Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-16 / 32. szám

1990. MÁJUS 16. Néplap 3 Farmok a Lajtán innen és túl A szomszédnak nem csak a rétje zöldebb Gyanúsan kevés volt az árajánlat Tizenhétmillióval drágább társulati beruházás Árokszálláson Szakmai tanulmányúton a Boscooppal Az osnabriicki tenyésztési egyesület apaállat-állományának le­gértékesebb példányai termelik a szaporítóanyagot a martonvásá- ri telepen. Nyolc kirendeltsége által az egész országra kiterjedő szolgálta­tást végez az éppen szervezeti vál­tozás - részvénytársasággá alaku­lás - előtt álló, budaörsi központú Boscoop Agráripari Fejlesztő Vál­lalat. Hevesben és Jász-Nagykun- Szolnokban a hatvani kirendeltség koordinálja a szarvasmarha-te­nyésztéssel, -tartással kapcsolatos műszaki fejlesztéseket, a hűtő- és fejőberendezés szervizét, a szapo­rítóanyag-, takarmány- és alkatrészellátást. A vállalat mind­ezen szolgáltatását a 14 megyénk- beli taggazdasága és 17 partner­üzeme évente több, mint 45 millió forint értékben veszi igénybe. Műholdas bikaárverés A korszerű, eredményes tej- és hústermelést segítő szolgáltatásai között fontosnak tartja a Boscoop a legújabb technológiák, genetikai programok megismertetését part­nergazdaságainak szakembereivel, szakmai tanulmányutak szervezé­sével. Egy ilyenre kaptunk meghí­vást a közelmúltban huszonkét Jász-Nagykun-Szolnok megyei ál­lattenyésztési és takarmányozási szakemberrel együtt. Sokat ígérő volt - mint kiderült sok újat is nyúj­tott - a program első állomása, a martonvásári bikafarm megtekin­tése. A Boscoop integrációjához tartozó mintegy 200 ezer tehén ré­szére termékenyítő anyagot szol­gáltató farmot egy 51 -49 százalé­kos tőkearányú Bos-Genetic Kft. nevű magyar-NSZK vegyes válla­lat keretében működtetik. A martonvásári farm évi 370 ezer adagos termékenyítőanyag­termelése kevés híján a hazai me­zőgazdaság igényeinek a felét fe­dezi, és az országban egyedül a Bos-Genetic Kft. rendelkezik sper­maexport- joggal. A farmon talál­ható 15, magas genetikai értékű - és együttesen mintegy húszmillió forintot érő - apaállat, amelyeket természetesen fel is hajtottak a szakmai út résztvevői előtt, a nyu­gatnémet partner, az Osnabriicki Szarvasmarha-tenyésztési Szövet­ség állatállományának legjavához tartozik. Megtudhatták a jelenlé­vők azt is, hogy az NSZK-beli szö­vetség a tenyészállat és szaporító­anyag szállításán túl már embrió­átültetései és -értékesítéssel is fog­lalkozik. S hogy hol tart ma a világ­ban a genetikai kereskedelem? Nos, mint hallottuk, Osnabrückben rendszeresen tartanak műholdas bika- vagy embrióárverést, ame­lyen katalógus alapján két földrész állattenyésztői egyszerre licitálhat­nak egyazon tenyészanyagra, állat­ra. Hol a trágya, hol a légy? A Marton vásáron látottaknál, hallottaknál nem kisebb érdeklő­déssel kísérték a Heves és Jász- Nagykun-Szolnok megyeiek a Va­szari Hunyadi Tsz számítógépes telepirányítási rendszerének be­mutatását. A szakembereknek so­katmondó számok hangzottak el: az 1200 férőhelyes tehenészeti te­lepen a számítógépes takar­mányozás, munka- és üzemszerve­zés révén négy év alatt 440-ről 354 napra csökkent az ellésidő; mini­málisra csökkent a tőgygyulladás és 20 százalékkal kevesebb lett az egy liter tej előállításához szüksé­ges abrakfelhasználás. Az a húspépüzem pedig, amelyet a Pápai Állami Gazdaságban ke­restek fel a Boscoop-út résztvevői - mint valaki tréfásan és kis túlzás­sal megjegyezte - rózsaillatú a szol­noki "kutyagyárhoz" képest. Tény, hogy bizony jó lenne ha országo­san elterjedne a Boscoop tulajdo­nát képező svájci eljárás, mert nemcsak a gazdaságosabb állatte­nyésztés követeli meg, hanem kör­nyezetünk, az élővilág védelme is, hogy a hazai évi 2,5-3 millió tonna állathulla, vegyes vágóhídi hulla­dék minél kisebb hányada kerül­jön a szemétbe, a dögkutakba. Persze, ahogyan nem hiányzott Pápán a húspépüzem bűze, ugyan­úgy az egyik meglátogatott auszt­riai, burgerlandi farmon is nélkü­lözni tudtuk a szarvasmarhatele­pek kellemetlen velejáróit. Jártuk körbe, majd keresztül-kasul a messziről inkább valamilyen üzemcsarnoknak, mintsem marha­hizlaldának látszó épületeket és csodálkoztunk: hol itt a trágya, hol a légy? Ami a trágyát illeti: a hiz­lalásra fogott fiatal marhák alatti betonrácson keresztül két hatal­mas, föld alatti betonkádban gyűlik össze. Évente mindössze kétszer szállítják el. Hogy-hogy hová - csodálkozott többek kérdésére a gazda - természetesen mindet a sa­ját takarmánytermő területükre. A léggyel kapcsolatban meg széttárta a kezét: nem a magyar vendégek kedvéért csinálták a nagy istálló­rendet, náluk mindig az van. Nos, hát igen, nálunk sem vélet­len, hogy a földjüket a nagyüze­mekből visszaigénylők nagy több­sége a vásárolt takarmány nélküli jószágtartásra vállalkozik. Úgy ta­lán még megéri. Ausztriában va­jon? A fiatal farmer elmondta: het­ven hektáron gazdálkodik, 90 bikát hizlal negyedmagával, anyóssal, apóssal és feleséggel. A szóján és a premixeken kívül mindent ma­guk termelnek meg a 90 jószágnak. Többet nem hizlalhatnak, nagyobb gazdaság ugyanis csak a mezőgaz­dasági minisztérium engedélyével alakítható ki. Saját földön, saját géppel Az Ausztriában általános 10-12 százalékos kamattal szemben a korszerű istálló és az attól mérete­iben, minőségében semmiben nem különböző - a saját traktorok, kom­bájn, öntözőberendezés, talajmű­velő eszköz részére épített - géptá­roló kivitelezéséhez a farmer 6 szá­zalékos kamatra kap hitelt. Szá­molt az osztrák gazda: a 650 kilós súlyban leadott hízott marháit 58 százalékos húskihozatallal kilón­ként 59 schillingért veszik meg tő­le. Ha az egy-egy turnus értékesí­tésekor kapott majd 25 ezer schil- lingből levonja a Salzburg környé­ki hegyekből vásárolt borjak, a táp, a takarmány és az üzemanyag árát, 5 ezer schilling hasznot könyvelhet el bikánként. Azaz: húszszázalé­kos nyeresége van a nálunk legtöbb nagyüzemben, jószerivel éppen csak rentábilis marhahizlaláson. No igen - vonták le a következte­tést a vendégek - a szomszédnak nemcsak az ügyesen hasznosított hígtrágyától, a gyakoribb csapa­déktól, a záporokkal felérő hajnali harmatoktól dús rétje zöldebb. Kedvezőbbek a hitelszerzési lehe­tőségei, a termékminősítési és érté­kesítési feltételei,... soroljam? / Folytatás az első oldalról. / Bódis Zoltán fáradt ember, több éves tanácselnöksége néhány éve leszázalékolással ért véget.,Nyug­díj mellett azonban még "vitte to­vább" a nagyközség vízellátását megoldó, a vízműtársulat intézőbi­zottságának elnöki teendőit. A be­ruházás már korábban elkészült, és a múlt évben a társulat is befejezte ténykedését. A számlákat kifizet­ték, a hiteleket törlesztették, a fo­lyó ügyeket elintézték, s ahogy az tíz év után lenni szokott, már csak a felszámolásukra vártak. Mérlegelve minden szempontot Az eljárás azonban húzódott, mert régóta napirenden van Árok­szálláson a szennyvízhálózat fej­lesztése, és egy új tisztítótelep épí­tése. A tanács hosszú ideje gyürkő- zik a feladattal, tanulmánytervek, különböző variációk is születtek, de a pénzt nem tudták összeszedni. Márpedig az új munkát még ad­dig meg kell indítani, amíg életben van, mint jogi szemmély, a társu­lat. Akkor azután csak egyszerűen módosítják a feladatot, és új inté­zőbizottságot választanak. Ezért halasztgatta a felügyeleti szerv a felszámolást, különben hónapok múlva hozhatott volna létre nagy tortúrával egy teljesen újat. Bódis Zoltán szerint lehetséges, hogy a tanács volt időszűkében á szervezéssel a választások, szava­zások, a többpártrendszer, meg minden egyéb miatt. Tény, hogy a régi intézőbizottságra várt a leendő társulati beruházás egyik legfonto­sabb döntése, a technológia, a kivi­telező és az azokhoz párosuló költ­ségek kiválasztása.- Egyikünk se szakértő - mondja ebéd utáni pihenőjét megszakítva az ib-elnök -, de a beruházásokhoz azért értünk, annak idején volt kö­zünk hozzá. Meg azután volt két független szakértő, akik elbírálták a közel harminc pályázatot. Tizen­hat cég versenyzett a munkáért, de volt olyan, amelyik öt-hat féle el­képzelést is benyújtott. A szakér­tők véleményéhez igazodtunk, és a saját tapasztalatunk alapján dön­töttünk. Volt 60, és volt 130 millió körüli pályázat is. Ugyanarra a fel­adatra. Mindkettő irreális, a szélső­ségek sohasem jók. Inkább a meg­bízhatóbb középmezőnyből válo­gattunk. Különben is néhány nap állt rendelkezésünkre, nem járhat­tunk utána minden apróságnak. Az egy kisiparosból, egy nyug­díjas állattenyésztőből és három volt nyugdíjas (tanács, téesz, ipari szövetkezeti) elnökből álló lekö­szönő bizottság "mérlegelve a vál­lalkozók felkészültségét, pénzügyi ajánlattételüket, a vállalt határidőt, a térségben végzett és a referenci­amunkaként bejelentett munkájuk minőségét és a határidő betartását" úgy döntött, hogy az ÉKÖVÍZIG 77 és félmilliós pályázatát fogadja el. Egy hevesi cég pedig 60 millió­ért is ajánlkozott volna. Komolytalan volt az ajánlat- A független szakértők három tisztítási technológiát tartottak al­kalmasnak - magyarázza Szikra Ferenc tanácselnök a döntés hátte­rét, amiben ő közvetlenül ugyan nem vett részt, de a faluban azért ő volt a témában a leginformáltabb. - A szakvélemény alapján a sok közül négy vállalat maradt ver­senyben. Közülük választott a bi­zottság. A tisztítótelep elkészítése valamennyinél megközelítőleg azonos költséggel szerepelt, elté­rés a 8 és fél kilométeres csatorna kivitelezésében volt. Első helyen a hevesiekéhez hasonló megoldást javasoltak a szakértők, de náluk annyira irreálisan olcsó volt a há­lózati rész kivitelezése, hogy nem vettük komolyan. Meg azután hal­lottunk olyanról, hogy nem ők ké­szítették volna, hanem alvállalko­zóknak adják ki a munkát. Mi lett volna abból? Örökös huzavona, határidőcsúszások, félbehagyott munkák, kifogások, minőségi hi­bák.- A másodikként ajánlott techno­lógia még ismeretlen idehaza, vé­gül maradt a korszerű és megbíz­ható, úgynevezett egyesített mű- tárgyas megoldás, vagyis az ÉKÖ- VIZIG pályázata. Velük egyéb­ként is jó kapcsolata van a község­nek, árajánlatuk is elfogadható volt. Bennük bíztunk meg legjob­ban. Hasonló megoldást kínált ugyan a Víz- és Csatornamű Vál­lalat is, de belőlük már nem kért a falu. Ők voltak a korábbi társulati beruházás kivitelezői, és a lakos­ság sokat panaszkodott rájuk. Hosszú ideig nyitva hagyták az ár­kokat, vagy tájékoztatás nélkül zárták le az utcákat, nem tartották meg a határidőket. A versenytárgyalás előkészíté­se, lebonyolítása törvényszerű volt, és a döntést is legfeljebb vi­tatni lehet, megmásítani nem. Vi- tázók pedig vannak, mégpedig a vesztesek. A pályázók nagy száma is mutatja a rendkívüli érdeklődést. A vesztes némelyik cégnél elbo- csájtást, leépítést is vonhat maga után, de a stabil vállalatnak is szük­sége van egy évekre előre ütemez­hető, biztos munkára. A szolnoki Keviterv összesen hat pályázattal indult, egyet fővál­lalkozóként, a többit két fővárosi. Az istállórend - a Lajtán túli farmon - önmagáért beszél. T.F. A megyei politikai érdekegyeztető bizottság ülésén Megkongatták a vészharangot / Folytatás az 1. oldalról / A helyzet súlyosságát talán egy kiragadott adat is riasztóan jellem­zik pályakezdő fiatalokat ebben az évben csak mintegy kétezer mun­kahely várja a megyében, holott több mint ötezren szeretnének munkába állni. Könnyű akárkinek is deklamálni, mondhatnánk Zrínyi Miklóssal, de orvosság azaz újabb munkahelyek kellenének a fiata­loknak. A vállalatok sajnos inkább leépí­tésekről adnak hírt a Munkaerő­szolgálati Irodának, a munkahely­közvetítés megyei hivatalos intéz­ményének. Épp ezért megfontolan­dó az a javaslat, amelyet Pintér László, az MDF képviselője tett részfoglalkoztatású munkahelyek megteremtésére, amellyel úgy­mond egy munkahellyel akár két- három dolgozó is foglalkoztatható lenne, tekintettel kisgyermekes mamákra vagy egyéb körülmé­nyekre, és szélesíteni lehetne a be­dolgozói munkaköröket. (Ez a gya­korlat egyébként Európa egyes or­szágaiban már bevált.) A gondolat­ból kiindulva a Fidesz képviselője addig ment, hogy akár kormány- program részének is el tudná kép­zelni a szóban forgó megoldásokat. Azt pedig mindenki jónak találta, hogy a vállalatok, sőt a megye or­szággyűlési képviselői is felkarol­nák - a bizottság ajánlására - az említett gondolatot saját helyze­tüknek és céljaiknak megfelelően alakítva ki gyakorlatát. Kevés a munkahely, egyre töb­ben állnak sort a Munkaerő-szolgá­lati Irodánál, az átképző tanfolya­mok is kissé döcögve mennek, a munkanélküli-segély pedig csak kényszermegoldás. Sok itt a gond! Az előzetes felmérés alapján az idén a megyében mintegy 4300 munkahelyet szüntetnek meg, ami 43 százalékkal magasabb, mint az előző esztendőbeli leépítés mérté­ke. Mindenesetre keresve a gyógyírt a bajra, erősíteni kell a már említett Munkaerő-szolgálati Iroda tevékenységét, akár "pénzt, paripát" biztosítva neki, hogy szo­rosabbá és gyümölcsözőbbé váljék az iroda és a munkahelyeket kínáló vagy épp megszüntető vállalatok kapcsolata. A tegnapi ülés tartalmához tarto­zik, hogy az SZDSZ képviselője tekintettel a szociális feszültségek­re is, átmeneti válságköltségvetés létrehozását javasolta, amelyre vissza is tér majd a testület. (Ugyanezen az ülésen a múlt évi költségvetés teljesítésének mérle­gét is megismerhették jelentés for­májában a részvevők.) A testület további teendőit illetően megálla­podás született, hogy a következő időkben főképp a folyamatos ügy­intézéssel összefüggő feladatokra öszpontosítja erejét és figyelmét a megyei politikai érdekegyeztető bizottság. (VM) egy hevesi, gyöngyösi és szolnoki céggel közösen nyújtotta be. Kis- Csontos Béla irodavezető főmér­nök elmondta, hogy egy tervező­vállalatnak az ilyen együttműkö­dése kivitelezőkkel megszokott dolog, ők is a kivitelezők felké­szültségéhez, műszaki szintjéhez igazodva más-más technológiai megoldásokat javasolva vettek részt a pályázaton. Lényegében egyszerre több vasat tartottak a tűzben. A versenytárgyalásra rendkívül alaposan felkészültek, helyszíni szemléket tartottak, talajfúrásokat végeztek, terveket készítettek, mérnökeik, technikusaik napokat, heteket töltöttek el egy-egy aján­lattal. Több százezret ráköltöttek a jászárokszállási kivitelezés elnye­résére, de számoltak azzal, hogy a kockázat járhat eredmény nélkül is.- Azzal azonban nem számol­tunk, hogy a miénknél drágább és egyáltalán nem jobb megoldást vá­lasztanak - bosszankodik még he­tek múlva is Nemes Gyula, a Kevi­terv létesítmény-főmérnöke. - Nem tudunk másra gondolni, minthogy valamilyen helyi érdek fűződött ehhez a pazarló, igazság­talan döntéshez. Hiszen a szakvé­lemény is megemlíti, hogy az első­sorban javasolt kombináció lénye­gében megegyezik a hevesiek által ajánlott tisztítási technológiával, amiben mi a tervezésen túl a kivi­telezésben is érdekeltek voltunk. Csak figyelmesen el kellett volna olvasni a bírálóbizottságnak. Ha pedig nem értenek hozzá, ne dönt­senek ilyen ügyekben. Azért a 17 millióért pedig, amit így kidobtak az ablakon, a hevesiekkel lecsator- náztattam volna a falu többi utcáját is. A sokat emlegetett, hevesi köz­pontú Hanyi-Sajfoki Vízgazdálko­dási Társulat főmérnöke, Surányi László az eredményhirdetéskor szó nélkül felállt, és kiment a te­remből. Nagyon szerették volna el­nyerni a megbízást, hajlandók vol­tak bizonyos munkáknál még a sa­ját nyereségükről is lemondani. A földfeltöltésért például nem számoltak pénzt, mivel egy közeli munkaterületükön egyébként is sok elszállításra vár, a csöveket már korábban megvásárolták, meg azután kis cég lévén jóval kisebbek a költségeik is. Nem beszélve He­ves és Árokszállás közelségéről, ami további csökkentő tényező. Az így elérhető megtakarítások nagy részét Árokszállásnak kíván­ták átadni. A kivitelezésük minő­ségére sem lehet kifogása senki­nek, hiszen építenek ők szenhyvíz- tisztító telepet a Baläton-parton, meg a Tisza-tónál is. így most hajt­hatnak újabb megbízás után, hogy jövőre ne kényszerüljenek leépíte­ni, gépet eladni. Április végén új intézőbizottsá­got választottak a régi társulat él­ére, a második félévben pedig megkezdődik a kivitelezés. Az összesen 90 milliós beruházásra 30 millió állami és 30 millió vízügyi alap támogatást kap a tanács, 12-t nekik kell három év alatt letenniük, 18-at pedig a lakosság ad össze. Az összeg valahonnan hiányzik Tíz év alatt 40 ezer forintot fizet- nek az érintett ingat­lantulajdonosok. Szikra Ferenc ta­nácselnök azzal vigasztal, hogy ha az olcsóbbat választják, a lakossá­gi és a tanácsi összeg akkor sem változik, legfeljebb kevesebb tá­mogatáshoz jutnak. A 17 milliót tehát nem kapták volna meg. Ez az összeg azonban mégis lóg a levegőben, valahonnan hiányzik. Alighanem mindannyiunk zsebé­ből. És hasonló döntések miatt még hányszor tizenhétmillió? Lukácsi Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents