Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)
1990-05-29 / 43. szám
1990. MÁJUS 29. 3 Lesz-e béke az almafák alatt? A fasorok közötti talajműveléssel is a gyümölcsös vízháztartását igyekeznek javítani a fegy verneki téeszben. IFolytatás az 1. oldalról/ Az idei új szezont ezért már önálló, a téesz és a DEKO által Fruc- tamix néven alapított közös vállalatként kezdi a konzervgyár. A 115 milliós állóeszköz értéken és a még törlesztésre váró 40 milliós beruházási hitelállományon fele-fele arányban osztoznak az alapítók, a 20 milliót érő forgóeszköz - félkész termékek, ládák, miegymás - a DEKO tulajdonát képezi. A téesz vezetői bíznak abban, hogy nem csupán betűcserét - GT helyett KV - jelent az átalakulás. A korábbi, túlzás nélkül mondhatni a téesz-t gyarmatként kezelő megállapodások helyett a fegyvemekieknek is kedvezőbb társasági szerződést kötöttek. Megszűnt például a debreceniek kizárólagos termékértékesítési joga, ami miatt az előző négy évben jószerivel csak az örmé- nyesi vasútállomásig, a vagoní- rozásig tudták követni a téeszbe- liek a késztermék útját. A DEKO korábbi vezetésétől alig-alig kaptak információt arról, hogy a Fegyvemeken gyártott befőttet vagy dzsemet hová, milyen haszonnal értékesítik. Most a közös vállalat keretében olyan egyezséget kötöttek, hogy bár a kombinát mindig első vevőnek számít, ha a téesz kedvezőbb piacot talál, akkor oda szállítják a termékeiket. A korábban két évig a téesz, két évig pedig a DEKO gesztorságával működtetett konzervgyár "egy lábon állása" sem bizonyult gazdaságosnak. Egyrészt, mert nem tudták kellően kihasználni a fegyvemeki gyár 7-8 ezer tonnás késztermék kibo- csájtó kapacitását, másrészt pedig, mert nem tudtak rugalmasan alkalmazkodni a hazai és a külpiaci kereslethez. A közös vállalat éppen ezért termékskála bővítéshez fogott: az évi termejő kapacitás 30 százalékát már zöldségfélék feldolgozásával, savanyúság gyártással kívánják idén kitölteni. A fegyvemeki téeszben 50 hektáron termelnek ehhez paradicsom alakú és kaliforniai pri- taminpaprikát és társgazdaságokban is termeltetnek vegyesvágott savanyúság készítéséhez uborkát, káposzta- és paprikaféléket. A termékskála bővítése a téesz több mint félezer tagjának és alkalmazottjának jövedelem viszonyait is javíthatja, hiszen a savanyúság alapanyagokat elsősorban az intenzív háztájiban célszerű megtermeltetni. A közös vállalat a korábbinál jobban ki akarja használni azt az előnyt, hogy a konzervgyár a fegyvemeki téesz 270 hektáros gyümölcsösének közepén és a török- szentmiklósi, a tiszaburai, a nagykörűi, valamint a kőtelki nagyüzemi gyümölcsösök közelségében üzemel. A tőkés piacokon egyelőre szinte korlátlanul értékesíthető magozott meggy, puding alma és szilva alapanyagának lehető legnagyobb hányadát a megyében szeretnék felvásárolni. Nem csak az a céljuk, hogy a feldolgozandó gyümölcsöt minél kevesebbet utaztassák, hanem az is, hogy a belföldre szánt késztermék is lehetőleg a megyei élelmiszer üzletekben találjon gazdára. Ami a helyből történő alapanyag ellátást illeti: a fegyvemeki téesz gyümölcsösében nagyon vegyesek a termés kilátások. A fákat éppen virágzásban érte az erős lehűlés és a sok köd, ami valószínűleg megfelezte a meggy és a cseresznye termést. Jelenleg még jó közepes termés mutatkozik az almafákon, és az átlagosnál jobb hozam várható barackból, körtéből és szilvából. Mindez még csak becslés természetesen, merthogy a téesz gyümölcskertészeinek szokatlan elfoglaltságuk akad ezekben a napokban: aszályt jelent a termésnövelés időszakában a gyümölcsfáknak a talajvízszint nagymérvű lehúzódása, ezért meg kellett kezdeni a 270 hektáros kert árasztásos öntözését. T.F. Előre is, de hátra is dőlhet a dominó IFolytatás az 1. oldalról/ rendeléseinek nagy része is a MÁV-tól ered. A termelési érték több mint 90 százalékát ezek jelentik. A szabad kapacitásaikat felhasználva produkáltak az elmúlt évben a MÁV megrendeléseinek teljesítése felett még 120 millió forintos termelést. Igaztalanok lennénk, ha ezt a tevékenységet, lehetőséget lebecsülnénk, hiszen ez adja meg a helyi üzem számára a kapacitások diktálta szükségszerű mozgékonyságot. Ennek a munkának a megszervezése, gazdaságossága - a kis volumen ellenére is - komoly lehetőséget teremt az üzem számára az egyéb nehézségek ellen- súlyozására. Az 1989-től kezdve, a liberalizáltabb belső elszámolásnak köszönhetően, s részben a szabad munkák jó eredményeire alapozva, sikerült a múlt évben 25 százalékos keresetnövekedést elérni. Sajnos - emelte ki Sándor János - így is csak a környező vasipari szakmák átlagát sikerült utolérni. Az eredményt ajavuló árképzés és piackutató tevékenységnek is köszönhették. Mindezzel elérték azt is, hogy a létszám eláramlása megszűnt. Ebben közrejátszott az említetteken kívül a munkaerőpiac helyzete is, no meg egy új bérezési forma, amely aVGMK- k helyett jött létre. Ennek lényege az, hogy amíg korábban a VGMK keveseknek adott lehetőséget a jó keresetek elérésére, addig az új rendszer napi nyolc órában is lehetőséget ad jóval nagyobb rétegnek minderre. így vált kiegyensúlyozottá a munkaerőhelyzet, csökkent a betegállomány. A munkaellátottságban természetesen továbbra is tudomásul kell venni, hogy a MÁV igényeit kell kielégíteni. Ez pedig függ a MÁV anyagi helyzetétől, a szálFüggés a MÁV-tól Takarékosság minden területen Számítógéppel a sorban állás ellen lítási feldatoktól. Ez azt jelenti, hogy ebben az évben csökken az igény, főleg a teherszállító járműveknél. Ez a szolnoki üzemnél is csökkenést jelent. A kapa-. citásuk azonban, a létszámból kiindulva, így is 115 százalékra van lekötve, emiatt még némi munkásfelvételre is sor kerül. Az is bizonyos, hogy a MÁV anagy- teljesítményjű M-62-eseket leállítja, helyettük a kisebb teljesítményűek végzik a munkát. Ez elsősorban a pesti üzemek némelyikét sújtja, de minthogy a szolnokiak éppen a kisebbekkel foglalkoznak, őket kevésbé érinti az átállás. A takarékosság viszont minden területet érint. A szolnoki üzemről szólva nem hagyhatjuk figyelmen kívül a ma is még újnak számító csarnokok leterheltségét. Mint megtudtuk, itt még vannak tartalékok, hiszen az egyműszakos termelés nem jelent teljes kapacitáskihasználást. A három műszakot csak a legértékesebb gépeknél tudják biztosítani, a kisebb értékű gépek viszont csak egy műszakban dolgoznak. Az eredeti tervek szerint két műszakban kellene üzemelnie a csarnokoknak. A jövőt illetően vegyes a kép. A MÁV a járműjavítóknál új kocsik gyártásával próbálkozik. Ehhez azonban tőke kell. Ha megvalósul, Szolnok számára több javítást jelent, hiszen mások munkáját is átvennék ezen a területen, ugyanakkor bedolgozási lehetőséghez is jutnának. Az előrelépés érdekében meg kell oldani a bevezetőben is említett sorban állást. Ez ma komoly gondokat okoz a MÁV egészének, de a járműjavítóknak is. A MÁV számára a szaldó ugyanis pozitív, de a fizetésképtelenség miatt anyaghiánnyal küszködnek. A MÁV nagy adósai között a közismert kohászati, ércelőkészítő és bányavállalatok szerepelnek. A MÁV-nál mindenesetre a nem fizetők kiszűrésére szigorúbb számítógépes rendszert vezettek be, hiszen eddig olyannak is fizettek, akik nem teljesítették a MÁV-val szembeni kötelezettségeiket. Nagy gond ma még nincs, de könnyen kiéleződhet a helyzet, hiszen nem lehet előre kiszámítani, hogy a dominó milyen irányban fog eldőlni. F.I. Jegyze tíapof^^ 500 Felhívtam a bútorgyár igazgatóját, mert nem hittem a hímek. Azt mondta, bizony úgy igaz, s már második hónapja így van náluk. Kicsit csalódott volt a hangja, azt meg is mondta, nagyobb érdeklődést, részvételt várt, dehát úgy látszik, a jóhoz se szokik hozzá gyorsan az ember manapság. Pedig a dolgozók térítése ugyanannyi, mint ezelőtt. Még a végén én vigasztaltam, mondván, ha valóban jó lesz, előbb-utóbb úgyis rákap mindenki, hiszen drága, nagyon drága az élet, s benne manapság leginkább az étel. Erről van szó, az ételről! A bútorgyár megállapodott a Gyermek- és Munkahelyi Étkeztetési Leányvállalattal kora tavasszal. Az üzemi ebéd legyen bőséges és négyfogásos! Kapjon a famunkás előételt, s a szokásos két fogás után desszertet. Gondolom, az volt a megállapodás oka, hogy vezető is tudja magáról, éhes hassal dolgozni se könnyű. Meglehet, az orvos is javasolta, vagy jóváhagyólag rábólintott, hiszen ebben az akjív korú dolgozókat mindenféle betegséggel, bajjal sújtó jelenben egyáltalán nem mindegy, eszik-e legalább napjában egyszer főtt ételt az ember. S miközben ezen az egyedüli példán gondolkozom, tudom azt is: egyre több munkahely szakít a régi, megszokott rendszerrel. Nem akar rosszat senki se a saját dolgozójának, sőt. így atán rendre olvasható üzemi újságokban, hallható munkahelyi tanácskozásokon, hogy "mindenki" megelégedésére rendet tett a vezetés az üzemi étkeztetésben, fölemelte a hozzájárulás díját- s nemcsak nagyobb összeget fizet egy-egy embere étkezési hozzájárulásaként, hanem rá is bízza az emberekre, hol, mire költik. Jobbára havi ötszáz forintot divat manapság étkezési hozzájárulásként egy-egy dolgozónak kifizetni- és pontosan ez történik, kifizetik. Sok helyen a bérfizetéssel egy időben - igaz, külön jegyzékről, mert ez nem bérként, költségként könyvelhető, nem adózik utána se a munkahely, se a dolgozó. Kényelmes, mondhatná bárki, hiszen így, egy összegből jobban tud gazdálkodni mindenki, eldöntheti, betér-e az üzemi étterembe vagy nem. Nos, január óta érdekes a tapasztalat: a dolgozó egyre inkább nem tér be az üzemi étterembe! Hoz otthonról valamit, amivel elveri éhét, vagy vesz valamit az üzemi büfében - vagy ki tudja. A lényeg: a megyében több helyen megszűntek a tálalókonyhák, dolgozók egységesen jelentik ki, nincs szükségük munkahelyi étkeztetésre, megoldják máshogy. Azt mondják a sza^vállalatiak, nem a munka- nélküliségtől félnek. Másik nagy megyei ellátási feladatukban csak törékeny, kis rész volt eddig is az üzemi étkeztetés. Összesen tizenöt gyárban, intézményben volt főzőkonyha, ahonnét 35-40 helyre szállítottak üzemi ebédet. Most már hónapról hónapra egyre kevesebbet, s tényleg van olyan munkahely is, ahol bezárt az étterem. Ahol még vari rá szükség, lassan fele annyian se veszik igénybe, mint még mondjuk tavaly. 500 forint plusz. Ennyi általában a térítési díj. Ebben a makacsul nehezedő világban talán elég a havi villanyszámlára, vagy kiteszi a lakbér emelését. Vagy - egyáltalán nem mindegy? Elmegy másra, az ebéd meg? Ki figyel oda? Legfeljebb a szervezet sínyli meg, de hát amíg nagy baj nincs, ki törődik, törődhet a kicsivel? Tiszafüredtől Túrkevén át Martfűig egyre kevesebb ember ül az üzemi étkezdék asztalaihoz délidőben. Hogy meglehet, néhányan többet elköltenek a büfékben, mások elaprózzák azt az Adyt egy-egy sörre hazafelé menet? Á bútorgyári példa nekem jobban tetszik. Nagy igazság lehet abban, jóllakott ember jól is dolgozik. Vagy ez is teljesen mindegy? (SJ) Vigyázat, észrevesszük! Autómmal bearaszolok a parkolóba, s még ki sem szállók, máris ott terem a táskás ember. Leszurkolok neki parkolási díj címén egy húszast, jegyet persze nem kapok. Tényleg, minek is az a kis fecni? Közben sorra érkeznek az újabb kocsik. Figyelem a parkolóőrt. Van, akinek ad jegyet, de többen járnak úgy, mint én. Persze akadnak olyanok is, akik a felkínált papírcetlit otthagyják, amit a derék parkolóőr elad meg egyszer, kétszer, sőt, lehet, hogy még harmadszor is. Nyilván saját zsebre dolgozik, s ugyan mutassanak neki valakit - mondaná biztos magyarázatul, ha szóvá tennénk "trükkjeit" - akinek nem jön jól egy kis mellékes ebben a percről percre dráguló világban. Éppenséggel tudnánk mutatni neki olyanokat, akik nála sokkal jobban rászorulnának arra a pár forintra, de hiába, nem viszi rá őket a lelkiismeret. Nyilván számosán dolgoznak a szolgáltatásban, a kereskedelemben és az élet más területén is emberek, akikre mindenféle kétkedés nélkül rábízhatjuk magunkat. Pedig nincsenek éppen agyonfizetve. Csak az a baj, hogy mások, mint afféle élhetetlenekről, pancserekről beszélnek róluk. És pontosan azoknak van ilyesfajta véleményük a tisztességes emberekről, akik eleve hülyéknek, amatőröknek, mazsoláknak nézik például a vásárlókat, miután nem szólnak azért, ha mondjuk tíz deka felvágott helyett csak nyolcat mérnek nekik. Érjék be annyival, hogy árán számolnak és nem keverik össze a főzőkolbászt a sonkaszalámival, ha fizetésre kerül a sor. Nem véletlen jutott eszembe ez, hisz épp a napokban olvastam, hogy egy év alatt 23 milliárd forinttal csapták be a kereskedők a vevőket. Trükkök, csalafintaságok, amelyek szép lassan mindennapi életünk kísérői lesznek. Más. Az autómat négy hét alatt négyszer törték össze úgy, hogy még a közelében sem voltam, hisz minden ajkalommal a parkolóban állt a kocsi. Még szerencse, hogy vannak olyanok, akikbe azért szorult annyi tisztesség, hogy a betétlapjukat a szélvédőüvegre tették, vagy megkerestek, hogyha már bosszúságot és kárt okoztak, akkor legalább a javítás ne kerüljön nekem pénzbe. Ám legutóbb - a múlt hét csütörtökén - még ez sem történt meg. Az autó egyik oldala ma már leginkább a dunántúli dombvidékhez hasonlít, s aki mindezt "megformázta", röhög a markába. Elfelejtette a betétlapját otthagyni. Pedig neki aztán egy fillérjébe sem került volna a dolog, legfeljebb csak a lelkiismerete lenne tisztább. Figyelmeztető jelenségek ezek, amiket nem lehet csupán egy kézlegyintéssel elintézni, mert megtűrtté tehetnek olyan dolgokat, amelyek kimerítik a károkozás vagy a szabálysértés fogalmát. És ezek az esetek gyanakvást, bizalmatlanságot ébreszthetnek ott is, ahol az teljességgel indokolatlan, s úgy kezdhetnek ki alapjaiban formálódó kapcsolatokat, hogy eleinte észre sem vesszük. Vagy igen? N.T. A hévízi Bányász-üdülőben az új gyógyászati épületrész átadásával befejeződött a több éve tartó bővítés. Iszappakoló, orvosi rendelő, gyógytornaterem, fizikoterápiás részleg teszi gyorsabbá a betegek gyógyulását. Az ötvenmillió forintba kerülő épületrész kivitelezője a Zala Megyei Állami Építőipari Vállalat. Képünkön a gyógytornaterem látható.
