens értéke romlott tovább, legtöbb romlása megállt és néhány kedvezően változott. A tapasztalt változás logikus, hiszen a ’70-es évek voltak az iparfejlesztés és a vezetékes ivó- vízellátás kiterjesztésének nagy évei. Ekkor a tisztítatlan szenny­vizek aránya a kelleténél sokkal nagyobb volt. A ’80-as években már kezdtük komolyabban venni a környezetvédelmet és egyre több szennyvíztisztító épült. A mostanáig megépült tisztítók azonban a Tisza vízminőségé­nek szintentartásához sem ele­gendőek. Nem szabad elhallgatnunk azt sem, hogy a Szolnokhoz érkező Tisza vizének döntő hányada külföldről folyik át hozzánk, és magával hozza az ott bevezetett szennyvizeket is. Különösen a Szamoson Romániából és a Sajó által Csehszlovákiából érkezik hozzánk számottevő szennyvíz. Sajnos hazánk területén is jócs­kán hozzájárulunk a Tisza és mellékfolyói elszennyeződésé­hez. A ’70-es évek vízminőség­romlását a lakossági és ipari szervesanyag szennyezés okoz­ta. Ennek eredménye az ammo­nium, a nitrit és a nitrát tartalom növekedése is. Utóbbi kompo­nensek értékei 4-11 százalékkal romlottak évente! Következmé­nyeként évi 2 százalékkal csök­kent a vízben élő halak és egyéb élőlények számára létfontosságú oldott oxigéntartalom. A ’80-as években megállt az oldott oxigén csökkenés, alacso­nyabb szinten /83 százalékon/, de stabilizálódott az oxigén telí­tettségi érték. A korábban emlí­tett komponensek romlása is megállt, több komponens javul­ni kezdett. Viszont erőteljes nö­vekedést mutatott a foszfát érté­ke /6 százalék/év/. A sok növé­nyi tápanyag jelenléte elősegí­tette a vízben lebegő parányi nö­vények, az algák elszaporodását, amelyek különösen nyáron zöl­desre vagy zöldes-barnára festik a vizet, jelenlétük nem kívána­tos. Utóbbi tíz évben évente 4,5 százalékkal nőtt mennyiségük a folyóban. A teljes húsz évre jellemző az oldott anyag lassú koncentráció növekedése /0,3 - 3,2 száza­lék/év/, amelynek hosszabb tá­von az ipari és öntözővíz haszná­lat látja a kárát. Növekedést mu­tatott a fenolok és az olajok kon­centrációja is. Amennyiben csak a változás mértékét tekintjük az utóbbi tíz évben, akkor megállapítható, hogy a gyakorlatilag változatlan minőséget és a kevés javulást mutató komponensek a vizsgált 27 komponens 52 százalékát tet­ték ki. A kismértékben romlók /a romlás kisebb mint 3 száza­lék/év/ aránya 22 százalék. A nagymértékben romlók/3-7 szá­zalék/év/ 26 százalékot tesznek ki. Igen fontos számunkra, hogy az említett változások hogyan érintik a Tisza-víz felhasználóit. Az ipari víz szempontjából a só­komponensek értékei a mérv­adóak. Ezek egy része gyakorla­tilag változatlan, illetve csak kis­mértékben romlott /például az oldott sók 0,7 százalék/év mér­tékben/. Ha a romlás mértéke nem változik - és erre minden remény megvan - akkor hosszú­távon I.osztályú marad a Tisza vize az ipar számára. Az öntözővíz célú használat esetében a fontos komponensek köre alig különbözik az iparinál figyelembe vettektől, mégis egy picivel kedvezőtlenebbek a jö­vőbeni kilátások. A víz lúgoso- dását kifejező ph-érték és a víz­ben oldott nátrium aránya /nátri­um százalék/ az utóbbi évtized­ben 3,2 százalék/év növekedést mutatott. A ph esetében e válto­zás az egyre növekvő algatö­megnek köszönhető. A nátrium­tartalom növekedésében már több "ludas" is van: a konzerv­ipar, a bányavizek, a háztartások /mosószerek, szappanok, stb./és sajnos még a termálvizek is. A fentiek ellenére bizakodhatunk abban, hogy még évtizedekig I.osztályú marad a Tisza vize ön­tözés céljára. A halastó tápvíz-felhasználás szempontjából a folyó vize 1975-1976-ban billent át a II. osztályú kategóriába. Azóta tar­tósan "erősödő" ü.osztályú a víz minősége. A halak számára a legalapvetőbb az oldott oxigén, amelynek koncentrációja az I.osztályba, de az évenkénti leg­kisebb értékek már a II-ba tarto­zik. A halak szempontjából to­vábbi kismértékű romlásra kell számítani. Legtöbb embert az ivóvíz cél­jára használt vízminőség érint. Erre a célra 1976-tól általában II. osztályú a víz, mert az ammóni- um, a nitrit, az olaj- és a fenoltar­talom a kívánatosnál nagyobb. Természetesen az ivóvíz előállí­tás során ez a vízminőség bizo­nyos mértékben javul. Az algák okozta ízromlás még nem volt tapasztalható. A fenolok révén létrejövő "illat" időnként érezhe­tő az ivóvízben. /A legtöbbször persze a klór szagát lehet érezni./ Az előzőekben szinte csak a makroszennyezőket elemeztük. Kevés adattal rendelkezünk a számtalan szerves mikroszeny- nyezőről, amelyek között káros és akár rákkeltő is előfordulhat. Minél előbb el kellene kezdeni ezen vegyületek rendszeres mé­rését is, megteremtve ennek anyagi fedezetét. A Szolnok térségében Tisza- vízből nyert ivóvizet fogyasztók számára alapvetően fontos, hogy a folyó vízgyűjtő területén meg­építendő szennyvíztisztítók elő­ször a Szolnok feletti területeken épüljenek meg, hogy minél tisz­tább víz érkezzen Szolnokhoz. Ez mindenképpen szükséges ah­hoz, hogy hosszabb távon is vi­szonylag iható vizet lehessen a "szőke" Tiszából nyerni. dr.Waijandt János Visszatekintő Gépjárműgyártásunk úttörője A két közismert feltaláló, Bánki Donát és Csonka János munkássága a magyar technika- történet egyik legértékesebb fe­jezete. Kettőjük muunkássága rámutat arra, hogy mily nagy le­hetőséget nyújt a technika fejlő­désében az, ha az elmélet és a gyakorlat embere egymásra ta­lál. Közös munkájuknak még csak a felvázolására sem elegen­dő a lapunkban rendelkezésre ál­ló hely, ezért ezúttal csak egyi­kük, Csonka János gépészmér­nök /I 852-1939/ munkásságával foglalkozunk. Csonka elsősorban gyakorlati ember volt, ismereteit előbb édesapja kovácsműhelyében szerezte, Bécs, Párizs, Svájc és London gépgyáraiban egészítet­te ki, majd a műegyetem mű­helyfőnöke lett, ahol 72 éves ko­ráig - nyugdíjba vonulásáig - dolgozott. Itt készítette el első találmányát, Magyarországon az első gázmotort /1877/, majd 1884-ben a Csonka-féle gáz- és petróleummotort. Amikor már túl volt a robba­nómotorokkal kapcsolatos talál­mányain, találkozott Bánki Do- náttal, aki abban az időben a mű­egyetem hallgatója volt. Mind­kettőjük közös problémája volt a robbanómotorokhoz felhaszná­landó, olcsó tüzelőszer - abban az időben a petróleum és már a Csonka János benzin is - elgázosítása. A ben­zingőz előállítása azért, mert robbanékonysága miatt veszé­lyes az alkalmazása, a petróle­umgőzé pedig azért, mert nem homogén vegyület révén, csak magas hőmérsékleten párolog el, sőt a könnyebben párolgó alkat­részei előbb távoznak el, mint a többiek. Ezt a problémát küszö­bölte ki aztán közös találmá­nyuk, a porlasztó /karburátor/, amely a cseppfolyós állapotban lévő üzemanyagot levegővel ke­verve juttatta el a robbanótérbe, a dugattyú fölé. Itt fűzzük hozzá, hogy ez a nálunk 1893-ban sza­badalmaztatott találmány egy korábbi megállapodás értelmé­ben a Ganz-gyárat illette meg, annak vezetősége azonban nem ismerte fel korszakalkotó jelen­tőségét, nem gondoskodott kül­földi szabadalmi védelemről, így Maybach és társai későbbi felfedezései ott megelőzhették. Visszatérve azonban Csonka Jánoshoz, őt azért tartjuk a gépjárműiparunk úttörőjé­nek, mert a karburátor felta­lálása után ő a működését a közúti járművekbe beépíthe­tő motorok szerkesztésének szentelte, így a posta részére 1900-ban az első motortri­ciklit, majd 1904-ben ben­zinmotoros autót készített, és az 1910-es motoijával ná­lunk meg kívánta honosítani a gépkocsigyártást - nem az ő mulasztása volt, hogy az akkori szűklátókörű iparve­zetőkön a terv megbukott. Csonka János aztán nyug­díjba vonulása után autójaví­tó műhelyt nyitott, amiből később a Csonka Gépgyár fejlődött ki, a mai Kismotor és Gépgyár elődje. Emlékét a Közlekedési Múzeumban a szobra őrzi. K.A. Az 1910-es Csonka-féle személygépkocsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents