Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-23 / 38. szám

4 1990. MÁJUS 23. Szolnoki Rádió a 222 méteres hullámhosszon "A helyes élet tanítója" A Kalákával Erdélyben Benke Etkát először Vitray Tamás televíziós folyóiratában, a Teleferében láttam, amikor nővé­rével, Máriával beszéltek életfel­fogásukról. Mária az ételekről, míg Etka a jógáról beszélt. Sze­mélyesen nemrégen találkozhat­tam Etkával, mivel Szolnokon tartott egyhetes tanfolyamot.- Csak tizenhat éve foglalkozik jógával, ez idő alatt szerzett ta­pasztalatait nemrégen megjelent könyvében gyűjtötte össze. Ál­landóan járja az országot, szám­talan tanítványa van, és minden­hova, ahol már járt, visszavátják. Mi a siker titka?- Ha az ember megfigyeli a természetet és önmagát, rájön, hogy nincs itt semmi titok. Itt az élet örök körforgását látjuk ma­gunk körül. Az embernek meg kell értenie, hogy ennek a termé­szetnek a része, és ha nem zárjuk ki magunkból, akkor csodálatos erőket tudunk magunkba hal­mozni, ha hagyjuk, hogy a légzés és a vérkeringés szabadon ára­moljon és nem feszítjük meg a gerincünket. Az én technikám­mal rájöhetünk, hogyan lehet "érezni" magunkat, hogy érezzük a gerinc finom mozgását minden mozdulatnál, munkavégzés köz­ben. Nincs a világon olyan gerin­ces élőlény, amely, ha megmoz­dul a gerince, ne mozdulna szé­pen, lazán. Csak az ember feszíti meg a gerincét. Erre jöttünk rá, és ezt kísérleteztük ki a tizenvala- hány év alatt.- Mi volt az oka, hogy elkez­dett ezzel a technikával foglal­kozni?- Engem a betegségem vitt rá, hogy ezzel foglalkozzam. Tizen­hat évvel ezelőtt egy kúrám alatt ismerkedtem meg egy hölggyel, aki jógagyakorlatokat végzett, és nekem is ezt ajánlotta. Szívbeteg gyerekként születtem, és a moz­gástól is eltiltottak, később pedig ízületi problémáim voltak. Nos, Jászfényszaruban, ebben az ép­pen még a megyébe eső község­ben a közös tanács vb-titkára, Győriné dr. Czeglédi Márta "visszamenőleges" panaszáradat­tal fogadott:- A községben olyanok élnek legtöbben, akik rendkívül sok munka árán teremtették meg eg­zisztenciájukat, bizonyos anyagi jólétüket. A vagyoni biztonság egyre romlott, talán ez az átme­neti időszak is hozzájárult ahhoz, hogy se ura, se gazdája semmi­nek. Három rendőre van Jász- fényszarunak és társközségének, Pusztamonostornak. Volt olyan, amikor az egyik rendőrünket be­rendelték Jászárokszállásra, a másik beteg volt... nem foly­tatom. Volt olyan időszak, ami­kor nem tudtunk kihez fordulni, amikor baj volt. Beláttuk, csak a falu népének közös akaratával tudjuk megfékezni a település nyugalmát zavaró, egyre elszapo­rodó éjszakai rendzavarásokat, betöréseket, lopásokat. Hívó sza­vunkra majd’ mindenki jelentke­zett, s vállalták az éjszakai polgá­ri őrjáratot.- Mennyiben törvényes a pol­gári őrjárat?- Törvényességéhez nem fér kétség, illetékessége behatárolt, csupán csak megfigyelő-szolgá­latot látnak el az éjszakai őrjárat tagjai. Intézkedési joguk nincs, ez a hölgy indított el ezen az úton és íme, a könyvemben található képek a bizonyítékai annak, ho­gyan változtam meg azóta. Rá­jöttem az évek során arra, hogy két dolog tartja fenn az emberi lényt: a légzés és a táplálkozás. Azonban nincsen séma, amit minden emberre rá lehetne húzni. Mindenkinek magának kell kikí­sérleteznie, hogy mi jó neki, mit bír el a szervezete, mitől érzi ma­gát egyre jobban.- Ákkor lapozzunk is bele a könyvbe. Gondolom a címben lévő két szó az alapja az ebben leírtaknak. Melyiket tartja fonto­sabbnak?- A légzés, a mozgás a legfon­tosabb, mert bármennyire is megválasztom mit, mennyit egyek, ha rossz a légzésem, ha rossz a vérkeringésem. A legjob­ban, a legokosabban összeállított tápanyag sem tudja így ellátni a feladatát. Táplálkozás nélkül na­gyon hosszú ideig megvagyunk, de légzés nélkül nem. Ez az alap­ja, a lényege mindennek. A lég­zés, a vérkeringés tudatos irányí­tása.- Ha jól tudom, a jógalégzés, vagy másképpen hasi légzés lé* nyege, hogy minél több oxigén­dús levegő jusson a szervezetbe. Azt hiszem nagyon sokan nem jól csináljuk a légzést.- Mikor ezt kérdezik tőlem a tanítványaim, hogyan kell ezt vé­gezni, akkor azt szoktam monda­ni, hogy gondoljunk csak arra, van-e a világon olyan luftballon, amelyikből kimegy a levegő és akkor az kitágul. Hát az emberi testre is ugyanez vonatkozik. S a hasfal segítségével tudjuk elérni, hogy az egész testben jobb le­gyen a légcsere. Ilyenkor nem­csak a tüdővel lélegzünk, hanem az egész testtel, minden sejttel.- Mit lehet érezni akkor, ami­kor ezt valaki tudatosan végzi? nem egyfajta önkéntes rendőri feladat ellátásáról van szó. A cél az volt, hogy a rossz szándékú emberek érezzék, szem előtt van­nak. A község határában, a beve­zető utakon ki is fogjuk írni: itt önkéntes polgári őrjárat is védi a lakosságot.- Egy hónapja dolgozik már a polgári őrjárat. Van-e valamilyen gyakorlati eredmény?- Községünk lakosságának hu­szonöt százaléka hatvan év felet­ti, idős, magányos ember. Szá­mukra az a tudat, hogy vigyáznak rájuk, megnyugvást hozott. Ko­rábban minden nap, minden éj­szaka történt valami, és ez félel­met szült az emberekben. Remé­lem, a pszichikai hatást is elértük: miszerint a rossz szándékú embe­rek tudják, ide nem érdemes jön­ni.- Milyen jelzést, fegyverzetet használnak az őrjárat tagjai, akik egy-egy éjszaka ötven kilométert is elautózgatnak araszolva a falu­ban, saját benzinnel?- A jó szem, a fürge észjárás, a becsületes magatartás a felszere­lés. Jászfényszaru egyik postása, Görbe Sándor hatalmas szatyro­kat tol hivatali járművén, a kerék­párján.- Ha például a kezünket oda­tesszük az orrunk elé, akkor érez­zük, hogy meleg salakanyag pá­rolog ki, ugyanezt lehet érezni a bőrön át is, és a bőrfelület lassan átmelegszik. Persze nem az első alkalommal vehető észre, hosszú gyakorlással, odafigyeléssel ta­pasztalható ez. Belégzésnél ép­pen fordítva van, a bőr felülete lehűl. Csak az embernek eszébe sem jut, hogy odafigyeljen erre a jelentéktelen dologra, mint a lég­zés.- A másik alapvető dolog lé­tünk fenntartásához tehát a táp­lálkozás. Itt mire kell vigyáz­nunk?- Nagyon fontos, hogy ne zár­juk ki magunkból az életet fenn­tartó erőt. Azaz ne öljünk ki min­den élő sejtet a tápanyagainkból, mert ekkor tele vagyunk holt anyaggal. Ha mindent agyonsü- tünk-főzünk, akkor nehezen tu­dunk egyre erősebbek lenni. Las­san rá kell nevelnünk magunkat arra, hogy amit nem kell megsüt­ni, vagy megfőzni, azt lehetőleg együk meg úgy, ahogy a "nagy szakács" megalkotta. Számomra az a táplálék, amelyet így lehet fogyasztani. Mindenkinek azt szoktam mondani, hogy figyeld magad, mikor, mit ettél, mit ittál, hogyan érezted magad tőle. így rájössz arra, milyen és mennyi az a táplálék, amitől egészségesnek érzed magad. így aztán egyre jobban élsz, egyre vidámabb vagy, tele életkedvvel, tele szere­tettel, megértéssel.- Mikor jár legközelebb Szol­nokon?- Valószínűleg ez év őszén új­ra vezetek egy ilyen tanfolyamot.- Köszönöm a beszélgetést. Korim Éva- Tud az önkéntes polgári őrjá­ratról?- Én nagyon jónak tartom. Most már az emberek nem kö­zömbösek egymással. Én is, ha idegen autót látok gyanúsan ólál­kodni, megjegyzem a rendszá­mát.- Nehéz lehet ránézésre megál­lapítani, hogy ki mit akar.- Meglehet! Szakmámból adó­dóan van már némi tapasz­talásom. Itt vannak ezek a háza­lók: bemennek a nyitott kertka­pukon, ajtókon - egy munkadara­bot kínálva eladásra, s ha nincs otthon senki, akkor aztán csodál­kozhat a tulajdonos. A múltkor is hétszázezer forint értékben könnyítették meg a kert végében kapálgató háziakat. Oda kell ezekre figyelni! * * * A vb-titkár hogyan minősít: ez egy titkosrendőrséghez hasonla­tos szervezet?- Azt a szolgálatot, amit az emberek önként vállalnak, önma­gukért, a közért, az önmaguk vé­delmére kevéssé képes társaikért, semmiképpen nem nevezhetjük ilyen rosszízűén. Ez nem titkos- rendőrség, ez egy olyan jellegű segítség a rendőrségnek, amely minden becsületes ember nyugal­mát védi, tettre kész emberek közreműködésével. Benkö Imre Útinapló helyett.. Azt hiszem, kezdem megérteni a költészet időtállóságát. Azt, hogy 5-10-50 vagy akár 500 év­vel ezelőtt papírra vetett poétaso­rok a történelem kavargó rohaná­sában miként válhatnak jelszóvá, zászlóvá, a gondolat hogyan kap­hat új jelentést. S mindez nap mint nap a szemem láttára történt meg. E különös varázslatra talán csak Erdélyben döbbentem rá a Kaláka együttes turnéja során. Segesvár, Székelyudvarhely, Ma­rosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Brassó, Csíksze­reda, Gyergyószentmiklós, ezek voltak az állomások, s naponta egy-három előadás kicsiknek, s felnőtteknek egyaránt. A reperto­ár ugyanaz volt, mintha csak a Marcibányi téren, a Thália Szín­házban, yagy akár Tószegen hall­gattuk volna. A líra és a nemesen egyszerű zene azonban másként rezdült a lélek húgain. Mást je­lentettek a szavak, a verssorok. A közönség felszisszent, amikor Arany János A walesi bárdok c. balladáját konferálták. Döbbent csendben ült, amikor a Tudod, hogy nincs bocsánat-ot, ez utol­sók egyikeként írott József Attila- költeményt játszották, vagy a Le­vegőt, amiben a hallgatóság szá­mára más értelmet nyertek e so­rok: "Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendetyjó szóval oktasd, játszani is engedd/ szép, komoly fiadat!". Hálás tapssal köszönték meg a határokon túl élő magyar költők műveit: Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos verseit. Petőfi- Józsi bácsi ezek szerint több mint ötven éve foglalkozik ko­sárfonással.- Mondjuk úgy, hogy 1934 óta!- Szívesen váltott szakmát, vagy inkább csak a kényszer vitte rá?- Akkor még a kényszer vitt rá.' Aztán, hogy fizikai munkára képtelen voltam, hajas vesszőből tyúkültető kosarakat csináltam. Akkor ez a munka még nagyon kiscipőben járt Alpáron. De nem voltam megelégedve a keresettel. Vettem egy piacoskosarat és ad­dig nézegettem, hogy csináltam én is. Az elsők nem olyan jól si­kerültek, de belejöttem. Volt egy gépész ismerősöm, akinél fűtő voltam. Azt mondja: van egy két­literes üvegem, fond már be! Én azelőtt sosem láttam, hogy csi­nálják. Hozzáfogtam, sikerült, így aztán - mert van itt Alpáron jó nagy ártér a Tisza mentén - szereztem vesszőt, lehántoltam, hogy fehér lett, és csináltam, amit tudtam. Jártak Kecskemétről ko- sárkupecok, de mindnyájan csak úgy akarták vinni: se ingyen, se pénzért. Egyik se, másik se adott többet. Szerencsére összeismer­kedtem egy emberrel, akinek vesszőfoteljei voltak. Mondtam neki: Tekintetes úr! Egy fotelt el­vinnék, mert tudományt akarok lopni. Odateszem magam mellé és széknek kell lenni abból, amit is másként szólt. A gólya, mely a hűség, a biztos visszatérés szim­bóluma is lehetne, hogyan is ne szerzett volna örömöt, amikor az emberekkel beszélgetve közülük nem egy fogalmazta meg elérzé- kenyülten: magunkra maradunk, elmennek a barátaink is. És nem szóltam még arról a költeményről, amely a Kalákának talán a legfrissebb szerzeménye - Faludy György 1956, te csillag! című verséről, amely lehetséges, hogy elsősorban e 93 ezer négy­zetkilométeren jelent átélt törté­nelmet, de december és március óta a téren feltűnő tank, a gyerek­kézbe is adott fegyver analóg él­mény, közelmúlt. Meglepett, hogy Szergej Jeszenyin versei mekkora sikert arattak. Segesvá­ron a koncert előtt egy vékony, alacsony fiatalember lépett az öl­tözőbe, kérdezve, ^hogy maguk játsszák a Fekete ember című le­mezt? S az igenlő válasz után fényképek, dokumentumok egész sorát varázsolta elő Bán Péter, Farkaslakán élő Jeszenyin-fordító és kutató. És mind többen jöttek, immár éretté vált nők és férfiak, akik arról vallottak, hogy 1981- ben, amikor utoljára volt hasonló csinálok. ...Már az első is tűrhető lett. Országút mellett laktunk. Egy­szer Tiszaug felől jön egy teher­kocsi, megrakva fehér vesszővel. Az ember megállt a kapuban - látta: csinálom a fotelokat - egy­szer csak azt mondja:- Tudja mit? Én ezt a kocsi­szállítmányt odaadom, ha csinál nekem négy széket meg asztalt.- Ezer örömmel! Megcsinál­tam, egy hét múlva jött is érte, örült neki nagyon. Majd aztán egy fiatalember tévedt be hoz­zánk, másnap jött valami úrfélé­vel, az is rendelt. Aztán jöttek, még jöttek, egyre többen.- Mennyi idő alatt tudott Józsi bácsi megcsinálni egy garnitúrát?- Hát, egy fotelt mondjuk egy nap alatt. És kaptam értük há- romszor-négyszer annyit, mintha a kupecoknak dolgoztam volna. Örült neki a feleségem is. Köz­ben hoztak üvegeket is. Megfon­tam azokat is. A feleségem csi­nálta a piacoskosarakat, én meg vesződtem az üvegekkel.- Az üvegfonáshoz több fantá­zia kell?- Nem is a’! Inkább figyelem. Főleg addig, míg a beosztásokat megcsinálja az ember.- Ehhez már matematika és jó szem is kell, mert látom, úgy van kiszámolva vesszőről vesszőre a díszítés.- Úgy bizony! tűmén a zenekar, gyermekként az első sorban ültek, s hozták és mutanák az akkori dedikált szó­rólapot. A kapcsolat akkor kez­dődött, s ha fizikai értelemben nem is volt mód a találkozásra - a zene, a vers emléke megmaradt. Olyan jó itt ülni és elfelejteni, ami pár hónappal ezelőtt volt, és József Attilát, Petőfit, meg Arany Jánost hallgatni - mondta az egyik koncert után egy egyete­mista lány. Vagy egy másik véle­mény: eddig még nem hallottam róluk se rádióban, se a tévében, de nagyon örülök, hogy eljöttem. S egy akár összefoglalóként is idézhető megnyilatkozás: a han­gulat nem éppen megfelelő - va­lamivel vidámabbnak kellene lennünk. Ez az új kezdet nem hozta meg a várakozásoknak megfelelő élményeket, azért még mindig reménykedünk. És ha se­gítenek, támogatnak bennünket, mint a Kaláka együttes is - lelki­leg, akkor valahogy kilábalunk, és jó lesz. E gondolatsort hadd zárjam egy idős néni szavaival: J^jenek, mások is, és máskor is, gyakrab­ban. Elvárjuk magukat! Gyuricza Péter- Most mennyi idő alatt csinál meg Józsi bácsi egy ilyen üve­get?- Hát ma már két nap alatt! A brüsszeli világkiállításra 151 üveget adtam - mind eladták.- Akkor mondhatjuk, hogy Jó­zsi bácsi a leghíresebb kosárfonó Alpáron?- Igen! Az lettem az üvegeim révén. De sose voltam velük megelégedve, mindig szebbet akartam.- Ez még ma is így van?- így, de már annyi cifraságot kitaláltam, hogy újabbat nem tu­dok.- Ma már csak üvegfonatokat csinál Józsi bácsi?- Igen. Mást már nem bírnak a kezeim.- A fia besegít?- Be az!- Meg van vele elégedve?- Meg ám! Olyan megfigyelő­képessége van, hogy na még! Bá­mulatba ejtett, hogy mikor az el­ső mózeskosarat csináltuk együtt, egy kicsit nézte, és aztán el is küldött, pedig akkor járt az első vessző a kezében.- Ebből élnek még ma is?- Hát én már nyugdíjban va­gyok.- Ahhoz, amit most csinál, na­gyon jó szem kell, hisz kicsi az az üveg. Józsi bácsi pedig már 92 éves! Fonás nélkül unalmas len­ne, ugye?- Csak ezért csinálom, hogy le­foglaljam magam. Meg örülök is neki, hogy még mindig ilyet tu­dok csinálni. Nem tudok annyit csinálni, hogy el ne keljen. Ez is itt: még kész sincs, de gazdája már van. Varga Ferenc Polgári őrjárat Jászfényszaruban Egy alpári Brüsszelben Beszélgetés Horti József 92 éves kosárfonóval Mezei munkás voltam. Apámnak is volt egy kis szőleje, én meg eljártam napszámra, külső munkát, kapálást, ezt-azt végezni. 1931- ben, december elsején a lábam erdőmunka közben összeroncsoló- dott. Mikor lábra kaptam újra, nem vehettem kapát meg ásót a ke­zembe. A feleségem kosárfonó családból származott, s akkor ő mindig mondta: csináljál már egy feneket, csináljál már egy fület a kosarakra. Lassanként belejöttem a kosárfonásba.

Next

/
Thumbnails
Contents