Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)
1990-05-12 / 29. szám
1990. MÁJUS 12. Néplap A Tolna megyei Zomba község állatorvosa, dr. Rappai József érdekes szenvedélynek hódol. A házánál lévő 100 négyzetméteres üvegházban több mint háromszázféle trópusi és mediterrán növényt gyűjt és szaporít. Képünkön: az ablakokat dél-afrikai amarillis díszíti. MTI-fotó: Gottvald Károly KÖLCSEYTŐL JÓT, SZÉPET Megelőzték fél ország gimnazistáit Jászberényi szakközépiskolások sikere Nem volt házi verseny, nem volt válogató, csak felkértek néhány diákot, hogy vállalja el a felkészülést a versenyre. A gimnáziumokban könnyebb dolga lehetett a magyartanároknak, de egy ipari szak- középiskolában majdhogynem megtűrt tantárgy az irodalom. Legfeljebb a tanári ügybuzgalom csábíthat híveket a szigorúan őrzött és megkövetelt műszaki tantárgyaktól. , így indult neki tavaly ősszel a jászberényi Liska József Erősáramú Szakközépiskola három harmadikosa a Kölcsey Ferenc országos vetélkedőnek. Mint jó magyarosokra gondoltak rájuk tanáraik, és ők vállalták a feladatot. Egyrészt a bizalom, másrészt a feladat vitte őket, hogy iskolájuk becsületét mentsék, netán öregbítsék. S ahogy egyre jobban beleásták magukat az életműbe, úgy vált izgalmasabbá maga a Himnusz költője és életműve is. Nemcsak feladat volt már a felkészülés, hanem egy új világ megismerésének izgalma is. Történelmileg is érdekes (és mai tanulságokkal szolgál) a reformkor kezdetének és kibontakozásának időszaka. A technikusnak készülő három fiú, Dercze István és Kiss Péter a 3. a-ból, és Király György a 3. c-ből, felosztotta egymás között az anyagot. Nem volt vita, mindenki talált az egyéniségének, érdeklődésének megfelelő témát. Gyurka eredendően humán beállítottságúnak tartja magát, gimnáziumba négyes átlaga miatt nem jutott be. Itt az erősáramúban is jobban vonzódik az irodalomhoz, mint a matekhoz, fizikához. Bölcsészkarra készül (addig még van idő), de a felvételi miatt, mondja, érdemes nem hanyagolni a műszaki tárgyakat sem. Kölcsey bölcseleti munkáit és verseit választotta. Istvánnak, aki Jászapátiról jár be, a műszaki főiskola a cél, az irodalmat azonban, különösen a verseket, mindig is szerette. Péter pedig kémiából országos döntőbe is bejutott korábban. Harmadikban már kémia nincs, a magyar és a történelem pedig ugyanúgy kedvenc tantárgya. Ok a politikai beszédeken, az országgyűlési naplón és Kölcsey levelezésén osztoztak meg. Es azután Stanitz Károlyné és Bakki Árpádné segítségével kezdődött a felkészülés a megyei versenyre, ahol január 22-én, a Himnusz megírásának évfordulóján, 19 középiskolás csapattal mérték össze tudásukat. A magyartanárok majd egy könyvtárra való anyagot összegyűjtöttek számukra, hogy alapos képet kapjanak a korról: irodalmáról, művészetéről, történelméről, hétköznapjairól...- Nem mentünk győzelmi reményekkel - mondják -, de a gimnazistáknak mindenképpen meg akartuk mutatni, hogy nem vehetnek félvállról. A szolnoki verseny egyébként nagyon jó hangulatú volt, könnyedén, vidáman vettük az akadályokat, annak ellenére, vagy talán éppen azért, hogy csak az első juthatott tovább. És megnyerték. A nagy örömre azután jött egy kis lazítás, legalábbis Kölcseyből, de a más tantárgyakból szerzett lemaradást be kellett pótolni. A területi verseny előtt pedig újabb könyvek, műelemzések, utazási ismertetők, albumok következtek, sőt az iskola elvitte őket Kölcsey szülőföldjére, Szatmárba is. A költészet napján Nyíregyházán kilenc megye legjobbjai találkoztak, szinte mind gimnazisták. Az országban csak két szakközép- iskola érte el ezt a szintet, ez azonban csak tovább érlelte a három jászsági fiúban a dacot: tanulhat szépet, humánusát ipari szakiskolában is a diák. Megnyerték a területi döntőt is, maguk mögé utasítva a házigazda Kölcsey Ferenc Gimnázium csapatát, akiket pedig a név is kötelezett. István, Péter és Gyurka nemcsak újabb győzelemmel gazdagodtak, hanem másként is látják a világot. Nagy kár, hogy verseny nélkül alig ismerték volna Kölcseyt, mert ő jóval több, mint csak a Himnusz költője. Különösen érdemes volna a mai politikusoknak elmélyedni a Parainesisben és az Országgyűlési naplóban, mondják, akkor nem fajult volna úgy el a választási kampány sem. Most a versenyben indult 270 középiskola közül a legjobb hat között vannak. Szorgalom, érzék, rátermettség mellett azért mindenképpen csapatmunka ez. Nemcsak hármuké, hanem az iskoláé is. Bár az iskola történtében magyarból eddig ez a legfényesebb eredmény, azért mégsem egyedülálló, mert megyei és országos helyezéseket szereztek már szavaló- és irodalmi versenyeken is. S hogy lesz-e fényesebb a jelenlegi siker? Az októberi tévés döntőig még sok idő van, és addig is van előttük egy példakép, Kölcsey Ferenc.-lp£* ÉLMÉNYT JH <f AJÁNDÉKOZUNK <g SAMSUNG IS Május 14-től SAMSUNG (51 cm) SZÍNES TELEVÍZIÓ ÁRUHÁZUNKBAN LEGOLCSÓBBAN REKLÁMÁRON; 32.900 Ft AZ A KEDVES VÁSÁRLÓ, AKI MÁJUS 14-TÖL JÚNIUS 8-K3 SAMSUNG SZÍNES TELEVÍZÓT VÁSÁROL, NYERHET 1 DB SAMSUNG VIDEOREKORDERT SORSOLÁS: JÚNIUS 9-ÉN ÁRUHÁZUNKBAN. A SZOLNOK ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ SKÁLA ÁRUHÁZA VÁRJA SZÖVETKEZETI TAGJAIT ÉS KEDVES VÁSÁRLÓIT. * 8017/1* Tiszaburai változások MUNKÁS NAPOK — VESZÉLYES ÉJSZAKÁK Végre-valahára olyan tanácsházára nyitottam be, ahol nem csak arról beszélgettünk, hogy mi lesz majd az önkormányzatok megalakulását követően, hanem arról, hogy milyen a falu helyzete jelenleg, mit lehet tenni azért, hogy még jobb legyen. Tiszabu- rán Krupa Mária vb-titkárral, és Szekeres János tanácselnökkel beszélgettem. Nincsenek hamis illúziók. A valóság nem változik meg egyik napról a másikra. A helybelieknek most van lehetőségük a változtatásra. Késő estébe nyúlt kedden a művelődési házban megtartott megbeszélés, melyen a település közbiztonságáról volt szó. Mintegy hatvanan gyűltek össze, hogy megbeszéljék: miként lehetne megalakítani a polgári őrjáratot. Éjjeli őrjárat Egyetlen körzeti megbízott van a faluban. A napokban megjelent felhívásban leszögezték: lehetetlen, hogy egyedül képes legyen a lakók nyugalmának, biztonságának megőrzésére. A tiszaburaiak kezükbe akarják venni - kezükbe kell venni - saját életük szervezését, vagyonuk védelmét. Szekeres Jánosnak a község lakóihoz intézett levele a kívülálló számára is egyértelművé teszi, miért van szükség a polgári őrjáratra. "Szorítsuk háttérbe, fékezzük meg az erőszakot, mely egyre jobban eluralkodik településünkön!" - olvasom a vészjelzésnek is beillő mondatot. Egyre bátrabbak a bűnözők. Önbizalmukat az is táplálja, hogy kisebb lett a rendőrök intézkedési jogköre, ezzel együtt tekintélye. A jogállamiság, a személyi szabadságjogok garanciáinak kétségbevonhatatlan nagyszerűségét másként éli meg a jogtudós, és másként egy - mondjuk éppen tiszaburai - állampolgár.- Idős szüleim itt laknak - mondja Makai Gyula tanácstag. - A jelenlegi körülmények között veszélyben vannak. Körzetemben propagálni fogom ezt az új kezdeményezést, mert egyébként nem lesz rend soha. Minél többen kapcsolódunk be ebbe a dologba, annál jobb, mert akkor ritkábban kerül ránk a sor. Van egy kis telkem. Amit termeltem, azt én szeretném elfogyasztani. A mai jogszabályok a zsivá- nyoknak kedveznek. Itt rettegnek az emberek, különösen az öregek. Kár lenne szépítgetni a dolgot: az emberek a cigányoktól tartanak. Pontosabban nem mindegyiküktől. Majd mindenki, akivel szót váltottam, hozzáteszi, hogy negyven-ötven személlyel van rendszeresen gond. Van, aki az előbbieket kiegészíti még azzal is, hogy lumpten emberek ugyanúgy előfordulnak a magyarok, mint a cigányok között. Mindenesetre két különböző dolog a megalapozott, tapasztalatokon nyugvó vélemény, és az előítélet. A Dankó úton Fehér Sándoré- kat keresem. Borzasztó, hogy néznek ki ezek az épületek(?). Kellemesen csalódom, amikor a megadott címen takaros házat pillantok meg. A házigazda beljebb tessékel.- Miért van az, hogy a maga háza ilyen rendben van, a többieké meg olyan, amilyen? - kérdezem Fehér Sándortól.- Egyszerű a helyzet. Azóta nem nyúltak hozzájuk, amióta elkészültek. A hatvanas évek elején még én is dolgoztam itt. Kőműves vagyok. Ha valaki "nem teszi rá a kezét” ezekre a viskókra, akkor ilyenek maradnak. Úgy van az a magunkfajtával is, hogy némelyikünk szereti a poharat, ezért elhanyagol más, fontosabb dolgot. Igaz, a mai helyzetben a gyerek szájától veszi el az ételt, aki iszik. Cigánysoron- Ott volt a kedd esti megbeszélésen?- Nem tudtam elmenni, de azzal én is tisztában vagyok, hogy egy rendőr itt nem tud rendet tartani. Sajnos megszűnt az a világ, amikor a faluba érkező nem idevalósi cigánynak a vajdánál, a cigánybírónál kellett jelentkezni. Nem lenne ez hiábavaló dolog most sem, emellett a nagy bűnözés mellett. Úgy van az, ha valaki saját házatájára nem tud vigyázni, akkor azt más nem védi meg. Benne voltam a szabálysértési bizottságban, tudom, mindig ugyanaz a nyolc-tíz család csinálja a bajt. Tiszaburának 2800 lakosa van jelenleg, közülük 1100 cigány. Dologidő Délután kettő felé jár. Fülledt, tücsökzenés meleg van. A főút mellett egy csapat munkás hüsöl az árnyékban. Mintha csak azt várnák, hogy a nap lejjebb menjen égy kicsit... oda, ahol négy óra tájban kell lennie... Valami csatornafélét készítenek. Lakatos Sándor kiválik a bolyból. A kedvező alkalmat nem szalasztóm el.- Nem valami kedvemre való munka - mondja hadarva. - Ez csak px>r.- Hogy érti ezt?- Valami rendes munka kellene. Kubikolás, vagy ilyesmi. Ez nem munka: ez csak tiszta p>or. Ettől az embernek elmegy a kedve.- Hol szerette meg ennyire a fizikai munkát?- Az ÁÉV-nél dolgoztam, előtte meg a Vízügynél. Hazajöttem, mert ingázni kellett, és kevés p>énzt adtak. Kubikos voltam.- Vékony ember maga...- Azt mondják, azok a szívósak. Tanácsi fejlesztési alap nagyságáról érdeklődni hovatovább olyan tapintatlanságnak tűnik számomra, mint egy átlagosnál rosszabb keresetű alkalmazott fizetési szalagját elkérni. Szégyellni valóan kevés pénz szerepel mindkettőn. Azért túlteszem magam ezen az apróságon. Az idén több mint négymillió forintot használtak fel fejlesztési célokra. A legtöbbet a seprű- üzem kialakítására költöttek. Harminc személynek biztosítanak állandó munkát. Márciusban kezdődött, és június végéig tart a munkások betanítása. A dolgozók addig a munkaügyi hivataltól kapják a pénzt. Ebédidő van, de a sándorfalvi seprűkészítő mester, Kiss Antal nem tud enni. Súlyosan sepernek- Gyomoridegöm van - mondja. Nem tudtam, mire vállalkozom.- Ilyen nehéz mesterség lenne a magáé?- Dehogy - legyint -, a fölfogással van a baj. Ezzel a munkával pedig tíz-tizenkét ezret is mög lőhet keresni, de ahhoz kétszáz söprűt köll mögkötni. Nem mögy, nem mögy - ingatja a fejét. - Ha ilyen tempóban dolgoznak, a hideg vízre valót sem keresik mög. Itt van helyben a munka, nem köll máshová mön- ni, mégsem csipködik magukat. Van, akivel csak a munka végén, a névsorolvasásnál találkozom. A tanács plédig mindent megtesz, hogy új munkahelyeket létesítsen. Ezért vették át a volt moziépületet. Átalakították, gépieket vásároltak. Júliustól kft.- ben szeretnék működtetni az üzemet. A társaságnak a helyi termelőszövetkezet, a tanács és egy budapesti kisszövetkezet lenne a tagja. Balogh Zoltánnak jól "mögy" a seprűkészítés. Nincs más választása. A 22 éves fiatalembernek nemsokára megszületik a harmadik gyermeke. Házat épít, a törlesztés háromezer forint havonta. Itt 4.800 forintot kap, felesége háztartásbeli. Budapesten dolgozott a Gépipari Építő Vállalatnál, nemrég jött haza. Már bánja, hogy annak idején otthagyta a szakmunkásképző iskolát. Hegesztő lett volna. Jókötésű fiúnak néz ki, nehezebb, jobban fizető munkát is el tudna végezni.- Nincs munka - jegyzi meg halkan. Ez a két szó telibe talált. Jobban mellbe vágott, mint a legijesztőbb gazdasági elemzés. A programokban radikális és gyors változtatásokról, gazdaságosságról, munkaerőpiacról papéinak - százalékokban. Az átalakítások áldozatokkal járnak - mondják -, munkahelyek szűnnek meg. Ezer, tízezer, százezer. Minden érthető és világos - a piacnak törvényei vannak -, erre itt ez a fiatalember, és csak ennyit mond a szemembe: nincs munka. Politikus legyen a talpán, aki állja ezt a tekintetet. Szurmay Zoltán A mester és a seprfikészítfl. A karmester Kiss Antal, a gépnél Balogh Zoltán