Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-24 / 39. szám

BSéplap 1990. MÁJUS 24. /Folytatás az 5. oldalrólI részét helyi megállapodások veszik át De éppen e kérdés súlyosságának felismerése késztetett bennünket ar­ra, hogy javaslatot tegyünk a munka­ügyi, foglalkoztatásügyi jellegű mi­nisztérium megszervezésére is. A munkavállalók érdekvédelmét, mint minden demokratikus ország­ban, a szakszervezetek látják el. Az ■mtóbbi négy évtizedben nem a dol­gozók érdekeit védték a szakszerve­zetek, de az elmúlt évben megindult ez irányban is a változás. A jövőben a demokratikus szakszervezetek, munkástanácsok és más érdekvédel­mi szervezetek szabad alakulását és működését a kormányzat - a tör­vényes keretek között - támogatni kívánja. A munkaerőpiachoz kötődő álla­mi szolgáltatások rendszere rendkí­vül alacsony szintű. A nemzetközi kapcsolatok rendszertelenek, a mun­kaügyi folyamatok jogszabályi hát­tere részben elavult Szükség van ezért a munkahelyi beleszólás (rész­vétel) jogának, a munkavédelemnek új törvényi alapokra helyezésére, s elő kell készíteni egy új érdekvédel­mi és érdekegyeztetési törvényt is. Talán sehol nem kell egy kormány­program keretében arra rámutatni, és sehol nem kell ezt jobban hangsú­lyozni, mint éppen a gazdaságpoliti­kai résznél. Hány olyan kérdés merül fel, amely látszólag egymást kizárja vagy egymásnak ellentmond? Mégis úgy gondolom, a kormányzati poli­tika éppen azt jelenti, hogy mind­ezeknek az egymással látszólag el­lentétes kérdéseknek megadja az irá­nyítást, megadja akár szakaszosán, akár prioritásban esetenként a követ­kező lépésre való késztetést, és éppen ennek - ami látszólag ellentmondá­sos, vagy egymást kizáró - a kezelése a kormánypolitika feladata. Programunk ezután az ember, a haza és a nagyvilág dolgaival vet számot. Független külpolitika A Magyar Köztársaság független, a nemzeti érdekek elsődlegességén alapuló külpolitikát fog folytatni. Nemzetközi helyzetünk ehhez pilla­natnyilag kedvező, mert valamennyi nagyhatalom elfogadja, illetve támo­gatja a végbement politikai átalaku­lást és szuverenitásunk teljes körű megvalósítását. Mondom ezt úgy is, hogy a nehéz­ségeket természetesen ismerjük, és nincsenek illúzióink abban sem, hogy vannak, akik nem feltétlenül örülnek ennek. A gazdasági átalaku­lás eredményessége mellett elsősor­ban külpolitikánkon múlik, hogy az elmúlt években megszerzett előnyt és a térségünkben kialakult hatalmi átrendeződést kihasználva megszi­lárdítjuk-e helyzetünket és el fogjuk- e tudni foglalni a hagyományainkból és földrajzi helyzetünkből fakadó, bennünket megillető helyet Európá­ban. Magyarország függetlensége és biztonsága érdekében arra törek­szünk, hogy az 1991. június 30-i ha­táridő előtt eltávozlak hazánkból a szovjet csapatok, de mindenképpen arra kell törekednünk, hogy ez pon­tosan következzék be, ha más mód nincs. Az államterület és az új politi­kai szerkezet védelmét az ütőképes honvédség mellett egy új, összeuró­pai kollektív biztonsági ésegyüttmű- ködési rendszerre kell építenünk. Ez többet jelent, mint a nagyhatalmi ga­ranciák nélküli semlegesség. Egy ilyen szerződés létrehozásában való tevékeny közreműködés a magyar külpolitika egyik első számú felada­ta. Ettől függetlenül, már a legköze­lebbi jövőben, kezdeményezni fog­juk a velünk szomszédos államokkal a kölcsönös érdekeket és jószomszé­di viszonyt biztosító kétoldalú szer­ződéses kapcsolatok létrehozását A Varsói Szerződésben való rész­vételünk ellentétes a nemzet 1956- ban kifejezett és a legutóbbi válasz­tásokon is megerősített akaratával, véleményünk szerint maga a szerző­dés is szükségtelen hosszabb távon. Jogi, katonai és politikai álláspon­tunk érvényesítése érdekében tár­gyalásokba fogunk bocsátkozni a szerződés tagállamaival, figyelembe véve a nemzetközi jogi feltételeket, szomszédaink álláspontját és hadse­regünk ütőképessége fenntartásának szükségességét. És itt kell figyelem­be vennünk a magyar Országgyűlés erre vonatkozó állásfoglalását is. Földrészünk mesterséges meg­osztottságának megszűnésével Ma­gyarország külpolitikájának legje­lentősebb területe - a gazdasági érde­keken és a közös tradíciók alapján - a tág (politikai és kulturális) értelem­ben vett Európa lesz. Ennek a döntő koncepcionális váltásnak a tartalmi, intézményes kereteit kezdjük kiépí­teni az Európa Tanácsba történő be­lépéssel és a különféle nyugat-euró­pai szervezetek munkájába történő bekapcsolódással. Szükséges lesz nemzetközi szerződéskötéseink jog- gyakorlatának a felülvizsgálata, és az újakhoz való csatlakozás. Mindez elő fogja mozdítani az Európai Kö­zösség teljes jogú tagjává válást el­őkészítő társulási egyezmény meg­kötését. Külpolitikánk európai irá­nya azonban nem áll ellentétben a széles értelemben vett atlanti együtt­működés gondolatával, az Egyesült Államok és Kanada, valamint Euró­pa két világháborúban bizonyított egymásra utaltságával és együttmű­ködési kényszerével. A fönálló kapcsolatok elmélyíté­sére törekszünk valamennyi demok­ratikus berendezkedésű és a magyar- országi átalakítási folyamatokat tá­mogató állammal, figyelembe véve mind a hagyományos kulturális és földrajzi közösséget, mind pedig a változó globális egyensúlyt a kelet- közép-európai térségben. A német egység megteremtését támogatjuk, sőt büszkék vagyunk annak elősegí­tésében játszott szerepünkre. Az ideologikus megfontolásoktól men­tes, kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági kapcsolatokban nagy le­hetőségek kínálkoznak, ezek kiakná­zásához azonban felül kell vizsgál­nunk prioritásainkat, átcsoportosítá­sokat kell végeznünk egész külkép­viseleti rendszerünkben. A velünk szomszédos nagyhata­lommal, a Szovjetunióval kiegyen­súlyozott, korrekt, az egyenjogúság­ra épülő jószomszédi viszony kiala­kítására törekszünk. Ennek érdeké­ben mind politikai, mind gazdasági kapcsolatainkat új alapokra kívánjuk helyezni. Á közép- és kelet-európai változá­sok kezünkbe adták a nagy lehetősé­get, hogy megszüntessük, vagy leg­alább jelentősen enyhítsük az itt élő népeket régóta szembefordító ellen­téteket A függetlenné váló nemze­teknek szabad kapcsolatokat kell ki­alakítaniuk egymással; az államhatá­rok ne akadályozzák a személyek, az információk és az eszmék szabad áramlását. Bízunk abban, hogy egyetlen szomszédunknak sem lesz szüksége a jövőben a magyarságra, mint összetartó ellenségképre. Az összeurópai együttműködés velejá­rója az intenzív regionális együttmű­ködés, erre törekszünk valamennyi szomszédunkkal. A föderáció felé haladó Európában ugyanakkor ép­pen a regionalizmus biztosíthatja a nemzeti sajátosságok megőrzését, a nemzeti érdekek további érvényesü­lését, minden nacionalista felhang nélkül. Felelősség a kisebbségekért Kisebbségi politikánk fő célja az emberi jogok és ezeken belül a ki­sebbségek jogainak érvényre juttatá­sa határainkon kívül és határainkon belül egyaránt. Tekintettel arra, hogy a magyarság egyharmada határain­kon kívül él, a magyar államnak kü­lönleges felelőssége a magyar nem­zet, mint kulturális és etnikai közös­ség megmaradásának támogatása mindenütt. Ezért állunk ki - a fennálló nem­zetközi szerződések tiszteletben tar­tásával, azok szellemében - a határa­inkon kívül élő magyar közösségek önrendelkezési jogainak megtartása mellett, a szomszéd államok kor­mányainak kinyilvánított ígéreteivel is összhangban. Ideje, hogy a nem­zeti kisebbségek valóban az orszá­gok közötti barátság legfontosab híd- ját alkossák, de ezt csak a jogaikat és méltóságérzetüket visszanyert kö­zösségek láthatják el. Ebben a tiszta törekvésünkben számítunk a de­mokratikus államok kormányainak és közvéleményének támogatására, éppen úgy, mint az európai és a nem­zetközi szervezetek politikai segítsé­gére. Külön hangsúlyt helyezünk a határainkon túl élő, az egykori törté­nelmi Magyarország területén élő magyar kisebbségek mellett a nyu­gati magyar emigrációval való kap­csolatunkra, és a nyugati magyar emigráció problémakörének rende­zésére törekedve kívánjuk, hogy megtartva akár állampolgárságukat, ugyancsak vállalkozzanak a híd sze­repére, vagy nemzetünk érdekében a népi diplomácia feladatkörének ellá­tására. A kormány külgazdaságpolitikája az áru-, a tőke- és az idegenforgalmi folyamatok összefonódásából, egy­ségéből indul ki. A külgazdasági po­tenciál erősítése nélkül nem állítható meg az eddigi világgazdasági tér­vesztés, az eladósodás, az elszegé­nyedés. Rövid és középtávon az ország nemzetközi pozícióinak, megítélé­sének, erőforrásszerzési lehetősége­inek javítása elengedhetetlenné teszi az import színvonalát jelentősen meghaladó áru- és szolgáltatáskivi­telt a dollárelszámolású forgalom­ban.» A gyorsított korszerűsödés, az exportorientáció és a privatizáció stratégiai követelménye a külföldiek magyarországi tőkebefektetéseinek serkentése. Mind a lakosság jövőbe vetett bi­zalmának erősítése mind a demokra­tizálódási folyamat felgyorsítása sür­geti a nyugat-európai integrációkhoz fílződő kapcsolataink elmélyítését. Az Európai Közösséggel törekszünk a már említett társulási szerződésre, amely eddigi együttműködésünk hajtóerőit szilárdabb alapokra helye­zi, figyelembe veszi az együttműkö­dő országok eltérő fejlettségét, be­kapcsolja a magyar gazdaságot a re­gionális kutatási, fejlesztési progra­mokba, erőfonásáramlásokba, poli­tikai párbeszédbe, és nyitva tartja a későbbi teljes jogú csatlakozási lehe­tőségét. Ebből a szempontból fogadjuk örömmel az Európai Közösség dub­lini csúcsértekezletének üzenetét az új típusú társulás lehetőségeiről, amelyekről most, az elmúlt napok­ban annyiszor szóltunk mi, magya­rok. Intézményes alapokra kívánjuk helyezni a magyar-EFTA, tehát a szabad kereskedelmi országokkal való kapcsolatokat, serkentjük az or­szág felzárkózását általában az euró­pai gazdasági térséghez. Az európai együttműködés ki­bontakozásának szakaszossága, övezeti sajátosságai hívják fel a fi­gyelmet az országcsoportok közötti együttműködés hajtóerőinek kibon­takoztatására, például az Alpok-Ad­ria térségen belüli munkamegosztás elmélyítésére, amelynek találkozói­ra éppen ezekben a napokban és he­tekben került sor. Az európai együttműködési rend­szer része az átalakuló KGST, illetve a közép-kelet-európai országok kö­zötti szoros gazdasági kapcsolat Magyarország fejlődésében különö­sen nagy fontosságú a Szovjet­unióhoz fűződő viszony. Új alapokra helyezett, a nemzet­közi kereskedelem szabályaihoz, feltételeihez illeszkedő, a szomszé­dos országok közötti határok lebon­tásához vezető regionális együttmű­ködés megítélésünk szerint értékes hozzájárulást jelentene Európa gaz­dasági és politikai biztonságának, nemzetközi szerepének erősítésé­hez. A kormány olyan hadsereget örö­köl, amelynek átszervezése megkez­dődött, de még mindig magán viseli azokat a torzító jegyeket, amelyeket a kialakult elkötelezettségünk kény- szerített reánk. ' Ezért hadseregünk mérete, elhe­lyezése, felszereltsége még nem az ország védelmének, hanem a Varsói Szerződésből adódott követelmé­nyeknek felel meg elsősorban, s a megindult reformok ellenére - ezt el kell mondanunk, de egyben folytat­nunk kell a megváltoztatás politiká­ját. A kormány új honvédelmi doktrí­nát dolgoz ki és érvényesít a jövőben. Ennek alapja, hogy nemcsak a belső elszánás, de a külső feltételek is adot­tak ahhoz, hogy a katonai tömbök adta kényszerhelyzetből a közös eu­rópai biztonsági rendszer létrehozása felé mozdulhassunk el. A kormány kiinduló pontja az ország szükséges és elégséges védelmének biztosítása, vagyis a magyar honvédség védeke­ző és nem támadó jellegű haderő lesz ajövőben. Tisztelt Ház! Végére értem ennek az alapelveket tartalmazó politikai stratégiai fejezetnek, amely átfogta, meghatározta az elkövetkező eszten­dők tevékenységét. Most rátérek az utolsó fejezetre, ahol rövid távú cse­lekvési programunk alapelveivel foglalkozom. A kormány programja vázolta az alapértékeket, a társadalmi és gazda­sági cselekvés fő irányait. Az elkö­vetkező mintegy 100 napot kulcs- fontosságúnak tartja az 1990-ben ér­vényesülő kedvezőtlen társadalmi és főként gazdasági folyamatok megfé­kezése és a három esztendőre szóló megújhodási folyamat sikere szem­pontjából. A rövid távú program keretében a kormány a következő lépéseket kí­vánja megtenni: Először a kormányzati irányítás szervezeti és működési rendjének át­alakításáról. A demokratikus alapokon álló ko­alíciós kormányzás és a piacgazda­ságra történő átmenet együttesen igényli a közigazgatás gyökeres át­alakítását. A parlamenttől kapott fel­hatalmazás alapján a kormány a hi­vatalba lépését követő 120 napon belül kialakítja egy ütőképes, korsze­rű, társadalmilag és anyagilag na­gyobb megbecsülést élvező, de ki­sebb létszámú és költségű államigaz­gatás szervezeti és működési rendjét. Akoalíciós kormányzás politikai kö­vetelményein túl az államigazgatás átszervezésénél a szakszerűség, a szakmai színvonal emelése a cél, a közszolgálat pedig a parlamenti többséget élvező kormány lojális partnere kell legyen. A következő az inflációellenes és vállalkozásélénkítő program néhány pontja. Csökkenteni az inflációt A kormány a hivatalba lépését kö­vető időszak alapvető céljaként ke­zeli az infláció csökkentését. Ebből kiindulva a kormány működésének első 100 napjára olyan inflációelle­nes és vállalkozásélénkítő progra­mot hirdet meg, amely koncentráltan támadja az infláció fő fészkeit, ugyancsak koncentráltan segíti elő nagyszámú új vállalkozás kialakulá­sát. Ez a program egyben az első lépés a sokat idézett szociális piac- gazdaság kiépítéséhez, mert a mun­kahelyet veszítő, de vállalkozó szel­lemű és alkalmazkodásra képes em­bert visszakapcsolja a gazdaság vér­keringésébe. Néhány fontosabb pont: 1. A kormány a tarthatatlan mére­tűre duzzadt vállalati sorbanállások kezelésére programot dolgoz ki. 2. A kormány csődeljárást indít a legnagyobb, tartósan csődben levő vállalatcsoport ellen. 3. A kormány vállalkozásélénkítő programot hirdet meg, amelyben koncentrálja a vállalkozástámoga­tásra adott külföldi forrásokat és a rendelkezésre álló hazai pénzt. 4. A kormány előprivatizációt hir­det meg a belkereskedelemben, ven­déglátóiparban, szállodaiparban, fo­gyasztási és szolgáltatói körben és a benzinkúthálózatnál. 5. A kormány kezdeményezi a vállalati tanácson és közgyűlésen alapuló vállalatvezetési formák mó­dosítását. 6. Kezdeményezi továbbá a belső egységeiket társasággá átalakított ál­lami vállalatok jogi helyzetének mó­dosítását, szükség szerint államigaz­gatási irányítás alá vonását. 7. A program részeként külföldi befektetést ösztönző csomagtervet dolgoz ki és vezet be. 8. A kormány megtakarítás-ösz­tönző programot hirdet meg, amely­ben ösztönzi a forintbetétekre adott pozitív reálkamatokat, és vonzó ka­matokat ígér a devizabetétekre. 9. A kormány a költségvetéssel kapcsolatban teljes körű felül­vizsgálatot indít. 10. A rövid távú program követ­keztében megnövekvő munkanélkü­liség kezelésére új információs, munkaerő-közvetítő és átképzési in­tézmények létrehozását kezdemé­nyezi, a munkanélküliek segélyezé­sét, vállalkozási támogatási alapjait forrásokkal feltölti. Néhány kiemelt terület felül­vizsgálata. A kormány külön felülvizsgál né­hány olyan •társadalmilag kiemelt programot, tervet, amely gazdasági súlya, illetve társadalmi érzékenysé­ge miatt a lakosság érdeklődésének középpontjában áll. így: 1. A Budapest-Bécs Világkiállí­tással kapcsolatban kialakítja, illetve véglegesíti a megrendezés mini­mumprogramját, különös tekintettel a megfelelő pénzforrások biztosí­tására, olyan feltételek teremtésére, amelyek nemcsak az ország egyes részei számára lennének hasznosak, hanem az egész országnak, és nem­csak egy adott cél, a világkiállítás szolgálatában állanak, hanem az or­szág infrastruktúrájának kiépítésé­hez és a vállalkozás, a befektetés élénkítéséhez vezetnének. Ezek azok a feltételek, amelyek mellett a Budapest-Bécs Világkiállítás vállal­ható a kormány számára. 2. A kormányprogramban foglalt alapelvek - és az eddigi előkészítő munkák - figyelembevételével elké­szíti a lakásgazdálkodási rendszerre­formjára vonatkozó javaslatát. 3. Áttekinti a környezetvédelem jogi szabályozását és elvégzi a szük­séges felülvizsgálatokat, kidolgozza a hiányzó végrehajtási rendelkezése­ket 4. A kormány előkészíti a döntést az egészségügy forrásteremtésének jövőbeni módjáról és kidolgoztatja a szóba jöhető biztosítási formákat. 5. A kormány megvizsgálja a for­galmi adónak és a vámtételeknek olyan módosítását, amely a jelenle­ginél jobban tükrözi a társadalmi ér­dekeket. 6. A kormány továbbra is fenntart­ja a Dunai Vízlépcső ügyének külön kezelését. Meg kívánja kezdeni a nagymarosi helyreállítás előkészíté­sét és a bősi létesítménynél folyó munkák felfüggesztése mellett a kér­déskör újratárgyalását kezdeménye­zi csehszlovák partnerével. 7. A kormány felméri a tudo­mányos kutatás és technológiai fej­lesztés problémáit és meghatározza az 1991 végéig érvényes válságke­zelést 8. A kormánynak fontos feladata a folyamatban lévő, teljes szovjet csapatkivonás optimális lebonyolí­tásának a biztosítása, a használaton kívül maradt objektumok hasznosí­tása és a környezet állapotának fel­mérése. A Varsói Szerződéshez fűződő vi­szonyunkat és a kapcsolódó kérdé­sek összetett problémakörét jelenleg az Országgyűlés bizottságai vizsgál­ják. Ennek lezárása és az Ország- gyűlés ezt követő állásfoglalása után foglalkozik majd a kormány a nem­zetközijogi, katonapolitikai és anya­gi vonatkozású konzekvenciákkal, és ezek alapján folytatja ez irányban is további tevékenységét. A kormány felméri a megkezdett haderőreform pontos céljait és jelen­legi helyzetét, majd meghatározza az új honvédelmi doktrína alapelemeit, a folyamatban lévő átszervezés ezek­kel összhangba hozásához szüksé­ges teendőket. A társadalmi-gazdasági helyzet feltárásáról: Helyzetfelmérés A kormány a hivatalba lépését kö­vető hónapokban felmérést készít azokon a legfontosabb társadalmi és gazdasági területeken, amelyek há­roméves megújhodási programja középpontjában állnak. Ennek kere­tében például bemutatja a társadalom számára a külföldről felvett adósság elköltésének hiteles történetét és helyzetét, a belső államadósság nagyságát és szerkezetét, a területi­legkialakult gazdasági aránytalansá­gokat és a vállalkozások valós álla­potát. A helyzettől alkotott megbíz­ható kép lehet az alapja egy részletes, valamennyi szükséges számítást és előrejelzést tartalmazó végleges kor­mányprogramnak . A kormány által felvázolt alapér­tékek és cselekvési irányok, valamint a hiteles felmérés alapján - figyelem­be véve az első hónapokban előké­szített és beindított kiigazítási gyors- program tapasztalatait is - a kormány részletes programot készít. Ez a kor­mányzat működésének első három évére érvényes feladatokat, ezek részletes számításait, valamint poli­tikai és társadalmi feltételeit foglalja össze. Az ország súlyos helyzetének is­meretében a kormány nem táplál il­lúziókat programjának népszerűsé­géről, mozgásteréről. Az elmúlt év­tizedek méltánytalanságai, szenve­dései, korábban elfojtott és ma feltö­rő indulatai ha nem is mentik, ma­gyarázzák az érzelmi töltetű vagy csodaváró magatartás elszabadulá­sát nemegyszer a közéletünkben. Szeretném azonban azt hangsúlyoz­ni: függetlenül attól, hogy a leendő kormány megéri-e vagy megéli-e megbízatásának teljes időszakát, a következő kormány sem lesz könnyű helyzetben, és a következő kormány sem tud ennél jobbat ígérni a magyar népnek. Az érzelmi tölte­tek, indulatok, személyi ambíciók el­ragadhatják könnyen az ország sze­kerét. Hadd idézzem Deák Ferenc ismert anekdotáját, amikor a kocsis idegeskedő útitársához e szavakkal fordult: „Bátyám, ha nem kap bele a gyeplőbe, talán megmenekszünk, de ha belekapkod, okvetlenül odave­szünk.,, Humanizmus, nemzeti szolidaritás Az ország mai helyzetében na­gyon is megszívlelendő a deáki böl­csesség. Ma sokan kapkodnak a gyeplő után, ennek könnyen árokba borulás lehet a vége. Az ország sze­kerét higgadtan és erős kézzel irányí­tó, hiteles jövőképpel rendelkező kormányzást kér ma a történelem. A munkálkodó nép nyugalmat, biztonságot igényel. Nem titkolhat­juk el azonban, hogy a nemzeti meg­újhodás nemcsak a hatalom korábbi birtokosainak, kedvezményezettjei­nek helyzetét ronthatja, hanem mindazokét is, akik a múlt öröksége­ként életképtelenné, feleslegessé vá­ló tevékenységeket folytatnak. A munkanélküliség, az átképzés, azúj- rakezdés terhei, a fogyasztás átme­neti visszaesése, a gazdaság súly­pontjainak átrendeződése, az inflá­ció egyes lakosságcsoportokra - ön­hibájukon kívül - különösen súlyos terheket háríthat A kormány a Szent István-i intel­mek, a humanista és nemzeti szoli­daritás szellemében törekszik arra, hogy a megújhodás viharának mél­tánytalan kárvallottjai is érezhessék a társadalom törődését, együtt­érzését. Számít arra, hogy az átmeneti ál­dozatok vállalásának eredménye­ként a nemzeti megújhodás, a nem­zeti újjáéledés programja már közép­távon is teremt és mozgósít olyan fejlődési energiákat, belső és külső erőforrásokat, amelyek lehetővé te­szik a jelenlegi válsághelyzet felszá­molását, a jólét emelését és az ország európai felzárkózását. Ehhez azon­ban nem elég a program, ehhez nem elég a szándék a kormány részétől, ehhez bizalomra és türelemre van szükség az Országgyűlés, és ami még ennél is fontosabb, a magyar nép egésze részéről. Bocsássák meg, ha ismét Deák Ferencre hivatkozom, illetve egy 1848 tavaszán elmondott parlamenti beszédének örök érvényű, de jelen helyzetünkben különlegesen idősze­rű üzenetére. „Azokat is, akik a je­lenlegi átalakulásnak nem barátai igyekeznünk kell barátaivá tennünk csak kezet fogva érhetünk célt, s hí magunk közt összebomlunk, nem ií kell külső ellenség, mert az ország magát teszi semmivé.,, Az ország mai állapota, korábbi, viszonylag jobb éveinek válságosra fordulást nem a mi tevékenységünk következ­ménye. De az örökség átvétele é: megoldása nekünk jutott osztályré szül. Nehéz történelmünk üzenete: ha t nemzet létérdekeiről van szó, egy más mellett kell állnunk alapveti kérdésekben, és ez vonatkozik nem csak a koalíció politikai pártjaira nemcsak az általunk megbecsült el lenzékre, hanem vonatkozik mind azokra, akik e hazában élnek. Ebbei a szellemben, egy megszülető mo dem magyar parlamentarizmus ott honában, a magyar közjogi folyto nosság házában kérem erre a kor mánytöbbséget és kérem erre az el lenzéket, amelynek felelőssége ép pen olyan, mint a kormányzaté. Vaj kormány- és van ellenzéki felelős ség, és úgy gondolom, ez az Ország gyűlés e rövid néhány hét alatt i megmutatta Európának és a világ nak, hogy működőképes, kormány zópártokat és ellenzéket befogadt képes parlament, amely képes lesz magyar jövő alapjait együttesen le rakni. E szellemben kérem a kői mány törekvéseinek megvalósítási hoz a nemzet és a parlament biza mát, támogatását.

Next

/
Thumbnails
Contents