Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-29 / 74. szám

1990. MÁRCIUS 29. Néplap 5 A tudomány világa "Érdekességek az ásványvilágból" Drágakövek a homokban /A kvarccsalád ásványfajtái/ - Harmadik forduló Visszatekintő Az Országház és építője Az egyik legközönségesebb ás­ványunk. Közönséges változata hatalmas területeken borítja a föld felszínét. A kvarc a fő alkotója a homokbuckáknak, a homokkö­veknek. Sok más kőzetnek is alko­tórésze, ilyen a gránit vagy a riolit. Az üledékes kőzetekben való nagymértékű feldúsulását nagy keménységének köszönheti. Kémiailag tiszta szilícium-dio­­xid. Ez a víztiszta kvarcnak felel meg. Gyakori, hogy különböző fémionok csak műszerekkel meg­határozható mennyiségben meg­festik, ekkor színváltozatok jön­nek létre. Előfordul, hogy a kris­tály nem átlátszó, benne lemeze­ket, tűket látunk. Ezek különböző ásványok zárványai. Nagyon gya­kori a kvarcban a gáz- és folyadék­zárvány is. Ha együttesen helyez­kednek el az üregben, akkor libel­­lás kvarcnak nevezzük a darabot a lebegő gázbuborék miatt. Kialakulását tekintve sokféle fo­lyamat terméke. A kvarckristályo­kat azért nevezik földtani hőmérő­nek, mert a kristályforma és a hő­mérséklet között szoros összefüg­gés van. Ha a kvarc 573 fok fölött kristályosodik ki, akkor e formája olyan, mintha két hatoldalú pira­mist talpával egymás felé fordítva összeragasztanánk. Szakmai neve hexagonális /hatszöges/ dipiramis. Az 573 fok alatt keletkező kris­tályok alakja oszlopos, csúcsukat általában 3 fő és több kisebb lap zárja. Ezt a formát trigonális /há­romszöges/ prizmának nevezik. Az egyre alacsonyabb hőmérsék­leten képződő kristályok egyre hosszabb oszlopok. Igen érdekesek és értékesek a kvarc változatai. Ezeket a belső szerkezetük alapján két nagy cso­portra osztjuk. Az egyik a jól kris­tályosodott kvarcok csoportja, a másik a rejtett mikrokristályos vál­tozatoké. Nézzük az első csoportot. Ide tartozik a hegyikristály, a füst­kvarc, a citrin, a rózsakvarc, az ametiszt, hogy csak a leginkább ismerteket soroljam. Ide tartoznak az ásványzárványos kvarcok is: a macskaszem, a tigrisszem, a só­lyomszem és az aventurinkvarc. A hegyikristály az ókori görö­gök szerint úgy keletkezett, hogy az Alpok magas csúcsain a víz fel­­olvaszthatatlan jéggé fagyott. Ezért nevezték ezt a víztiszta, ra­gyogó lapokkal határolt ásványt krüsztallosznak, jégnek. A közel­múltban feljegyezték a legna­gyobb alpi hegyikristályok mére­teit, nézzünk közülük néhányat. 1719-ben Zinngenstock környé­kén /Svájc/ 400-800 kilogrammos példányokat találtak, az Eisköge­­len 618 kilogrammosat. 1965-ben a Grossglockneren /Ausztria/ ta­láltak egy közel 1000 kilogram­mos kristályt, amelynek mérete 120x60x75 cm volt. Ezeket a kris­tályokat hatalmas sziklaüregekből bányászták elő. Korunkban a hegyikristály tech­nikai célokra való felhasználása került előtérbe az ékszerészet he­lyett. Egy érdekes tulajdonsága miatt használják a nagy pontossá­gú órák működtetéséhez. Az ametiszt ibolyaszínű kvarc­változat. A feltételezések szerint színét vasionok és radioaktív su­gárzás együttes hatása okozza. Színtartóssága változhat. Sárga vagy színtelen lesz kb 400 fokra hevítve, egyes brazíliai fajták he­vítve zölddé válnak. Egyes fajták a napfény hatására kifakulhatnak. Más, ás vány gyűjtőknek fontos tu­lajdonságai megegyeznek a hegyi­­kristályéval. Igen sok jelentős lelőhelye van. Európában az NSZK-beli Idar- Oberstein környéki melafirbá­­nyákban igen szép színű kris­tályokat találtak szép színes achát­­tal, kalcedonnal együtt. Ez a lelő­hely kimerült. A legjelentősebb ametiszttermelő országok Brazí­lia, Uruguay, Mexikó, Tanzánia, Ausztrália. A világ legnagyobb ametiszt-kristályürege Brazíliá­ban került elő: 70 tonnás üreg, melynek méretei 10x5x2 m. Ebből került egy darab a Nemzeti Múze­um Ásványtárába Semsey Andor közreműködésével. Hazánkban csak kevés helyen fordul elő, a leg­jobb minőségű /sajnos nem brazil minőségű/ ametisztek Gyöngyös­­orosziból származnak. Nagyon kedvelt drágakő, sok híres ékszert és tárgyat készítettek belőle, töb­bek között II. Katalin cámő ame­tisztből csiszolt serlegből itta bo­rát. A füstkvarc, a citrin, a rózsa­kvarc színéről kapta nevét. A füstkvarc füstbama, átlátszó, jó minőségben drágakő, gyengébb minőségben ékkő. Színét radioak­tív sugárzás hatására történt rács­hibák miatt kapta. Kedvelt kő, be­lőle ékszerköveket, szobrokat, ki­sebb tárgyakat csiszolnak. A füstkvarc híres lelőhelyei a Svájci- Alpok /1946-ban a Tiefengleccse­­ren egy csodálatos kristálypincét találtak, mérete 90x60x40 cm volt, súlya 180 kg./, Spanyolország. A már említett Semsey Andor jóvol­tából egy füstkvarc- óriás is a Nemzeti Múzeum gyűjteményé­ben látható, jól példázva az óriási kristályméreteket. Igen kedvelt ékkövek a külön­böző kvarc-"szemek". A tigrisz­­szem sárgásbarna, a sólyomszem kékes, a macskaszem barna színű kvarcváltozat, amelyekben tüs­­szálas szilikátásványok hézagait töltötte ki a kvarc. Belőlük golyó­kat, félgömb és cabochon csiszolá­sú ékszerköveket faragnak. Ma igen közkedvelt ékkövek, a múlt század végén fecfézték fel őket. Az aventurinkvarcban zöld vagy bar­na csillámlemezek helyezkednek el zsúfolva, és a kő mozgatásával ezek a csillámlemezek csillognak. A rejtett mikrokristályos válto­zatokat tágabb értelemben kalce­­doroknak nevezik. Közülük a kal­­cedont, a krizoprázt és az achátot említem meg. A kalcedon világoskék - szür­késfehér színű, formája hasonlít a szederhez, tehát gömbös-buboré­kos megjelenésű. Nevét egy ókori város, a Boszporusz partján fekvő Kalkedonról kapta. A legszebb ég­színkék színű példányok egyik gazdag lelőhelye Namíbia, a má­sik ugyancsak égszínkék, sokkal kevesebb példányt adó lelőhely a romániai Kötelesmező volt. Szin­tén ősidők óta ismert ékkő, úgy hitték, hogy viselőjét láthatatlanná teszi. Egy változat, amely hazánkban egyáltalán nem gyűjthető. Ez az élénk almazöld színű krizopráz. Neve görög eredetű, aranylúgot je­lent. Színét néhány százaléknyi nikkelnek köszönheti. A kő színe igen árnyalt: a világoszöld átlát­szatlantól a smaragdzöld erősen áttetszőig terjedhet. Az igen jó mi­nőségű darabok csaknem a sma­ragd árfolyamán keltek el egyes börzéken. Gyakoriak olyan dara­bok is, amelyekben barna foltok­ként tűnnek fel az anyakőzet nyo­mai. Ezeket krizopráz-mátrixnak nevezik. Sokáig egyetlen lelőhe­lye egy dél-lengyel falu környékén volt, azonban a terület lassan ki­merült. Újabban Brazíliában, az USA-ban találtak jó minőségű kö­veket. Érdekes, hogy Ausztráliá­ban citromsárga színű krizoprázo­­kat is találtak. Talán a leginkább tetszetős kal­­cedonváltozat az achát. Nevét szintén első lelőhelyéről, a szicíliai Acchates folyóról kapta /ma Diril- 1 ó/, ahol már az ókorban is találtak szép példányokat, megjelenése sá­vosszalagos, az egyes sávok kö­zött jelentős színbeli vagy kont­rasztbeli eltérés van. Szigorú érte­lemben achátoknak nevezzük azo­kat a kalcedonváltozatokat, ame­lyek szerkezetében önmagukba visszatérő vonalak, sávok találha­tók. Az ettől eltérőket fantáziane­vekkel illetik. Belsejükben kvarc-, citrin- vagy ametisztkristályok ül­hetnek. Ilyenek kerültek elő Brazí­­liából, Mexikóból, a Szovjet­unióból. Hazánkban is gyűjthetők gyengébb minőségű achátok a Mátrában és a Zempléni-hegység­ben. Kérdések: 1. Melyik tulajdonsága miatt használják a kvarcot az órákban? Milyen ipari felhasználása van még a kvarcnak? 