Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-12 / 29. szám

1990. MÁJUS 12. Néplap A Tolna megyei Zom­ba község állatorvosa, dr. Rappai József érde­kes szenvedélynek hó­dol. A házánál lévő 100 négyzetméteres üveg­házban több mint há­romszázféle trópusi és mediterrán növényt gyűjt és szaporít. Ké­pünkön: az ablakokat dél-afrikai amarillis dí­szíti. MTI-fotó: Gottvald Károly KÖLCSEYTŐL JÓT, SZÉPET Megelőzték fél ország gimnazistáit Jászberényi szakközépiskolások sikere Nem volt házi verseny, nem volt válogató, csak felkértek néhány diákot, hogy vállalja el a felkészü­lést a versenyre. A gimnáziumok­ban könnyebb dolga lehetett a ma­gyartanároknak, de egy ipari szak- középiskolában majdhogynem megtűrt tantárgy az irodalom. Leg­feljebb a tanári ügybuzgalom csá­bíthat híveket a szigorúan őrzött és megkövetelt műszaki tantárgyak­tól. , így indult neki tavaly ősszel a jászberényi Liska József Erősára­mú Szakközépiskola három har­madikosa a Kölcsey Ferenc orszá­gos vetélkedőnek. Mint jó magya­rosokra gondoltak rájuk tanáraik, és ők vállalták a feladatot. Egy­részt a bizalom, másrészt a feladat vitte őket, hogy iskolájuk becsü­letét mentsék, netán öregbítsék. S ahogy egyre jobban beleásták ma­gukat az életműbe, úgy vált izgal­masabbá maga a Himnusz költője és életműve is. Nemcsak feladat volt már a felkészülés, hanem egy új világ megismerésének izgalma is. Történelmileg is érdekes (és mai tanulságokkal szolgál) a reformkor kezdetének és kibontakozásának időszaka. A technikusnak készülő három fiú, Dercze István és Kiss Péter a 3. a-ból, és Király György a 3. c-ből, felosztotta egymás között az anyagot. Nem volt vita, mindenki talált az egyéniségének, érdeklő­désének megfelelő témát. Gyurka eredendően humán be­állítottságúnak tartja magát, gim­náziumba négyes átlaga miatt nem jutott be. Itt az erősáramúban is jobban vonzódik az irodalomhoz, mint a matekhoz, fizikához. Böl­csészkarra készül (addig még van idő), de a felvételi miatt, mondja, érdemes nem hanyagolni a műsza­ki tárgyakat sem. Kölcsey bölcse­leti munkáit és verseit választotta. Istvánnak, aki Jászapátiról jár be, a műszaki főiskola a cél, az irodal­mat azonban, különösen a verse­ket, mindig is szerette. Péter pedig kémiából országos döntőbe is be­jutott korábban. Harmadikban már kémia nincs, a magyar és a történe­lem pedig ugyanúgy kedvenc tan­tárgya. Ok a politikai beszédeken, az országgyűlési naplón és Köl­csey levelezésén osztoztak meg. Es azután Stanitz Károlyné és Bakki Árpádné segítségével kez­dődött a felkészülés a megyei ver­senyre, ahol január 22-én, a Him­nusz megírásának évfordulóján, 19 középiskolás csapattal mérték össze tudásukat. A magyartanárok majd egy könyvtárra való anyagot összegyűjtöttek számukra, hogy alapos képet kapjanak a korról: iro­dalmáról, művészetéről, történel­méről, hétköznapjairól...- Nem mentünk győzelmi remé­nyekkel - mondják -, de a gimna­zistáknak mindenképpen meg akartuk mutatni, hogy nem vehet­nek félvállról. A szolnoki verseny egyébként nagyon jó hangulatú volt, könnyedén, vidáman vettük az akadályokat, annak ellenére, vagy talán éppen azért, hogy csak az első juthatott tovább. És megnyerték. A nagy örömre azután jött egy kis lazítás, leg­alábbis Kölcseyből, de a más tan­tárgyakból szerzett lemaradást be kellett pótolni. A területi verseny előtt pedig újabb könyvek, műe­lemzések, utazási ismertetők, al­bumok következtek, sőt az iskola elvitte őket Kölcsey szülőföldjére, Szatmárba is. A költészet napján Nyíregyhá­zán kilenc megye legjobbjai talál­koztak, szinte mind gimnazisták. Az országban csak két szakközép- iskola érte el ezt a szintet, ez azon­ban csak tovább érlelte a három jászsági fiúban a dacot: tanulhat szépet, humánusát ipari szakisko­lában is a diák. Megnyerték a terü­leti döntőt is, maguk mögé utasítva a házigazda Kölcsey Ferenc Gim­názium csapatát, akiket pedig a név is kötelezett. István, Péter és Gyurka nemcsak újabb győzelemmel gazdagodtak, hanem másként is látják a világot. Nagy kár, hogy verseny nélkül alig ismerték volna Kölcseyt, mert ő jóval több, mint csak a Himnusz költője. Különösen érdemes volna a mai politikusoknak elmélyedni a Parainesisben és az Országgyűlési naplóban, mondják, akkor nem fa­jult volna úgy el a választási kam­pány sem. Most a versenyben indult 270 középiskola közül a legjobb hat között vannak. Szorgalom, érzék, rátermettség mellett azért minden­képpen csapatmunka ez. Nemcsak hármuké, hanem az iskoláé is. Bár az iskola történtében magyarból eddig ez a legfényesebb eredmény, azért mégsem egyedülálló, mert megyei és országos helyezéseket szereztek már szavaló- és irodalmi versenyeken is. S hogy lesz-e fé­nyesebb a jelenlegi siker? Az októ­beri tévés döntőig még sok idő van, és addig is van előttük egy példa­kép, Kölcsey Ferenc.-lp­£* ÉLMÉNYT JH <f AJÁNDÉKOZUNK <g SAMSUNG IS Május 14-től SAMSUNG (51 cm) SZÍNES TELEVÍZIÓ ÁRUHÁZUNKBAN LEGOLCSÓBBAN REKLÁMÁRON; 32.900 Ft AZ A KEDVES VÁSÁRLÓ, AKI MÁJUS 14-TÖL JÚNIUS 8-K3 SAMSUNG SZÍNES TELEVÍZÓT VÁSÁROL, NYERHET 1 DB SAMSUNG VIDEOREKORDERT SORSOLÁS: JÚNIUS 9-ÉN ÁRUHÁZUNKBAN. A SZOLNOK ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ SKÁLA ÁRUHÁZA VÁRJA SZÖVETKEZETI TAGJAIT ÉS KEDVES VÁSÁRLÓIT. * 8017/1* Tiszaburai változások MUNKÁS NAPOK — VESZÉLYES ÉJSZAKÁK Végre-valahára olyan tanács­házára nyitottam be, ahol nem csak arról beszélgettünk, hogy mi lesz majd az önkormányzatok megalakulását követően, hanem arról, hogy milyen a falu helyze­te jelenleg, mit lehet tenni azért, hogy még jobb legyen. Tiszabu- rán Krupa Mária vb-titkárral, és Szekeres János tanácselnökkel beszélgettem. Nincsenek hamis illúziók. A valóság nem változik meg egyik napról a másikra. A helybelieknek most van lehető­ségük a változtatásra. Késő estébe nyúlt kedden a művelődési házban megtartott megbeszélés, melyen a település közbiztonságáról volt szó. Mint­egy hatvanan gyűltek össze, hogy megbeszéljék: miként le­hetne megalakítani a polgári őr­járatot. Éjjeli őrjárat Egyetlen körzeti megbízott van a faluban. A napokban meg­jelent felhívásban leszögezték: lehetetlen, hogy egyedül képes legyen a lakók nyugalmának, biztonságának megőrzésére. A tiszaburaiak kezükbe akarják venni - kezükbe kell venni - saját életük szervezését, vagyonuk védelmét. Szekeres Jánosnak a község lakóihoz intézett levele a kívülálló számára is egyértelmű­vé teszi, miért van szükség a pol­gári őrjáratra. "Szorítsuk háttér­be, fékezzük meg az erőszakot, mely egyre jobban eluralkodik településünkön!" - olvasom a vészjelzésnek is beillő monda­tot. Egyre bátrabbak a bűnözők. Önbizalmukat az is táplálja, hogy kisebb lett a rendőrök in­tézkedési jogköre, ezzel együtt tekintélye. A jogállamiság, a személyi szabadságjogok garan­ciáinak kétségbevonhatatlan nagyszerűségét másként éli meg a jogtudós, és másként egy - mondjuk éppen tiszaburai - ál­lampolgár.- Idős szüleim itt laknak - mondja Makai Gyula tanácstag. - A jelenlegi körülmények kö­zött veszélyben vannak. Körze­temben propagálni fogom ezt az új kezdeményezést, mert egyéb­ként nem lesz rend soha. Minél többen kapcsolódunk be ebbe a dologba, annál jobb, mert akkor ritkábban kerül ránk a sor. Van egy kis telkem. Amit termeltem, azt én szeretném elfogyasztani. A mai jogszabályok a zsivá- nyoknak kedveznek. Itt retteg­nek az emberek, különösen az öregek. Kár lenne szépítgetni a dolgot: az emberek a cigányoktól tarta­nak. Pontosabban nem mind­egyiküktől. Majd mindenki, akivel szót váltottam, hozzáte­szi, hogy negyven-ötven sze­méllyel van rendszeresen gond. Van, aki az előbbieket kiegészíti még azzal is, hogy lumpten em­berek ugyanúgy előfordulnak a magyarok, mint a cigányok kö­zött. Mindenesetre két különbö­ző dolog a megalapozott, tapasz­talatokon nyugvó vélemény, és az előítélet. A Dankó úton Fehér Sándoré- kat keresem. Borzasztó, hogy néznek ki ezek az épületek(?). Kellemesen csalódom, amikor a megadott címen takaros házat pillantok meg. A házigazda bel­jebb tessékel.- Miért van az, hogy a maga háza ilyen rendben van, a többi­eké meg olyan, amilyen? - kér­dezem Fehér Sándortól.- Egyszerű a helyzet. Azóta nem nyúltak hozzájuk, amióta elkészültek. A hatvanas évek elején még én is dolgoztam itt. Kőműves vagyok. Ha valaki "nem teszi rá a kezét” ezekre a viskókra, akkor ilyenek marad­nak. Úgy van az a magunkfajtá­val is, hogy némelyikünk szereti a poharat, ezért elhanyagol más, fontosabb dolgot. Igaz, a mai helyzetben a gyerek szájától ve­szi el az ételt, aki iszik. Cigánysoron- Ott volt a kedd esti megbe­szélésen?- Nem tudtam elmenni, de az­zal én is tisztában vagyok, hogy egy rendőr itt nem tud rendet tartani. Sajnos megszűnt az a vi­lág, amikor a faluba érkező nem idevalósi cigánynak a vajdánál, a cigánybírónál kellett jelentkez­ni. Nem lenne ez hiábavaló do­log most sem, emellett a nagy bűnözés mellett. Úgy van az, ha valaki saját házatájára nem tud vigyázni, akkor azt más nem vé­di meg. Benne voltam a szabály­sértési bizottságban, tudom, mindig ugyanaz a nyolc-tíz csa­lád csinálja a bajt. Tiszaburának 2800 lakosa van jelenleg, közülük 1100 cigány. Dologidő Délután kettő felé jár. Fül­ledt, tücsökzenés meleg van. A főút mellett egy csapat munkás hüsöl az árnyékban. Mintha csak azt várnák, hogy a nap lejjebb menjen égy ki­csit... oda, ahol négy óra táj­ban kell lennie... Valami csa­tornafélét készítenek. Laka­tos Sándor kiválik a bolyból. A kedvező alkalmat nem sza­lasztóm el.- Nem valami kedvemre való munka - mondja hadar­va. - Ez csak px>r.- Hogy érti ezt?- Valami rendes munka kellene. Kubikolás, vagy ilyesmi. Ez nem munka: ez csak tiszta p>or. Ettől az em­bernek elmegy a kedve.- Hol szerette meg ennyire a fizikai munkát?- Az ÁÉV-nél dolgoztam, előtte meg a Vízügynél. Ha­zajöttem, mert ingázni kel­lett, és kevés p>énzt adtak. Kubikos voltam.- Vékony ember maga...- Azt mondják, azok a szí­vósak. Tanácsi fejlesztési alap nagy­ságáról érdeklődni hovatovább olyan tapintatlanságnak tűnik számomra, mint egy átlagosnál rosszabb keresetű alkalmazott fizetési szalagját elkérni. Szé­gyellni valóan kevés pénz szere­pel mindkettőn. Azért túlteszem magam ezen az apróságon. Az idén több mint négymillió forintot használtak fel fejlesztési célokra. A legtöbbet a seprű- üzem kialakítására költöttek. Harminc személynek biztosí­tanak állandó munkát. Március­ban kezdődött, és június végéig tart a munkások betanítása. A dolgozók addig a munkaügyi hi­vataltól kapják a pénzt. Ebédidő van, de a sándorfalvi seprűkészítő mester, Kiss Antal nem tud enni. Súlyosan sepernek- Gyomoridegöm van - mond­ja. Nem tudtam, mire vállalko­zom.- Ilyen nehéz mesterség lenne a magáé?- Dehogy - legyint -, a fölfo­gással van a baj. Ezzel a munká­val pedig tíz-tizenkét ezret is mög lőhet keresni, de ahhoz két­száz söprűt köll mögkötni. Nem mögy, nem mögy - ingatja a fe­jét. - Ha ilyen tempóban dolgoz­nak, a hideg vízre valót sem ke­resik mög. Itt van helyben a munka, nem köll máshová mön- ni, mégsem csipködik magukat. Van, akivel csak a munka végén, a névsorolvasásnál találkozom. A tanács plédig mindent meg­tesz, hogy új munkahelyeket lé­tesítsen. Ezért vették át a volt moziépületet. Átalakították, gé­pieket vásároltak. Júliustól kft.- ben szeretnék működtetni az üzemet. A társaságnak a helyi termelőszövetkezet, a tanács és egy budapesti kisszövetkezet lenne a tagja. Balogh Zoltánnak jól "mögy" a seprűkészítés. Nincs más vá­lasztása. A 22 éves fiatal­embernek nemsokára megszüle­tik a harmadik gyermeke. Házat épít, a törlesztés háromezer fo­rint havonta. Itt 4.800 forintot kap, felesége háztartásbeli. Bu­dapesten dolgozott a Gépipari Építő Vállalatnál, nemrég jött haza. Már bánja, hogy annak ide­jén otthagyta a szakmunkáskép­ző iskolát. Hegesztő lett volna. Jókötésű fiúnak néz ki, nehe­zebb, jobban fizető munkát is el tudna végezni.- Nincs munka - jegyzi meg halkan. Ez a két szó telibe talált. Job­ban mellbe vágott, mint a legi­jesztőbb gazdasági elemzés. A programokban radikális és gyors változtatásokról, gazdaságos­ságról, munkaerőpiacról papéi­nak - százalékokban. Az átalakí­tások áldozatokkal járnak - mondják -, munkahelyek szűn­nek meg. Ezer, tízezer, százezer. Minden érthető és világos - a piacnak törvényei vannak -, erre itt ez a fiatalember, és csak ennyit mond a szemembe: nincs munka. Politikus legyen a talpán, aki állja ezt a tekintetet. Szurmay Zoltán A mester és a seprfikészítfl. A karmester Kiss Antal, a gépnél Balogh Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents