Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-28 / 73. szám
4 Néplap 1990. MÁRCIUS 28. Sejtjük, hogy lapunk olvasóinak nagy része sok mindent tud már az elmúlt napokban Marosvásárhelyen történetkről. Talán mégsem, érdektelen, ha most azokat a szenvedők és szemtanúk (jeles romániai írók és publicisták) beszámolóinak segítségével elevenítjük fel. Válogatásunkat a Bukarestben szerkesztett Romániai Magyar Szó négy egymás utáni napon (március 20-án, 21-én, 22-én és 23-án) megjelent számaiból állítottuk össze. A szerkesztő Az uszítástól a vérontásig Sajtóösszeállítás a marosvásárhelyi eseményekről A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának, Maros megyei és marosvásárhelyi tanácsának Tekintettel az 1990. március 16-án és 17-én Marosvásárhelyen lezajlott eseményekre, valamint a megyében kialakult rendkívül feszült helyzetre, az RMDSZ Maros megyei vezetősége az illetékes helyi és központi szervek, valamint szervezetek tudomására hozza határozott állásfoglalását. E hó 8-án a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet magyar diákjai ülősztrájkba kezdtek, jogos követeléseik eléréséért, a magyar nyelvű oktatás visszaállításáért, a magyar hallgatók beiskolázási számának arányos növeléséért, és az egyetemi vezetésben való megfelelő képviseletért. Ez az ülősztrájk teljesen békés, példamutató módon zajlott le. A Vatra Romaneascának és a marosvásárhelyi Diákok Ligájának képviselői provokációk sorozatával próbálták a helyzetet elmérgesíteni és az önálló magyar oktatás visszaállításáért szervezett kulturális célú megmozdulást politikai síkra terelni. Ennek következtében, valamint a helyi és országos román nyelvű sajtó és tömegkommunikáció szándékosan félrevezető közleményei hatására, március 16-án amarosvásárhelyi Tudor-negyedben ittas egyének kifogásolva egy gyógyszertár kétnyelvű feliratát, zavargásokat kezdeményeztek és 500 főből álló román tömeget összegyűjtve, több személyt megsebesítettek, két lakásba is behatoltak, a berendezést tönkretették, a lakókat bántalmazták, gépkocsikat rongáltak meg, lincshangulatot teremtettek, és többek között a helyszínen tartózkodó tévéoperatőröket is megverték. A helyi magyar sajtó két munkatársát és a helyi rádió igazgatóját alig sikerült a tömegharagtól megmenteni. Soviniszta jelszavakat kiabálva, a felvonuló román tömeg körülvette a diákbentlakásokat, és a zavargások egész éjszaka folytatódtak, letépték a magyar nyelvű plakátokat, letépték és elégették a polgármesteri hivatal magyar nyelvű feliratát. Március 17-én 11 és 14 óra köztöt a Liga Studentilor (Diákok Ligája) által szervezett felvonuláson és nagygyűlésen szintén atrocitásokra került sor magyar nemzetiségű személyek ellen. Ugyanakkor a hívők nagy megdöbbenésére a menet behatolt a református egyház felsővárosi hivatalába, az ott tartózkodó személyeket bántalmazta, és egyházi javakat tett tönre. Reális veszélyét látjuk annak, hogy a szándékosan keltett pogromhangulat több megyére is kiteijedhet, ezt bizonyítják a március 15-i szatmári események. Véleményünk szerint az események hátterében a Vatra Romaneasca Szervezet egyes tagjainak az összejöveteleken elhangzott nacionalista, soviniszta uszítása áll. Megengedhetetlennek tartjuk, hogy sem a municípiumi, sem a megyei nemzeti egységtanács, sem a bukaresti politikai vezetés, illetve a kormány semmilyen intézkedéssel nem vette elejét a beláthatatlan következményekkel fenyegető helyzet kialakulásának. Ez a passzivitás hozzájárul a jóhiszemű román tömegek félrevezetéséhez. A zavargásokba sem a rendőrség, sem más karhatalmi szervek nem avatkoztak be többszöri sürgetésünkre sem, sőt képviselőinket kiutasították a rendőrség területéről. A helyi vezetés egyes tagjainak magatartása az utóbbi hetekben kimondottan hozzájárult a soviniszta indulatok felszabadulásához. A leghatározotabban követeljük a nemzeti kisebbségek létbiztonságának, valamint intézményeink biztonságának szavatolását, olyan kormányintézkedések meghozatalát, amelyek a példátlan uszításnak véget vetnek, és egyben a gyakorlatban garantálják egyéni és kollektív jogainkat. Úgy véljük, hogy ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy ellenőrizhetetlen megmozdulásokra kerül sor. A magyar kisebbséget képviselő RMDSZ határozottan tiltakozik az ellen, hogy a békés és civilizált formában előteijesztett, minden európai mérce szerint jogos igényekre válaszul egyesek a nyers erőszak eszközeit vonultatják fel, különös tekintettel arra, hogy ezek az igények összhangban állnak az 1918. december 1 -jei gyulafehérvári határozatokkal, illetve a Románia által aláírt nemzetközi szerződésekkel. Marosvásárhely, 1990. márc. 17. AZ RMDSZ MEGYEI ÉS MUNICÍPIUMI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA Sütő András elnök A terror napja Vásárhelyen Véres kedd Marosvásárhelyen Hogy milyen légkörben élhette át Nagyenyed, Zalatna és Abrudbánya magyarsága 1848-49 vésznapjait, azt most hétfőn, március 19-én megkóstolhatta Marosvásárhely is. Az elszabadult tömegterror, pogrom, a lincselés óráit élte át az egész város. A tudósítás szövegéből, amennyire lehet, kihagyom a jelzőket, az indulatokat. Éppen elég felsorolni a puszta eseményeket, a tényeket. A délelőtti eseményeket sem részletezem sokat, a diákok általános figyelmeztető sztrájkját - a diákok különben a templomokba húzódtak vissza -, az Orvosi Egyetemen, a parlamenti tájékozódó küldöttség "lerohanását". Az egyre erősödő tömegnyomásra a megyei székház előtt összegyűlt négyvagy ötezer tüntető tomboló követelésére, a nemzeti szövetség Maros Megyei Tanácsának Bürója rövid úton, teljesen antidemokratikusan lemondásra kényszerítette Kincses Előd alelnököt. Minderről egyszer majd részletezőbben számot kell adni. Hanem az előre megírt forgatókönyv szerint a déli órákban nagyot változott a helyzet. 1 óra tájban 13 zsúfolt autóbusz hozta az erősítést a Görgény-völgyéből, Libánfalváról, Hódúkról és Dédabisztráról. A délután folyamán még további autókonvojokon, nyitott teherkocsikon érkeztek a falusiak. "A venit Hodacul!" ("Megjött Hodák!") - hangzón fel az artikulálatlan üvöltés az utcákon. A tömeg módszeresen átfésüle a belvárost, elpusztított mindent, ami bűnös magyar nyom volt, feliratféle, utcanév, például az ilyen táblát is, hogy strada Bolyai, letörtek, letéptek, leszaggattak mindent. Tömegméretet öltön a brutális provokáció, pofozás, verés. A helyi rádió ostromát csak a román szerkesztők tudták kivédeni, a tüntetők követelték, szűnjön meg mindenféle magyar adás, egyetlen megengedett nyelv a román. Jókora feliratokat helyeztek el a régi városházára, a székházra - "Transilvania Vatra Romaneasca!" - "Vrem unitate, nu dialog!" (Egységet akarunk, nem párbeszédet!''). A többi skandált uszító, ultra jelszót nem írom le, valóban nem bírják el a nyomdafestéket. Megrohanták a színház épületét is, de oda végül is nem törtek be. Délután 4 óra előtt vette kezdetét az RMDSZ székházának ostroma. A volt Királyi Táblát, az egykori Kendeffy-palotát középkori módszerekkel ostromolták meg a hodákiak: fejszével, szekercével, kétágú villával, hosszú nyelű villával, husánggal, doronggal, lánccal támadtak. Mintegy háromszázan lehettek kezdetben a székház védői, de amikor a felső kocsibejárónál betörtek az udvarra, akkor 75 ember vette be magát az épületbe. A régi faajtók a súlyos fejszecsapások alatt megnyíltak, a védők felszorultak- az emeletre, ahol megpróbálták elbarikádozni magukat, de a fejszés roham győzött, az RMDSZ vészhelyzetben tanácskozó egész vezetősége és a védők, mind a hetvenöt ember felmenekült a padlásra. Megpróbálták őket tűzzel kifüstölni, de ez már nem sikerült. Három és fél órán keresztül maradtak ott, bezárkózva az épület körül őrjöngő, egyre félelmetesebb ostrom közepette. Hol volt mindeközben a karhatalom, a rendőrség és a hadsereg? Erről adjanak számot majd ők egy későbbi alkotmányos kivizsgálás során, mert annyit el kell mondani már most, hogy a hatóságok nem védték meg a székházat, nem védték meg a várost, nem védték meg a város magyar lakóit. Olyan erőket vonultatott fel a karhatalom, amely talán egy kirakodóvásár esetében elegendőnek mondható, de itt és ma felelőtlennek és nevetségesnek tűnt. Este 9 óra előtt 10 perccel jöttek le az első emberek a padlásról, miután egyes katonai vezetők szabad elvonulást garantáltak. Hanem a padlásról lejövő embereket embertelen, vad roham fogadta és kíméletlenül összevertek mindenkit. A láncok, kövek, levágott gumicsövek kegyetlen csattogását messzire lehetett hallani. Katonai csapatszállító kocsikkal vitték el rendre a hetven embert, de hogyan zajlott le ez: a kilépőket leverték lábukról, összerugdalták, a kocsik ponyváit letépték, dorongokkal, husángokkal ütötték, csépelték a kocsiszekrénybe szorultakat. A kocsikat csak katonai fedezettel lehetett kivezetni a dühöngő tömegből. A katonaság és a rendőrség mindeddig jóformán csak szemlélte a véres eseményeket. Ugyanez volt a sorsa Sütő Andrásnak is, most írjam úgy, hogy Sütő Andrásnak, a legjelentősebb élő magyar írónak. Súlyos sérüléseket szenvedett. Kisagyi tájon erős ütést kapott, felszakadt a fejbőre, szerencsére koponyacsontsérülése nem súlyos, de rögtön elvesztette eszméletét, elájult, elbukott, mártírtársai dobták fel a kocsira. Hát igen, legyünk őszinték, győztek az ultrák, diadalmaskodtak a szélsőségesek! Vért kívántak, megadatott nekik! Vasvilla, dorong, szekerce, fejsze, husáng - mindez nem tartozik a demokrácia kelléktárához. Tragikus tény, hogy néhány román értelmiségi is jelen volt a székház ostrománál, sőt, bent voltak az udvaron is, legalábbis mint szemlélők vagy megfigyelők. Hogy mit tettek tönkre a lelkekben hétfőn Marosvásárhelyen, az felmérhetetlen. Marosi Barna Marosvásárhely, 1990. március hó, 21., reggel 7 óra. Tegnap néhány órára megszűnt létezni a XX. század, s a történelemből kiakadt idő középkori sötétségbe taszított minden Európa felé siető igyekezetei. Husángok, vasvillák, fejszék érveltek, erőszakkal töltötte ki tehát azt az eszmei űrt, amely nagyon is jelen van az "újsütetű demokraták" retorikájában. Valaki egy csokor virágot tűz a szétvert épületek ajtajának kilincsére. Csakhogy ez a csokor nem a beköszöntő csillagászati tavasznak szól, hanem a tegnap itt véresre vert, ártatlan magyar emberek - közöttük a világnagyságú Sütő András - mártírságának. Nyolc óra: összeült a Maros Megyei Nemzeti Szövetség Ideigelenes Tanácsa, hogy megtárgyalja a március 15-től 20-ig lezajlott marosvásárhelyi eseményeket. Az előző napi történtekért kölcsönös vádaskodások tüze perzseli fel az amúgy is vékony szálakkal összefércelt ideiglenes egységet. Közben a főtérre újabb és újabb gyárakból érkeznek munkások. Elsők között a bőrgyáriak, később a prodcomplexesek, meg a többiek. A békésen tüntető tömeg ilyen jelszavakat skandál: Jos cu Judea (Le Judeával!), vissza Kincsest! Egyenlő jogokat! Tűrtünk eleget! Éljen Smaranda! Jós cu Vatra! (Le a Vatrával!) Feliratok két nyelven! Tíz óra: A városháza épületének erkélyéről Tőkés András, a Megyei T anfelügyelőség főtanfelügyelő-helyettese, Weszely Tibor, a municípium Ideiglenes Tanácsának alelnöke, Hunyadi András rendező meg többen mások szólnak az összegyűltekhez. Ezt követően Borbély László, az RMDSZ Megyei Intéző Bizottságának titkára felolvassa a Magyar Demokrata Szövetség felhívását, mely általános sztrájkra szólítja fel az RMDSZ-tagokat és szimpatizánsokat mindaddig, amíg nem teljesítik követeléseiket: "- A nemzetiségi követelések azonnali és torzításmentes bemutatása a Szabad Román Televízióban, szakembereink bevonásával. A Szabad Román Televíziót és Rádiót meg a Cuvintul Liber című helyi román nyelvű napilapot felelőssé tesszük a mai súlyos helyzet kialakulásáért, mivel rendszeresen félretájékoztatták az ország közvéleményét, valamint a megye román lakosságát.- A városi és a megyei Nemzeti Szövetség Tanácsából mondjanak le azok, akik felelősök a Kincses Előd lemondatásával kezdődő pogrom megszervezéséért, név szerint Judea loan mérnök ezredes, Tira Vasile őrnagy és Scrieciu loan vezérőrnagy.- Passzív kollaboratív részvétele miatt a rendőrséget felelőssé tesszük az okozott erkölcsi és anyagi károkért, valamint ártatlan magyar emberek súlyos testi sértéséért." Szerepelt még a követelések között az utóbbi napok tüntetéssorozatát szervező Vatra Romaneasca Szövetség azonnali törvényen kívül helyezése, és bűnvádi eljárás megindítása mindazok ellen, akik szervezői meg irányítói voltak a vasvillával, furkósbotokkal, fejszékkel elkövetett marosvásárhelyi pogromnak. Ugyanakkor felkérték a lakosságot, tartsa távol magát minden egyéni kezdeményezéstől és ne válaszoljon, semmilyen provokációra. Az összetűzések elkerülése végett a Vatra Romaneasca főtéren lévő székhelyét fiatal MADISZOS-ok önkéntes csoportja védi. Féltizenkettő: Scrieciu tábornok a tüntetők előtt is megígéri a 19-i eseményekért felelősek példás megbüntetését. A tömeg továbbra is Iliescu helyszínre érkezését követeli. Lestyán Ferenc katolikus főesperes és Csiha Kálmán református esperes, Isten segítségét kérve, békességre intik az egybegyűlteket. Aggodalomra azonban egyelőre még nincs különös ok. A tüntetők példás magatartása kivívja a román szónokok elismerését is. Déli két óra: Vattások egy csoportja közelít déli irányból a főtér felé. A Grand szálló előtt rendezik soraik, és a magyarok békés, fegyelmezett tüntetésének megzavarásával próbálkoznak. Egyelőre sikertelen. Fél három: Futótűzként terjed el a hír: újból jönnek a fejszés Görgényvölgyi meg a laposnyai emberek. Feltartóztatásuk a felső Maros mentén nem sikerült. A magyar tüntetőket rendőrkordon választja el a vatrásoktól. Három óra: Visszajött Vásárhelyre Kincses Előd. A tömeg kitörő lelkesedéssel fogadja. A vattások kifütyölik, és ezt kiabálják: "Tirgu Mures románé se, niciodata unguresc" ("Marosvásárhely román, sohasem magyar"). A tüntetők Iliescut várják. Négy óra: A feszültség egyik pillanattól a másikra nő. A vattások már nem csak szavakkal dobálóznak a magyar tüntetők felé, vasgolyókat, zsebtükröket, üvegeket hajigáinak a fegyvertelen magyarok közé. Fél öt: Tiltakozásul az egységtanács tehetetlenségéért lemond a tanácsból dr. Csiha Kálmán. Telefonon Stanculescu tábornok közbenjárását, a katonaságnak a főtérre vezénylését kérik. Hat óra: 8-10 autóbusszal, teherautókkal megérkeznek a felbiztatott, félrevezetett falusiak. 19-ikéről jól ismert szerelékeikkel: husáng, fejsze, vasvilla meg egyéb szúró- és vágóeszközök. A katonaság sehol! Fél hét: A román tömeg áttöri a rendőrkordont, és elszabadul a pokol. Egy szentkirályi ITSAIA teherautó teljes sebességgel belerohan a tömegbe. A környező falvakból lehozott román falusiak rárohannak a védtelen tüntetőkre, és válogatás nélkül ütlegelnek gyerekeket, nőket, fiatalokat, öregeket. Mentők száguldoznak, sziréna szól, emberek menekülnek. A Tanácsház megtelik menekültekkel, sebesültekkel. Leírhatatlan a főtéren a káosz. Csont törik, fejsze csattog, villa döf, az úttesten sebesültek rogynak össze. És vér folyik. Ártatlan, jogaikat békésen, fegyelmezetten követelő emberek vére. Tizenkilenc óra: Ha csigalassúsággal is, végre helyszínre érkezik a katonaság, de már csak befolyásolni, nem pedig megelőzni tudja az újabb szörnyű pogromot. Szerda reggel hét óra: A sürgősségi kórház adatai: 5-6 halott, több mint 160 sebesült. Bögözi Attila Szövegmanipulálás, konnányszinten Erdélyben az utóbbi napokban történt sajnálatos, nem egy esetben tragédiába torkolló eseménysorozattal kapcsokban szerdán kiadott kormánynyilatkozat a maga nemében mindenképpen figyelemre méltó. A romániai közvélemény, az itt élő magyarság napok óta várta, hogy az illetékesek, maga a kormány foglaljon állást ebben az ügyben, amely románokat, magyarokat, hazánk minden becsületes lakóját aggodalommal töltött és tölt el. Megkésve ugyan, de megszólalt Ion Iliescu úr. Örvendtünk neki, mert nyugalomra, megbékélésre szólított fel. De már az ö késő esti tévényilatkozatában volt egy utalás, amely mintegy sugallta, hogy a feszültség légkörének előidézésében mások lennének a hibásak, mint akik a valóságban. Nos, ami Iliescu úrnál amolyan ködös utalás volt, a kormánynyilatkozatban szókimondó, világos megfogalmazást nyert. Tények meghamisítása, rész- és féligazságok kimondása, csúsztatások, s nem utolsósorban szövegmanipulálás - íme néhány (afelsorolás korántsem teljes!) módszer azok közül, amelyekhez a hivatalos nyilatkozat szerzői, szerkesztői folyamodtak, s amelyek a régi - nem is olyan régi - időkre emlékeztetnek. Csak csodálkozni tudunk azon, hogy a kormány jóváhagyását adta hozzá. Biztos vagyok benne, hogy a nyilatkozat véleménynyilvánításra késztet számos becsületes embert. Én most csupán egy szövegmanipulációra hívnám fel az olvasó figyelmét. A dokumentumban többek között az áll, hogy a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke kijelentette a magyar sajtóban, hogy Erdély "ősi magyar föld". Nos, a Romániai Magyar Szóban március 16-án közölt interjúban Szűrös Mátyás a következőket mondta: "Ceausescuék,főleg Ilié, az altábornagy, azt a tézist hangoztatta, hogy Erdély "ősi román föld". Hát el kell mondani, hogy Erdély legalább annyira ősi magyar föld, mint amennyire ősi román föld. A magyaroknak ott teljes joguk van élni, dolgozni és küzdeni, tehát nem csak kérhetnek, hanem követelhetik is a jogukat a földhöz és mindezzel együtt azt, ami a nemzetiségieknek kijár egyéni és kollektív jogokban. Azt hiszem, a magyarok és a románok között meg lehet teremteni a jó viszonyt." A fenti passzusból tehát a közös haza gondolata csendül ki és nem más egyéb. Még élénken él emlékezetünkben Lancranjan manipulációja egy bizonyos Kádár-idézettel, aminek következtében a megcsonkított szöveg teljesen más értelmet kapott. De akkor az "aranykorszakban " éltünk. Most viszont, három hónappal a forradalom után tudatunk nehezen fogadja el ugyanazokat a módszereket, elménk nehezen fogadja be a régről ismert érvelést, szöveget, a nyugati szomszédra mint ellenségre, minden baj okozójára való mutogatást. Nem változott volna semmi e téren a három hónap alatt? Székely László Király Károly a kormánynyilatkozatról " 1. A nyilatkozatot egy évvel korábbi dátummal kellett volna ellátni. Semmiben sem különbözik tartalma a tavaly kiadottakétól! 2. Az NSZIT Végrehajtó Bürójában megejtett elemzés egész más következtetésekre jutott mint a kormány. Minden jel arra mutat, s ezt nem először hangsúlyozom, hogy Ceausescutól sokkal nehezebb gondolatvilágunkat megtisztítani." .
