Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-24 / 39. szám

Néplap A nemzeti megújhodás programja Antall József előadói beszéde a parlamentben Ti ] ben Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Honfitársaim! Hölgyeim és Uraim! Ünnepi pillanatban állok a ma­gyar Országgyűlés és az egész nem­zet nyilvánossága előtt, olyan pilla­natban, amelyet végtelennek tűnő várakozás előzött meg, s amelyről gyakran hittük, hogy talán sohasem fog eljönni; de ha el is jön valaha, azt közülünk kevesen érik meg. Meg­rendülve gondolok azokra a társa­inkra, nevesekre és névtelenekre, akik nem élték meg e hőn áhított napot. A pillanat ünnepi voltát azért is hangsúlyozom, mert bizony néha fá­radtak és türelmetlenek vagyunk, mindnyájan, politikusok és a közvé­lemény egyaránt Vannak honfitár­saink közt olyanok, akik még alig- alig fogták fel, mert aligha foghatták fel körülményeik folytán, hogy ütött a nagy változás órája, hogy Magyar- országon forradalom zajlott le, amely ha követel is még lemondást és türelmet, mégis mindnyájunk szá­mára az emberi jogok teljes körű szabadságát hozza el, az egyéni és nemzeti méltóság helyreállítását, a tehetség és a jobbra törekvés kibon­takozását ígéri, és véget vet a kettős nyelv, a hazugság és az elhallgatott igazságok négyévtizedes országo­sának. Itt vannak azok a honfitársa­ink is, akik átérezték a közelmúlt eseményeinek jelentőségét, akik cselekvő részesei voltak az elmúlt két esztendő békés fórra- dalmának, de ha hisznek is benne, olykor lassú­nak, tétovának érezték. A békés for­radalomhoz belátásra volt szükség, a hatalom és az ellenzék együttes igye­kezetére, a végletek elkerülésére. A szabadság alapelve Tisztelt Ház! Ami az elmúlt két évben történt, az páratlan a mi történelmünkben, de egész Európa történetében sem akad sok párja. Rendkívüli tudatossággal és keménységgel, mégis egyetlen csepp vér ontása nélkül vittünk vég­be egy forradalmat, úttörőként és pél­daként egész térségünk számára. És ezt így tartja számon a világ. A be­mutatásra váró kormány a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kis­gazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt koalíciós kormánya lesz, amely az európai és a magyar politika irányvonala szerint a középerők, a centrum kormánya kíván lenni. A kormány, amelynek irányvonalát programbeszédem hivatott megha­tározni, négy alapelv szellemében fog a működéshez, ha megkapja és megkapom az Országgyűlés bizal­mát. Ezeket az alapelveket történel­mi követelményként támasztja ma­gával szemben a kormány, és csak akkor tud nyugodtan szembenézni a maga lelkiismeretével és az utókor ítéletével, ha ezektől nem tántorodik el. Első alapelvként kimondjuk, hogy ez a kormány a szabadság kor­mánya kíván lenni. Törvényhozási és kormányzati munkájában egya­ránt arra fog törekedni, hogy műiden magyar állampolgár ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel ren­delkezzék a törvény előtt, a hivata­lokban és egymás iránt is. A jogálla­miság követelményének tartja, hogy a vélemény-, szólás-, gyülekezési, mozgás- és utazási szabadság terén a jogalkotás további korszerűsítését kezdeményezze. Az új kormány híve a sajtó és akultúra teljes körű szabad­ságának, s e jogok gyakorlását csak azokon a pontokon kívánja korlátoz­ni, ahol az mások szabadságát vagy jogait sérti. A szabadság nélkülözhetetlen ré­sze a nevelési és oktatási szabadság is. Történelmi feladat a vállalkozási, a gazdasági szabadság helyreállítása. Magyarországnak csak akkor lesz új jövője, ha végre törvényes teret és lehetőséget biztosítunk az ambíció, a tehetség, az egyéni és közösségi kéz­ft- A ^ f ^ deményezés tömérdek lefojtott, el­nyomott, kényszerpályára szorított • energiájának. Nem lesz új jövőnk, ha tehetséges népünk legkiválóbb sar­jai külföldön keresik a boldogulás, az érvényesülés útját. Egyszersmind azonban védenünk kell a lemaradók társadalmi jogait is, szükség lesz kö­rültekintően kialakított szociális há­lóra. Végezetül, mint a szabadság kormánya, az új kormány biztosítani akaija a kisközösségek önrendelke­zési jogát is. Második alapelvként leszögez­zük, hogy az új kormány a nép kor­mánya kíván lenni. Negyvenhárom év óta első ízben a magyar nép által szabadon választott parlament iktat be most egy koimányt. Ezért a kor­mány, ha bizalmat kapok az Ország- gyűléstől, és bizalmat kap a kormány akkor, tényleg a magyar nép kor­mánya lesz. Tudjuk, hogy ez a gon­dolat az, amelyet az egypártrendszer kormányai a legjobban lejárattak. Ezt a fogalmat 1956 gyönyörű, de rövid közjátékától eltekintve, hazug ‘jelszóvá sorvasztották. Az új kor­mány élettel, tartalommal akaija ki­tölteni a népfelség elvét. Ezaszellem a morális újjászületésnek a magyar népben szunnyadó elemeit ragadja meg, a belső és külső újjászületés vágyát, a szélsőségek kerülését, a toleranciát, a higgadt, de eltökélt ha­ladásra való készséget Ha az új kormány a nép kormány- a, amely végleg leváltja az elnyoma­tás rendszerét és végrehajtja az átté­rést a szabadság rendszerére, akkor az államot és annak szerveit többé nem szabad azzal a bizalmatlanság- gal tekinteni, amely az elnyomatás eszközeinek járt ki korábban. Ezért most és erről a helyről fordulok a magyar néphez, hogy vesse ki ma­gából a bizalmatlanság évtizedes­évszázados beidegződéseit, tekintse az intézményeket a magáénak, ame­lyek az ő érdekében, védelmében, szolgálatában működnek. így álljon a magyar nép, bizalommal és kriti­kával, új állama, Országgyűlése és kormánya mögé. Harmadik alapelvünk szellemé­ben, ez a kormány a gazdasági for­dulat kormánya kíván lenni, és tisz­tában van azzal, hogy a legnehezebb feladatok ezen a téren várnak reá. A gazdaság nehéz helyzetéről beszélni közhely, de a baj teljes felmérését csak ezután tudjuk elvégezni, s amit meg tudunk ezután, azt közölni fog­juk az ország nyilvánosságával. Az közismert, hogy az infláció mértéke meghaladja az évi 20 száza- lékot. Az is, hogy nemzeti adóssá­gunk több mint 21 milliárd dollár, s ez a legmagasabb fejenkénti össze­get jelenti Közép- és Kelet-Európá- ban. Az álfoglalkoztatás, a rejtett munkanélküliség a munkaerő jelen­tős részét alkotja Az infrastruktúra állapota fejletlen, és ez állítja az egyik fő nehézséget piaci nyitásunk elébe. Az egészségügy helyzete ka­tasztrofális, iskoláink kopottak és szegények - nem sorolom tovább. Célunk a szociális piacgazdaság megvalósítása vagyis olyan gazda­ságé, amelyben a piac nyitottságát szociális, és tegyük hozzá, környe­zetvédelmi szempontok, a gondos­kodó és hosszú távlatokban gondol­kodó társadalom elvárásai egészítik ki. Szociális piacgazdaság Látnunk kell azt is, hogy negy­venhárom év szocialistának nevezett tervgazdálkodása nem számolható fel hetek alatt, még akkor sem, ha az utóbbi időben már felbukkantak pi­acgazdasági elemek is. Itt nem csu­pán szabályokról és szabályozókról van szó, hanem beidegződésekről és gazdasági szerkezetről is. Súlyos gazdasági örökségünk egyszer­smind szellemi és erkölcsi örökség. Meg kell tanulnunk, mindnyájunk­nak másként gondolkodni és dolgoz­ni. Magyar kormány régóta nem ka­pott ilyen kedvező esélyt, régóta nem kezdhetett munkának ilyen kedvező világtörténelmi csillagzat alatt; de egyszersmind nem is örökölt ilyen súlyos hagyatékot elődeitől. A teljes újrakezdés'előtt állunk most, tisztelt honfitársak, úgy ahogyan 1848-ban, 1867-ben, 1918-ban és 1945-ben állt a nemzet. Ha nem fogunk össze mindnyájan, ha nem mozgósítjuk magunkban mindazt, ami a legjobb, eljátszunk egy olyan történelmi esélyt, amelyet ebben az évszázad­ban még nem kínált fel nemzetünk­nek a történelem, s ki tudja, mikor fog legközelebb. A változás stratégiája Átfogó és mély válságba süllyed­tünk a nyolcvanas években. Az 1948 után bevezetett, szocialistának neve­zett gazdaságfejlesztési modell; a po­litikai hatalom adminisztratív eszkö­zeivel irányított gazdasági rendszer; a teljesítményt, a minőséget és a vál­tozatosságot minden téren elsorvasz­tó totális egypártrendszer termése érett be itt egyszerre. S eközben bio­lógiai tartalékunk, életerőnk meg­csappant, szellemi erőforrásaink és kulturális örökségünk megfogyatko­zott, természeti környezetünk le­pusztult, s az erkölcsi értékrend rész­ben felbomlott Most egyszerre kell - s csak egyszerre lehet - megváltoz­tatnunk politikai és gazdasági rend­szerünket, külgazdaságunkban is irányt kell váltanunk, új utat kell ki­jelölnünk, s mindezt egy időben az európai értékrend és magatartásfor­ma, az önbizalom és a hit helyreállí­tásával. El kell hárítanunk a válságot, de csakis olyan megoldásokkal, ame­lyek a XXI. századra készítenek ben­nünket elő, teljes nemzeti megújho­dás keretében. A kormányprogram a változás stratégiája legyen, amely egyfelől korszerű, másfelől alapoz történelmi örökségünkre, tekintettel van adottságainkra és mozgásterünk­re. Fel kell éleszteni szunnyadó, be­váltértékeinket. Távlati céljainkat te­kintve ma ritka egyetértés alakult ki a magyar nemzetben, politikai és gazdasági téren egyaránt A vita a ,.hogyanról,, folyik. A nagy ugrás kétségkívül lerövi­díthetné az átalakulás legkínosabb szakaszának időtartamát, érzékeltet­hetné a változások visszavonhatat­lanságát, ugyanakkor a mai magyar társadalom és gazdaság fejlettségi szintjeinek sokfélesége, a kiteijedt szektorok, a lakosság alkalmazkodá­si képességének korlátozottsága, a szomszédainknál jobb helyzetben lé­vő magyar gazdaság nagyobb vesz­tenivalója igen erőteljesen megnö­velné a radikális átalakulásnak nem­csak politikai, hanem gazdasági költ­ségeit, kudarcveszélyeit is. A kormányzat a tulajdonstruktúra átalakíthatóságának, a megtakarítási és vállalkozói kapacitás kibontakoz- tathatóságának, a modem piacgazda­ság működtetéséhez szükséges intéz­mények és infrastruktúrák megte­remtésének időigényességét mérle­gelve a szakaszokra bontott átalaku­lást tekinti célravezetőnek. Az év má­sodik felének folyamatait szabályozó rövid távú, majd az 1991-1993 kö­zötti középtávú átalakulás sikere te­remti meg az évtized közepére vár­ható erőteljes fellendülés előfeltéte­leit. A rövid és középtávú kormányzati program az országban fokozatosan kialakuló új társadalmi-gazdasági rendszer meghatározó jegyeit viseli magán. Az ország történelmi tradí­ciói, humánus nemzeti szolidaritásra alapozott értékei, valamint a politikai egyensúly követelményei alapján sem tekinthet el a felgyorsuló szerke­zeti korszerűsítés társadalmi követ­kezményeinek kezeléséhez szüksé­ges, de ez idő szerint alig létező szo­ciális védőháló kialakításától, szo­ciális intézményrendszerünk meg­szervezésétől. E követelmény elfo- gadhatóbbá teszi a modernizáció kö­vetkezményeit, kevésbé destabilizál­ja a nemcsak nemzeti, hanem össz­európai érdeknek is tekinthető erő- szakmentes átalakulást. így mind a rövid, mind a középtávú kormány- program a szociális piacgazdaság adott erőforrásokkal összehangolt keretei között bontakozik ki. E gaz­daság magyar változata a gazdasági hatékonyság, versenyképesség összehangolását jelenti a társadalmai méltányosság éf igazságosság, vala­mint a természeti környezet és a jö­vendő nemzedékek érdekeivel, kö­vetelményeivel. Végül, negyedik alapelvként, az új kormány európai kormány lesz, a szónak nemcsak földrajzi értelmé­ben. A demokrácia, a pluralizmus, a nyitottság hagyományát valljuk. Az elmúlt negyven év törést jelentett nemzetünk történelmében. Most vissza akarunk térni az európai örök­séghez, de egyben mindazokhoz az újabb értékekhez is, amelyet Európa az elmúlt negyven év alatt, a második világháború szörnyű élményei és ta­pasztalata nyomán és után alkotott meg. Az európaiság másik kérdése a visszatérés a kontinens történelmileg megbontott egységébe. A kormány elkötelezi magát az európai integrá­ció gondolatának. Az integráció első fejezete a szabad Magyarország fel­vétele lesz az Európa Tanácsba. En­nek kedvező kilátásait éppen a múlt héten erősítették meg Budapesten a tanács vezetői. Középpontban az ember A kormány célja a tagság elnyeré­se az Európai Közösségben az elkö­vetkező évtized során. Ehhez átala­kulásokra van szükség, hazánkban csakúgy, mint az Európai Közösség szerkezetében, s ez utóbbi nyilván­valóan függvénye a napjainkban megindult nagy európai átrendező­désnek is. Mint átmeneti megoldást azonban örömmel vesszük a társulás lehetőségét. Hazánk e térségben itt is előnyt élvez ma, s ez azt ígéri, hogy bekapcsolódhatunk az Európai Gaz­dasági Közösség túdományos, tech­nikai, kulturális és oktatási vérkerin­gésébe. Új fejezetet kell nyitni történel­münkben, a megértés és türelem fe­jezetét sokat szenvedett népünk és a hasonló örökséggel küszködő szom­széd népek között. Ennek záloga a demokratikus, pluralista politikai rendszerre való áttérés lehet csak, melyben a kapcsolatok természetes alapja a teljes körű emberi jogok tisz­telete. Valamennyien Európához tar­tozunk, a testvéri együttélés és együttműködés a történelem paran­csa mindannyiunk számára, s a tör­ténelem bizonyította, hogy nem en­gedhetjük meg magunknak az egy­más elleni acsarkodást, mert azt min­denkor kihasználhatták velünk szemben. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim, Honfitársaim! Kormányunk programjának kö­zéppontjába az embert állítottuk. Nemcsak az országot, hanem az egyes emberek problémáit is ismer­jük és mélyen átérezzük. A kormány úgy gondolja, hogy a nemzeti meg­újhodás záloga a törvények előtt sza­bad, de belsőleg is megújult, felsza­badult alkotó ember. A megújuló Magyarország ilyen emberek közös­sége legyen. Ezért is fűztük fel kor­mányprogramunk egész gondolat- menetét az ember és a körülötte lévő világ viszonyára, mert számunkra ez a legfontosabb. Kérem ehhez türel­müket, kérem azért is, mert a kor­mányprogram ismertetése komoly türelmet igényel a hallgatóságtól is, nemcsak a jövő, hanem a kormány- program meghallgatása sem könnyű feladat. Az első, amiről szólok, az ember és környezete. Az ember csak a teljes testi, lelki és szociális jólét állapotába tudja képességeit szaba­don kibontakoztatni. Ezzel szemben jelenleg várható életkorunk Európá­ban a legalacsonyabb; a szervi beteg­ségeken túl az öngyilkosság, az alko­holizmus, a kábítószerfüggés is tize­deli népünket. Hiányzik a társadalmi türelem, a segítőkészség és egymás megbecsü­lése. Mindez az egészségesek életét is sivárrá teszi. Hazánkban egy évti­zede a halálozások száma meghalad­ja a születések számát. A túlmunkára kényszerítő megélhetési gondok, va­lamint azerősen szennyezett környe­zet hatására a középkorú lakosság megbetegedési, halálozási adatai a legrosszabbak a civilizált országok között. Családok ezrei hullanak szét, az idősek létbizonytalanságban él­nek. Milliónyi ember él a létmini­mum alatt. A szegénység öröklődik, a társadalmi hátrányok halmozód­nak. A kormány alapvető célja, hogy e megdöbbentő helyzetben megújítsa a szociális és egészségügyi ellátást. A jövőben a társadalmi szolidaritás­nak gondoskodnia kell arról, hogy a létminimum alatt élők kiemelked­hessenek a szegénységből, a veszé­lyeztetettek pedig ne süllyedhesse­nek oda. Az új kormány felelősséget érez polgárai szociális biztonságáért, támogatja a családokat és közössé­geket, a veszélyeztetett emberek leg­fontosabb támaszait. Azok számára, akik nem képesek munkát végezni - gyerekek, betegek, idősek - szavatol­nia kell a létfeltételeket. A családok többségének szociális biztonságát nem a szociálpolitikának, hanem a gazdaságpolitikának kell megterem­tenie. Az igazi jó szociálpolitika min­dig gazdaságpolitika. Á piacgazda­ságra való áttérés nem jelentheti szo­ciális téren az állami felelősség csök­kenését. A szociálpolitika nem alá­rendeltje, hanem egyenjogú partnere a gazdasági politikának, a gazdaság- politikának. A nyugdíj munkával szerzett jog, a nyugdíjasok létbizton­ságát csak egy megújult biztosítási rendszer oldhatja meg. A kormány emellett támogatja az egyházak és önszerveződő csoportok karitatív te­vékenységét és fokozott erőfeszíté­seket tesz a mozgássérültek, és a kró­nikus betegség miatt hátrányos hely­zetűek anyagi és társadalmi rehabili­tációjára. A kormány tudatában van annak, hogy az egészséges társadalom alap­ja az egészséges család. A gyermek a család természetes kiteljesedése, ezért elsődleges fontosságú a haté­kony magzat- és gyermekvédelem. Ezért a kormány intézkedéseket hoz valamennyi gyermek testi, szellemi és lelki fejlődésének elősegítésére. Kiemelten kezeli az ifjúság pálya­kezdésének problémáit, mert az or­szág felemelkedésének meghatáro­zó eleme az ifjúság sorsa. A kormány tudatában van annak, hogy egész­séges népnek lehet csak jövője. A társadalmi és gazdasági élet minden területén jelenjen meg az egészség, mint érték. A betegségek megelőzé­se össztársadalmi ügy. A kormány felelős a lakosság egészségügyi ellá­tásáért, de az egyén is felelős saját egészsége megőrzéséért. Az egész­ségügyben alapvető és átfogó meg­újulásra van szükség, abból a célból, hogy egészségügyi ellátásunk haté­konyabban szolgálhassa az embert. Ennek feltétele, hogy az egész­ségügy nagyobb arányban részesed­jék a nemzet által megtermelt javak­ból. A betegek kiszolgáltatottságát a kormány a szabad orvosválasztás megteremtésével csökkenteni kí­vánja. Tiszta, egyértelmű, a társadalom által ellenőrizhető tulajdonviszo­nyokat kell megvalósítani az egész­ségügyben is. Az ellátó rendszer szerkezeti átalakulása a tulajdonfor­mák sokféleségével jár. A mai és holnapi európai jogrendnek megfe­lelő, elsősorban a beteg jogait hang­súlyozó szabályozást kell kiala­kítani. Az egész társada­lombiztosításnak át kell alakulnia, hogy a gazdasági élet ingadozásaitól mentesítse saját vagyonát, és legyen működését ellenőrző, valódi önkor­mányzata. Az elmúlt évtizedek ipar- és kör­nyezetpolitikája súlyosan megrom­lott, szennyezett természeti környe­zetet hagy reánk. Sűrűn lakott terü­leteken - Budapesten, ipari közpon­tokban - erősen szennyezett a levegő, 1990. MÁJUS 24. az ország nagy területein súlyos probléma az egészséges ivóvíz- ellátás, a szennyezett talaj. Környezetvédelem A kormány természeti és épített környezetünk ügyét stratégiai