Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1990-04-29 / 19. szám
Magazin Jónás a cetben Cantata profana Angyalos Boldogasszony berenyi kápolnája Amikor 1921. január 2-án Rozália mamát elkísértem Jászberénybe, a barátok templomába a Jézus neve templombúcsúra, még a reform előtti fekete barátok lakták a kolostort. A földszinten nem volt klauzura és a Jézus neve napi templombúcsú alkalmával a kerengő folyosóján tartották meg a körmenetet, hasonlóképpen a gyertyaszentelő napi körmenetet is. A templomot 1472 előtt Szűz Mária szent neve tiszteletére építették a jászkunok, hálából a barátoknak, hogy megtérítették őket és hogy mindig maradjan. velük. A török a templomot és «. 'colostort erőddé alakította át. A sz tegyház hajóját lóistállónak, a szentélyt dzsáminak, a kolostort kaszárnyának, a régi sekrestyét fürdőnek használták. Az erősséget az azóta megszűnt Csincsas folyóval vették körül és felvonóhíddal látták el. Amikor 1680-ban feladták Berényt, felgyújtották és lerombolták az egész épületegyüttest. Csak a gótikus templom falai maradtak épen. A romos szentegyház és kolostor első örököseiként P. Hetény i Albert házfőnök és egy testvér, Takács Lőrinc költözött be a kormos falak közé, pontosabban az egyik melléképületbe. Nagyarányú gyűjtést indítottak, annak eredményéből először a Szent László kápolnát hozták rendbe és ott tartották az istentiszteleteket. Az 1700-as évek elején Jézus szent nevében hozzáláttak a templom újjáépítéséhez is. A jobb oldali nagy gótikus ablakokat befalazták, barokk stílusú ablakokat nyitottak a falakon. Csak a bal oldali ablakokat vágták ki, azokat is csak a hajóban, a szentély gót ablakai a támpillérek között megmaradtak. Mielőtt Szántó Konrád dr. megírta a templom történetét, felkísértem őt a padlásra megszemlélni, mi látható a régi épület elemeiből. A padlástérben megtaláltuk a gótikus ablakok felső záródását. A későbbi években restaurálták a kolostor felőli részt és láthatóvá tették a gótikus ablakok körvonalait. Ezek szerint a herényi templom hasonló lehetett a Szeged-alsóvárosihoz vagy a nyírbátorihoz. Amikor az 1700-as évek elején befejezték a szentegyház átalakítását, új titulust kapott, Jézus Szent Neve tiszteletére szentelték fel. Az újjáépítésben nágy érdemeket szerzett az akkori herényi főbíró, Kovács György. A hagyomány vidám, szellemes emberként őrizte meg a nép és a barátok emlékezetében. Máig is mesélik róla a következő anekdotát. A főbíró sokat ugratta vincellérét is. Ez azonban mogorva ember lévén nem értékelte tréfáit. Amikor a főbíró meghalt, az volt az utolsó kívánsága, hogy a templomba temessék el. Fel is ravatalozták a hajóban, mégpedig, mivel harmadrendi tag volt - ferences csuhában. Eljött a ravatalához a mogorva vincellér is, hogy imádkozzék gazdája lelki üdvéért. Amikor megpillantotta a csuhába öltöztetett holtat, megrökönyödve emelte szemét az égre és figyelmeztetőleg felkiáltott:- No, Uram Isten, vigyázz magadra, mert ez még belőled is tréfát űz! Hisz sohase volt ez barát! Kovács György nemesi címerre ellátott síremléke ma is látható a Szent Ferenc oltár mellett a falba illesztve. A tréfás kedvű és derék főbíró ott váija a feltámadást a kriptában. A hajdani századokban templomunk a hozzá tartozó épületekkel együtt menedékjoggal bírt. Ha valaki halálveszedelemben volt és odafutott, amennyiben befogadták, a hatóságok nem nyúlhattak hozzá. 1748. október 2-án délelőtt a vesztőhelyen - a mostani Akasztó nevű rész tájékán - három, emberölésért halálra ítélt fiatalember várta, hogy a hóhér pallosa elvágja életük fonalát. A hóhér a legfiatalabbik elítélten akarta kezdeni munkáját, akit Somogyi Józsefnek hívtak. Bekötötte a szemét és a nyakazószékbe nyomta. Mialatt a pallosa után nyúlt, a fiú, az életösztöntől hajtva felugrott és menekülni próbált. A bakó se volt rest, eldobta a pallost és Somogyi után eredt. A szomorú látványra összegyűlt népsokaság közül sokan megsajnálták a fiatalembert. Valaki elkiáltotta magát:- Üsd a hóhért. Erre néhány fiatal legény előugrott a nézők közül, egy jól irányzott nagy botütéssel leterítették a hóhért, Somogyi köteleit elvágták, alája lovat, kezébe botot adtak. A fiú habozás nélkül a templom felé vette az útját. Sikerült is eljutnia a kolostorig. Bevágtatott az udvarra és elbújt a sütőházban. A történet a rendház História Domusában olvasható. ♦ ** Nem dicsekvésképp mondom, hanem betegségemben gyógyító visszaemlékezésként, hogy három kezdeményezéssel is szolgálni tudtam jász testvéreim, de az ország más részeinek Máriát szerető hívei körében is, Jászberény kedveltségét. Az első a temetőkápolna búcsúja a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe utáni vasárnapon. Örömmel hallom, hogy máig is - a nyolcvanas évek derekán - megtartják, minden esztendőben szentséges körmenettel, s azon sokan vesznek részt. Ezen a napon tartják meg az új síremlékek megáldását is. A temetőt szépen kitakarítják, a sírokat feldíszítik. Egyesek szerint szebb a temető ilyenkor, mint mindenszentekkor. (Igen, mert ebben az időben sok a kardvirág.) A második kezdeményezésem a rózsafüzéres herényi búcsú. Tavaly boldog lelki örömmel értesültem, hogy október első vasárnapján a rossz idő ellenére is sokan jöttek össze. Még a határon túli területről is két autóbusszal érkeztek magyar hívek, különbuszok hozták a zarándokokat Balassagyarmatról, Salgótarjánból, Nógrádvarsányból, Hevesből, Pestről, Nagykátáról és Szentmártonkátáról, még Kecskemétről és Szegedről is. Egész nap esett az eső, de a körmenet idejére jó idő lett. A rózsafüzéres búcsút első alkalommal 1948-ban, október első vasárnapján rendeztük meg. Ez volt a "köves zarándoklat", amelyet harmadik kezdeményezésem - talán nem szerénytelenség, ha azt mondom: alkotásom érdekében indítottam. Ez a jászberényi Porciunkula - Angyalos Boldogasszony - kápolna építése volt. Hadd szóljak a kettőről, a búcsúról és a kápolnáról együtt részletesebben. A Porciunkula búcsú ősi ünnepe a jászoknak. Bárhová is sodorta őket az élet az ősi szülőföldről, ezen a napon mindig mindenünnen hazajártak a Mária Szent Nevét, majd Jézus Szentséges Nevét viselő szentegyházakba. Ez a "hazajárás" fejlesztette ki a Jászság nagy összejövetelét, találkozóját, a Porciunkulai búcsút. Idővel azonban a harmadrendiek elöregedtek és meghaltak, egyre kevesebben jöttek el a búcsúra, különösen a Rákosi-időkben apadt le - "száj- és néztük Jászberény templomait és a múzeumban a jászok kincsét, a Lehel- kürtöt. Utána elbúcsúztunk az atyáktól és az ötszáz éves templomtól, és harangzúgás közben Elindultunk a vasútállomásra, beszálltunk a két pullmankocsiba, aki befért, aki nem, a rendes szolnoki szerelvénybe, ki hol kapott helyet. A második köves zarándoklatot Porciunkulator, a harmadikat október első vasárnapján rendeztük meg. Egy kis személyes epizód a köves zarándoklatok idejéből. Az Angyalos Boldogasszony kápolna építéséhez én vittem az első követ Máriagyüdről. A követ a Tenkes-hegyen a jubileumi kereszt közelében emeltem fel a talajból. Meglehetősen nehéz volt, valóban alapba való. Lehoztam a hegyről és a szabadtéri oltár mellett helyeztem el. Felmentem a szobámba, magamra vetem a palliumot, a körgallért és alatta fogtam meg a követ, hogy ne lássa senki. A templom előtti bástyán azonban ott beszélgetett dr. Hermann Egyed O. Prem. szegedi tanár a gyüdi református lelkésszel. Hermann Egyed professzor gyakran volt kolostorunk vendége, mert a gyüdi főnök vagy huszonnégy évig szegedi ferences plébános volt és igen jó barátság alakult ki közöttük. Ahogy meglátott, nyomban megkérdezte:- Mi van magával, Kamill testvér? Ebben a szép időben palliumot visel? De egész oldalra van billenve, mit cipel?- Nem hagyom magam kikérdezni - feleltem és bementem a kegytemplomba, ahol két-három harkányi üdülő ájtatoskodott. A kővel megkerültem a kegyoltárt, majd letérdeltem az oltár lépcsőjére és melléje térdeltem, felajánlottam kedves terhemet, kérve a Szűzanyát, hogy szerencsésen megérkezhessek vele Jászberénybe. Felvittem a második emeleti szobámba, bőröndbe csomagoltam és az esti vonattal Pécsen át irány Budapestre. Mikor a vonat befutott a Déli pályaudvarra, a vámos emberek nyomban behajtottak a csomagvizsgáló irodába. Gondolták: zsírral, sonkával feketéző barátot fogtak.- A csomagot tessék feltenni az asztalra - vezényelt a fővámos -, és kinyimi.- Parancs, kérem - feleltem én. Mikor leoldom a szíjat és felnyitom a bőröndöt, a vámosok meglátják a nagy követ. Erősen a szemembe néztek. Talán azt figyelték, nem zavaros-e a tekintetem.- Nincs semmi bajom, kérem - mondottam -, csak mintakövet viszek Jászberénybe.- Elmehet - mondja az ellenőr. Én meg lezártam a bőröndöt és édes terhemmel igyekeztem a villamosmegálló felé... Berénybe érkezve a legszebb vendégszobát kaptam. A nagy követ kitettem az asztalra. P. Jenei Jenő házfőnök és helyettese, Sztankai Szilás atya csak ennyit mondott:- Egy kövünk már van.- Majd lesz több is - feleltem. A többi kegyhelyről hozott követ azon a módon juttattuk el Berénybe, ahogyan fentebb megírtam. A Néplap Galériája körömfájás", no meg a gúnyolódás és megfélemlítés miatt - a jászok nagy találkozója. Ennek az összejövetelnek felelevenítését és továbbfejlesztését szolgálta az Angyalos Boldogasszony kápolnájának felépítése. Az a gondolatom támadt, hogy a kápolnát a Máriát szerető hívek és zarándokok segítségével és áldozatkészségével lehet legbiztosabban felépíteni. Ennek érdekében zarándoklatokat szervezek, amikor is az egyes magyar kegyhelyekről egy-egy követ viszünk el Jászberénybe, hogy azok aztán beleépüljenek a jászok Angyalos Boldogasszonyról nevezett szentélyébe. A herényi Porciunkula kápolna építésének történetét Zadravetz püspök atya megírta. Gondolom, kéziratban, illetve gépelésben megtalálható a herényi könyvtárban. Az eredeti kéziratot Szántó Konrád atya kérésemre a budai ferences könyvtárba helyezte el. Három "köves zarándoklatot" rendeztünk. Az egyes kegyhelyekről összegyűjtött köveket a budai, alsókrisztinavárosi templomban helyeztük el és onnan indultunk el velük Jászberénybe. Minden kőre kis szalaggal rá volt kötve az illető kegyhely képe. Hosszú fehér abrosszal letakart asztalon sorjáztak a Krisztina templom oldalhajójában. A köveket az indulás előtti este az érseki helynök megáldotta. A szertartás előtt egy órával már ott nyüzsgött a hívek sokasága az asztal előtt, nézegették a köveken rögzített képeket, amelyek az egyes kegyhelyeket ábrázolták. Witz Béla pápai prelátus, budapesti érseki helynök nagy asszisztenciával vonult az oldalhajóba, megáldotta a köveket és a zarándokokat, akik másnap, szombaton reggel indulni szándékoztak a kövekkel. A templom plébánosa, Szabó Imre szentbeszédben magyarázta meg a köves zarándoklat értelmét és jelentőségét. Kihirdette, hogy a beszéd után Kamill testvér perselyez s az adományokból összegyűlt összeget az épülő kis szentély javára ajánlják fel. A hívek egyébként már a sorba rakott kövek közé is szórták a pénzt. A litánia után a Berénybe zarándoklók egy-egy csoportja magához vett egy-egy követ, hogy azzal induljon másnap reggel a Keleti pályaudvarról. Két nagy pullmanköcsit kértem a MÁV-tói harminchárom százalékos kedvezménnyel, de bizony kevésnek bizonyult. Akik nem fértek el a két kocsiban, oda ültek, ahol helyet találtak. Hatvanban a két kocsit lekapcsolták a miskolci szerelvényről és a szolnoki vonat után kapcsolták. Berénybe érkezve a krisztinai férfiak kibontották a két lobogót, elővették a keresztet. A Rákóczi úton vonultunk végig búcsús énekeket énekelve. Elöl, a kereszt után, P. Lombos László haladt egyszerű barátruhában, de fején piros pileolussal és a nyakában mellkereszttel, mellette Szabó Imre kanonoki díszben. Az út két oldalát végigállták a herényiek és meghatottan nézték az éneklő búcsúsokat. A Rákóczi útról a Hatvani utcán át a régi vízimalom mellett fordultunk a templom felé. A Zagyvahídnál P. Jenei Jenő herényi ferences házfőnök a már összejött környékbeli búcsúsokkal lobogó és kereszt alatt várt bennünket. Hagyományos búcsús szokás szerint háromszor meghajtották a lobogókat egymás felé, a házfőnök testvéri pax-szal üdvözölte előbb az apostoli prefektust, P. Lombost, majd Szabó Imre kanonok plébánost. Engem is megölelt és csak annyit súgott:- Mit csinált maga, Kamill testvér?- A Szűzanyáért tettem - válaszoltam. Harangzúgás közben vonultunk a barátok híres templomába. A Szent Ferenc oltárra leraktuk a köveket, P. Jenei Jenő házfőnök beszédben köszönte meg azokat:- Mint ereklyéket veszem át ezeket és beleépítjük az Angyalos Boldogasszony szentélyének fundamentumába. Utána meghirdette a programot: este hét órakor P.Lombos László, a kínai missziók apostoli prefektusa, volt herényi házfőnök szentbeszédet mond, majd szentséges, gyertyás körmenet következik, vezeti dr. Szabó Imre krisztinavárosi kanonok plébános. Az esti ájtatosságok ennek megfelelően mentek végbe, másnap délelőtt tíz órakor Lombos prefektus atya főpapi szentmisét mutatott be, ugyancsak ő vezette a szentséges körmenetet. Ebéd után megKöszöntjük a 70 éves Nagy Istvánt! Az itt szereplő szobrok felvételei a budapesti várszínházbeli jubileumi kiállításon készültek. (Fotó: Mészáros János) Szilaj pásztorok Egy magyar ferences emlékezéseit tartalmazza a könyv. Kovács Sándor - rendi nevén Kamill testvér - egy Jászberény környéki tanyáról indult el a század elején. Iparosnak, cipésznek készült Egy búcsújáráson, éjszakai virrasztáson ragadta magával Isten szegénykéjének, Szent Ferencnek hívó szava. Ferenc rendjének tagja lett. Készítette a lábbelit a novíciusoknak, gyűjtötte az alamizsnát a testvéreknek és az atyáknak, aztán szervezte és vezette a búcsújáró népet. Mindezt jóízűen, humorral meséli el könyvének oldalain. Több ez egyszerű emlékezésnél. Mindenekelőtt történelem, egyszerű, hétköznapi epizódok, és súlyos történelmi események keretében, amilyen a budapesti ostrom, és a rendek feloszlatása volt. Jelentős és érdekes egyéniségek egész sorával találkozik az olvasó a kötetet lapozgatván. Éveken át levelek formájában írja meg életét, s az Új Ember munkatársa, Sinkó Ferenc szerkesztette őket szerves egységbe, egészbe. Színes, lebilincselő olvasmány e jászsági szerzetes vallomása, árad belőle az életderű és a lokálpatriotizmus. (A könyvet az Apostoli Szentszék Kiadó adta ki 1989-ben, Budapesten. Az alábbiakban részleteket közlünk belö-Olvasta-e? KAMILL TESTVÉR
