Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)
1990-05-19 / 35. szám
IO 1990. MÁJUS 19. A helyiek szemével Szolnok árnyékában Egyszemélyes intézmény Jártunkban-keltünkben arról is szót váltottunk a helybeliekkel, hogy ki mit orvosolna elsőként a településen. Sokan kezdték a környezetvédelemmel, a Vegyiek bizonyos gondjaival; a részben eltűnt Ka- rancsi-erdőt is felvetették páran, mondván: ma sem tudják teljesen pontosan: miért vágták ki egy részét. Azután Kétpó is visszatérő témaként jelentkezett, meg az az 'haj, hogy jó lenne a településnek egy tűzoltóság. A leírtakon kívül talán legtöbben a munkahelyek megtartását, illetve helyi létesítését szorgalmazták. Jó néhányon szeret- , >.ék - legkésőbb esztendő teltével -, hogy a földjét, aki akarja, kapja vissza. A pedagó- ;usok említették: olyan szakmákat kellene oktatni, amelyekkel helyben is boldogulhatnának a végzősök. Örökzöldnek hatott i vissza-visszatérő téma, a közbiztonság javítása, és újdonságnak az az óhaj, hogy nagy szükség lenne egy helyi, városi újságra. Noha ez a tény nekünk kimondva- kimondatlanul konkurenciát jelenthet, szívesen közreadjuk a többi felvetéssel, észrevétellel együtt. Akad egy városunk, pipaszívásnyi időre a megyeszékhelytől, így azután nem kevésszer illeti a csípős, kaján megjegyzés: Szolnok árnyéka idáig ér. Elképzelhető, hogy van némi igazság az állításban, bár mindezek ellenére 25 ezer léleknek ez a föld az otthona. Jelenleg nagyon lassan, de fogy a lakosság, pedig vitathatatlan: épül, szépül, csino- sodik ez a település is. 1985-ben kezdődött a környék legnagyobb beruházása, a szennyvíztisztító építése. Közel húsz kilométernyi a hálózat, és bizonyosnak látszik, hogy szeptemberig elkészül az új telep. Időközben megoldódott egy régi panasz is, felépült az új buszpályaudvar. Nem mellékes tény, hogy a vezetékes gázhálózat is egyre terjeszkedik, és most már hetven utcában 52,1 kilométer épült ki belőle. Az utóbbi időben húsz utcában készült el az útalap, igaz, közülük kilenc még nincs befedve. Megépült két háromszáz köbméteres víztározó is, és a gyarapodás számlájára írható, hogy 1986-89 között a fiatalok lakásépítését, vásárlását 15 millióval segítette a tanács. A városról elmondható, hogy évente 120 ház épül benne. Helyi érdekesség a temérdek hobbitelek, így most is háromezer, egyenként száz négyszögölest adtak át az igénylőknek, telkenként hatszáz forint éves bérleti díjért. Ugyanakkor a mérleg serpenyőjébe az is beletartozik, hogy néhány kedvezőtlen jelenség borzolja a kedélyeket. Az egyik a közbiztonság, főleg egyes utcákon, sötétedés után. Azután a telefonálási feltételek sem kimondottan nyugat-európai szintűek, sőt némi túlzással, motorral olykor gyorsabban hírt vihet az ember. Egy rádióműsor korábban azt állította, hogy az egy lakosra jutó kocsmák tekintetében a város megyei első. Meglehet, ezt a sommás állítást több más faluban, községben, városban kapásból cáfolnák, mondván nehéz ezt manapság fehéren-feketén eldönteni. Az viszont tény, hogy a közelmúltban öt efféle egység nyílt, és három hamarosan nyit. Azután kellene két új tornaterem is, és az sem mellékes, hogy negyvenkilencen várnak lakásra. A legszomorúbbat mégis a legvégére hagytam: minden gyarapodás ellenére szegényednek a település lakói. Látszik ez abból is, hogy nem kevesebb, de több a segélyre jogosult, sőt legújabban 257-en közgyógyellátási igazolványt kapnak. Magyarul ez azt jelenti, hogy ingyenes gyógyszerellátás illeti őket. Ápolási díjat huszonötöt tartanak nyilván, de nagyon sok a nevelési, gyámhatósági segély, támogatás is. Mindebből egyértelműen kitetszik, hogy a helyhatósági választások után az új önkormányzatnak a szociálpolitika minden bizonnyal a legfontosabb tennivalói közé tartozik. Elvégre arról van szó, hogy ez a 25 ezer ember itt szeretne élni, dolgozni, egyszóval boldogulni. Karnyújtásnyira Szolnoktól, de egy kisebb, egy másik városban, amelyiknek a neve: Törökszentmiklós. Minyimum netyfen ' V d a várostól néhány kHométerre egy csodálatos terület, amelyet a helybeliek csak szakáiéi holtágnak neveznek. Egykoron a szeszélyes Tisza csatangolt erre, és néhány esztendeje a árusban lakók felfedezték ezt a mini paradicsomot. A homokos portákra egyre több víkend- 32, hétvégi épület kerül, és a susogó faóriások szomszédságában napjainkban már gyü- íöicsösök, szőlőlugasok, zöldellő krumplitáblák dicsérik a természetet, a csendet, a nyugodt ör-iyezetet kedvelő emberek igyekezetét, szorgalmát. Lehet szidni, áldani, átkozni vagy magasztalni a jelenséget, de mivel szükség van rá, a törökszentmiklósi lengyel piac él és virul. A hét minden napján többen vannak itt, mint a Népstadion kettős rangadóin. Ráadásul kapható az égvilágon minden: sátortól kezdve ejtőemyőnyi női bugyiig, ameriká- nertől tányérokig, rágógumiktól guruló biliig. Természetes, hogy az eszmecserébe, a mibe kerül kérdésébe az alku is beletartozik. Tőlünk is így búcsúzott a fiatalember, amikor a zoknikat nézegettük: no, fokja, de minyimum netyfen... A "székácsos" Jávor László testnevelő tanár urat felesleges bemutatni, hiszen beszélnek helyette az eredményei. Egyik diákja például így jellemezte: egyszemélyes intézmény. Pontosan nem is tudja, hány országos bajnokot, helyezettet nevelt, de valahol tizenöt-tizennyolc között lehet ez a szám. Elmondása szerint azért neki is adódott egy nagy tévedése, mivel tizennégy évig igazgatóhelyettes volt. Ezt követően visszatért a pályára, a legszebb, a legmagasabb iskolai beosztásba: egyszerű pedagógusnak. Napi nyolc-tíz órát dolgozik, aminek eredményeképpen fiai, lányai eddig huszonöt alkalommal nyerték meg a középiskolások atlétikai megyei csapatbajnokságát. Most kimondottan nem ők voltak az esélyesek, sőt le is írták őket. Ezt megtudva a gyerekei óriási elszántsággal vetették magukat a küzdelembe, és mit ad az ég: huszonhatodszor is elsők lettek. Mit lehetne mindehhez hozzátenni? Kérem, a tanár úrnak még öt éve van a nyugdíjig. Számoljunk csak: huszonhat meg öt, az annyi mint... C \ Az oldalt szerkesztette: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János V _______________________J M egszépül a Szentháromság templom A Szentháromság római katolikus templomot 1900-ban építették, így a mutatós kéttornyú épület napjainkra alapos felújításra szorul. A jelentősebb munkálatokhoz tavaly fogtak hozzá, és a számítások szerint a teljes helyreállítási költség hét és félmillió lesz. Eddig felújították a főhajó tetőszerkezetét, most az oldalhajókat rézlemezekkel borítják be, és a csatornákat is kicserélik. Mivel a költégek egy része még nincs biztosítva, az egyház továbbra is számít a hívők adományaira, valamint állami és megyei tanácsi segítségre is. Korunkra jellemző a vállalkozás, éppen ezért nem meglepő, hogy a városban is ötvennégyen kezdtek valami hasonlóba, és a számuk mára a településen meghaladja a három százhatvanat. Lesz, illetve van lát- szerész, temérdek fagyizó, órás és ékszerészüzlet, sőt játékterem is. A felvételünkön látható Németh And- rósné pedig a főutcán nyitott háztartási vegyi boltot. Ottjártunkkor nem éppen hízelgő szavakkal minősítette a szabályozókat, amelyek mindennek kedveznek, csak a vállalkozóknak nem. Holott bőséges az árukínálata, mivel a permetező- és vegyszereken kívül illetszereket, vetőmagféléket, légyfogó papírt, sőt Liberót is vásárolhat a kedves betérő. Felvételünkön a Németh házaspár egy vevőt szolgál ki. A városi rendőrkapitányság mostani épületébe - irodalmi szóhasználattal élve - hálni jár a lélek. A fogdái részt például már életveszélyessé nyilvánították, és jó néhány rendőr a voltföldhivatal szintén nem kimondottan új helyiségeiben kapott átmeneti otthont. Dr. Papp Lajos százados, városi kapitány szerint is a bűncselekmények számának a növekedése miatt még 8-10 új rendőrre lenne szükség, illetve egy nyomkövető kutya is elkelne. A sok kellene után némi gyógyírnak számít, hogy a Belügyminisztérium pénzéből már épül az új kapitányság a 4-es főútvonal szomszédságában. Képünkön a régi és a készülő kapitányság egy-egy részlete.
