Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1990-04-06 / 75. szám

4 Néplap 1990. ÁPRILIS 6. Csodák a kertben és az albumban Abony a kistemetőn túl előbb faluvá foghíjasodik, majd tanyá­vá szelídül. A földes dűlőúton eseményszámba megy a szem­bekerékpározó ember, és ha va­lakitől netán elfelejtek érdeklőd­ni a keresett személy után, bi­zony ez bűnös mulasztás, mert lehet, hogy csak fél óra múlva lesz módomban jóvátenni. Ha­csak nincs olyan szerencséje az embernek, mint nekem volt, amikor azt a tanyasi gazdát ke­restem, akiről mindössze annyit tudtam, hogy a természet patiká­­riusa. így gyanúsnak tűnt az a szerény házikó, melynek torná­cán gézzsákba kötött szárítani­­valók lógtak, és innen már könnyű volt magam elé képzelni a tűzhelyen fortyogó gyógyfőze­­teket, s naív hitemmel biz’isten még a hátát görbítő fekete macs­kát is ott láttam a kémény mel­lett. Hát persze, hogy itt lakik az én emberem! Csiza István szép szál szikár férfi. Céltudatos, de befelé for­duló embernek látszik. Egyedül él, és a társtalanság rá van írva az arcára. Egyedülléte mégsem az értelmetlen magányosságé.- Az emberek helyett fordult a természethez? - kérdem, és ő mintegy válaszként a kiskertjébe invitál, miközben mesélni kezdi életét.- Éppen Petőfi Sándor után száz esztendővel születtem: 1923. január elsején. E biztató jel ellenére csoda nem lett belőlem, iskoláimat Vasváron végeztem. Tanító akartam lenni, de az apám, aki suszter volt, azt mond­ta, azok most, 1937-ben, munka­­nélküliek, így maradtam én is a kaptafánál. Anyám még él, 89 éves, a nagynéném 102 eszten­dős, de január elsején még nem felejtett el üdvözölni a szüle­tésnapomon.- Hogy került Vas megyéből Abonyba?- Idevaló a feleségem, és a Du­nántúlon nem tudott megszokni. Tipikus eset. Aztán elváltunk, de harag nincs, én permetezem má­ig is a gyümölcsfáit. A gyógynö­vényeibe a baj vitt rá: a háború­ban haslövést kaptam, a golyó itt a vesém táján hatolt be, tizenöt helyen kilyukasztotta a beleket, aztán megnyugodott. Most is itt viselem azt az ólomdarabot a ha­samban, de csak ritkán okoz bél­működési zavarokat. Szégyellem, de a kertben szá­momra teljesen jellegtelen növé­nyek bontogatják leveleiket. Nem így a házigazda számára, aki latin és magyar néven egy­aránt becézgeti őket.- Ez itt az orvosi zsálya: fertőt­lenítő, gombaölő hatása van még ezerszeres hígításban is. Most akarom éppen felhasználni kí­sérletképpen permetezésre. A kórójából megpróbálok desztil­­láció útján permetlevet nyerni. Ez a mellette lévő az orvosi le­vendula: köztudott, hogy ideg­­nyugató hatású.- Ezt már kipróbálta önma­gán?- Hát persze, amikor ideges vagyok, iszom egy levendulate­át, és menten megnyugszom. Néha felejtek, de csak a mostani dolgokat, a gyermekkori emlé­kek úgy jönnek elő, mint a friss álmok. Cavinton helyett megte­szi ilyenkor a kis metáng.- A golyó következményeit mivel enyhíti?- Például kutyabengével. Az olyan növény, hogy egy évig kell kezelni, mert különben hányin­gert okoz. De ha egy esztendeig szárítják, a kérge olyan enyhe hashajtó, hogy akár terhes anyák is használhatják. Itt van a citrom­fű: szívstimuláló hatása garan­tált. Miközben a kert bokrai, bo­zótjai között sétálunk, egyre in­kább az az érzés tudatosul ben­nem, hogy a természet vala­mennyi létező emberi bajra hor­doz valaminő írt növényi üzene­teiben. Es a betegség nem más, mint ezeknek a természetes ha­tóanyagoknak a hiánya. így hát a civilizált ember egész­ségromlása egyenesen arányos a természettől való távolodásával. Már-már a natúra hittérítőjeként hallgatom tovább a házigazdát.- En hússal nem élek, az egész­ség miatt is, de legfőképp a nyugdíj okán. így a legfőbb táp­lálékomat a főzelékek teszik ki. Fűszerezem őket kakukkfűvel, borsikával, most azon gondolko­dom, hogy a sáfrányos szeklicé­­ből olajat fogok előállítani, így megspórolom a zsírt, meg a bolti olajat.- Sokat emlegetik a fokhagy­ma egész­ségmegőrző hatá­sát. Legenda, hogy amikor a pi­ramist építő rab­szolgák nem kap­ták meg a napi fokhagymaadag jukat, fellázadtak. Valóban ilyen nélkülözhetetlen ez az "illatos" nö­vény a szervezet számára?- Én mindennap elfogyasztok egy fejet, és hát látja, elég jó reklámja vagyok annak, amit hirdetek. Hatvanhét évesen rendszeresen sportolok, felülök a kerékpárra, elhajtok Újszászra, ami több mint harminc kilomé­ter, és elmondhatom, meg se kottyan. Van azért egy bánatom: a testvérem meghalt májzsugo­rodásban, állítom, hogy ha a kö­zelében lettem volna, ma is élne. Meggyógyítanám, meg én! Es hogy az élet mitől lehet egyedül is tartalmas? Csiza Ist­ván színes fényképezést tanult, hónapokig járt tanfolyamra, míg elsajátította a fotózás tudo­mányát. Most a csoda az album­ban akkor is fellelhető, ha a kert­ben már véget ért. A szolnoki Fitotéka szaküzle­tet még sokáig Herbária bolt né­ven fogják egymás közt emle­getni a vevők. Abonyból jövet ide tértem be, hogy a bevallottan elfogult természetgyógyásztól hallottakat összevessem az üzlet szakértő vezetőjének, Bíró Jó­­zsefnének gyógyszerészeti is­mereteivel.- Mondja, valóban ilyen jelen­tős gyógyító erő rejlik az erdők­­mezők virágaiban?- Válaszul elég, ha körülnéz - mutatja a fűszerillattól terhes raktárban a polcokon sorakozó zsákokat.- Készítsünk egy kisebbfajta leltárt: akik itt vásárolnak, azok milyen eséllyel teszik túl magu­kat bajukon?- A gyógyszerben hinni kell, miként az orvosban. A gyógynö­vények nem csodatévő szerek, bár hatásuk néha egy kisebbfajta csodával ér fel, talán azért, mert a vegyi készítményekkel szem­ben nincs mellékhatásuk.- Akkor tehát korlátlanul fo­gyaszthatok?- Azt nem mondhatnám. Itt is fontos az adagolás, hiszen van­nak olyan mérgező növények, melyeknek ártó összetevői fel­­gyülemlenek a szervezetben, és beteggé tesznek. Azért aki a gyógynövényekhez fordul, nem árt, ha előtte alaposabban megis­meri azokat.- Itt is szinte ugyanazokat a növényeket látom, mint az abo­­nyi kiskertben. Ilyen kicsiny len­ne a világ?- A zsurlók mint köztudott, vizelethajtók itt is, ott is. Aztán ott fönt a zsákban a hasfű: a teája üdítő, erősítő, étvágygerjesztő, ezenkívül kiváló hörghurutra és szamárköhögésre, de karbantart­ja a májat és az eperendszert is.- Ön sokáig gyógyszertárban dolgozott. Nem tartja kicsit ku­­ruzslásnak azt a szakmát, amibe most csöppent?- Én már a patikában is hittem a gyógynövényekben, de amióta itt dolgozom, és látom, hogy mennyi visszatérő vásárlónk van - és persze beszámolnak látvá­nyos gyógyulásukról -, kényte­len vagyok benne hinni.- Mit fogyasztanak a bolt dol­gozói?- Itt van a csalánlevél, ami köztudottan számtalan beteg­ségre jó, a köszvénytől a reumá­ig. Csökkenti a magas vérnyo­mást, de értisztító hatása is van. Ha valaki azt mondta volna ne­kem, hogy teát lehet belőle ké­szíteni, kinevetem. Most rend­szeresen fogyasztjuk, és mond­hatom, pompás aromájú.- Nem bírok betelni a gyógy­növények arzenáljával: nyírfale­vél, legyezőfű, medveszőlő, fa­gyöngy, papsajt, szederlevél, pásztortáska, meténgfű, szap­pangyökér.- Tudja, mi a szederlevél? - vág közbe a boltvezetőnő. - Ab­ból készült régen a plantatea, és vércukorszint-csökkentő hatása van.- Mondhatnám, ez itt a reklám helye, de hát az egészséget rek­lámozni bocsánatos bűn. Biz’is­ten azzal jöttem ki a Ságvári kör­úti boltból, hogy holnap, de leg­később holnapután a természetre hagyatkozom minden bajom­mal. De a nyáron mindenképp. Csak közbe ne jöjjön valami. Palágyi Béla Az újszászi kertbarátok köre, akiket már nem kell a természetelvüségre agitálni Tisztelt Választópolgárok! DR. DRASKOVITS DÉNES a Mezőhéki Táncsics Tsz el­nökhelyettese vagyok, a képvise­lőválasztások második forduló­ján a 6. sz. választókerület SZOCIALISTA PÁRTI JELÖLTJEKÉNT indulok. Megköszönöm eddigi bizal­mukat, sikeres szereplésemhez leadott szavazatukat! Kérem, jelölésemet továbbra is támogassák! Az Önök szavazatán múlik lesz-e kerületünknek, illetve Jász-Nagykun-Szolnok megyének baloldali képviselője a parlamentben. Jöjjenek el szavazni és szavazatukkal támogassák az európai baloldaliság erőit! *5578/1* POLGÁRTÁRSAK — választópolgárok! Az egyéni és nemzeti érdekeinket elnyomó régi rend­nek vége. Április 8-án dönteni kell merre haladjunk tovább. Egy hagyományos népi, nemzeti értékrendet tagadó liberalizmus, vagy egy ilyen értékrendet vállaló polgári demokrácia felé? Meggyőződésünk, hogy Európába az utóbbi út vezet! Szilárd erkölcsi és jogrend, magántulajdon, személyi és gazdasági szabadság, embertársaink iránti szolida­ritás - ezek a jóléti társadalmak alapjai. Az MDF ilyen társadalomért küzd. Polgártársak! Óriási a felelősségünk. Kérjük, minél többen éljenek állampolgári jogukkal, jöjjenek el április 8-án válasz­tani és szavazzanak az MDF jelöltjeire! * 5638/ 1* A rendszerváltás és a kultúra A rendszerváltás, mint köztu­dott, egy adott társadalmi-gazda­sági rendszernek, azaz politikai intézményrendszerének, gazda­ságának és kultúrájának alapvető és lényeges megváltoztatása. Ilyen folyamat megy végbe napjainkban hazánkban és a töb­bi közép- és kelet-európai or­szágban, ahol a társadalom prog­resszív erői a társadalmi tevé­kenység minden területén - poli­tika, gazdaság, kultúra - küzde­nek az alapvető és lényeges vál­tozásért, átalakulásért. Ez a küzdelem azonban nem egyforma erősséggel és irányult­sággal zajlik e területeken. Á kü­lönféle pártok és társadalmi cso­portosulások programjaiból, vá­lasztási felhívásaiból mintha ki­­felejtődött volna a kultúra, ugyanakkor annál nagyobb hangsúlyt kap a politika és a gaz­daság. E programokban a kultúra csak másodlagos szerepet játszik a politika és a gazdaság mellett, a kultúrának csak bizonyos ele­meit lehet felfedezni bennük. Tudjuk, hogy a hatalom meg­szerzésének legfontosabb eszkö­ze a politikai harc. Azt is tudjuk, hogy a hatalom megtartása és a társadalom felemelkedése nem lehetséges kiegyensúlyozott és hatékony gazdaság nélkül. Azonban azt is tudni kell, hogy a politikai és gazdasági har­cot eredményesen megvívni csak az a nép képes, amely az adott kornak megfelelő kultúrá­val rendelkezik. A demokrácia, a jóléti társadalom megteremtése nem lehetséges ott, ahol a szel­lemi élet korlátozott, ahol az al­kotás szabadsága ismeretlen, ahol a gondolkodást torz ideoló­giák béklyói tartják fogságban. A kultúrát meg kell szabadítani béklyóitól, és vissza kell helyez­ni arra a társadalmi talapzatra, amelyről az előző társadalmi rendszer hamis politikája ledön­tötte. Tehát meg kell teremteni a politika, a gazdaság és a kultúra összhangját, harmóniáját, bizto­sítani kell arányos fejlődését, an­nál is inkább mert ezt követeli az egyetemes emberi haladás és ezen belül a magyar nemzet fej­lődésének érdeke. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kultúra sem létezhet gaz­dasági alap nélkül, hogy fejlett, modem kultúra csak korszerű, kiegyensúlyozott gazdaság mel­lett létezhet. Azonban a kultúra és a gazdaság között viszonyla­gos önállóság van, s ezért a kul­túra bizonyos értelemben meg­előzheti a gazdaságot. Ezen ok­nál fogva minden társadalomban nagyon fontos, hogy a kultúra "iránytű" legyen, amely megmu­tatja a társadalmi fejlődés irá­nyát, ugyanakkor "fényszóró" is legyen, amely megvilágítja az át­alakulás útját. Erre csak az a kul­túra képes, amely igazi, egyete­mes emberi értékeket alkot és közvetít. Csak ilyen kultúra ké­pes a sokoldalúan fejlett, művelt társadalom létrehozására, a nem­zeti azonosságtudat kialakításá­ra. Ezért nagyon fontos az elmúlt évtizedekben eltorzított, "meg­­ideologizált" kultúra formai és tartalmi átalakítása. A Magyar Demokrata Fórum úgy ítéli meg, hogy a kultúra alapvető és lényeges megváltoz­tatására irányuló törekvéseink csak akkor járhatnak sikerrel, ha:- a kultúra ügyét hazánkban mindenkor nemzeti sorskérdés­nek tekintjük, és úgy is kezeljük;- egyszer és mindenkorra fel­számoljuk a kultúra maradékel­ven alapuló támogatási rend­szerét;- az állami költségvetés a kul­túra ügyét mindenkor alapberu­házásként kezeli, és biztosítja a megfelelő színvonalú kultúrál is tevékenység pénzügyi feltétele­it;- megvalósítjuk a kultúrál is in­tézmények /nevelési-oktatási, népművelési, tudományos, mű­vészeti/ autonómiáját, azaz szer­vezeti, gazdasági és funkcionális önállóságát;- véglegesen fölszámoljuk a kultúrális intézmények hierar­chikus rendszerét, az irányítás centralizmusát;- a kultúrális intézmények ve­zetését szakmailag jól képzett, vezetői adottságokkal, ismere­tekkel és készségekkel rendelke­ző, erkölcsileg tiszta és embersé­ges magatartású személyek vég­zik;- helyreállítjuk a kultúra terü­letén dolgozók társadalmi presz­tízsét, biztosítjuk erkölcsi és anyagi megbecsülését, fölemel­jük bérüket az értelmiségi dolgo­zók átlagjövedelmének szintjé­re;- biztosítjuk az egyetemet és főiskolát végzett kultúrális szak­emberek /nevelők, népművelők, kutatók, múzeológusok, levéltá­rosok, színészek stb./ posztgra­duális képzését, szervezett to­vábbképzését;- átalakítjuk a felsőfokú kultu­rális oktatási intézmények felvé­teli rendszerét, emeljük a képzés színvonalát;- sürgősen megoldjuk a kultu­rális intézmények elhelyezési gondjait, biztosítjuk zavartalan működésük személyi és tárgyi feltételeit;- megszabadítjuk a kultúrát az úgynevezett szocialista ideoló­gia béklyójától, biztosítjuk az al­kotás szabadságát, a tudományos és művészi tevékenység önálló­ságát;- biztosítjuk a kultúrális élet sokszínűségét, változatosságát, a kritika szabadságát;- fölszámoljuk az ízlés- és er­kölcsromboló műsorok tömeg­kommunikációs eszközök általi közvetítését, a pornográf iroda­lom nyílt árusítását;- erőteljesen föllépünk a kultú­rálatlan, garázda és arrogáns em­beri magatartás, a trágár; szemé­remsértő beszédstílus ellen;- kiemelten támogatjuk az egyetemes emberi értékeket lét­rehozó és közvetítő kultúrális személyeket, csoportokat és in­tézményeket. Végeredményben az igazi és teljes rendszerváltás csak akkor jöhet létre, ha a politika, a gazda­ság és a kultúra együtt - egymást feltételezve és egymást segítve - alakul át, és az egyik nem zárja ki a másikat. Mivel nem képzel­hető el teljes rendszerváltás a tár­sadalmi tevékenység bármelyik elemének figyelmen kívül ha­gyásával, ezért a Magyar De­mokrata Fórum a politika és a gazdaság mellett fontos tényező­ként kezeli a társadalom szellemi életét, a kultúrát. Staub István tanár Magyar Demokrata Fórum Szolnoki Szervezete Szombaton, Szolnokon a Széchenyi lakótelepen MDF-piac

Next

/
Thumbnails
Contents