fon­tosságúnak tekinti, és átérzi a jöven­dő nemzedékek iránti felelősséget is. A rövidlátó gazdasági szemlélettel szemben elsőbbséget kíván biztosí­tani a környezet védelmének, kiala­kítja az ehhez szükséges jogi szabá­lyozást. A kormány az Európai Kö­zösséggel és más nemzetközi szer­vezetekkel, környezetvédelmi intéz­ményekkel magas szintű együttmű­ködést kíván kialakítani, és össze­hangolt intézkedésekre törekszik a szomszéd országokkal, a Kárpát­medence zárt ökoszisztémájának helyreállítása érdekében is. Ä kormány - tekintettel a szake­lemzésekre - a Dunai Vízlépcső fel­építését nem tartja helyesnek. Mi­előbb megkezdi a nagymarosi hely­reállítást és tárgyalást kezdeményez az újonnan megválasztandó cseh­szlovák kormánnyal a helyreállítás­ról és az okozott károk közös viselé­séről. Célunk az, hogy a kormány kör­nyezeti, terület- és egész­ségpolitikájának megvalósulása egy egészséges testű és lelkű lakosság megszületéséhez vezessen, olyan országhoz, amelyben öröm lesz gyermeket szülni, felnőni és dolgoz­ni az egyén és társadalom javára, ahol az emberek közti együttműkö­dés természetessé válik, és ahol a szabadidőt és az öregkor éveit tartal­masán és örömmel lehet eltölteni. Lakásgazdálkodás A lakásellátás és a lakásgazdálko­dás válságos helyzetbe került Egyre lejjebbcsúszunkaranglistánaz 1000 lakosra jutó lakások számában is, ugyanakkor 1 négyzetméter lakóté­rért kétszer-háromszor annyit vagy akár még többször annyit kell dol­gozni, mint a legtöbb nyugat-európai országban. A lakásprobléma első­sorban a fiatalokat sújtja, a megoldás csak a lakáspolitika általános re­formja lehet. Ehhez stratégiai csomagtervet ál­lítunk össze a hosszú távú célok fi­gyelembe vételével. Olyan piaci ala­pú lakáspolitikát alakítunk ki, amelyben világosan elhatárolt az ál­lami szerepvállalás is. A lakhatás egy minimális szintjét egy kiépített szo­ciális lakásszektor és szociális támo­gatás révén kívánja a kormány biz­tosítani á jövőben. A cél olyan gaz­dasági fejlettség elérése, ahol a la­kásköltségek beépülnek a jövedel­mekbe. Az ember egészségének és kör­nyezetének tárgyalása után az ember és a művelődés viszonyáról szólok. A lakosság körében tapasztalható elkedvetlenedés, zavar, kiegyensú­lyozatlanság, türelmetlenség, vagy fásultság, nemegyszer önpusztító magatartás a műveltség, a nevelés és a közoktatás hiányosságára is visz- szavezethető. Sok fiatal nem érez ösztönzést a tudás, a szakma meg­szerzésére, nem becsüli a szorgal­mat, mert nincs sikerélménye, nincs kötődése sokszor társaihoz, vagy akár a hazájához. Az egész ország magán viseli a pártállam lélekölő művelődéspolitikájának jegyeit, azoknak az évtizedeknek a maradvá- ’nyait, amelyben az igazi értékek és tehetségek nem érvényesültek és nem bontakozhattak ki. Nő az isko­lázatlan, vagy hiányosan iskolázot­tak száma is. Magyarországot ugyanakkor a te­hetségek hazájaként ismerik szerte a világban. A felénk sugárzó rokon- szenv, érdeklődés egy keserves tör­ténelméből tehetségével és szorgal­mával újraéledő nemzetnek szól. A nevelést, az oktatást és a műve­lődést a kormányprogram központi kérdésnek tekinti, az ebbe belefekte­tett szellemi és anyagi tőke a legha­tékonyabban és leggyorsabban térül meg az ország számára, ahogy a vi­lág számos felemelkedő - hirtelen felemelkedő - nemzete is igazolja. A nemzeti megújhodáshoz kimű­velt emberfőkre van szükségünk, ami szinte közhely Széchenyi óta. Nemzeti kultúránkat hagyománya­ink újraélesztése és műveltségünk, iskoláink korszerűsítése révén kell megújítanunk. iFolytatás az 5. oldalon! » V I i ; 1 r i; s o j

Next

/
Thumbnails
Contents