Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-08 / 57. szám

990. MÁRCIUS 8. Néplap Képviselőjelöltek a megye 4. számú /Szolnok/ választókerületében Pócs Lajos Vállalkozók Pártja Dr. Stiegler Károly Agrárszövetség- A magángazdálkodás fellen­dítésében látja az ország jövőjét a pártok többsége. Programjaik­nak része egy vállalkozásbarát társadalmi környezet felvázolá­sa. A Vállalkozók Pártja a leg­főbb hangsúlyt a gazdaságpoliti­kai célokra, azok.megvalósításá­­ra helyezi.- Azok közé tartozom, akik kezdettől érthetetlennek tartot­ták miért kellett a háború után a jól prosperáló kisvállalkozáso­kat felszámolni, később ellehe­tetleníteni munkájukat, amikor ezek minden állami támogatás nélkül saját vagyonuk kockázta­tásával termelnek, az igényekhez gyorsan, rugalmasan igazodnak. Már 18 éve veszek részt a vállal­kozók eddig kilátástalannak tűnő küzdelmében. 1948-ban szület­tem. A Tabánban laktunk, ahol nemcsak szüleim munkaszerete­te hatott rám, de megismerhet­tem a mindennapi megélhetésért vívott harc nehézségeit is. A kö­zépiskola után néhány évig a Szolnok Megyei ÁÉV anyaggaz­dálkodója voltam. 1972-től a KI­­OSZ munkatársa, jelenleg a me­gyei szervezet titkára vagyok.- Tizennyolc éve már, hogy közvetlenül ismeri a kisiparosok próbálkozásait, kudarcait.- A vállalkozókkal végigküsz­ködtem az utóbbi két évtized kö­vetkezetlen szabályozó-rend­szereit, melyek a gazdasági rea­litásokat és törvényeket félre té­ve az ideológiához igazították a vállalkozásokat érintő jogalko­tást és jogalkalmazást. A vállal­kozók az elmúlt több mint negy­ven évben létbizonytalanságban, a társadalmi megbecsülés perifé­riáján éltek. Míg a fejlett nyugati országok mindegyikében az ön­­szabályozó gazdaság kiépítette jelentős termelési értékeket lét­rehozó kisüzemi termelési struk­túráját, addig nálunk a nagyvál­lalatok mellett nem jöhettek létre a kis- és közepes gazdaságok, melyek nélkülözhetetlenek egy jól működő nemzetgazdaságban. Az iparban, a kereskedelemben, a közlekedésben, a mezőgazda­ságban a kisvállalkozók csak megtűrt személyek voltak annak ellenére, hogy többek között a lakossági ellátásban, a szolgálta­tások terén kezdettől meghatáro­zó volt tevékenységük.- A változtatáshoz szükség van új jogszabályok megalkotá­sára. A legfontosabbakat pedig az országgyűlésen hagyják jóvá, hamarosan több párt megegye­zésének eredményeképpen.- Szolnok megyében egyik alapító tagja vagyok a Vállalko­zók Pártjának. Célom, a Vállal­kozók Pártjának célja a demok­ratikus, a magántulajdon létjogo­sultságát és egyenrangúságát el­ismerő Magyarország megte­remtése. Olyan adópolitikát és adórendszert követelünk, amely a vállalkozások élénkítését és stabilitását növeli, amely a kezdő kisvállalkozásoknak három éves adómentességet biztosít. Meg kell szüntetni a társada­lombiztosítási járulék adójelle­gét, és a betegbiztosítást biztosí­tó társaságokra kell bízni. Ez ál­tal a vállalkozók száma sokszo­rosára növekszik, új munkahe­lyek születnek, minek következ­tében a vásárlóerő is erősebb lesz: a gazdasági élet felpezsdül.- Egyre inkább fenyegető ve­szély a munkanélküliség, mely visszaszorítható a gazdasági élet megpezsdülésével. Ez feltétele a társadalmi feszültségek vissza­szorításának is.- Egyik fő törekvésem a mun­kanélküliség elleni küzdelem. Vissza kell adni a munka, a vál­lalkozás becsületét, a dolgozó nép hitét, a tisztességgel elvég­zett munkából való megélhetés­ben. Meg kell tanítani a munka­­nélkülivé vált szakembereket vállalkozóként élni és dolgozni. Kedvező közgazdasági szabá­lyozással szükséges ösztönözni a vállalkozókat, hogy minél több alkalmazottat foglalkoztassa­nak. Az általános és középiskolát végzetteknek az eddiginél több lehetőséget indokolt biztosítani ahhoz, hogy a vállalkozók műhe­lyeiben megszerezhessék megél­hetésük kulcsát, a szakmunkás bizonyítványt. A Vállalkozók Pártja, mely képviselőnek jelölt a szabad vá­lasztások során, békés úton kí­ván eljutni programjának meg­valósításához, mindebben szá­mít minden becsületes, józanul gondolkodó ember támogatásá­ra, segítségére. -Ez a környezet, amelyben dolgozom, megtisztelt bizalmá­val. Két szervezet is arra kért, képviselőjelölt-állításukat fo­gadjam el. A Budapesttől távoli városokban, falvakban élő mun­kásokért, parasztokért, értelmi­ségi dolgozókért érzett felelős­ségem tudatában a vidékpárti Agrárszövetséget választottam, azt is egy feltétellel. Kikötésem az volt, hogy megválasztásom esetén főállású képviselőséget nem vállalok. Nekem az Alföl­dön végzett munka az életem ér­telme, és egyébként sem tudom elképzelni magam reggeltől es­tig a Duna-parton ülve. Itt a Tisza-partján, Jász-Nagy­­kun-Szolnok megyében 1936- ban, Földváron születtem. Őse­imhez hasonlóan ezen a földön, érte és belőle élek. Anyai ágon paraszt, apám részéről iparos, a mai szóhasználattal élve vállal­kozócsaládból származom. A vi­lágháborúból édesapám sajnos nem jött haza, orosz hadifogság­ban halt meg. Anyám magára maradt, és öcsémmel együtt ke­gyetlen elbánás mellett, sok nél­külözés árán nevelt fel.Az ötve­nes évek családomra nézve irgal­matlanul nehéz körülményei kö­pött tanulmányaimat odahaza autó-motorszerelő tanulóként kezdhettem, majd sorkatona let­tem. Ezt követően megnősültem és házasságunkból két, ma már nagykorú leánygyermekem szü­letett. Felnőtt fejjel továbbtanul­tam, és gépésztechnikusi okleve­let, majd gépészmérnöki diplo­mát szereztem. Tíz évvel ezelőtt megvédtem műszaki doktori disszertációm. Munkám során napi kapcso­latban állok az iparral, a mező­­gazdasággal, a szellemi, a tudo­mányos élet képviselőivel. Úgy ítélem ezért, hogy ismerem a 4. sz. választókerület polgárainak helyzetét, a bajok forrását, a nép jogos követelését. Ha tisztelt vá­lasztóim bizalmából bekerülök az új országgyűlésbe, következe­tesen lépek fel a vidéki várost, falut második sorba szorító kor­mányzati politika ellen. Követel­ni fogom a választások során tett pártígéretek beváltását. Eltökélt szándékom, hogy a vidéki váro­sok és falvak érdekeit képvise­lem. Ezen az alapon fogom meg­ítélni, támogatni vagy elvetni a törvényhozás elé kerülő javasla­tokat. Városban, községben tapasz­talom most, hogy legtöbb vitát a tulajdonlás, a föld vált ki. Meg­győződésem, hogy van megol­dás. Álláspontom: ezer év vitája után legdrágább kincsünk a ter­mőföld tulajdonának becsületes rendezése. A szövetkezetesítés igazságtalan, embertelen egyéni hatásainak orvoslása. A földtu­lajdont kapják azok, akik tényle­gesen a mezőgazdaságból élnek. Emellett anyagi, erkölcsi elégté­telre, a múlt lezárására van szük­ség, melyet az új jogszerű parla­ment törvénykezéssel oldhat meg. Az Agrárszövetség szerint Nemzeti Földelégtételt Szolgál­tató Alapot kellene létrehozni, a volt tulajdonosok által is elfoga­dott pénzbeni végkielégítésre. Ugyanezen alap fogadná be a je­len földhasználók pénzmegvál­tását a tulajdonjogért. A felsorolt gondolatokból vi­lágosan látszik, hogy az Agrár­­szövetségben a politikai és gaz­dasági rendszerváltás hívei és munkásai vagyunk. Arra törek­szünk, hogy a rendszerváltás bé­késen, a szélsőséges indulatok elszabadulása nélkül, a nemzet érdekeit szem előtt tartva menjen végbe. Józanság kell mindezek­hez, meg tűrőképesség, hiteles­ség. Ami a személyes hitelemet il­leti, nem lehet más, mint eddigi munkám. Erről nem tudok szólni munkatársaim,- ismeretségi kö­röm adhat felvilágosítást. Most a közelmúltban a vállalati önkor­mányzat minősített, a közgyűlés pedig titkosan újra igazgatóvá választott. Szeretnék viszont az elkövet­kező napokban emberközelbe kerülni a választópolgárokkal, ezért gyűléseimre szeretettel vá­rom az érdeklődőket, kedves mindannyiukat. Pozderka Jánosné Magyar Szocialista Munkáspárt Pozderka Jánosné a 4-es vá­lasztókerületben indul, és ugyanő vezeti az MSZMP terüle­ti listáját. 1947-ben született Jászladányban, édesapja föld­műveléssel foglalkozott, majd belépett a téeszbe. Jászsági mi­­voltja mindig is meghatározó volt, hiszen ennek a tájnak az emberére a nyugodtság, a meg­fontoltság, nem utolsósorban a szívós kitartás a jellemző. Pozderka Jánosné férjezett, három gyermeket nevelnek és felsőfokú államháztartási képe­sítéssel rendelkezik. Elkötele­zettsége a párt mellett 1972-ben kezdődött, amikor felvették az MSZMP-be. Politikai karriert soha nem futott be. Ezekben a napjainkra jellemző zűrzavaros politikai harcokban úgy érzi, most van szüksége rá a pártnak, így most szükséges vállalnia azokat a megbízatásokat, ame­lyekkel vissza tudják adni az em­berek hitét. Tudja és érzi, nem könnyű a feladata. Vallja: egy or­szággyűlési képviselő akkor dol­gozik majd jól, ha tevé­kenységét szolgálatnak te­kinti és ő megválasztása esetén becsülettel szolgál­ná az államot, még a vá­lasztóit is. így szeretné mindazokat képviselni: akik bíznak benne, és a megújuló MSZMP-ben. Szerinte a pártnak, meg neki is négyes feladata van: a munka, a megélhe­tés, a szabadság és a biz­tonság kérdése. A munka területén a szerkezetátala­kításokat támogatva sze­retnék elkerülni a tömeges munkanélküliséget. Támogatják a vegyes vállalatokat, a vállalko­zásokat, az ezekhez megfelelő pénzügyi és adószabályozókat, a továbbra is közösségi tulajdon­jogon alapuló dolgozói önkor­mányzatot. A mezőgazdaságban rendezni kell a földtulajdont, il­letve új, pénzügyi szabályozók­kal korszerűsíteni a szövetkezeti mozgalmat. A megélhetés területén vissza kívánják adni a fő munkaidő be­csületét, amelyhez azonban más­féle bér- és adóreform szükséges. A nyugdíjak vásárlóértékét meg kell őrizni, az alacsonyakat emelni, és a maximum nyugdíja­kat meghatározni. A családok, meg a nők helyzetében is gyöke­res változtatást szeretnének, hi­szen szükséges lenne bevezetni a főállású anyaságot, továbbá a nők napi hatórás foglalkoztatá­sát. A szabadság területén anar­chia helyett olyan jogállamot akarnak, ahol az állampolgárt nem fenyegeti az üldöztetés ve­szélye. Sajtószabadságot, amely az újságíró mellett védi az állam­polgárt is, míg a szabad vallás­gyakorlást mindenki lelkiisme­rete szerint döntse el. A biztonság kérdéskörében a bűnüldözés korszerűsítését a technikai felszerelés minőségi javításával kívánják biztosítani. Az ország védelme pedig to­vábbra is megköveteli a honvéd­ség létét. A választói gyűlésen már sok­szor elmondta, hogy a vidék kép­viselete ma nagyon fontos,mivel nagyok a különbségek a telepü­lések között, de úgy is lehetne fogalmazni, hogy a keleti és a nyugati országrészek között is. Fontos kérdésként merül fel programjában az ifjúság helyze­te, valamint az egészségügyre jellemző áldatlan állapotok. To­vábbra is biztosítani kell a fiata­loknak az ingyenes oktatást, csa­ládalapításukban a lakást, pálya­kezdésükhöz azt, hogy képzett­ségüknek megfelelő beosztásba kerüljenek. Az egészségügy technikai fel­szereltsége sok esetben kétség­beejtő. Meg kell akadályozni, hogy tudósaink világszenzációs eredményei a bürokrácia sül­lyesztőjébe kerüljenek. Vélemé­nye szerint továbbra is támogatni kell a gyógyító-megelőző, vala­mint a komplex szűrővizsgálato­kat. Végezetül de nem utolsósor­ban Pozderka Jánosné szerint a tisztességesen megöregedett em­berekről, akiknek nincsenek hozzátartozóik, vagy valamilyen okból teljesen magányosak, megfelelő módon kell gondos­kodni. Törőcsik Mihály Magyar Néppárt Az Agromen Kft. ügyvezető igazgatója olyan kártyáshoz ha­sonlítható, aki egy nagyszerű la­pot tart a kezében, ám ahhoz, hogy kiterítse a nyerő ütéseit, er­re egyelőre várni kell. Törőcsik Mihálynak és alkotótársainak ne­vét ma tudományos körökben emlegetik - de nem volt ez min­dig így. A tószegi születésű me­zőgazdász 1959-ben végezte az egyetemet Gödöllőn, és a mező­­gazdaságban végigjárta a sza­márlétra valamennyi fokát. Volt agronómus, aztán téeszelnök Ti­­szaigaron. Itt egy szanált szövet­kezet élére került, ám két eszten­dő múlva már jólétben tudhatta a közös gazdaság tagságát. Más­nak ilyenkor gratulálnak.- őt a tiszafüredi járási vezetés megtá­madta, és 42 politikai vádpont alapján lemondásra kény­szerítette. Más ilyenkor talán egy életre meghasonul - Törőcsik Mi­hály azonban egy új végét fogta fel az élet fonalának. A hetvenes évek elején eladta gépkocsiját, a háza felére jelzálogkölcsönt vett fel, és munkához látott. Meggyő­ződése volt, hogy a műtrágyához kevert zeolit csodálatos szabály­zó képességgel rendelkezik, megköti a mérgező anyagot, vi­szont elengedi a növények táplá­lásához szükséges hasznos ele­meket. Valójában ez az ötlet indította el a tudományos sikerek felé. Csernobil után kezdett azon mor­fondírozni, hogy ha ez a különös képességű ásványi anyag, a zeo­lit képes megkötni a fémeket, ás­ványi sókat, vajon nem lenne-e képes arra is, hogy a radioaktív izotópokat is csapdába ejtse. A kísérletek erre a kérdésre igennel válaszoltak. Innentől kezdve vi­szonylag sima volt az út - leg­alábbis Törőcsik Mihály addigi rögös pályájához képest. Tudós emberekkel szövetkezett, és ma már ott tartanak, hogy a Nobel­­díj várományosaiként is emlege­tik őket. De a fent említett nyerő kártya még mindig kézben van: Törőcsik Mihály sejtetni engedi, hogy nemsokára egy igazi világ­­szenzációval állnak majd elő. E nyugtalan szellemű embert a Magyar Néppárt országgyűlési képviselőnek jelölte. És ha vala­kinek ötlete van a termé­szettudományban, úgy érthető módon fogékony mindennapja­ink gondjaira is. Törőcsik Mihály tehát programjába a tisztesség, becsület és szakértelem hármas követelményét emelte be. Ami pedig a konkrét tennivalókat ille­ti, úgy választókörzetének lakóit jobb életkörülményekhez kíván­ja juttatni. A létező munkahelyek mellé újakat kíván teremteni, ha erre módja lesz, sarkallni kell a politikát arra, hogy olyan feltéte­lek teremtődjenek, amely mellett a magyar munka társadalmi érté­ke gyors ütemben növekedjék, a hasznot pedig ne a bürokrácia, a spekuláció, a felduzzasztott ap­parátus eméssze fel. A szolnoki Pletykafalu családi házainak in­tézményes felújítását kell szor­galmazni, meg kell fiatalítani az elöregedő Vezseny községet, Rá­­kócziújfaluban, Rákóczifalván és Szandaszőlősön pedig lakótel­keket kell kialakítani, elsősorban a fiatal fészekrakók számára. A térségben javítani kell a víz mi­nőségét, halaszthatatlan feladat a' Pletykafalu belvizének elvezeté­se, valamint szennyvízhálózat kiépítése ugyanitt és Szandasző­lősön. Az orvosi alapellátást és a te­lefonhálózatot is ki kell iktatni az irritáló tényezők sorából. El kell érni, hogy áramolják a külföldi és a hazai tőke Szolnok környé­kére is. Csökkenjen a kivétele­­zettség, a túlméretezettség és azok száma, akik monopolhely­zetben vannak. A térségben vissza kell állítani a szövetkezeti tagság tulajdonosi jogait, és a gazda jogán dönthessenek a jö­vedelemelosztás rendszeréről. Törőcsik Mihály nyilvánosan bejárt életútjával, és nyugtalan jobbító szándékával áll március 25-én a választók elé.

Next

/
Thumbnails
Contents