Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-09 / 58. szám

1990. MÁRCIUS 9. Néplap 3 Vidéki Magyarországért Párt Először bizonyítani akarnak Beszélgetés a párt születéséről, programjáról j Először bizonyítani akarunk, azután e hó végén szeretnénk színre lépni - mondja Ternovszki Anna, a tiszaderzsi Kossuth Ter­melőszövetkezetjogásza, a Vidé­ki Magyarországért Párt elnöke.- Hogyan született ez a párt, és mit akar bizonyítani?- Herédy Dezső kollégámmal együtt indítottuk útjára a pártot. Szándékunk lényege, hogy mi, tiszaderzsiek tegyünk önmagun­kért, hozzuk fel saját magunkat a város magasságára. Összehívtuk a derzsieket, és tájékoztattuk őket arról, hogy idelent is lehet pártot alapítani, nemcsak a Ró­zsadombon. S mivel eddigi isme­reteink szerint minden párt fővá­rosi, a mienk legyen alulról ala­pított. így lett a neve Vidéki Ma­gyarországért Párt. Tavaly de­cember közepén százhuszonhár­­man mondtuk ki a párt megalakí­tását, s most vagyunk százhetve­nen, s ezekben a napokban a kör­nyező községekből újabb száz ember jelentkezett, s kérte a fel­vételét. Bizonyítani pedig azt akartuk, falun is lehet pártot ala­pítani, méghozzá olyat, amely életképes.- Egyetlen községben?- Egyelőre igen. S mivel sike­rült, e hó végén akarunk széle­sebb körben is bemutatkozni. Először a környező hat megyé­ben hirdetjük meg programun­kat, s hívjuk sorainkba a velünk együttérzőket.- Beszéljen a párt programjá­ról!- Nem mindent egyszerre aka­runk megoldani. Sorba szedtük a legfontosabb feladatainkat. Előre vettük a gazdasági és az oktatási teendőket. A megyei ta­nács huszonkilenc településről bizonyította, hogy elmaradott, s ez mind kivétel nélkül a miénk­hez hasonló kisközség. Progra­munk első lépéseként megalakí­tottuk a Tisza-tó környéki Elma­radott Községek Szövetségét. Ez egy gazdasági közösség. Atanács vállalta, hogy szakembereket kér fel, vizsgálják meg, s mutassák ki, mik az elmaradottság okai. Ezt a munkát anyagilag is támo­gatja. Amikor már az okokat is­merjük, tudjuk, mit kell tenni. Pártunk pedig vállalta, hogy a Szövetség tagjaiból megalakí­tunk egy Korlátolt Felelősségű Társaságot, amelynek akár Ti­szafüred is tagja lehet. Létrehoz­zuk a közös pénzalapot, a Társa­ságot egy gazdasági iroda irá­nyítja. Erre a munkára egyetlen, de nagyon jól képzett szakembert szeretnénk megnyerni. A Társa­ság azonnal megkezdi a falvak fejlesztését, a sorrendet szükség szerint maga határozza meg. A megyei tanács ehhez a fejlesztés­hez is megadja az anyagi támo­gatást. Pártunk szakember tagjai minden területen megkezdték a szervezést.-Azt hallani, az oktatás terén merész elképzelésük van.- Tervünk szerint Tiszader­­zsen, de megegyezés szerint le­het bármely szomszéd község­ben is, létrehozzuk az első nyolc­­osztályos egyházi gimnáziumot a tehetséges, de "kallódó" gyere­kek képzésére. Ehhez persze tőke is szükséges, ami ma hiányzik, ezért pártunk felhívást tesz közzé a gimnázium felépítését szolgáló alapítványra. Törvény szabá­lyozza, hogy akár vállalat, akár magánszemély, ha beszáll az ala­pítványba, a befizetett öszeget le­vonhatja az adóalapjából. Ez már kedvezmény. Az alapítvány az idén útjára indul, s mivel egyházi gimnáziumról van szó, számí­tunk a hazai egyházak segítségé­re, támogatására, annál is inkább, mert az iskolát kollégiummal együtt képzeljük megépíteni, ami nyáron szállodaként műkö­dik. A Tisza-tó egyre inkább csa­logatja a pihenni vágyó embere­ket, tehát ezzel egy kicsit a falusi turizmust is képesek leszünk szolgálni. Felvetődik, hogy kik tanulnak majd ebben a gimnázi­umban? Mindenki tudja, hogy a megyében - és bizonyára máshol is - nagyon sok jó fejű, tiszta gondolkodású gyerek kallódik el, akiket a szülők anyagi vagy egyéb okok miatt képtelenek, vagy nem is akarnak tovább ta­níttatni. Úgy gondoltuk, hogy azok a tanácsok, amelyek az ala­pítványba befizetnek, ezzel egy meghatározott összeget a faluból két-három vagy négy "elkallódó" gyerek továbbtanulására utalná­nak át, azaz megváltanák az ő tanítási lehetőségeiket. Ezeket a gyerekeket máris megmentettük, s természetesen szeretnénk, ha abban a faluban is maradnának.- Mit tartalmaz még a prog­ram?- Ami szintén sürgős, a falusi szolgáltatás fejlesztése. Ebben a községben az elmúlt negyven esztendőben ismeretlen fogalom volt az állami, vagy a szövetke­zeti szolgáltatás. A magánszek­tort már említeni sem merem. Nos ezt a helyzetet is megváltoz­tatjuk - a faluval egyetértésben. Ezt úgy akarjuk megoldani, hogy szorgalmazzuk és anyagilag is támogatjuk a vállalkozó kedvű embereket. Bármilyen elképze­lést pártolunk, jöhet az állami, szövetkezeti vállalkozó, de a kisiparos, a maszek is. A vállal­kozók számára kiharcoljuk az adókedvezményt. Hogy mennyi­re szükséges a szolgáltatást meg­teremteni, ahhoz csak annyit: ci­pészhez, fodrászhoz, óráshoz, bármilyen szerelőért, nagyobb értékű műszaki áruért, tüzelőért Abádszalókra buszoznak, autóz­nak a tiszaderzsiek. Hogy ez pénzben, munkaidőben, fárad­ságban mit jelent a derzsieknek, azt kiszámítani se merem. S ha csak ezt a pénzt az emberek pél­dául befizetnék a Társaság alap­jába, ahhoz az elképzelésünkhöz is közelebb jutnánk, amit a közös kasszából máris elkezdtünk megvalósítani: konkrét tervünk a közös sertésfeldolgozó üzem, vágóhíd, a közös malom, illetve a pékség létrehozása. A meghiz­lalt sertést ne szállítsák el ötven vagy száz kilométerre, hanem építünk magunknak vágóhidat, feldolgozóüzemet. Minden szak­ember megtalálható a község­ben, akik ma - jobb híján - ingáz­nak. A búzát is helyben termeli a szövetkezet, meg néhány kisgaz­da. Mi azt javasoltuk, építsünk egy malmot, abban megőröljük a búzát, a malom mellé építünk egy kisebbfajta kenyérgyárat, boltot. Ezzel megszüntetjük a szállítást, kiiktatjuk a sok-sok közbeékelt közvetítőt, akik kö­zül többen néha semmit nem ad­nak, csak a pecsétet. Mi nem hisszük azt, hogy a búzát csak ezer vagonos malomban lehet őrölni, nem hisszük, hogy kenye­ret csak a százmillió forintért épí­tett kenyérgyárban lehet sütni. Azt is el tudjuk képzelni, hogy a kis malmot, a kis feldolgozót, a vágóhidat, vagy a pékséget közö­sen építjük, vagy a vállalkozó maga valósítja meg azt - termé­szetesen neki is kiharcoljuk az adókedvezményt, egyszóval minden megoldást pártolunk. Ha mégsem lenne jelentkező, akkor magunk csináljuk meg. Bennünk megvan az akarat, a derzsiek partnerek, "fémről" csupán egyet kérünk: hagyjanak bennünket boldogulni. Balogh György A TRV Tiszabői Géptelepe készíti a vállalat által /osztrák licenc alapján/ gyártott Nerthus öntöző­­berendezések dobjait. Jelenleg ötven gyártására van rendelésük. Képünkön festéshez készítik elő a dobot. A tus-effektus Kitű ő szlávista barátom idejében akart felké­szülni a moszkvai érkezésünkre, ezért Csopnál - akárcsak a vonat - ő is szélesebb nyomtásra váltott, és makulátlan orosz könyvéből átismé­telte - szavait idézve - a "tramvaj típusú" igéket. Igaz, hogy a tramvaj (am. villamos), az egy főnév, de "j"-re végződik, és számára ez volt a fontos. Róla még csak annyit, hogy Moszkvában aztán mindig valaki olyan mögé állt a sorban, aki legalább gagyogta a nyelvet, és tudott magának kérni egy tányér levest. Barátom - amikor ő következett - rendre csak annyit mondott, hogy: "tózse" (szintén). így ő volt az, aki két hétig mindig csak "tózsé"-t evett. Az orosz nyelv kötelező tanulásával és okta­tásával szemben annak idején sajnos tényleg olyan reflexek alakultak ki, melyek a fentihez hasonló eredményhez vezettek. A szabad nyelv­­választás bevezetésével azonban nem alakult ki az a másik reflexünk, miszerint az orosz is vá­lasztható szabadon, még akkor is, ha ma már nem kötelező. Hiszen akárhogy is vesszük, még­is csak az egyik világnyelv. Éppen a minap mondja egy ismerősöm, hogy ő nem beszéli jól az oroszt, legfeljebb ha iszik. Erre megkérdez­tem, nem fordítva van-e? Nem nagyon iszik, legfeljebb, ha oroszul kell beszélnie. Mindketten jót nevettünk a dolgon, de aztán megegyezetünk abban, hogy talán tényleg elgondolkodtató az a tény, miszerint nem egy vállalatvezető tartja a szovjet piacot fontosnak, és nem divatból tilta­kozik a rubelelszámolású export egyik napról a másikra történő befagyasztása ellen. Hiszen in­formációik szerint a "nyugat" éppen a szovjet piacra pályázik. Oda pedig néha egy olyan tran­zit országon át vezet az út, mint kis hazánk. S ha nem is túl fényesek az orosz nyelvi oktatásunk hagyományai, de legalább vannak. Nevelési kér­dés, a józan nevelésé, hogy divatos politikai és ideológiai tézisek, és kétes érvek kedvéért ne áldozzunk fel megint valamit a jövőnkből. Szolnokon már találkoztam jó példával. A Kereskedelmi Szakközépiskolában, ahol egyéb­ként rendszeres a 3-4-szeres túljelentkezés, kö­telező valamilyen nyelvből érettségizni. Olyan hírek kaptak lábra, hogy a felvételinél a végső szelektálás alapja, egy bizonyos orosz felmérő dolgozat. Amint megtudtam erről szó nincs. Csupán az a helyzet, hogy nyelvből is van felvételi, amikor is egy megadott témakörről kell rövid fogalma­zást írni a pályázóknak. De a nyelv szabadon választható. Az persze természetes, és az eddigi egyoldalú nyelvi képzés velejárója, hogy a gye­rekek legtöbbje - akármilyen szinten is - csak oroszul tud, ha tud. De ha tud, akkor ezt ugyan­úgy kamatoztathatja, mint az angolt vagy a né­metet. Ha a zuhany alatt állunk, és a tus tűzforró lesz, akkor hajlamosak vagyunk odakapni a hideg csaphoz, és akkorát csavarni rajta, hogy a víz rögtön jéghidegbe "megy át". A csap türelme­sebb tekergetése az oktatásban sem árt, hacsak nem akarunk úgy járni, mint egykori barátom, aki rendszeresen csak "tózsét" evett.- szilas -Tizenhárom település ellátására >/ gondoskodik a Jászsági Afész /Folytatás az I. oldalrólI Közöttük sokban választott vezetői és testületi tisztújítások­ra is most kerül sor. Ezért - és nem a korábbi, középtávú nép­­gazdasági tervezési metodika konzerválásaként - az öt évvel ezelőtti állapotokkal összevetve tartja meg az igazgatóság sokhe­lyütt a számadást a tavalyi gaz­dálkodásról. Bizalommal van a tagság Ezt teszik ma Jászberényben is, a Jászsági Áfész küldöttgyű­lésén. A megye egyik legna­gyobb - a gazdálkodásának nagyságrendjét tekintve a szö­vetkezeti szektorban minden­képpen meghatározó - fogyasz­tási szövetkezetének 1989-es eredményeiről és az idei tervek­ről a tagságot már tájékoztatták. Jászberény városban és még ti­zenkét jászsági településen - ek­kora működési területen és von­záskörzetében gondoskodik mintegy 80 ezer ember ellátásá­ról a szövetkezet - összesen negyvenkét részközgyűlést tar­tottak. Az áfész helyi kiskereske­delmi, vendéglátóipari és felvá­sárlási tevékenysége iránti foko­zott érdeklődésről tettek bizony­ságot a tagok: volt olyan rész­­közgyűlés nem egy, amelyiken kétszáznál többen vettek részt. Bizalommal is párosul az érdek­lődés, bizonyítja ezt a forgóesz­közök finanszírozásával elsősor­ban az évközbeni likviditást se­gítő célrészjegy állomány, amelynek összege tartósan a 30 millió forintot közelíti. A tagsági érdekeket fel nem adva végzett, tudatos és eredmé­nyes piaci munkáról vallanak a mérlegadatok. A11 és félezer tag képviseletében tanácskozó kül­dötteknek 86 millió forintos ta­valyi nyereségről adhat számot az igazgatóság, ami 33 millióval haladja meg az öt évvel ezelőttit. A nemcsak megyei, hanem or­szágos összehasonlításban is fi­gyelemre méltó eredménynöve­kedés korántsem csupán az idő­közben végbement áremelkedé­seknek tudható be. Jó kereskedő módjára Berényben és környé­kén is többre becsülik a sűrű fil­lért mint a ritka forintot: az 1984-es 1,7 milliárdossal szemben ta­valy 2,5 milliárd forintos forga-A nevesítésre kerülő mintegy 40 milliós vagyonrész utáni osz­talékfizetés elsődleges feltétele természetesen az eredményes gazdálkodás. Az ennek keretéül szolgáló idei terveket, a fonto­sabb mutatók esetében a szinten­­tartásra törekvés jellemzi a Jászsági Afésznál. Számolva a fizetőképes kereslet várható to­vábbi csökkenésével, valamint a gyártók-szállítók "átgyűrűző" gondjaival, az eddig elért kiske­reskedelmi forgalmat szeretnék stabilizálni. Jelentős tartalékot látnak viszont a termeltetési-fel­vásárlási, valamint a néhány év óta már eredményesen, de csak az áfész keretei között folytatott nagykereskedelmi tevékenység átszervezésében. A termelők és a felvásárlók hasznát apasztó kül- és nagykereskedelmi cégek kiik­tatásával közvetlenül kívánnak mezőgazdasági termékeket ex­portálni a Jász-Produkt nevű ma­­gyar-NSZK export-import ve­gyesvállalatukon keresztül. Mintegy 300-400 ezer forint többlet árbevételt várnak a bel­földi gyártókkal közösen alakí­tott vegyesiparcikk nagykeres­kedelmi vállalattól. lom szolgált a rekordnyereség alapjául. A remélt többletbevétel hasz­nából pedig - amint arról ma délelőtt a küldötteket is biztosí­tja az igazgatóság - ezentúl is kell, hogy jusson a vidéknek is. A helyi tanács jelentős anyagi segítségével ABC-t adnak át az idén Jászárokszálláson és Jász­berényben. Új éttermet építenek Jászboldogházán és Jásztelken is új vendéglátó egységgel gya­rapodik a szövetkezeti üzlethá­lózat. A vállalkozások mellett persze nem feledkeznek meg a szövetkezet másik alapvető fel­adatáról, a szolgálatról sem. A tagság és a dolgozók szolgálatá­ról, a generációs sajátosságok­nak megfelelően. Az arra rászo­ruló idős tagoknak a helyi inté­zőbizottságok javaslata alapján 100 ezer forintnyi segélyt juttat­nak idén. Százhúszezer forintos éves dolgozói átlagbér elérése a cél, de ezenkívül a lakásépítési hozzájárulás 30 ezer forintról 50 ezer forintra történő emelését is elfogadásra javasolják a küldöt­teknek. Valamint - gondolva a jövőre is - évente 10 fiatal szak­munkástanulónak 150 ezer fo­rintot biztosító alapítvány létre­hozását. T.F. . Vagyonrész tisztes osztalékkal Miközben a piacnyerés - pél­dául a Jászberény kiskereskedel­mi forgalmából való részesedés öt év előtti 22 százalékról 50 szá­zalékra történt növelése - jelen­tős erőfeszítéseket követelt a szövetkezettől, nem maradtak "mostohák" a községek, a kiste­lepülések sem. ABC-építési és éttermi rekonstrukciós program keretében nagyjából azonos ellá­tási feltételeket sikerült teremte­ni a városon kívüli működési te­rületen is. Szépen gyarapodott eközben - öt év alatt 100 millióval - a szö­vetkezeti vagyon is, aminek az értéke 1989-ben elérte a 320 mil­lió forintot. Elfogadható nyere­séget hoz az a 30 millió forint is, amit vagyoni betétként különbö­ző vállalkozásokban helyeztek el.Éppen a vagyon, pontosabban annak és a tagságnak a viszonya lesz többek között az egyik leg­­kardinálisabb témája az áprilisi kongresszusnak, amelynek kül­dötteit is a mostani gyűlések hi­vatottak megválasztani. Jászbe­rényben is keresik a módot a ta­gok anyagi kötődésének erősíté­sére, a valós tulajdonosi viszony megteremtésére. Az igazgatóság azzal a javas­lattal áll a küldöttek elé, hogy élve a módosított szövetkezeti törvény adta lehetőséggel, neve­­sítsék a közös vagyon egy részét. Pontosabban a 15 százalékát, merthogy ilyen arány mellett lát­nak reális lehetőséget tisztes, a mai pénzpiacon versenyképes osztalékra. A tervek szerint az alaprész­jegy értékét növelő vagyonrész nagyságát kinek-kinek a tagsági viszony időtartama alapján hatá­rozzák meg. Szolgálat és vállalkozás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents