Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)
1990-05-28 / 42. szám
Néplap 4 1990. MÁJUS 28. A szerkesztőség postájából " Az érzelmek fagyhalála" Miért megy el a sebészprofesszor? címmel tettük fel a kérdést lapunkban május 17-én, majd ezt követően még néhányszor foglalkoztunk a Hetényi Géza Kórházból távozó főorvos ügyével. Az érintett dr. Gergely Mihály az alábbi gondolatait juttatta el hozzánk: Az ország, nemzet nagy gondjai vetületében e szerencsétlen helyzet súlytalannak tűnhet - de a cseppben benne van a tenger, és az új kormányprogram az embert állítja - ismét? - a középpontba. Egy bajbajutott emberen, kollégán segíteni akartam, legalább átmenetileg. Ezt megakadályozták. Már ez a tény önmagában is szomorú, de ahogyan tették, az már lesújtó. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha szándékom az intézet vezetőségének törekvésével is találkozik, a helyzet nem így alakul. Van erre egy jó magyar közmondás. Ami a vezetőségnek a lapban deklarált véleményét illeti, teljesen egyetértek azzal az állítással, hogy az igazság a szélső értékelések között van. Ez a vezetőségi vélemény a második értékelés, tehát feltétlenül szélső; az újságíró írása - kisebb pontatlanságai ellenére - tartalmazza a lényeget, de azt kifejezően. Én az alábbiakban nem értékelek, csak hangosan - nyilvánosan - gondolkozom. Az a beállítás, hogy énmiat- tam volt lehetetlen dűlőre jutni, nem valós - a dolog nem ezen múlt. Egy ízben valóban felindultam, amikor egyik munkatársam, életének talán első, szerencsétlen állásfoglalásával lényegében meghazudtolt, ekkor eltávoztam. Az említett második alkalom nem így zajlott, és még számos megbeszélés volt - csak szavazás három. Kérdem, minek? Csak azért, hogy valaki, aki két ízben is igennel szavazott, a harmadik alkalommal azt nemre változtassa, csak azért, mert egy hónapra a járóbeteg-rendelésre kellett - kellett volna, lásd később - mennie? Egy vélemény megváltoztatásához már elég az egyéni - anyagi - érdek csorbulása? Ennek a viselkedésformának a megítélését sem kívánom minősíteni, azt az olvasóra bízom. És azt is, hogy távollétemre vonatkozó, az igazgató jelenlétében szóban, majd azt követően írásban tett utasításomat a munkamegosztás egyik lényeges pontjára vonatkozóan miért és hogyan változtatták meg, tudomásom szerint az igazgató hozzájárulásával? Távozásomat sajnáló, egyik legmegbízhatóbb nővérünknek miért súgták meg (állítólag), hogy jobban teszi, ha elmegy? Aggályaim vannak a vezetőség sajnálkozását kifejező mondatot illetően. Engem eddig a kórház vezetőségéből senki nem keresett meg az ajkai pályázatom beadását követően. Az igazgatóval találkozva a folyosón, köszönésemet viszonozta - ha ez a sajnálkozás megnyilvánulása, természetesen helytálló az újságban megjelent állásfoglalás. Ha a vezetőség nem is, számosán felkerestek azóta. A kórház legnagyobb ajándékát egyiküktől, egy más osztályon dolgozó másodorvostól kaptam, aki ráadásul soha nem volt közvetlen munkatársam, de sok beteget gyógyítottunk meg együtt. Együttérzéséről biztosított, és amikor megkérdeztem, tudja-e egyáltalán, mi történt, azt mondta, nem, de nem is érdekli, biztosan nekem van igazam. Erre a bizalomra voltak képtelenek azok, akik mindenkinél jobban megtanulhatták szavam hitelét. Ezek az emberek nem keveset kaptak tőlem, szakmában, emberségben, még talán igyekvő egyéni példamutatásban is. Persze, a betegellátással kapcsolatos szigorom nem volt népszerű. Egy nem túl távoli és többeket érintő fegyelmezetlenség - eléggé méltányos - megrendszabá- lyozása óta az érintettek - is? - ferdén néztek rám, jellegzetes magyar módon: az neheztel, akinek szégyellnie kéne magát. Ez most két síkon is bekövetkezett: osztályom orvosai meg vannak sértve, holott ők bántottak meg engem, és az intézet vezetősége nem kevésbé bosszús, amiért - szerintük - én hoztam őket ilyen helyzetbe! Hát ha ez nem lenne szomorúan általános érvényű és jellegzetesen magyar, még talán nevetni is lehetne rajta. Azoknak, akik ezt a hazai jelenséget egy avatott toll ragyogó megfogalmazásában szívesen olvasnák, ajánlom figyelmükbe - vigyázat! szomorú írás! magyar! - Fejes Endre Összeférhetetlen című karcolatét a Magyar Hírlap május 19-i számában. Azt is hadd írjam le, hogy segítő szándékomért engem az intézet vezetője "túl humanistának" minősített. Bár ez inkább pejoratív értelemben hangzott el, hadd fogjam fel dicséretnek. Az a Hippokratész, akinek esküjét hidegszívű munkatársaim hozzám hasonlóan mondták el annakidején, írja: "Ha alkalom nyílik idegennek és arra rászorulóknak segíteni, úgy tegyük azt a legnagyobb mértékben. Mert ahol emberszeretet van, ott jelen van a mesterség szeretete is". Lehet túl humanistának lenni? Hát nincs igaza Konrad Lorenz- nek, hogy a "civilizált" emberiség nyolc bűnének egyike az érzelmek fagyhalála? Csak racionalitással és csak pénzben (bérmegtakarítás; boríték) lehet gondolkozni? - Egy halott érsebész is üzen: néhai Soltész professzor sírkövére a következőt vésték: "Legnagyobb cél itt a földi létben: Embernek lenni mindég, minden körülményben" - szakmán belül megfontolandó. Azt a kollégát bíztam meg távollétemben az osztály vezetésével, aki javaslatommal szemben foglalt állást, de azt következetesen és becsületesen tette - értékrendem alapja tehát nem az ellenvélemény. Az emberi gyengeségeket természetesnek veszem, magam is rendelkezem ilyenekkel. Ami számomra elfogadhatatlan, az az amoralitás. Döntésemmel az embertelenség, anyagiasság, becstelenség ellen kívántam, kívánok tiltakozni - anélkül, hogy értelmét fontolnám, és számítanék arra, hogy azok, akik e lépésről okkal tehetnek, megértenék. Ha a pályázott állást megkapom, tovább se- bészkedem; ha nem, marad a korengedményes nyugdíj. Én, ellentétben a velem, szándékommal szembefordulókkal, nem haragszom senkire - sajnálom őket. A hozzám közel állt emberekben való sokadik csalódás alapján nyolcéves munkámat kudarcnak kell minősítenem. A szakma ismerete nem elég, emberség is kell hozzá. Az első konfliktusom az egészségügyben az volt, amikor - 33 évvel ezelőtt - még szigorlóorvosként megtagadtam a művi terhességmegszakítást. Azóta minden elvi állásfoglalásomat teljes értetlenség övezte. Most sincs ez másképp. És ebben a csodálatos magyar egészségügyben ugyan ez a mostani volt-e az utolsó? prof. dr. Gergely Mihály * * * Szerkesztői megjegyzés: E levél közreadásával immár negyedszer foglalkozunk a professzor távozásával, s bár mélységesen sajnáljuk a történteket, magunk részéről az ügyet lezártnak tekintjük. A temetés napján kaptuk meg a táviratot A Győrben élő édesanyám halálhíréről, temetésének időpontjáról küldött táviratot a húgom, amit sajnos a temetés napján, május 16-án (késéssel) kaptunk kézhez. A helyi postahivatalban reklamálásunkra azt mondták, hogy véletlenül elkallódott, nem az újfalusiak zsákjába került. Ezt a magyarázatot nem tudjuk elfogadni, és ezúton kérjük a posta illetékeseit, vizsgálják felül a táviratok továbbításának rendjét. Vonják felelősségre azt, aki nem intézkedett, hogy a temetésről szóló táviratot soron kívül kézbesítsék. Megbocsáthatatlan sérelem, hogy nem tudtunk elmenni az édesanyánk temetésére az ugyancsak Rákócziújfaluban lakó testvéremmel és családunkkal együtt. Bár külön táviratot küldtek a számukra, ugyanakkor kapták meg, amikor mi. Horváth István Rákócziújfalu Jelentős lakbér mellett — lift nélkül Miért kell egy tízemeletes, 59 lakásos házban - jelentős lakbér mellett - hetente 10-15 alkalommal gyalog járni? (Szolnok, Jubileum tér 2.) Csak egy liftünk van, mindössze egy négyzetméteres. (A szemétleöntőnk körülbelül ötször nagyobb.) Épületünkben sok az idős ember, a mozgás- sérült, ezért nem kis gondot jelent a gyakori meghibásodása. Mint például május második hetében, amikor rossz volt látni, ahogyan a 80-90 éves emberek gyalogoltak a IX. emeletre. A tervezőt, a terv jóváhagyóját, no meg az 1KV szakembereit költöztetnénk legszívesebben a X. emeletre - persze lift nélkül, merthogy az csak személyszállításra alkalmas. (?!) Az illetékesekben fel sem merült annak a gondolata, hogy másodállásban liftszerelöt alkalmazzanak (kettő is lakik a házban), aki az esti órákban, vagy ügyelet híján segíteni tudna. Az immár 15 éve fizetett lakbérből már fordíthatnának valamennyit a lift rendszeres karbantartására, hiszen az épületünkre igen keveset költöttek eddig. A lakók nevében: Halászná Kerekes Éva A fiatalember tiszteletből segített A Szerkesztőség Postáján keresztül szeretnék - 90 évesen - köszönetét mondani annak az ismeretlen, jólelkű fiatalembernek, aki a tiszaföldvári tanácsházánál lévő autóbuszmegállóból május 11-én gépkocsijával elfuvarozott a Petőfi úti lakásomra, és nem fogadott el tőlem pénzt. Amikor megkérdeztem, hogy miért tette, azt felelte: tiszteletből! Özv. Tóbiás Károly né Tiszaföldvár-Ószőlő Májusi tréfa a Márka ABC-ben Az Új Néplap hirdetési rovatában olvastam, hogy a szolnoki Márka ABC bevásárlónapot tart május 13-án, vasárnap délig. Csak ezen a napon néhány hústerméket engedményesen kínál, közte a csikós- és teaszalámit - 50 forinttal olcsóbban. A 7 órakor nyitó üzletben 7,30- kor már nem lehetett teaszalámit kapni, viszont volt bőven a kevésbé kedvelt zsiványkolbászból. Úgy vélem, joggal vetődött fel a kérdés: Ha a boltnak nincs megfelelő árukészlete, miért hirdet kedvezményes akciót? Szegényes kínálatával, és "ameddig a készlet tart" jelszóval ne tegye lóvá a vásárlókat. Szabadjon javasolni, hogy a legközelebbi akciónál előbb legyen bőséges áru, és csak azután reklámozzanak. Kíméljenek meg bennünket a bosszankodástól, saját magukat pedig a rosszul sikerült "kampánytól". Kiss József nyugdíjas A telefonhasználat luxus? Olvasóink tették szóvá, hogy a Szolnoki Centrum Áruház portáján 1 perces beszélgetésért 4 forintot kérnek, holott a távközlési díjszabás - helyi beszélgetés esetén - 3 percenként 2 forint. Nem tartják lehetetlen kérésnek, hogy egy áruház földszintjére - az illetékes szervek támogatásával - nyilvános telefonfülkét állítsanak, szereljenek fel, mely az utcainál védettebb, megbízhatóbb, s ahonnan forintért telefonálhatnak a rászorulók. Júniusig 2,3 kilométer útalap megépítését tervezték Kútelken. Megvalósításához a tanács anyagi támogatással, a lakosság társadalmi munkával, a helyi Ady Termelőszövetkezet pedig gépekkel, önköltséges fuvarozással nyújt segítséget. Felvételünk az útalap egy szakaszáról készült. (Fotó: Korényi) Válaszoltak - intézkedtek Válasz egy nyílt levélre Dr. Szerekes László, a Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Párt Szajoli Szervezete titkárának nyílt levelére, mely a Néplap május 3-i számában jelent meg, válaszunk a következő: Szekeres Úr! Ön nyílt levelét akkor fogalmazta meg, amikor tudomást szerzett arról, hogy a benyújtott pályázatát, mely szerint - több község mellett - Sza- jolban vb-titkár szeretett volna lenni, nem fogadták el. Ez kitűnik a levél minden állításából. Hivatkozik a község pártjainak erőtlenségére, melynek nem a két tanácsi vezető az oka. A vb-titkár közszolgálatban töltött ideje több mint 36 év, így tehát az adata megközelítőleg sem pontos. Ami pedig a tevékenységének eredményességét illeti, mivel dolgozott, egész biztos, hogy voltak tévedései is. A tanács elnöke nem pályázta meg a vb-titkári állást, ez szóba sem került. Szekeres Úr pályázatát a bizottság másokéval szemben nyilvánvalóan azért nem fogadta el, mert nem találta alkalmasnak, mint ahogyan azt több községben tették. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a pályázatokat a végrehajtó bizottság bírálta el, ezt tudnia kell, mert a bizottság vele elbeszélgetett. Ahogyan az sem, hogy a vb-titkár nyugdíjazásával az új önkormányzatra adósságot hagy, mert az engedélyezés még a múlt évben történt. Bizonyítékot kérünk arra vonatkozóan, hogy az 1983-ban, Köpésében kialakított és már beépített lakótelkek eladásánál kit, mivel, mikor csaptak be a tanácsi vezetők. A zártkertek kialakítását több bizottság vizsgálta, szabálytalanságot nem tapasztalt. A Szolnok Városi Tanács egyetlen vezetőjének sem adott zártkertet. Az igaz, hogy több szolnoki lakos kapott. Nem felel meg a valóságnak, hogy a község vezetői nem tekintik sajátjuknak a község fejlődését, hiszen a két vezető itt született, itt lakik és itt is kíván maradni. Szekeres úr a lakáshoz jutás más formáját választotta. Sajátos nézőpont, különös mezőgazdasági szakmai képesség kell ahhoz, hogy valaki azt állítsa: legalkalmasabb a farmergazdálkodásra a 40-50 méter széles, esetenként 15-30 százalékban lejtős terület. A gyakorlat ennek ellenkezőjét bizonyítja. Az, hogy a község fejlődését nem vette észre, rendkívüli szűklátókörűségre utal. Az a jogász, aki 8 állításából 7 esetben téved, csak rosszindulatú vagy sértődött lehet. Gondolkozzon el magatartásán, életvitelén, az ellene indult eljárásokon, hátha tud azokon változtatni. A pályázatot elbíráló bizottság tagjai valószínű ismerték Szekeres úrnak ezt az oldalát is, és más községi bizottságokhoz hasonlóan, nem találták alkalmasnak a szajoli vb-titkári posztra. Szabó Zsigmond tanácselnök Czakó Sándor vb-titkár Változtatnak a vízdíjköltségen Igazságos költségszámítást címmel, lapunk május 7-i számában közöltük azt az olvasói levelet, melyben a Szolnoki Jubileum Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet vízdíjköltségét kifogásolták a József Attila, Mikszáth K. úti, 52-lakásos tömb lakói. Észrevételükre Bede László, a szövetkezet elnöke válaszolt. A víz és egyéb költségek emelésével kapcsolatban minden tagot írásban, valamint a februárban, márciusban tartott tagértekezleteken tájékoztattunk. A vízdíj emelését ezért április elsejétől írtuk elő, holott a Víz- és Csatornamű Vállalat január 8-tól már a megemelt költséggel számlázta. Az április elsejétől fizetett vízdíj a három havi elmaradást is tartalmazza. A szóban forgó épületnél - a tagértekezleten is elhangzott észrevételek miatt - folyamatba tettük a vízórák felszerelését, amely külön választja a lakások és a bérlemények vízfogyasztását. Ennek alapján - július 1-től - az új helyzetnek megfelelően változtatunk az épület vízdíjköltségén. Megjegyzem, hogy ez a rendszer csupán megközelíti az igazságos költségszámítást, melynek a lakásonként felszerelt vízóra lenne a feltétele. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
