Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1990-04-23 / 13. szám
Néplap TARTHATATLAN, AMI AZ ÁRUSÍTÁSSAL JÁR Nyílt levél Szolnok államhatalmi, államigazgatási és rendészeti szerveihez, vezetőihez A szolnoki, Ságvári krt. 49. szám alatti társasház lakói nevében, személyi és közösségi érdekeinek képviseletében írom a címzettekhez ezt a nyílt levelet. Közismert, hogy ez év március elején román állampolgárok (nagyobb részben magyarul nem tudó románok, kisebb hányadában erdélyi magyarok) különböző iparcikkek árusítását kezdték el a lakóépületünk piaccsamok felőli részén, a fal melletti betonjárdán. Számuk rohamosan nőtt, esetenként már a százat is meghaladta, s mivel kinőtték az eredetileg elfoglalt helyet, az árusítás területét megnövelték az épület és a piaccsarnok közötti résszel. Amikor pedig érzékelték, hogy senki nem törődik azzal, hogy ilyen célra ki nem jelölt helyen árusítanak, szinte természetes következménye lett, hogy az épület Ady E. út felőli falánál és az ahhoz tartozó, a lakók által 30 éven át ápolt, füvesített területen folytatták. Jelenleg már ott tartunk, hogy a lakóépület Vágó B. út felőli füvesített részen parkíroznak. Eleinte nagy megértéssel, együttérzéssel vettük tudomásul az arra rászorulók tevékenységét, az aránylag olcsón kínált áruikat a lakosság is szívesen veszi. Sajnos az lett a következménye, hogy az árusok kora reggeltől késő estig itt tartózkodnak, itt étkeznek, többen az éjszakát is a gépkocsijukban töltik. S mivel nincs senki, aki a rendre felügyelne, magatartásukat figyelemmel kísérné, megkövetelné tőlük az elárusítóhely tisztán tartását, naponta olyan mennyiségű papírt, műanyag- és ételhulladékot, szemetet hagynak maguk után, ami nemcsak az itt lakók közlekedését zavarja, jó ízlését sérti, de már egy fertőzés melegágya is lehet. Előfordul, hogy az épület közvetlen környékét WC-nek használják, sőt odáig merészkedtek, hogy a lakóépületünk folyosójára piszkítottak. Ennek a tarthatatlan állapotnak vagyunk a szenvedő alanyai. Ezért kértük már többen is a legilletékesebbeket: amennyiben szociális, humanitárius vagy netán politikai indokok miatt ezt az állapotot nem kívánják felszámolni, naponta gondoskodjanak a szemét eltakaríttatásáról. Kérésünket eddig nem teljesítették, pedig egyetlen hatóságnak, kinevezett vagy választott vezetőnek sincs joga, hogy egy épülettömb lakóit ilyen állapot tűrésére kötelezze, és hatáskörében a tőle elvárható intézkedést elmulassza. Mi pedig már nem vagyunk hajlandók a napi mocsok eltakarítására. Nyomatékosan felhívjuk a címzetteket: - gondoskodjanak az árusításra megfelelő, rendszeresen tisztán tartott közterület kijelöléséről (pl. a Zagyva-parton bekerített régi baromfipiac); ennek megtörténtéig lakóépületünk környékének naponkénti feltakaríttatásáról; biztosítsák, hogy az árusok által még teljesen tönkre nem tett kis füvesített területünket senki ne használja parkolónak. A városi vezetéstől pedig azt kérjük - mielőtt lakóépületünk belső része véglegesen WC-vé nem válik -, hogy szereltessen fel a bejáratához kaputelefont vagy e munka elvégeztetésére adjon felhatalmazást - annak megjelölésével, hogy a számlát kiegyenlítés végett kinek küldjük. Amennyiben az illetékesek e nyílt levél alapján sem intézkednek, feljogosítva érezzük magunkat a már másfél hónapja fennálló sérelmeink saját magunk által történő orvoslására, ami az eddigi semminél minden bizonnyal eredményesebb lesz, de aligha politikus. Sajnos a megyeszékhelyen működő pártszervek sem vették észre a számukra is aligha közömbös témát, ami a városközpontban, éspedig a több mint nyolcvanezer fős megyeszékhely élelmiszerellátását zömmel biztosító piaccsamok szomszédságában hever. Drjuhász Károly intézőbizottsági tag Közbenjártunk Olvasónkat kártalanítják Azzal a sérelemmel fordult hozzánk Mondzingemé Fási Ilona Szajolból, hogy a Szolnoki Centrum Áruház Főfotó-részlegéhez háromnapos határidőre beadott fotóit egy hét után kapta kézhez. Ennek dacára a háromnapos díjjal számoltak, sőt a határidő be nem tartása miatt felmerült útiköltségét sem vették figyelembe. Sérelmének Becsapott a Főfotó címmel adtunk helyt április 17-én, majd az üggyel kapcsolatban Lugosi Lászlónétól, a Centrum Aruház igazgatójától kértünk választ. Miután kivizsgálta a panaszt, arról tájékoztat, hogy a húsvéti munkaszüneti napok miatt nem tudta tartani a Főfotó a határidőt. Elismerte, hogy emiatt a megrendelő nem károsulhat, és intézkedett, hogy az útiköltségeivel együtt visszakapja a különbözetet. Kik akadályozzák az új mezőgazdaság létrejöttét? Azoknak áll-e érdekében, akik számára az a legfontosabb, hogy a magas fizetésük, prémiumuk megmaradjon - annak ellenére, hogy eredményesen vagy anélkül dolgoznak a mezőgazdasági nagyüzemek? Vagy azoknak a mezőgazdasági adminisztratív alkalmazottaknak és mondvacsinált állásúaknak, akiknek a létszáma országosan felér egy kisebb hadsereggel? Vagy pedig azoknak a százezreknek, akik kétkezi, verejtékes munkával akár nagyüzemben, akár egyénileg akarnak gazdálkodni? Miért terjesztik egyesek azt, hogy az új mezőgazdasági program a termelőszövetkezetek szétverését szolgálja? Csak nem a saját pozíciójuk fenntartása érdekében? Ezen el lehet gondolkodni. Valószínű, hogy nincs közöttük olyan, akinek a földjét, házát, vagyonát jogtipró módon elvették. Van viszont sok százezer olyan ember és azok örökösei, akiket úgy fosztottak ki, mint a középkorban a rablólovagok a népet. Ok azok, akik most a mezőgazdaságunk felemelkedését akarják, de nem a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok szétverését - mint ahogy ez egyetlen párt programjában sem szerepel. Azt kívánják, hogy a jól gazdálkodó mezőgazdasági szövetkezetek, nagyüzemek, és azok a becsületes emberek, akik továbbra is ott akarnak dolgozni, maradjanak. A károsultaknak pedig joguk van ahhoz, hogy sérelmeiket orvosolják. Egyesek feleslegesen aggódnak. Nem kell megijedniük, föld van elég. Alakuljon ki olyan versenyszellem a termelőszövetkezetek, magángazdálkodók, valamint a kisszövetkezetben dolgozni akarók között, aminek eredményeképp a magyar mezőgazdaság eléri azt a színvonalat, ami sok nyugati ország gazdaságát jellemzi. Guth Sándor a FKgP megyei szervezőtitkára A nagy útra készülő Gál családnál A jászjákóhalmi Horváth Péter honismereti szakkör a Szent Jupát legénységével még az emlékezetes útjukon, a világtengereken felvette a kapcsolatot. Hazatértük után Gál József elfogadta a jászjákóhalmiak meghívását, és igen izgalmas élménybeszámolót tartott. Akkor megbeszéltük, hogy mielőtt újabb útjára indul, felkeressük Székesfehérváron. A napokban ez így is történt. A leendő kapitány látogatásunkkor bemutatta a fóliasátor alatt épülő hajót, ami az Equator (Egyenlítő) nevet viseli majd. Ha minden a terv szerint halad, év végén elindul a Gál család. Ugyanis a családfő úgy döntött, hogy a minden közös manőverre kész feleséggel és négyéves gyermekével vág neki a négy és fél éves tengeri útnak, melyen nagyobb részt az Egyenlítő vonalát követi - olyan kitérőkkel, ami az eddig elért 70 ezer kilométert meghaladja. A fóliasátor nem a legalkalmasabb fotózásra, így egészben nem látható a már elkészült hajótest, azonban a bátrabbak - talán leendő tengerészek - szépen elhelyezkedtek a nagy útra készülő hajón. A kis képen Gál Józsefet örökítettük meg, aki néhány évig izgalomban tartja majd a neki szurkoló magyarokat, köztük a jászjákóhalmiakat is. (A felvételt tudósítónk készítette.) Fodor István Jászjákóhalma Segítsünk egymáson Tavaly októberétől rokkantnyugdíjas vagyok, és sajnos csak bottal tudok járni. Nehéz anyagi helyzetemben arra kényszerültem, hogy embertársaim segítségét kérjem, mivel a régi mosógépem tönkrement, és nem bírok másikat venni. Jó lenne, ha valaki a számára már feleslegessé vált, de még használható mosógéppel megsegítene. A régi Hajdú mosógépem pedig szívesen odaadnám egy ügyes kezű szerelőnek vagy barkácsmesternek, aki az alkatrészeit még fel tudná használni. (Törökszentmiklósi olvasónk címe a szerkesztőségben.) Találkozóra hívogatnak a polgári fiúiskolások A Szolnoki Polgári Fiúiskolában 1939-40-ben végzett A és B osztályos növendékek május 26- án (szombaton) délután fél ötkor tartják 50 éves találkozójukat. Az összejövetel színhelye a Szolnoki MÁV Pályaudvar emeleti étterme. Az érdeklődők jelentkezését a következő címre várják a szervezők: Horváth László 5000 Szolnok, Mátyás király ú.23. II.em.7. Védjük meg a kis erdőt Falunkban, a Petőfi út végén régóta gyönyörködhettünk a domb mellett húzódó kis erdőben. A telepített akácos környéke kellemes, kedves pihenőhely, oxigéndússá teszi a környezetünket. Az utóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy egyre több szemét csúfítja, károsítja. A döglött állatoktól kezdve a mérgező hulladékig, ott minden megtalálható, és ha így megy tovább, a környék szeméttelepe lesz. Ami méginkább elszomorít bennünket, hogy megkezdték a fák irtását is - mégpedig oly módon, hogy nem az elöregedetteket vágták, fűrészelték ki, hanem az életerőseket. A falusi pletyka szerint azért volt erre szükség, mert a kis erdő melletti szántóföldről nem tudták másképp elhordani a szalmát... Szeretnénk az erdőt megvédeni, és ehhez az illetékesek, a környezetvédő szervek segítségét kérjük. Magda Valéria, Rákóczifalva 1990. ÁPRILIS 23. A tárgyalóteremből Az ivóban még pohárral, az utcán már ököllel ’’koccintott" Csak rosszmájúságból vagy irigységből lehetne ráfogni Ormos Károly, Jászberény, Bérkocsis út 7. szám alatti lakosra, hogy helyhez ragadt, "sosem mozgó" ember. Inkább az ország számos csücskében megforduló nagy utazó jelző illene rá. Az is igaz viszont, hogy a jászsági születésű Ormost nem természetjáró hajlama vitte az ország egyik feléből a másikba. Másfajta szenvedély késztette az utazásra. Olyan, amelynek a végállomása legtöbbször a börtön. Kiszállásaival kapcsolatos emlékeit is így rakja sorba. Kaposvárról például az jut eszébe, hogy lopás és okirattal való visszaélés miatt ott a városi bíróság 1 év 5 hónap börtönbüntetésre ítélte. Szűkebb hazájáról, a megyéről is ilyen emléket őriz. A Szolnoki Városi Bíróság lopás és kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt, mint különös visszaesőre, ugyancsak 1 év 5 hónap börtönbüntetést szabott ki. A gyakori helyváltoztatással járó kiadásokat (útiköltséget) nem tekintette pazarlásnak, vagyis nem sajnálta rá a "pénzt". Talán arra gondolt, hogy amíg szinte minden utcában egy-két személygépkocsi parkíroz, addig ő nem mond le kedvenc szórakozásáról, az utazgatásról. Nem mondott le, erről tanúskodik az is, hogy a két bírósági tárgyaláson, Kaposvárott és Szolnokon kiderült, hogy gépjármű összesen tízrendbeli önkényes elvétele is terheli a számláját. Ilyen viharos múlttal szabadult a börtönből 1989. június 25- én. Büntetését letöltötte, magatartásán azonban nem sokat változtatott. A kitartó, megbízható munkát továbbra sem tudta megszeretni, csak olyan elfoglaltságot tudott elképzelni magának, amely nem rabol el túl sokat szabadidejéből. Utoljára közhasznú munkán volt Jászberényben, emellett jutott ideje bőven a szórakozásra. Ez év február 3-án is a szórakozás szándékával nyitott be a Mező Imre úti falatozóba. Jó helyre, mert ott, ahol inni lehetett (a falatozóban pedig lehetett), Ürmös hamar feltalálta magát. Ivócimborája is akadt Cs. M. István személyében, és nemsokára már olyan meghitten koccintgattak egymással, mintha mindkettőjük poharából a megbonthatatlan barátság hangja csengene ki. Hamis csengés volt, ez bebizonyosodott nem sokkal azután, hogy kiléptek a falatozó ajtaján. Ürmös ivócimborája este nyolc óra körül távozott a falatozóból, és hogy ne menjen üres kézzel, egy üveg italt is vitt magával. A Jászjákóhalmi úton haladt, amikor Ürmös ott termett mellette, és öklével minden elő-zetes bejelentés nélkül az arcába vágott. Olyan erővel ütött, hogy Cs. M. István a földre rogyott. Az ő arca a kíméletlen ütéstől, a vádlott keze pedig az esés közben összetört üvegtől sérült meg. Ürmös, miután leterítette volt ivócimboráját, a magatehetetlen ember zsebébe nyúlt, és elrabolta pénzét, összesen 750 forintot. A Jászberényi Városi Bíróságon Táborosné dr. Varga Rozália tanácsa hozott ítéletet Ürmös Károly ügyében. Rablás bűntette miatt - mint többszörös visszaesőt - 3 év 6 hónap fegyházbüntetésre ítélte, és 4 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélet nem jogerős. Válaszoltak intézkedtek Megrendelték a tilalmi táblákat A Néplap április 12-i számában, A szerkesztőség postájából című rovatban megjelent olvasói levélhez, melyben a jászberényi Lázár Henrik utcába tilalmi tábla kihelyezését kérték, az alábbi kiegészítést fűzzük: A levélben foglaltakat közérdekű bejelentésként kezeltük, az utca forgalmi rendjét március 7- én felülvizsgáltuk. Az út állagának védelmére, teherbíró képességének megóvására a KRESZ 44. számú közúti jelzőtábla kihelyezése mellett döntöttünk - 2,5 tonna súlykorlátozással. A táblákat - a felülvizsgálatot követően - megrendeltük a Békés Megyei Termelő és Szolgáltató Szövetkezettől, azokat fényvisszaverős, fóliás kivitelben készíttetjük el, és amint megérkeznek, azonnal a rendeltetési helyére teszszük. Intézkedésünkről a tanácstagon keresztül értesítettük a lakókat. Balogh Béla a Jászberény Városi Tanács V.B. városgazdálkodási osztály vezetője A szolnoki Ostor utcából Sándor Sándor olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, hogy az ott közlekedő jármüvek egymás kikerülése közben szinte a fasorig tarolják le a virágágyást. Sajnáljuk, hogy ellene mi sem tehetünk mást, mint hogy a legutóbbi esetet követően felvételt készítettünk a letaposott utcarészről - abban a reményben, hogy ezután jobban vigyáznak rá. (Fotó: Tarpai Zoltán) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL
