Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-01 / 51. szám

1990. MÁRCIUS 1. Néplap 5 A szerkesztőség postájából Tanácsköztársaság szolnoki alakjai Utcanevek - kérdőjelekkel Érdekes cikk jelent meg a Néplap február 17-i számában az utcanevek változtatásával felme­rült gondokról és a sokféle szem­pontról, melyeket az erre alaku­­kult bizottságoknak mérlegelni­ük kell. A változtatások legneu­ralgikusabb pontja az egyes munkásmozgalmi személyisé­gek életútjának megítélése, akik­ről az elmúlt négy évtized során utcákat neveztek el. Kiélezetten jelentkezik ez a kérdés a megye­­székhelyen, ahol sok munkás­­mozgalmi, közöttük 1919-es né­valakkal találkozhatunk. A la­kosság körében számolni kell el­lentétes véleményekkel is, me­lyeket célszerű figyelembe ven­ni. Néhány esetben az utcanév megváltoztatására szükség van, mivel névadóik életük során - az általános erkölcsi mérce alapján nézve - súlyos botlásokat követ­tek el, vagy annyira jelentéktelen szerepet játszottak, hogy emlé­küket nem érdemes utcanévben megörökíteni. A tanácsköztársa­ság ellentmondásokkal terhelt időszaka ugyanis számos vissza­élésre is alkalmat adott, melyeket a történettudomány eddig több­nyire elhallgatott. Szolnokon a legkirívóbb pél­dát a K.Bózsó Károly utca jelen­ti, melynek nevét a legsürgőseb­ben meg kellene változtatni. K.Bózsó egy olyan bűnügy ré­szese volt, melynek ismeretében sohasem lett volna szabad róla utcát elnevezni. 1919 májusában - a zavaros állapotokat felhasz­nálva - társaival együtt meggyil­kolt egy vasúti detektívet. Hogy miként is zajlott le ez a szomorú eset, azt a Jász-Nagykun-Szol­­nok Megyei Lapok 1920. május 6-i száma részletesen ismerteti. Az újságcikk szerint 1919. május 3-án, miután Szamuely Ti­bor különítménye a szolnoki el­lenforradalmi lázadást leverte, Zubek Lajos és K.Bózsó Károly vasutasok - több más társukkal együtt - László Imre vasúti dektívet Szamuely elé vezették, hogy a rögtönítélő bíróság az ő fejére is mondja ki a legsúlyo­sabb ítéletet. A vasutasok azért haragudtak rá, mert korábban, még a Tanácsköztársaság kikiál­tása előtt, többször feljelentést tett ellenük. Szamuely Tibor, aki Szolnokon 1919. május 3-7 kö­zött - ellenforradalmi lázadás cí­mén - egyes adatok szerint har­minckét, más források szerint negyvenkilenc személyt végez­tetett ki, a vasutasok kérését el­utasította. László Imrét nem volt hajlandó elítélni, mivel az a láza­dásban nem vett részt. Másnap, május 4-én a halálra ítéltek egy részét a római katoli­kus temetőbe kísérték, hogy ott az ítéletet végrehajtsák. K.Bózsó Károly és társai a detektívet is oda vezették. Mann József, a ki­végzőosztag parancsoka azon­ban László Imrét az elítéltek kö­zül kiemelte, mivel a foglyok lis­táján az ő neve nem szerepelt. Ezután a vasutasok a detektívet maguk lőtték le. Egy évvel később, 1920 máju­sában a Szolnoki Királyi Tör­vényszék Zubek Lajost és K.Bó­zsó Károlyt - bosszúvágyból el­követett gyilkosság címén - ha­lálra ítélte. A K.Bózsó Károly el­len hozott ítéletet később, kegye­lemből életfogytiglani fegyház­büntetésre változtatták. Egy széles körű fogolycsere akció keretében, 1922-ben K.Bó­zsó Károly - a politikai elítéltek­kel együtt - kikerült a Szovjet­unióba. Az 1930-as években részt vett a spanyol polgárhábo­rúban, majd 1941-ben a moszk­vai csatában elesett. Szovjet­unióbeli tevékenységét nem is­merjük, a bosszúvágyból elköve­tett gyilkosság azonban túlságo­san súlyos eset ahhoz, hogy em­lékét utca, sőt iskola nevében örökítsék meg és példaképül ál­lítsák az utókor, a tanulóifjúság elé. Finta Árpád, az 1919-es szol­noki események másik alakja, és később az abonyi Vigyázó kas­télyban meggyilkolt mártírja, a városi tisztviselők túszúl ejtésé­ben játszott túlbuzgó szerepet. Letartóztatta a közéletben már semmilyen szerepet nem játszó öreg és beteg Harsányi Gyula nyugalmazott polgármestert, és fiával együtt csak nagy összegű váltságdíj fejében volt hajlandó szabadon bocsátani. Ugyancsak megkérdőjelezhe­tő Molnár Anna szolnoki mun­kásasszony, a Tanácsköztárság idején vezető szerepet játszó F.Bede László direktóriumi tag menyasszonyának jelentősége a munkásmozgalomban, akiről a Széchenyi lakótelepen utcát ne­veztek el. A változtatások eldöntése előtt - a Tanácsköztársaság helyi alakjairól elnevezett utcák eseté­ben - célszerű alaposan mérlegel­ni névadóik életútját. A Szamuely A tiszaföldvári temetőben egyre sűrűbb a kegyeletsértés. A sírokról ellopják a friss virágot, összetörik a vázákat la jobbakat magukkal viszik a tolvajok/, és megrongálják a síremlékeket. Alapvető baj, hogy a temető "átjáróház" és a gyerekek játszó­tere. A község azon lakói, akik a temető túlsó oldalán laknak, mindenféle jármüvei itt mennek keresztül, a gyerekek délutánon­ként itt rendezik meg a kerék­párversenyt. Tiltsák meg a jár-Tűrhetetlen a hétvégi kenyér­hiány címmel tette szóvá február 5-én N.B.-né fegyvemeki olva­sónk azt az áldatlan állapotot, amit szombatonként, a kenyérhez jutásnál tapasztalnak a község boltjaiban. Kérte, hogy ne tízesé­vel rakosgassák időközönként pultra a kenyeret, hanem lássák el belőle tisztességesen a község la­kosságát. Észrevételére Frey Fe­renc, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Sütőipari Vállalat igaz­gatója válaszolt. különítmény megtorló akciójá­ban a szolnoki direktórium tagjai nem vettek részt. A Tanácsköz­társaság bukása után a bíróság F.Bede Lászlót rekvirálásért, sze­mélyes szabadság megsértéséért és más ehhez hasonló, jelentékte­len vádak alapján ítélte el. Akkor, amikor a bírák a halálos ítéleteket oly könnyen osztogatták, F.Bede Lászlóra 3 év börtönbüntetést, a többiekre pedig ennél is keveseb­bet szabtak ki. A Héjjas különít­mény 1920 áprilisában mégis raj­tuk torolta meg az ellenforradal­márok kivégzését. Az utcanevek változtatásával kapcsolatosan a kérdések tucatját lehetne még felvetni. Ezek eldön­tésében nem érzem magam ille­tékesnek, mivel itt elsősorban po­litikai szempontokról van szó. Adatgyűjtésemmel, melyet a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tanács tudományos koordináci­ós bizottságának megbízásából végzek, egy helytörténeti kiad­vány összeállításán túl, a pártok­nak és más társadalmi szerveze­teknek szeretnék segítséget nyúj­tani. Főképp abban, hogy az utca­nevek változtatásáról szenvedé­lyektől mentesen, névadóik tény­leges érdemeinek és hibáinak mérlegelésével döntsenek. Dr.Cseh Géza levéltáros müvek behajtását, a temető bejá­rataira kapukat szereltessenek fel, és azokat a hivatalos idő után tartsák zárva. Azt gondolom, hogy aki szeretett hozzátartozó­járól már csak egy pár szál virág­gal tud megemlékezni, támogatja a javaslatomat, és nevükben is kérhetem a nagyközségi tanács illetékeseinek sürgős intézkedé­sét. "Fegyverneken, a kereskedel­mi partnerünk egységeiben, vala­mint a saját szaküzletünkben is többször előfordult - a megren­delt mennyiség maradéktalan ki­szállítása ellenére is -, hogy nem volt elég a kenyér. Ilyen esetek­ben a pótigényeket az üzemi készletből, illetve a következő napra sütött kenyérből elégítjük ki. Szombati napokon viszont a megrendelt mennyiséget termel­jük, mert ha a tartalékkenyérre nincs igény, az már hétfőn nem értékesíthető. A kenyérhiány vizsgálata so­rán azt is megállapítottuk, hogy Fegyvemekre magánsütő is visz rendszeresen kenyeret. A gond akkor jelentkezik, ha ez a szállí­tás szombaton elmarad, vagy je­lentősen késik. Vállalatunk, illet­ve fegyvemeki üzemünk a meg­rendelt mennyiség maradéktalan gyártására törekedett, és törek­szik ezután is. Szaküzletünk ré­szére tartalékkeretet képezünk - vállalva annak kockázatát, hogy a kimaradt kenyér selejtbe kerül. A kereskedelmi partner kockáza­tát viszont néni vállalhatjuk, illet­ve nincs hatáskörünk a magánsü­tő álfal szállított mennyiség sza­bályozására." A kéményseprő nem hibás Kéményseprés Óvirághegyen címmel, február 19-i számunk­ban, Bárány László tiszaföldvári olvasónk megjegyezte: benevez­tek a csináld magad mozgalomba - arra kényszerülve, hogy maguk kotorják a kéményeket; a ké­ményseprő ettől függetlenül - egy évben kétszer - besöpri a díjat... Vidra Zoltán, a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Fűtéstechnikai Vállalat igazgtója, miután kivizs­gálta a panaszt, többek között ezt írta: "A rendelkezésünkre álló ok­mányok alapján megállapítottuk, hogy Bárány Lászlóéknál tavaly április elsején és októberben tisz­tította dolgozónk a kéményt /az előző évben februárban és no­vemberben/, amit a tulajdonos aláírásával igazolt. Az elmúlt hó­napokban viszont arra kérte a kö­zelében lakó dolgozónkat, hogy ismét tisztítsa ki a kéményét. Erre nem került sor, mert az egyezte­tett időpontban a tulajdonos nem volt otthon. Az olvasói levél meg­jelenése után, a a panasz kivizs­gálásakor /február 2o-án/ már nem kérte a tisztítást. Egyértel­műen kiderült, hogy a kémény­seprő megfelelően látta el a feladatát, mulasztás nem terheli." Hozzászólás cikkeinkhez Szerencsére már nem "ugyanazt" a vizet isszák Tiszta vizet a pohárba címmel, a Néplap február 19-i számában közölt olvasói levélhez - melyben a karcagiak nagy számú aláírással a vízdíjemelés ellen tiltakoztak - a következő reflexiót fűzöm. Vé­leményükkel nem vitakozom, hi­szen a lakossági terhek növeke­dése e téren is tény, még akkor is, ha a hazai körülmények között a fő probléma nem az árakkal van /áraink nemzetközi összehasonlí­tásban is megállják a helyüket még most is, problémáink gyöke­re a bérekben lelhető fel: ezek nemzetközi összehasonlításban és itthon is kritikát nem álló mó­don alacsonyak/. Az állampolgá­rokat az a tény is kevéssé vigasz-Megérkezett a friss kenyér! - Vezsenyi utcakép /fotó: Mészáros/ A temető nem lehet "átjáróház", játszótér! Bohus Pál Tisza földvár Válaszoltak - intézkedtek Javítanak a kenyérellátáson A tárgyalóteremből Hallgatni golden, beszélni gulden Sok csövet látott már életében a jászalsószentgyörgyi Oláh László. A becsületes szakmája fűtésszerelő ugyanis. Azt azon­ban nem gondolta, hogy egyszer magamagát húzza csőbe. Tör­tént, hogy a fiatalember üzleti vállalkozásba fogott. Jászalsószentgyörgyön hozta össze a véletlen egy holland ál­lampolgárral. Hogy, hogy nem, Oláh élénk érdeklődést tanúsított a külhoni ország pénzneme iránt. A hollandi forint neve is különö­sen csengett. Gulden, gulden - ismételgette, s úgy érezte, mintha már hallotta volna ezt a szót. Gol­den lesz az, mert így nincs semmi értelme, állapodott meg az eti­mológiai okfejtés végeztével. Maga a találkozás pedig, a két nép barátságát elmélyítendő, a pénznemek cseréjével ért véget. A felek a tranzakciót a feketepiac árfolyamán bonyolították le. így jutott Oláh 100 holland gulden­­hez háromezer-ötszáz magyar forintokért. Oláh persze nagy világjáró volt, s talán a találkozás is fel­kelthette vágyát a németalföldi táj iránt. Egyelőre azonban a ha­zai tájakon utazott. Ezúttal már nem guldenben, hanem nyugat­német márkában. A Velencei-tó­nál ismerkedett meg egy NSZK- beli illetővel, akitől 950 márkát vásárolt meg 30.590 forintért. Hogy aztán mégsem utazott külföldre, az már más kérdés. Úgy döntött, ha lehet, túl ad, né­mi haszonnal persze, a valután. Különösebb furmányos megol­dásra se törekedett. Zsebre vágta a devizát, kiment a haszonvaste­­lepre, matatott a csövek közt, az­tán ha jött valaki a közelébe, megkérdezte, venne-e guldent vagy márkát.- Uram, nem kell Önnek már­ka? Nincs szüksége guldenre? - tudakolta két csőrakás között egy arra ténfergő embertől is.- Van szerencsém - mutatko­zott be a férfi. - Mennyiről lenne szó?- Ezer márka, meg száz gulden - nyúlt a zsebébe Oláh, hogy elő­vegye a pénzt.- A férfi is a zsebébe nyúlt ekkor, előhúzta a rendőrségi iga­zolványát.- Felfogta, hogy mi történt? Tud követni? - kérdezte Oláhtól, s békésen elindultak a rendőrség­re, ahol aztán a tanúvallomást jegyzőkönyvbe is vették. Ä megyei bíróság nemrég má­sodfokon hozott ítéletet Oláh László ügyében. Dr. Szűcs Sán­dor tanácsa bűnösnek mondta ki devizagazdálkodás megsértésé­nek bűntettében, ezért száz napi tétel (naponta 100 forint) pénz­­büntetésre ítélte. Az ezer márkát és a száz guldent elkobozták. A törvény által biztosított összeget, négyezer forint értékű devizát kapott csak vissza, a többit fo­rintban vehette át. A jogerős tízezer forintos pénzbüntetés ki­fizetésének megvolt tehát a fede­zete.- Szőke -talja, hogy a jelenlegi vízdíjeme­lés az eddigi, mintegy 85 száza­lékos állami hozzájárulást mér­sékli 50 százalékra, s így az eme­lés után ugyanannyi állami pénzt is megiszik - még mindig - min­den fogyasztó, mint amennyit saját maga fizet. Pontosítást az olvasói levél azon gondolata igé­nyel, mely szerint "A karcagi víz problémája ország-világ előtt is­mert, ... Sajnos a helyzetünkön ez semmit sem változtatott, még mindig ugyanazt a vizet isz­­szuk..." Tájékoztatnunk kell az olvasókat arról, hogy szerencsé­re a karcagiak már nem "ugyan­azt" a vizet isszák. A jelentős összegű vízbázis-bővítéseknek köszönhetően, a karcagi lakos­ság éves arzénterhelése már a' múlt évben a határérték alá ke­rült; a hálózati leürülések meg­szűnhetnek, így a bakteriális szennyezés tartósan felszámol­ható lesz. Mindenesetre még csak a múlt év végén mondhat­tuk ki először, hogy a karcagi ivóvízhálózat vize bakteriálisán nem kifogásolható. Örömünkre tehát tény, hogy határérték alatti arzéntartalmú és bakteriálisán sem szennyezett vizet isznak. Azon vagyunk és leszünk, hogy így is maradjon! Dr.Kádár György osztályvezető főorvos Jász-Nagykun-Szolnok Megyei KÖJÁL Félreértés A Szolnoki MÁV Kórház igaz­gatófőorvosától, dr. Horváth Jó­zseftől a következő sorokat kap­tuk: A Kellett neked Topánka? cí­mű jegyzetben /február 19-i Néplap/ a szerző nem éppen sze­rencsésen utal a Szolnoki MÁV ■Kórházra, ahol "harmadáron áru­sították a mosóport". E félreért­hető példa sérti a becsületes szándékú és cselekedetű négy­százhúsz kórházi dolgozót, mi­vel nálunk vásárról szó sem volt, csupán a Vegyiművektől közvet­lenül vásárolt mosóport osztot­ták szét. Jómagam érdeklődtem a vezérigazgatónál, hogy dolgo­zóink vásárlási szándéka teljesít­hető-e, hiszen máshol is volt ha­sonló akció. Minőségi és mennyiségi igényünket a keres­kedelmi osztályon adtuk le, és gondoskodtunk a rakodásról, va­lamint a szállításról is. Mindezt az intézményvezető főnővér in­gyen, önzetlenül végezte. Az áruért kért plusz 5 forintokat a szállító és rakodó munkások kö­zött osztották szét. A MÁV Kór­ház dolgozóinak nagy örömük telt abban, hogy az ügyesen meg­rendezett akció során 988 forin­tért kaphattak 20 kilogramm mo­sóport. S ezért az akció szervezői köszönetét érdemelnek. Észrevételével egyetértünk,/ A szerk. / Szerkesztői üzenet "Aranyosi Béla": leveleket nem közlünk. Ameny-Sajnáljuk, hogy véleményét nyiben kilétéről pontosan meg­­nem vállalja fel névvel és cím- győződünk, írásainak helyt mel. Névtelenül, vagy álnéven írt adunk a lapban.______________ Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents