Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1990-04-07 / 1. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1990. ÁPRILIS 7. Növekvő érdeklődés a nyugdíjas-szakszervezet iránt Ez év elején alakult meg Szolnokon a szakszervezetek nyugdíjas- alapszervezete, amelybe pár hónap elteltével már több, mint százhatvanan léptek be. A gyarapodó létszámú szervezet létrehozását azon nyugdíjasok kezdeményezték, akik más megyéből jőve telepedtek le Szolnokon, vagy megszűnt a munkahelyük, vagy korábban nem voltak szakszervezeti tagok, de azok is, akik már valahol tagok, de itt is szeretnék érdekeiket képviselve látni. A szervezet időközben helyiséget kapott: minden hét szerdáján rendelkezésükre áll az SZMT- székház egyik szobája, délután 2 és 7 óra között, de a tagok igénybe vehetik a jogsegélyszolgálatot és a házban működő könyvtárat is. Az idősek feladatul tűzték ki, hogy minél több nyugdíjason, rászorulón segítsenek, és azok speciális problémáit megoldják. A megyében is hasonló a törekvés nyugdíjas-szakszervezet létrehozására. Az eddig is működő tiszafüredi, jászberényi, karcagi és kunhegyesi klub mellett a megye minden nagyobb településén szerveződnek az alapszervezetek, amelyekből mindenképpen szeretnének megyei szövetséget alakítani, amely az országos szakszervezetben is képviselné a megye nyugdíjasait. Még az alakulás kezdetén létrehoztak egy előkészítő bizottságot a vezetőségválasztásra és a programok kidolgozására. A munka eredményeképpen április 19-én vezetőség választó értekezletet tartanak. A megválasztott vezetőségre feltehetően nagy munka hárul majd, hiszen a nyugdíjasok gondjaira, problémáira az elmúlt években - finoman fogalmazva - nem nagyon találtak megoldást az illetékesek. T.A. Halló, Törökszentmiklósi Lesz-e folytatása a nyugdíjasok Ki mit tudjának? Máig beszédtéma az a kezdeményezés, amely Törökszentmiklósról indult el, felpezsdítve az idős emberek egyhangú életét, lehetőséget teremtve rejtett tehetségek kibontakoztatására. A Városi Művelődési Központ igazgatónőjétől, Sülye Károlynétól érdeklődtem, aki kezdeményezője és lelkes szervezője volt a megyében a nyugdíjasok Ki mit tudjának:- Lesz-e folytatás?- Örülök az érdeklődésnek. Úgy érzem - bármennyire is nehezedik az élet -, ezt a formát tovább kell vinnünk, és még bővíteni is szükséges. A Teszöv most külön a termelőszövetkezeteknek is meghirdetné. Ők vállalnák az elődöntőket, és természetesen, itt nálunk lenne a bemutató. A Nyugodtabb Évekért Alapítvány már két díjat is felajánlott.'- Mikorra várható a felhívás?- Május elsejéig kiírj uk a Ki mit tud felhívását. A tavalyihoz hasonlóan hat településen elődöntőt tartanánk, az érdeklődéstől függően. Szeptember elejétől október közepéig lennének a területi bemutatók, október 29-30-án pedig a döntő Törökszentmiklóson.- Ez már a harmadik lesz. Tartogat-e valami újat?- Most a hagyományok felkutatására, bemutatására is felhívjuk a klubok figyelmét, gondolok itt a keresztelőkre, esküvőkre, szüreti mulatságokra, kukoricafosztásra, és a többi... Ezeket egy nap mutatnánk be. A részletekre később még visszatérünk.- Várható-e, hogy újabb támogatók is csatlakoznak a szervezőkhöz?- Bízom abban, hogy most a pártok, egyházak is belépnek a gazdasági egységen kívül a menedzselésbe, a díjazásba.- A felkészülés időszaka tehát bőven nyújt újabb tartalmas elfoglaltságokat a nyugdíjasklubok tagjainak.- Most kell még a kiveszőben lévő hagyományokat feleleveníteni, ez egyben párhónapos kutatást és felkészülést is ad a kluboknak. Örülök annak is, hogy a tavalyi Ki mit tud óta is többen szerepeltek nívós rendezvényeken. Talán lehet ebből regionális vagy országos mozgalmat is elindítani...-rónai-1988 szeptember: az első nyugdíjas Ki mit tudón nóta- és zeneszótól volt hangos az egész művelődési központ Törökszentmiklóson. (fotó: Nagy Zsolt) Az idősek biztonságban érezhetik magukat Társra találnak egymásban Verőfényes, szinte már tavaszias időt idéző napon látogattunk el a vezsenyi idősek klubjába, s bár az idő a szabadba csábított, a ház lakói inkább az otthon melegét választották az akkor még Csalóka szabad levegő helyett. Az idősek mindenfélével foglalatoskodtak, ki hímezett, ki tévét nézett (épp vége lett a Deltának), de közeledvén az ebédidő, az asztalokhoz készültek. Kalauzunk, Major László tanácselnök bekísért a vezetőnőhöz, Harkai Gyulánéhoz, aki készséggel elmondta, hogy a 10 éve fennálló intézmény 45 időskorút lát el, ebből 14-en veszik igénybe a napköziotthon szolgáltatásait, míg kilencen bejárnak a mindennapi ebédért. Korábban többen is voltak, de sajnos Vezseny a kihaló falu képét mutatja, példa erre, hogy három év alatt tizenöten távoztak örökre az otthonból. Arra a kérdésre, hogy miért csak ilyen kevesen vannak, akik élnek a szociális gondozás lehetőségével, miért csak ennyien járnak a közösségbe, a tanácselnök és a vezetőnő összenéz: megmagyarázhatatlannak tartják, bár gyanítják, egyesek tartanak a szóbeszédtől, inkább arra hivatkoznak, hogy nem tudnak bejárni. Szóba került, hogy mennyiből gazdálkodik a létesítmény. Az üzemeltetéshez 670 ezer forintot biztosít a Tiszajenőtől nemrég függetlenné vált tanács, és lehetőség adódik néhányszori segély kifizetésére is: most karácsonykor minden idős gondozottjuk kétezer forintot kapott. Az öregekkel három gondozónő törődik, és gyakran bejár vizsgálatra az orvos és a körzeti ápolónő is, akinek szervezésében éppen készülnek Szolnokra, a szemészetre. Némi aggodalom van azért az idősek között, mert nem tudják, hogy megszüntetik-e az intézményt vagy sem, éppen a kis létszám miatt. A tanácselnök azonban megnyugtatta őket, hogy amíg pénz lesz, addig szó sem lehet erről, tehát biztonságban érezhetik magukat a gondozottak, sőt az elnök azt szeretné, ha minél többen bejárnának az otthonba, hiszen van itt minden, ami a napi kellemes időtöltést elősegíti, de a legfontosabb talán az, hogy társakat találnak egymásban az amúgy magányosan élő idősek. Tóth András A barátságok a klubokban köttetnek Ezúttal nem hangzatos neveket viselő, különleges embereket tömörítő klubról van szó. Nem olyanról, ahová csak "magas" ajánlással lehet tagként bejutni, ahol szigorú feltétel, hogy a klubtag több legyen az egyszerű átlagembernél. A klub, amelyről szólni akarunk, attól más, hogy ott egyszerűbbek, szerényebbek a követelmények. Ajánlólevélnek elég a szegénység, ami pedig megkülönbözteti a klubtagokat sok más embertől, a magány, az idős korral járó elesettség. Igen, az idősek klubjáról van szó, ahová az ember vonakodva indul, amelynek tagságát legtöbb idős ember csak azért vállalja, mert sanyarú sorsa rákényszeríti. Aztán néhány nap, hét vagy hónap múlva meglepődve tapasztalja, hogy mennyi ott az emberség, a törődés, az együvé tartozás olyan melegsége veszi körül, amilyennel azelőtt ritkán, vagy tán soha nem találkozott. Ráébred arra is, hogy azok a barátságok, amelyek idős korban már többet érnek, amelyek tartósabbak, ott, az idősek klubjában köttetnek. Jászberényben a VT. Szociális Intézet Idősek Klubjában sokan - vagy félszázan - tudnának beszélni arról, hogy mit jelent számukra az otthoni magányt felváltó klub. Milyen sokat segít az öregségükkel és a bolti árakkal küszködő idős embereknek a napi háromszori étkezés, az orvosi ellátás, a nehéz háztartási munkát könnyítő sokféle törődés és a klubon belüli szórakoztatás. A klubban kötött barátságokról, az emberi kapcsolatok elmélyüléséről viszont Ézsiásné Jokics Gizella és legjobb, legkedvesebb barátnője, Eiler Jánosné tud a legtöbbet elmondani.- Négy éve, hogy ide járok, hogy második otthonom lett a klub, és négy év alatt volt időm elgondolkodni azon, hogy miért vártam ilyen sokáig. Mert sok volt az az idő, hosszú az egyedüllét, amely rámnehezedett azután, hogy nyugdíjba mentem. Tizenhat évvel ezelőtt búcsúztam el a volt munkatársaktól, a Hűtőgépgyár 3-as üzemének dolgozóitól. Eleinte még örültem is, hogy elvégezhetem azt a ház körüli munkát, ami annak idején a nyújtott műszakok, a túlórák miatt elmaradt. Aztán azsúrba jöttem, a napi tennivaló erősen lecsökkent, a tétlenség miatt viszont sokasodtak azok a gyötrő gondolatok, amelyeket a magány úgy gyűjti maga köré, mint lámpafény az esti lepkéket. Végül bejöttem ide, az idősek klubjába. Égy kedves nő a tanácstól elmondta, hogy van ilyen lehetőség, azóta is áldom a nevét. Már az első napom szerencsésen kezdődött, Eilemé, Julika asztalához kerültem véletlenül, mert ott volt egy üres hely. Ez a véletlen hozta meg a szerencsémet, mert összebarátkoztunk, olyan kedves, őszinte barátnőre leltem benne, amilyen tán csak iskolás koromban volt. Félreértés ne essék, én itt a klubban mindenkit szeretek, mindenkivel kijövök, hiszen egyforma gondok hoztak bennünket ide. Júlia barátnőm azonban mégis más, mi ketten mindent elmondunk egymásnak, mert jólesik kiönteni a szívünket, és mert bízunk egymásban. Ó a Kőbányai Sörgyártól ment nyugdíjba, jóval fiatalabb énnálam, mégis annyi közös mondanivalónk van, mintha egykorúak lennénk. Becsületünkre legyen mondva, mi nem pletykálkodunk, a kettőnk dolgáról, életünk soráról és nem másokról beszélgetünk, a klubtagokról pedig különösen nem. Azt viszont nem tagadjuk, hogy a férfi klubtársakat "kiértékeljük", az asztaltársunkkal is azt tettük. Négyesben - mert ennyien ülünk egy asztalnál - csak az ebéd minőségéről beszélgettünk, de mi ketten - Julika meg én - alaposabban kitárgyaltuk, hogy kicsoda, micsoda az asztaltársunk. Eleinte csak úgy felületesen állapítottuk meg, hogy valamikor délceg ember lehetett, még katonatisztnek is bevált volna. Aztán mit ad Isten kiderült, hogy valóban katonatiszt volt valamikor. Őszintén bevallom, nekem megtetszett, azt sem bántam, hogy fiatalabb nálam, két évvel ezelőtt, pontosan július 4-én összeházasodtunk. Az asztal társból férj lett, én pedig - ha sokáig is kellett várni rá - boldog feleség lettem. Mint házasok sok mindent megtudtunk egymásról, azt is, hogy mindketten jászfényszarusiak vagyunk, ott gyerekeskedtünk, ott voltunk fiatalok, csak éppen nem ismertük egymást. A sors egyikünket erre, a másikat arra sodorta, aztán úgy hozta, hogy itt Jászberényben az idősek klubjában találkozzunk. Nekem szerencsét hozott a klub, egy jóravaló ember lett a férjem, és egy nagyon kedves nő a hűséges barátnőm. - illés — Korszerűen? A Nyugdíjasok fórumában évek óta megszoktam, hogy mindenféle tanácsokat adnak, amik az idős ember életviteléhez hasznosnak bizonyulhatnak. Az utóbbi hónapokban nem találok ilyen tanácsokat, az idén meg még egyetlenegyszer sem olvastam semmi ilyesmit. Megértem, miért! Akkorát változott a világ, hogy tiszta szívvel, egyenes jószándékkal ez már lehetetlen. Úgy gondolják, kár arra biztatni az idős embereket, hogy fogyasszanak sok tejet, tejterméket, hogy télen is gondoskodjanak a szervezet vitaminszükségletéről, s hogy ne a zsírokat, de az olajat, és a margarint részesítsék előnyben, hiszen az idős gyomrot így kímélhetik. Nos, mindenki jár napjában a boltokban, tudja, minek mi az ára - illetve sokszor már azt se tudja pontosan, csak a kasszánál döbben rá, mekkora felelőtlenséget követett el, amikor két citromot vagy egy üveg olajat is tett a kosarába. Még szerencse, hogy félliteres tej is van a pultokon, bár sok nyugdíjas már azt sem bánná, ha kétdecis poharas tejet vehetne - arra tán még futná mindennap. És ugye, már a csirkehúsra sem beszélik rá az öregeket - mert az öreg tudja, a csirkehús alatt ő a csomagos áruféleségek közül a far-hátat részesítheti előnyben, s levesnek megfelel a jómódúak által macskának, kutyának vásárolt csirkenyak, nem is beszélve, mekkora öröm, ha olykor elkap egy-egy csomag csirkelábat. A levélíró eltalálta! Tényleg, az idei áremelések után nem találtuk még meg azokat az élelmiszereket, amelyeket nyugodtan ajánlhatnánk korszerű jelzővel kispénzű nyugdíjasnak, szerény jövedelmű családoknak. Sőt! Szomorúan tapasztaljuk, hogy az áremelések miatt még azok is visszatérnek régi, s bírálható étkezési szokásaikhoz, akik esetleg tehetősebbek. A magyar konyhákon ismét főszereplő lett a liszt, a lisztes élelmiszer, a disznózsír, a szalonna. A kisvárosi, falusi konyhákon a hét több napján fő már tészta, s a változatosság legfeljebb annyi, hogy hol sós, hol édes az ízesítője. Nagyanyáink grenadirmarsától kezdve a (szódavizes!) palacsintáig bevonult étrendünkbe minden, ami korábban bizonyítottan nem szolgálta egészségünk megőrzését. Ismét megtanuljuk, milyen jó kis rántottleveseket lehet csinálni olcsón, - s hogy hiába jelent már meg a piacon az idei karalábé, retek, saláta, a melegházi karfiol - örülünk a tavalyi krumplinak - ha nem tizenkét, tizenhárom forintért kapjuk kilóját a piacon. A déligyümölcsök csendes áremelése közül talán a citromé a legfájdalmasabb, mert különösen kora tavasszal, a szervezetnek valóban nagy szüksége lenne a C vitaminra. Olvasónk kritikája ellen szót sem szólhatunk. Arra azonban szívesen vállalkozunk, hogy egy-egy jó ötletet, a korszerű táplálkozás kipróbált olcsó receptjét közreadjuk, ha megírják nekünk. Szolnoki olvasóinknak még postaköltségre sem kell gondolniuk, kis városi sétájuk alkalmával a Kossuth téri irodaház földszintjén leadhatják a Nyugdíjasok fórumának címzett ilyen tanácsaikat, rövid írásaikat. A legjobb javaslatok beküldőit kis ajándékkal jutalmazzuk minden megjelenés után. Jelszavunk: Korszerűen, - címünk: Néplap Szerkesztőség, Nyugdíjasok fóruma. Összeállította: Sóskúti Júlia
