Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1990-04-21 / 12. szám

10 Barangolás a megyében 1990. ÁPRILIS 21. Hogy kinézetében is város legyen Régi panasz Kunhegyessel kapcsolatban, hogy a nevében város, de a kinézetében? Ebben akad bizo­nyos igazság, noha az is tény, ez a település évtizedek óta kimondva-kimondatlanul városi szerepkört tölt be a hellyel-közzel falusias külsővel is. Ha másért nem, azért, mért a környékből a diákok ide járnak iskolákba, a felnőttek dolgozni, vagy vásárolni, eset­leg az orvosokhoz rendelésre. Ami a kinézetet illeti, bizony a változtatáshoz sok, nagyon sok pénz kelle­ne. Az is tény, jelenleg már a belterületi utaknak a fele szilárd, de nem kevés a felvételünkhöz hasonló utca sem, amelyik nyáron poros, télen saras. Ami ezt az utcát illeti, ma Csokonainak hívják, de régen bő száz évig a Csurgó nevet viselte, mivel a háromszáz méteres utcácska vége lapályba, mélyedésbe fut. Ezt teszi a víz is egy hirtelen zápor után. Egyébként a helyi utcanevek között több ötletes akad, hiszen van Sánta köz, Hajnal utca (erről jön fel a nap), Lejtő utca, de volt Morgó utca is, amelyik állítólag egy kocsmá­ról kapta a nevét, amelyikben a csaplárosné mindig morgott, ha betért hozzájuk valaki. Úgy gondolom, ma már az efféle "fogadtatás" fel sem tűnik az em­bernek, így érthető, hogy ennyi utcát egyetlen foga­lomról lehetetlen elnevezni. Képviselő-iskolaigazgató Jó néhány évtizede, hogy Kunhegyesnek szinte minden választá­si ciklus után lett or­szággyűlési képviselő­gatója - parlamentünk­ben ismét helyet foglal egy idevalósi honatya. Beszélgetésünk alkal­mából ugyanakkor a je. Úgy tűnik, ez a ha­gyomány folytatódik, hiszen dr. Szabó Lajos személyében - aki a te­lepülés szülötte, a hely­­beli gimnázium és szakközépiskola igaz­lelkünkre kötötte, hogy igaz, a munkahelye eh­hez a városhoz köti, de mint kunsági ember, a 7-es számú választóke­rülethez tartozó több mint hatvanezer lélek gondjait igyekszik or­vosolni. Mégpedig Tö­­rökszentmiklóstól Ti­­szaroffig, Kengyeltől Kenderesig, Kuncsor­bától Fegyvernekig, vagy Tiszapüspökiig. Az MDF tagjaként két fontos feladatot említ: az egyik a települések önkormányzatainak ki­alakítása, megszerve­zése. A másik a tulaj­donviszonyok rendezé­se. Noha jelenleg dü­höng a tavaszi szünet, az iskolaigazgató-kép­viselő cseppet sem * unatkozik, mivel mun­kahelyén is temérdek a tennivaló. Nem beszél­ve arról, hogy hamaro­san utaznia kell: még­pedig az Országgyűlés alakuló ülésszakára. Gazdára vár a bázis Hovatovább lassan háromnegyed éve an­nak, hogy üresen áll a strandfürdő melletti munkásőr bázis, ame­lyik valamikor a hatva­nas esztendők elején eredetileg még a fiata­lok házának, azaz úttö­rőháznak készült. Idő­közben annyit változott a helyzet, hogy a Pénz­ügyminisztérium elké­szített egy pályázatot a létesítmény stranddal történő, vagy anélküli értékesítésére. Ez a le­gújabb információk szerint decemberben dől el. Márpedig az épületegyüttes hóna­pok óta kihasználatlan, lakatlan. Igaz, időköz­ben egy kft. jelentke­zett, hogy néhány hóna­pig esetleg a hasznosí­tásban segédkezne. Ha a vele folytatott tárgya­lások valami miatt nem sikerülnének, a tanács szeretné a helyiségeket, a szálláshelyeket a nyá­ri kánikulai hetekre ér­tékesíteni. Legyen szó iskolai táborokról, ki­rándulásokról, rendez­vényekről. Egyébként kérik, akinek bármilyen elképzelése van a bázis­sal kapcsolatban - le­gyen szó intézményről, cégről, szövetkezetről, társaságról, stb. - szíve­sen leülnek vele tár­gyalni a városi tanács illetékesei. hozzátartozók valame­lyike eladta. Napjaink­ban a hármas sír helyét a gaz és az enyészet veri fel, pedig az egykori ne­ves huszárkapitány ham­vai ennél kulturáltabb környezetet, talán még díszsírhelyet is érdemel­nének. (Mondjuk oly­módon, ahogyan ezt Kisújszálláson tették.) Amíg nem késő, és te­metési helyéről akad írá­sos dokumentum, talán lehetne pótolni a hiányt. Ha másképpen nem, a környezet megtisztításá­val, amit esetleg a diá­kok is elvégezhetnének, vagy egy kopjafa állítá­sával. Elvégre Józsa Imre 1848-as huszárkapitány Kunhegyes szülötte, va­lóságos személy volt, aki a szabadságharc bu­kása után bujdosni kény­szerült tiszti rangja, Kos­­suth-pártisága miatt. Gyümölcsfacsemete-kínálat helyben A meccsekre nyúlcipőt húznak? A Dózsa úti iskola diák-sportközpontját Szabó And­rás igazgató vezetésével 1979-ben kezdték kialakítani a vasút melletti hepehupás területek, kubikgödrök he­lyén. Sokezer köbméter föld megmozgatása, rengeteg hétvégi, szabadidős munka után ma ezen a területen két füves focipálya, egy salakos kézipálya és egy füves kispálya látható. Mellettük fakultációs műhely, szabad­idős ház, öltöző, szertár, tanulószoba is "kinőtt" a föld­ből. A suli diákfocistáinak a nevét ma már az ellenfelek rettegve emlegetik országszerte, hiszen az úttörő- és diákolimpiákon évtizedek óta döntősök, sőt kétszeres bajnokok is. Résztvevőként szerepeltek az USA, az NSZK, Svájc és Ausztria nagy nemzetközi tornáin, és ha a felnőtt aranylábúak hozzájuk hasonlóan szerepel­ték volna, nemcsak a legjobb 24, de a legjobb öt közé is bekerültek volna a vébén. Ugyanis ők ennél a helynél hátrább semelyik nagy Európa-, vagy világversenyen nem végeztek. Jelenleg nyulakat, juhokat is tartanak, hiszen a pá­lyákról kaszált füvet valahogyan hasznosítani kell. Meglehet, ezért ilyen gyorsak ezek a srácok, mert a meccsekre rendszerint nyúlcipőt húznak? Végre megvalósult a kunhegyesiek egyik régi óhaja. Eddig aki gyü­mölcsfákat szeretett vol­na telepíteni, vagy hajtá­sokat csereberélt az is­merősökkel, vagy ha ne­mes fajtákra vásott a fo­ga, utazhatott Kisújszál­lásra, Szajolba, Debre­cenbe, esetleg Szolnok­ra. Féléve a Debreceni Hunyadi Tsz telephelyet létesített a Dózsa György út 17. szám alatt, ahol mintegy háromezer da­rab közül válogathattak az ide betérők. Olyannyi­ra sikeresen, hogy a kész­letből eddig kétezer el is kelt. Különösen a cse­resznye és a sárgabarack bizonyult keresettnek, de sok fogyott almából, kör­téből, szilvából, meggy­ből, mogyoróból és mál­nából is. A jó idő bekö­szöntővel néhány nap múlva befejeződik a cse­metebörze, bár ahogyan hallottuk: csak átmeneti­leg. Ősszel ismét folyta­tódik ugyanitt, ezen a portán az árusítás. Ké­pünkön egy kertész-pa­lánta nézegeti a rügye­ket. Az új Kunhegyes így néz ki például a Tiszagyen­­dai út bal oldalában Hol sírjaink... Van a régi református temetőnek egy olyan te­rülete a malom mögötti kis út folytatásában - amelyik egykoron dísz­sírhelynek számított. Ide temették 1903-ban Józsa Imre huszárkapitányt, aki az 1848-49-es sza­badságharc talán leghíre­sebb kunhegyesi tisztjé­nek számított, hiszen Kossuth Lajos környeze­tében is szolgált. A szá­zadelőn gyönyörű, hófe­hér sírkövet kapott, amely tudatta, hogy a lenn nyugvó hetvenöt esztendőt élt. Vele alussza örök álmát a fe­lesége, és Csilla lányuk, akinek mindössze 19 esztendő földi lét jutott. A sírkő mindezt a hetve­nes években még hirdet­te, azóta viszont a kései A teteje már nem ázik be . Noha a községben szűk száz éve még tizenegy szélmalom vitorláját forgatta a szél, mára egyetlen egy maradt belőlük hírmondónak, a Komlóssy­­féle. Igaz, korábbi tulajdonosa eladta a Szentend­rei Skanzennek, de a városi tanács 100 ezerért viszavásárolja, és azt szeretnék, ha a becses mű­emlék végérvényesen a mostani helyén, azaz itt maradna. Az érdeklődők pedig a felújítása után ipari műemlékként látogatnák, hiszen a bel­ső,szinte teljesen fából készült szerkezete kevés kivétellel megőrizte a múlt századi mesterek tudo­mányát. Az idősebbek emlékeznek rá, hogy a negyvenes évek elején kiadós szélkor még mind a három malomköve darálta a kukoricát, őrölte a búzát, az árpát. A szakemberek a tetőszerkezetet már helyreállították, és a napokban tervezik a létesítmény teljes rekonstrukciójának menetét. Mit mondhatnánk mindehhez? Jó szelet kívánunk a megvalósításhoz! Képünkön a felújításra váró 170 éves szélmalom jelenlegi gondnokával. Tarr Miklóssal látható. Gyorsétkeztető és extra söröző is lesz Úgy mondják a helybeliek, hogy a jelenlegi ét­terem hovatovább műemléknek számít. Van is va­lami a kaján állításban, hiszen a hosszan elnyúló földszintes épületről az első látásra kiderül minden felújítás, toldozás-foldozás ellenére is, az ártatlan megette már a kenyere javát. Ezért számít újdon­ságnak az, hogy a főtéren a majdnem kész mutatós szolgáltatóház nemcsak az OTP-nek meg a Fény­­szövnek biztosít elhelyezést, hanem az egyik részé­ben a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat extra sö­rözőt, illetve gyorsétkeztetőt is létesít. Itt minden bizonnyal virsli- és szendvicsfélék, illetve egytál­ételek várják az éhezőket. Aki pedig másfajta földi örömökre vágyik, sem fogja meg feleslegesen a kilincset, hiszen az extra sörözőben tíznél is több­féle folyékony kenyérrel olthatja majd a tikkadt vándor a szomját. Az oldalt D.Szabó Miklós és Mészáros János készítette

Next

/
Thumbnails
Contents