2. Milyen hiedelem fűződött az ametiszthez, mit jelent a neve? 3. Melyek a Nemzeti Múzeum ametiszt és füstkvarc ásványóriá­sainak méretei? 4. Milyen fantázianevű achátok vannak, melyek a nem achát szer­kezetű achátok? Jellemezze őket! 5. Melyik kalcedonváltozatra is­mer a képről? Mit tud róla? Ajánlott könyvek:- Koch - Szrókay: Ásványtan II.- Oberfrank - Rékai: Drágakö­vek- Színes Ásványvilág- Ásványok /Búvár Zsebköny­vek/ Beküldési határidő: április 13. A helyes válaszokat az V. fordu­lóban közöljük. Csernóczki László Az első forduló helyes megfej­tése: 1. Telkibánya. A középkorban jelentős volt az aranytartalmú ér­cek bányászata a környékén. 2. -38,9 Celsius fok, a higany ezen a hőmérsékleten szilárdul meg. 3. A Cullinan volt az eddigi leg­nagyobb nyersgyémánt, tömege 3106,0 karát. Amszterdamban, 1908-ban az Assher cég 9 nagy és 96 kis kővé darabolta és csiszolta. 1. Cullinan 3106 karát 2. Excelsior 995,2 karát 3. Sierra Leone csillaga 968,9 karát 4. Wogie River 770 karát 5. Vargas elnök 726,6 karát. 4. Rácsszerkezetük különböző­sége miatt. A gyémánt szabályos rendszerű, holoéderes, főként ok­taéder formában kristályosodik. Atomrácsa van, a szénatomokat kovalens kötés tartja össze. A gra­fit esetében a hatszöges rend­szerben rétegrácsban helyezked­nek el az atomok. A rétegek között gyenge van der Waals erők hat­nak. Az emberi környezet terhelése /szennyezése/ többé-kevésbé mér­gező fémekkel - ma már megálla­pított tény. Ezt elsősorban az ipari és kommunális eredetű nehézfé­mek okozzák, amely közé az ólom, kadmium, a króm, a réz, a nikkel, stb. tartoznak. Ezek a fémek bekerülnek a lég­körbe, a folyó- és állóvizekbe, a talajba és a különböző bonyolult kölcsönhatások révén egyik kö­zegből a másikba. Javarészt a táp­lálékláncon keresztül az emberi szervezetbe is bejutnak, s ott - kon­centrációjuktól és sok egyéb té­nyezőtől függően - egész­ségkárosító hatást okozhatnak. Az ólom vagy a higany esetében a mérgező hatás közismert, de pél­dául a tallium /és még néhány fém/ káros hatásaira, hatásmechaniz­musára még nincsenek teljesen ki­kristályosodott ismeretek. Azt már Paracelsus /1493-1541/ - akit méltán tartunk a farmakoló­gia és a toxikológia atyjának - megállapította, hogy egyedül a dó­zis szabja meg azt, hogy valami méreg-e vagy sem. Szellemes mondása szerint: "Minden dolog méreg és semmi sem létezik méreg nélkül." Valóban, az emberi szervezet sem működhet jól bizonyos ele­mek és fémek jelenléte nélkül. A tapasztalat és a kutatások szerint ezeknek bizonyos koncentrációja szükséges az egészséges életmű­ködéshez, s ennek hiánya vagy többlete már betegség- vagy mér­gezési tünetet okoz, amely szélső­séges esetben halálhoz vezethet. A kadmium például a vesét, a léguta­­kat, a gyomor- és bélrendszert, s a központi idegrendszert károsítja, az alumínium pedig a tüdőben, a nyálkahártyákon és ugyancsak a központi idegrendszert károsítja, az alumínium pedig a tüdőben, a nyálkahártyákon és ugyancsak a központi idegrendszerben okoz káros elváltozást. Minden szervezetünkben meg­lévő elemnek van egy olyan opti­mális mennyisége, amely az egészséges állapotot jelenti. Ez a mennyiség természetesen elemen­ként /és egyénenként/ más. Az alábbi adatok egy 70 kilogramm testsúlyú átlagember grammokban Nincsen új a nap alatt! Nemcsak a Nemzeti Színház ügye húzódik el! A régi Pest vezetősége már 1844-ben pályázatot tűzött ki, hogy az ország vezetésének két Háza méltó otthont kapjon. Ebből nem lett semmi. Az 1867-es pró­bálkozás a kiegyezés körüli gon­dok miatt került kátyúba, végül 1880-ban tűztek ki újabb pályáza­tot az Országház felépítésére, megjelölvén annak helyét is, a Du­­na-parti Tömő-teret /ma Kossuth Lajos tér/. 19 pályázat érkezett be, és azt grandiózus, eklektikus /több stílusegységet ötvöző/ tervével Steindl Imre /1839-1902/ építész nyerte meg. Az akkori honatyák azonban nem késlekedtek, a zseni­ális terv elkészítőjét rögtön meg is bízták az épület kivitelezésével. Steindl ekkor 44 éves. Majdnem teljesen végig ő vezette a hatalmas építkezést, élete vége felé már be­tegen, hordszéken vitette magát a színhelyre. S bár a milleneumi em­lékünnepélyt a hatalmas kupola­csarnokban tartották meg, az 1902. október 8-i felavatás előtt öt és fél héttel meghalt. A 3,5 katasztrális holdnyi terü­leten 2 méter vastag betonalapon álló 268 méter hosszú és 118 méter széles épületegyüttest 550 ezer fa­ragott kőből 17 évi munkával, át­lagban ezer ember építette fel. Mé­reteire jellemző, hogy 50 darab 5 emeletes ház férne el benne. 691 helyiségét /ebből 115 terem/ 90 szobor díszíti. A sajtóban gyakran olvashatók termeinek elnevezése: a Gobelin-, Nándorfehérvári-, a társalgó-, a Munkácsy- /a mester híres Honfoglalás című festmé­nyével/, a képviselőházi ülés-, a kongresszusi /az egykori Felsőhá­kifejezett átlagos elemtartalmát mutatja, a legfontosabb elemeket vizsgálva: oxigén 45500, szén 12600, hidrogén 7000, nitrogén 2100, kalcium 1050, foszfor 700, kén 175, kálium 140, klór 105, nátrium 105,vas4,2,cink 2,33,réz 0,11, alumínium 0,1, ólom 0,08, kadmium 0,03, ón 0,03, mangán 0,02, szelén 0,02, vanádium 0,02, arzén 0,14, titán 0,01, nikkel 0,01, molibdén 0,005, higany 0,004. Ezek a mennyiségek tehát egy át­lagemberre vonatkozóan jelentik az egészséges életműködés leg­kedvezőbb értékét. Az emberi szervezet tűrőképes­sége azonban ezeknél az értékek­nél kisebb-nagyobb eltéréseket is jól elbír. így tehát az egészséghatár tulajdonképpen egy sáv, amely azonban az úgynevezett mérgező elemeknél egészen összeszűkül, míg a veszélyteleneknél egészen kiszélesedhet. A tudósok a fémeket mérgező hatásuk szerint három csoportba sorolták. A karcinogén, azaz rák­keltő hatásúak közé az arzént, a berilliumot, a krómot, a nikkelt és a polóniumot sorolták. A legmér­gezőbbek közé tartozik az ólom, a kadmium, a higany és a tallium. Jelenlegi ismereteink szerint a leg­kevésbé mérgezők: alumínium, kobalt, réz, mangán, molibdén, szelén, titán, vanádium, cink és ón. A felsorolás a veszélyesség csök­kentő értéke szerinti. Példaként lássuk röviden a leg­veszélyesebbnek ítélt nehézfémet, az ólmot, s ennek káros hatásait. Az ólom különböző kőzetekben és talajokban igen kis mennyiségben fordul elő, de jelentős érctelepei vannak, főleg cinkkel együtt. Ked­vező fizikai és kémiai tulajdonsá­gai miatt az egyik legrégebben használt fém. Az ólomszennyező források igen széleskörűek: kipu­fogógázok, ólomfestékek, /mini­um/ kerámiamázok, ivóvízveze­ték, akkumulátorok, gyógyszerek, /ólomtapasz/ kozmetikumok, ro­varölő szerek /ólom-arzenát/. Mindezen termékek előállítása so­rán a keletkező hulladék jelentős ólomszennyezést okoz. Külön fejezetet érdemelne a fel­soroltakból az ólom-tetraetil, amely a kipufogógázok révén fejti zi/ ülés-terem. A díszlépcső a ku­polacsarnokba vezet, a kupola át­mérője 20,8 méter, teljes magassá­gát 5 méterrel kevesebbre írhatom, 27,2 méterre, remélve, hogy e so­rok megjelenésekor már eltűnik a nép képviselőit megszégyenítő, ötágú vörös csillag. Emlékeztetek még az itteni, körben elhelyezett, fejedelmeinket és királyainkat áb­rázoló szoborcsoportra, s arra, hogy a belső díszítésre 40 kg 22 karátos laparanyat használtak fel, elképzelhető, hogy mekkora terü­letre, ha figyelembe vesszük, hogy féltenyérnyi, 8x8 centiméteres arany lapból 10 ezer esik 1 mm-es vastagságra. A II. világháború alatt az épület az ostromlók ked­velt célpontja volt, 250 akna- és 300 gyújtóbomba-találat érte, en­nek ellenére ideiglenesen már 1945. február 28-ára helyreállítot­ták. Tervezőjéről és építőjéről még elmondom, hogy művei közé tar­tozik a budapesti új városháza, a Kiskörúton lévő egyetemi épüle­tek, több templom /a kassai dóm, a szegedi ferences templom/ és mű­emlék /Vajdahunyad Vára/ restau­rálása is. Emlékét a Parlament kongresszusi termében festmény, két szobor /egyik a díszlépcső ol­dalán, a másik a kongresszusi te­remben/ őrzi, a főváros tanácsa 1963-ban utcát nevezett el róla, melynek 2. sz. házán márvány-re­­lief-tábla hirdeti emlékét. A Parlament még egy érdekes­sége, hogy tervezője annak "front­ját" a Duna felőli oldalra szánta! A Kossuth Lajos térre terelt front, be­leértve a később épült, szembenié­vé épületek hatását is, városképi szerepe nem szerencsés. ki mérgező hatását. Hazánkban évente körülbelül 600 tonna ólom kerül a levegőbe, s a forgalmas utak menti fák romló állapota né­hány helyen jól mutatja az ólom­nak a növényzetre gyakorolt káros hatását. Az emberi szervezetbe az ólom vagy a táplálékkal, vagy a vízzel, levegővel jut be, s káros hatást gyakorol mind a központi, mind a periférikus idegrendszerre, de ezen túlmenően a vérképző rend­szerre és a sima izomzatra is. Fel­­halmozódása elsősorban a cson­tokban és a vérképző szervekben történik. A vérben literenként 0,00025-0,0003 gramm ólom az eltűrhető határ, de a gyermekek 5-10-szer érzékenyebbek a felnőt­teknél, a magzat pedig még ennél is jobban. Az ólomszennyezés elleni véde­kezés igen sokirányú, amely fel­öleli a korszerű tervezés, gyártás, felhasználás teljes eszköztárát, be­leértve az ellenőrzés és a hulladék­­gyűjtés módszeres és rendszeres végzését. Az USA-ban kísérletez­nek az ólom-ón ötvözetű vízveze­ték csőhálózattal, amivel jelentő­sen csökkenthető az ivóvíz ólom­­tartalma, viszonylag kis beruhá­zással. A korszerű járművek már ólom­mentes benzint használnak, s ezzel a legnagyobb szennyező forrást szüntetik meg. Egyre elterjedtebb az ólomszennyező források köze­lében dolgozók egészségi állapo­tának rendszeres ellenőrzése is. Legújabban az élelmiszeriparban például a radioaktív elemeket együtt vizsgálják az ólommal és kadmiummal, mint az élelmi­szerbe bekerülő két legveszélye­sebb fémmel. A keletkező ólomhulladék szak­szerű tárolása és kezelése, vala­mint újbóli hasznosítása is a meg­előzés fontos eszköze ma már. Összegezve: mindezekből jól látható Paracelsus nagy igazsága: fémek nélkül nincs emberi élet sem, de a megengedett értéken fe­lüli fémszennyezések tönkre tehe­tik nemcsak az ember egészségét, hanem a a természeti környezetet is. Madarász Tibor K.A. A fémek egészségkárosító hatása

Next

/
Thumbnails
Contents