Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1990-04-25 / 15. szám
1990. ÁPRILIS 25. Néplap 3 Egy "tenyérnyi" Túrkeve Két hétre a megyeszékhelyre költöztette ipari ágazata termékeinek egy részét a Túrkevei Mgtsz. A Táncsics Mihály úti Helyőrségi Klubban láthatók április 20-a óta fonott lakberendezési tárgyaik, nyomdaipari termékeik, papír és műanyag reklámhordozóik, csomagolóanyagaik, gyermekjátékaik, sőt elektromos mérőműszereiket, elektroakusztikai berendezéseiket is felvonultatták. A május 2-áig tartó bemutató egyben vásár is, naponta 10-18 óra között a tsz szakembere fogadja az érdeklődőket, akinél a bemutatott tárgyak megrendelhetők, illetve a helyszínen meg is vásárolhatók. ___________ Az áprilisi eső is aranyat ér! Hatezer hektárral nő idén az öntözhető terület Saját pénzzel is segítik a téesztagok a fejlesztést Le kéne tennem a tollat, merthogy veri az eső az ablakomat, én pedig az öntözéssel kapcsolatos új információmat kezdtem papírra vetni éppen. De ahogyan nem vezeti fának a csodálkozástól a járművét senki, ha szakadó esőben az országutat róva teljes kapacitással működő esőztető berendezéseket lát valamelyik gazdaság, valamelyik út menti táblájában, folytatom az írást. Hiszen térségünkben hovatovább az időjárástól, pontosabban a rövid távú csapadékhelyzettől függetlenül aktuális témává lett az öntözés. Már nem csak a kertészet vízigényes Áprilisban, a mezőgazdák nagy megnyugvására - úgy tűnik megfordulni látszik a tavaly ősz óta tartó folyamat, a talajok dinamikus kiszáradása. Szeptembertől március végéig mintegy 90 milliméterrel kevesebb csapadék hullott megyénk földjeire a sok évi átlagnál. Nehezíti a növénytermesztők helyzetét az is, hogy a hasonlító fogalomként használt sok éves átlag is elmarad az agronómiái igényektől. Egyfajta átrendeződéshez vezet ez, előbb-utóbb a szántóföldi növénytermesztés szerkezetében, mert amíg korábban csak a kertészeti kultúrák termesztése volt elképzelhetetlen öntözés nélkül, hovatovább már egynéhány kapás sincs meg nélküle. Például a kukorica sem, ugyanis száraz technológiával nehezen érhető el hektáronkénti 6-7 tonnás hozam. Az ennél kevesebb átlagtermés esetében viszont a megnövekedett ráfordítások miatt nem kifizetődő a takarmánynövény termesztése. Ebben a hónapban egyébként a mérések szerint - hozzászámolva a most hétvégén hullott 6 és 16 milliméter közötti csapadékot is - 20 és 30 milliméter közötti eső áztatta földjeinket. Tíz-tizenkét milliméterrel kevesebb ez a már említett átlagnál, de ezúttal az áprilisi esőre is elmondható ami a májusira: aranyat érő. Különösen a szárba szökkent és a kalászdifferenciálódás, azaz a termésmegalapozás időszakába érkezett őszi kalászosok számára, de nyilvánvalóan jótékony an hat a tavasziak, a cukorrépa, napraforgó kelésére, megerősödésére is. Tudós agrorfiSteorológusok az utóbbi 50 év tendenciózus tapasztalatai alapján a tágabb értelemben vett térségünk középhőmérsékletének további növekedésével számolnak. Ez előreveti annak árnyékát, hogy a növekvő növényi vízfelvétel és a nagyobb párolgás miatt továbbra is nehezen tudnak kellően feltöltődni talajaink az éltető vízzel. A Jászság továbbra is száraz folt Vajon hogyan tudnak felkészülni a talajnedvesség esetleges tartós hiányára mezőgazdasági nagyüzemeink, milyen anyagi és egyéb feltételek között törekedhetnek a mesterséges csapadékpótlás feltételeinek bővítésére? - tudakoltuk a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán. Országos összehasonlításban, mint megtudtuk - Jász-Nagykun-Szolnok megye az átlagosnál jobban berendezkedett már eddig is az öntözéses növénytermesztésre. Amíg a hazai gazdaságok szántóterületének néhány százalékán adottak erre a víznyerési és a műszaki lehetőségek, a megyében ez az arány a 16 százalékot közelíti. A ’80-as évek közepén megkezdett meliorációs és öntözésfejlesztési munkálatokhoz rendelkezésre álló támogatások felhasználásában ugyanis megváltoztak az utóbbi esztendőben az arányok. Korábban elsősorban egyéb, a talaj termőképességének javítását szolgáló beavatkozások érdekében ruháztak be állami segítséggel a gazdaságok. A MÉM támogatási keretéből 1989-ben és 1990-ben rendelkezésre álló 167 milliós támogatásnak viszont már a háromnegyed részét öntözésfejlesztésre fordítják. Az említett keretből 103 millió forintot már tavaly odaítéltek áthúzódó, idén elkészülő beruházások támogatására, így ebben az évben 73 millió osztható el fejlesztési pályázatok alapján. A tervek szerint 2500 hektáron telepítenek a megyében újabb lineár berendezéseket, 1100 hektáron egyéb esőztetőket és 1800 hektáron kerítenek sort rizstelepépítésre, illetve -rekonstrukcióra. Öntözőgép-vásárláshoz mintegy 30 milliós támogatási igényt tartanak nyilván a megyei tanácsnál, ami 70-75 milliós beruházást feltételez. Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi 80 ezer hektárnyi öntözésre berendezett terület újabb 6 ezer hektárral bővülhet az idén a megyében. Jász-Nagykun- Szolnokban térségenként elemezve az öntözésfejlesztési törekvéseket, sajnos a Jászság - víznyerési lehetőségek, nem pedig fejlesztési szándék hiányában - továbbra is a megye időjárásnak leginkább kitett területe marad. Vízszolgáltató főművek nélkül ugyanis nem tudnak élni az üzemek az állami segítséggel. Külföldi tőkére várva Az öntözésfejlesztés persze korántsem csak szándék, sokkal inkább anyagiak kérdése, még a jelenleg fennálló - öntözőtelep-építés és öntözőgép-vásárlás esetében egyaránt 40 százalékos - támogatási feltételek mellett is. Még mindig jelentős korlátokat szab az üzemi törekvéseknek az ország közismert anyagi helyzetéből adódóan lelassult főművi fejlesztési ütem. Egyelőre csak elképzelés szintjén beszélhetünk arról, hogy jó lenne ilyen beruházásokhoz megnyerni olyan nyugati cégek tőkéjét, amelyeknek a magyarországi vízszolgáltató főművek fejlesztése egyben - újabb üzemi beruházási lehetőségek révén - öntözőgép- és -berendezéspiacot is jelentene. Az öntözésfejlesztési szándékot illetően egyébként nem kerülhető meg - de hát megkerülhető-e ez napjainkban az élet bármely területén is? - a jelenlegi politikai, szűkebb értelemben az agrárpolitikai helyzet sem. Enyhén szólva nem éppen ösztönzőleg hat a nagyüzemi területeken szükséges beruházásokról való döntés előkészítésénél a földtulajdon, a szövetkezeti vagyon helyzetét egyértelműen tisztázó termelőszövetkezeti, illetve földtörvény hiánya. Az viszont mindenképpen biztató információ, hogy egyre több gazdaságban mutatkozik készség a szövetkezeti tagok részéről - például Mezőtúron, Kisújszálláson, Kunszentmártonban -, hogy saját, úgymond magántőkéjükkel, részjegyjegyzés formájában segítsék az öntözésfejlesztést a nagyüzem által integrált háztáji területeken. T.F. A jászsági építők kilábaltak a válságból Eötvös-díj vállalkozó vezetőnek A rendszerváltást kísérő mozgalmas politikai közéletben megváltozott a hírek súlya, jellege. Akarva, akaratlanul a választásokra figyelt mindenki. Jászberény is megfeledkezett egy nem mindennapi eseményről, egy ritka díjról, melyet igaz, hogy személy kapott, de amely a város rangját, tekintélyét is emeli. Dr. Novotni Jánosnénak, a Jászsági Építőipari Szövetkezet elnökének eddigi munkáját az OKISZ /Ipari Szövetkezetek Országos Szövetsége/ javaslatára Eötvös Loránd-díjjal jutalmazta a közlekedési-hírközlési és építésügyi miniszter. Ezt a szakmai, műszaki díjat az 1972-es alapítása óta az építőiparban 61-en kapták meg, és az elnökasszony érdemeit igazolja, hogy a csaknem kifejezetten férfias szakmában /a tervezőket ugyanis külön Ybl-díjjal minősítik/ érdemelte ki az Eötvös-díjat. Tíz éve vette át Novotniné a szövetkezet vezetését, amikor talán történetében a leggyengébb eredményt produkálta a cég. Azelőtt pedig 14-szeres kiváló cím mutatta a sikerszériát, ám a generációváltáshoz közeledő vezetés a 70-es évek második felében már halogatta a stratégiailag fontos döntések meghozatalát.- Anyagkönyvelőként kezdtem a szövetkezetben - mondja Dr.Novotni Jánosné, - azután végigjártam az adminisztrációban majd minden területet, mikor 76-ban elnökhelyettessé választottak. A gazdaság, a termelés irányításához azonban nem álltam közel, mert a szociális ügyek, a munkaverseny, meg a brigádmozgalom tartoztak hozzám. Ebben az időben fulladoztak az építőipari cégek a munkában. Kedvükre válogathattak a megrendelések között, s nem lehetett rajtuk számon kérni minőséget, határidőt. A szövetkezetét azonban a számára előnyös konjunktúrából nemhogy hasznot húzott volna, hanem jelentős presztízsveszteséggel került ki. A tömeges lakásépítés jól fizető munkáit, központi helyzeténél és technoló. giai felkészültségénél fogva, a megyei állami építőipari vállalat kapta. A szerkezetszerelés után pedig jöhettek a szövetkezet dolgozói kiszolgáltatva a fővállalkozónak. Azon túl, hogy állandó késésben voltak, nem is tudtak megfelelően fizetni, sőt az egyhangú befejező munkáktól /vakolás, burkolás,festés.../ a jó szakemberek egy idő után elmenekültek a cégtől. A folyamat az 1979-es veszteséges évhez vezetett, ami viszont az addigi vállalkozáspolitikájuk teljes újragondolását eredményezte.- Arra törekedtünk, hogy egy megkezdett építkezést mi magunk vigyünk végig. Aránylag kis szövetkezet lévén, ezért a nagy beruházások nem is jöhettek' szóba, adottságainknak megfelelő építkezésekhez azonban megteremtettük a műszaki feltételeket. így a 80-as évektől észrevehetően csökkenő beruházások mellett is jól boldogultunk, növekedett az árbevétel, stabilizálódott a gazdaság. Csökkentek, majd megszűntek a garanciális kifogások, felgyorsult a tempó, fellendült az iparitanulóképzés. A hűtőgépgyári lakótelepen, amelynek építéséért Nívó-díjat kapott a szövetkezet, az utolsó 8 lakást már külső finanszírozás nélkül, kulcsra kész állapotban adták át az OTP-nek,1988. óta pedig minden épületüket maguk értékesítik. így készülnek az érparton az év mintalakótelep-házai is: hagyományos technológiával, korszerű anyagokból, szalagszerűen. Nyolc hónap egy lakás. A tempót maguk diktálják, anyagilag is függetlenek. Alárendelt szerepből erős gazdasági pozíciót ért el a jászsági építőipari szövetkezet. A tíz éve megváltozott szemlélettől pedig nem idegenek az építőipartól egyébként ez ideig idegen tevékenységek sem. A szövetkezet ingatlanokat ad, vesz, faipari üzeme exportra termel / a 160 milliós termelési érték közel ötödét/, kávéházat nyit, szállodát alakít ki és hamarosan üzemeltet is, sőt megszervezte Jászberényben a kábeltévérendszer kivitelezését, üzemeltetését. Némi túlzással úgy is fogalmazhatunk, hogy a szövetkezet 10 éve élte meg azt, amiben most vajúdik az ország. Kilábaltak a válságból saját erőből, ugyanazokkal a dolgozókkal.- Lukácsi -Program van Reméljük, kormány is lesz, hozzá A Magyar Gazdasági Kamara április 28-án tartja VIII. közgyűlését a Budapest Kongresszusi Központban. A programban szerepel az MGK elnökségének beszámolója és gazdaságpolitikai programjavaslata, az alapszabály módosítása, valamint a kamarai tevékenység továbbfejlesztése. A közvéleményt talán leginkább a pprogramjavaslat érdekelheti, így ebből emelünk ki néhány gondolatot. A kamarai összeállítás mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy új, teljesen eredeti elemekből álló program összeállítására ma Magyarországon senki sem képes, hiszen a hosszabb távú súlyponti teendők kérdésében lényegében közmegyegyezés alakult ki. A legutóbbi időszak gazdasági kudarcai ezért nem a program hiányára, hanem a programot végrehajtani képtelen kormányzati tevékenységre vezethetők vissza. Úgy tűnik abban ma nincs vita, hogy a változásoknak a következő főbb területekre kell kiterjedniük. Egyrészt az államháztartási reformra, az állam gazdasági szerepvállalásának drasztikus csökkentésére, a likviditási válság oldására, az infláció mérséklésére, a kínálat bővítésére. Másrészt a tulajdonosi szerkezetváltásra, a magántulajdon térnyerésére. Harmadrészt a KGST kapcsolati rendszerének piacosítására, a keleti, a nyugati és a hazai piac egységes működési feltételeinek kialakítására, a piaci orientációváltásra. Végül, de nem utolsó sorban a társadalombiztosítás, a szociális ellátás és a lakásfinanszírozás rendszerének azonnali átalakítására. Rövid távon feladat a krízis elhárítása és ezzel egyidőben a megújulást lehetővé tevő 1991 évi közgazdasági feltételrendszer megalapozása. F.I. Úgy maradt rajtuk, mint szamáron a fül Mi lesz a Hármas-Körös régi hídjával? A kunszentmártoniaknak a Szolnok Megyei Tanács V.B. közlekedési osztályának 1989. augusztus 10-én kelt levele adta tudtul a régi Körös-híd felújítását, amit a Hídépítő Vállalat hivatalos aláírásával vissza is igazolt. Az építési és technológiai szerelési munkákat 1989. évi kezdéssel vállalták úgy, hogy ’91-ben be is fejezik. Két ütemben tervezték a kivitelezést, a forgalom kizárása mellett. Az I. ütem -1989. október I. -1990. október 30. között a vasbeton szerkezet átépítése és a két pillér teljes lebontása - 55 millió 300 ezer forintba került volna. Erre időközben a megyei tanács 22 milliót át is utalt a városi tanácsnak. A II. ütem, az acél felszerkezet bontása, az alépítmények elkészítése, az új acélszerkezet gyártása-szerelése lett volna, 60 millió 700 ezer forint értékben, vagyis a két ütem az 1989. évi árszinten, áfa nélkül, 116 millióba került volna. Időközben - a központi fedezet csökkenése miatt - a kunszentmártoni Körös-híd felújítását levette a napirendről a megyei tanács, visszavonta a korábban átutalt összeget. Ezzel a tollvonással Kunszentmárton ipari és mezőgazdasági üzemei a vonzáskörzettel együtt még inkább viselhetik a megkülönböztetett jelzőt, ehetik a "halmozottan hátrányos helyzetűek" keserű kenyerét. Hiába a megyei vezetés jó szándéka, hogy elviekben minden segítséget megad fiatal városunk számára, és szívén viseli ügyeit, ha pénzt nem tud adni, csak "szorgalmazza”...! A legnagyobb gondot az idézte elő, hogy jó néhány évvel ezelőtt, amikor a település még nagyközség volt, a Közlekedési Minisztérium egyszerűen átadta a hidat a helyi tanácsnak. Hogy az akkori vezetők mit tettek egyáltalán e lépés ellen, ma már kideríthetetlen. - Úgy maradt ránk - idézi a régi közmondást az egyik tanácstag, - "mint szamáron a fül". Az egyetlen lehetséges megoldásnak azt tartanák, hogy a most funkcionáló Közlekedési, Hírközlési, Építési és Városfejlesztési Minisztérium (KÖHÉM) vegye vissza a várostól. Ezt a megrokkant hidat (melyet a II. világháborúban fel is robbantottak és eddig csak tákolgattak) nem egy tízezer lélekszámú, de még ötször akkora település sem tudná felújítani, állagát megóvni. Autóbusz, tehergépkocsi régen nem járhat rajta. Az elmúlt hetekben statikailag vizsgálták a szakemberek, és megállapították, hogy teljesen le kell zárni, mert már személyautóval, motorkerékpárral is veszélyes rajta járni. Az üzemek bejáró munkásait, s a terményeket szállító lassú járműveket is a 44-es tranzitútra kell terelni, s ez lelassítja az áthaladó forgalmat. Nem beszélve arról, hogy a nagy kamionforgalom miatt az új hídon kerékpárral szinte életveszélyes közlekedni! Jó lenne megelőzni a tragikus közúti baleseteket...! Kíváncsian várják a kunszentmártoniak a KÖHÉM válaszát; mikor veszik vissza a jogtalanul nyakukba sózott hidat? Bíznak a megnyugtató válaszban, hogy mielőbb visszaszáll jogos fenntartó tulajdonosára... Veres István
